Tényleg így hívják, de nagyon mást jelent, mint amit elsőre gondolnánk. Svédül a "döstädning" szóösszetétel jelentése: halál + nagytakarítás, és egyre több a követője Nyugat-Európában. Ám ez nem valami tragikus cselekedet, inkább a skandináv racionális szemlélet nyilvánul meg benne.
Arra utal ugyanis, hogy "az emberélet útjának felén", azaz nagyjából 50 éves kor körül döbben rá legtöbbünk, hogy az idők során mennyi kacat felhalmozódott az otthonában. És ennek nagy része olyasmi, aminek nem lesz jelentősége a gyerekek, örökösök számára. Ehelyett lelki-fizikai teherként fenyegeti őket, hogy a legszomorúbb időszakban, a temetés után még egy lakáskiürítés, lomtalanítás is vár rájuk.
A svéd halállomizás olyan koncepció, amelynek megvalósítása nem stresszelni akar, már csak azért sem, mert ez a fajta tárgyválogatás éveket, akár évtizedeket vesz igénybe. És egyáltalán nem letargikus, szomorkás tevékenység: sokkal inkább a pozitívumokra összpontosít.
"A halállomizás nem a halálról, annak lassú, de elkerülhetetlen beköveztéről szól. Ez az életünkről szól, az élettörténetünkről, a jó és a rossz emlékek szétválogatásáról. Csak azt őrizzük meg, amihez csodálatos emlék fűződik, a rosszaktól meg kell szabadulni, ne nyomasszanak", nyilatkozta Margareta Magnusson, akinek 2018 januárjában jelenik meg a témában könyve (angolul előrendelhető az interneten.)
A magát 80 és 100 közötti életkorúnak valló művész szerint humorral és bölcsességgel kell kezeli a lomtalanítás kérdését, amelyről érdemes az egész családot tájékoztatni – affféle motivációként. És azért is ajánlott őket bevonni, hogy a megtartásra kiválasztott tárgyak történetét megosszuk velük: így tanulják meg ők is értékelni ezeket.
Nyilvánvalóan ez csak a valóban különleges tárgyakra vonatkozik. A kihízott ruháknak, a nászajándékba kapott, de soha nem használt étkészletnek szívfájdalom nélkül kell menniük a legközelebbi adományboltba. A lomtalanításhoz az is gondolatébresztő lehet, ha megkérjük valamelyik 20 év alatti rokonunkat, véleményezze azokat a tárgyakat, amelyekhez még saját véleményünk szerint is túlságosan ragaszkodunk.
Magnusson szerint hosszú időbe telik, amíg megtanuljuk elengedni a felesleges tárgyakat az otthonunkból, életünkből. Azért kell a halállomizást legkésőbb az 50-es életévekben elkezdeni, mert nemcsak abban nyújthat segítséget, hogy meglévő kapcsolatainkat megerősítsük, hanem hogy újakat építsünk ki a remélhetőleg még előttünk álló évtizedekre. Például azzal, ha mostantól kezdve virág vagy csoki helyett mindenkinek egy-egy könyvet vagy kendőt adunk ajándékba (kinek miből van sok). Hogy ők mit tesznek vele, már nem a mi dolgunk.
Itt olvashatod korábbi írásainkat hasonló témában:
Most jött el az ideje, hogy etikus ruhatárad legyen
Miért terjed Japánban az extrém minimalizmus
15 jól megválasztott tárgy elég a boldogsághoz
0 
