A tavaszi nagytakarításnak egy jó nagy kacatválogatással kell kezdődnie, hiszen miért is suvickolnánk tisztára olyan holmikat, amiket nem használunk? A lakás lomtalanítására a különböző szakértők eltérő módszereket ajánlanak. Némelyik inkább vetítés, más viszont igazán hatékony. Nézzük, hogyan lesz rendezett a lakásunk!

KÉP: Pixabay

A tavaszi napsütésben valahogy jobban látszik, ha egy lakásban túl sok a kacat, ha valamelyik holmi már nagyon viseltes, ha mindent beborítanak a sohasem használt cuccok. Ideje leválogatni ezeket, és új fejezetet nyitni. A leválogatáshoz azonban kell pár trükk, máskülönben véget nem érő nosztalgiázássá válik, amelynek végén minden marad úgy, ahogy volt -- mi pedig két héttel később megint azt vesszük észre, hogy mozdulni sem lehet a lakásban. Ez nemcsak fizikai teher, hanem lelkileg is nyomasztó. Képtelenség egy olyan lakásban ellazulni, ahol folyton vigyázni kell, nehogy leverjünk valamit, illetve ahol bárhová nézünk, valamilyen elvégzendő feladatot látunk (rendcsinálás, takarítás, vasalás stb.). A lomtalanítással valósággal fellélegzik a ház is, nemcsak mi, illetve ki fog derülni, hogy heti több óránk felszabadul, amit eddig a kacatok rendezésével töltöttünk. 

KÉP: Pexels

A lomtalanítás a szisztéma megalkotásával kezdődik. Joshua Becker (A kevesebb több -- Örömteli minimalizmus című könyv szerzője) szerint érdemes a lakás helyiségeit a következő sorrendben rendbe tenni: nappali, hálószobák, ruhásszekrények, fürdőszoba, konyha és étkező, otthoni iroda, garázs vagy tároló, kert. Tehát ne a spájzzal vagy a pincével kezdjük, hanem a lakás leginkább használt részeivel. Addig csináljuk, amíg a végére nem érünk, nem szabad feladni közben.

A téma ismert szakértője, Marie Kondo (a Rend a lelke című könyv szerzője) szerint azokat a holmikat tartsuk meg, amelyek örömmel töltenek el bennünket. Egy másik hozzáértő, Gretchen Rubin szerint azokat, amelyekből energiát nyerünk. Joshua Becker pedig azt ajánlja, hogy minden tárgy felett kérdezzük meg magunkat: Valóban szükségünk van erre?

A holmikat többféle módszerrel szortírozhatjuk. Lehet három halomba pakolni (kuka, adomány, maradó), lehet öt halomba pakolni (létfontosságú, maradnia kell; gyakran használt, maradhat; az elmúlt fél évben nem használt, ezért kérdéses; nem emlékszem, mikor használtam, de hátha még jó lesz; sohasem használt, szezonális, specializált). 

KÉP: Unsplash

De talán ezeknél is hasznosabb, ha először inkább két kupacba szortírozunk: az egyikbe mennek azok a holmik, amik jelen életünkben használatosak, például azok a ruhák, amelyek pont jók ránk, azok a sporteszközök vagy háztartási felszerelések, amelyeket hetente többször használunk stb. A másik kupacba mennek azok a holmik, amelyek a múltbeli vagy egy elképzelt (és talán soha meg nem valósuló) jövőbeli énünk kellékei: azok a ruhák-cipők, amelyek már nem jók ránk, de még őrizgetjük (kerti munkához jó lesz!), vagy például egy hangszer, amelyen "majd egyszer ha több időnk lesz mindenképpen" meg szeretnénk tanulni játszani. Pedig ezekkel csak arra emlékeztetjük magunkat mindennap, hogy 1. mi múlt el, 2. mit nem értünk el. Egyik sem jó üzenet. Épp elég nehéz tud lenni az élet alapjáraton is, nemhogy folyton belenyomjuk a saját orrunkat abba, hogy szalad az idő, illetve mit nem sikerült megvalósítanunk. Szóval jobb, ha ezektől a holmiktól rövid úton megszabadulunk. Ez a módszer Gretchen Rubin Outer Order, Inner Calm (Külső rend, belső nyugalom, angolul Magyarországon is kapható) című könyvében szerepel.

Jacki Hollywood Brown (Unclutterer) kanadai specialista azt tanácsolja, hogy válogatás közben tegyünk fel magunknak három kérdést: 
1. Ha ezt a tárgyat meg kellene vásárolnunk teljes áron, vajon adnánk-e pénzt érte?
2. Ha valaki olyantól kapnánk ajándékba ezt a tárgyat, akit ki nem állhatunk, vajon akkor is megtartanánk-e?
3. Az adott tárgy ébreszt-e bennünk boldog emlékeket?
Nyilvánvaló, hogy ezekre a kérdésekre elgondolkodtató válaszok fognak születni. Így talán jobban kiderül, hogy mi az, amit nyűgként hurcolunk magunkkal évek óta, és mit volna érdemes valóban megőrizni az utókor számára. 

KÉP: Unsplash

Lomtalanításkor az adott helyiség vagy tároló/szekrény esetén minden ki kell pakolni a szoba közepére. Sőt, az még jobb, ha napsütéses időben mindent kiviszünk a teraszra, kertbe. Ott látszik csak igazán jól, hogy az a régi kisasztal, amit még nagyanyánk használt, tulajdonképpen már annyira ócska, hogy nem szabad visszavinni a házba. A ruhaneműk, különösen a sötétek esetében is az éles napfény rávilágít arra, melyik mennyire kopottas. Lehet, hogy egy színben azonos textilfestékkel még felújíthatjuk az adott kék vagy fekete holmit, ezt a mosógépben tökéletesen meg lehet oldani. 

A lomtalanításba be kell vonni a többi családtagot is, ajánlja a Treehugger ökomagazin. Egyrészt addig sem a képernyő előtt ülnek. Másrészt a tudtuk nélkül nem szortírozhatjuk az ő holmijukat. Harmadrészt nehogy már megint mindent mi csináljunk. Aki egyedül lakik, annak érdemes egy megbízható barátot áthívnia, aki segít eldönteni, mi maradjon, és minek kell mennie. Utóbbiak esetében kizárólag tiszta, megjavított holmikat adományozzunk el: a ruhaneműket mossuk ki, varrjuk vissza a lógó gombot, a tornacipő szakadt cipőfűzőjét cseréljük ki újra, a kisrádió legyen működőképes. Hátha másnak még örömet tud szerezni.

365Zö