Pokémonvadászat? Miközben a pokémonvadászok lelkesen simogatják telefonjaikat, az igazán szerencsések sokkal kézzelfoghatóbb pokémonokat találhatnak a környezetükben, ha beszállnak a játékba.

Nichole Dunigan képzőművész horgolt pokéstopokat helyezett el a Texas állambeli Lewisville városkában, amelyekre a szemfüles, környezetüket fürkésző járókelők rátalálhatnak.

A megtalált pokéstopokat és a lelőhelyeket egy Facebook-csoport oldalán meg lehet osztani és újabb lelőhelyekkel gazdagítani.

Tudta, hogy ma már csak 60 000 orangután él a földön, és hogy kihalásukért nagyobbrészt az ember a felelős? Augusztus 19. az orangutánok világnapja.

Az esemény célja, hogy felhívja a figyelmet az orangutánok pusztulására és védelmük fontosságára. Az orangutánok egyrészt az esőerdők területének csökkenése, az erdőtüzek, másrészt az olajpálma-ültetvényeken folyó mezőgazdasági tevékenység és a hozzájuk kapcsolódó utak építése miatt elveszítik természetes élőhelyüket. Veszélyeztetik őket az orvvadászok is.

Egy évszázaddal ezelőtt még valószínűleg 230 000 orangután élt Délkelet-Ázsiában, Dél-Kínában és az indonéz szigetvilágban. Mára élőhelyük Indonéziára és Malajziára korlátozódott. Becslések szerint kb. 54 000 orangután él Borneón és kb. 6000 Szumátrán. A helyiek az erdő kertészeinek is nevezik őket, mivel kulcsszerepet játszanak az erdő magvainak széjjelszórásában.

Szumátrán 1992 óta az orangutánpopuláció a fele méretűvé zsugorodott. Riasztó adat, hogy az állatok száma az utóbbi tíz évben csökkent drasztikusan: az 1992–2006 közti időszakban 7%-kal, míg 2006 –2016 között 43%-kal.

Miért tűnik fontosabbnak a pálmaolaj, mint egy orangután?

A pálmaolajat az olajpálma terméséből sajtolják. Olaja számtalan luxustermékünkben, fogyasztási cikkünkben, élelmiszerünkben, a tejfölben, a jégkrémben, a margarinban a samponokban vagy a szájrúzsban is megtalálható. Bioüzemanyagként való hasznosítása tovább fokozta az olajpálma termelésének iramát. Épp emiatt az elmúlt évekre alapvető kérdéssé vált a fenntartható olajpálma-termelés ügye.

Az orangutánok több mint 50%-a védett területeken kívül él, olyan erdőkben, amelyek különböző gazdasági és bányászati társaságok kezében vannak, és amelyeknek nem érdeke az orangutánok védelme.

Ugyanakkor a védett területeteken sincsenek feltétlen biztonságban, például Borneón a védett területek határai nincsenek egyértelműen kijelölve, így ez a fajta határozatlanság nehézkessé teszi a járőrök munkáját. A védett parkok fenntartása sok esetben alulfinanszírozott, ezért a vezetés akár legálisan, akár illegálisan, de beengedi a fakitermelőket a parkokba.

Az élőhelyek elvesztése a fiatal orangutánokat veszélyezteti a legjobban, mert így találnak rájuk könnyen az illegális állatkereskedők, akik az anyaorangután megölésével könnyen elrabolhatják a kicsiket.

A megfékezhetetlen erdőtüzek is komoly fenyegetést jelentenek. 1997 – 98-ban Kalimantan területén, a mintegy 6 hónapig tartó erdőtűzben 8000 orangután vesztette életét.

Az orangutánok megmentéséért több nemzetközi szervezet együttműködésével, több területen folynak mentőakciók.

Borneón és Szumátrán jól irányított, minél szélesebb, jól körbehatárolt, védett területek kialakítására törekszenek.

2004-ben jött létre a kerekasztal a pálmaolaj termelésének korlátozása érdekében. A Kerekasztal egyelőre addig jutott, hogy leszögezték nem lehet elpusztítani a nagy természeti értékkel bíró helyeket az olajpálma kedvéért.

Az illegális kisállat-kereskedelemmel szemben terjeszti ki tevékenységét a TRAFFIC ( a vadon élő állatok kereskedelmét ellenőrző hálózat), amely a kormányokkal együttműködve próbálja tevékenységét érvényesíteni.

A biotechnológiai kutatások egyik fontos területe annak kikísérletezése, hogy mivel lehetne helyettesíteni a szarvasmarhabőrt a ruházati iparban. Designtermékeink és ruháink legnagyobb részét ugyanis környezetvédelmi szempontból költséges és mérgező technológiák alkalmazásával gyártják. A bőr esetében például – környezetvédelmi perspektívából nézve – a szarvasmarhák etetése költséges, emellett az állatvédők kegyetlennek tartják az állatok lemészárlását. Az ember számára viszont fontos a luxusérzet, a bőr anyaga, illata a mindennapi használatban.

Az állati bőr helyettesítése céljából több kísérlet is folyik, a Modern Meadow a bőrsejtek növelésével kísérletezett, mások szintetikus anyagokkal próbálják helyettesíteni a bőrt.

Phil Ross művész, a Mycoworks alapítója micéliumból, a gomba tenyésztestét felépítő sejtfonalak szövedékéből hoz létre bőrszerű anyagokat. A micéliumból létrehozott anyag a szarvasmarha, a kígyó és az osztriga bőrének egyvelegére emlékeztet.

Phil Ross szerint a micéliumból előállított „shroom skin” gyártása kevesebb energiát igényel, mint amennyit az állati bőrök előállításánál használnak, kisebb ökológiai lábnyomot hagy maga mögött, és biológiailag lebomlik.

A gombaszövetet úgy lehet manipulálni, hogy míg a szövet mérete növekszik, a textúrája nem változik. A bőrszerű anyag formálhatósága olyan mértékű, amit az állati bőr megmunkálása esetén nem lehet elérni. Phil folyamatosan dolgozik azon, hogy még jobban finomítsa a shroom skint, hogy annak tartóssága elérje a marhabőr tartósságát. Példaként a közelmúltban mutatta be a Mycoworks az első pénztárcáját.

Phil a projektjét nemcsak technológiai kísérletként fogja fel, hanem olyan művészeti kísérletnek is tartja, ami majd egy teljes iparágat képes megváltoztatni.

30 éve foglalkozik gombatermesztéssel. Először a gyógyászati hatásáról is ismert reishi gombákkal próbálkozott. A gombatermesztés technikájának elsajátítása során rájött, hogy a termesztés során számos olyan melléktermék keletkezik, mint például a nemes penész, amiből újabb és újabb termékeket lehet előállítani.

Azt tanácsolja a kísérletezőknek, kezdjenek el főzni a konyhában, termesszenek növényeket, és újabb és újabb dolgokat fognak megérteni, így eljuthatnak a gombatermesztés során addicionálisan keletkező melléktermékek újrahasznosításához.

Az óceánokban felgyülemlett hulladék összegyűjtésén és újrahasznosítási formáján számos kreatív cég dolgozik. 

Az amerikai ByFusion startup cég egy új konstrukcióval jelent meg a piacon. A technológia feltalálója az új-zélandi Peter Lewis, aki a különböző sűrűségű műanyagok tömörítésével foglalkozik.

A műanyagokat egyéni beállítások szerint lehet osztályozni és egységes blokkokká, Replast műanyag építőanyaggá tömöríteni. A Replast majdnem 100 százalékban szén-dioxid-semleges, nem mérgező gyártási folyamattal előállítható, így nagymértékben hozzájárul az építkezések környezetbarát megvalósításához.
Ez idáig a műanyag tömböket többnyire pop-up falak és közúti akadályok építéséhez használták.

Az új, sűrítésen alapuló technológia nem igényel ragasztóanyagot, és kivétel nélkül mindenféle műanyagot fel lehet használni a gyártáshoz.

A kiváló hő- és hangszigetelés mellett az építési elemek 95 százalékkal kevesebb üvegházhatásúgáz-kibocsátást eredményeznek, mint a hagyományos beton. A blokkok a színes műanyagok miatt vidám kivitelezési lehetőségeket kínálnak.

A Replast gyártásának előnye más technológiákhoz képest az is, hogy nem helyhez kötött, nem kell az összegyűjtött műanyagot egy távolabbi gyűjtőbe szállítani, hanem a gyártási egységet ki lehet telepíteni a műanyaggal szennyezett helyekre, és ott legyártani az építőanyagokat.