A feldolgozott élelmiszerek gyártásakor nagy mennyiségben használnak szóját, amit érdemesebb volna a fenntartható módon termeszthető, fehérjében gazdag algára cserélni. Mondjuk is, miért.
KÉP: Pexels
A feldolgozott élelmiszerek gyártásakor nagy mennyiségben használnak szóját, amit érdemesebb volna a fenntartható módon termeszthető, fehérjében gazdag algára cserélni. Mondjuk is, miért.
KÉP: Pexels
Jelenleg a bioüzemanyagokat úgynevezett első generációs nyersanyagokból állítják elő, mint a búza, kukorica, cukornád, cukorrépa. Igen ám, de ezekre élelmiszerként sok helyütt nagyobb szükség volna, pláne, hogy a világ népessége meghaladta a 7,5 milliárd főt. Sokkal jobb volna bioüzemanyagot előállítani második generációs nyersanyagokból, mint a kukoricacsutka, a csuhé, a cukornád levele stb., vagyis növényi maradványokból. Ezek azonban erős rostokból állnak, emiatt nagyon drága a feldolgozásuk, vagyis a belőle kinyerhető bioüzemanyag is. Ez változhat az amerikai Rutgers Egyetem kutatónak új felfedezésével.
Rájöttek, hogy egy előkezeléssel sokkal könnyebben feldolgozhatóvá válnak a növényi rostok, amitől az egész bioüzemanyag-gyártás olcsóbbá válhat, mérsékelve függőségünket a kőolajtól. A Rutgers-kutatói egy ammóniás-sós oldattal előkezelték a növényi szárakat: ettől a rostok gyorsabban cukorrá válnak, amelyből az etanol készül. Az előkezelés tökéletesen működik szobahőmérsékleten is, nincs szükség az oldat hevítésére, írják a Green Chemistry folyóiratban megjelent tanulmányukban.
"Az előkezeléssel az enzimek 50-szer annyi cellullózt (növényi rostot) alakítanak glükózzá (cukorrá), mint a hagyományos etanolgyártás -- mondta Shishir P. S. Chundawat, a Rutgers kémiaprofesszora. -- Az ilyen eljárások jelentős mértékben csökkentik a második generációs nyersanyagokból történő bioüzemanyag-gyártást."
A rostok növényi eredetű szénhidrátok, vannak vízben oldódók és vízben nem oldódók, utóbbiak közé tartozik a cellulóz, amely a növények vázanyagának nagy részét alkotja. Molekulái azonban olyan erősen kapcsolódnak, hogy lebontásuk csak erős savakkal főzve lehetséges. Ez költséges és veszélyes eljárás. Az elmúlt 150 évben többféle oldószert is kikísérleztek a cellulóz lebontására, de ezek is vagy nagyon drágák, vagy extrém körülményeket (például nagy nyomást/hőmérsékletet) igényelnek.
FORRÁS: “Ammonia-salt solvent promotes cellulosic biomass deconstruction under ambient pretreatment conditions to enable rapid soluble sugar production at ultra-low enzyme loadings”, Shishir P. S. Chundawat, Leonardo da Costa Sousa, Shyamal Roy, Zhi Yang, Shashwat Gupta, Ramendra Pal, Chao Zhao, Shih-Hsien Liu, Loukas Petridis, Hugh O’Neill, Sai Venkatesh Pingali, 29 November 2019, Green Chemistry. DOI: 10.1039/C9GC03524A
Hiver't-Klokner Zsuzsanna
Ne ijedjen meg, hogyha az éppen aktuális repülőjáraton furcsa, gyorséttermekre jellemző illatot érez vagy épp állott pocsolyaszagot – az amerikai légitársaságok ugyanis ezen a héten azzal versenyeznek, hogy minél sikeresebben bemutassák, hogy mennyire környezetvédők. Néhány járatot különféle bioüzemanyaggal hajtanak majd.
A First United Continental Houstonból Chicagóba tartó járatát hétfőn speciális névvel illették, az volt ugyanis a légitársaság első “Kékég Teszt Repülése”, mivel a szokásos üzemanyag helyett 60 százalék volt csak a kerozin és 40 százalék algából előállított bioüzemanyag.
Az Alaska Légitársaság 75 repülőgépe közlekedik 80 százalékban kerozinnal és 20 százalékban gyorséttermekből begyűjtött használt olajjal, illetve főzőolajjal. „Lehet repülni elhasznált főzőolajjal, sőt növényi olajjal is” – mondta Robert Ames, a Dynamic Fuels alelnöke.
Tizenegy zöldjáratot indítanak Seattle és Washington DC, valamint 64 járat ugyancsak Seattle és Portland, Oregon között. „Szerettük volna bizonyítani, hogy „ökojáratokat” nemcsak rövid útvonalakon tudunk indítani, hanem hosszabbakon is” – mondta Bobbie Egan, az Alaska társaság szóvivője.
A légitársaságok becslése szerint körülbelül 10 százalékkal kevesebb káros gázkibocsátás történik a zöldjáratokon. Az egyelőre még nem világos, hogy mikor állandósulnak az Alaska „biojáratai”. Az azonban tény, hogy egyelőre ezek a járatok igen sok pénzbe kerülnek a légitársaságnak, mivel például a főzőolajért hatszor többet fizetnek, mint a szokásos kerozinért – közölte Egan. Annak ellenére ilyen drága a kerozin helyettesítője, hogy egyre több készül belőle, és az árak is már egy ideje csökkennek.
A Dinamic Fuels - a Tyson Foods óriáscég és a Syntroleum Corporation közös vegyesvállalata - jelenleg az egyetlen olyan amerikai vállalat, amelyik képes ilyen üzemanyagot előállítani. Erőművük még csak egy éve üzemel, és az éves kapacitása 283,9 millió liter. A Tyson Foods egyébként a világ legnagyobb baromfi-, sertés- és marhahúsból készült termékeket előállító konszernje.
A Robert Ames, a Dynamic Fuels alelnöke egyelőre nem kívánt a kerozint helyettesítő bioüzemanyag árakra vonatkozó kérdésekre válaszolni, csak annyit mondott, hogy reméli, a termék ára tovább mérséklődik. Majd hozzátette, van elég használt főzőolaj is, mivel Amerika szereti a gyorséttermeket, azonban ilyen mennyiségben még nem áll rendelkezésre ez az alapanyag.
Forrás: greenfo
A tequila és az autós közlekedés első hallásra semmiképp nem tűnik nyerő kombinációnak, pedig valójában az: feltéve, ha az alkoholt nem a sofőr, hanem az autó kapja. A sivatagokban is gyakran megtalálható agávé növény - a mexikói röviditalok hagyományos alapanyaga - felhasználásával kiváló bioüzemanyag készíthető a legújabb tanulmányok szerint.
Ehhez ráadásul még arra sincs szükség, hogy olyan termőföldeket foglaljanak le, amik egyébként élelmiszertermelésre is megfelelők lennének, az agávé ugyanis még azokon a zord helyeken is megél, ahol rajta kívül talán csak kaktuszok élnék túl. Akár a sivatagokban is termeszthető, ez az agávé egyik legnagyobb előnye - számol be az Oxfordban készült tanulmányról a Guardian.
Forrás: FlickR
A jelenlegi bioüzemanyagokat általában elsősorban kukoricából, illetve Brazíliában főleg cukornádból készítik, ezért szó szerint az élelmiszeriparral kell versenyezniük a termöföldekért, vízért és tápanyagokért. Az Egyesült Államokban és az EU-ban felmerült már korábban is, hogy a kukoricából készülő bioetanol gyártása is felelős lehet az élelmiszerárak növekedéséért. A bioüzemanyag-ipar kezdeti lendülete ezért kissé megtört, főként az állami támogatások, vagy a kedvező törvényi szabályozás hiánya miatt. Az agávé növénnyel azonban elképzelhető, hogy új erőre kap az iparág.
Az agávé forró, száraz környezetben is megél, olyan körülmények között is, melyek más növények számára gyakorlatilag teljesen élhetetlenek lennének, így legalább biztos, hogy sehol nem kell majd választani az agávé és az élelmiszeripar számára termelt növények ültetvényei között. Az agávé ráadásul vizből sem igényel annyit, mint a cukornád vagy a kukorica, ezzel is tovább csökkentve az agávé-üzemanyag környezetre gyakorolt esetleges káros hatásait. A növény egyébként többféle formában és méretben létezik - akár embernagyságúra is megnőhet - hatalmas lédús levelei pedig rengeteg cukrot tartalmaznak.
Forrás: FlickR
A tanulmány készítői szerint ez az első összefüggő vizsgálat az agávéből készült bioetanol teljes életciklusára nézve, beleértve a gyártással és az üzemanyag használatával kapcsolatos kibocsátást és a leadott energiát is. A számítások során figyelembe vették a termesztés és gyártás minden lépésének esetleges környezetkárosító hatásait, a rovarirtó vegyszerek használatától kezdve egészen addig az elektromos áramig, ami a gyártás során fel nem használt felesleges növényi részek elégetéséhez kell.
Az új üzemanyag mindössze 35 gramm szén-dioxiddal szennyezi a légkört annyi idő alatt, amíg 1 MJ (megazsúl) energiát megtermel - a kukoricából készülő etanol 85 grammot, a hagyományos benzin 100 grammot produkál ugyanennyi energia termelése közben. A cukornádból készülő üzemanyag jobban teljesít ugyan - 20 gramm széndioxid-kibocsátásért felelős - de ezt a fajta bioüzemanyagot a kutatók szerint Brazílián kívül máshol nem igazán éri meg gyártani, mert csak a hatalmas trópusi országban van ehhez megfelelő mennyiségű és minőségű víz és termőföld, illetve alacsony széndioxid-kibocsátású vízerőmű, mely viszonylag tiszta energiát szolgáltathatna a gyártáshoz.
A kutatók szerint az agávé növény tulajdonságai miatt tökéletes alapanyaga lehet a bioüzemanyagoknak a jövőben, és mivel meglehetősen igénytelen, a közelgő klímaváltozáshoz is képes lehet alkalmazkodni. Ausztráliában már évek óta tesztelik a növényt, és próbálkoznak az agávéból készülő bioetanol gyártásával, de egyes szakértők Mexikóban és Afrikában található elhagyatott agávé-ültetvényeket is csatasorba állítanának az új bioüzemanyag gyártása érdekében.
A tanulmány készítői szerint tény, hogy a bioüzemanyagok fontos szerepet játszhatnak a klímaváltozás elleni küzdelemben, de ez csak egy kis lépés a zöldebb közlekedés felé vezető úton. Szerintük olyan új technológiákra van szükség az autógyártásban, melyek gyakorlati használatával lényegesen kevesebb üzemanyagra van szükség, akár hagyományos benzinről, akár bioüzemanyagról beszélünk. Az élelmiszeripar és az üzemanyaggyártás ugyanis szerintük előbb vagy utóbb már biztosan nem lesz képes osztozni a bolygó termőföldjein. A tudósok szerint az igazi áttörést hosszú távon talán az algából készülő bioüzemanyagok jelenthetik majd.
Nagy lökést adhat az újrahasznosított üzemanyagok egyébként is növekvő iparának az Air France és a KLM légitársaságok közös akciója. Szeptembertől ugyanis Amszterdam és Párizs között több mint kétszáz olyan gép repül majd, melyekbe kerozin és újrahasznosított sütőolaj speciális keverékét töltik.
A KLM-nél 2009 novemberében tesztelték először a szóban forgó biokerozint, az akkori próba pedig minden szempontból sikeresnek bizonyult. Azóta másfél év telt el, és a KLM szerint jó esély van rá, hogy szép lassan világszerte is elterjedjen a bioüzemanyag használata a kereskedelmi repülésben.
Forrás: FlickR
A használt sütőolajjal készült üzemanyag a gyártó és a tesztek szerint semmilyen szinten nem veszélyezteti a repülés biztonságát. A biokerozin előállítója, a Dynamic Fuels nevű cég úgy módosítja a használt olajat, hogy megszólalásig hasonló technikai paraméterekkel rendelkezzen, mint a hagyományos kerozin. A légitársaságok különösen jól járnak az új üzemanyaggal: semmit nem kell módosítaniuk a repülőgépeken ahhoz, hogy elkezdhessék használni.
A Dynamic Fuels a bioüzemanyagot többféle forrásból szerzi be: állati zsiradék, növényi olaj, vagy különféle melléktermékek - például az egyes fenyőfák papírgyártáshoz való feldolgozása során keletkező úgynevezett tallolaj is - lehetnek alapanyagok.
A biokerozin-projekt egy nagyobb, átfogó környezetvédelmi akció része, melynek célja, hogy a légitársaságok minél inkább lecsökkentsék a működésük során kibocsátott üvegházgázok mennyiségét, illetve általános ökolábnyomukat. A Nemzetközi Légiszállítási Szövetség még 2007-ben célul tűzte ki a repüléssel kapcsolatos széndioxid-kibocsátások teljes megszüntetését alig negyven éven belül, 2050-re.
Arról egyelőre nincsenek adatok, hogy a szeptemberi Párizs-Amszterdam járatokba hány százalékos bioüzemanyag-keveréket töltenek, bár tény, hogy a 2009-es tesztben használt 50-50 százalékos arány tökéletesen megállta a helyét a Boeing 747-es repülőgépben.
Forrás: FlickR
Annak azonban, hogy teljes mértékben fenntartható energiaforrást használjanak a légi közlekedésben, szakértők szerint még mindig hatalmas pénzügyi akadályai vannak. A KLM szerint ehhez elsősorban a különféle bioüzemanyagok árának jelentős és tartós csökkenésére lenne szükség, amit technikai fejlesztések és szoros együttműködések árán lehetne csak elérni; és persze megfelelő törvényi szabályozás segítségével, ami a bioüzemanyag használatára ösztönözhetné a légitársaságokat.
A KLM-nél egyébként egy ideje az utasoknak is felajánlják a minél zöldebb repülés lehetőségét: néhány plusz euróért cserébe gyakorlatilag megfizethetjük az utazásunk CO2-kibocsátása által okozott kárt. Minden egyes útnál pontosan kiszámolható az üvegházgáz-kibocsátás mértéke, az utasok által fizetett néhány eurós kompenzációt pedig a légitársaság állítólag egy az egyben különféle megújuló, tiszta energiaprojektekbe fekteti: szélturbina- és napelemfarmok építéséhez, vagy éppen a bioüzemanyag-előállításhoz szükséges növények termesztéséhez használják fel.
Egy amerikai tudós megoldása az üzemanyagproblémára: talált egy olyan algát, ami testének hatvan százaléka gyakorlatilag olaj. A kutató bioreaktorban termeli az új üzemanyagot.