A reblog.hu-n való regisztráció időpontja, a reblog.hu megtekintése során
rögzítésre kerül az utolsó belépés időpontja, illetve egyes esetekben -
a felhasználó számítógépének beállításától függően - a böngésző és az
operációs rendszer típusa valamint az IP cím.
Ezen adatokat a rendszer automatikusan naplózza.
Süti beállítások
Az anonim látogatóazonosító (cookie, süti) egy olyan egyedi - azonosításra,
illetve profilinformációk tárolására alkalmas - jelsorozat, melyet a szolgáltatók
a látogatók számítógépére helyeznek el...
A szolgáltatást a Mediaworks Hungary Zrt.
(székhely: 1082 Budapest, Üllői út 48., továbbiakban: „Szolgáltató”) nyújtja
az alább leírt feltételekkel. A belépéssel elfogadod felhasználási feltételeinket.
Jelen Adatvédelmi és Adatkezelési Tájékoztató célja, hogy a Mediaworks Hungary Zrt. által tárolt adatok
kezelésével, felhasználásával, továbbításával, valamint a Társaság által üzemeltetett
honlapokon történő regisztrációval kapcsolatosan tájékoztassa az érintetteket.
Vajon mennyi szemetet gyűjthetne össze a Felső-Tiszán az a baltimore-i vízimalom, amely a folyóba dobott szemetet halássza ki.
A 30 napelemmel felszerelt, napenergiával működő tutajszerűség kerekét egy vízi pumpa forgatja. Az üzembe, vagyis vízre állítása óta két év alatt több mint 350 tonnányi (1600 köbméter) szeméttől mentesítette a baltimore-i öblöt, többek között több mint 200 000 műanyag palacktól, 116 000 nejlonzacskótól, 176 000 csomagolóanyagtól, 250 000 hungarocell-származéktól, 6 500 000 cigarettacsikktől, 4000 üvegpalacktól és 1300 sportlabdától.
A kerék 22 500 kg szemetet gyűjt össze, és 2500 watt áramot termel naponta, ami egy amerikai családi ház napi energiaszükségletének elegendő mennyiség is lehetne.
A vízimalom működése viszonylag egyszerű. A tutajra szerelt két tölcsérszerű kar segíti a vízfelszínén úszó szemetet a kerék felé irányítani, amit egy rugós gereblye kap el és tol rá egy mozgó szállítószalagra, ahonnan egy kukába sodródik a hulladék. Amikor a kuka megtelik, egy úszódokkra helyezik át a hulladékot, ahonnan pedig egy RESCO hulladékból energiát termelő üzembe viszik át feldolgozásra, itt választják le az újrahasznosítás szempontjából értékes szerves hulladékot is a többitől.
A folyamatosan forgó kerék a folyamatos mozgással oxigént juttat a vízbe, így javítja a halrajok élőhely- és a vízminőségét is. A vízimalom népszerűsége töretlen, a két év alatt a vízimalom lett az Egészséges öböl program egyik legfőbb turisztikai látványossága.
Az Egészséges öböl programnak az öböl megtisztítása csak az egyik állomása, a végső cél az, hogy 2020-ra az öböl halászhatóvá és fürdőzésre alkalmassá váljon.
A francia sajtkészítők sokoldalúságának újabb példája, hogy a sajtok melléktermékéből alternatív energiát állítanak elő. Így most már nemcsak azon versenghetnek a francia sajtmesterek, hogy melyik sajt a jobb, hanem, hogy melyikből lehet több villamos energiát előállítani.
A francia Alpokban található albertville-i erőműben sajtkészítésből visszamaradó tejsavót használnak – anaerob környezetben – biogáz előállítására, amely a fosszilis tüzelőanyagok egyik formája.
Amikor a tejből sajt lesz, az átalakulásból származó tejsavót vagy tejsavó porrá alakítják sajtkészítéshez, vagy az állatok számára étrend-kiegészítőként alkalmazzák, vagy a termőföldek tápanyagellátásához használják fel. A tejsavó ára ingadozik, és egyre több pénzbe kerül a szállítása.
Az anaerob környezetbe helyezett tejsavó, biológiai folyamat eredményeként, természetes úton alakul át élelmiszer-hulladék biogázzá, a metán, a szén-dioxid és egyéb gázok elegyeként.
Az anaerob emésztés során gyakorlatilag ugyanaz történik, mint a szarvasmarhák gyomrában. A tejsavót baktériumokkal és Franciaországban termesztett növényekkel egy tartályba helyezik, ahol a fermentációs folyamat során metán és egyéb gázok szabadulnak fel. A keletkezett gázt 90 Celsius-fokra melegítik, és villamos energiát állítanak elő belőle.
Az 1992-es téli olimpia helyszínén található erőmű 2,8 millió kilowattóra villamos energiát termel évente, ami körülbelül 1500 lakos számára elegendő mennyiség.
Nagy bajban van az Európa Galápagosának is nevezett Ohridi-tó a tó történetével foglalkozó nemzetközi kutatócsoport szerint. A biológiai diverzitás szempontjából jelentős tóban több mint 350 máshol a világon nem létező faj él. A több mint egymillió éves tó Európa egyik legidősebb tava.
A kutatók félelmét a számtalan más természeti és kulturális örökséget is hátrányosan érintő tömegturizmus okozza. 2016 áprilisától ugyanis a Wizz Air nyári repülőjáratokat indít London-Lutonból Ohridba. A macedón Ohrid város és a Macedónia–Albánia határán elterülő tó természeti és kulturális öröksége együttesen alkotja az UNESCO világörökségi listájára felvett Ohrid-régiót.
A város és a tó szinte tengerparti hangulatot idéző környéke ez idáig kellemes, nem túl zsúfolt nyaralóhelynek számított.
A kutatók leginkább attól tartanak, hogy az angol turisták fogadására egyenesen arányban érkező fejlesztések, apartmanépítések, strandok és betonozott partok kialakítása teljesen tönkreteszik a tó ökológiai rendszerét.
Christian Albrecht német kutató szerint a legnagyobb veszély a Sztudencsista mocsarat és pufferzónáját érinti. A tó partján ez az egyetlen megmaradt összefüggő mocsaras felszín, amely erősen hozzájárul a tó vizének tisztításához, sőt az Ohridból érkező szennyeződések felfogásához is. A mocsár több ritka állatfaj, például a macedón gőte (Triturus macedonicus) és négy veszélyeztetett lepkefaj élőhelye is.
A város polgármestere által bemutatott tervek szerint a turisták számára építendő luxusapartmanok és a kikötő megépítéséhez a mocsarat le kell csapolni.
A tó és a régió megmentése érdekében az S.O.S Ohrid csoport egyre figyelemreméltóbb promóciókat tesz közzé a tó és környéke negatív irányú, fenyegető fejlesztéseinek megakadályozására.
A kis japán falu, Kamikacu 2003-ban vált híressé, amikor elhatározta, hogy az első olyan települések közé fog tartozni, amelyek a gyakorlatban is megvalósítják a nulla hulladék tervét. A kis falu lakossága japán szokások szerint a keletkezett hulladékot vagy elégette, vagy a földbe temette. A hulladékmennyiség növekedése és az állami szabályozások következtében Kamikacu is hulladékégetőt építtetett, de az oly mértékben szennyezte a település levegőjét, hogy leálltak a használatával, és jobb ötlet híján egy másik település hulladékégetőjét használva szabadultak meg a települési hulladéktól. Ez viszont olyan drága megoldás volt, hogy a település vezetői a hulladékkezelési problémák új irányait keresték.
Így jutottak el addig a megfogalmazásig, hogy ne a település hulladéktól való megszabadítása legyen a cél, hanem a hulladéktermelés elkerülése. A cél elérése végett 2003-ban megfogalmazták „nulla hulladék” tervüket, aminek a fő célja az volt, hogy a település 2020-ra Japán első olyan lakóközösségévé váljon, amely nem termel hulladékot.
Első lépésben létrehozták a település hulladékkezelési politikáját irányító és felügyelő nonprofit Nulla Hulladék Akadémiát.
A településen mára 34 kategóriában szortírozzák a hulladékot. Külön gyűjtőbe kerülnek az újságok, a színes magazinok, papírdobozok, szórólapok, más és más gyűjtőbe kerülnek az alumíniumdobozok, spray-k és acéldobozok vagy a műanyag palackok és külön a műanyag kupakok.
Mindeközben Magyarországon számos ember fejében még az sem tudatosult, hogy a szelektív kukába helyezhető PET palackot össze lehetne taposni.
Márpedig a szelektív hulladékgyűjtést először a lakosok fejében kellett ott is helyre tenni, hisz 34-féle hulladékféleség esetén több munkával jár a válogatás. Külön kell választani többek között a papírféléket, színek szerint gyűjteni a kupakokat, és külön kell gyűjteni a csomagolóféleségeket, illetve nem egy csomagolóanyagot el is kell mosni.
Ez a folyamat nem volt könnyű a lakosság számára sem, a tudatos, aprólékos szelektív hulladékgyűjtés többletmunkával, szabadidővesztéssel és számos kényelmetlenséggel is járt, mégis a lakosság mindennapjaiba szépen lassan beépültek az új tevékenységek, a folyamatok, dolgok újragondolása, és mára jól érzékelhető a ráfordított munka eredménye és környezetre gyakorolt hatása.
A településen keletkezett szerves hulladékot majdnem 100 százalékban helyben, a ház körül használják fel. A nem komposztálható hulladékot a lakosság beviszi a Nulla Hulladék Központba.
Az újrafeldolgozó központban minden bekerült szemetet önkéntesek válogatnak széjjel felhasználhatóság szerint. A jó állapotban lévő dolgok a "Kuru Kuru Recycling" vagy "Circular" boltba kerülnek, a feldolgozásra alkalmas hulladék pedig, a Kuru Kuru táska- és ruhakészítő műhelybe.
A település 2015-re 80 százalékos újrafelhasználási mutatóval büszkélkedhet, pontosabban Kamikacu újrafelhasználási rátája 2005. évi 55 százalékos újrafelhasználási mutatója 2015-re 80 százalékot mutat.
Tökéletes alakú meztelen emberpárral indítja új, "A természet én vagyok" című motivációs filmjét a WWF. Nem egy komment szerint azonban pont a tökéletes testek miatt válik hiteltelenné az üzenete.
A filmmel a természet és környezetünk védelmén túl a szabad választás, a telefonoktól, elektronikától mentesített élet irányába lökdösne bennünket a szervezet.
Az Adidas újabb óceáni hulladékból készített cipővel jelent meg a piacon. Még egy korábbi posztunkban írtunk a óceáni műanyag szemétből, hátrahagyott hátrahagyott mélytengeri eresztőhálókból készült "ökotudatos" cipőről, amit a Parley For The Oceans platformmal közösen fejlesztettek ki.
A Parley For The Oceans mindenféle fejlesztőkkel, tervezőkkel, designerekkel és ismert cégekkel az óceáni ökoszisztéma védelméért kampányol.
Az új kampány, új cipőjéből sem marad ki a tengerfenékre süllyedt szemét, ugyanakkor a cipő talpa, most 3D nyomtatással újrahasznosított poliészterből és halászhálókból lett összemixelve.
A minőségibb intimbetétekre és finom, légáteresztő, fehér homokos tenger színére emlékeztető talp nagyon légiesre és dekoratívra sikeredett.
Többek között a cég környezettudatos újításai közé tartozik az is, hogy fokozatosan kivonják a műanyag zacskókat a boltokból és a Herzogenaurach-i központban a tárgyalásokról kivonják a műanyagpalackos ásványvizet.
A kínai Sanhszi tartományban, Zhongnan hegyei közt, Gu Guanyin buddhista templom udvarában él az az 1400 éves ginkófa, amely elsárgult levelei lehullatásával bearanyozta a templom kertjét. A buddhista templom még a Tang-dinasztia idején épült, és valószínűleg a ginkófával egyidős.
A Gingko biloba, más néven páfrányfenyő az egyik legősibb növényfajunk, valódi élő kövület. Legközelebbi rokonai, amelynek a levelei majdnem teljesen úgy néznek ki, mint a mostani ginkófa levelei, mintegy 270 millió éve fejlődtek ki. A Gingko biloba betegségeknek, kártevőknek jól ellenáll, jól tűri az időjárás viszontagságait és a városi szmogot.
Budapesten, Erzsébetvárosban pár évvel ezelőtt földlabdás Gingko biloba fákat telepítettek nagy fa tartóedényekbe, az utcákra. Épp azért választották ezt a növényt, mert nagyon jól bírja a városi körülményeket. Egy dologgal nem számoltak, az emberi brutalitással. Az akkor kiültetett, fiatal, vékony fácskákat, szinte egytől egyig keresztbetörték a randalírozók.
Manoj Bhargava, az öt órán át ható energiaital kitalálója bemutatta új találmányukat, a szabad elektromossággal működő hibrid kerékpárt.
A milliárdos és csapata által kifejlesztett, környezetbarát energiával működő biciklit elsősorban a szegénynegyedek energiaellátásának biztosítására fejlesztették ki, ahol egy edzéssel meg lehetne termelni a napi áramot, ami még a lakosság egészségi állapotára is jól hatna.
A kerékpár másik típusát a fejlett országokban élő emberek életmódjához igazította, így kerékpározás közben csökkenteni lehet az energiaköltségeket, és mozgásra bírni az elhízott társadalmat.
A hibrid kerékpár működése nagyon egyszerűnek tűnik: a lendkerék hajtásával egy generátort lehet működtetni, ami pedig egy akkumulátort tölt fel.
A tervezők szerint 1 órai pedálozással egy lakás 24 órás energiaellátását lehet biztosítani. Manoj 10 000 kerékpárt szeretne kiosztani Indiában.
Van Magyarországon egy hely, amit ha némi jó indulattal is, de Európa Amazonasának hívnak.
Az ország déli részén a Duna-Dráva-Mura által közbezárt terület a magyarországi bioszféra-rezervátumok egyike.
A bioszféra-rezervátumok az UNESCO Ember és bioszféra programjában kijelölt természetvédelmi területek. Rendeltetésük, hogy bemutassák az ember és természet között létrejövő kiegyensúlyozott kapcsolatot. Feladataik közé tartozik a terület természeti értékeinek és diverzitásának megőrzése és a fenntartható fejlődés biztosítása.
Magyarországon hat bioszféra-rezervátum is van, az aggteleki, a hortobágyi, a kiskunsági, a Fertő tavi, a pilisi és a legutoljára felvett Mura-Dráva-Duna bioszféra-rezervátu
A Mura-Dráva-Duna bioszféra-rezervátum mintegy 631 hektárnyi területe az egyik legnagyobb összefüggő, érintetlen természeti terület a Duna-medencében. A terület a Dráva és Mura folyók alsó és a Duna Dráva-torkolata feletti szakaszát jelenti. Ezen a szakaszon a három folyó az emberi beavatkozások ellenére is fantasztikus biológiai sokféleségnek és ritka, természetes élőhelyeknek ad teret. Találunk itt ártéri erdőt, kis szigeteket, kavics- és homokzátonyokat, mellékágak és holtágak által barázdált felszínt. A rezervátum legfőbb értéke az itt fészkelő madarak sokasága és a stabil halállomány.
Az Európa Amazonasa jelzőt vadsága miatt kapta. Magyarországi viszonyok között a folyóknak ez a szakasza a kevésbé szabályozott folyószakaszok közé tartozik, innen ered a hízelgő „Amazonas” név.
Minden okunk megvan, hogy legfiatalabb bioszféra-rezervátumunkat megőrizzük ebben az állapotában. A jelenlegi rendszer fennmaradt természetes formái csökkentik az árvízveszélyt, biztosítják a jó vízminőséget, és mindemellett a hely kiváló rekreációs terület.
Fantasztikus ötlettel kalapoz az Indiegogo-n egy izraeli startup cég. A HomeBiogas olyan családi méretű, megfizethető biogáz (rothasztó) rendszert fejlesztett ki, amely a háztartási szerves hulladékból főzőgázt és magas minőségű folyékony műtrágyát állít elő.
A háztartásban keletkező napi szerves, nem komposztálható hulladékot hasznosító rendszerből nyerhető napi főzőgázmennyiség 2-4 órás főzéshez és 5-8 liter folyékony trágya előállításához elegendő.
A HomeBioGas egy zárt láncú ökociklus, ahol a megtermelt növényből élelem, abból szerves hulladék, abból energia és folyékony műtrágya keletkezik.
A 123 x 165 x 100 cm méretű rendszer kis helyen elfér, nem nagyobb egy kiskerti üvegháznál, súlya nagyjából 40 kg. A biorothasztóban oxigénmentes környezetben a szerves anyagokból metán és CO2 gázok szabadulnak fel. A gáztermelő egység képes a gázok felhasználáshoz szükséges eltárolásra is. A napi főzőgázfogyasztáshoz kb. 6 liter nem komposztálható, akár állati eredetű hulladék és 15 liter állati trágya szükséges.
A HomeBiogas rendszer évi 1 tonna szerves hulladékot semmisít meg, és kb. 6 tonna káros CO2-kibocsátástól mentesíti a környezetet.
Egy összehasonlító elemezés szerint egy otthoni Biogas rendszer 1 autó által kibocsájtott üvegházhatású gáz ártalmainak ellensúlyozásával ér fel.
A biorothasztót magunk is könnyen összeszerelhetjük.
Az átlagosan 17 Celsius-fok éjszakai és nappali hőmérsékleten optimálisan működő rendszer számára kiváló klíma, társadalmi és gazdasági környezet található a fejlődő országok többségében, ahol a rendszer használata kiválóan hozzájárulna a környezetszennyezés csökkentéséhez és a lakosság életkörülményeinek javításához.
A kaliforniai szárazságra való tekintettel a Volvo arra buzdítja az autótulajdonosokat, hogy egy hónapig ne mossák le a kocsijukat.
A Volvo számításai szerint kb. 68 millió liter vizet lehetne megspórolni egy hónap alatt, ami egyenértékű 27 olimpiai uszodában található vízmennyiséggel. Egy autómosás elhagyásával 10 WC-öblítésnyi vizet lehet nyerni.
Aki kapcsolódik a programhoz, az kap egy utalványt, amit egy újrahasznosított vízzel működő autómosóban tud felhasználni.
A "#DrivingDirty" program ötletgazdája Steve Hinkle, a GM Volvo San Diego elnöke nem szeretne ezen a ponton megállni, a teljesen víztelen megoldásig szeretné eljuttatni a kampányt. Hinkle számításai szerint saját akciójával 408 000 liter vizet spórolt meg.
A Volvo a közösségekre épít, vagyis aki kapcsolódik a kampányhoz, az valamilyen formában kitűzővel, #DrivingDirty hashtaggel kifejezésre juttatja, hogy részt vesz a kampányban. A következő lépésben pedig bevonja a családtagokat, barátokat is a programba.
A gazdagságból fakadó ökotudatos luxus határtalan tárházát gazdagítja Dubaj új projektje.
Az izraeli napelemes fák példáját követve a dubaji önkormányzat szolárpálmafák felállításával tervezi kialakítani a város közösségi tech tereit.
Az innovációs projekt a Smart City projekt részeként valósul meg. A smart pálmatornyok, olyan közösségi állomások, ahol a napenergiával működtetett pálmák alatt üldögélők a napenergiából nyert árammal tölthetik fel a telefonjukat, az ingyenes wifi szolgáltatást használva rendezhetik be ideiglenes irodájukat.
A hat méter magas, 18 négyzetméteres levelekkel ellátott pálmafatornyokat elsőként a turisták által frekventált helyeken és a legnépszerűbb beacheken állították fel.
Az első intelligens pálma a Zabeel parkba, a második, amely már a legfrissebb időjárásról is tud tájékoztatni, a Jumeirah beachre, a harmadik pedig a dubaji World Trade Centerbe került.
A legújabb közösségi központ az innovációs projekt egy új mérföldköve. A negyedik pálmafa 3D-nyomtatási technológiával készült napelemekkel működik, ami Föld legnagyobb 3D-nyomtatású szoláregysége jelenleg. A szálerősített műanyagból készült pálmafa az eddigi prototípusoknál könnyebb és tartósabb.
A monokristályokkal működő intelligens pálmák annyi energiát termelnek, amivel képesek környezetük, használóik napi ellátására és éjszakai világításra. Egy pálma négy hónap alatt 2,5 MW zöldáramot termelt, és több mint 2100 készüléket látott el energiával.
Egy pálmafa 8 töltőegységgel és 100 méteres hatósugarú wifitartománnyal rendelkezik. A high-tech pálmák védelmét a rájuk szerelt biztonsági kamerákkal és képernyőkkel biztosítják.
Az intelligens Smart Palm nemcsak mint technikai szenzáció jelenik meg a városban, hanem tökéletesen illeszkedik a város futurisztikus építészetéhez.
A legjobb mégis az benne, hogy itt két és félszer gyorsabban fel lehet tölteni a telefonunkat, mint otthon, igazi high-tech közösségi helyszín.
Kissé meglepő dolgok történnek az Őrségi Nemzeti park területén. Aki mostanában arra jár, azt tapasztalhatja, hogy kb. 5-6 méteres magasságban szemeteskukák kerültek a fákra.
Gondolhatnánk, hogy valamilyen művészeti projekt megvalósítása van a háttérben, de az derült ki, hogy csupán arról van szó, hogy a nemzeti park munkatársai az ország legnagyobb méretű baglyainak, az uráli baglyok számára biztosítanak biztonságos költőhelyet a kukákban.
A projekt már nem használt hulladékgyűjtők felhasználásával (újrahasznosításával) valósult meg, osztrák példa alapján.
Így mindenki jól jár, az uráli baglyok biztonságos helyen költhetik ki fiókáikat, a műanyag kukák pedig nem várnak haszontalanul a bezúzásra.
A párizsi klímakonferenciára tart a világ legnagyobb napenergia-meghajtású hajója. A Vízügyi Alap (Race For Water) által a maga nevére keresztelt hajó november 23-án két hétre horgonyoz le a Szajnán.
A konferencia nagykövetének is nevezett vitorlással az óceáni műanyag hulladékra és az óceáni közlekedésből eredő szén-dioxid-kibocsátásra hívják fel a figyelmet.
A nagy hajó a klímakonferenciához kapcsolódó hat, az óceáni műanyagszennyezésről szóló környezetvédelmi konferenciák és a rendezvények helyszíne lesz. Itt fogják bemutatni azokat az innovatív megoldásokat, amelyeket hatékonyabban kell hasznosítani az óceánokban, ahol a globális szén-dioxid-kibocsátás 2050-re akár 250%-kal is megnőhet.
Az óceán hangjának is becézett zéró kibocsátású hajó a konferencia után az óceán megőrzéséért működő expedícióhajóként fog működni.
A napenergia meghajtású hajót a PlanetSolar ajánlotta fel a tárgyalások időszakára. A PlanetSolar az egyik fő hirdetője a fosszilis energia nélkül is működő világnak. Tevékenységének alapja bebizonyítani, hogy az emberiség birtokában van olyan forrásoknak, know-how-knak és technológiáknak, amelyek kiküszöbölik a fosszilis energia használatát. Megépített MS Tűranor PlanetSolar hajója az első napenergiával működő hajó, amely körbehajózta a földet, és mintegy 585 napot töltött vízen. A hajó 512 m2 napelemből és 8,5 tonna lítium-ion elemből áll.
A PlanetSolar hatékony kampányának köszönhetően újabb és újabb partnerségek köttetnek meg a tengeri emisszió csökkentése érdekében. A Statoil norvég olajvállalat, amely olajtársaságként mostanság épp szélmalmokat állít fel a skót partoknál, megállapodott a Corvus Energy tengeri energiatároló céggel 35 kereskedelmi és hibridalapú hajó gyártásáról.
A Greenpeace idén nyáron nyolc expedíciót indított, hogy felmérje három kontinens legérintetlenebb részein hogy, kimutatható-e a környezetben az outdoor ruhákból származó mérgező anyag, a PFC. Ugyanis minden feltevés azt mutatja, hogy a környezetbarátnak tűnő ruhagyártó cégek tudatos, fő szennyezői a Föld érintetlen területeinek.
Az expedíciók eredménye szomorú, a túraruházatokban található PFC a világ legérintetlenebb részein mindenütt kimutatható volt. A legmagasabb koncentrációt Európában a Svájci Alpokban, a szlovákiai Magas Tátrában és az olaszországi Appenninekben találták.
A túraruhagyártó iparban a PFC (perfluoroalkilok és polifluoralkilok) vegyületekkel biztosítják a ruhák vízhatlanságát és szennyeződés-ellenállását. A PFC-k nagyon lassan lebomló vegyületek, évekig ott maradnak a környezetben, károsítják a szaporodási képességet, illetve a hormonrendszert, továbbá daganatos betegségeket okozhatnak.
2012-ben a német Greenpeace 14 ruhagyártó cég termékét vizsgálta meg, közülük mindegyik tartalmazott veszélyes vagy mérgező PFOA-t (perfluorooktanát) vagy a PFC-k valamilyen melléktermékét. A lassan lebomló anyagok ugyan elenyésző része kerülhet a szervezetbe közvetlenül, viszont ami bekerül és felhalmozódik, az számos hormon-, pajzsmirigy- és daganatos betegségnek lehet az okozója.
A túraruhagyártó cégek viselkedésében leginkább az az ellenszenves, hogy miközben a természet és a környezet szeretetét hirdetik ruhakampányaikban, az ismert kutatási eredmények ellenére is mérgezik a környezetet és az embert.
A Greenpeace a korábbi cikkünkben részletezett detoxkampányához hasonlóan elindította a detox outdoor kampányt, ahol a túragyártó cégek csatlakozhatnak a környezetkímélő gyártókhoz.
Vannak cégek, akik ezt már megtették. Az Adidas és a Puma már döntött a PFC vegyületek kivonása mellett. Kisebb cégek, mint a Fjällräven, a Paramo, a Mountex és a Zajo PFC-mentes vízálló termékek komplett kollekciókkal jelentek meg a piacon.
Az igazán környezetkímélő outdoor ruhák károsanyag-kibocsátása minimális vagy nulla. Poliészterből készülnek, ezért könnyen újrahasznosíthatók, sőt ha lehet, már újrahasznosított anyagok felhasználásával készülnek.
A felelősen gondolkodó cégekkel szemben az outdoorszektor olyan óriásai, mint a The North Face, a Columbia, a Patagonia vagy a Mammut egyelőre még mindig nem vállalnak felelősséget a káros PFC vegyületek kivonása terén.
Igazi vasárnap délutáni videó. Keresztezz két különböző színű nejlontáskát, és végtermékként kapsz egy új dizájntáskát.
Stefanie Rittler továbbhasznosító, "upcycled" mobil öntödéjét kötelező elemmé tenném minden plázában és nagyobb bevásárlóközpontban. Akár befelé, akár kifelé menet. A német dizájner nylontáska gyártósora bárhova beállítható a fogyasztói társadalom kedvenc helyeire, ahol nagymértékű a nejlonzacskó- és táskatermelés.
A gyártósor nagyon egyszerűen működik. Első lépésben egy fehér nejlontáskát elhelyezünk egy fakeretben, majd egy másik színes zacskót az öntöde tetején lévő résen beengedünk a gépbe, ahol a zacskó a meleg és a formázógép hatására új alakzatban préseli rá a fehér zacskóra a színesből kreált pépet.
A skót kormány és a norvég Statoil olajtársaság 5 db 6 megawattos szélturbina-úszóművet állít fel Skócia északkeleti partjától 25 km-re.
A Hywind névre keresztelt park az építők szerint a világ első úszó szélerőműparkja lesz, amely körülbelül 20 000 lakás ellátására elegendő energiát termel majd. A park tervezett üzembe helyezési ideje 2017 második fele.
Az úszó szélerőművek az Északi-tengeri szél átlagos, megközelítőleg 35 km/h sebességét használják ki.
Előnyük, hogy a parttól távolabb is el lehet őket helyezni a vízbe, mivel nem kell őket rögzíteni a tengerfenékhez.
Mivel a fix turbinákhoz szükséges vízmélység 20-50 méter, az Északi-tenger 49-220 méteres átlagos vízmélysége inkább az úszó szélerőművek működtetésének kedvez.
Az üzemeltetők figyelmességét bizonyítja, hogy szélerőműveket olyan távolságba helyezik a partoktól, hogy az a lakosság számára ne váljon vizuális zavaróvá.
A "távolságtartás" miatt a HyWind erőművek nem befolyásolják negatívan a halászatot vagy a hajózási tevékenységet, ugyanakkor megfelelő infrastruktúra kiépítésével (erősáramú kábelek, áramtovábbító berendezések) a partközeli farmok számára áramot biztosíthatnak.
Az épülő rendszer 2,3 megawattos prototípusát már 6 évvel ezelőtt kiépítették a norvég Karmøy partjainál, ami évente 7,3 GWh áramot termel, és jól viseli az akár 11 méteres hullámokat is.
A Startoil úgy gondolja, hogy az úszó szélturbinák a tengeri szélenergia felhasználásának egy újabb mérföldköveivé válhatnak.
Első hallásra idegenül hangzik, hogy a halak lenyúzott bőréből, lekapart pikkelyeiből bármit is lehetne készíteni.
Nem így látta ezt Nienke Hoogvliet holland dizájner, aki, úgy is mondhatnánk, mélyen az óceán fenekére nézett.
Nienke projektjeinek egyik fő mozgatórugója az újrahasznosítás. Ezen a szűrőn át nézve keresi az óceánok kínálta, használható potenciális erőforrásokat, amelyeket újrahasznosítással visszaforgathat a designiparba.
A Halbőr vagyis a Re-Sea Me projekt Nienke egy korábbi a Sea Me projektjének a folytatása. A Sea Me projektben algafonalból készített szőnyeget, mintegy tükörképet mutatva annak, hogy milyen rengeteg műanyag hulladék van az óceánokban.
Bár a halbőrprojekthez bármilyen hal bőrét felhasználhatná, döntése mégis a lazacbőrre esett, amit a helyi boltosok hulladékaiból gyűjtött össze. A lazacbőrt és -pikkelyeket kézzel feldarabolta, vegyszerek nélkül megtisztította, és egy régi cserzőmódszerrel megkeményítette az anyagot.
A megkeményedett anyag kinyújtva akkora, mint egy lazac, amiből számos lakberendezési terméket lehet készíteni, az ülőszéktől a lámpabúráig. Követve a Sea Me projektet, egy eldobott halászhálóra halpikkelyeket varrva szőnyeget is készített.
A designer meglátása szerint olyan mennyiségű hulladék halmozódott fel az óceánokban, hogy nagymértékben is lehetne hasznosítani a tengeri-, óceáni hulladékot, ha van rá igény. Márpedig a designipar világszerte prosperál.
Harmadik alkalommal láttak 15 éven belül gólyatöcs madarakat az Óbudai-sziget északi részén.
A lilealakúak rendjébe tartozó, hosszú lábú gázlómadár többnyire Európa és Ázsia déli területein, a sekély édes- és barakkvizek, valamint lagúnák közelében lakik, a faj magyarországi állománya 200-400 példányra tehető. Közép-Európában jelenleg egyedül hazánkban költ rendszeresen. A galamb nagyságú madár Magyarország pusztuló madarai közé tartozik. Ma már csak a Duna-Tisza közén maradtak meg néhány pár fészkelőtelepei, és néhány madár még észlelhető Bócsapusztán, a Kondor-tavon és Kerekegyházán.
A lencsevégre kapott gólyatöcspár egy napot pihent az óbudai kavicszátonyon, majd továbbrepült afrikai telelőhelyük felé.
A Penda, a pekingi és bécsi székhelyű építészeti cég legújabb építészeti installációja azt vizsgálja, hogy milyen építészeti megoldásokkal lehetne könnyíteni a túlzsúfolt és szennyezett városokon.
Ígéretesnek tűnő víziójában egy betondzsungel közepére fenntartható és környezetbarát bambusz lakóházat koncepcionált. A még kísérleti fázisban lévő modell prototípusát, a "Rising Canes"-t, a pekingi designhéten már be is mutatták.
Az építészek víziója szerint a bambuszelemeket a világ legnagyobb bambusztermőhelyén Kínában, Ancsi megyében gyártanák.
Az elképzelések szerint a rendszer első élőhelye, kilenc hónap építési idővel 20 család számára biztosítana lakhatást. Mivel a modulok bővíthetők és szervesen kapcsolódnak egymáshoz, 2023-ra egy 250 hektáros területet foglalna el 200 000 lakossal.
A bambuszmodulok előnye az is, hogy könnyen szétszerelhetőek, ezért feleslegessé válva leszerelhetőek az egyes életterek.
A Penda ezzel az öko-futurisztikus modellel a felelőtlen várostervezés, a légszennyezettség és a gazdasági válság fokozódó negatív hatásaira hívja fel az építészszakma figyelmét és a természetes anyagok újragondolását az építészetben.
Ma kezdődik, és a hónap végéig tart a Francia Intézet 13. környezetvédelmi hónapja Nincs B terv, mert nincs B bolygó! címmel.
Idén a közel egy hónapos rendezvény fő témája a klímaváltozás és annak hatásai. Az eseménysorozat egyik legérdekesebb részének ígérkezik a Tara Océans kiállítás.
A 12 éve tevékenykedő Tara expedíció mintegy 300 ezer kilométernyi hajóutat megtéve kutatta az óceánok ökoszisztémáját. Az Agnés B francia divattervező finanszírozta expedíció célja az volt, hogy megfigyeljék az éghajlatváltozás óceánra gyakorolt hatását. Három fő tématerületet vizsgáltak: az óceán és az emberiség, az óceán és a biodiverzitás és az óceán és a klíma kapcsolatát. A kutatások 2009 és 2013 között zajlottak. A kutatás eredményeként az expedíció eddig nem látott oldaláról ismerteti meg a világot az óceánok parányi élőlényeivel, a planktonokkal. Az expedíció munkájának eredménye, hogy 35 ezer baktériumot, 5000 vírust és 150 000 egysejtű növényt és állatot fedeztek fel, amelyek többsége nem volt ismert eddig az emberiség számára. A kutatásról és az eredményekről az expedíció egyik résztvevője november 26-án tart beszámolót.
A környezetvédelmi hónapban a kiállítás mellett a klímaváltozással kapcsolatos fontos előadásokat tartanak. Georges Calas, a Collège de France professzora, Rékási Márk és Uzinger Nikolett, a MTA Agrártudományi Kutatóközpontja, Talajtani és Agrokémiai Intézete kutatói a talajok védelmével és revitalizálásával kapcsolatos jó gyakorlatokat mutatnak be.
A geotermiában használt legfejlettebb technológiákat és azok környezeti hatásait egy konferencia keretében ismerhetjük meg francia és magyar szakértők tolmácsolásában.
A környezetvédelmi hónap egy hét filmből és dokumentumfilmből álló sorozattal zárul. A természetüknél fogva című vetítéssorozat keretében megnézhetjük Luc Jacquet Jég és ég között című premier előtti filmjét. Az Essential Killing című film az ember viszontagságos küzdelmét mutatja be a jégbe fagyott természettel. Az Óceán című filmben fantasztikus felvételekkel merülhetünk a víz alatti világba. A La belle vie édesanyjuktól elkerült, illegalitásban élő vadóc gyermekekről szól. A vetítéssorozat egyik legmegrendítőbb filmje kétségkívül Michale Boganim "La terre outrage" című filmje lesz, amelyben egy fiatal pár esküvője napján robban fel a pár kilométerre található csernobili erőmű. A film hűen mutatja be a tíz évvel későbbi szellemvárost, Pripjatyot.
Magyarországon nincs könnyű helyzetben az ember, ha előre gondolkodva valamilyen környezetbarát, egyben humánus temetkezési formát keres.
Ennek több oka is van, de talán a legkomolyabb probléma a lakosság és a szakma egyöntetű tájékozatlansága és felkészületlensége. Miközben Magyarországon környezetbarát temetkezési törvény van hatályban – vagyis csak olyan „koporsó, illetőleg kellék használható, amely lebomlik, és nem veszélyezteti a környezetet" –, a dráguló temetkezési költségek, a 25 évenkénti sírhelyújraváltás költsége miatt a környezettudatos temetkezési forma nem jellemző, holott a mobilizáltabb társadalmi életformák már egyre inkább a környezetbarát megoldásokat igénylik.
A megvalósítható környezetbarát lehetőségek közé tartozik Magyarországon a már korábbi írásunkban bemutatott biournás temetés.
A környezetbarát urna egy itthon nem ismert változata az "Earth Vessel", amely 100%-ban kézzel készített, különböző természetes anyagokból álló urna.
A biournás temetések továbbgondolt, kifinomult lehetősége az emlékerdő, amely Magyarországon a Tata melletti Agostyán területén található. Az emlékerdő olyan kegyeleti hely, ahol egyrészt kizárólag biournával lehet temetkezni, másrészt erdészek segítenek kiválasztani azt a fát, ahová a hozzátartozók elhelyezhetik az elhunyt hamvait.
Kínában ezt a nálunk egyelőre csak egy helyen megvalósuló kegyeleti formát nem alternatív vagy környezettudatos megoldásként kínálják, hanem törvényileg írják elő. Náluk szabály, hogy a sírhelyeket ültetett fákkal kell jelölni. Korunkban, amelyre oly jellemzőek az erdőirtások és erdőpusztulások, ez igen hasznos módszer.
A harmadik lehetőség leginkább a sírhely kiváltásától és a sír gondozásától mentesíti a hozzátartozókat. A hamvak folyóba szórása egyre elterjedtebb Magyarországon is, de még ez sem tartozik a népszerű kategóriába. Ebben az esetben a hamvak természetes anyagból készült urnában kerülnek a vízbe.
A negyedik forma a környezetbarát anyagokból készült koporsó. Atudatosvasarlo.hu cikkében a Lélekhajó Temetkezési Iroda kegyeleti szakértője azt nyilatkozta, hogy az elmúlt évek során csak egyetlen alkalommal esett meg, hogy egy család nyers fából készült koporsót kért.
Pedig a környezetbarát anyagokból készült koporsók egyre szélesebb választékát találjuk a világ különböző tájain. A biokoporsók lebomlási ideje 6 hónap és két év között van. A biokoporsós, tiszta, környezetbarát eljárás során a testet nem balzsamozzák be, és ha öltöztetik, akkor is természetes anyagból készült ruhába, a holttest hűtését pedig jéggel biztosítják.
Colorado államban az Ecoffins USA vállalat választékában biobanánlevél és bambuszkoporsók közül lehet választani.
A dán DanCof cég hosszú szálú, újrahasznosított papírból készít elegáns koporsókat és urnákat. 2 in 1 környezetbarát, újrahasznosított papírmasé koporsót kínál a Soul Ash Solace cég is. Míg a koporsó könnyen elég, és nem bocsájt káros anyagot a levegőbe, a rozsdamentes acélból készült urna megmarad.
Angliában a Stockport krematórium és temetkezési vállalat 14-féle természetes anyagból, elsősorban különféle nyers fából készült koporsót kínál, de a kínálatukban találunk 100%-ban gyapjúból és fűzből készült koporsókat is. A biológiailag lebomló kartonkoporsók anyaga 70%-ban a brit malmok hulladékából származik.
Az óceán- és tengerparti országokban egyre jobban terjed a mélytengeri biokoporsó. Jack Hokansen koporsója, a Genesis Biopod designtárgyként is kellő figyelmet vívott ki magának, de funkcióját tekintve is nyertes lett. A lebomló anyagokból készült koporsó tartalmaz egy szintén lebomló zsákot is, amelybe a hamvak kerülnek. A Genesis Biopod lesüllyed a tenger vagy az óceán mélyére, ahol a zsák lebomlása után a hamvak a tenger részévé válnak. A homokszínű Genezis Biopod tengeri szerves anyagokból készül, épp ezért a lebomlás után nem szennyezi a tengert. A koporsó alján van két nyílás, amely lehetővé teszik a halak számára a jövés-menést.
Az egyik kedvencem, ha lehet ilyet mondani ebben a témában, a nemezelt, kézzel készített koporsó. A koporsók a norvég születésű Yuli Sømme és a skót Iah Michel gyönyörű munkái.
A Cool Globe egy színes földgömbökből álló, nyilvános képzőművészeti kiállítás. A public art akció célja, hogy felhívja a figyelmet a globális felmelegedésre, illetve a lehetséges megoldásokra.
Wendy Abrams, a kiállítás ötletgazdája és alapítója arra kereste a választ, hogy mivel lehetne a legjobban megragadni a közönség figyelmét a globális felmelegedés témakörében. A beszélgetések végeredményeként a legjobb eszköznek a köztéri művészetet tartották. Az utcára helyezett installációk révén közvetlenül találkozik a lakosság a művészeti alkotások üzenetével, ha úgy tetszik frontálisan, de mégsem agresszív módon.
Az első kiállításon Chicagóban több mint 120 földgömb reflektált a felvetett problémára. A kiállítás rendkívül sikeres volt, és azóta is több város kapcsolódik a mozgalomhoz, hogy ebben a formában hívja fel az emberek figyelmét a globális felmelegedés problémájára.
A lakásban történő komposztálással általában az a baj, hogy ha nem szakszerűen csináljuk, akkor a konyha sarkában álló komposztáló környékén büdös van, az edényt a csúnyasága miatt pedig eleve elrejtjük, és valószínű, hogy a komposztálással járó koszt sem ússzuk meg.
Ezen segíthet Varga "Marceramic" Márton ZeKo néven ismertté vált környezetbarát komposztedénye.
A MoMe kerámiatervező tanszékének hallgatója hátat fordítva a diplomamunkatrendeknek, környezettudatos életmódjának tapasztalataira támaszkodva megalkotta a zeolit és agyag keverékéből álló, 80 literes kül- és beltérben egyaránt használható komposztedényt.
A macskaalmokból ismert zeolit agyaggal keverve tökéletes anyaga egy komposztedénynek. Egyrészt benn tartja a szagokat, de légáteresztő anyagként szellőzést biztosít a benne lévő elegy számára. Az agyag miatt nem vízáteresztő, ellenben jól égethető, és akár mint esztétikus lakberendezési tárgy is funkcionálhat. Az agyag és a zeolit elegye megakadályozza a penészedést, a gombásodást, állandó klímát biztosít a hasznos mikroorganizmusok számára, amitől az edényben lévő anyagok lebomlási intenzitása egyenletessé válik.
A ZeKo három hengerből áll. Mindegyik henger alján háló található. Így, amikor a komposztanyag veszít súlyából és térfogatából, akkor egy szinttel lejjebb kerül. A legalsó szinten kiváló minőségű komposztanyag gyűlik össze. A legalsó henger tartalmát kiürítve, az alsó henger az edény tetejére kerül vissza.
Eddig nem látott, és a mai formájában turisták és újságírók által sem látogatható helyre kalauzol bennünket Arkadiusz Podniesinski lengyel fotográfus.
Podniesinski ez év szeptemberében engedélyt kapott arra, hogy belépjen a 2011-es fukusimai nukleáris katasztrófa területére.
A Fukusima Daiicsi atomerőmű 2011. március 11-én a tóhokui földrengés és az azt követő cunami romboló hatásai következtében súlyos nukleáris katasztrófa helyszíne lett. A földrengés utáni napokban a katasztrofális helyzet fokozódott, három reaktorban teljes zónaolvadás történt, és négy reaktorblokk szerkezetileg károsodott. Az erőműből nagy mennyiségben kikerült radioaktív anyagok több tíz kilométeres távolságban beszennyezték a környezetet. A területet a nemzetközi nukleáris eseményskála szerint 7-es fokozatú, legsúlyosabb katasztrófák helyszínei közé sorolták. A katasztrófa helyszínéről mintegy 160 000 embert evakuáltak, és több mint 120 000 ember a mai napig nem tért vissza a veszélyeztetett állapotok miatt, a folyamatos fertőtlenítési és ártalmatlanítási munkák ellenére sem.
A Greenpeace állásfoglalása szerint a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség ez év szeptemberében azt propagálta, hogy a robbanás következtében felszabaduló radioaktív sugárzásnak „nincsenek érezhető egészségügyi következményei", miközben a CNN-en pár nappal ezelőtt jelent meg a hír, hogy Japán egészségügyi minisztere bejelentette, hogy az erőmű egy korábbi alkalmazottjánál, a szennyezett területen végzett munkához kötődő rákos megbetegedést diagnosztizáltak.
A harmincas éveiben járó leukémiás férfi 2012 októberétől egy éven keresztül dolgozott az erőműhöz tartozó területen.
A katasztrófát követően, 2011 augusztusától több mint 45 000 munkást vett részt a baleset utáni takarításokban. Eddig tíz veszélyességi kérelem érkezett a hivatalos szervekhez, amiből három esetben folynak a vizsgálatok.
Podniesinski utazásának az volt a célja, hogy a média és a kormánypropaganda befolyásolása nélküli elfogulatlan, objektív véleményt mutasson a nagyvilág számára, és felhívja a figyelmet az ember felelőtlen viselkedésének következményeire, mindezt úgy, hogy a piros és a narancs zónába ő sem kapott belépési engedélyt.
Podniesinski a mintegy 20 km-es tiltott zónába bejutva filmes hangulatú apokaliptikus állapotokat idéző környezettel találkozott. Az ürességtől kongó Futaba, Namie és Tomioka szellemvárosok még mindig félelmetes módon ábrázolják a tragédiát. Miközben a természet egyre markánsabban hódítja vissza a tájat.
A 2007-ben a budapesti kormányzati negyed megtervezésére kiírt nemzetközi pályázat társtervezője, a japánok egyik kedvenc építésze, Kuma Kengo tervezte a kínai Művészeti Akadémia Népművészeti Múzeumát.
A fenntartható örökség megőrzésére kialakított épület úgy néz ki, mintha összekapcsolt nyeregtetős házakból álló, tradicionális falu lenne. A projekt legfinomabb része az, hogy az építőművészeti tervezés során megmenthetők lettek a helyi épületek hajlított cserepei.
Az ezekből a lapokból létrehozott tető és árnyékolórendszer szabályozza az épület természetes fényháztartását. Az épület homlokzati falát is beborító, rozsdamentes acélhuzalokra rögzített, különböző méretű hajlított cserepek szabályozható fényáteresztő rendszert alkotnak.
Az új népművészeti galéria a kelet-kínai Hangcsou város egyetemi kampuszához tartozó teaültetvényen épült meg. Az 5000 négyzetméteres épület a hagyományos cserepekkel tökéletes egységet alkot a környezetével. A lépcsőzetes, kétszintes galériát felülről egy fából épített bejáraton lehet megközelíteni.
A Kína délnyugati részén lévő Szecsuan tartomány fővárosában, Csengtuban wifivel felszerelt tűz- és bombabiztos kukák kerülnek az utcára.
Az 5 milliméter vastag, többrétegű, rozsdamentes acélból készült utcai hulladékgyűjtők akkumulátorokkal és napelemmel működnek. A King Kongnak becézett hiperokos kukák teljesen önellátóak, csak a szemetet kell beléjük tenni. A tetejükön automatikusan nyílnak és záródnak, és önfertőtlenítenek.
A GPS-funkcióval is ellátott szemetesek, ha megtelnek, üzenetet küldenek a szemétszállító cégnek, hogy lehet őket üríteni. Jelfogó rendszerüknek köszönhetően a környezetükben ingyenes internetszolgáltatást biztosítanak.
Javában zajlik az Ökoindustria kiállítás, ahol a tiszai PET-kalózok tökéletesen szembesítik az embereket a folyóba sodródott, elhagyott tárgyaikkal.
Az Ökoindustria szakkiállításon innovatív környezetvédelmi technológiák és szolgáltatások bemutatására van lehetőség. Többek között környezetvédelemmel, energiahatékonysággal, ökoépítészettel és megújuló energiával foglalkozó szervezetek, vállalkozások számára teremt bemutatkozási lehetőséget.
A PET-kalózok, akik nyaranta önkéntesen gyűjtik a Tiszába került PET-palackokat, az idei szakkiállításra hulladékrégészeti expedícióval érkeztek. Az évek alatt a földbe rétegződött szemétfalat Zsurk község közelében találták.
Ennek a szemétfalnak egy részletét és más a folyóban talált tárgyakat – cipőket, babákat és egyéb használati tárgyakat – lehet megnézni a PET-kalózok által összeállított remek kiállításon.
A JetBlue légitársaság a New York-i John F. Kennedy repülőtéren, az 5. terminál területén, egy 2230 m2-es területen nyitott farmgazdálkodást végez.
A nyitott farm elsődleges célja, hogy az utasokhoz közelebb vigyék a fenntarthatóság és a gazdálkodás fogalmát. A kezdeményezők úgy gondolják, hogy az utasok többségének fogalma sincs arról, mit eszik, és az alapanyag honnan származik, hogyan kell termeszteni. A másik közvetett cél, hogy a megtermelt terményekből lássák el a repülőtér éttermeit, úgynevezett farm-to-terminal rendszerben. Például az itt megtermelt Terra Blues burgonyából készítik azt a chipset, amit a JetBlue járatain szolgálnak fel. A genetikailag módosított, franken ételek világában egyre nagyobb jelentősége lesz annak, hogy az ételek miből készülnek, milyen forrásból érkeznek.
A gazdaság 2300 összecsavarozott, földdel teletöltött fekete rekeszből áll, amely akkor is a helyén marad, ha valamilyen extrémebb természeti csapás, például a Katrina hurrikán vagy földrengés éri. A veteményes kialakításánál figyelembe vették az állatvilág szokásait, és menekülőjáratokat hagytak a különböző növénykultúrákat kedvelő madaraknak, méheknek és pillangóknak.
A farmon burgonya, sárgarépa, bazsalikom, metélőhagyma és olyan növények termesztésére összpontosítanak, amelyek nem vonzzák a vadállatokat. A farm egyik legjellemzőbb terméséből a Terra Blues burgonyából egy év alatt kétszer, több mint 1000 fontnyi burgonyát szüreteltek.
A szervezők a reptéri városi kertészet több szempontból is hasznos. A fogyasztó megnézheti, miből készül, amit eszik, a reptéri éttermeknek karnyújtásnyira van a gazdaság, a környező iskolák kipróbálhatják és megismerhetik a városi gazdálkodás alapjait, és nem utolsósorban egy ekkora felület még a terminál levegőminőségének javításában is közrejátszik.
A projekt másik szépsége az, hogy a JetBlue felmérte, hogy naponta mintegy 300 kg-nyi élelmiszer-hulladékot termel. Kialakítottak egy komposztálóegységet a Hudson-völgyben, és az itt termelt szerves talajt a T5 gazdaságban használják fel.
Magyarországon is egyre népszerűbb szabadidősport a falmászás, a hegymászás és más parkoursportok. Ezen sportok városi elérhetőségéhez új, praktikus, legtöbb esetben nem környezetkímélő anyagokból építenek bel-és kültéri építményeket.
Berlinben található egy olyan hegymászóközpont, a Mount Mitte, ahol a mászópályát újrahasznosított tárgyakból építették meg. A város központjában található hegymászócenter fő attrakciója a hatalmas parkourpálya.
A körülbelül 13 méter magas építményen remekül hasznosítják újra a letűnt korok Trabantjait, Volkswagen Bogarait, kidobásra ítélt fa- és műanyag hordókat, autógumikat, kiszuperált autóüléseket és köteleket.
A Mount Mitte része még egy Beach bár is, ahol műanyag tartályokból, uszadékfából és vintage tárgyakból újrahasznosított lámpákkal világítanak, valamint egy, a panelek betontömbjei közt meghúzódó homokos terület, ahol strandröplabdapályát alakítottak ki.
Ökofalu, biofalu és önfenntartó falu. Három elnevezés, ami szinte ugyanazt a működési formát sejteti, de mégis valami mást takar. Ami biztos, hogy bármelyik típusba is sorolja magát a település, mindegyik formának az alapja a közösség, a közösségi tervezés, a közösségi együttműködés.
Magyarországon egyelőre 10-20 önfenntartó település működik.
Amíg az ökofalvak többsége önfenntartó, addig az önfenntartó falvaknak csak egy hányada ökofalu.
Az önfenntartó ökofalvak közé soroljuk a rekreációs célból is ismertebbeket, mint Gyűrűfű, Visnyeszéplak, Márihalom stb. Ezek a falvak többnyire nem a már ott élő lakosságra, hanem a közös cél érdekében a kiszemelt településre költözött erős közösségi identitású lakosságra épülnek.
Az északkelet-magyarországi, szatmári-beregi és zempléni települések önfenntartásra törekvése többnyire a települési önkormányzat gazdasági, politikai rendszerbeli ellehetetlenülésének, hátrányos infrastrukturális helyzetének és negatív társadalmi, népességi mutatóiknak, a fennmaradási, megélhetési vágynak köszönhetőek.
Az önfenntartás azt jelenti, hogy az adott település, a helyi önkormányzat vezetésével, mint közösség vezetővel, irányítóval a helyi természeti, gazdasági feltételeket, emberi erőforrásokat kihasználva önellátóvá válik.
Azok a falvak, települések, amelyek, a fentebb megfogalmazottakon túl még környezettudatos, fenntartható ökoszisztémát alakítanak ki, fenntartható technikai eszközöket használnak a megélhetéshez, azokat ökotudatos (önfenntartó) falvaknak nevezzük.
Önfenntartó települések
Az ország legismertebb önfenntartó települései az északkelet-magyarországi, hátrányos, halmozottan hátrányos helyzetű településein találhatók. Az önfenntartásra törekvésnek a települések társadalmi adottságai (határ menti település, kedvezőtlen mezőgazdasági struktúra, összeomlott (könnyű)ipar, kedvezőtlen foglalkoztatási szerkezet, munkanélküliség) az alapja.
Rozsály
Az egyik legismertebb önfenntartó település az ukrán-román határ mentén található Rozsály. A pozitívan értelmezett "józan paraszti gondolkodásra és gondoskodásra" épülő működés motorja az önkormányzat - mint ahogy a legnagyobb foglalkoztató is - és maga a polgármester, Sztolyka Zoltán. (Sajnos nem tudtuk elérni telefonon.) A faluban az a cél, hogy megtermeljék, ami megtermelhető, a helyi munkaerővel végezzék el azt a munkát, amit helyiekkel helyben el lehet végeztetni. A megtermelt javakból pedig ellátni a helyi intézményeket. A 90 hektáron működtetett szociális földprogramra épül a falu foglalkoztatási és önellátó programja.
Az önkormányzat a lakosság részére szociális jellegű szolgáltatásként állatokat tart (sertéseket, pónilovakat), szociális fürdőt és mosókonyhát működtet. Az "Adj egy méter esélyt” programjuk fontos eleme a jóléti (szociális) bolt, ahol a helyi gazdák közvetítői haszon nélkül árulják termékeiket.
Rozsálytól nem messze, ott, „ahol a kurta farkú malac is túr”, avagy a Túr folyó mentén található Túristvándi.
Túristvándi
Túristvándi önfenntartó programja hasonló a rozsályiakéhoz. A programot abból az alapelvből indították el, hogy vajon mennyi az a jövedelem, amit a családok megkapnak, megtermelnek, és ebből mennyi lehet az, amit meg tudnának tartani. Az önkormányzat állattartó telepén és az önkormányzat termőföldjein a közmunkások által elvégezett munka felett lehetőséget ad a családoknak, hogy önkormányzati földeken termeljenek, például uborkát.
A termeléshez szükséges vegyszereket, vizet, gépeket az önkormányzat biztosítja, viszont a fizikai munkát az adott család vállalja. Így például a mostani uborkaszezonban, a leszedett uborka vagy értékének 40%-a családoké lesz, 60%-át az önkormányzat értékesíti vagy hasznosítja. A kidolgozott modelljük fontos része, hogy a lakosságtól megkapják azt a bizonyosságot, hogy a családok a szükségleteiket helyi termékekkel elégítik ki, avagy a termelők biztosan számíthatnak a helyi felvevő piacra (is). Hasonlóan Rozsályhoz, az önkormányzati tulajdonokhoz tartozó területeken megtermelt növényekből és tartott állatokból biztosítják az önkormányzati intézmények ellátását.
Az önfenntartó programjuk egy új sikeres lépésének tűnik a falupiac kialakítása. Ezekben a falvakban nem működött önálló piac, mint a nagyobb városokban, egymás között működött a "házalás", tej, tojás, állateladás, de piac nem volt. Ezzel az új lehetőséggel próbálja az önkormányzat elősegíteni a közvetítői haszonmentes kereskedelmet.
Komlóska
Komlóska az a település, amely átmeneti jegyeket őriz a fenntartható ökofalu és a fenntartható falvak között. A kedvelt turistaközponttól, a"Hutáktól" délre, a többségében ruszinok (ruszok) lakta település a II. világháború után infrastrukturális, "munkahelyhiányos" település lett. A történelmi, politikai és gazdasági okokból eredő megélhetési nehézségek miatt a munkaerőképes lakosság nagy része elköltözött a faluból. Ezt az állapotot fokozta, hogy fokozatosan csökkent a helyi önkormányzati normatíva, sőt voltak olyan évek is, amikor ez az érték egyenlő volt a nullával. A polgármester 2008-ban vezette be az adózási szabályok betartása mellett, hogy elengedi az önkormányzati adók nagy részét, abban az esetben, ha egy vállalkozás Komlóskára helyezi telephelyét vagy székhelyét. Így azok a vállalkozások, amelyek Komlóskára költöztek, mentesültek az iparűzési, az építmény-, az idegenforgalmi és a kommunális adó alól. Mondhatni adóparadicsomi állapotot teremtettek a vállalkozások számára. Mára 200 vállalkozás van a településen, amelyek a súlyadó befizetésével is jelentős bevételhez juttatják az önkormányzatot. A program működik mind a vállalkozók, mind az önkormányzat szempontjából. Az ide költözött vállalkozások jelentős összegeket takarítanak meg, életképesek maradnak, nem mennek csődbe, és nem utolsósorban nem hagyják el az országot.
Az adózási kiskapu érdekes eredményeket is teremt a településen, például igen magas lett az 1 főre jutó kamionok száma. A vállalkozások az adónemek közül a súlyadót fizetik, és így is jelentős bevételt generálnak a település számára.
Az adózási program bevezetése és megszilárdítása után az önfenntartás vált az önkormányzat feladatává. A közmunkaprogram kihasználásával az önkormányzat földjein zöldségeket, gyümölcsöket termelnek, amelyeket a közétkeztetésben használnak fel. A fával fűtött intézmények számára a tüzelőt a dolgozók gyűjtik össze. Komlóskán lehetett először hallani a közpálinkáról és a közlekvárról, amit a falu gyümölcseiből főznek.
A sokáig a termelésből kivont földek tökéletesek a biotermelésre, a visszaállított gyepterületek pedig kiváló gyógynövénytermőhelyek. A növénytermesztéshez vetőmagot is adnak a lakosságnak, az önkormányzati gépekkel pedig segítik a talaj előkészítését. Az állatállomány számának növelését úgy oldották meg, hogy családokhoz 50-200 db csirkét is juttattak, amihez megfelelő takarmánymennyiséget is adtak. A juttatásért cserébe a közben megnövekedett állatállomány 50%-át visszaszolgáltatja a család.
Mára a település egy hagyományaiban élő önfenntartó ökofalu, ahol nincs (statisztikailag biztosan) munkanélküliség.
A környezetbarát otthoni mosásra több lehetőségünk is van. Használhatunk ökomosószert, mosószódát, mosódiót, vagy esetleg mosótojást. Mivel az ökomosószereket márkájuk szerint lenne érdemes összehasonlítani, így azokkal most nem foglalkozom.
A mosótojás, mosódió vagy a mosószóda használata több szempontból is hasznos. Ellentétben a vegyi mosószerekkel, nem tartalmaznak kemikáliát, ezért természetes úton lebomlanak, nem terhelik a környezetet, a mosódióhéj még komposztálható is. Alkotóelemeik miatt nem irritáló hatású, bőrbarát szerek, használatuk különösen javallott ekcémával, pikkelysömörrel küzdőknek.
Hogy melyik a leghatékonyabb a három közül, arról megoszlanak a vélemények. Én magam is kipróbáltam párat, de ami mellett kitartottam, az a mosószóda volt.
A mosószóda talán az egyik legolcsóbb mosószer, egy kiló kb. 400-500 forintba kerül, ha nem az ismert üzletláncoknál vásároljuk. Kapható már nagyobb illatszer- és vegyiáru-üzletekben is, de minden nagyobb zöld vagy ökoboltban is. Az utóbbiakban többnyire kimérve vehetjük, csomagolás nélkül, míg az előbbiekben általában előrecsomagolt, 250-500 grammos változatban lehet vásárolni. A mosószóda szagtalan, fehér színű, nátriumtartalmú kőzetpor, ami lúgos kémhatása miatt nagyon jó folteltávolító és fehérítő. Épp emiatt viszont a színes ruháknál vigyázni kell vele, mert fakítja a színeket. Ha nem használunk hozzá valamilyen környezetbarát öblítőt, akkor a ruha száradás után eléggé kemény marad. Használatával kíméljük a mosógépet is, más lágyítószerekre a mosószóda használata mellett nincs szükség.
A mosódió és mosódióhéj a Dél-Kelet Ázsiában honos szappanfélék családjába tartozó Sapindus Mukorossi vagy a Sapindus Trifoliatus termése. Az egzotikus fa érdekessége, hogy mintegy 90 évig termeli a "mosódiót", 9 év alatt éri el végleges magasságát, és akár 18 méteresre is megnőhet. Lúgos, tisztító alapanyaga, a szaponin leginkább a héjban található, azaz minél több héjat használunk, annál hatékonyabb a mosás. A mosódió nem tisztít olyan intenzíven, mint a mosószóda vagy a mosótojás, viszont tökéletesen alkalmas frissítő mosásra vagy enyhén szennyezett anyagok tisztítására. A kilós, de kisebb kiszerelésben kapható mosódió, illetve mosódióhéj átlagos ára 3000 forint körül mozog. Egy adag mosódiót 2-3-szor is használhatunk, 1 kiló mosódió 100-150 mosáshoz elegendő. Mivel szagtalan, gyakran használnak hozzá valamilyen mosóparfümöt vagy illóolajat.
Az enyhén illatos mosótojás (ecoegg) vagy mosógolyó előnye, hogy kicsi, nem kell adagolni, csak berakjuk a mosnivaló ruhák közé, a dobba. A mosótojás újrahasznosított műanyagból készül, és a benne lévő apró ásványi golyókkal tisztít. Egy kiszereléssel 54-szer lehet mosni. Az átlagos árat figyelembe véve körülbelül 65 forintba kerül egy mosáshoz a "mosószer" ára. A Tudatos Vásárlók Egyesülete által nemrég készített teszt szerint a mosógolyó illatosabb, mint társai, ellenben kevésbé jó folttisztító.
Ken Kavamoto szoftverfejlesztő Mariana-szigeteki pihenése közben megálmodott egy olyan tárgyat, amiben bármikor láthatja a napi aktuális időjárást.
A Tempescope prototípusát egy samponosdobozra fejlesztette ki. Az időjárás-előrejelző szivattyúval, vízzel feltöltött, ultrahangos, LED-diffúziós edény az internetről összegyűjtött adatokból szimulálja a várható napi időjárást.
Az eszköz szinkronizálható a telefonunkban található időjárás-applikációval, így nemcsak azt tudhatjuk meg, hogy azon a helyen, ahol élünk, milyen az időjárás, hanem azt is, hogy a barátnőnk egy másik városban milyen időjárásra ébredt.
A Tempescope még nincs forgalomban. Van egy nyílt forráskódúváltozata, az Open Tempescope, amit – az eredeti híján – az útmutató alapján bárki megépíthet magának.
Miután a fejlesztő szembesült a készülék iránti nagy igénnyel, forrásgyűjtő kampányba kezdett az Indiegogón.
A Smart City Lab Budapest idei díjazottjainak térköve, a FUTI játszóterek, szabadidőparkok, outdoor sportok, útburkolatok hasznos építőeleme lehet.
Cseh József, Ilyés Miklós és Sziszák Imre egyetemi hallgatók a Smart City Lab Budapest pályázatán olyan találmánnyal rukkoltak elő, amely újrahasznosítja a felesleges műanyagot és az emberi járásból, kerékpározásból, gördeszkázásból származó hulladékenergiákat és a napenergiát.
A FUTI térkőrendszer alapja az újrahasznosított műanyagból készített térkő, amibe piezokristálylapokat helyeztek el. A kristálylapok a piezoelektromosságot, azaz az összenyomás hatására keletkezett feszültségből keletkezett energiát hasznosítják, például a közvilágítás biztosításához.
A műanyag útburkolat nem ismeretlen a fejlesztési berkekben. Az Origo nem rég írt a hollandok újrahasznosított műanyagból épülő úttervéről. De az nem képes energiát termelni.
A FUTI viszont igen, bár a jelenlegi ára 100 000 forint lenne négyzetméterenként.
Több mint 5900 forrás adatainak elemzéséből készült ez az új, interaktív térkép, amely a világ levegőminőségének valós idejű adatait egybevetve mutatja be.
A térképetegy pekingi székhelyű környezetvédő csoport, az Air Quality Index Kína készítette. A csoport több mint 70 ország ügynökségével dolgozott együtt, több mint 5900 hírcsatornától és 8000 levegőminőség-ellenőrző állomásról gyűjtötte be az adatokat. A térkép 15 percenként frissül!
A térképről a finompor-szennyezettségi értékektől az amerikai EPA környezetvédelmi hivatal levegőminőség-indexéig több adatot összevetve az is kiderül, hogy a levegőszennyezettség értéke egy adott városban milyen hatással van a közegészségügyre. A legmagasabb értékkel bíró települések lakói közül senki sem mentesül a levegőszennyezettségének valamilyen káros hatásától. A szmog világszerte több mint 3 millió ember halálát okozza évente, miközben újabb és újabb települések sorakoznak fel a világ legszennyezettebb városai mögé.
A szmoggal járó leggyakoribb betegségek közé sorolhatjuk a stroke kialakulásának veszélyét és több felső légúti betegséget.
Az európai, amerikai, dél-amerikai kontinensek, egyelőre úgy tűnik, még fellélegezhetnek, mert légszennyezettségi mutatóik még igen kedvezőek az ázsiai településekhez képest.
A legszennyezettebb városok listáján az élen szerepel a kínai Anjang, Csengcsou, az indiai Új-Delhi, Szingapúr, Törökországban Isztambul és az Egyesült Arab Emirátus országaiból Dubai is.
Budapest légszennyezettsége még kifejezetten alacsony a világ legszennyezettebb városaihoz viszonyítva. Az ország levegőszennyezettségi értékeit tekintve Pécs mutatja a legrosszabb eredményeket.
Az interaktív térkép még nem teljes. Afrikából egyelőre még nem érkeznek be az adatok és a közel-keleti országok sem veszik komolyan az adatszolgáltatást. Ami azért is gond, mert pont ezekben a fejlődő régiókban várhatóak - vagy már vannak is - magas értékek.
A poszt óta komoly előrelépés történt a kapszulás kávék maradványtermékeinek felhasználása ügyében, legalábbis az alumíniumból készülő kapszulafajták esetében. A Nespresso azt a célt tűzte ki 2020-ra, hogy a globális kapszula-újrahasznosítási kapacitásukat 75%-ról 100%-ra emeli.
Az újra felhasználásra való előkészítést Magyarországon az Inter-metal Recycling Kft. végzi.
A Nespresso butikjaiban kapszulaátvevő helyeket alakítottak ki. Az átvevő helyeken a vásárláskor kapott táskákban lehet visszahozni az elhasznált kapszulákat.
Az Inter-metal üzemében első lépésként a szatyrot és a kapszulákat választják külön. Ezt követően a kapszulákat 2-3 hétig szárítják. A szárítást követően egy emelőszerkezet egy darálóba juttatja a kis dobozokat. A keletkezett alumínium- és kávézacc zúzalékot a vibrációs elválasztó rostán szétválasztják egymástól.
A cél az, hogy minél tökéletesebb legyen a kávé és az alumínium szétválasztása.
Az elválasztásból kiváló minőségű, homogén alumínium másodnyersanyagot kapnak, amit bálázva vehetnek át a feldolgozók.
A kávézaccból hőerőműben villamos energiát állítanak elő. Míg az összegyűjtött műanyag zacskókból egy közeli gyárban hólapátokat készítenek.
A napokban belefutottam egy listába, amiben olyan dalok sorakoztak, amelyek a Föld, a világ megmentése érdekében íródtak. Dalok, amelyeket azért írtak, hogy ebben a formában is felhívják a figyelmet a Föld bolygóra, a Földön, a természetben és az emberben lévő szépségre, vagy épp ennek ellenkezőjére a pusztításra, a pusztulásra.
A jó kis szubjektív listákat végigböngészve mindenképp megállapítható, hogy Michael Jackson Earth Song-ja mintha az örök érvényű első helyet foglalta volna el.
Íme, 10 dal a legnépszerűbbek közül – mindenféle sorrend felállítása nélkül.
Az igazán nagy nyomornegyedekben, bádogvárosokban annyira közel vannak egymáshoz a mindenféle anyagokból összeeszkábált, ablak nélküli bódék, hogy csak minimális természetes fény szűrődik be a helyiségekbe. Az elektromos áram megfizethetetlen, vagy egyáltalán nem áll rendelkezésre. A bódévárosok lakói közül viszont sokan nap mint nap otthon vannak, és életük nagy részét félhomályban töltik.
Erre a helyzetre kínál megoldást a MyShelter Alapítvány Liter of Light programja.
A PET palackból készített „izzó” (Solar Bottle Bulb) jelentős változást és könnyítést hoz a bódévárosok lakói számára. Ma már a Fülöp-szigeteken, Indiában, Afrikában, de még Svájcban is alkalmazzák ezt a megoldást.
A hullám-bádoglemezekbe helyezett használt, újrahasznosított PET palackokba fehér, klórozott vizet töltenek. A teli palack megtöri a napfényt, és körülbelül 55 wattnyi fényt tud biztosítani egy-egy lakóhelyiségben. Ez sokkal biztonságosabb fényforrás, mint ha egy rést vágnának a bódé valamely részében, mert akkor egy nagyobb vihar, tájfun esetén még veszélyeztetettebbé válna.
A klór vagy más fehérítőszer nem teszi lehetővé az algák lerakódását az üveg oldalán, ezért 1-1 liternyi víz több éven keresztül is használható.
A MyShelter alapítvány találmányával mintegy tízezernyi filippínó bódéjába jut ma már fény. Az alapítvány a Fülöp szigeteken kezdte meg a zöldfényforrás tesztelését, majd piacának kialakítását, ami azt jelenti, hogy egyliternyi fényforrást 1 dollárért értékesítenek.
A fényforrások elterjesztésében segítségükre voltak a helyi önkormányzatok is, akik alátámasztották, hogy ezzel a megoldással járnak a legjobban a nyomornegyedek lakói. Egyrészt, mert ha generátorokkal hoznak létre áramot, az kb. 6 dollárral többe kerül, másrészt ez a módszer nem kényszeríti őket illegális villamoshálózatok kialakítására, amelyek az illegális működtetésen túl veszélyesek is.
A klímaváltozás művészeti ábrázolása nem ismeretlen dolog, sőt a művészek egyre gyakrabban reflektálnak az éghajlatváltozásra. A klímaváltozás művészete az aktuális környezeti állapot, a kultúra és a művészet kereszteződése, ami véleményt formálóan segít a környezeti problémák kibontásában, megértésében. Megmutatja, hol vagyunk most, hol voltunk, és merre tarthatunk.
A BuzzFeed készített egy kiváló válogatást az elmúlt évek legfontosabb munkáiból.
A dagály
Az éghajlati változások apokaliptikus hangulatát Jason de Caires Taylor a Temzében álló négy lovassal próbálja érzékeltetni. A szobrok a dagály miatt kétszer is víz alá kerülnek. A művész a lovakkal a benzinkutak töltőfejére és az olajtól való függőségünkre utal, amit a dagály jelenséghez hasonlít.
A jegesmedve
A 2009-es Klímakonferencia helyszínén, a koppenhágai Bella Center oldalában állította fel a lassan elolvadó jegesmedvéjét Mark Coreth szobrász. A művész az észak-kanadai Baffin-szigeten szembesült először a felmelegedés hatásával. Alkotásával a globális felmelegedést és a törékeny ökoszisztémát próbálja érzékeltetni.
Az Észak-Londonban, Camdenben, a Reagens csatorna oldalában található falra vörös festékkel írta fel Banksy, hogy "nem hiszek a globális felmelegedésben", mintegy érzékeltetve a víz alatt eltűnő szavakban a koppenhágai klímacsúcs találkozó sikertelenségét, felesleges szócséplését.
Az ajándék
Az ajándék című guerilla alkotást a Liberate Tate aktivistákból álló csoport ajándékozta a múzeumnak. A 16 és fél méteres szélturbina "élete jobb idejében" a walesi dombok tetején szélenergiát termelt. Az aktivisták az egykor megújuló energiát termelő szélturbinalapát egy ma már használaton kívüli olajtüzelésű erőmű épületébe való betelepítésével a világban zajló folyamatok átmeneti jellegére utaltak. Politikai oldalról a Tate galéria és a galériát szponzoráló BP olajcég együttműködésének átláthatóságát, annak megszüntetését szerették volna elérni.
Olajvízesés
Ian Wolter díjnyertes művén, egy 2,2 méter "ne felejtsük azokat, akik megtagadják a klímaváltozást" feliratú kőtáblán folyamatosan olaj fut le. Ezzel az alkotással a művész arra hívja fel a szemlélő figyelmét, hogy ne feledjük az éghajlatváltozást tagadókat, mert ők azok, akik hátráltatják a hatékony lépéseket.
Isaac Cordal berlini szobra a "Politikusok beszélgetnek a globális felmelegedésről" címmel eredetileg „Kövesd a leadert” címet kapta, ami egy vírus, amit egyszer valaki átnevezett.
A jégemberek
Az olvadó jégembereket Nelo Azevedo több országban installálta. Eredetileg a műemlékek városokban való szerepét kritizálta, viszont a környezetvédők átkonvertálták a művet az éghajlatváltozás „művészeti ágba". A képen látható installációhoz 1000 jeges figurát használtak fel Berlinben.
A bioműanyag attól bio, hogy szerves anyagból állítják, elő és a szerves anyagok elemeinek átalakítását, megváltoztatását is szerves anyaggal, többnyire baktériumokkal végzik. A keletkezett anyag pedig a növényi vagy állati eredetű alapanyag miatt sokkal szellősebb, lélegzőbb, mint a szervetlen társa, a sima műanyag. Gyors a lebomlási ciklusa (főleg a növényi alapanyagúnak) és jó az alkalmazkodóképessége más természetes anyagokhoz. Alkalmazásukkal csökken a CO2-kibocsátás, megújuló alapanyagok, és fejlesztik a mezőgazdaságot.
A kutatások eredményeként, a fenntarthatóság jegyében nagy cégek zászlóshajó projektjei közé tartozik a bioműanyagok kutatása és előállítása.
Pár éve a Ford és a Heinz azon dolgozik, hogy miként lehetne a ketchup előállítása során keletkezett paradicsomi "hulladékból", magokból, héjakból bioműanyagot előállítani. Értelemszerűen a Heinz adja az alapanyagot, a Ford pedig mint felhasználó kisebb kütyüket gyártana a kocsijaiba a paradicsomi hulladékból. A Ford képviselői tavaly még úgy fogalmaztak, hogy ugyan még nagyon az elején tartanak a kutatásoknak, de jó irányban haladnak a 100%-ban növényi alapú műanyagok előállításban. Céljuk az lenne, hogy növeljék és szélesítsék a növényi alapú műanyag termékek felhasználását az autógyártás során.
A Ford már eddig is használt bionövény-alapú műanyagokat az autóalkatrészek gyártásánál, ilyen például, a cellulóz szálerősítésű konzolok, a rizshéjjal töltött elektromos csuklyás konzolok és a szójahab ülőpárnák.
A rövid életciklusú, növényi alapú műanyagok gyártásában és felhasználásban nagy szerepet tölt be a Procter and Gamble, amely cukornádból származó bio-polietilént is alkalmaz termékei csomagolásánál. Célja, hogy 2020-ra a kőolajalapú műanyagok 25%-át helyettesítse fenntartható nyersanyagforrásból származó termékekkel és csomagolásokkal.
A grazi műszaki egyetem kutatói azt dolgozták ki, hogy miként lehetne hasznosítani a húsiparban, vágóhidakon, feldolgozóüzemekben keletkező állati zsírt. A kutatók az állati hulladékból kivonták a zsírt, amiben megváltoztatták a zsírsavak kötését. Szétválasztották a telített és telítetlen zsírsavakat.
A telítetlen zsírsavból biodízelt készítettek, míg a telített zsírsavat tovább formálva hozzák létre a PHA nevű kísérleti anyagot. Az átalakítási folyamatokhoz baktériumokat használnak fel, így a létrehozott anyag 100%-ban bioműanyagként kezelhető, amely gyorsan lebomlik, és jól alkalmazkodik más természetes anyagokhoz.
A franciák nemrég a sajtgyártás során keletkező tejsavóból és krumplipüréből állítottak elő bioműanyagot. A bioműanyagból egy francia városkában, Mimizanban papíralapú rétegelt csomagolóanyagot gyártanak.
A hollandiai Wageningen kutatóintézetben az algákkal kísérleteznek. A kutatásaik arra épülnek, hogy az algák néhány fajtája nagy mennyiségben termel cukrot és szénhidrogéneket, amelyeket bioplasztikká lehet átalakítani.
Ráadásul az alga gyorsan nő, szereti a napot, a szén-dioxidot és az ásványokat. Olyan helyen is lehet termeszteni, ahol gabonát nem, tehát nem a gabonatermő helyekről veszi el a területet. A kutatók az algacukrot polimermolekulákká alakítják, és ezt használják alapanyagként PET-palack gyártásához.
A csomagolásmentes boltok már nem ismeretlenek külföldön. Egy éve nyílt meg Berlin Kreutzberg nevű negyedében a vegán termékeket áruló Veganz szupermarketlánc, majd kevéssel később Franciaországban, Lille-ben is megnyílt az első zero waste bolt.
De működik hasonló üzlet az USA-ban, Angliában (Londonban), Belgiumban (Leuvenben és Antwerpenben), sőt az olaszoknál az Effecorta-hálózat négy városban is jelen van, a spanyoloknál pedig a Granel-boltok lepik el az országot. Ausztriában is találunk egy zero waste boltot, Bécs külvárosában.
Szeptemberben pedig Magyarországon is megnyílik az első csomagolásmentes bolt.
A csomagolásmentes boltok gyakorlatilag alternatív vásárlási lehetőséget kínálnak, ahol a termékeket kímérve, csomagolóanyag nélkül lehet megvásárolni. A vásárló a vásárláshoz magával viszi azt a termékhordozót, szatyrot, dobozt, amiben haza kívánja szállítani megvásárolt árut.
A csomagolástechnikai eljárások nélkül eladott áru 40%-al is olcsóbb lehet a hagyományos üzletekben eladott termékeknél, az áru minőségéről nem is beszélve. A csomagolástechnikai ipar az egyik legvirágzóbb iparágak közé tartozik, ám rengeteg egyszer használatos, kibontás után eldobandó, szennyező hulladékot termel. Németországban 16 millió tonna, Magyarországon jóval kevesebb, körülbelül egy millió tonna hulladék keletkezik évente a csomagolóanyagokból. A zero waste termékek vásárlása és vásárlási láncok kialakítása csökkenteni tudja ezt a mennyiséget.
A kimért termékek másik nagy előnye, hogy a vásárló annyit vesz belőle, amennyit szeretne, hasonlóan, mint a piaci standokon. Így hozzájárul ahhoz, hogy a megfelelő mennyiségű termék vásárlásával kevesebb hulladékot termeljen. Az Európai Unióban évente kb. 100 millió tonna élelmiszerhulladék keletkezik. A megvásárolt élelmiszer 25%-a kerül kidobásra. Magyarországon átlagosan egy 1 fő évente 200 kg ételt „dob ki az ablakon”.
Az első magyarországi zero waste termékeket árusító bolt, a NoPack Budaörsön találta meg telephelyét. A nem luxustermékeket kínáló üzletben zöldségeket, gyümölcsöket, magvakat, mézeket, vagyis elsősorban élelmiszereket lehet majd vásárolni. A termékeket a közeli gazdaságokból szerzik be, így a vásárló a fenntarthatóan működő kisgazdaságokat, őstermelőket is támogatja.
A Canon és a Getty Image elérhetővé tett tíz olyan ikonikus fotót, amelyek az elmúlt évtized folyamatait nemcsak dokumentálták, hanem azokra hatással is voltak.
A fotók közül öt különös erővel hatott a világ globális problémáinak alakulására.
2009 augusztusában Toby Smith beépített nyomozóként vett részt egy madagaszkári expedíción, aminek az volt a célja, hogy bizonyítékokat gyűjtsenek a Masoala Nemzeti Parkban folytatott illegális fakitermeléssel kapcsolatban. Toby két héten keresztül, egyedül térképezte fel a védett rózsafa nyomait a Masoala esőerdőben.
Képei súlyosságát az is fokozta, hogy fotódokumentációjával nemcsak a pusztításra, hanem az összetettebb problémára kívánta felhívni a figyelmet. Bemutatta a családjaik ellátását biztosítani próbáló favágók könyörtelen életkörülményeit, és próbálta a "fabiznisz" végén álló üzletembereket is szembesíteni a probléma lényegével.
A fotódokumentáció és a megjelent vizuális tartalmak segítették végül hozzá az amerikai szövetségi hatóságokat az illegális kereskedelemben érintett nemzetközi vállalatok leleplezéséhez és a fabeszerzések elszámoltathatóságának és átláthatóságának növeléséhez.
Az expedícióról készült film trailerét itt lehet megnézni.
Marco Di Lauro az UNICEF-fel együttműködve készítette a Lógó húsok című fotósorozatát. A fotódokumentáció a nyugat-afrikai Nigert érintő súlyos élelmiszerválságra szeretné felhívni a figyelmet, amely során a húskereskedők az éhínséget kihasználva már korábban elhullott állatok tetemét vásárolják meg minimális fizetségért szegény farmerektől. A megvásárolt döglött állatok húsát helyben megfőzik, majd eladják a nigeri piacon.
A Dali szürreális festményeit idéző fotó több millió dollárt hozott az UNICEF-nek, amit a nigeri emberek támogatására szántak.
2010-ben a Richter-skála szerinti 7-es erősségű földrengés rázta meg Haitit, amely következtében az ország népességének tizede meghalt.Jonathan Torgovnik a GEO magazin megbízásából készített fotódokumentációt Port-au-Prince-ben, az egyik legnagyobb pusztítást elszenvedett településen. A fotóriporter felvételén egy csapat fiú egy megrongálódott ház tetején, zsebkendőnyi területen hatalmas koncentrációval focizik. Ez a pillanat a fotós olvasatában az emberi kitartásról és egy sok megpróbáltatást megélt város lakóinak hatalmas erejéről beszél.
Brent Stirton 2011-ben a National Geographic megbízásából az állatok gyógyszer-feketepiacon való felhasználását kutatta. Ebben az időszakban készítette azt a fotót, amelyen az egyik utolsó fehér orrszarvút folyamatosan négy fegyveres őr őrzi. 2011-ben kezdett előtérbe kerülni a rinocéroszszarv-kereskedelem. Brent rengeteg felvételt készített az orvvadászok által megkínzott, szarvuktól megfosztott, majd magukra hagyott állatokról. A fényképen látható fehér orrszarvú az akkor még élő utolsó hat állat egyike volt, a faj utolsó hím példánya.
A fényképész a fotókkal nemcsak az arroganciára, a kegyetlenségre és az emberiség önzésére hívta fel a figyelmet, hanem megpróbálta érzékeltetni – ezen a fotón különösen –, hogy lehetséges ember és állat között is kölcsönös tiszteleten alapuló kapcsolat. Megrendítő mindemellett a fotós által felvetett gondolat, hogy milyen érzés lehet egy faj utolsó példányaként jelen lenni a földön. A felvétel hatalmas gyorsasággal terjedt el a földön, bizonyítva, hogy több millió ember még mindig törődik a természettel.
Ha nem is természeti vagy környezeti problémára hívja fel a figyelmet, aktualitása miatt mégis említésre méltó Dan Kitwood fényképe, amin épp négy pakisztáni menekült érkezik Törökországból Görögországba.
Ez a felvétel egyike volt azoknak az első fotóknak, amelyek tudatosították az emberekben és a hivatalos szervekben a bevándorlással kapcsolatos problémát. Kos szigetére akkor már közel 30 ezer bevándorló érkezett. A fotográfus a felvétel készítésének hajnalán egy dingiken érkező értékes rakományra várt, mikor ez a négy életerős pakisztáni férfi sugárzó arccal partot ért.
Az elmúlt hetek eseményeinek ismeretében a fotókészítője jogosan tette fel a kérdést: vajon mi vár ezekre a férfiakra, valóra válnak-e vágyaik?
A dél-indiai városban, Kocsínban épült meg a világ első napenergiával működő repülőtere. India negyedik legnagyobb nemzetközi utasforgalmat lebonyolító repülőtere, a Cochin International Airport Limited (CIAL) PPP-konstrukcióban építtette meg a 12 megawattos naperőművét.
A repülőtérhez már így is tartozik egy 1 megawattos naperőmű, amely 4000 egységnyi villamos energiát termel naponta. Az új naperőművel kibővített repülőtér ennek akár tizenötszörösét (50-60 ezer egységnyi villamos energia) képes előállítani, ami jóval több lesz annál, mint amennyi szükséges a repülőtér napi ellátásához. A CIAL úgy tervezi, hogy a többletenergiát az állami energiahálózatba juttatja vissza, amely akár 10 ezer otthon ellátására is elegendő lehet.
A 25 focipályányi terület napelemekkel való felszerelése 9,5 milliárd dollárba került, és a Bosch cég végezte. Ez a rész egykor a repülőtér csomagkezelési egysége volt. Mintegy 45 hektáron 46 150 napelemet állítottak fel.
Ezzel a zöld beruházással a repülőtér az elkövetkező 25 évben elkerüli a szén-dioxid-kibocsátást, ami egyenértékű azzal, mintha ültettek volna 3 millió fát, vagy mintha autóval kihagynánk az életünkből kb. 1200 kilométert.
A kocsíni naperőmű projekthez hasonlóan India egy másik reptere, a Kolkata Netaji Subhas Chandra Bose International Airport is nagyszabású naperőmű építését tervezi. A kalkuttai reptéren 15 megawattos naperőművet építenének meg.
India jelenlegi kormánya úgy tervezi, hogy 2022-ig a meglévő 4 gigawatt napenergia-kapacitásukat 100 gigawattra növelik.
A Google Sunroof projektje segíthet eldönteni, hogy kinek érdemes belevágni egy napelemrendszerrel működő tetőrendszer kialakításába. A napenergia elkötelezett hívei számára sokszor nagy kérdés, hogy megéri-e a ráfordítás az elméletileg költséghatékonyabb, környezetbarát, fenntartható energiaszolgáltató rendszer kialakítására.
A Google – látva a felhasználók kétségeit, és felhasználva a cég eszköztárát, például a műholdfelvételeket – egy új online szolgáltatással jelent meg a piacon. A program lényege, hogy segítsen felbecsülni az ingatlantulajdonosok számára, hogy mennyi napfény éri a tervezett ház tetejét, és mekkora megtakarítást eredményez a szolártetős rendszer kiépítése a hagyományos rendszerű áramellátással szemben.
A Google SunRoof programja a Google Earth nagy felbontású légi térképein képes megbecsülni, hogy a tetőtér mennyi napfényt kap egy év alatt. Ezután egy speciális eszköz segítségével összehasonlítja, hogy melyik energiaellátási rendszer a legoptimálisabb a tulajdonos számára, a tiszta energia használata, a regionális áramszolgáltatóhoz való csatlakozás, vagy valamelyik helyi cégen keresztül biztosítani az áramellátást.
A programot egyelőre három helyen üzemelték be kísérleti jelleggel: a Google székhelyén San Francisco Bay Area-ban, az egyik mérnök anyjának városában, Fresnóban (hogy lássa, mit dolgozik a gyerek a Google-nál), valamint a program ötletgazdájának városában, Bostonban.
Ha a Google Earthben rákeresünk egy címre ezekről a településekről, a térképen az izzó narancsos, már-már vérnarancs színtől a sötétliláig sokféle színárnyalatot láthatunk a térképen. Az izzó vérnarancs szín értelemszerűen az igazán jó adottságokat jelenti, míg a sötétlila a kevésbé jó lehetőséget.
Az ötlet Carl Elkintől ered, akinek egyrészt van saját napelemes tetőrendszere, másrészt egy ideig önkéntesként segédkezett a massachusettsi napenergia-programban, ahol arra lett figyelmes, hogy az emberek leginkább napenergiával szeretnék ellátni otthonukat, de nem igazán értik, hogy az mitől olcsóbb megoldás, mint a megszokott lehetőségek.
A Google Sunroof abban különbözik a hasonló elgondoláson alapuló fejlesztési elképzelésektől, hogy a Google műholdfelvételein lehetőség van különválasztani a tetőt és környezetét, a fákat, de még az árnyékot is. A program nyomon követi a helyi időjárási mintákat. A kapott adatokat elemezve az értékeket összehasonlítja a lehetséges rendszerek áraival, és megközelítőleg meghatározza a beruházás költségeit.
A holland Plant-e cég arra biztat bennünket, hogy nyugodtan felejtsük el az energiatermelő burgonyaórákat, mert az élő növények energiáját más módszerrel is lehet hasznosítani, például wifihotspotok vagy mobiltelefonok töltésére, de akár teljes családi házak villamosenergia-igényének ellátására is.
Hollandiában jelenleg két utcai helyszínen 300 növényi energián alapuló LED utcai lámpát állítottak fel. A cég alapkérdése az, hogy miként lehetne a növények által fejlesztett és jelenleg semmibe vesző energiát hasznosítani.
A Plant-e programja Amszterdam közelében, egy régi lőszertelepen debütált, az itt termelt energiát Wageningenben, a cég székhelyén fel is használják. A növénytelep tápjai lehetnek a tiszta energia új generációja. A Plant-e energiájának összegyűjtése az in-situ állapotra épül, a helyben előállított és hasznosítható energiára. Más hasonló elképzelésekkel szemben a Plant-e projektben az, hogy a növényekből energiát nyernek, nem károsítja a növényt.
Az amszterdami utcákon jelenleg elhelyezett két négyzetméteres műanyag edényekben a növények elnyelik a napenergiát, és fotoszintézissel cukorrá, mikroorganizmusokká alakítják. Ahogy a növények nőnek, egyre több cukrot termelnek, sokkal többet, mint amennyit felhasználnak. A fölösleges cukrot a gyökérzetükön keresztül a talajba juttatják, a talajban található baktériumok pedig protonokra és elektronokra bontják. A talajban elektródák várják és alakítják át ezeket a növényi "hulladékokat", így termelve az elektromos áramot.
A kísérleti stádiumban üzembe helyezett részen 1 négyzetméteren 0,4 Watt áramot tudnak előállítani. Ez egy 100 négyzetméteres területre számítva egy család számára elegendő energiát tudna nyújtani évente.
A feltalálók úgy gondolják, hogy ezt a projektet elsősorban a növényekben gazdag életterekben lehet hasznosítani, például az ázsiai rizsföldeken, vagy a közelükben lévő vizes élőhelyeken.
A rendszer költséghatékony és klímafüggetlen működéséhez még keresik a válaszokat a kutatók.
Magyarország sajnos még a tetőkertépítésben is nagyon távol kullog más országoktól. A tetőteraszos zöldségtermesztés pedig egy még távolabbi ufónak tűnik. Pedig mint ahogy szépen besettenkedett Budapestre a közösségi kertek rendszere, ugyanilyen formában teret kaphatna a város teraszain, ki nem használt tetőterein a zöldségtermesztés vagy a közösségi rooftop zöldségtermesztés.
A világ nagyvárosaiban egyelőre New York vezeti a nem létező versenyt.
A rooftop zöldségtermesztés úttörője az Eagle Street Rooftop farm volt. A farmot 2009-ben hozták létre egy Greenpoint tulajdonában lévő raktár tetején. A broadwayi kertészetben a vállalat, a színház és a lakosság soraiból összetartó közösség jött létre. A farmon többnyire szezonális növényeket, de nyitott napon még dohányt is lehet kapni.
Brooklyban találjuk a megapolisz másik jelentős rooftop zöldséges kertjét, a Brooklyn Grange-et. A 2,5 hektáros területen évente 25 tonna zöldséget termelnek átlagosan.
A Brooklyn Grange egy hálózatot működtet, több tetőgazdaságot foglal magába. Az első értékesítési pontjukat 2010-ben nyitották meg. A kertészkedés mellett a kertekben iskolai- és kulturális programok és napkeltejóga is várja az érdeklődőket. A Brooklyn Grange-hez tartozik a város legnagyobb, 30 kaptárból álló városi méhészete.
Míg a városi agrárgazdálkodás epicentruma Brooklynban van, Manhattan jó tanulóként átvette a példákat, és létrehozták a Hell’s Kitchen Farm projektet.
A termelőgazdaságot nem messze egy buszpályaudvartól, a város kevésbé frekventált, LED-világítás-mentes övezetében, egy baptista templom tetején hozták létre. A 4000 négyzetméteres tetőn közel 60 önkéntes nagyjából 1000 négyzetméternyi termőterülettel kis gyerekmedencéket hozott létre, ezekben kialakítva a kis kerteket. A kis termőhelyek alján a vízelvezetést biztosították, megkönnyítve a termelést. Fontosnak tartották a kismedencék egyszerű kivitelezését, annak könnyű lemásolhatóságát, hogy más területeken is megvalósíthassák ezt a projektet, ezzel is növelve a környék zöldség- és gyümölcsellátását.
Manhattannel szemben, a másik oldalon, az Alexandria Center tetején hozták létre a Riverpark Farmot. A projekt az Alexandria Center For Life Sciences és a Riverpark étterem együttműködésével jött létre. A center építése a 2008-as gazdasági válság idején megtorpant, a farmot kialakítók csoportja és az étterem séfje, Sisha Ortúzar felkarolta a mintegy 15 000 négyzetméteres területet, és gazdálkodni kezdett rajta.
A farm kialakítása jó példa volt arra is, hogy mit lehet kezdeni egy megakadt építkezéssel, aminek nem lehet tudni, mikor lesz folytatása. Mindemellett ösztönözte a helyi érdekű aktivitást is, másrészt pedig helyi zöldségeket nyújt a helyi éttermeknek. Az építkezés 2012-ben folytatódott, a farm átköltözött a pláza északi oldalára, és ott folytatja a nyitott gazdálkodást.
A brooklyni alapítású Gotham zöldek második, Brooklyn Grange nagyságú farmja a Gowanus farm. A szervezet ebben az évben valósította meg harmadik projektjét Jamaicában is, mintegy 60 000 négyzetméternyi területen. A Gotham Greens egyébként 100 tonna zöldséget termeszt évente. A zöldségeket viszont elsősorban nem a lokális kereskedelemre, hanem az országszerte kialakított partneri hálózatukra termelik.
Tervezett projektjük betelepülni Chicagóba, a szeles városba, ahol áttörést jelentene egy tetőtéri farm kialakítása a Pullman gyár szomszédságában. Az ide tervezett tetőtéri farm nagysága elérné a 75 000 négyzetmétert, ahol mintegy 500 tonna zöldséget termesztenének évente.
A Bell könyv- és gyertyaétterem a befogadó épületük tornyában hozott létre egy aeroponika rendszerű növénytermesztést. Az itt termelt zöldségekkel ellátják saját éttermüket, ezzel is minimalizálva ökológiai lábnyomukat.
A közeli jövő új tetőtéri gazdasága lehet a világ legnagyobb haditengerészeti épületén kialakítandó tetőfarm a Sunset parkban.
A mintegy 100 000 négyzetméteres területre tervezett farm alapítása folyamatban van, legalábbis a partnerek közös "ásógyakorlata" már megvolt.
Az utazások, legyenek akár bel- vagy külföldiek, mindig hoznak új ötleteket: láthatunk érdekes dolgokat, elleshetünk jó megoldásokat.
Nemrég figyeltem fel például Budapesten, az 5. kerületben arra, hogy milyen esztétikus utcai szelektív hulladékgyűjtőket helyeztek el.
Ugyanakkor elszomorodtam, hogy Belső-Erzsébetvárosban ezzel szemben valamiért fogynak az utcai kukák.
Most egy görögországi településen, Litóchoróban olyan hulladékgyűjtőkre lettem figyelmes, amelyek ugyan nem feltétlenül a legszebbek azok közül a kukák közül, amiket eddig láttam, de kétségkívül a legvirágosabbak. A település vezetőinek pozitív életszemléletére vall, hogy a várost ezekkel a virágzó szemetesekkel tűzdelik tele.
Az ötlet nagyon egyszerű: a kuka tetején egy olyan tárolórészt alakítottak ki, ahová földet lehet tenni, és abba virágot ültetni. Ha az összegyűjtött szeméttel még akad is gond, a sok halott anyag felett mégis megcsillan az élet.
Persze ez a kuka nem múlja felül Julien Bergignat, Cecilia Jia és Johnny Chen Envi nevű városi szemetesét, ami rögtön komposztálja is a beledobott szerves hulladékot.
Az ő utcai hulladékgyűjtőjük rozsdamentes acélból, alumíniumból, üvegből és műanyagból készült. A kuka belsejében található bioaktív anyagok segítségével az ökoszemetes képes arra, hogy a bedobott szemetet azonnal bomlástermékké alakítsa. Fotokatalízissel felgyorsítja a bomlás folyamatát,és eltünteti a rossz szagokat és a szennyező gázokat.
Hogyan lehet a piacon kidobott, rothadásnak induló gyümölcsöket hasznosítani, ha azok nem kerülnek a rászorulókhoz? Miként lehet újrahasznosítani gyümölcsöket a kreatív iparban? Egyáltalán lehet-e?
Úgy tűnik, igen. Az újrahasznosítás végtelen tárházából egy holland diákcsapat legújabb ötletével a fejlett társadalom egyik mindennapos problémájára, az ételpazarlására szeretné felhívni a figyelmet.A rotterdami Willem de Kooning Akadémia hallgatói látván, hogy a rotterdami piacon naponta körülbelül 3500 kg gyümölcs végzi a kukában, valamilyen hasznos megoldással próbáltak előrukkolni a pazarlásra.
Az ötlet öt, negyedéves dizájner szakos hallgató nevéhez fűződik.
Egy piaci munkanap után összegyűjtötték a gyümölcsöket, azokat jól megtisztították, pépesítve összekeverték, és sajátos technikával kiszárították. Az így kapott, nem rothadó, bőrszerű anyagot gyümölcsbőrnek nevezték el.
A gyümölcsbőr eredetisége abban is rejlik, hogy minden darab egyedi termék lesz. Attól függően, hogy milyen gyümölcsökből készül, más-más textúrával bír minden elkészített kreatív termék.
Az eddig elkészített prototípusok között készült mangóból kézitáska, nektarinból bevásárlószatyor, de barackpépből lámpaernyő is.
Az próbatermékekkel egyelőre a gyümölcsbőr felhasználásának lehetőségeit szeretnék megmutatni, jelenleg még dolgoznak az anyag erősítésén.
Úgy tűnik, nem sikertelenül. Az egyik diák, Hugo de Boon elmondta, hogy már van olyan német cég, amely az autóülés-huzatok készítését el tudná képzelni ebből az anyagból, míg mások cipőket.
A lengyelek megfestették a világ legnagyobb ökológiai falfestményét, ami tulajdonképpen nem is festmény.
A nyomottvizes eljárással készült, 4900 négyzetméteres alkotás a délkelet-lengyelországi Besszádok, vagy ismertebb nevén Bieszczady-hegység vonulatai között meghúzódó Solina-gát oldalára került.
A 82 méter magas és a 664 méter hosszú gátat a 60-as években építették, ami a maga nemében már akkor a kor legnagyobb építkezései közé tartozott.
A gátfestményt a gát tulajdonosa, a PGE Energia Odnawialna energiaipari vállalat szponzorálta. A feladat megvalósítására Przemek Truścińskit, a jól ismert lengyel illusztrátort és képregényrajzolót kérték fel.
A festményen a Bieszczady-hegység állatai és növényei láthatók, többek között hiúz és sas.
Valószínűleg sokakban felmerül a kérdés, hogy ha egy graffiti elég egyszerűen lehet környezetbarát, akkor ez az alkotás vajon mitől lesz öko. A gátfestmény azért lett e cím birtokosa, mert a hatalmas felületre csupán 50 liter környezetbarát vízfestéket használtak fel, ami egyáltalán nem tartalmaz semmilyen szintetikus anyagot. És azt is csak arra használták, hogy az ábrákat felvázolják a hatalmas falfelületre.
Valójában a Truściński által alkalmazott (rajzolás)technikai megoldástól lett igazán öko az alkotás. Ugyanis Truściński nem festett festékkel, hanem azt használta ki, hogy a gát oldala az évek alatt rettenetesen koszos lett. A művész az előre felvázolt rajzok helyét magasnyomású vízzel lemosva rajzolta meg az elkészült "fordított" graffitit.
A Cornell Egyetem a gazdája a világ természetes hangjait összegyűjtő archívumnak, a Cornell Labnak. Ez a világ legrégebbi és legnagyobb természetes zenei gyűjteménye.
Mára az 1929-től összegyűjtött anyagokat teljes mértékig digitalizálták, és online elérhetővé tették a nagyközönség számára. A mostani gyűjtemény közel 150 000 digitális hangfelvételből áll, ami több mint 10 terabyte-nyi adatot jelent. A hangfelvételek mintegy 9000 állatfaj hangját teszik hallhatóvá.
A hanggyűjtemény nagyobb részét a madarak hangja teszi ki, de meghallgatható a bálnák, elefántok, békák és más főemlősök hangja is.
A hangfelvételeken meghallgatható Arthur Allen az énekes verébsármány "énekét" rögzítő "úttörő"felvétele.
Egy 1966-os felvétel egy struccfióka hangját rögzíti, akkor, amikor még a tojásban van.
A legelementárisabb ébresztőt Ausztráliából Qeensland hajnali trópusi kórusa produkálja.
John Coltrane műveihez hasonlítják az indrik, a madagaszkári őshonos makimajomfélék dzsesszklarinétoshangjait és a staccatoütemekre emlékeztető rozmárkattogást a víz alatt.
Daan Roosegaarde holland művész a sötétben fénylő kerékpárutak, a sötétben világító útburkolati jelek és az intelligens autópályák - amelyeken az alkalmazott világítás csak akkor működne, ha járművet észlel, és emellett még villamos energiát is termel - után új projektet indított.
Az ingyenes szmogevő torony ha nem is jelent megoldást a szennyezett városok szmogproblémáira, az emberek számára jó érzéki tapasztalat lehet a tiszta levegő fontosságának érzékeltetésére. A torony környezetébe visszakerülő levegő mintegy 75%-kal tisztább, mint amit a torony beszippantott.
A torony mintegy 35 000 köbméter levegő tisztítana meg. A szűrt szmogrészecskéket kockákba tömörítve ékszerekké alakítja, amelyekből gyűrűket és mandzsettagombokat lehet készíteni. Roosegaarde úgy tervezi, hogy minden kocka 1000 köbméter szmogot tömörít össze a levegőből.
A 7 x 3,5 méter magas torony a levegő ionizálásával tisztítja meg a szennyezett levegőt, mielőtt a megtisztított formáját visszajuttatja a környezetébe. A művész a fejlesztés alatt a torony működéséhez szükséges kevés áramot szélenergia felhasználásával biztosította, de elképzelhető a napenergia felhasználása is. Az áram lehetővé teszi, hogy a torony pozitív töltésű ionokat juttasson a környezetébe, majd a szennyezett, pozitív töltésű porrészecskéket a torony belső, negatív töltésű felülete visszahúzza és felfogja.
Roosegaarden számításai szerint a szennyezett városokban, mint például Pekingben, az ötlet származási helyén, a torony naponta 3500 kockaékszert készíthetne.
A szmogevő torony bevetését Hollandiában, Rotterdamban tervezik idén szeptember 4-én. Majd újabbak felállítását Pekingben, Mumbaiban és Párizsban.
Egyelőre pénzgyűjtési akció folyik a Kickstarteren a prototípus megalkotásához, ami a kockák és ékszerek elővásárlásával valósulhat meg.
A PET hajók és kalózai immáron harmadik éve hajóznak PET palackokból készített hajóikon a Tiszán, és gyűjtik fáradhatatlanul a folyóban és a partszakaszán található műanyag palackokat.
A folyami hulladékgyűjtő kezdeményezés gondolata a Tiszát áradáskor elöntő hatalmas szennyezés láttán született meg. Az első sikeres akciók a PET-vadászatok voltak, az önkéntesek ladikokba ülve gyűjtötték a rengeteg műanyag hulladékot, és juttatták el a hulladékgyűjtőkbe. A többnyire határainkon túlról, Ukrajnából és Romániából érkező hulladék a folyó áradáskor először a Felső-Tisza vidékén, és később az alsóbb szakaszokon az ártéri erdőkben és a homokszigeteken halmozódik fel.
Az első alkalommal több ezer palackot és más hulladékot is összegyűjtő kalózok később a PET palackokból hajókat építettek, olyanokat, amelyek teljes biztonsággal használhatók a folyami szemétvadászat hatékonyabbá tételére. Erre az összetett tevékenységre szerveződött rá a PET-kupa, ami egész évben zajló, több részből álló tevékenységet foglal magába.
A folyami szemétvadászat abban is különbözik más szemétgyűjtési akcióktól, hogy a szemétgyűjtés után nem marad abba a közösségi tevékenység.
Az év során összegyűjtött palackokból az aktivisták megépítik újrahasznosított hajóikat, majd az évad zárásaként folyami hajós versenyre kelnek velük.
Az idei kalózverseny Vásárosnaményból indult, és Cigándon a hajók bezúzásával fejeződött be. Az aktivisták mintegy 2,5 tonna válogatott hulladékot, összesen 35 000 műanyag palackot, alumíniumdobozt és üveget gyűjtöttek össze. A fölhalmozott szemetet az önkéntesek szétválogatták, így a szemét nagy része újrahasznosító telepekre, műhelyekbe került.
Így az összegyűjtött műanyagból még készülhet cérna, esőkabát, táska de polárpulóver is.
A föld felszínén található vízenergia hasznosítására legalkalmasabb folyóvizeket maximálisan kihasználják a rájuk épített erőművek. Jellemzően ezek a vízerőművek grandiózus építmények, hatalmas kapacitással bírnak, és nagy, magas vízhozamú folyókra épültek.
A napjainkig még kiaknázatlan, eddig - elsősorban alkalmas eszköz hiányában - a vízenergia hasznosítására alkalmatlan folyóvizeket tehetik hasznossá az Aquakin német vállalkozás környezetbarát minivízerőművei.
A cég legkisebb herkentyűje a Blue Freedom a turisták nagy kedvencévé válhat. A Blue Freedom a folyóvizek energiájából állít elő áramot és USB-porttal csatlakoztatható eszközöket képes energiával feltölteni. A félkilós kenyér súlyát sem elérő, kis rotorlapátokkal működő mobilgenerátor kis helyen elfér, könnyen hordozható, és alkalmazása sem igényel szaktudást.
Mindössze arra kell figyelni, hogy az eszközt egy legalább 15 centiméter mélységű patakba tegyük bele, és teljesen lepje el a víz. A víz sodrása következtében a kis mobilgenerátor feltöltődik. Ez a kis független, decentralizált energiaellátó egység alkalmas mobiltelefonok, iPadek és LED-lámpák feltöltésére is.
A cég másik, nagyobb teljesítményű mini lineáris vízerőművét a kifejezetten lassú, sekély vizű folyók energiájának kihasználására dolgozták ki. Az évente 160 000 kWh áramot is termelő, örvényelvű vízerőmű már 30 centiméter alacsony mélységű vízben is alkalmas áramtermelésre. A könnyen hordozható és karbantartható erőmű hasznos kiegészítő energiaellátó egység lehetne a kis települések számára.
A cég harmadik innovációja a csőturbina, amivel a csövekben, a városainkat behálózó vízvezetékben folyó szenny- és ivóvíz energiáját hasznosíthatná. Mivel az Aquakin az eddigi gyakorlatban elterjedt, szennyező olajos kenésű turbinák helyett vízzel "olajozott" turbinákat alkalmaz, így nem okoz vízszennyezést.
A kis vízi erőművek másik környezetvédelmi hozadéka, hogy védi a növény- és állatvilágot. Az örvényelven működő vízerőművek a vízfolyások azon részén is oxigéndús életfeltételeket biztosítanak, ahol rosszabb a víz oxigénellátása, mint például a víztározók szélén. Így ott is lehetővé teszik a halak vonulását.
A Plos One tudományos folyóiratban jelent meg egy új összefoglaló térkép a világóceánokban úszó műanyag szemétről.
A térképen mintegy 5 billió darab, összesen 250 000 tonna súlyú műanyagszemét sűrűségi eloszlását és földrajzi elhelyezkedését mutatják meg.
A becsült adatokat 1571 mérőállomás 2007-től 2013-ig mért adataira alapozzák.
A műanyag hulladékok első számú forrásainak számító tengerparti országok éves termelését vizsgálta egy Georgiai Egyetemen működő kutatócsoport. A kutatások eredménye szerint a világ 192 tengerparti országa 275 millió tonna műanyag szemetet termelt 2010-ben, és ebből 4,8-12,7 millió tonna került az óceánokba. A becslések szerint 2015-ben már 9 millió tonna műanyag hulladék kerül az óceánokba, aminek a mennyisége évről évre nő, 2025-ben a 2010-es érték (8 millió tonna) kétszeresét is elérheti ez az érték.
A 8 millió tonna súlyt próbálja érzékeltetni az iskolások számára a The Canadian Pressben megjelent illusztráció, ami szerint 8 millió tonna felér 86 Nimitz repülőgép-anyahajó, 14 285 Airbus A380-as utasszállító repülőgép, 80 000 kék bálna és 533 000 iskolabusz súlyával.
Az óceánok felszínén úszó műanyag hulladékok bevásárló szokásaink és fogyasztásunk hű tükörképe, bevásárlószatyrok, PET-palackok, játékdarabok, napszemüvegek, nejlonzacskók szennyezik és károsítják súlyosan az óceánok növény- és állatvilágát.
A szakértők már évek óta kongatják a vészharangokat az óceánokba kerülő műanyag hulladékok miatt, amelyek rengeteg tengeri állatot és madarat ölnek meg, és rohamosan pusztítják az óceáni ökoszisztémát.
A Science tudományos folyóiratban megjelent tanulmány a térképen is megmutatja, mely országok termelik a legtöbb óceáni műanyag hulladékot.
A tanulmány alapján a legtöbb hulladék Kínából származik, az ázsiai ország nagyjából a globális mennyiség 30 százalékáért felelős. Kínát Indonézia, a Fülöp-szigetek, Vietnam, Srí Lanka, Thaiföld, Egyiptom, Malajzia, Nigéria és Banglades követi. A sort az Egyesült Államok a 20. helyen zárja.
A kutatás javaslatot is megfogalmaz a probléma kezelésére: míg a fejlődő országokban a hulladékkezelési rendszerek kialakítására kellene törekedni, addig a fejlett országokban a műanyag termékek (például csomagolás) gyártását lehetne csökkenteni, hogy így fogjuk vissza a hulladék keletkezésének ütemét.
Amíg Magyarországon egyes kórházakban még a vécépapírt is a betegek viszik magukkal, addig Új-Zélandon megépítették az ország legnagyobb napelemes kórházát.
A háromemeletes Kathleen Kilgour Központ építészei szakítottak az építészeti hagyományokkal az ország legnagyobb rákbetegeket gyógyító klinikájának megtervezésénél, és a tervezés során a betegek kellemes közérzetének biztosítását és a környezetvédelmet vették alapul.
A Tauranga Kórházhoz kapcsolódó, Kaimai hegységre néző, akár 600 rákos beteg ellátására is alkalmas központ a lehető legnagyobb felületen engedi be a természetes fényt. Ezt a 3000 négyzetméteres épület tetején kialakított fűrészfogas tető(tér)kiképzés teszi lehetővé, így optimalizálva a 450 négyzetméter felületű napelemek maximális hatékonyságát és a természetes fény bejutását az épületbe. A természetes anyagok felhasználásával megépített kórház belső tereit a nagy belmagasság jellemzi, és egy hatalmas zöld fal hozza a betegek közelébe a természeti környezetet.
Az épület földszintjén kialakított három sugárterápiás szobát 120 cm vastag betonfalakból építették, a falakat a műszerek működésére jól reagáló, 45 centiméteres acéllemezzel vonták be. A második emeleten alakították ki a betegparkolót. Erről a szintről lehet a legkönnyebben a betegkezelőkbe és betegszobákba jutni.
A központ környezettudatos energiaellátását az ország egyik legnagyobb hőtárolója, a 450 négyzetméter nagyságú fotovoltaikus tömb, a napkollektorok segítségével előállított meleg víz, az energiatakarékos világítási rendszer és az esővíz összegyűjtésével valósítják meg.
Az Adidas a Parley For The Oceans platformmal közösen újrahasznosított óceáni szemétből készített edzőcipőt.
A Parley For The Oceans egy olyan szerveződés, ahol mindenféle vezetők, gondolkodók azért lépnek fel, hogy felhívják a figyelmet az óceáni ökoszisztéma törékenységére, az óceánok szépségére, az óceánokat érintő egyre több veszélyre.
A gumitalpú cipőnek a felső része újrahasznosított óceáni műanyag szemétből, hátrahagyott halászhálókból és a Sea Shepherds aktivistacsoport által begyűjtött, az illegális orvhalászok által hátrahagyott mélytengeri eresztőhálókból készült.
A prototípus felső részét alkotó műanyag külső részére szőtték rá az óceáni hullámzás érzetét keltő mintázatban a zöldes hálót.
A Greenpeace által környezetszennyezéssel vádolt Adidas az Adidas Ultra környezetbarát termékkel cáfolni próbálja a környezetvédő szervezet állítását. Az óceánokat védő civil szervezettel közösen készített cipőjükre meg egyenesen büszkék, hogy bebizonyíthatják, hogy az óceánokat terhelő műanyag szemétből hasznos dolgokat is lehet készíteni.
A sneaker várhatólag majd a jövő évtől kerülhet a polcokra.
Felújították a Pécsi Egyetem botanikus kertjét. A felújításnak nemcsak azért örülök, mert egyetemistaként sokat sétáltam benne, hanem mert szeretem a növénykerteket, legyen az arborétum vagy bármilyen francia- vagy angolkert.
A kertet 1952-ben hozták létre, és 1989 óta helyi védettségű terület. A mintegy 7 hektáros kertgyűjteményben jelenleg 9000 féle növény található, ebből 4000 növény üvegházakban van. A növények közül kb. 350 faj védett vagy fokozottan védett.
A mediterrán gyűjteményt, a japánkertet és a télálló kaktuszkertet is magában foglaló gyűjteményben a növényeken kívül 66 állatfaj él, amiből 60 fajt védetté nyilvánítottak.
A kertet 2011-ben a mostanihoz hasonló mértékben fejlesztették, ekkor újjáépítették a növényházakat, és felújították a pálma- és a kaktuszházat, klimatikus környezetet kaptak az üvegházi gyűjtemények, és csökkentették e létesítmények energiaigényét is.
A mostani, közel 215 millió forintos uniós támogatásból nagyobb részt a gyűjteményes növénykertet újították fel, és bővítették a növényállományt. A fejlesztéssel biztonságosabb élőhelyet kaptak a veszélyeztetett, az ex - vagyis a nem eredeti élőhelyükön élő - növényfajok.
A kertben korszerű, látogatóbarát környezetet, barátságosabb sétányokat alakítottak ki a botanikus kertbe érkező vendégek számára. Rekonstruálták a tavat a japánkertben, és digitális technikára alapozó, speciális tájékoztató rendszert alakítottak ki.
Várhatólag a fejlesztés népszerű elemei lesznek a manapság a zöldtechnológiában trendi fejlesztésnek számító zöldfal és a 6. támfal felújítása, ahol a szétfagyott elemekből álló régi falat ún. gabion, kőkosaras megoldással újították fel és tették látványosabbá.
Pop up szolár telefontöltő állomásokkal felszerelt pihenőpadokkal lepte meg a New York-iakat a Soofa.
A városi padra felszerelt, 30 wattos edzettüveg-napelem és a 12 voltos, 8 Ah akkumulátorból álló töltőszerkezet nagyjából olyan erős, mintha otthon töltenénk a telefonunkat vagy a laptopunkat.
Az időjárásálló utcai bútorra felszerelt USB-portos töltőállomást egyszerre két ember tudja használni, és mivel napközben napenergiával feltöltődik, éjszaka is kényelmesen használható.
Az egyébként női tulajdonosokból álló vállalkozás célja, hogy ezt az egyszerű és a magánszemélyektől az önkormányzatokig bárki számára hatékony, CAD modellel működtethető rendszert más városokban is elterjesszék.
Hollandiában, az A2 autópályán Boschhoz közel szolár zajvédő elemeket tesztelnek. Az Eindhoveni Műszaki Egyetem mérnökei által kifejlesztett új típusú energiaforrás a lumineszcens napenergia-koncentrátorok (őssejtek) az összegyűjtött napfényt a panelek oldalára vezetik ki. Így az energia koncentráltabban jelenik meg a paneleken, mint a hagyományos napelemek esetében.
A kettős funkciójú falak ebben a formában nemcsak zajvédő funkciót látnak el, hanem energiatermelő funkciót is kapnak. Az új típusú panelek további előnye, hogy vizuálisan is vonzóbbak, az épített környezetben való megjelenésük előnyösebb a hagyományos napelemekénél. Alkalmazása olcsó, a kívánt, erős színekben előállítható. Az "őssejtnek" is hívott napelem még a felhős időben is működik.
A júniusban indult gyakorlati vizsgálattal a napenergiát előállító zajvédő falak gazdasági és technikai megvalósíthatóságát értékelik. Az 5 x 4,5 méter valóságos méretű paneleken egy éven keresztül vizsgálják azt, hogy az áttetsző akusztikus képernyők a különböző éghajlati körülményekre hogyan reagálnak. A tesztelés alatt megfigyelik a panelek rongálhatóságát és a karbantartási követelményeket is. A szabadban végzett vizsgálatok előnye, hogy ezeket az eredményeket egyáltalán nem lehetne laboratóriumi körülmények között vizsgálni.
Az eddig mért eredmények azt mutatják, hogy az 1 km hosszan felállított fal 50 háztartás ellátására elegendő villamos áramot termel.
A furcsa elképzelés a városi méhészettel, városi méhekkel és környezetvédelemmel foglalkozó oslói Biby csoport szerint igencsak megalapozott. A gyors urbanizáció következtében vészesen csökkenő méhpopuláció egyre nagyobb veszélynek van kitéve. Az önkényesen, saját szükségleteink számra kialakított tereinkkel folyamatosan pusztítjuk más fajok életterét. Ugyanez történik a méhek életterével is. A mindössze 60 napot élő méhek egyre kisebb összefüggő zöld, virágos felületet találnak "munkájukhoz", életfeltételeik biztosításához.
A városi méhészettel foglalkozó oslói csoport a "méhautópályával" a méhek életfeltételeinek romlását próbálja orvosolni.
A méhautópálya azt jelentené, hogy a városban kelet-nyugati irányban egymástól 250 méterenként pollen- és pihenőszigeteket, kerteket és tetőteraszokat alakítanának ki, azért, hogy a méhek folyamatosan tudjanak tevékenykedni, lehetőségük legyen eljutni a város egyik végéből a másikba.
A projekt megvalósítását magánszemélyekkel, vállalkozókkal és nagyobb cégekkel és állami szervekkel közösen tervezik megvalósítani.
Létrehoztak egy interaktív térképet, ahol nyomon lehet követni, hogy hol találhatók a programhoz kapcsolódó pollenszigetek és pihenőhelyek.
A már megvalósult jó példák közé tartozik az Abel-garden, ahol addig, amíg a helyiek és kisiskolások nem vették a kezükbe a helyet, csak fű lepte el, mostanra viszont napraforgótól és körömvirágoktól burjánzó kis kert a méhek egy új pihenőállomása.
Az Oslo-fjordi üzleti negyed egy 12 emeletes irodaházának tetején egy teraszt varjúhájjal ültettek be, plusz két méhkaptárt is telepítettek. Itt most 45 000 méh szorgoskodik. Az iroda méhészetkedvelő könyvelője kiszámolta, hogy a méhek hatvannapos életük során kb. 1 kanál mézet termelnek, és ha minimálbérben dolgoznának, akkor 1 bödön mézért 182 ezer dollárt kapnának.
Bár Norvégiában nem olyan súlyos a helyzet, mint az USA-ban vagy akár Magyarországon, ahol vagy a betegségek, vagy az intenzív mezőgazdaság is veszélyezteti a méheket, az itt élő mintegy 200 dongó- és méhfaj harmada mégis valamilyen formában veszélyeztetett. Ami elsősorban az élelmiszer-termelés területén okoz egyre nagyobb nehézséget. A lakosság által fogyasztott élelmiszerek 30-40%-a "beporzásfüggő". Ezért is szükséges megtalálni azokat a lehetőségeket, amelyekkel a sokszínű bioszférát minden élőlény számára élhetővé tehetjük.
A Big Belly olyan szelektív hulladéktároló, amely a tetején lévő napelemek által termelt energiát felhasználva összetömöríti a belsejében található hulladékot.
Amikor a tárolóban az összegyűjtött hulladékmennyisége eléri a kukába helyezett szenzorok által érzékelhető szintet, akkor a tartály a tetején lévő szolárelemek által előállított napenergiával és a tartályhoz tartozó tömörítő technikával összenyomják a hulladékot. Ezt a műveletet a tartály addig végzi, amíg el nem éri telítődési kapacitását. Általánosságban egy ilyen tömörítő kuka hat-nyolcszor több hulladékot képes tárolni, mint egy átlagos utcai szemeteskuka, azaz 600–800 litert.
A maximális kapacitás elérésekor vagy előtte, 85%-os telítettségnél a tömörítő jeleket küld a hulladékgazdálkodási szervnek, hogy jöhetnek a szemétért. Ez olyan szempontból is jó, hogy megszűnik a túlcsorduló kuka látványa, az ezzel járó bűz, az élősködők nem hordják széjjel a szemetet, a közterületek tisztán tartása is könnyebbé válik.
A tömörítő kukákban célszerű könnyű palackokat, papírt, műanyag poharakat és konzervdobozokat gyűjteni. Az összepréseléssel hosszabb ideig lehet az utcán tartani a kukákat, ritkábban kell őket üríteni, ritkábban kell a szemeteskocsikat üzembe helyezni, csökken az üzemanyag-felhasználás és a károsanyag-kibocsátás.
A városok közül Philadelphia volt az első, amelyik a teljes ürítési útvonalon használta Big Bellyket. A legnagyobb megtakarítást, úgy néz ki, a kukáskocsik járatszámának csökkentése jelentette. A Big Bellyk üzembe állítását követően a heti tizenhétszeri kiszállást heti háromra, a három műszakos munkarendet egy műszakra lehetett csökkenteni, így 800 000 dollárt spórolt meg a város évente.
Ma már a Big Belly az egész világon elterjedt (kivéve Magyarországon), Bécsben is használják, de teljes ürítési útvonalon még mindig csak Philadelphiában.
Szimpatikus kezdeményezést indítottak útnak Hawaiin. Egy San Franciscó-i civil szervezet ötlete alapján több mint 70 kiszeparált buszt hasznosítanának újra: a leharcolt járművekből mobil „hajléktalanszállókat” alakítanának ki.
A nyár végére két busz felújítását tervezik. A járműveket egy önkéntesekből álló csoport építi meg. A "szállók" megépítéséhez szükséges anyagokat, berendezési tárgyakat adományokból gyűjtik össze. Ha a próbabuszok beválnak, felújítják a többi a buszt is.
Mindegyik busznak lesz majd egy fő funkciója: zuhanyzóként, étkezőként, alvókabinként vagy rekreációs részlegként fognak működni.
A projekt végrehajtói úgy vélik, a hajléktalanellátás megoldatlan kérdéseire ez a buszos megoldás kicsit rugalmasabban, hajlékonyabban képes reagálni, mint a megépített téglaszállók merev rendszere.
Egy New York-i iskola úgy döntött, hogy szeretné megadni a lehetőséget a gyerekek számára, hogy megismerjék a szolártetők működését és hasznát, közelebb kerüljenek a fenntartható gondolkodáshoz.
A manhattani iskola 2003 óta zöld tetős iskola, és 2013-ban bővült egy napenergiatömbbel. Jövő évtől 24 állami iskolát látnak el egy 23 millió dolláros program keretében napelemes és zöld-tetős napenergiatömbbel.
A program ötletadója egy szülő volt, Vicki Sando, akinek a jelenlegi szolár- és zöld tetős iskolába járt a gyereke. Sando azt látta meg az iskolában, hogy a többségében túlzsúfolt iskolák nem használják ki a tetőterüket, ahogy ő fogalmazott, haszontalan kertjük pedig kínálja a lehetőséget.
Az iskolákban kiépített rendszer nem termel sok energiát, és nem kapcsolódik a városi hálózatra. Ugyanakkor lehetőséget teremt a gyerekek számára arra, hogy közelebb kerüljenek a fenntartható gondolkodáshoz és a környezetvédelemhez. Megismerhetik a napenergia-technológiát, az újrahasznosítható, tiszta energia működését és fontosságát. Már megszerzett tudásuk mellett új szemszögből foglalkozhatnak a zöld tető növényeivel mint kis energiatermelő egységekkel.
Máshol is építik a stadionokat, nem csak Magyarországon, bár kicsit mértéktartóbb lépésekben, mint ahogy ezt most itthon látjuk.
Franciaországban átadták a 2016-os labdarúgó Európa-bajnokság negyedik új sportlétesítményét, a bordeaux-i stadiont. A francia labdarúgó Eb-t 10 helyszínen bonyolítják majd, és négy új stadiont építenek a bajnokságra, ebből az egyik, a most elkészült a bordeaux-i stadion. Ezenkívül épült még egy 35 624 férőhelyes Nizzában, egy 50 186 férőhelyes Lille-ben és 61 556 férőhelyes Lyonban.
A pekingi olimpiai játékok fő stadionját is megépítő Herzog & de Meuron cég által épített bordeaux-i stadion több szempontból is különbözik a megszokott stadionképtől. A téglalap alakú építmény fotovoltaikus napenergiával működő építmény, amely nemcsak a sportlétesítményt, hanem a környezetét is ellátja energiával.
A kívülről agoraszerű térre emlékeztető épületet sűrűn épített, karcsú oszlopokkal támasztották alá, amelyeken egy vékony, egyenes vonalú tető siklik az építmény középpontja felé. A hajlított tál formájával és a karcsú oszlopokkal osztott és egyben átlátható térrel a tervezők arra törekedtek, hogy az építmény lehetőség szerint a legjobban integrálódjon a természeti környezetbe.
A világos, fehér színvilágban pompázó, jól átlátható stadion a város központjától messzebb elhelyezkedő egykori rozsdaövezet zöld zónává átalakuló részén, egy tó mellett épült. A stadion környezetébe Michel Desvigne tájépítész tervei alapján telepítenek más sportlétesítményeket, kosárlabda- és teniszpályákat, valamint játszótereket.
Az olajoshordó maximum akkor jut eszembe, amikor a Kiscsillag számát hallgatom, ami az olajoshordó feledhetetlenségéről – és mi másról – az emberi szívről szól. Vagy mostanság akkor is eszembe jut, ha az Illatos úti telepről olvasok valamit.
A veszélyes anyagok tárolására kiváló, hosszú életű hordókból nem is gondolnánk, milyen ízléses, modern bútorokat és designtárgyakat lehet készíteni.
A New York-i designhéten mutatta be a The Urbanite Home cég az olajoshordókból újrahasznosítással készített egyedi bútorait. A bútorok minden részlete, az összes vágás, hegesztés, az összekötések mind kézimunkával készültek. Ezért a tervezők úgy is gondolják, hogy minden bútornak önálló története van.
Szintén az olajoshordók újrahasznosítására fókuszál Antonio Larosa is, aki a hordók tetejéből készít elegáns tükröket.
Ugyanezt csinálja a hamburgi Lockengelöt csapata is, akik nemcsak egyedi termékeikkel, hanem az áraikkal is sokkolják a vásárlókat.
A Dentelles et Bidons cég leginkább a női szemeket csalogató bútorokat, tárgyakat készít teraszokra és kertekbe.
A pozsonyi bázisú Nice Architects építésziroda hordozható, teljes mértékig megújuló energiával működő ökokapszulájával meghódítani látszik a világot. A mai napon, Bécsben a Pioneers fesztiválon debütáló, széles körben alkalmazható lakóegység a legextrémebb helyszínekre is elszállítható. A teljesen önfenntartó lakóegység funkcionálhat, mint kutatóállomás, turistaház, sűrgösségi központ vagy akár, mint egy lakókocsi.
A kapszula minden egysége napelemekkel, visszahúzható szélturbinákkal valamint esővízgyűjtő csatornával van ellátva.A túlfolyós rendszerű vizgyűjtő tartály csak annyi vizet gyűjt, amennyit elbír. A teljesen komfortos belső térben vízzel ellátott konyhasarok, öblítős WC és melegvízes zuhany található.
A szigetelt falak maximális energia megtakarítást biztosítanak. A 9 kilowattórás elemmel is ellátott ökokapszulát elektromos autóról is fel lehet tölteni.
Az 2,5m magas és 4,5 m széles "tojás" pont akkora, hogy könnyen szállítható tengeri konténerben, de egy közúti traileren is.
A mintegy 8 m2-es lakótérben, ahol konyha, tisztasági egység, ágy és dolgozósarok van, 2 ember kényelmesen elfér.
Londonban, Birminghamben és Manchesterben a Canal & River Trust kacsasávokat festett fel a folyók mentén.
A záróvonallal szegélyezett keskeny sávokban az útra festett fehér kacsák jelzik a madarak útvonalát, amelyek természetesen időnként átlépik a záróvonalat.
A Canal + River Trust Share the space, drop your pace jótékonysági kampányának az a célja, hogy felhívják a figyelmet a folyók és csatornák közös életterére és annak megőrzésére. Angliában és Walesben 2000 mérföld (kb. 3200 km) hosszúságú kacsasávot festenek fel a vízi utak mentén.
A szervezet a kampánytól azt reméli, hogy a sávok kialakításával hangsúlyosabbá válik, hogy a folyó menti partszakaszok az emberek és az állatok közös élettere, ezért különös figyelmet kell szentelni az ott élő állatoknak.
Akár szemét, akár nem az, minden hulladékot egy helyre vihet majd Rákospalotán. A Fővárosi Közterület-fenntartó Zrt. egy többfunkciós épületet megépítését tervezi a XV. kerületben. A "Szemléletformáló és Újrahasználati Központ" három részlegből állna: egy szemléletformáló helyszínből, egy újrahasznosító központból és egy hulladékudvarból.
A szokásos hulladékudvar mellett – ami immár a 18. lesz a fővárosban – két olyan új elem is található a tervezett beruházásban, amelyből az egyik az FKF tevékenységi köréhez képest szokatlan funkcióval bír.
Ez az új építészeti térelem az „Újrahasználati központ”, ahová bárki beviheti még használható, de már megunt tárgyait.
A beruházás harmadik eleme a „Szemléletformáló részleg”, ahol ökojátszótér, a környezettudatos neveléshez szükséges oktatási installációk, oktatótermek kapnak helyet. Az FKF a helyszín létrehozásával a fiatalok környezettudatos szemléletének kialakításához szeretne hozzájárulni.
Így néz ki egy város kerékpárút-térképe, ha a világ biciklis fővárosa akar lenni. A párizsi finompor-szennyezés és az üvegházhatású gázok ellensúlyozására Párizs polgármestere bemutatta a város ötéves kerékpáros tervét. A város vezetői a több mint 150 millió eurós projekt megvalósítását látják a legkézenfekvőbb lehetőségnek a városi levegőszennyezés féken tartására.
A terv legfontosabb célkitűzése a jelenlegi kerékpáros úthálózat megnövelése, 700 km-ről 1400 km hosszúságúra. Abban az esetben, ha az autósok nagy része vállalja, hogy az autójából átül kerékpárra, nagymértékben hozzájárul a levegőszennyezés mértékének csökkenéséhez. Persze semmi nem garantálja, hogy kerékpárutak kiépítésére feltétlenül pozitívan reagálnak az autósok, és a kocsijukból kerékpárra pattannak, de a városháza dolgozói optimisták ezen a téren. Az év első két hónapjában a társadalmi egyeztetésekre mintegy 7000 embert tudtak megmozgatni az ügy érdekében.
A kerékpár-úthálózat két gyorsforgalmi tengellyel (kelet–nyugati, déli–északi) és egy Szajna-partival rendelkezne. Külön hangsúlyt kapna a város nehezen bringázható területeinek kerékpározás szempontjából való „akadálymentesítése”, illetve a periférián található városi kapuk fejlesztése, amelyek összekapcsolják a belvárost a külvárosokkal.
Párizsban jelenleg körülbelül 225 ezer kerékpáros „túra” történik naponta. A kerékpárosok közel egyharmada használja a Vélibet, a párizsi közkerékpárt. A kerékpárbérlők száma az elmúlt évben 13%-os növekedést mutatott az előző évhez képest. A használói elégedettség mértéke megközelítette a 90%-ot. Mindennek ellenére az összlakosságra kivetítve csak a lakosság mintegy 5%-a közlekedik kerékpárral a munkahelye és az otthona között. 2015-re ezt az értéket 15%-ra szeretnék növelni a városatyák.
A célkitűzések megvalósítása érdekében a tervezett 150 milliós projektből 63 millió eurót szeretnének a kerékpárút-hálózat meghosszabbítására, 40 milliót a tömegközlekedés és a nagy kerékpáros tengelyek szerkezetátalakítására költeni. 30 millió eurót szánnának egyes utcák forgalmi korlátozásának kialakítására, 10 millió eurót elektromos kerékpárok és mopedek vásárlására, valamint 7 milliót kb. 10 000 kerékpártároló kialakítására.
A párizsi honatyák tudják, hogy nem lesz könnyű megvalósítani a kitűzött célokat, különösen a társadalom ösztönzése lesz nehéz feladat, de úgy gondolják, ha Amszterdam, Berlin vagy Koppenhága képes volt arra, hogy a kerékpáros városok mintapéldájává váljanak, akkor Párizs miért ne lehetne 2020-ra a világ kerékpáros fővárosa?!
A városi döntéshozók környezettudatos gondolkodása sokféle irányba fordulhat. Most épp a New York-i vezetés rukkolt elő egy új környezetbarát, innovatív ötlettel.
New Yorkban napjainkban közel 8000 mozgóbüfé látja el a street food kedvelőket.
Mivel a mozgóbüfék megjelenésük óta a technika fejlődésével egyre multifunkcionálisabbakká váltak, sajnos működésük egyenes hozadéka az is, hogy egyre környezetszennyezőbbek.
A mozgóbüfék többsége motoros, benzines ellátású, generátorral és villogó LED-világítással működik, konyhájukat többnyire gázpalackokkal üzemeltetik. A keletkező hulladék hagyományos módon, szelektálás nélkül kerül valamilyen szeméttárolóba.
Ezekre az elavult, környezetszennyező szerkezetekre nyújthat alternatívát a MOVE System által megépített full extrás, ultramodern, környezetkímélő street food car.
Az MRV100 egy olyan mozgóbüfé-autó, amely sűrített földgázzal és napelemmel működik, sőt lehetséges az elektromos hálózatra kapcsolása is. Full extrás konyhája van, és hűtőegysége. "Ponteladási" rendszerrel is felszerelik, ami lehetővé teszi a hitelkártyával való fizetést, elektromos berendezések ellenőrzését vagy esetleg később az apprendszerű rendelést.
A tesztek szerint az új autók környezetterhelése a régiek 95%-os nitrogén-monoxid szennyezéséhez képest 60%-ra csökken. Az autó üzemanyagrendszerét ilyen kiskapacitású autókra optimalizálták, a generátorok helyett a hibridautó-technológia elemeit vették át. Így a mobil élelmiszer-árusító hely zajszennyezése is a felére csökken A hibrid rendszer nem csak tisztább és halkabb, hanem nagyobb teljesítményű is, mint a hagyományos autók.
Mivel ez egy kísérleti program, a kereskedők a próbaidő alatt ingyen kapják meg az autókat.
A MOVE System az önkormányzattal partnerségben 500 napelemes mozgókocsit tervez "munkába" állítani az elkövetkező egy évben. Ebből nyár végére 100 ingyenesen bérelhető mozgóbüfét elsősorban, de nem kizárólagosan háborús veteránok, fogyatékkal élők vehetnek igénybe.
Az UNEP Globális Szennyvíz-kezdeményezés (UNEP’s Global Wastewater Initiative), az Egyiptomi Környezetvédelmi Minisztérium és Olaszország együttes támogatásával a "Holding Company for Water and Wastewater" egyiptomi szervezet kétéves szennyvíz-újrafelhasználási kísérleti programot valósított meg Egyiptom nyugati régiójában, Gergában. A projekt célja, hogy leteszteljék a szennyvíz újrahasznosítási lehetőségeit a mezőgazdaság, az erdészet és az agro-üzemanyagtermelés területén.
Egyiptom a gyors urbanizáció és gyors ütemű népességnövekedés miatt egyre kényszerűbb helyzetbe kerül, hogy új, alternatív megoldásokkal biztosítsa a lakosság megnövekedett vízkeresletét és energiaigényét.
A felmérések szerint az országban évente keletkező szennyvízből kb. 7 milliárd köbméter tisztított szennyvizet lehetne nyerni évente. Az így megtisztított vizet növények öntözésére és biomassza előállítására lehetne felhasználni. Az eljárással hozzá lehet járulni a környezeti és földrajzi előnyök optimális kihasználásához, a vízhiány és a talajerózió csökkentéséhez, a tisztított levegő növekedéséhez.
A szennyvíz újrahasznosításának teszteléséhez, Egyiptom egyik szárazabb régióját választották ki, az ország olyan részét, ahol a lakosság megélhetése közvetlenül a mezőgazdasághoz kapcsolódik. A 2,5 hektáros kísérleti telepet az ország nyugati részén, Gergában építették ki. A terv megvalósításához a talaj minőségéhez megfelelő növényeket választottak, és olyan helyet kerestek, ahol megfelelő mennyiségű vízkészlet állt rendelkezésre a beruházáshoz.
Az első ütem végén a füge-, olajbogyó-, gránátalmafák, a napraforgó és a hibiszkusz betakarított terméseinek morfológiai szerkezete azt mutatta ki, hogy a tisztított szennyvízzel – csepegtető öntözőrendszer használatával – locsolt növények termései egészségesek és normális fejlődési növekedést mutatnak.
A talaj minőségének és a fémtartalom sűrűségének változását rendszeres kémiai vizsgálatokkal, mikroelemzésekkel követték. Az eredmények azt mutatták, hogy a kezelt szennyvízzel öntözött, szinte sivatagos területen biztonságos termelést lehet majd folytatni. A föld felszíne felett nőtt termések alkalmasak emberi fogyasztásra is, míg a felszín alatti gumók és gyökerek csak ipari feldolgozásra alkalmasak, például biomassza és üzemanyag előállításához vagy energiatermeléshez.
Egy friss tanulmány szerint a megtisztított szennyvízből a biogáz előállításához is hozzá lehetne járulni, amivel háztartások millióit lehetne ellátni.
A konkrét beavatkozásokon és közvetlen eredményeken túl a program közvetett pozitív hozadéka az új zöld munkahelyek kialakítása és a helyi közösségépítés is. A tisztított szennyvíz felhasználásával kezelt helyi fatermeléssel, feldolgozással és felhasználással csökkenteni lehet az ország biomasszaimportját, ezzel együtt pedig a fizetési mérleg hiányát is.
Pécs bármennyire is nem került be a 2017-es Európa Zöld Fővárosa Díj esélyesei közé, nem adja fel a díj elnyerése érdekében tett törekvéseit, a 2018-as díjért újra indul.
A város többek között – Isztambullal egyetemben – lemaradt a versenyben maradtak listájáról, ahol jelenleg a németországi Essen, a hollandiai ’s-Hertogenbosch és Nijmegen és a svédországi Umea verseng Európa Zöld Fővárosa 2017 címért.
A legújabb tervek szerint például 7,5 milliárd forint európai uniós pénzből fejlesztenék Uránvárost.
A Horizont 2020 program keretén belül Pécs, Eszék és Maribor városokkal közösen vesznek részt az uniós pályázaton. Az önerőt sem igénylő kiíráson maximálisan 25 millió eurót, mintegy 7,5 milliárd forintot lehet nyerni a program megvalósításához.
Az elnyert támogatásból majdnem 600 lakás energetikai korszerűsítésen eshetne át.
Az uránvárosi 17 emeletes ház déli oldala majdnem teljes egészében szolárfalat kaphatna, a Radnóti Szakközépiskolával együtt pedig új hőszigetelési rendszert, illetve mindkét épületben a fűtés-korszerűsítést is meg lehetne újítani. Az uránvárosi közlekedés környezetbaráttá tételéhez 4 elektromos buszt állítanának forgalomba, napelemes buszmegállókkal és elektromos töltőállomással. A közterületi világítást LED-es lámpákkal biztosítanák.
A tervezési fázison túl, megvalósítási fázisába lépett a Baranya Megyei Kormányhivatal épületének fotovoltaikus rendszerének kiépítése. A 203 816 846 Ft európai uniós és önrészből álló támogatásból az energetikai korszerűsítés a kormányhivatal hat épületén valósulhat meg. A beruházásokat várhatóan augusztus végén fejezik be. A számítások szerint a beruházások megtérülési ideje 6-8 év.
De hogy igazándiból mit is tervez Pécs, és mitől is lesz igazán zöld város, azt egyelőre az Európa Zöld Fővárosa Díjhoz kapcsolódó honlapról sem nagyon lehet megtudni. Sajnos nem találni konkrét információt a tervekről vagy a már megvalósított fejlesztések részleteiről. Az is igaz, hogy az Európa Zöld Fővárosa cím lehetőséget nyújt arra, hogy a városvezetés valamilyen keretbe foglalja és összefoglalja az eddigi, már megtett „zöld városfejlesztési” lépéseket és a fejlesztési elképzeléseket.
A már megvalósított lépések közé tartozik, hogy Pécs az országban először alakította át a távfűtési rendszerét teljesen megújuló erőforrásra. Megvalósítás alatt van a város teljes körű szelektív gyűjtésrendszerének kiépítése és a hulladékok szinte teljes mértékű hasznosítása.
A fenntartható város megvalósítására való szándékot alapozzák meg a már elkészült tanulmányok is, mint a Magyarországon elsőként egyhangúan elfogadott Ökováros-Ökorégió Koncepció, amelynek elemei beépültek a jelenleg tervezés alatt álló Városfejlesztési Koncepcióba és a kék-zöld (víz-levegő) infrastruktúra kiépítésébe. Megindult a környezettechnológiai iparágak kiépítése.
Persze a bővebb információszolgáltatásra még van idő, hisz Pécs legkorábban már csak 2018-ban nyerheti el az Európa Zöld Fővárosa Díjat.
Az USA Erdészeti Szolgálat (Forest Service, USFS) kutatói szerint a Sierra Nevada és Dél-Kalifornia 8,2 hektár területű erdőiben mintegy 12 millió fát pusztított el az aszályos időszak.
A természetvédelmi szempontból kiemelt jelentőségű erdőkben, a Tehachapi-hegységben, a Stanislaus, a Sierra és a Sequoia Nemzeti Erdő területén, valamint a Yosemite és a Sequoia-Kings nemzeti parkokban 990 000 hektárnyi területen láthatók elszáradt fák. A Stanislaus erdő területén július óta kétszeresére nőtt a kiszáradt fák száma. A Los Angelesi Nemzeti Erdő területén hektáronként 8–12 tölgyfa pusztul el évente.
Az aszályos időszaknak láthatóan nincs vége.
A merev szárnyú repülőgépekkel, akár 300 méter magasságból folytatott vizsgálatok eredményei szerint az érintett területeken a száraz időszak és a fakiszáradás folytatódik.
A helyzetet súlyosbítja, hogy száraz erdőkben a szúfélék annál komfortosabban érzik magukat, minél több kiszáradt vagy ökológiai rendszerében megbomlott faegyedet találnak.
A fenyők normál esetben, megfelelő klimatikus viszonyok között, a felhasznált vízmennyiséggel biztosítják azt, hogy a saját maguk által termelt gyantát kitolják a fakéregre. A gyanta megvédi a fenyőket a szúbogaraktól. Abban az esetben, ha a fenyők kevesebb vízhez jutnak, elvesztik természetes védekezőképességüket, a „védelmező” gyantát nem tudják kitolni, és a szúbogarak szabad utat kapnak a lakmározásra, meggyengítve így a fák erősségét. A szúbogarak gyors terjedése miatt viszont egyre nagyobb az erdők érzékeny, veszélyeztetett része.
A kiszáradó fák és növényzet potenciális táptalajai az erdőtüzeknek. Idén a Pinnacles Nemzeti Parkban a szokásosnál 6-8 héttel korábbra datálták a tűzrakási rendeletet.
Az ilyen a tűzvédelmi beavatkozásoknak viszont az a következményük, mondta Scott Stephens, szakértő, a Berkeley Egyetem professzora, hogy az erdőkben a fák sűrűbben nőnek, ennek köszönhetően pedig a szúbogarak is gyorsabban és könnyebben terjeszkednek. A becslések szerint csak tavaly 800 000 hektárnyi fát leptek el ezek az apró kis kártevők az Államban.
1975 és 1979 között volt már hasonló helyzet az érintett területeken. Ebben az időszakban közel 14 millió fa pusztult el.
A jelenlegi kutatások sajnos azt jelzik előre, hogy a fák védekezőképességének sérülékenysége, a szúbogarak elterjedésének gyorsasága, a tűzvédelmi szabályozások és a három-négy éve tartós aszály miatt a magasabb a fák „elhalálozási” aránya, és a helyzet súlyosabb, mint a hetvenes években.
Szöultól 2-3 órányira délre, Daejeon és Sejong között építik Korea napelemes tetőkkel fedett kerékpárútját egy 6 sávos sztráda közepén.
A napelemes tető két funkciót biztosan ellát, egyrészt energiát termel, másrészt véd a napfénytől, esőtől, hótól. A kb. 32 km hosszú kerékpárút a sztráda közepén épül, így mindenképpen felmerül a kérdés, hogy mennyire egészséges egy 2 x 3 sávos autópálya közepén kerékpározni, és mennyivel egészségesebb lehetne a környező kisebb forgalmú utak mentén.
Hasonló, legalábbis a napenergia-felhasználás ötletén alapuló kerékpárút már épült Hollandiában. Az egyelőre még csak 70 méteres, 2,5 × 3,5 méteres panelekből álló SolaRoadot ez év februárjában avatták fel, viszont - ellentétben koreai tárásával - a napelemek itt nem a tetőre kerültek, hanem az út készült napelemekből.
Kedvenc, márkás ruhadarabjaink többsége mérgező anyagokat hagy maga után, amelyek a gyártósoroktól egészen a ruhaboltokig vezetnek. A vegyszeres eljárásokon keresztülment textília közvetlenül érintkezik testünk legintimebb részeivel. A textilipar az ismert vegyszerek közül a legveszélyesebb vegyszereket használja. Ezek a kemikáliák a nedves közegű gyártási folyamat és textilfestés során hatalmas mértékben szennyezik a Föld vizeit.
A Greenpeace kampánya a textilipar és a divatcégek működése során keletkezett mérgező anyagok és környezetszennyezési folyamatok felfedésére reagál, és a terhelés okozta vegyszermentesítésre törekszik. A kampány kezdetéig a vásárlók, sőt több esetben még a divatcégek sem ismerték a gyártási folyamat során felhasznált anyagokat és környezeti hatásaikat. Az esetek többségében még most sem lehet tudni, hogy milyen veszélyes vagy mérgező anyagokat használnak.
A négy évvel ezelőtt indított "Detoxkifutó" lényege, hogy a kampányhoz kapcsolódó cégek az átláthatóság és nyilvánosság biztosításával nyilvánossá tegyék a textilipari termékek gyártásához kapcsolódó információkat, a beszállítóik okozta környezetterhelés mértékét. A kampány fő célja, hogy a divatcégek 2020-ra kötelezzék el magukat a zéró veszélyesanyag-kibocsátás mellett. A detoxkifutó lehetővé teszi, hogy a kampányban részt vevő textilipari- és divatcégek, ügyfeleik és a beszállítóik világos ipari előírások szerint működhessenek együtt és nyíltan, együtt dolgozhassanak a közös cél érdekében.
Az elmúlt négy évben a Detoxkifutóhoz a globális ruha- és cipőipar körülbelül 10%-a csatlakozott, olyan jól ismert márkacégek, mint a Puma, Mango, Adidas vagy a Nike. A kampányban jelenleg 18 tartozik a "méregtelenítők" (detox leaders) csoportjába, akik meghatározott kötelezettségeket, hiteles, betartható határidőket, konkrét tevékenységeket vállaltak az elköteleződés jegyében.
A "zöldre festők" azok, akik csatlakoztak a kampányhoz, és egyelőre elmulasztották ugyan a konkrét cselekvéseket, de hajlékonyságot mutatnak a kampányban való részvételre.
A harmadik csoport a "detoxvesztesek" (detox losers), akik nem hajlandók elköteleződést vállalni sem a mérgező nyomvonal feltárására, sem az egyéni felelősségvállalásra.
A Detoxkifutóban különböző kritériumok alapján értékelik az elköteleződött cégeket, például, hogy milyen hatékonyan dolgoznak azon, hogy kivonják az ismert veszélyes, hormonkárosító vegyszereket (APEO, ftalátok, PFC) a termékeikből és a gyártási folyamatokból vagy milyen mértékben tudják biztosítani a gyártási folyamatuk átláthatóságát? Az értékelés során szigorúan veszik a vállalt kötelezettségek hitelességét, illetve meghatározott racionális mértékét.
A nyilvánossá tett idei detoxrangsorból 16 divatcég már elkezdte kivonni a legelterjedtebb vegyszereket termékeiből. Ezek a cégek, mint az Adidas, a Benetton, az Esprit, a Mango és a Puma a beszállítóik szennyezési adatait is elkezdték nyilvánossá tenni egy független online felületen. Mindez hatalmas áttörést jelent a „Méregtelenítők” részéről. A Zara érdekeltségű Inditex, a Puma és a Valentino az idén zárkóztak fel a méregtelenítők csoportjába.
A Nike viszont visszaesett a "zöldre festők" kategóriájába, mert nem sikerült teljesítenie a vállalásait.
A kampány hatékonysága olyan esetekben válik igazán láthatóvá, amikor majd a nagy textilipari hatalmak, mint Kína, megalapozott szabályozás rendszert tudnak kidolgozni és megvalósítani a vegyszerkezelés szabályozásban, és biztosítani tudják a gyártás átláthatóságát a vásárlók számára is, akik lekövethetik egy-egy termék "történetét". A tömeges nagyvállalati akció hatására Kínában és az egyéb gyártó országokban is szabálymódosítási hullám indult el. Kínában az említett káros szerek (nonilfenolok, ftalátok, PFC-k) szabályozása már helyet is kapott a vegyi anyagok környezeti veszélyeinek megelőzésére és felügyeletére megalkotott tervben.
A hagyományos építkezési formák közül egyre elfogadottabbá válik az ecoladrillóval, ökotéglával, PET-palackok újrahasznosításával megvalósított építés. A világon egyre több példát találni a Húsvét-szigettől egészen Chiléig.
Az ecoladrillo szó a spanyol ladrillo, égetett tégla, térkő szóból származik.
A fejlődő országokban a hulladék kezelése, illetve az újra- és újratermelődő hulladékmennyiség fokozódó problémát jelent. Sok helyen egyáltalán nincs hulladékkezelési, újrahasznosítási rendszer. Az emberek többségének fogalma sincs arról, hogy mennyi a lebomlási ideje egy-egy eldobott szemétnek. A PET-palackok alapanyaga olajszármazék, így megfelelő lágyítókkal és vegyi anyagokkal való kezelés során is minimum 100 év a lebomlási idejük.
A PET-palackok újrahasznosítása házak, közösségi intézmények építésénél pozitívan járulhat hozzá a hulladékkezelési problémákhoz. Egyrészt kevesebb lesz a szemét a falvakban, másrészt új közösségi helyek, iskolák, de akár családi házak is épülhetnek, harmadrészt a felhasznált hulladék legalább 100 évig használatban marad.
Az ecoladrillo lényegében töltött műanyag PET-palackokat jelent. Megtisztított, száraz, szintén tisztított, száraz műanyag zacskókkal, fóliákkal, hungarocellel vagy homokkal töltött palackokat használnak építőelemként, vakolatként egyaránt.
Guatemalában Laura Kutner „békeönkéntes” Trash Treasure elnevezésű projektje megvalósítása során több közösségi házat is épített töltött műanyag palackok és cement, valamint csirkeháló felhasználásával.
Nigériában Katrin Macmillan 2010-ben indított újrahasznosítási programjának köszönhetően homokkal töltött palackokból építettek közösségi házakat, például a selujai iskolacsarnokhoz 200 000 PET-palackot használtak fel.
Nigéria északi részében 25 házat építettek ugyanezzel a módszerrel. Egy-egy házhoz 7800 műanyag palackot használtak fel. A házak négy egységből, hálószobából, nappaliból, fürdőszobából és konyhából állnak.
A palackokat általában vagy a családok, vagy a közösségek, iskolások gyűjtik össze, ezzel is hozzájárulva a lakóhelyük tisztaságának védelméhez. Egyes helyeken a megszárított palackokat már gyűjtésre szakosodott gyűjtőhelyeken, boltokban is letétbe lehet helyezni.
A szakértők, hozzáértők szerint az ökotéglákból épített házak építési költsége harmadannyi a hagyományos építkezésekhez (például tégla) képest. Laura Kutner szerint a „palack-csirkeháló-cement” házak szeizmikus integritása is jobb, mint a tisztán cement kötőanyaggal épülteké. A homokpalackok tartósabbak és 20-szor erősebbek, mint a téglák. A homok hőháztartására az jellemző, hogy jól szigetel a naptól, ezért a napsütésnek kitett területeken előnyös építkezési formává válhat, mert a belső tér hűvös marad.
A magyarországi föld napja 25., a világmozgalom pedig 45. évfordulóját ünnepli április 22-én. Az ünneplés, a föld védelme, a környezetvédelem, az éghajlatváltozás és a fenntarthatóság jegyében számos civil szervezet és önszerveződő csoport szervez tematikus programokat. A 25. magyarországi évfordulón a föld napja egyben húsmentes nap lesz, és arra számít, hogy akár félmillióan is csatlakoznak a mozgalom által meghirdetett eseményekhez.
A természet védelme érdekében indult föld napját 1970. április 22-én Denis Hayes amerikai egyetemista kezdeményezte. Az eseménynek köszönhetően az Egyesült Államokban – és az ország határain túl is – fontos változások, szigorúbb törvények születtek a levegő és a vizek védelme érdekében, új környezetvédő szervezetek alakultak, és több millió ember tért át ökológiailag érzékenyebb életvitelre. 1990-re a Föld napja világmozgalommá nőtte ki magát, több mint 140 ország 200 millió környezetért aggódó polgár és civil szervezet kapcsolódott a mozgalomhoz. Magyarország az 1990-ben megalapított Föld Napja Alapítványon keresztül csatlakozott a kezdeményezéshez.
A föld napja 45. évfordulójára számos, a föld védelmére vonatkozó sürgős beavatkozásra lenne szükség. 2014. év volt az 1900-as mérések óta az eddigi legmelegebb év a földön. 2100-ig szükség lenne teljesen kivonni a forgalomból a fosszilis tüzelőanyagokat, a szenet, a kőolajat és földgázt. Lehet, hogy a 2015 decemberében megrendezendő, 196 országot érintő ENSZ-klímakonferencia az utolsó esély lesz az államok közös cselekvésére.
A föld napjához sokféle módon csatlakozhatunk, sokszor sokkal egyszerűbb formában, mint azt elképzeljük. Együttérzésünket fejezhetjük ki az otthoni kert vagy az erkélyen található virágoskert rendbetételével, ápolásával, hulladékgyűjtéssel, a témával kapcsolatos pályázatokon vagy egy-egy beszélgetésen való részvétellel, egy-egy szervezet programjához való csatlakozással, azzal, hogy palackozott víz helyett csapvizet iszunk vagy nejlonzacskómentes heteket is tarthatunk.
De mégis mit tehetünk ezen a napon a földért? Mit tehetünk a már felsorolt tevékenységeken kívül?
Például tiltakozhatunk. Csatlakozva a Hagyjuk a földben eseményhez, a tiltakozás egyik formája lehet az, hogy kevesebbet fogyasztunk, azért, hogy kevesebb nyersanyag fogyjon. Lehet, hogy az emberiségnek csak egy választása van, mégpedig az, hogy a fosszilis tüzelőanyagokat a földben hagyja, ez az egyetlen út afelé, hogy az üvegházgázok és más szennyező anyagok a légkörön és testünkön kívül maradjanak.
Az Adjunk a földnekmozgalom arra ösztönzi az embereket, hogy ezen a napon mindenki ültessen el egy fát, és népszerűsítse a kezdeményezést!
Ezen a napon a föld és egyben a lámpagyújtogatók napján19 órakor felbocsájtják az emberiség első filmes üzenetét egy rakétába építve, és ezt lövik ki egy távoli galaxis idegen civilizációja felé. Az eseménynek a WestEnd ad helyet. És onnan az Ustream segítségével országosan 20 Cinema City moziból válhatunk az élő adás részeseivé. Az üzenethordozó, A lámpagyújtogatók című film rendezője, Százados Miklós úgy fogalmaz, „ha valaki az emberi létről egyetlen, mindent összegző filmet akar látni: ez legyen az”.
Kaposvár mellett, Patca faluban a zselici dombok hátán található a családok, óvodás és iskolás csoportok számára közkedveltKatica Tanya. A pihenőközpont egy közel 10 hektáros területen elterülő természetközeli és hagyományos életmódot felelevenítő pihenőhely. Itt található állítólag Közép-Európa legnagyobb hétpályás fedett óriás csúszdaparkja, továbbá egy kétszintes felnőtt-, egy négyszintes gyerek-játszólabirintussal, pedálosgokart-pályával, palánkvárral rendelkezik. A kisebbek számára állatsimogató és a hagyományos gazdálkodással járó mindenféle érdekesség megtalálható. A tanyán tóparti szálláslehetőség és a tehénfejéstől a kenyér- és langallósütésig még számtalan dolog adott.
Mivel a Katica Tanya a fenntartható jövő elkötelezett híve, tudatosan keresi és használja azokat a környezetvédelmi megoldásokat, amelyekkel hozzá tud járulni ökológiai lábnyoma csökkentéséhez. Ennek, megfelelően csak olyan attrakciót valósítanak meg, amely nem fogyaszt energiát, vagy ha mégis, akkor azt saját maguk biztosítják, megújuló forrásból. A tanya áramellátásának 80 százalékát napelemek biztosítják, saját ökologikus szennyvízkezelővel rendelkezik.
A Hulladéktőzsde programjuknak köszönhetően pedig lehetővé teszik, hogy a vendégek a belépőjegy egy részét hulladékkal fizessék ki. Egy napijegy árát 400 Ft-ig fizethetik hulladékban PET palack, aludoboz, újság vagy kartonpapír formájában.
Veronika Richterová a PET ART kitalálója. Ötlete a modern világ sajnálatosan környezetszennyező elemeiből, a PET palackból indul ki. Valamikor 2004 körül találta ki és hozta létre férjével a PET művészeti múzeumot, ami mára 76 országból több mint 3000 darabos gyűjteménnyel rendelkezik. A kiállított tárgyak egy része a saját alkotása, a többit pedig a múzeum szellemiségét pártolók hozták.
A kollekció gyakorlatilag az evolúció PET palackok által tükrözött térképe, és rámutat a különböző földrajzi helyek PET palackjai közötti különbségekre is. A cseh művésznő újabb és újabb technikákkal, de elsősorban hővel és vágással dolgozza át a kész palackokat növényi és állati formákká. Richterová annyira elmélyült a PET palackok világában, hogy nemcsak szuper kaktuszokat, növényeket, krokodilokat, pingvineket és mindenféle más állatokat készített, hanem megírt egy tézist is a PET palackok történeti fejlődéséről, felhasználási területeikről, trendekről és egyéb a témához köthető dolgokról.
PET palackokból izgalmas kreatív ötleteket ebben a régebbi posztunkban olvashat.
Hogyan csökkenthetjük a környezeti ártalmakat olajszennyezés esetén? Lehetséges, hogy egy új magyar találmány, egy új innovatív olajadszorbens lesz a megoldás a nagy olajszennyezési katasztrófákra?
Kétségtelen tény, hogy kőolajszármazékok nélkül ma aligha tudnánk elképzelni mindennapi életünket, hiszen a közlekedéstől a ruházkodáson át mindenhol jelen vannak azok a termékek, amelyek létét az olajnak köszönhetjük. A kőolaj kitermelése, feldolgozása és szállítása azonban sok veszélyforrást jelent a környezet és így az emberiség számára is. Elsősorban az emberi felelőtlenség, de a természet pusztító ereje is okozhat olajkatasztrófákat, melyek súlyos és hosszú távú károkat okozhatnak élő környezetünkben, a gazdaságban és a társadalomban.
Olajszennyezéssel járó káresemény bekövetkezésekor a szennyezés eltávolításához jelenleg is használnak különböző termékeket. A probléma ezekkel a termékekkel az, hogy sok esetben kérdéses, vajon maga az olajszennyezés vagy a különböző vegyszerek és olajszorbensek jelentenek-e nagyobb terhelést a környezetünkre. A magyar vállalkozókból álló Tecdry vállalatcsoport által kifejlesztett Oil Resist, úgy tűnik, egy olyan olajmegkötő termék, amely fontos előrelépést jelenthet az olajszennyezés okozta természeti katasztrófák esetén és közvetlen környezetünk védelmében is. Ráadásul az Oil Resistet nemcsak azonnali bevetést igénylő olajszennyezések alkalmával lehet alkalmazni, hanem már régebb óta fennálló problémák megszüntetésére is kiválóan alkalmazható.
Az Oil Resist égetett mész – kalcium-oxid (CaO) –, továbbá különböző növényi származékokból álló por alakú, 100%-ban természetes eredetű adalékanyag. Képes a legkülönfélébb olajokat és olajszármazékokat – legyen az növényi, ásványi, szintetikus vagy ezek keveréke – magába zárni és vízben nem oldható formában megkötni, akár vizes közegben vagy száraz felületen is. Továbbá alkalmas olajfoltok eltüntetésére, olajos felületek, területek, berendezések takarítására, olajjal szennyezett föld megtisztítására. A mész pozitív hatásai számos területen ismertek, használják az építőiparban, az élelmiszeriparban (savanyúságszabályozó), a gyógyszeriparban (gyulladáscsökkentő). Lúgos kémhatása miatt a természetbe kijuttatva semlegesíti az elsavasodást, csökkentve az üvegházhatás okozta környezeti ártalmakat. A mezőgazdaságban környezetbarát csiga- és féregirtásra használják, továbbá kiváló gombaölő szerként is ismert.
Ez keverék számos pozitív, a környezetvédelem érdekében használható tulajdonsággal rendelkezik. Kitűnő hidrofób, víztaszító tulajdonsága mellett, apoláris szerkezete kiválóan vonzza az olajat. Ezért, például, ha az Oil Resistet olajos felületre szórjuk, magába szívja az olajat. Mivel a por rendkívül nagy fajlagos - tömeghez viszonyított - felülettel (kb. 25 m2/g) rendelkezik, így nagy mennyiséget is képes megkötni. Fajsúlya kicsi, könnyebb a víznél és a felületen úszik, ezért kiválóan rászórható a tengerbe kiömlött olajfoltokra. Könnyen kezelhető, környezetbarát, nem tartalmaz a környezetre ártalmas összetevőket. Gyorsan megszüntethető az illékony szénhidrogének kipárolgása, így jelentősen csökkenthető a robbanásveszély. Ha az adalékanyag már magába zárta az olajat, nem okoz tovább terhelést a környezetre nézve. Ez azt jelenti, hogy a visszagyűjtésére akár több idő is fordítható. Integrálható a már meg lévő technológiákhoz, illetve az azoknál használt gépekhez, berendezésekhez.
Az Oil Resistet több veszélyeztetett zónában lehet alkalmazni, például a tengeri katasztrófák által sújtott olajszennyezett területeken, az ipari bázisok, közutak és katonai bázisok szennyezett részein.
Az Oil Resist nagyon apró szemcsékből áll, ezért képes a felület apró egyenetlenségeibe behatolni és az ott lévő olajszemcséket magához kötni, így kis víz segítségével ezek a megkötött szemcsék a felszínre kerülnek, hatékonyan, környezetbarát módon megtisztítva a szennyezett felületet, akár a nehezen tisztítható porózus felületeket is, mint például beton, térkő, padlólap stb.
Alkalmazható az algásodással és gombásodással szennyezett járófelületeken is. Mivel a mész kiváló alga- és gombaölő szer, gyors és hosszan tartó környezetbarát megoldás járófelületek tisztítására. Az Oil Resisten kívül nem kell hozzá más, csak egy durvább kefe, amivel könnyen és gyorsan megtisztítható a felület.
Ugyanilyen megoldást nyújt az olajos, zsíros járófelületek zsírtalanítására és csúszásmentesítésére. A munka kezdete előtt padlóra szórt és otthagyott port a nap végén kell felseperni. Az anyag összeszedi a már meglévő olaj-zsír szemcséket, majd megköti a nap folyamán keletkező újabb szennyeződéseket is, és egész nap biztonságos, csúszásmentes felületet biztosít. Környezetbarát megoldás a biztonságos munkahelyért.
Felhasználható olajszállító tankerek, a belőlük eltávozó olajos víz környezetbarát, helyszínen történő tisztítására. Az Oil Resisttel megtisztított víz újra hasznosítható, így megmarad a szennyvíz elvezetésének költsége.
A talaj kármentesítése esetén ismeretes, hogy az olaj a talajban, annak szerkezetétől függően - főleg az esővíz bemosása, és a talajban levő talajvíz által -, nagy területeket képes beszennyezni. A szennyezett talaj nem képes megkötni az oxigént, így akadályozza a növények fejlődését, továbbá a talajba jutott olaj megakadályozza, hogy talajnedvességet vegyen fel. Ezen a területen több használható kármentesítési módszer ismert. Az Oil Resistet kétféle formában lehet az olajjal szennyezett talaj kármentesítésében alkalmazni.
Az egyik esetben az olajjal szennyezett homokot vízzel jól elkeverik, majd a szennyezett vizet és a homokot elválasztják egymástól. A szennyezett vízhez adagolják hozzá a port, és jól elkeverik. Mivel az Oil Resist nagyon apró (kb. 5 mikron) szemcséjű por, könnyedén megköti a vízben elkeveredett apró olajcseppeket is. Körülbelül 20 perces ülepítés után a víz kitisztul, az Oil Resist és az általa megkötött olaj pedig a víz felszínén úszik, ezután lefölözéssel el lehet távolítani, ráadásul a tisztított víz újra felhasználható.
A másik lehetőség az, hogy az Oil Resistet és az olajjal szennyezett homokot szárazon keverik össze. Így a por hatékony olajmegkötő képességével a keverés során felszedi a homokból az összes olajat, amit ha vízzel ellepünk, akkor egy kis idő után a víznél könnyebb olajjal vegyített Oil Resist, a megkötött olajjal együtt felúszik a víz felszínére. Amit szintén fölözéssel el lehet távolítani. Végeredményként tiszta homokot és tiszta vizet kaptunk. A lefölözött Oil Resist az olaj telítettségéig újra felhasználható.
Az eljárások végtermékeként kapott olajjal telített por kizárólag természetes alapanyagokból áll, így nem képződik környezetre káros végtermék. Az olajos végtermék így akár hőerőműben is elégethető, amivel energiát nyerhetünk vissza, de végeztek olyan kísérletet is, amikor magát az olajat tudták sikeresen visszanyerni.
Az Oil Resist a kármentesítés mellett kiválóan alkalmas az olaj stabilizálására, illetve semlegesítésére is.
A 2010 óta szabadalmi oltalom alatt álló anyag gyártása már elkezdődött 15 kg-os, és igény szerint 1 tonnás kiszerelésben kapható. Szlovákiában és a környező országokban az önkormányzatok, a tűzoltóság és számos szervizhálózat használja különböző olajszennyezések megszüntetésére. Forgalomba került az úton közlekedők számára az Oil Spill Kit, ami gyakorlatilag egy ártalmatlanítócsomag váratlan balesetek esetére, tartalmaz 4 x 2 kg Oil Resistet, kaparót, kefét, cipővédőt, védőmaszkot, védőkesztyűt és egy speciális lapátot szitával a közepén. Az Oil Resistről a Tecdry vállalatcsoport kampányoldaláróltájékozódhat.
Szerencsére magyar példákat is lehet találni napelemes rendszerek alkalmazására. Talán nagyobb példaértékkel bír, ha a napelemes fejlesztést egy közintézmény vagy egy önkormányzat hajtja végre.
Az újpesti önkormányzat még 2009-ben kezdte a szakorvosi rendelőjének teljes mértékű műszaki átvizsgálását az energia- és költséghatékonyabb működtetés és fenntarthatóság érdekében. 2012-re megtörtént az épület komplex energetikai felújítása, így jelentősen csökkent az épület fűtésének ára és a használati meleg víz költségei.
Az épület felújításának 2. ütemében a villamos energia felhasználásának (éves szinten 8,5 millió forint) csökkentése volt a cél. Ennek érdekében egy közel 50 kW csúcsteljesítményű, úgynevezett háztartási méretű kis erőművet, hálózatba visszatápláló napelemes rendszert telepítettek az épület tetőszerkezetére.
Az épület tetejére 176 darab európai gyártású, 270 Wp teljesítményű, prémium kategóriás monokristályos napelem és 3 fázisú inverterek kerültek. A napelemek kiválasztásánál ügyeltek arra, hogy a rendszerbe épített napelempanelek szinte azonos paraméterekkel rendelkezzenek, ezzel is biztosítva a rendszer üzembiztos működését.
A napelemes rendszer teljesítményét a monitoring rendszernek köszönhetően a nap 24 órájában folyamatosan nyomon lehet követni.
Az O2 Recycle mobiltelefonokat gyártó cég és Sean Miles dizájner közös munkájával bemutatták az Egyesült Királyság első fűből és újrahasznosított mobiltelefon-alkatrészekből készült mobiltelefonját.
Az első ökotelefon a világ legnagyobb rögbistadionja, a Twickenham-stadion gyepfüvéből készült. A teljesen használható prototípus kifejlesztését a Rögbiszövetség (RFU) támogatta, akik a "Try for Change" című társadalmi felelősségvállalási programjukkal arra szeretnék felhívni az emberek figyelmét, hogy próbáljanak minél nagyobb figyelmet fordítani az általuk kidobásra ítélt tárgyak újrahasznosítási lehetőségeire.
A telefont mindössze 10 nap, összesen 240 óra alatt, több tízezer frissen vágott fűszálból készítették. A fagyasztással frissen tartott, aprított füvet környezetbarát gyantából és egyéb újrahasznosított anyagokból összeállított átlátszó tokba helyezték, az átláthatósággal is növelve a jó érzést kifejtő hatást. A telefon működtetéséhez szükséges nyomógombokat helyi fahulladékból állították elő.
O2 Recycle „fűmobilja” a „Digitális pillangók” című régi mobilok újrahasznosításából előállított új telefonok programjának következő sorozata.
Ma már a vállalkozások, sőt a magánszemélyek többsége is rendelkezik legalább egy-egy weboldallal. Sokan nem is gondolják végig azt, hogy "ártatlan" weboldaluk milyen mértékben terheli a környezetet. Pedig terheli. És még mielőtt bárki kibújna a felelősség alól azzal, hogy ő csak közösségi weboldalakat, például Facebookot, Tumblr-t, Instagramot használ, egy pillanatra érdemes végiggondolnia azt, hogy az a tartalom, amit kedvelt közösségi oldalaira pakol, vajon hol van eltárolva. A jól ismert informatikai cégek, mint az Apple, Microsoft, Google, Yahoo!, olyan mértékben változtatják meg a kommunikációnkat, szórakozási lehetőségeinket, hogy észre sem vesszük, hogy a digitális információkat tároló "felhő" milyen mértékben növekszik.
A Greenpeace 2012-es "Maszatos adatok" jelentése szerint a becslések alapján a digitális információk mennyisége 2020-ra a jelenlegi ötvenszeresére növekszik. A nagy cégek közül sokan figyelembe sem veszik azt az energiaigényt, amit a gyors terjeszkedésükhöz felhasználnak, egyre nagyobb mértékben terhelve a környezetet. A kisfogyasztók, webtulajdonosok többségének pedig a látóterébe sem kerül a zöld működési lehetőség. Az informatikai szektor egy széles körben elismert 2008-as SMART tanulmánya szerint a szektor a világszerte kibocsátott üvegházhatást okozó gázok (ÜHG) 2%-áért felelős.
Kicsiben gondolkodva Alex Wissner-Gross harvardi fizikus kutatásában azt állítja, hogy egy átlagos Google-keresés is 7 gramm szén-dioxidot termel, ami abból fakad, hogy az információ a világ számos pontjából kezd el áramolni a kérdező felé, ami értelemszerűen rengeteg energiát emészt fel.
A napi átlagos 200 millió keresésből keletkező áramfogyasztás, és az ebből fakadó szén-dioxid-kibocsátás mértéke nagyjából azonos egy légitársaság fogyasztásával, amit a szén-dioxid-kibocsátás 2%-ára taksálnak. Így minden internetfogyasztó, domaintulajdonos, közösségi portálokat használó felhasználó masszívan terheli a környezetét, legalábbis azok, akik nem élnek a már adott lehetőségekkel. A felhasználók leginkább a szerver- és tárhelyhasználat energiafogyasztásával járulnak hozzá a szén-dioxid kibocsátás növekedéséhez és ezáltal a környezetszennyezéshez.
Persze mindenkinek adott a lehetőség arra, hogy épp ellenkezőleg működjön, csökkentse az környezetterhelés mértékét. Ezt két formában teheti, egyrészt úgynevezett zöldtárhelyen tárolhatja a saját weboldalának tartalmát, ami azt jelenti, hogy a tárhelyszolgáltató megújuló energiaforrás hasznosításával biztosítja a működtetéshez szükséges energiaszükségletet. Magyarországon is működő környezetbarát tárhelyek közé tartoznak például a Greenlite és a Greenhosting szolgáltatók.
A másik lehetőség a weboldal karbonellentételezése. Ami azt jelenti, hogy, a felhasznált elektromos áram előállításából keletkező szén-dioxid-mennyiséget megújuló energiát termelő zöld projekteken keresztül vagy azok támogatásával valamilyen formában ellentételezi a weboldal üzemeltetője. Mivel egy weboldal üzemeltetése során keletkezett szén-dioxid-kibocsátás mennyisége mérhető, mértéke kiszámítható, meg lehet határozni az üzemeltetéssel járó karbonlábnyomot.
Egy weboldal karbonlábnyomának értéke a Website CarbonOffset magyar szolgáltató szerint három forrásadat összegéből adódik össze, a weboldalt tároló szervernek, a látogatók számítógépeinek és a használt hálózati áramfogyasztásnak az értékeiből.
A meghatározott összeg ismeretében az üzemeltetőknek lehetőségük van a honlapjuk karbonsemlegesítésére, avagy a weboldal üzemeltetése során keletkező szén-dioxid-kibocsátás mértékében zöld beruházásokat támogatni. Ezek a zöld beruházások már létező zöld vállalkozások, akik úgy állítanak elő bármilyen terméket vagy szolgáltatnak, hogy a legminimálisabb mértékben vagy egyáltalán nem bocsátanak ki szén-dioxidot vagy más üvegházhatást fokozó gázokat.
Van, akinek az atom jut, van, akinek a nap. Marokkó legfontosabb energiagazdálkodási kérdései közé az ország energetikai függetlenségének biztosítása és az évről évre növekvő energiaigénye tartozik. Az ország energiaellátásának 97%-a külső forrásból származik. A növekvő energiaszükséglet miatt a kormány egyre jobban ösztönzi az alternatív, megújuló energiára épülő fejlesztéseket.
Mivel az ország a világ egyik legnapsütöttebb országai közé tartozik, ahol évente kb. 3000 óra a napsütéses órák száma (Magyarországon 2000-2200 óra), a marokkói kormány nagyszabású, kb. 9 milliárd dolláros napenergia-programot indított el.
A Noor-program célja a más országoktól függő energiaellátás csökkentése.
Az 5 egységből álló, 2000 megawatt kapacitású naperőműrendszer várhatóan 2020-ra készül el teljesen.
A Noor-programnak helyet biztosító, Ouarzazate város szinte minden szempontból a fenntartható, okos városok közé tartozik, ahol nagy hangsúlyt helyeznek az energiafelhasználás csökkentésére vagy megújuló energiával való biztosítására, az újrahasznosításra, a talajjavításra és a víztakarékosságra. Az utóbbit mikroöntözéssel és a szennyvíz újrafelhasználásával biztosítják.
A közel 600 MW teljesítményű Noor I., II. és III. jelzésű erőművek szinte már teljesen elkészültek, a fotovoltaikus rendszerrel működő Noor IV. erőmű pályázatának lezárását április elejére datálták. A tervezett programozás szerint várhatóan 2017-re már termelnek energiát az erőművek.
A naperőmű finanszírozását a marokkói kormány, a Világbank, az Afrikai Fejlesztési Bank és az Európai Beruházási Bank vállalta. A projekt teljes megvalósulása esetén, Marokkó éves villamosenergia-termelésének 18%-át tudja majd a Noor erőművekkel biztosítani.
Míg Magyarországon egyelőre a törvényhozók gondolatkezdeményében sincs benne egy ilyen irányú törvény véghezvitele a parlamentben, sőt bevezették a napelemadót, addig a franciák jogszabályban rögzítették, hogy Franciaország egész területén, minden új kereskedelmi funkcióval bíró épület tetején növényzettel borított tetőt vagy napelemes rendszert kell kialakítani.
A zöld tetők használata nagyon népszerű Ausztráliában és Németországban. Torontóban már 2009-ben kötelezővé tették az ipari és lakóépületek építésénél a zöldtetők építését.
A jelenleg elfogadott francia törvény enyhébb változata annak, amit elsőre kezdeményeztek az aktivisták, hogy a szabályozás Franciaország összes új épületére terjedjen ki. Végül a szocialista kormány meggyőzte a környezetvédelmi aktivistákat, hogy szűkítsék a kört a kereskedelmi tevékenységet folytató újonnan épített épületekre. A szabályozás terhe alól csak az mentesülhet, aki a zöldtetőt napelemes rendszerrel helyettesíti.
A zöldtető használatának számos előnye van, amely elősegítheti egy fenntartható városban az életminőség javítását. A zöldtető szigetelő funkciója csökkenti egy épület felhasznált energiamennyiségét, télen „fűt”, nyáron hűt. Megtartja az esővizet, ezzel számos probléma kialakulásától mentesíti az épületet. A tetőn található zöldnövényzet új élőhelyeket jelent a madarak számára a városi dzsungelben. Jelentős szerepet játszik a pozitív esztétikai városképélmény megvalósításában is.
Nyugat-Ausztráliában, Perthben lépett működésbe az első hullámenergia-fejlesztő erőmű, ahol az erőmű a szárazföldön épült. A Perth Carniege program és az erőmű tesztelése az elmúlt évben kezdődött, amely 240 kw energia biztosítására is képes volt 2 ezer órán keresztül. A 10 évig tartó fejlesztés 32 millió ausztrál dollárba került. A legutolsó fejlesztés, a CETO6 már négyszer annyi energiát képes kinyerni a hullámzásból, mint az elődje.
Az erőmű a tenger mélyére helyezett berendezésekkel a hullámok energiáját alakítja át elektromos energiává, miközben a tengervízből édesvizet készít.
A CETO technológián alapuló hullámenergia-átalakítót egy tengerfenékhez rögzített bójához hasonlóan lehet elképzelni. Az átalakítókat a tengerparttól távolabb, 20-50 méter tengermélyre építik.
A bója tengerfenékhez közeli talprészére egy hidraulikus szivattyút szereltek, amit a mozgó, hullámzó bója hajt meg. A szivattyú egy csőhálózaton keresztül magasnyomású vizet juttat az erőművekhez, amivel elektromos energiát állítanak elő.
Az elektromos energiatermelés mellett a magasnyomású vízzel és fordított ozmózissal sótalanító-üzemet is üzembe helyeznek.
Hogyan válik egy másfél évszázada működő lőtér az ország egyik leggazdagabb természetvédelmi területévé? Hogyan működnek jól együtt a honvédelmi és természetvédelmi hatóságok? Mi lesz gyakorlat közben Európa legveszélyeztetettebb hüllőjével, a rákosi viperával? A katonák vajon összetapossák a nőszirmokat? Egy összeférhetetlen kép, amit sikerült feloldaniuk a mai rendszabályok között lavírozó honvédelmi és természetvédelmi szerveknek. Nem könnyű feladat, de látványos az eredménye.
A Budapesttől 60 kilométerre található Táborfalvai lőtér, vagyis a Turjánvidék ma aktív lőtérként is használatos vizenyős, lápos, süppedős területe a Duna-Tisza közi homokhátság és a Duna-völgy találkozásánál terül el. Az eredeti Táborfalvai Lő- és Gyakorlóteret még 1876-ban alapították, és ma ez Magyarország második legnagyobb katonai lőtere. A lőtér elzártsága ugyanakkor megteremtette azokat a feltételeket, hogy a területen fennmaradhatott az alföldi táj egészét jellemző élőhelyrendszer. És ugyanennek az elzárt formának köszönhető, hogy a területet elkerülte a beépítés és a szántóvá alakítás.
Az élőhely fenntartását, megmaradását segíti az is, hogy a terület a nemzetközi LIFE+ természetvédelmi és élőhelyvédelmi program része lett. A programnak köszönhetően sokféle természetvédelmi beavatkozással – mint vízvisszatartás, legeltetés, idegenhonos növények eltávolítása – van lehetőség a sokszínű természet állapotának javítására.
No, de mi van itt, amitől annyira különlegessé válik ez a többszörösen védett terület? A Duna-Ipoly Nemzeti Park által fenntartott Turjánvidéken több száz természetvédelmi oltalom alatt álló, valamint ritka faj él. Itt gyakori a gyorsan elvirágzó, bennszülött homoki nőszirom, a homoki kikerics, ami már ősszel elvirágzik, de levele és termése csak a következő tavasszal bújik elő. Ugyanitt tenyészik a kevés helyen fellelhető, még a jégkorból fennmaradt csengettyűvirág is, ami a nevét a virágjából csengőnyelvként kilógó bibeszálról kapta.
A rovarászok Mekkájának is hívott lőtér állatvilágát még nem sikerült teljes spektrumában felderíteni, de az biztos, hogy itt él a magyar futrinka legnagyobb hazai állománya, védett ormányosbogárfajok, gyerekkorom egyik legérdekesebb bogara, a védett óriás galacsinhajtó is, amely petéit a diónyi nagyságú galacsinba helyezi, majd, mint ki jól végezte dolgát, elássa a földbe.
A madarak közül élőhelye a lőtér két olyan madárnak is, amelyek színpompás tollazatukkal a trópusi madárvilág madaraira emlékeztetnek. A jellegzetesen bugyborékoló hangú, méheket, darazsakat röptében elkapó gyurgyalag 2013-ban az év madara volt.
Az egyedszámában csökkenő zöldeskék színű szalakóta más madarak – rendszerint zöld küllő vagy fekete harkály – által készített odúba bújva élvezi a Turjánvidéket.
A lőtér nagy, viszonylag háborítatlan vadászterületet jelent a ragadozó madarak, a a hamvas réthéja és a kígyászölyv számára.
Itt él a Turjánvidék és a LIFE+ program „zászlóshajójának” is nevezett rákosi vipera, Európa legveszélyeztetettebb hüllője. A ma már csak a Duna-Tisza közén, a Hanságban és Erdélyben élő rákosi vipera folyamatosan veszti el élőhelyeit. Az élőhelyvesztéshez szándékos pusztítás és kereskedelmi célú gyűjtés is hozzájárult. A rákosi vipera szabadon élő világállománya mindössze 500-ra becsülhető. A 60 centis, gyerektenyér nagyságúra összetekeredő vipera egyedenként egymillió forint természetvédelmi értékű hüllőfaj. A Turjánvidéken található nedves, lápos gyeptípus ideális lakhely a számára. Az állat a legritkább esetekben mar, mérge nem veszélyes, leginkább a nászidőszakban, tavasszal lehet őket látni.
A rákosi vipera állományának megőrzéséhez járul hozzá, hogy egy másik LIFE programból létrehozták a kunadacsi viperavédelmi központot, ahol mesterséges szaporítási programba kezdtek. A sikeres programnak köszönhetően ma már megkezdődött a viperák visszatelepítése a természetes élőhelyeikre.
A szén égetése során felszabaduló szén-dioxid többnyire felhasználatlanul távozik a levegőbe. A szén-dioxid üvegházhatású gáz, amely a kutatások szerint 97%-ban hozzájárul a globális felmelegedéshez. A jelenlegi globális felmelegedés 80%-át az emberi szén-dioxid-kibocsátás okozza. A nagymértékű szén-dioxid-kibocsátás ellentételezéseként folyamatosan keresik a megoldást a szén-dioxid befogására, leválasztására, valamilyen más formában való felhasználására és tárolására. Jó megoldás lehet a metanolszintézis módszerének alkalmazása szénerőműben. Az eljárással a szén-dioxidot metanollá lehet átalakítani, amit üzemanyagként és vegyipari alapanyagként lehet majd hasznosítani.
Ezt az eljárást tervezik sikerrel végrehajtani Észak-Rajna-Vesztfáliában, Lünenben az erőmű 2017-re datált kísérleti üzemében. A tervek szerint az ottani szénerőműből befogják a szén-dioxidot, amit gázbefogó edényben (Post-Combustion Capture) füstgázból választanak le.
Elektrolízissel a vizet hidrogénné és oxigénné bontják, a leválasztott szén-dioxidot az összegyűjtött hidrogén segítségével kereskedelmi forgalmazásra is alkalmas metanollá lehet alakítani.
Így a számítások alapján az 1 MW teljesítményű üzemben naponta 1,4 tonna szén-dioxid kibocsátását lehetne megelőzni, és egy tonna metanol előállítását biztosítani.
A szén-dioxid hasznosításán túli előny továbbá az, hogy a szél- vagy napenergiával működtetett elektrolízissel áramtöbbletet lehet termelni, amit el lehet tárolni vagy átalakítani, de leginkább az elektromosenergia-hálózatot stabilizálni.
Ha az eljárás, a metanolszintézis alkalmazása konvertálható lesz a lüneni kísérleti üzemre, akkor valószínűleg más, nagy szén-dioxid-kibocsátású iparágakban is alkalmazhatják, és az eljárás versenyképes lehet.
New Jerseyben, Newarkban 30 000 000 dollárért építik a világ legnagyobb, vertikális farmját. Az Aerofarm a Goldman Sachs Urban Investment Group-al, a Prudential Financial Inc.-val, Newark várossal és New Jersey Gazdasági Fejlesztési Hatósággal (NJEDA) együtt fejlesztette ki a kb. 6500 négyzetméteres területen építendő új farmot.
A mezőgazdasági központ számára kiszemelt terület Newark egykori ipari övezete, Ironbund, ami egy forgalmas és ipari utakkal határolt háromhektáros ipari zóna közepében található.
Az aeropónia (talajmentes) rendszerben termelő farmon évente közel 3 000 000 dollár értékben lehet majd ökológiailag ellenőrzött, vegyszermentes zöldségeket és fűszereket termeszteni. Az Aerofarm az itt termesztett növényekkel nemcsak a helyi közösséget, hanem a térség környező piacait is egészséges élelmiszerrel látja el.
Az építkezés első ütemében az épület megújuló energiaforrásokra épülő szerkezetét alakítják ki, hogy ezzel biztosíthassák majd a farm folyamatos működését. A farm a városi gazdálkodás sikeres, fenntartható mintapéldájává válhat: 75-ször termelékenyebb, és a vízigénye pedig több mint 95 százalékkal kevesebb a hagyományos gazdálkodásnál, miközben nem használ növényvédő szereket.
A 2015 második felében megnyíló newarki új létesítmény 78 új munkahelyet biztosít majd egy olyan városban, ahol a munkanélküliségi ráta az országos átlag kétszerese. Emellett az Aerofarm együttműködést alakított ki az Ironbund Community Corporationnel, hogy toborzó és a munkahelyi képzéseket, programokat hozzanak létre a helyi lakosok számára.
Az aeropónia technológián alapuló függőleges farmon a növények a gyökereiket egy kifeszített, moduláris mikropolár szövetbe eresztik, egymásra helyezett ültetvényeken. A növénytermesztéshez újrahasznosított vizet, és semmilyen műtrágyát vagy növényvédő szert nem használnak. Az aeropónia kevesebb helyet és erőforrást is igényel, mint a hagyományos gazdálkodás, ezért előnyös városi terekben való alkalmazása. Az épületben megfigyelőberendezések szabályozzák majd a növénytermesztéshez szükséges C2O-mennyiséget, valamint a LED-megvilágítással biztosított fény hullámhosszát és intenzitását.
Newark polgármestere szerint a város egyre inkább a magas technológia és a környezetbarát kereskedelem fontos központjává fejlődik. A 30 milliós projekt új munkahelyeket teremt, és felvirágoztatja a gazdaságot, emellett hangsúlyosabbá teszi a városi gazdálkodás és a helyben termesztett zöldségek szerepét. A városlakóknak lehetőségük nyílik több egészséges és olcsó élelmiszer közül választani, vagyis az életmódjuk is jóval egészségesebb lesz.
A nem régen posztolt lebomló urnához hasonló működési elven alapul egy kaliforniai cég új ötlete, amely az eldobható papírpoharak miatt keletkezett hulladékmennyiség csökkentésére és újrahasznosítására irányul. A cég abból indult ki, hogy az USA-ban évente kb. 146 milliárd eldobható kávéspohár kerül a hulladékgyűjtőkbe.
A papírpoharak újrahasznosítása jó ötlet, de csak akkor igazán hatékony, ha a 2-3-szoros újrahasznosítást, a papírpoharat alkotó rostok használhatatlanná válása után sem kerülnek a szeméttelepekre.
A fejlesztő cég ezekből a már nem újrahasználható poharakból, ismét „újrahasznosításra” fejlesztette ki az ültethető papír kávéscsészéket. A már nem újrahasznosítható poharak anyagából komposztálható, 180 nap alatt lebomló poharakat készítenek, amelybe magokat helyeznek el. A magok az elültetés után, mint minden más nedves edényben, nedvesség hatására kicsíráznak. Így aki ezt az eldobható poharat választja, akár szeretne ültetni, akár nem, mindenképpen hozzájárul ahhoz, hogy csökkentse az eldobható poharakból keletkező hulladék mennyiségét.
A fejlesztők a pohár elkészítésétől az ültetéséig minden munkafolyamatot kidolgoztak. A tervek szerint azokban a kávézókban, ahol ezeket a poharakat választják a hagyományosak helyett, külön erre a célra kialakított kukákat helyeznek majd el. Innen összegyűjtenék a poharakat, ahonnan továbbszállítják őket. A „magos” edényeket pedig, akár helyi erdősítési programhoz vagy más rekultivációs programhoz kötődően, el lehet elültetni.
Ausztráliában elkészült az első karbonpozitív ház, amely több energiát termel, mint amennyit fogyaszt.
A ház építése során az építtető a napsugárzás és a passzív tervezési stratégiák maximalizálására törekedett. A 800 négyzetláb (kb. 74 m2) alapterületű épületben a mechanikai fűtésrendszer kiépítése helyett földcsövekkel biztosítják a természetes energiaellátást és szellőzést, az északi és déli oldal közötti napi hőmérséklet-különbség kiegyenlítését.
Az épület tetején zöldtetővel szigetelnek, és ugyanitt a napelemes rendszer kiépítésével segítenek rá az épület energiaellátására. A ház hűtéséhez a ház falán kialakított függőleges kertek is hozzájárulnak, vízellátását az esővíz újrahasznosításával próbálják biztosítani.
Az északi tájolású épület két fő részből és egy pufferzónából áll. Az északi oldalon található a sunroom, a napfényszoba, amelynek homlokzata a padlótól a mennyezetig dupla üvegezésű ablak, mintegy lezárja a mögötte található lakóteret.
A kompakt lakótér egy nyitott terű étkezőből, konyhából, fürdőszobából és hálószobából álló egységet alkot. A privát szférát sugalló hálószobát egy moduláris szekrényfal választja el a közös terektől.
A lakóegységek mögött, a déli oldalon, a pufferzónában télikertet alakítottak ki. A ház berendezéseit fenntartható forrásból származó, újrafelhasznált, környezetbarát anyagok alkotják, és környezetbarát technológiával üzemelnek.
A 2015. évi Guinness-rekordok könyvébe majd’ egy tucat olyan madár is bekerült, amelyek valamiben kiemelkedően többet tudnak társaiknál. Van olyan, amelyik megdöntötte a repülési gyorsaság idejét, olyan, amelyiknek annyira nincs kedve repülni, hogy háromszor több időt hagy magának a kirepülésre, és olyan is, amelyik azzal tűnik ki, hogy sokkal nagyobb lábujjai vannak, mint a többieknek.
A legnagyobb lábú madár az északi jasszána. Ez a hosszú lábú, sárga csőrű, főként trópusokon élő mocsári madár a testméretéhez képest nagy – az emberi ujj méreteihez hasonló hosszúságú – közel 8 cm-es lábujjakat hordoz. A kétszer négy hosszú ujj persze nem felesleges, hisz a madár a segítségükkel szinte légiesen lépked a vízi növényzeten.
A legtovább földhöz kötött madár, a vándoralbatrosz most azzal tűnt ki a madárvilágból, hogy a fiókáinak átlagosan 280 napot hagy a kirepülésre, miközben madártársai már pár hét után kirepülnek. A vándoralbatrosz egyébként sem hasonlít ahhoz a madárképhez, amit általában hordozunk a fejünkben. Fiókái, majdnem 1 kilósan születnek, és pár hónap elteltével akár 35 kg-ot is elérheti a súlyuk. Amire a későbbi életmódjukhoz képest szükségük van. A kirepülést követően a vándoralbatroszok képesek akár öt évet is úgy tölteni, hogy nem térnek vissza a szárazföldre. Továbbá a vándoralbatroszok a madárvilág leghosszabb, 3,5-3,6 méter fesztávolságú szárnyaival több ezer kilométert is képesek megtenni egyetlen repüléssel. Hosszabb időt csupán a költési és fiókanevelési időszakban töltenek a partokon.
A leghangosabban rikácsoló malukui kakadu mellett igen nagy eséllyel nagymértékű halláskárosodást szenvednénk, ugyanis hangosabb, mint egy légkalapács. A kakadu rikácsolása akár 135 decibel is lehet, míg egy koncerté 125, a légkalapácsé 130 decibel.
A legnagyobb szájú madár az ausztrál pelikán. A csőre akár 34–47 cm-re is megnőhet, naponta 2 kiló halat, rákot és kisebb teknősöket is elfogyaszt.
A legmagasabb madár címet az észak-afrikai strucc birtokolja. A strucckakasok akár 2,7 méter magasak és 140 kg súlyúak is lehetnek.
A legkisebb madár a méhkolibri, a hozzá hasonló méretű méhekről kapta a nevét. Ez a Kubában élő, mérsékelten veszélyeztetett madár mindössze 2,2 grammot nyom, a szárnyainak fesztávolsága, pedig 5 cm.
A legjobb háziasszony a madárvilágban az ausztrál homoki ásótyúk. Ő építi a föld legnagyobb fészkét, és mint rendes háziasszony „őrzi is a tűz melegét”, ugyanis a költési időszakra a homokból, törmelékből álló halmot állandó hőmérsékleten kell tartania. Erre valószínűleg a nyelvével képes, ami egy hőmérőhöz hasonlóan működik.
A leggyorsabban zuhanó madarak a vándorsólymok. Vadászatkor zuhanórepülésben képesek 310-320 km/h sebességre gyorsulni, ami a franciák nagy sebességű vonatának, a TGV-nek a gyorsaságával egyezik. (A TGV Atlantique már 515,3 km/h-es rekordsebességet ért el.)
A sebesség igazi démonának avagy ahosszú távú gyors repülés bajnokának a szürkefejű albatroszt tartják. Ez a szürkeszínű búvármadár 127 km/h sebességgel képes haladni viharban is, akár 8 órán keresztül is.
A szárnyával leggyorsabban verdesőmadár atüzestorkú kolibri, képes 1másodperc alatt akár 50-et is csapni a szárnyaival. De ha násztáncot jár, másodpercenként akár 200-szor is megrezegteti a szárnyát a párjának. Miközben aztán a nász után rögtön tovább áll eme hűtlen hím.
Újabb verseny borzolja a kedélyeket a perovszkit ásvány felhasználásával gyártott napelemek piacán. Most épp a lengyelek és a britek versenyeznek, azon hogy vajon melyikük perovszkit réteggel fedett fóliája harapja ki a nagyobb szeletet a befektetői piacból. A perovszkit a kalcium-titanát ásványi formája, melynek felhasználása a megújuló energia felhasználásban forradalmasiasította a napelemes piacot. A perovszkit napenergia elnyelő képessége jelenleg a legjobb és leggazdaságosabb a napelemes piacon.
Jelenleg a lengyel Olga Malinkiewicz perovszkit tintája és az oxfordiak hasonló találmánya van versenyben. Olga Malinkiewicz még a velencei tanulmányai során fejlesztette ki ezt a perovszkit kristályokat természetes alapanyagokat tartalmazó tintát. Ha a tus anyagát egy megfelelő hordozófóliára nyomtatják, akkor kisebb elektronikai eszközökön, mint rádió, mp3 lejátszó, ingyenesen lehetne használni áramot. De autók tetejére vagy háztetőkre ragasztott fóliák használata is elképzelhető.
Olga talált két fiatal lengyel befektetőt is, akikkel jelenleg 50%-50%-os részarányban vannak benne az üzletben és együtt keresik a befektetőket a termék eladásához és a termékfejlesztéshez is. Az első lépés egyelőre az, hogy olyan nyomtatót fejlesszenek ki, amely alkalmas a nagyobb, legalább 1,4 -4 négyzetméter nagyságú fóliák nyomtatására.
A második pedig az, hogy miként lehetne minél tartósabb abszorbciós felületet kialakítani, ami azt jelenti, hogy a hordózóra felvitt kristályos ásványi anyag 10-15 év után ne kopjon le a fóliáról. Várhatóan 3-4 hónap múlva készül el a fólia prototípusa és 18-24 hónap szükséges a fólia ipari méretű termeléséhez szükséges technikai háttér kialakításához.
Az oxfordiak azzal kísérleteznek, hogy a perovszkit kristályos anyagot üvegen tudják alkalmazni. Nagy előnyben vannak a lengyelekhez képest azzal, hogy kaptak 7 millió fontot a fejlesztésekhez, kutatásokhoz. És bár a lengyeleknél jelenleg nagy a lelkesedés az újrahasznosítható energia felhasználás témakörben a befektetési lendületet még jóval félszegebb, mint Angliában.
Miközben Magyarországon olyan óvodák és iskolák versenyeznek az ökoóvoda és ökoiskola címért, amelyek csak részben, elsősorban a gyerekek gondolkodásának alakításában tudnak valódi eredményeket elérni, addig Vietnamban Biên Hòa városban, Dong Nai tartományban megépítettek egy valóban zöld óvodát, a Farming Kindergartent.
A tradicionálisan mezőgazdasági, ugyanakkor hirtelen iparosodó országban a gyerekek nagyon gyorsan veszítik el a kapcsolatot a környezetükkel és hagyományos természeti életvitelükkel. A „gazdálkodó óvoda” erre a problémára próbál meg fenntartható módon reagálni.
A 3800 négyzetméteren, közel fél Pancho Aréna nagyságú területen elterülő épület szinte az összes fellelhető megújuló energiaforrást alkalmazza. Az óvodát egy olyan cipőgyár mellé építették, ahol a gyerekek szülei dolgoznak, ezzel is időt és pénzt takarítva meg a szülők és a gyerekek számára. A közel 500 gyereket befogadó, három összefonódó gyűrűre emlékeztető épület tetején összefüggő, zöld tetőt építettek, ahol játszóteret és veteményeskertet alakítottak ki, hogy a gyerekek szabadidős tevékenységeinek lehetőségeit növeljék, és közeli kapcsolatuk alakulhasson ki a természettel.
A 200 négyzetméter nagyságú veteményeskertben az óvodások ötféle zöldség termesztésével kerülhetnek közelebb a mezőgazdasági termesztés alapjainak elsajátításához. A tetőnek közvetlen kapcsolata van a felszíni udvarral.
Az épület mindkét oldalán nyitható keskeny ablakok vannak, melyekkel maximalizálni tudják a fény beáramlását és az épület szellőzését. A zöld tető a hasznos időtöltésen túl szigeteli az épületet, másrészt beárnyékolja a belső tereket. Ennek eredményeként a full trópusi területen légkondicionálók nélküli termekben tölthetik az idejüket az óvodások. Vízmelegítésre napkollektorokat használnak. Öntözésre és a WC-k öblítésére pedig a szomszédos gyár újrahasznosított szennyvizét használják fel.
Tekintettel arra, hogy a gyárba alacsony jövedelmű munkások gyermekei járnak elsődleges követelmény volt az óvoda építési költségeinek és a környezeti hatásoknak a minimalizálása. Ezt úgy oldották meg, hogy az építkezés során helyi építőanyagokat használtak, és a low tech avagy „csináld magad” építési módszert alkalmazták, ezzel is fellendítve valamennyire a helyi ipart.
Másrészt az épület merev váza is gazdaságos anyagokból készült, így az építési költség összességében 1 négyzetméterre számítva 500 USD-ba került, ami nagyon versenyképes ár még a vietnami piacon is.
Újabb fantasztikus ötlet látott napvilágot a hulladékhasznosítási piacon, amely még az élelmezési piacra is pozitívan hat. Az Utrechti Egyetem és a Livin Studio egy olyan edényt, inkubátort fejlesztett ki, amelyben lehetőség van műanyag hulladék feldolgozására, másrészt ehető gombák termesztésére.
A mechanizmus nem tűnik nagyon bonyolultnak. Léteznek azok a gombafajok, mint a Fungi mutarium, amelyek képesek a mérgező anyagok lebontására. A lebontás alatt ezek a gombák ehetővé válnak. Így amíg azon munkálkodnak, hogy az ember által termelt felesleges műanyag hulladékot lebontsák,azalatt a steril gombából egy ízletes gomba lesz.
A rendszer úgy működne, hogy a feleslegessé vált műanyagot először sterilizálják. Majd a megtisztított műanyagot (leginkább nejlonzacskót) egy FU elnevezésű pohárba teszik. A FU alján egy kis folyadékban a lebontást végző gombaspórák vannak, a többi részében pedig agaragarból, vagyis tengeri vörösmoszatokból nyert poliszacharid-keverék, keményítő és cukor egyvelegéből álló táptalaj.
A FU akkora edény, hogy bőven van helye a lebontásra váró műanyagnak is és a gombának is a növekedéshez. Ahogy a gomba szaporodásnak indul, elkezdi mind a műanyag zacskó, mind a pohár lebontását. Pár hét alatt a gomba „elvégzi” a munkáját, vagyis lebontja a műanyagot, és ehetővé is válik ez a komplex egyveleg.
Arra a kérdésre, hogy miként lehet régi nem használt és agyonhasznált ruhákból egy játszóteret építeni, valószínűleg azt mondanám, nem tartom lehetetlennek, de jó nagy adag kreativitás, kitartás és elszántság szükséges hozzá.
A hétvégén nyílt Pécsett az ország egyedülálló, újrahasznosított textíliákból épült, ingyenes, beltéri közösségi-fejlesztő játszótere.
A projekt kezdeményezője, a Retextil Alapítvány a háztartási és ipari textilhulladék újrahasznosításának egy speciális és eredeti módszerével készít fonalat, lakberendezési tárgyakat és egyéb divattermékeket. A retextil magyar technológia, a fonás, szövés, hurkolás együttes alkalmazása. Az alapítvány másik fontos szerepe, hogy munkájuk során megváltozott munkaképességű és fogyatékkal élő embereknek segítsenek visszatérni a munka világába - mondta Thiesz Angéla ötletgazda, művészeti vezető.
A Szabadkikőtő projekt ezért jóval több, mint egy sima játszótér-építési projekt.
A kezdeményezés első mérföldköve a "fonódj bele" program volt, amivel a pécsi lakosok aktivitását használták ki. A város népszerű és gyakran látogatott színterein ollókat, használt ruhákat és képes útmutatókat helyeztek el az alapítvány emberei, ezekkel az eszközökkel a pécsiek egy kávé vagy bármi mellett fonalakat, gombolyagokat készítettek. Az elkészített fonalakból a Retextil műhely stábja látványos, babás-csörgős-szőnyeges, Magyarországon egyedülálló komplex terápiás játszóteret hozott létre gyerekek számára.
Kemény Hargita fejlesztőpedagógus elmondta azt is, hogy a retextil technikával készülő játékok sok szempontból is többletet jelentenek, hiszen amellett, hogy a textúrája miatt már maga az anyag is sokkal erősebb ingert biztosít a gyerekeknek, a fogásuk és érintésük meleg hatást kelt, ami a biztonságérzetet növeli.
A Szabadkikötő a következő másfél évben fejlődésükben elmaradt gyerekeknek és szüleiknek szeretne segíteni azzal, hogy terápiás eszközrendszert ad a kezükbe, és játékkal telis-teli helyet biztosít a számukra.
Lehet, hogy nem kell sok idő, és a kertünk végében egy parcellányi „ültetett” szélfával elláthatjuk a házunk villamos energiaellátását? A franciák egyébként nem is szélfakertekben, hanem egyenesen szélfaligetekben gondolkodnak.
A szél energiáját elektromos árammá változtató mesterséges fákat egy francia start-up cég fejlesztette ki. A „wind tree” 11 méter magas, lombja 8 méter átmérőjű. A tartóvázat, vagyis a „fa törzsét, az ágakat és a faleveleket acélból készítették. A fa lombját 72 darab levél alkotja. A levelek egy-egy vertikális tengelyen függő, nagyjából kúp alakú turbinák, amelyek egy kis szellő vagy enyhe szél esetén is képesek energiát termelni.
A 72 levélturbina együttesen 3,1 kW áram termelésére képes. Az előnye a nagyobb teljesítményű turbinákkal szemben pont az, hogy nagyon érzékeny, és már kis szél esetén is tud energiát termelni, átlagban a 365 napból 280 napot lehet üzemeltetni.
A szélfa minimális zajterhelést okoz saját környezetében, olyan zizegő hangokat lehet hallani, mint a fák suhogó falevelei esetén. Ezt azzal tudták biztosítani, hogy minden kábelt és generátort egy acélszerkezetbe zártak. A szélfák egyenként 23 500 fontba kerülnek, de használatuk állítólag garantáltan megtérül.
A fák alkalmazását elsősorban olyan területekre ajánlják, mint például az utcai LED-lámpák vagy az elektromos autók töltőállomásai.
Több mint egy éve indult a PAD stúdió, a SPUD Group és Stephen Turner képzőművész közös pilotprojektje. A program célja az volt, hogy egy olyan tojás alakú, önellátó, ökológiailag fenntartható lebegő alkotóházat hozzanak létre, az Exbury fatojást Dél-Angliában, a Beaulieu folyón, amely a legkisebb mértékben terheli lokális környezetét, a környék és a víz ökoszféráját.
Az alkotóműhely, vagyis a tojásház kialakítását a folyóparton fészkelő madarak tojásairól formázták. A 6 méter hosszú és 2,8 méter széles, mintegy 17 m2alapterületű ház megépítéséhez helyi anyagokat használtak fel. A tojásház elkészítéséhez a helyi Paul Baker hajóépítőt kérték fel, aki tradicionális technológiával a közeli cédrusokból Douglas-fenyőkkel vegyítve készítette el a fa építőanyagokat, amiatt, hogy a vízre állított építmény ne ázzon be.
A fatojás berendezésének kialakításánál a minimalizmusra törekedtek, olyan céllal, hogy a program befejezése után az egész tojásházat teljes egészében újra lehessen hasznosítani. A házban kizárólag egy asztalt, egy függőágyat és egy konyhapultot alakítottak ki.
Az áramot napenergiával biztosították, a külső helyszínről hordott és az egyéb vízgyűjtőkből összegyűjtött víz melegítéséhez is. Az így megépített, nulla hulladéktermelésre specializált „ház” architektúrája tökéletesen beleolvad a folyó, a torkolat természetes közegébe.
Stephen Turner a házat egyaránt használta alkotó- és kutatóműhelyként is. A program célja egyrészt az volt, hogy megfigyelje a saját művészeti tevékenységének változásait a természeti környezet folyamatos változásában, mint például a folyó folyamatos árapály-tevékenységben. Másrészt a természeti környezet változásait vizsgálva megfigyelni, hogy a környezet szenzitivitása miként hat az ő alkotói tevékenységére és a helyiek életére. Nem utolsósorban pedig a program megvalósításával az érzékeny, változó természeti környezet ökoszisztémájának törékenységére, megőrzésére és védelmére hívják fel a figyelmet.
A program lezárulása után a művész itt készített és korábbi szobrászati munkáiból kiállítást rendeznek a közeli Exbury Gardensben, és lehetővé teszi, az egyéves tapasztalati eredményeit felhasználják az oktatásban.
Abeer Seikaly jordán származású kanadai építész és dizájner egy új, egyelőre tesztelés alatt lévő termékkel reagált a kor aggasztó, a menekültek lakhatási, elhelyezési problémáira. A nap energiáját hasznosító mobil menedéksátrak megoldást jelenthetnek az ideiglenes szálláshelyekre kényszerült, kiszolgáltatott helyzetben lévő embereknek.
Az építész-dizájner által kitalált összecsukható, szőtt sátor elméletileg, de már bizonyítottan működik. Ez a struktúrájában sajátos szerkezetű szövött anyag olyan házat biztosít a menekülteknek, amit egyszerre érezhetnek a privát szférát megőrző és ideiglenes háznak is. Ezt az érzetet a tervező nő a modern életvitelhez szükséges alapvető feltételek, mint a meleg víz, a fűtés stb. biztosításával tudja elérni.
A sátor felületén a napelemek elnyelik a napsugarakat, és elektromos energiává alakítják, így biztosítva az áramot, a világítást, a fűtést és a meleg vizet. Míg a sátorszövet belső részén, főleg a sátor alsó térfelében tárolásra alkalmas rekeszek, zsebek találhatók. A sátor tetején egy vízgyűjtő tartály van, ami a tisztálkodáshoz szükséges vizet tárolja. A tartályba mind az esővizet, mind a földön lévő vizet össze lehet gyűjteni. A föld felszínéről egy termoszifonos és egy drénrendszer segítségével kerül a víz a gyűjtőtartályba. Így elkerülhető az is, hogy a sátor alját elöntse a víz esős időben.
A sátor fala nyáron kinyitható, télen pedig összehúzható, teljes biztonságot és komfortérzetet nyújtva a menedékház lakóinak.
A Mark & Spencer nagy kampányba kezdett a fenntartható kereskedelem jegyében. 2020-ig többszörösére szeretnék növelni a szociális és környezeti fenntarthatóság elveinek figyelembevételével készült termékeiket, a szén-dioxid-semleges melltartóktól a kabátokig, amik már 100%-ig újrahasznosított alapanyagból készülnek majd. Az új irányt követő első termékek közé tartozik a 18 hónapon keresztül fejlesztett Footglove Earth néven futó cipőkollekció kidolgozása.
A webáruházakban már kapható cipők talpa rizspelyvát tartalmazó természetes kaucsukból és vizes alapú ragasztóból áll, a felső szövetbélelést pedig kávézaccból alakították ki. A cipők merevebb tartását PET-palackokból biztosítják, a talpbetétet újrahasznosított habszivacsból képezték ki. Egyelőre a cég még teszteli a tudatos vásárlók lelkesedését az új, 100%-ban újrahasznosított lábbeli iránt.
Bevizsgálta a Nébih a hazai narancsokat. Tíz, a hazai kereskedelemben leggyakrabban előforduló fajtájú és származási helyű narancsot tesztelt. 302 különböző hatóanyagra és azok bomlástermékeire végeztek méréseket és kedveltségi vizsgálatot.
Ami kiderült, az nem olyan rossz. Megnyugtató, hogy a narancsok mind megfeleltek a minőségi előírásoknak, nem tartalmaztak határérték feletti mennyiségben rovarölő- és gombaölőszer-maradékot. Kevésbé megnyugtató az, hogy kimutatható mennyiségben viszont igen. Így aki teljesen vegyszermentes narancsot szeretne, az továbbra is vásároljon bionarancsot, mert azokban semmilyen növényvédőszer-maradékot nem találtak. Azt, hogy milyen mértékben jut be a gyümölcsrészbe a vegyszermaradvány, ahhoz külön megvizsgálták a megmosott és lereszelt narancshéjat, és külön a narancsvelőt is.
Vegyszermaradék több okból is lehet a gyümölcsben, egyrészt a penészedés és lágy rothadás kivédéseképp több esetben különböző kezeléseken megy keresztül a gyümölcs. Átválogatás után a gyümölcsöket meleg, enyhén lúgos, bóraxos vagy nátrium-karbonátos vízben lemossák. Értékesítés előtt enyhén bóraxot, szódát, szódabikarbónát vagy hipót tartalmazó klóros vízzel újra lemossák a narancsokat, majd ezt gombaölő szeres kezelés követi, és a vékony viaszrétegezés. A Nébih-vizsgálat szerint vegyszermaradékot is csak a narancshéjban találtak. Ez azt jelenti, hogy a gyümölcsvelő része az nem károsodik a vegyszerektől, ellenben a narancshéj fogyasztása nem javasolt. Bizalmatlanoknak továbbra is ott a lehetőség a kezeletlen héjú vagy ökológiai termesztésből származó (bio)narancsok fogyasztására.
A narancsok C-vitamin-tartalmát illetőleg a vizsgálat azt mutatja ki, hogy 1 db narancs fedezi 1 napi C-vitamin-szükségletünket. De ez attól is függ, hogy ki mekkora mennyiséget fogad el napi C-vitamin-szükségletnek, mert egész más értékekkel dolgozik az OÉTI, és mással dolgoznak az alternatív egészségszemlélettel gondolkodók.
S végül a kedveltségi teszt az azt jelenti, hogy íz, illat, szín, hámozhatóság és héjvastagság szempontjából vizsgálták a gyümölcsöket. Ez alapján a nyertesek az édesebb narancsok lettek. Első helyen a görög Navel, másodikon a spanyol bio Salustiana, míg a harmadikon a szintén spanyol származású Navelina lett a befutó.
5+1 környezetvédelemmel, újrahasznosítással és dizájnnal kapcsolatos pályázat és ösztöndíj, amiről érdemes tudni.
Készítsen tönkrement bicikliből, bőröndből, harisnyából, esernyőből, régi játékokból bármilyen használati tárgyat vagy kisebb méretű irodai kellékeket – mint például kalaptartó, papírtartó, kisszekrény, virágkaspó, asztali- vagy állólámpa vagy beltéri recycling dizájnkuka –, és máris jelentkezhet a "Re-design – gondold újra!" pályázatra. A pályázat célja ráirányítani a figyelmet a hulladéknak szánt anyagok újrahasználhatóságára, népszerűsíteni a „redizájn” irányzatot, ezáltal is elősegíteni a környezettudatos szemlélet formálását. A pályázatra bárki jelentkezhet. A nyertes pályázók 45 ezer forint értékű ajándékcsomagot kapnak. A beküldési határidő: 2015. március 20.
Egyetemisták számára írták ki aRe-design – újra-standolunkcímű pályázatot. A pályázatra olyan egyedi standot kell tervezni, amelynek alapanyagai maradékok/újrahasznált/újrafeldolgozott anyagok, és amely illeszkedik a Humusz Szövetség arculatához. A terveket2015. március 20-ig lehet beküldeni. Az első helyezett egy kívánságai alapján összeállított 45 000 forintos redizájnbiciklit kap, és a nyertes alkotást bemutatják az országos redizájn-vándorkiállításon.
A Re-bútort az aulába! pályázatra olyan közép- és szakközépiskolás diákok jelentkezését várják, akik számára nemcsak a környezetvédelem fontos, hanem az is, hogy aktívan részt vegyenek az iskolai közeg alakításában. A feladatuk az, hogy az iskola közösségi tereiben (aula, kert, porta stb.) elhelyezhető újrahasznált, eredeti funkcióját vesztett anyagokból, maradékokból összeállított bútorlátványterveket készítsenek, amelyeket lehetőség szerint egyszerre minél több diák tudjon majd használni. A kiválasztott pályaművek 75 000 Ft-ot kapnak a megvalósításra. A pályázati anyagokat legkésőbb 2015. április 15-ig lehet beküldeni.
Van egy klímaváltozáshoz kapcsolódó ötlete, de nem tudja, hogyan lehetne belőle életképes vállalkozás? Ebben segít az akcelerációs támogatási program. A pályázó ötletgazdák számára üzletviteli tervezést, tanácsadást, nemzetközi hálózati támogatást és 10-20 ezer euró pénzügyi támogatást nyújtanak. A jelentkezés három fordulóban zajlik, a végső jelentkezési határidő 2015. november 1. (1. forduló jelentkezés 2015. március 10.)
A környezetvédelmi területen diplomázott egyetemi hallgatók 2015. március 10-ig jelentkezhetnek, ha szakmai gyakorlatukat Németországban szeretnék letölteni. Az ösztöndíj 6 hónapra szól, de további 6 hónappal meghosszabbítható. Pályázni a környezetvédelem bármely területén lehet környezettechnika, környezet-gazdaságtan, környezeti kommunikáció, környezetjog, természetvédelem, műemlékvédelem stb. A gyakorlati idő alatt a diákok 1060 euró ösztöndíjban részesülnek havonta. A gyakorlatot végző fizetés nélküli munkaviszonyt létesít a gyakorlat időtartamára.
És végül a legtutibb angliai ösztöndíj a természetvédelem területén dolgozók számára, amely az idén pályázható utoljára! A kéthetes Nature Train2 pályázat, elsősorban középkorú szakembereknek szól, akiknek jól jön egy kis utazással járó inspiráció, tapasztalatszerzés és nyelvgyakorlás. Olyan személyek jelentkezését várják, akik családi vagy munkahelyi kötöttségeik miatt nem tudnak két hétnél hosszabb szakmai gyakorlatra elmenni, de munkájukhoz szükségük van intenzív nyelvfejlesztésre és szakmai tapasztalatszerzésre. Jelentkezési határidő: 2015. március 1.
Lehet, hogy véget lehetne vetni a teherhajók nagymértékű környezetszennyezésének? Működhetnek-e dízelolaj nélkül, költséghatékonyan a nagy tengeri tankhajók? Norvég dizájnerek, kutatók és a Lade AS cég kutatásai szerint elképzelhető.
A környezetszennyező nehézolajjal működő teherhajókat aero- és hidrodinamikai szempontból sokkal „finomabb”, légiesebb szerkezetű és működésű, költséghatékony hajókra cserélnék.
Az ötlet alapja az, hogy a Vindskip™ elnevezésű hibrid kereskedelmi hajó teste vitorlaként működne, és a szél tulajdonságait és erejét kihasználva gyorsulna. Az üzemanyagként használt nehézolajat, ami az égés során nagy mennyiségű kén-dioxidot bocsát a levegőbe, cseppfolyósított földgázzal helyettesítenék. Jelenleg Dániában működik egy kutatócsoport, amely a Helios elnevezésű kutatási projekt keretében olyan különleges hajómotorok fejlesztésén dolgozik, amit dízelolaj és cseppfolyós gázok hajtanak.
A Vindskip™ harmadik legfontosabb működési eleme az a szoftver, amely a hajó legoptimálisabb útvonalát számítja ki. A hamburgi Tengeri Logisztikai és Szolgáltatási Központ kutatói egy olyan időjárás-alapú útvonaltervező modult fejlesztettek ki, amely navigációs algoritmusok segítségével kiszámítja a hajó legkedvezőbb útirányát. E modul segítségével számítható ki az, hogy a hajó minél kevesebb üzemanyagot fogyasszon.
A számítások szerint a Vindskip™ üzemanyag-fogyasztása 60%-kal lenne kevesebb egy jelenlegi hagyományosan, dízellel működő anyahajónál, míg a károsanyag- (égéstermék-) kibocsátás a jelenlegi 20%-ára csökkenne. Mivel a hajó gázzal működne, akár 70 napot is el lehetne tölteni tankolás nélkül a tengeren, ami tovább csökkenti az üzemanyag-felhasználás és a károsanyag-kibocsátás mennyiségét is.
Jelenleg még mind a Vindskip™ modellje, mind az időjárás-alapú útvonaltervező modul is fejlesztés, tesztelés alatt van. A kutatók 2019-re tervezik az első hajót üzembe helyezni.
Miért nem spórolunk a fürdővízzel, ha meg is ihatnánk? Az asztronauták fürdőzési szokásait megfigyelve tette fel a kérdést egy svéd mérnök, Mehrdad Mahdjoubi, hogy miért nem hasznosítja újra az ember a fürdővizét, például ivóvízként. Az asztronauták az űrbázisokon azt a folyamatosan tisztított vizet isszák, amelyet a fürdővizükből nyernek. Erre az eljárásra alapozva dolgozta ki Mehrdad Mahdjoubi dizájncége az Orbsys Shower zuhanyzót. A környezetbarát tusoló már a fürdés ideje alatt megtisztítja az elhasznált vizet.
A lefolyóba beépített, nano- és mikrokapszulákból álló tisztítóberendezés megszűri az eltusolt vizet. A már megtisztított kristálytiszta vizet pedig, akár még melegen, a csapba pumpálja, így ivóvízként vagy fürdővízként is lehet hasznosítani. Mivel meleg, melegíteni sem szükséges. Mahdjoubi cége szerint a rendszer minden egyes zuhanyzásnál 90 százalékkal csökkentheti a víz- és 80 százalékkal az energiafelhasználást. Az Orbsys tusolók alkalmazása elsősorban azokon a helyeken lesz ajánlatos, ahol nagy a vízfogyasztás, például tornatermek, öltözők, edzőtermek és sportcentrumok. De ha azzal számolunk, hogy egy átlagos háztartásban 5 perc tusolás alatt 70 liter víz, vagyis egy 4 családos háztartásban naponta 280 liter víz is elfolyhat, a családi háztartásokban is elképzelhető a technológia alkalmazása.
Vajon miért nem épít mindenki (akinek kertje van) egy akvapóniát a telke végében, hogy aztán olcsón, saját maga által termesztett zöldségeket, növényeket és saját maga tenyésztett halakat egyen?! Már Magyarországon is találhatunk jó példákat Debrecenben, Érden, sőt folyamatban van egy kaposvári projekt megvalósítása is, ahol megváltozott munkaképességű emberek számára építenek ki egy akvapónia-rendszeren alapuló gazdaságot.
Az akvapónia a növénytermesztés egy fajtája, ami az akvakultúra (pl. intenzív tartályos haltenyésztés) és a hidropónia vízkultúrás (föld nélküli növénytermesztés) együttes alkalmazását jelenti. Önmagában mindkét eljárás nagyon költséges, mindkét esetben több száz m3 víz cseréjére és a víz után kezelésére van szükség. A hidrokultúrás növénytermesztésnél ezenfelül pluszműtrágyával kell biztosítani a hiányzó tápanyagmennyiséget is.
Együttes alkalmazásuk során viszont a két rendszer egymás hátrányait saját maga hasznára fordítja. Ami azt jelenti, hogy a kavicságy mellé helyezett, halakkal teli tartályban lévő vízben a baktériumok hatására az ammónium nitráttá alakul. Ezzel a nitrátos vízzel folyamatosan öntözött kavicságyon a növények egyrészt hozzájutnak a vízből a növekedésükhöz szükséges tápanyaghoz, másrészt pedig megtisztítják a vizet. Ez a tisztított víz pedig visszakerül a haltartályba.
Elindul egy körforgás, amit csak annyira szükséges bolygatni, hogy az elpárolgott vizet pótolni kell. Előnye, hogy a növényekkel nem kell bajlódni, nem kell kapálni, ásni és gyomlálni, csak a magokat kell megfelelő időben szétszórni a kavicságyon.
Gönci Péter Debrecenben úgy tökéletesítette az akvapóniát, hogy a rendszert egy passzív házban építette ki, figyelembe véve lakóhelyének klimatikus adottságait. A déli tájolású üvegháznak csak a déli oldala üveg, a többi leszigetelt fal. Az északi falhoz műanyag hordókat helyezett, ez lett a ház hőtároló közege. Így télen az alacsonyan sütő nap felmelegíti a hordóban lévő vizet, és ez által a házban lévő hőmérsékletet, míg nyáron ugyanez a hőtárolóközeg ellenkező hatást fejt ki. A 25 m2 nagyságú házban egész télen tavaszi hőmérsékletet lehet teremteni a konyhakerti növények számára. A debreceni hobbikertész 4 fős családja jelenleg is vegyszermentes friss zöldségeken és pisztrángon élhet.
A Magyarországon egyelőre még gyerekcipőben járó akvapóniával nagyüzemi szinten Pécelen és Gödöllőn is kísérleteznek. Ezeken a helyeken nagyobb haltelepeket építettek ki, ahol elsősorban az akvakultúrás haltenyésztés tökéletesítéséhez használják a növényzet tisztító hatását, és nem fordítva.
A környezetvédelmet és az állatvédelmet ötvözte egy török cég automata szelektív hulladékgyűjtőjének kialakításánál. Az Isztambulban élő, becslések szerinti 150 ezer kóbor kutya sok problémát okoz a város lakóinak, ugyanúgy, mint a PET palackok az emberiségnek.
Ezekre a problémákra reagálva a cég olyan automata tárolókat alakított ki, amelyek PET palackok szelektív gyűjtésére alkalmasak, miközben kutyaeledelt osztanak a kóbor kutyáknak. Ezt úgy teszik lehetővé, hogy a szelektív tárolókban összegyűjtött PET palackok újrahasznosításából származó bevételből kutyaeledelt vásárolnak.
Az automata PET-gyűjtő működése nagyon egyszerű, amikor valaki bedob egy műanyag palackot, akkor az automata egy másik részébe kutyaeledelt adagol. Ha a PET palackban van víz, akkor azt be lehet önteni egy nyílásba, ami a tálka melletti víztárolóba kerül.
A föld 7 legszebb naperőművei közé sorolják az új-kaledóniai szigetvilág legnagyobb szigetén, a Grand Terrén felépített solarparkot. Az építő Conergy Australia cég a szív alakú napelemfarmmal küldött egy jelképes üzenetet a világnak, hogy itt az ideje jobban megszeretni a napenergiát.
A szív alakot a szigetvilágban található „couer de Voh” szintén szív alakú mangroveerdője ihlette. A közel 4 hektárnyi területen, mintegy 7888 napelemből álló, 2 megawatt teljesítményű naperőmű 750 otthon számára nyújt majd elektromos áramot. Az Új-Kaledónia szívének is nevezett erőművet ebben a negyedévben kezdik használni, amellyel várhatóan közel 2 millió tonna káros anyag kibocsátásától mentesítik a szigetet és a földet.
Hogyan válhatnánk élő fává a halálunk után? Elkerülhető az, hogy ne kősírba vagy urnába kerüljenek a hamvaink? Hamvakból temetők helyett erdők? Van lehetőség a földi hamvaink környezetbarát átörökítésére?
Úgy tűnik, van. Egy barcelonai dizájnstúdió leányvállalata a Bios Urn cég egy igazán környezetbarát temetkezési megoldást kínál.
A biourna (Bios Bio Urna) egy biológiailag 100 százalékban lebomló anyagokból, kókuszhéjból, cellulózból készült urnát jelent. Az urna két tárolóegységből áll. Az alsó tárolóegységbe kerülnek az erősen savas kémhatású hamvak. A felső kapszulába, ahol a csírázáshoz szükséges körülmények adottak, egy fa magjait helyezik el, az elföldelés helyszínéről vett földbe ágyazva.
A csírázáshoz megfelelő körülmények között növekedő mag addigra ereszt megfelelő erősségű gyökereket ahhoz, hogy szervesen beépüljön környezetébe, mire a két tárolóegység közötti rész és maga az urna is elkezd lebomlani.
A már Magyarországon is elérhető biournához többféle fafaj – az aleppói fenyő, ginkgo, korai juhar, kocsányos tölgy, magas kőris és az európai bükk – magjaiból lehet választani. A környezetbarát urna ára megfizethető, a kivitelezése esztétikus, könnyen szállítható, és a használata is egyszerű. A magok kihajtási ideje 6-8 hét.
A 2013. évi novemberi temetkezési törvények alapján, a jogszabályban meghatározott feltételeknek megfelelve már van lehetőség arra, hogy a hamvakat ott szórjuk el, vagy ez esetben „ültethetjük el”, ahol azt az elhunyt szeretné.
Így a jelenlegi szabályozások és a biourna segítségével egy vélhetőleg sokak számára vonzó opció jelent meg a temetkezési piacon.
A világ február másodikán ünnepelte a vizesélőhelyek világnapját. Az egészséges vizesélőhelyek nemcsak a változatos és gazdag élővilág szempontjából, de az ivóvíz miatt is nélkülözhetetlenek.
A WWF regionális kezdeményezésben 2025-ig kétmillió hektár vizesélőhely állapotának javítását tűzte ki célul, összesen hat ország területén, a Dunán és mellékfolyóin. Az első ütemben több mint 6600 hektárnyi érintett folyószakaszon kezdték meg az összehangolt munkát osztrák, bolgár, magyar, román, szerb és horvát természetvédelmi szakemberek.
„Vizeink állapotának javítása a tiszta ivóvíz, az árvizek elleni védekezés és a szélsőséges időjárási eseményekhez való alkalmazkodásnak egyik kulcsa. Ezeket az előnyöket viszont csak akkor élvezhetjük, ha nem tesszük tönkre a folyóinkat övező változatos élőhelyeket” – foglalta össze Gruber Tamás, a WWF Magyarország vizesélőhely-védelmi programvezetője.
Az Ó-Dráva
Hat ország, több ezer hektár
A Duna vízgyűjtőjén több mint 6600 hektár vizesélőhely helyreállításához kezdett hozzá az elmúlt évben a WWF a Coca-Cola Alapítvány támogatásával, összesen hat országban. Az eredmények még a következő években fogják gazdagítani az érintett osztrák, bolgár, magyar, román, szerb és horvát folyószakaszokat. A helyreállítási munkálatok eredményeként javulni fog a környezeti egyensúly, a tiszta ivóvízhez való hozzáférés, az időjárási szélsőségekhez való alkalmazkodás, és az árhullámok elleni felkészültség.
Ó-Dráva
A munka itthon a Barcs közelében található több mint 10 km hosszú Ó-Dráva vízellátásának javítását célozza. A ritkaságnak számító holtág és a partjai mentén lévő ártéri erdők helyreállítása, több mint 150 hektárt érint. Ezen a területen egy tavaly kezdődött (és összesen négy évig tartó) magyar-horvát együttműködés kereteiben dolgoznak a WWF Magyarország és a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság szakemberei.
Erre fókuszál a WWF vizesélőhely-védelemi programja
A Dunát és mellékfolyóit számos veszély fenyegeti a vízgyűjtő különböző országaiban. A hegyvidéki területeken a vízerőmű-építési tervek jelentik a legfőbb kockázatot a szabadon folyó vízfolyásokra nézve. Kiemelkedően fontos, hogy a víznek, mint megújuló energiaforrásnak a kiaknázása ne okozza a folyóvizek természetes állapotának összeomlását.
Romániában és Bulgáriában a WWF kampányt indított annak érdekében, hogy jelöljenek ki olyan folyószakaszokat, ahol nem jöhet szóba a vízerő hasznosítása. A fellépés eredménye, hogy EU forrásokat a jövőben nem, vagy szigorú feltételek mellett lehet kis vízerőművek építésére fordítani.
A Duna alsó szakaszain, Romániában és Bulgáriában a tokfélék illegális halászata okozza a folyó gazdag élővilágának elszegényedését. A hatóság szakemberei számára tartott tréningnek köszönhető, hogy az elmúlt időszakban 4 tonna illegálisan kihalászott tokféle húsát és 80 kg kaviárt lepleztek le az ellenőrzések során. A dinoszauruszok korából származó tokfélék fennmaradása érdekében kulcsfontosságú, hogy visszaszoruljon az illegális kifogások száma, és egyre inkább növekedjen a szaporodásra alkalmas élőhelyek nagysága.
Ugyanannyi vizet adnak vissza a természetnek, mint amennyit üdítőitalokra felhasználnak
A WWF és a Coca-Cola Company hét éves együttműködés keretében törekszik a Duna és mellékfolyói mentén található árterek és vizesélőhelyek helyreállítására Ausztria, Magyarország, Horvátország, Szerbia, Romána és Bulgária területén. Célunk, hogy 2020 végéig 53 km2 vizesélőhelyet állítsunk vissza, amely 12 millió m3 (4800 olimpiai úszómedencényi) víz megtisztításával válik az emberek és a természet hasznára.
A Coca-Cola Alapítvány 4,4 millió dollár értékben támogatja az együttműködést. „Az Élő Duna program a Coca-Cola Alapítvány által támogatott legnagyobb európai program. A WWF-fel több, mint hét éve dolgozunk együtt vizesélőhelyek védelmén világszerte. Emellett 2020-ra vállaltuk, hogy ugyanannyi vizet adunk vissza a természetnek, mint amennyit italaink palackozásához felhasználunk” – mondta Pogány Éda, a Coca-Cola HBC cégcsoport fenntarthatósági kommunikációért felelős vezetője.
Újabb kampányt indítanak a szelektív hulladékgyűjtés népszerűsítésére Bécsben. Ezúttal divatos táskákat juttatnak el minden háztartásba, amelyben mindjárt el is vihetik a gyűjtőszigetekhez az újrahasznosítható hulladékot.
„Hamarosan visszajövünk” – ez a felirat virít azon a narancssárga szatyron, amellyel a szelektív hulladékgyűjtésből szeretnének divatot csinálni Bécsben. Az újrahasznosítandó hulladék tárolására és szállítására egyaránt alkalmas táskát ingyen juttatják el a bécsi háztartásokba.
A táskáknak két további verziója is létezik: az egyik egy elegáns kézitáskát, a másik pedig egy bőröndöt utánoz. Áruk 2 euró, a bécsi szeméttelepek bármelyikén, a köztisztaságiak bolhapiacán illetve a cég központjában lehet megvenni őket. A szatyrok eladásából befolyó bevételt teljes egészében az új bécsi állatmenhely, a TierQuarTier kapja, amely márciustól fogadja az első gazdátlan macskákat, kutyákat.
„Amennyire csak lehet, szeretnénk megkönnyíteni a bécsiek dolgát, hogy a háztartási hulladéktól elkülönítve gyűjthessék a papírt, műanyagot, fémet és üveget” – magyarázza Ulli Sima környezetvédelmi tanácsnok az akció hátterét.
Odafigyelve szelektálnak
Az osztrák főváros lakói így is kimagaslóan jól teljesítenek a többi tartományhoz képest. Míg Ausztriában átlagosan 19 százalékra rúg a nem oda való anyagok aránya a szelektív hulladékban, addig Bécsben ez mindössze 8 százalék. A fejenként évi 170 kilogrammal és 40 százalékos újrahasznosítási rátával európai viszonylatban is az élvonalhoz tartoznak a bécsiek.
Harminc éve csinálják
Az osztrák fővárosban harminc éve kezdték el bevezetni a szelektív hulladékgyűjtést, folyamatosan optimalizálva és a változó keretfeltételekhez igazítva a rendszert. Az osztrák főváros lakói ma 210 ezer szelektív gyűjtőkonténernél, tizennyolc szeméttelepen és száz veszélyeshulladék-begyűjtésére kialakított helyen szabadulhatnak meg a háztartási hulladékoktól.
Hol a legközelebbi gyűjtősziget? Erre Bécsben a város online térképén és egy mobilos alkalmazással lehet megtudni. Az app arról is tájékoztat, mit kell kezdeni a kiégett fénycsővel és használt sütőolajjal, zsiradékkal.
1979 óta jelölnek ki egy-egy madarat az év madarának a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület tagjai és az állatbarátok. 2015-ben a búbosbanka lett az év madara, akárcsak 1989-ben és 1990-ben.
Mit tehetünk az év madaráért? A madártani egyesület szakértő szerint elsősorban fészkelőhelyet biztosíthatunk számára. A búbosbankát elsősorban az fenyegeti, hogy a nagyüzemi mezőgazdaság miatt jelentősen átalakul a táj, és a nagy mennyiségben használt rovarölőszerek miatt kevesebb a táplálék. Az erdősítések miatt kevesebb a rövid füvő gyep, ami szintén nem kedvez az év madarának.
A városhoz alkalmazkodó madárként új probléma aí elavult, gyakran szigetelés nélküli épületek felújítása, amivel megszűnik lehetséges fészkelőhelyeinek a jelentős része. Ezzel párhuzamosan egyre nagyobb a versengés a harkályok vájta természetes faodúkért, a lakott területeken fő vetélytársa a seregély. Többek között a fenti tényezők miatt enyhén csökken a madár állománya Magyarországon. Jó hír, hogy a fogyatkozás jóval kisebb, mint a legtöbb agrár-élőhelyen fészkelő madáré.
Hogyan él a búbosbanka?
Eredeti élőhelye a fákkal, facsoportokkal tarkított sík és dombvidéki nyílt területek voltak, de jól alkalmazkodott a legeltetés, földművelés által átalakított tájhoz – beleértve a tanyasi, falusi környezetet és a városokat is, ahol táplálkozó- és fészkelőhelyet egyaránt talál. Tápláléka főként férgekből, rovarokból és rovarlárvákból, kisebb részt apró gerincesekből, gyíkokból és kisrágcsálókból áll. Táplálékára a talajon keresgélve, a rövid füvű gyepet, a háztáji veteményesek és a szántók laza talaját szondázva vadászik.
Kotló párját etető búbosbanka (fotó: Bécsy László, forrás: mme.hu)
Hol fészkel?
Remekül ki tudja használni az ember közelségét, ugyanis nagyon változatosan választ fészkelőhelyet. Fák és harkályodúk hiányában ugyanis szinte bármilyen üregben: kő- és farakásban, partfalban, tetőcserepek alatt a tetőszerkezetben, járműroncsban képes költeni, akár a talajon vagy ennek közelében is.
Az alacsonyabban levő fészkelőhelyet viszont a ragadozók is könnyebben megtalálják. Ez ellen a fiókák úgy védekeznek, hogy híg, bűzös ürüléküket fröcskölik a betolakodó felé. Innen ered egyik sokatmondó népi neve, a fostos bugybóka is.
Fészket nem épít, 5−8 tojását (naponta egyet-egyet) egy esőtől védett üreg aljára rakja. A kotlási időszak túlnyomórészt május első felében kezdődik. Hogy a fiókák közel azonos időben keljenek ki, a tojó akkor kezd kotlani, amikor az utolsó tojásokat lerakta. A kotlás mintegy 18 napig tart. A fiókák három-négy hetesen válnak röpképessé, szüleik az üreg elhagyását követően még néhány napig a szabadban is etetik őket. Évente akár kétszer is költhet.
Mit tehetünk érte?
Az odúköltő, de saját odút nem készítő madárfajokhoz hasonlóan a az év madaránál is a megfelelő fészkelőhely hiánya a legnagyobb probléma. Kevesebb az idős fa, ezért egyre nagyobb a fajok közötti harc a fészkelőhelyekért, mind a kül-, mind a belterületeken, amiben a vonulásból később érkezők hátrányba kerülhetnek.
Egy példa búbosbanka-fészkelőhelyre. A klinkertéglából rakott építmény viszonylag magas, így a macskák nehezebben férnek hozzá a fiókákhoz (fotó: Orbán Zoltán, forrás: mme.hu)
Mivel a búbosbanka ennyire alkalmazkodóképes, számos lehetősége van annak, aki szeretné madárbaráttá tenni a kertjét, ingatlanát:
mesterséges odúk egyedi vagy csoportos kihelyezése ún. odúfák létrehozásával;
fészekfülkék kialakítása kő- és téglarakásokban;
alternatív fészkelőhelyek költésre alkalmassá tétele (például: fahordók- és dézsák);
fészekházikók építése téglából (bel- és külterületen egyaránt);
tetőtér megnyitása a kúpcserepek alatt – nem érdemes a hódfarkú cserepet félretolni, mert becsorog az eső a padlásra, jobb, ha a tető élét lezáró kúpcserépnél biztosítunk szabad bejárást a madárnak.