Míg nekünk a karácsony a "begyűjtést" jelenti, legyen szó ajándékról vagy ünnepi finomságról, a távol-keleti szigetország lakói inkább ellentétes irányú cselekvést végeznek ilyenkor: megszabadulni próbálnak dolgoktól.
KÉP: Pexels
Míg nekünk a karácsony a "begyűjtést" jelenti, legyen szó ajándékról vagy ünnepi finomságról, a távol-keleti szigetország lakói inkább ellentétes irányú cselekvést végeznek ilyenkor: megszabadulni próbálnak dolgoktól.
KÉP: Pexels
A hagyományos japán építészet egyik fő alapanyaga a cédrusfa (japánul sugi), amelynek egyenes a törzse, és rugalmas a szerkezete. A Kiotótól északra fekvő Kitayama hegység cédruserdejéből származnak a legértékesebb szálfák, amelyeket Kitayama Marutának, kitajamai rönknek neveztek, és a legszebb épületekhez használták fel, mint például a szamurájok palotái vagy a teaházak.
KÉP: OpenKyoto
A cédrusfákat háromévente metszették, azaz felkopaszították őket: úgy levágták az oldalágakat, hogy ne legyen csomós a fa szerkezete. Ennek a beépítés során van nagy jelentősége.
KÉP: OpenKyoto
Ám a cédrus lassan nő, ahogy a japánok mondják, két generáció kell a favágásig, a nagyapa ülteti az unokának a fákat. A 14-15. században ezért kifejlesztettek egy különleges fatermesztési módszert, amelynek köszönhetően már 20 év után vágásérett faanyaghoz juthattak.
KÉP: EarthBuddies
A daisugi (magyarul nagyjából "asztalfa") módszer lényege a tervezett metszés, amellyel függőleges hajtásokat nevelnek az öreg törzsből, miközben a törzs és a gyökérzet is érintetlen marad. Él 300 éves daisugi is az erdőben.
A fejlődő ágakról itt is lemetszik az oldalhajtásokat. A megfelelő vastagságúvá vált egyenes ágakat aztán óvatosan levágják.
KÉP: TransWord
Ezeket a tarukinak nevezett fiatal törzseket például a házak tetőszerkezetéhez tudták felhasználni, de akár evőpálcikát vagy dísztárgyakat is faraghattak a fából.
A daisugi ősi módszer, megtestesíti azt, amit modern korunk "fenntartható"-nak nevez, hiszen ezzel úgy nyerhetünk építőanyagot, hogy közben megmarad a fa és az erdő. A Kitayama Maruta fa ma is érték, szerencsére vannak még szakemberek, akik a 600 éves technikával metszik a cédrusokat, és tudásukat átadják a következő generációnak.
Hiver't-Klokner Zsuzsanna
A cserepes tulipán vagy jácint pár nap alatt elvirágzik, és mivel utána elfelejtjük időben kiültetni a kertbe, valószínűleg a hagymája is tönkremegy. Ha viszont idén újítasz, és egy saját készítésű asztali Zen-kertet, mini kareszanszuit adsz ajándékba, az sokáig díszítheti szíved hölgyének asztalát.
A mini Zen kertben nem lehet végigsétálni, ám a kertecske mindennapos rendezgetése pár perces kikapcsolódásra ad lehetőséget, amelynek során -- ha testben nem is -- lélekben félrevonulhatunk. Ezzel szusszanásnyi időt nyerünk a napi stresszből. Arrébb tesszük a tenkejbucut, megigazítjuk az isit, újrarendezzük a karetakit. Jobb, mint egy marék nyugibogyó.
A bő ezer éve gyakorolt japán kertrendezési művészet célja, hogy megzabolázza a természeti elemeket, és fókuszt adjon a tájnak. A Zen kert kialakításának hat esztétikai szabálya van, amelyek révén kiaknázható a természet szépsége és ereje, annak érdekében, hogy aki végigsétál egy Zen kertben, az megfeledkezzen a hektikus külvilágról. Ezek a fukinszei (aszimmetrikusság vagy szabálytalanság), a kanszo (egyszerűség), a koko (alapvetőség), a jugen (bájosság), dacuzoku (konvencióktól mentes, szabad), szeidzsaku (nyugalom, csend).
Hozzávalók az asztali Zen kerthez : 1 tál vagy mély tálca, akvarisztikai homok (barkácsáruházbó), üveg- és kőkavicsok, esetleg mini pozsgásnövény vagy kaktusz, gyerek kertiszerszámkészlet (kislapát, gereblye) vagy egy nagyfogú villa, esetleg kis mécses. Az alkotóelemek színvilága legyen minél visszafogottabb.
A tálba terített homokra néhány csepp illóolajat is cseppenthetsz az aromaterápiás hatás érdekében. Utána már csak el kell rendezned a kavicsokat, a növénykéket és az egyéb elemeket, és a szabado maradó homok felületét elsimítani, villával mintákat húzni bele. Az örvénymintákat egy ceruzával lehet a legszebben kialakítani. Mindennap variálhatod az elrendezést és a homokmintákat.
A Zen kert elemei
isi = kő
Alapelem, a hegyeket jelképezi, egyúttal Buddha alakját, illetve az erő és hatalom megtestesítője. A kert bejáratához téve üdvözlőelem. A Zen kert homokjában szigeteket vagy állatokat is jelképezhet (a teknős a hosszú életet).
mizu = víz
A nagy kertekben ezt a források, csermelyek és vízesések jelenítik meg. Asztali zen kertben egy kis tálkába tehetsz vizet, amelyet naponta cserélj frissre. A víz a megtisztulásra utal. A csepegő víz az idő múlására emlékeztet. A hullámos formában elsimított homok is a vizet jelképezi.
sokobucu = növény
Már a kiválasztása is gondoskodásra utal. Válassz egy apró pozsgafát, kövirózsát, kaktuszt, varjúhájat, tillandsiát (légnövény). Ügyelj arra, hogy ezek a saját kis cserepükben legyenek, ne a Zen kert homokjában. Így könnyebb őket kivenni az alkalmankénti locsoláshoz és tápanyag utánpótláshoz.
tenkeibucu = díszítés
Ide tartozik például a lámpás (a megvilágosodás szimbóluma), esetleg egy Buddhaszobrocska vagy sztúpa.
sakkei = kapu
Jelentése: minden mindennel kapcsolatos, a kapu lezárja az egyik teret és megnyitja a másikat.
hasi = híd
Az ember utazását szimbolizálja a létezés stációi között. A harmónia pillanata és elismerése.
karetaki = száraz vízesés
Nagyobb és kisebb kövekből, kavicsokból elrendezhetünk egy vízesésre emlékeztető alakzatot.
TIPP: Ha a kertedben, teraszodon vagy erkélyeden szeretnél nagyobb Zen kertet kialakítani, akkor homok helyett használj aprószemű kavicsot (4-8 mm-es gyöngykavicsot), zúzottkövet, lávamulcsot, bazaltzúzalékot. Ezt nem fújja el a szél, és gereblyével rendben lehet tartani.
Nemcsak Magyarországon is gond, hogy elnéptelenednek a falvak, a fiatalok a városban keresik a boldogulást, és legfeljebb hétvégére látogatnak haza szüleikhez. Japánban is óriási probléma ez, továbbá ott is megfigyelhető, hogy a megmaradt idős falusiak mind kevésbé foglalkoznak háztájival, nem művelik meg a földjüket, nem tartanak már állatokat.
Elnéptelenedés, pusztuló épületek, kihasználatlan területek -- a gödörből egy "duplaötlet" kínál kilábalási lehetőséget a távol-keleti sziget-országban. A Sustainergy nevű tokiói startup az üres kertekben magas lábakra szerelt napelemeket állítana fel, s alattuk az árnyékban gombatermesztő rekeszeket helyez el. Így kétszeresen hasznosíthatja a rendelkezésre álló területet, és gondoskodik annak rendben tartásáról is.
A projekttel a becslések szerint összesen 4000 kilowatt napenergiát lehet előállítani, amellyel 140 millió jen bevételre tehetnek szert a jelenlegi felvásárlási árak mellett. A napelemek alatt pedig mintegy 40 tonna fafülgombát lehet megtermeszteni, amely népszerű étel Japánban, de a nagy keresletet jelenleg csak kínai importtal tudják kielégíteni.
Az elöregedő vidéki népesség miatt Japán termőterületeinek 10 százaléka hever parlagon. Az ilyen duális projektek munkalehetőséget biztosítanak a vidéki fiatalaloknak, nem kell elvándorolniuk. Vagy ha mégis a városba költöznek, a kihasználatlan birtokok bérbe adásával otthon maradó szüleik energiaellátását és anyagi biztonságát teremthetik meg.
A közkedvelt animációs filmrendező, Mijazaki Hajao újabb terve nem egy animációs film. A Totoro, a Chihiro Szellemországban, A vándorló palota és a Szél támad című filmek rendezője legutolsó munkájának bemutatóján bejelentette, hogy nem készít több animációs filmet. Helyette most egy 30 fő gyermek befogadására is alkalmas gyerekbefogadó központot tervez az esőerdő közepére.
Mijazaki filmjeiben nagy hangsúlyt kapott a gyerekek és a természet kapcsolata, illetve ennek a kapcsolatnak a fontossága.
Az építmény ezt a szemléletet tükrözi: Kumejima szigetén, Okinavától 90 km-re, egy erdő közepén épülne fel. A sziget csodálatos természeti környezete tökéletes helyszín Mijazaki természetközpontú elképzeléseinek megvalósításához.
A közel 300 millió jenbe kerülő projekt várhatóan 2018-ban valósulhatna meg. A rendező fontosnak tartja a helyi lakosság bevonását az építkezésbe és a működtetésbe. Terve szerint a projekt teljes lebonyolítását, a ház építését, az anyagok beszerzését a helyi gazdaságra és emberi erőforrásra alapozva szeretné megvalósítani. a létrehozott gyermekbefogadó központot, az újraépített, természetbarát játszótereket, élményelemeket az átadást követően a városi önkormányzat adományként kapja.
A kis japán falu, Kamikacu 2003-ban vált híressé, amikor elhatározta, hogy az első olyan települések közé fog tartozni, amelyek a gyakorlatban is megvalósítják a nulla hulladék tervét. A kis falu lakossága japán szokások szerint a keletkezett hulladékot vagy elégette, vagy a földbe temette. A hulladékmennyiség növekedése és az állami szabályozások következtében Kamikacu is hulladékégetőt építtetett, de az oly mértékben szennyezte a település levegőjét, hogy leálltak a használatával, és jobb ötlet híján egy másik település hulladékégetőjét használva szabadultak meg a települési hulladéktól. Ez viszont olyan drága megoldás volt, hogy a település vezetői a hulladékkezelési problémák új irányait keresték.
Így jutottak el addig a megfogalmazásig, hogy ne a település hulladéktól való megszabadítása legyen a cél, hanem a hulladéktermelés elkerülése. A cél elérése végett 2003-ban megfogalmazták „nulla hulladék” tervüket, aminek a fő célja az volt, hogy a település 2020-ra Japán első olyan lakóközösségévé váljon, amely nem termel hulladékot.
Első lépésben létrehozták a település hulladékkezelési politikáját irányító és felügyelő nonprofit Nulla Hulladék Akadémiát.
A településen mára 34 kategóriában szortírozzák a hulladékot. Külön gyűjtőbe kerülnek az újságok, a színes magazinok, papírdobozok, szórólapok, más és más gyűjtőbe kerülnek az alumíniumdobozok, spray-k és acéldobozok vagy a műanyag palackok és külön a műanyag kupakok.
Mindeközben Magyarországon számos ember fejében még az sem tudatosult, hogy a szelektív kukába helyezhető PET palackot össze lehetne taposni.
Márpedig a szelektív hulladékgyűjtést először a lakosok fejében kellett ott is helyre tenni, hisz 34-féle hulladékféleség esetén több munkával jár a válogatás. Külön kell választani többek között a papírféléket, színek szerint gyűjteni a kupakokat, és külön kell gyűjteni a csomagolóféleségeket, illetve nem egy csomagolóanyagot el is kell mosni.
Ez a folyamat nem volt könnyű a lakosság számára sem, a tudatos, aprólékos szelektív hulladékgyűjtés többletmunkával, szabadidővesztéssel és számos kényelmetlenséggel is járt, mégis a lakosság mindennapjaiba szépen lassan beépültek az új tevékenységek, a folyamatok, dolgok újragondolása, és mára jól érzékelhető a ráfordított munka eredménye és környezetre gyakorolt hatása.
A településen keletkezett szerves hulladékot majdnem 100 százalékban helyben, a ház körül használják fel. A nem komposztálható hulladékot a lakosság beviszi a Nulla Hulladék Központba.
Az újrafeldolgozó központban minden bekerült szemetet önkéntesek válogatnak széjjel felhasználhatóság szerint. A jó állapotban lévő dolgok a "Kuru Kuru Recycling" vagy "Circular" boltba kerülnek, a feldolgozásra alkalmas hulladék pedig, a Kuru Kuru táska- és ruhakészítő műhelybe.
A település 2015-re 80 százalékos újrafelhasználási mutatóval büszkélkedhet, pontosabban Kamikacu újrafelhasználási rátája 2005. évi 55 százalékos újrafelhasználási mutatója 2015-re 80 százalékot mutat.
Fotók: Robert Gilhooly/freelance - The Guardian
Eddig nem látott, és a mai formájában turisták és újságírók által sem látogatható helyre kalauzol bennünket Arkadiusz Podniesinski lengyel fotográfus.
Podniesinski ez év szeptemberében engedélyt kapott arra, hogy belépjen a 2011-es fukusimai nukleáris katasztrófa területére.
A Fukusima Daiicsi atomerőmű 2011. március 11-én a tóhokui földrengés és az azt követő cunami romboló hatásai következtében súlyos nukleáris katasztrófa helyszíne lett. A földrengés utáni napokban a katasztrofális helyzet fokozódott, három reaktorban teljes zónaolvadás történt, és négy reaktorblokk szerkezetileg károsodott. Az erőműből nagy mennyiségben kikerült radioaktív anyagok több tíz kilométeres távolságban beszennyezték a környezetet. A területet a nemzetközi nukleáris eseményskála szerint 7-es fokozatú, legsúlyosabb katasztrófák helyszínei közé sorolták. A katasztrófa helyszínéről mintegy 160 000 embert evakuáltak, és több mint 120 000 ember a mai napig nem tért vissza a veszélyeztetett állapotok miatt, a folyamatos fertőtlenítési és ártalmatlanítási munkák ellenére sem.
A Greenpeace állásfoglalása szerint a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség ez év szeptemberében azt propagálta, hogy a robbanás következtében felszabaduló radioaktív sugárzásnak „nincsenek érezhető egészségügyi következményei", miközben a CNN-en pár nappal ezelőtt jelent meg a hír, hogy Japán egészségügyi minisztere bejelentette, hogy az erőmű egy korábbi alkalmazottjánál, a szennyezett területen végzett munkához kötődő rákos megbetegedést diagnosztizáltak.
A harmincas éveiben járó leukémiás férfi 2012 októberétől egy éven keresztül dolgozott az erőműhöz tartozó területen.
A katasztrófát követően, 2011 augusztusától több mint 45 000 munkást vett részt a baleset utáni takarításokban. Eddig tíz veszélyességi kérelem érkezett a hivatalos szervekhez, amiből három esetben folynak a vizsgálatok.
Podniesinski utazásának az volt a célja, hogy a média és a kormánypropaganda befolyásolása nélküli elfogulatlan, objektív véleményt mutasson a nagyvilág számára, és felhívja a figyelmet az ember felelőtlen viselkedésének következményeire, mindezt úgy, hogy a piros és a narancs zónába ő sem kapott belépési engedélyt.
Podniesinski a mintegy 20 km-es tiltott zónába bejutva filmes hangulatú apokaliptikus állapotokat idéző környezettel találkozott. Az ürességtől kongó Futaba, Namie és Tomioka szellemvárosok még mindig félelmetes módon ábrázolják a tragédiát. Miközben a természet egyre markánsabban hódítja vissza a tájat.
Fotók: Arkadiusz Podniesinski
Az agresszív környezetvédők folyamatos zaklatása miatt Japán felfüggesztette a Déli-sark környéki bálnavadászatot, és hazaindította hajóit. A magát Sea Shepherd-nek, vagyis tengeri pásztornak nevező környezetvédő egyesület hetek óta akadályozza a legkülönfélébb eszközökkel a japán bálnavadászokat a Csendes-óceán déli részén és az Antarktiszhoz közeli vizeken. A zöldek hajóikkal üldözik a japán flottát, megpróbálják útjukat állni, megzavarni, lelassítani őket, és nagyjából bármit hajlandóak bevetni annak érdekében, hogy elvegyék a kedvüket a bálnaöléstől. A támadások nem okoztak ugyan komoly sérüléseket vagy nagyobb károkat a japán bálnavadász hajókban, de dobálták már a legénységet romlott vajjal teli flakonokkal, sőt olyan is volt, amikor kötelet dobtak az egyik hajócsavarra, hogy ezzel lassítsák le a hajót. Időnként pedig az is előfordult, hogy szánt szándékkal nekiütköztek az éppen akcióban lévő vadászhajónak, hogy a prédának kiszemelt bálna elmenekülhessen.
A videón egy aktivistákkal teli hajó utólér, és nekimegy egy japán vadászhajónak, miközben az éppen egy bálnát próbál a fedélzetére húzni
A kissé agresszív és igen kitartó akció elképzelhető, hogy elérte a célját, a japánok mindenesetre megtorpantak. Az évtizedek óta futó amerikai tévés vetélkedő, a Price is Right híres házigazdája, Bob Barker után nevezték el a Sea Shepherd legnagyobb hajóját, melyet az idős műsorvezető ötmillió dolláros adományából állítottak csatasorba idén. A Bob Barker február 9. óta folyamatosan sakkban tartotta a japán Nisshin Maru-t, gyakorlatilag lehetetlenné téve, hogy az végezhesse a dolgát. A Bob Barker kapitánya szerint 88 fős legénysége (akik 23 országból, köztük Japánból is csatlakoztak az akcióhoz) most nagyon boldog, amiért megvédhette a déli tengerek bálnapopulációját, és köszönetet mondanak az ausztrál és új-zélandi lakosoknak, az ausztrál zöld pártnak, a chilei tengerészetnek és a francia kormánynak, amiért azok folyamatosan támogatták őket. A Sea Shepherd másik két hajója, a Steve Irwin és a Gojira a térségben marad, amíg a japán hajókat kikísérik a területről.
A kereskedelmi célú bálnavadászat ugyan 1986 óta világszerte tilos, Japán ennek ellenére tudományos, kutatási célokra hivatkozva azóta is minden évben elindítja vadászflottáját az Antarktisz felé. A környezetvédők szerint mindez persze csak álca, semmiféle tudományos kutatásról nincs szó, a bálnák egész egyszerűen továbbra is a japán éttermek asztalain kötnek ki.
Az új-zélandi NZ Herald információi szerint rendes éves bálnavadászatukon a japánok idén legalább 945 bálnát terveztek volna leteríteni a szezon márciusi végéig. A tokyoi illetékesek még tervezik, hogy a flotta visszatérjen, de csakis akkor, ha biztonságosnak ítélik a terepet. A Sea Shepherd mindenesetre azt ígéri, a következő szezonban ugyanilyen felkészülten várják majd a japánokat a déli tengereken.