Míg Magyarországon egyelőre a törvényhozók gondolatkezdeményében sincs benne egy ilyen irányú törvény véghezvitele a parlamentben, sőt bevezették a napelemadót, addig a franciák jogszabályban rögzítették, hogy Franciaország egész területén, minden új kereskedelmi funkcióval bíró épület tetején növényzettel borított tetőt vagy napelemes rendszert kell kialakítani.

A zöld tetők használata nagyon népszerű Ausztráliában és Németországban. Torontóban már 2009-ben kötelezővé tették az ipari és lakóépületek építésénél a zöldtetők építését.

A jelenleg elfogadott francia törvény enyhébb változata annak, amit elsőre kezdeményeztek az aktivisták, hogy a szabályozás Franciaország összes új épületére terjedjen ki.  Végül a szocialista kormány meggyőzte a környezetvédelmi aktivistákat, hogy szűkítsék a kört a kereskedelmi tevékenységet folytató újonnan épített épületekre. A szabályozás terhe alól csak az mentesülhet, aki a zöldtetőt napelemes rendszerrel helyettesíti.

A zöldtető használatának számos előnye van, amely elősegítheti egy fenntartható városban az életminőség javítását. A zöldtető szigetelő funkciója csökkenti egy épület felhasznált energiamennyiségét, télen „fűt”, nyáron hűt. Megtartja az esővizet, ezzel számos probléma kialakulásától mentesíti az épületet. A tetőn található zöldnövényzet új élőhelyeket jelent a madarak számára a városi dzsungelben. Jelentős szerepet játszik a pozitív esztétikai városképélmény megvalósításában is.

Képek forrása:
www.travaux.com ; sphaigne.com ; Toronto

Nyugat-Ausztráliában, Perthben lépett működésbe az első hullámenergia-fejlesztő erőmű, ahol az erőmű a szárazföldön épült. A Perth Carniege program és az erőmű tesztelése az elmúlt évben kezdődött, amely 240 kw energia biztosítására is képes volt 2 ezer órán keresztül. A 10 évig tartó fejlesztés 32 millió ausztrál dollárba került. A legutolsó fejlesztés, a CETO6 már négyszer annyi energiát képes kinyerni a hullámzásból, mint az elődje.

Az erőmű  a tenger mélyére helyezett berendezésekkel a hullámok energiáját alakítja át elektromos energiává, miközben a tengervízből édesvizet készít.

 A CETO technológián alapuló hullámenergia-átalakítót egy tengerfenékhez rögzített bójához hasonlóan lehet elképzelni. Az átalakítókat a tengerparttól távolabb, 20-50 méter tengermélyre építik. 

A bója tengerfenékhez közeli talprészére egy hidraulikus szivattyút szereltek, amit a mozgó, hullámzó bója hajt meg. A szivattyú egy csőhálózaton keresztül magasnyomású vizet juttat az erőművekhez, amivel elektromos energiát állítanak elő.

Az elektromos energiatermelés mellett a magasnyomású vízzel és fordított ozmózissal sótalanító-üzemet is üzembe helyeznek. 

Photo:Carnegie Wave Eenergy ; Carnegie Wave Eenergy ; inhabitat

Hogyan válik egy másfél évszázada működő lőtér az ország egyik leggazdagabb természetvédelmi területévé? Hogyan működnek jól együtt a honvédelmi és természetvédelmi hatóságok? Mi lesz gyakorlat közben Európa legveszélyeztetettebb hüllőjével, a rákosi viperával? A katonák vajon összetapossák a nőszirmokat? Egy összeférhetetlen kép, amit sikerült feloldaniuk a mai rendszabályok között lavírozó honvédelmi és természetvédelmi szerveknek. Nem könnyű feladat, de látványos az eredménye.

A Budapesttől 60 kilométerre található Táborfalvai lőtér, vagyis a Turjánvidék ma aktív lőtérként is használatos vizenyős, lápos, süppedős területe a Duna-Tisza közi homokhátság és a Duna-völgy találkozásánál terül el. Az eredeti Táborfalvai Lő- és Gyakorlóteret még 1876-ban alapították, és ma ez Magyarország második legnagyobb katonai lőtere. A lőtér elzártsága ugyanakkor megteremtette azokat a feltételeket, hogy a területen fennmaradhatott az alföldi táj egészét jellemző élőhelyrendszer. És ugyanennek az elzárt formának köszönhető, hogy a területet elkerülte a beépítés és a szántóvá alakítás.

Az élőhely fenntartását, megmaradását segíti az is, hogy a terület a nemzetközi LIFE+ természetvédelmi és élőhelyvédelmi program része lett. A programnak köszönhetően sokféle természetvédelmi beavatkozással – mint vízvisszatartás, legeltetés, idegenhonos növények eltávolítása – van lehetőség a sokszínű természet állapotának javítására.

No, de mi van itt, amitől annyira különlegessé válik ez a többszörösen védett terület? A Duna-Ipoly Nemzeti Park által fenntartott Turjánvidéken több száz természetvédelmi oltalom alatt álló, valamint ritka faj él. Itt gyakori a gyorsan elvirágzó, bennszülött homoki nőszirom, a homoki kikerics, ami már ősszel elvirágzik, de levele és termése csak a következő tavasszal bújik elő. Ugyanitt tenyészik a kevés helyen fellelhető, még a jégkorból fennmaradt csengettyűvirág is, ami a nevét a virágjából csengőnyelvként kilógó bibeszálról kapta.

A rovarászok Mekkájának is hívott lőtér állatvilágát még nem sikerült teljes spektrumában felderíteni, de az biztos, hogy itt él a magyar futrinka legnagyobb hazai állománya, védett ormányosbogárfajok, gyerekkorom egyik legérdekesebb bogara, a védett óriás galacsinhajtó is, amely petéit a diónyi nagyságú galacsinba helyezi, majd, mint ki jól végezte dolgát, elássa a földbe.

A madarak közül élőhelye a lőtér két olyan madárnak is, amelyek színpompás tollazatukkal a trópusi madárvilág madaraira emlékeztetnek. A jellegzetesen bugyborékoló hangú, méheket, darazsakat röptében elkapó gyurgyalag 2013-ban az év madara volt.

Az egyedszámában csökkenő zöldeskék színű szalakóta más madarak – rendszerint zöld küllő vagy fekete harkály – által készített odúba bújva élvezi a Turjánvidéket.

A lőtér nagy, viszonylag háborítatlan vadászterületet jelent a ragadozó madarak, a a hamvas réthéja és a kígyászölyv számára.

Itt él a Turjánvidék és a LIFE+ program „zászlóshajójának” is nevezett rákosi vipera, Európa legveszélyeztetettebb hüllője. A ma már csak a Duna-Tisza közén, a Hanságban és Erdélyben élő rákosi vipera folyamatosan veszti el élőhelyeit. Az élőhelyvesztéshez szándékos pusztítás és kereskedelmi célú gyűjtés is hozzájárult. A rákosi vipera szabadon élő világállománya mindössze 500-ra becsülhető. A 60 centis, gyerektenyér nagyságúra összetekeredő vipera egyedenként egymillió forint természetvédelmi értékű hüllőfaj. A Turjánvidéken található nedves, lápos gyeptípus ideális lakhely a számára. Az állat a legritkább esetekben mar, mérge nem veszélyes, leginkább a nászidőszakban, tavasszal lehet őket látni.

A rákosi vipera állományának megőrzéséhez járul hozzá, hogy egy másik LIFE programból létrehozták a kunadacsi viperavédelmi központot, ahol mesterséges szaporítási programba kezdtek. A sikeres programnak köszönhetően ma már megkezdődött a viperák visszatelepítése a természetes élőhelyeikre.

A szén égetése során felszabaduló szén-dioxid többnyire felhasználatlanul távozik a levegőbe. A szén-dioxid üvegházhatású gáz, amely a kutatások szerint 97%-ban hozzájárul a globális felmelegedéshez. A jelenlegi globális felmelegedés 80%-át az emberi szén-dioxid-kibocsátás okozza. A nagymértékű szén-dioxid-kibocsátás ellentételezéseként folyamatosan keresik a megoldást a szén-dioxid befogására, leválasztására, valamilyen más formában való felhasználására és tárolására. Jó megoldás lehet a metanolszintézis módszerének alkalmazása szénerőműben. Az eljárással a szén-dioxidot metanollá lehet átalakítani, amit üzemanyagként és vegyipari alapanyagként lehet majd hasznosítani.

Ezt az eljárást tervezik sikerrel végrehajtani Észak-Rajna-Vesztfáliában, Lünenben az  erőmű 2017-re datált kísérleti üzemében. A tervek szerint az ottani szénerőműből befogják a szén-dioxidot, amit gázbefogó edényben (Post-Combustion Capture) füstgázból választanak le.

Elektrolízissel a vizet hidrogénné és oxigénné bontják, a leválasztott szén-dioxidot az összegyűjtött hidrogén segítségével kereskedelmi forgalmazásra is alkalmas metanollá lehet alakítani.

Így a számítások alapján az 1 MW teljesítményű üzemben naponta 1,4 tonna szén-dioxid kibocsátását lehetne megelőzni, és egy tonna metanol előállítását biztosítani.

A szén-dioxid hasznosításán túli előny továbbá az, hogy a szél- vagy napenergiával működtetett elektrolízissel áramtöbbletet lehet termelni, amit el lehet tárolni vagy átalakítani, de leginkább az elektromosenergia-hálózatot stabilizálni.

Ha az eljárás, a metanolszintézis alkalmazása konvertálható lesz a lüneni kísérleti üzemre, akkor valószínűleg más, nagy szén-dioxid-kibocsátású iparágakban is alkalmazhatják,  és az eljárás versenyképes lehet.

Fotók: Solarify;

Források: STEAG

New Jerseyben, Newarkban 30 000 000 dollárért építik a világ legnagyobb, vertikális farmját. Az Aerofarm a Goldman Sachs Urban Investment Group-al, a Prudential Financial Inc.-val, Newark várossal és New Jersey Gazdasági Fejlesztési Hatósággal (NJEDA) együtt fejlesztette ki a kb. 6500 négyzetméteres területen építendő új farmot.

A mezőgazdasági központ számára kiszemelt terület Newark egykori ipari övezete, Ironbund, ami egy forgalmas és ipari utakkal határolt háromhektáros ipari zóna közepében található.

Az aeropónia (talajmentes) rendszerben termelő farmon évente közel 3 000 000 dollár értékben lehet majd ökológiailag ellenőrzött, vegyszermentes zöldségeket és fűszereket termeszteni. Az Aerofarm az itt termesztett növényekkel nemcsak a helyi közösséget, hanem a térség környező piacait is egészséges élelmiszerrel látja el.

Az építkezés első ütemében az épület megújuló energiaforrásokra épülő szerkezetét alakítják ki, hogy ezzel biztosíthassák majd a farm folyamatos működését.  A farm a városi gazdálkodás sikeres, fenntartható mintapéldájává válhat: 75-ször termelékenyebb, és a vízigénye pedig több mint 95 százalékkal kevesebb a hagyományos gazdálkodásnál, miközben nem használ növényvédő szereket.

A 2015 második felében megnyíló newarki új létesítmény 78 új munkahelyet biztosít majd egy olyan városban, ahol a munkanélküliségi ráta az országos átlag kétszerese. Emellett az Aerofarm együttműködést alakított ki az Ironbund Community Corporationnel, hogy toborzó és a munkahelyi képzéseket, programokat hozzanak létre a helyi lakosok számára.

Az aeropónia technológián alapuló függőleges farmon a növények a gyökereiket egy kifeszített, moduláris mikropolár szövetbe eresztik, egymásra helyezett ültetvényeken. A növénytermesztéshez újrahasznosított vizet, és semmilyen műtrágyát vagy növényvédő szert nem használnak. Az aeropónia kevesebb helyet és erőforrást is igényel, mint a hagyományos gazdálkodás, ezért előnyös városi terekben való alkalmazása. Az épületben megfigyelőberendezések szabályozzák majd a növénytermesztéshez szükséges C₂O-mennyiséget, valamint a LED-megvilágítással biztosított fény hullámhosszát és intenzitását. 

Newark polgármestere szerint a város egyre inkább a magas technológia és a környezetbarát kereskedelem fontos központjává fejlődik. A 30 milliós projekt új munkahelyeket teremt, és felvirágoztatja a gazdaságot, emellett hangsúlyosabbá teszi a városi gazdálkodás és a helyben termesztett zöldségek szerepét. A városlakóknak lehetőségük nyílik több egészséges és olcsó élelmiszer közül választani, vagyis az életmódjuk is jóval egészségesebb lesz.

Forrás és fotók: http://inhabitat.com/

A nem régen posztolt lebomló urnához hasonló működési elven alapul egy kaliforniai cég új ötlete, amely az eldobható papírpoharak miatt keletkezett hulladékmennyiség csökkentésére és újrahasznosítására irányul. A cég abból indult ki, hogy az USA-ban évente kb. 146 milliárd eldobható kávéspohár kerül a hulladékgyűjtőkbe.

A papírpoharak újrahasznosítása jó ötlet, de csak akkor igazán hatékony, ha a 2-3-szoros újrahasznosítást, a papírpoharat alkotó rostok használhatatlanná válása után sem kerülnek a szeméttelepekre.

A fejlesztő cég ezekből a már nem újrahasználható poharakból, ismét „újrahasznosításra” fejlesztette ki az ültethető papír kávéscsészéket. A már nem újrahasznosítható poharak anyagából komposztálható, 180 nap alatt lebomló poharakat készítenek, amelybe magokat helyeznek el. A magok az elültetés után, mint minden más nedves edényben, nedvesség hatására kicsíráznak. Így aki ezt az eldobható poharat választja, akár szeretne ültetni, akár nem, mindenképpen hozzájárul ahhoz, hogy csökkentse az eldobható poharakból keletkező hulladék mennyiségét.

A fejlesztők a pohár elkészítésétől az ültetéséig minden munkafolyamatot kidolgoztak. A tervek szerint azokban a kávézókban, ahol ezeket a poharakat választják a hagyományosak helyett, külön erre a célra kialakított kukákat helyeznek majd el. Innen összegyűjtenék a poharakat, ahonnan továbbszállítják őket. A „magos” edényeket pedig, akár helyi erdősítési programhoz vagy más rekultivációs programhoz kötődően, el lehet elültetni.

Fotók: kickstarter

Ausztráliában elkészült az első karbonpozitív ház, amely több energiát termel, mint amennyit fogyaszt.

A ház építése során az építtető a napsugárzás és a passzív tervezési stratégiák maximalizálására törekedett. A 800 négyzetláb (kb. 74 m2) alapterületű épületben a mechanikai fűtésrendszer kiépítése helyett földcsövekkel biztosítják a természetes energiaellátást és szellőzést, az északi és déli oldal közötti napi hőmérséklet-különbség kiegyenlítését.

Az épület tetején zöldtetővel szigetelnek, és ugyanitt a napelemes rendszer kiépítésével segítenek rá az épület energiaellátására. A ház hűtéséhez a ház falán kialakított függőleges kertek is hozzájárulnak, vízellátását az esővíz újrahasznosításával próbálják biztosítani.

Az északi tájolású épület két fő részből és egy pufferzónából áll. Az északi oldalon található a sunroom, a napfényszoba, amelynek homlokzata a padlótól a mennyezetig dupla üvegezésű ablak, mintegy lezárja a mögötte található lakóteret.

A kompakt lakótér egy nyitott terű étkezőből, konyhából, fürdőszobából és hálószobából álló egységet alkot. A privát szférát sugalló hálószobát egy moduláris szekrényfal választja el a közös terektől.

A lakóegységek mögött, a déli oldalon, a pufferzónában télikertet alakítottak ki. A ház berendezéseit fenntartható forrásból származó, újrafelhasznált, környezetbarát anyagok alkotják, és környezetbarát technológiával üzemelnek.

Fotók: ArchiBlox

A 2015. évi Guinness-rekordok könyvébe majd’ egy tucat olyan madár is bekerült, amelyek valamiben kiemelkedően többet tudnak társaiknál. Van olyan, amelyik megdöntötte a repülési gyorsaság idejét, olyan, amelyiknek annyira nincs kedve repülni, hogy háromszor több időt hagy magának a kirepülésre, és olyan is, amelyik azzal tűnik ki, hogy sokkal nagyobb lábujjai vannak, mint a többieknek.

A legnagyobb lábú madár az északi jasszána. Ez a hosszú lábú, sárga csőrű, főként trópusokon élő mocsári madár a testméretéhez képest nagy – az emberi ujj méreteihez hasonló hosszúságú – közel 8 cm-es lábujjakat hordoz. A kétszer négy hosszú ujj persze nem felesleges, hisz a madár a segítségükkel szinte légiesen lépked a vízi növényzeten. 

A legtovább földhöz kötött madár, a vándoralbatrosz most azzal tűnt ki a madárvilágból, hogy a fiókáinak átlagosan 280 napot hagy a kirepülésre, miközben madártársai már pár hét után kirepülnek. A vándoralbatrosz egyébként sem hasonlít ahhoz a madárképhez, amit általában hordozunk a fejünkben. Fiókái, majdnem 1 kilósan születnek, és pár hónap elteltével akár 35 kg-ot is elérheti a súlyuk. Amire a későbbi életmódjukhoz képest szükségük van. A kirepülést követően a vándoralbatroszok képesek akár öt évet is úgy tölteni, hogy nem térnek vissza a szárazföldre. Továbbá a vándoralbatroszok a madárvilág leghosszabb, 3,5-3,6 méter fesztávolságú szárnyaival több ezer kilométert is képesek megtenni egyetlen repüléssel. Hosszabb időt csupán a költési és fiókanevelési időszakban töltenek a partokon.

A leghangosabban rikácsoló malukui kakadu mellett igen nagy eséllyel nagymértékű halláskárosodást szenvednénk, ugyanis hangosabb, mint egy légkalapács. A kakadu rikácsolása akár 135 decibel is lehet, míg egy koncerté 125, a légkalapácsé 130 decibel.

A legnagyobb szájú madár az ausztrál pelikán. A csőre akár 34–47 cm-re is megnőhet, naponta 2 kiló halat, rákot és kisebb teknősöket is elfogyaszt.

A legmagasabb madár címet az észak-afrikai strucc birtokolja. A strucckakasok akár 2,7 méter magasak és 140 kg súlyúak is lehetnek.

A legkisebb madár a méhkolibri, a hozzá hasonló méretű méhekről kapta a nevét. Ez a Kubában élő, mérsékelten veszélyeztetett madár mindössze 2,2 grammot nyom, a szárnyainak fesztávolsága, pedig 5 cm.

A legjobb háziasszony a madárvilágban az ausztrál homoki ásótyúk. Ő építi a föld legnagyobb fészkét, és mint rendes háziasszony „őrzi is a tűz melegét”, ugyanis a költési időszakra a homokból, törmelékből álló halmot állandó hőmérsékleten kell tartania. Erre valószínűleg a nyelvével képes, ami egy hőmérőhöz hasonlóan működik.

A leggyorsabban zuhanó madarak a vándorsólymok. Vadászatkor zuhanórepülésben képesek 310-320 km/h sebességre gyorsulni, ami a franciák nagy sebességű vonatának, a TGV-nek a gyorsaságával egyezik. (A TGV Atlantique már 515,3 km/h-es rekordsebességet ért el.)

A sebesség igazi démonának avagy a hosszú távú gyors repülés bajnokának a szürkefejű albatroszt tartják. Ez a szürkeszínű búvármadár 127 km/h sebességgel képes haladni viharban is, akár 8 órán keresztül is.

A szárnyával leggyorsabban verdeső madár a tüzestorkú kolibri, képes 1 másodperc alatt akár 50-et is csapni a szárnyaival. De ha násztáncot jár, másodpercenként akár 200-szor is megrezegteti a szárnyát a párjának. Miközben aztán a nász után rögtön tovább áll eme hűtlen hím.

Újabb verseny borzolja a kedélyeket a perovszkit ásvány felhasználásával gyártott napelemek piacán. Most épp a lengyelek és a britek versenyeznek, azon hogy vajon melyikük perovszkit réteggel fedett fóliája harapja ki a nagyobb szeletet a befektetői piacból. A perovszkit a kalcium-titanát ásványi formája, melynek felhasználása a megújuló energia felhasználásban forradalmasiasította a napelemes piacot. A perovszkit napenergia elnyelő képessége jelenleg a legjobb és leggazdaságosabb a napelemes piacon. 

Jelenleg a lengyel Olga Malinkiewicz perovszkit tintája és az oxfordiak hasonló találmánya van versenyben. Olga Malinkiewicz még a velencei tanulmányai során fejlesztette ki ezt a perovszkit kristályokat természetes alapanyagokat tartalmazó tintát. Ha a tus anyagát egy megfelelő hordozófóliára nyomtatják, akkor kisebb elektronikai eszközökön, mint rádió, mp3 lejátszó, ingyenesen lehetne használni áramot. De autók tetejére vagy háztetőkre ragasztott fóliák használata is elképzelhető.

Olga talált két fiatal lengyel befektetőt is, akikkel jelenleg 50%-50%-os részarányban vannak benne az üzletben és együtt keresik a befektetőket a termék eladásához és a termékfejlesztéshez is. Az első lépés egyelőre az, hogy olyan nyomtatót fejlesszenek ki, amely alkalmas a nagyobb, legalább 1,4 -4 négyzetméter nagyságú fóliák nyomtatására.

A második pedig az, hogy miként lehetne minél tartósabb abszorbciós felületet kialakítani, ami azt jelenti, hogy a hordózóra felvitt kristályos ásványi anyag 10-15 év után ne kopjon le a fóliáról.  Várhatóan 3-4 hónap múlva készül el a fólia prototípusa és 18-24 hónap szükséges a fólia ipari méretű termeléséhez szükséges technikai háttér kialakításához.

Az oxfordiak azzal kísérleteznek, hogy a perovszkit kristályos anyagot üvegen tudják alkalmazni. Nagy előnyben vannak a lengyelekhez képest azzal, hogy kaptak 7 millió fontot a fejlesztésekhez, kutatásokhoz. És bár a lengyeleknél jelenleg nagy a lelkesedés az újrahasznosítható energia felhasználás témakörben a befektetési lendületet még jóval félszegebb, mint Angliában.

Miközben Magyarországon olyan óvodák és iskolák versenyeznek az ökoóvoda és ökoiskola címért, amelyek csak részben, elsősorban a gyerekek gondolkodásának alakításában tudnak valódi eredményeket elérni, addig Vietnamban Biên Hòa városban, Dong Nai tartományban megépítettek egy valóban zöld óvodát, a Farming Kindergartent.

A tradicionálisan mezőgazdasági, ugyanakkor hirtelen iparosodó országban a gyerekek nagyon gyorsan veszítik el a kapcsolatot a környezetükkel és hagyományos természeti életvitelükkel. A „gazdálkodó óvoda” erre a problémára próbál meg fenntartható módon reagálni.

A 3800 négyzetméteren, közel fél Pancho Aréna nagyságú területen elterülő épület szinte az összes fellelhető megújuló energiaforrást alkalmazza. Az óvodát egy olyan cipőgyár mellé építették, ahol a gyerekek szülei dolgoznak, ezzel is időt és pénzt takarítva meg a szülők és a gyerekek számára. A közel 500 gyereket befogadó, három összefonódó gyűrűre emlékeztető épület tetején összefüggő, zöld tetőt építettek, ahol játszóteret és veteményeskertet alakítottak ki, hogy a gyerekek szabadidős tevékenységeinek lehetőségeit növeljék, és közeli kapcsolatuk alakulhasson ki a természettel.

A 200 négyzetméter nagyságú veteményeskertben az óvodások ötféle zöldség termesztésével kerülhetnek közelebb a mezőgazdasági termesztés alapjainak elsajátításához. A tetőnek közvetlen kapcsolata van a felszíni udvarral.

Az épület mindkét oldalán nyitható keskeny ablakok vannak, melyekkel maximalizálni tudják a fény beáramlását és az épület szellőzését. A zöld tető a hasznos időtöltésen túl szigeteli az épületet, másrészt beárnyékolja a belső tereket. Ennek eredményeként a full trópusi területen légkondicionálók nélküli termekben tölthetik az idejüket az óvodások. Vízmelegítésre napkollektorokat használnak. Öntözésre és a WC-k öblítésére pedig a szomszédos gyár újrahasznosított szennyvizét használják fel.

Tekintettel arra, hogy a gyárba alacsony jövedelmű munkások gyermekei járnak elsődleges követelmény volt az óvoda építési költségeinek és a környezeti hatásoknak a minimalizálása. Ezt úgy oldották meg, hogy az építkezés során helyi építőanyagokat használtak, és a low tech avagy „csináld magad” építési módszert alkalmazták, ezzel is fellendítve valamennyire a helyi ipart.

Másrészt az épület merev váza is gazdaságos anyagokból készült, így az építési költség összességében 1 négyzetméterre számítva 500 USD-ba került, ami nagyon versenyképes ár még a vietnami piacon is.

Forrás: gizmag.com