Budapesttel ellentétben Párizsban épp a közterek fásításába kezdenek. Anne Hidalgo, Párizs polgármestere a város hét legjelentősebb terének átalakítását ígérte 2016–2020 között.

A tervezési folyamatok már 2015-ben elkezdődtek, amelyet komoly konzultációs folyamatok, workshopok követtek a lakosság bevonásával. 2016. július elején bemutatták a látványterveket és a fő fejlesztési irányokat. Az átalakítások egyik fő eleme a jelenleg nagy forgalmat lebonyolító terek „sétálóterekké” való átalakítása, vagyis minden téren kötelező lesz a terület 50%-án a gyalogos-sétáló felület parkosított kialakítása, fákkal való beültetése. Ez a valóságban azt jelenti, hogy egyes autóforgalmi sávok megszűnnek, mások lassított korlátozású sávokká válnak. Az autók számara mindösszesen 12 méter széles sávok alakíthatók ki. Az újonnan nyert szakaszok a gyalogosok birtokába kerülnek..
A parkosításra elsőként kijelölt hét tér átalakítása azért is lényeges urbanisztikai vonatkozásban, mert ezek a terek a város fő közlekedési útvonalain találhatók, a beavatkozások az autós forgalom csökkenésével vagy más útvonalakra terelésével fog járni.

A Polgármesteri Hivatal úgy véli, hogy az átalakítással a terek újra a közösség részévé válnak, és a korlátozásoknak és fatelepítéseknek köszönhetően ezek a zsúfolt városi gócpontok újra levegőhöz jutnak.

Az átalakítások Párizs legforgalmasabb tereit érintik, a Bastille, Fêtes, Gambetta, Italie, Madeleine, Nation és a Panthéon tereket.

A Bastille téren az autós forgalom számára új nyomvonalakat alakítanak ki. A jelenlegi koncentrikus folyamatos mozgás elzárja a tér központi részét a gyalogosoktól. A forgalomirányítás újragondolásától ennek az elzártságnak a megszüntetését várják.

A Madeleine tér új arculatot kap, amelynek része, hogy csökkentett forgalmi sávokban vezetik el a forgalmat északkeleti és északnyugati irányba. A térre új utcabútorok és berendezések kerülnek, új zöldterületekkel és fatelepítésekkel zöldül meg a tér és a forgalmi folyosók nyomvonala.

A Hidalgo vezette várostervezés megpróbálja korrigálni a hausmanni várostervezés és gyorsuló város következményeit. Míg a hausmanni várostervezésben a széles utak és a nagy terek szolgálták a lakosság kényelmes közlekedését, addig a közlekedés és a motorizáció felgyorsulásával a feleslegesnek ítélt részeket az autós forgalom vette birtokába.

A Hidalgo-féle változtatások ezeket az új funkciókat felvett részeket adják vissza a gyalogosoknak, és teszik újra használhatóvá, élhetővé a lakosság számára.

Ha turista vagy, ne szemetelj, főleg, ha olyan helyre mész, ahová nehéz eljutni. Gondold végig, ahová nehéz eljutni, ott nehéz a szemetet összegyűjteni és onnan a nagy gyűjtőkbe eljuttatni is. 

2014-ben exhibicionista, nudista turisták okoztak felháborodást a Machu Picchun a helyszín kezelőinél azzal, hogy a helyszínt háttérként használva meztelen fotókat készítettek a helyszínen. Később a sziklarajzok festékszóróval való átrajzolása és a graffitizés jelentett komoly problémát, mára a szemétügy és a fenntarthatóság a legfontosabb megoldandó feladat.

Dél-Amerika leglátványosabb és leglátogatottabb turisztikai attrakciója évente 40 millió dollár bevételt eredményez az ország gazdaságának. 

A baj ott kezdődik, hogy mint minden népszerű turisztikai attrakció körül, a tömegturizmus olyan negatív hatásokat generál, ami miatt, a világ egyik legegyedülállóbb kulturális örökségi helyszínének az élettartamát a kutatók még vagy 100 évre becsülik abban az esetben, ha nem változnak a turisztikai szokások, és a turizmussal járó problémákat nem tudja felszámolni a kormányzat.

A 15. században épült Machu Picchut kb. 700-800 állandó lakosra tervezték, jelenleg 2500 turista látogatja naponta. A Cuzcói Egyetem kutatói, geológusai szerint ez a nagymértékű mozgás, igaz lassú ütemben, de a hegy életében gyorsnak mondható változást okoz. A gyalogló turisták folyamatosan koptatják a hegy felszínét, gyorsabb pusztítást okozva, mint az természetes formájában végbemenne. A turisták által okozott "erózió" akár a hegy elmozdulását is eredményezheti.

A világörökségi helyszín másik megoldatlan ügye a turisták által felhalmozott szemét kezelése. A mintegy 1 millió turista évente 14 millió tonna szemetet hagyott maga mögött, aminek az elszállítása egyelőre megoldatlan problémaként nyomasztja a kulturális örökségi helyszín felelőseit. A turisták akár 2-3 kg szemetet hagynak a helyszínen távozáskor. A hegy tetején maradt hulladék többsége nem komposztálható, az in situ újrahasznosítás nem megoldott, és 2400 méter magasból a hulladék elszállítása a jelenlegi feltételek mellett nagyon lassú. Jelenleg gyorsabban termelődik a szemét, mint ahogy el tudják szállítani. 

A helyzetet nehezíti az is, hogy a vállalkozások, amelyeknek be kellett építeniük a szemét elszállítását a működési költségeikbe, a legkönnyebben a szemétszállító futárok fizetését csökkentik. Napjainkra az alacsony fizetés miatt a szemétszállító hordárok száma nagyon lecsökkent.

A vállalkozásoknak megvan a lehetőségük arra, hogy csökkentsék a hulladékfelhalmozást, a vízhasználat csökkentésével, megújuló energiaforrások használatával, az alkalmazottaknak járó tisztességes fizetéssel, a helyben vásárlás alkalmazásával és népszerűsítésével. 

Az UNESCO a turizmus negatív hatásaiból származó megoldatlan helyzet és a helyszín erodálódása miatt felvette a legveszélyeztetettebb örökségi helyszínek listájára a Machu Picchut.

A fenntartható Machu Picchu megőrzése nem egyedül a helyiek feladata. A helyszínt a kormány, az utazásszervezők, a vállalkozók és a turisták együttes figyelemmel, kidolgozott cselekvési tervvel tudják megőrizni. Ehhez az érintett szereplők összefogására van szükség.

Az UNESCO egy évet adott a kormánynak a helyszínen gondok kezelésére, ha nem sikerül túl lépni a problémán, a Machu Picchut a bizottság lezárja a turisták elől.

Az utca a brazil tengerparti nagyváros, Porto Alegre szívében található, magas toronyházak között.

A Rua Goncalo de Carvalho egy fákkal szegélyezett sétány, ahol toronymagas tipuana fák képeznek hihetetlen boltívet.

A mitikus erdőre emlékeztető, 500 méteres szakasz fáit még 1930-ban ültették, és azok az elmúlt több mint 80 év alatt hatalmas lombkoronát növesztettek.

2015-ben a város bevásárlóközpontjának megépülésével komoly veszély fenyegette a fasort, de az akkori polgármesternek, José Fogacának köszönhetően a nem mindennapi allé kulturális örökségvédelmi besorolást kapott.

A tipuna vagy más néven rózsafa hihetetlen sűrű lombkoronája fedett lugast képez a város közepén.

A tipuana fák dél-amerikai őshonos fásszárúak, közel 30 méter magasra is megnőnek. A fák a virágzási időszakban szép, sárga virágokkal terítik be az utcát. A polgármester annak ellenére vállalta védelmüket, hogy a fákról közismert, hogy széles, kiterjedt gyökérzetükkel rombolják a városi környezetet, nemegyszer széttörik maguk körül az aszfaltot.

Egy blogger, Pedro Nuro szerint ez az utca a politika, a települési önkormányzat és a lakosság együttes akaratának szimbóluma, ahol a hatalmi és gazdasági erőt háttérbe szorította a természeti környezet szeretete.

A Kamikatz Public House, egy pub nyerte a WAN fenntartható épületek díját a világ legnagyobb építészeti versenyén. 

Kamikatsu egy olyan kis japán falu, ahol a lakosság eltervezte, hogy 0%-ra csökkenti a hulladéktermelést, amit a hulladékok szétcsoportosításával és újrahasznosításával érnek el. A szemét fajtáit 34 típusra osztották. Az átdolgozott hulladékot az osztályozás és az újrahasznosítás után a települési 0 Hulladék Központ boltjaiban újra eladásra kínálják. A falu 2015-re elérte, hogy hulladéktermelésének 80%-át újrahasznosította. A faluról egy korábbi cikkünkben itt olvashat.

A Kamikatz pub egy olyan magánvállalkozás, amely azonosult  a város lakosainak elképzeléseivel. Az  eredeti koncepció szerint több szolgáltatást integrálnak. Itt kap helyet a hulladékközpont boltja, a söröző, egy sörfőzde, és egy étterem is. Mivel a pub szó a public house szóból származtatható, Hirosi Nakamura és a NAP úgy döntöttek, hogy a public house-nak fogják nevezni a vendéglátó egységet, amelynek az ereje a helyi közösség bölcsességéből, tapasztalatából merítkezik.

A public house tele van improvizációkkal: újra felhasznált anyagokból, üres üvegekből készített lámpák, csillárok, újságpapír tapéták, újraértelmezett bútorok, mezőgazdaságigép-alkatrészek, mérkőzéskijelzők díszítik az épület belső tereit. 

A projekt teljes egészében a közösségi alapon működik, eltekintve egy kis üzlettől, ami elengedhetetlen a ház finanszírozásának biztosításához. 

Az elhagyatott házak ablakaiból épített 8 méter magas oldalfalú épület rövid idő alatt a város helyi szimbólumává vált.

Az egykoron házak mécseseként is működő ablakok ma egy nagy lámpaként világítják meg a csökkenő népességű települést.

A megemelt plafon hatékonyan szellőzteti a felső részben megrekedő meleg levegőt. A kétrétegű ablakszerelvények hatékonyan szigetelik az épületet. 

A levegőt és a hőt mennyezeti ventilátor keringeti, és hatékonyan közvetíti a közeli erdő fáinak friss levegőjét.

A Kamikatz Public Houses egy egyszerű, de nagyszerű építészeti projekt, amely tökéletesen épül be egy fenntartható társadalmi rendszer működésébe.

Ma van a nejlonzacskó nélküli világnap! Ha lehetséges, hagyja a műanyag zacskókat és műanyag táskákat a boltban, inkább nézzen utána, hogy milyen alternatív táskákkal lehet ma már ökotudatosan bevonulni a boltokba és a vasárnapi piacokra. Esetleg menjen el a Móricz Zsigmond körtérre egy banyatankos flashmob akcióra.

A hulladékként végző nejlonzacskók óriási környezeti problémát jelentenek a világban. Nagy részük a tengerbe, óceánokba kerülve hatalmas szigeteket alkot. 1970 óta 9 millió tonna műanyag hulladék halmozódott fel az óceánokban. Az úszó műanyagot az állatok nagy része élelemnek gondolja, a lenyelt műanyag pedig rövidebb-hosszabb távon az állatok halálát okozza.

A Föld felszínén a le nem bomló, vagy akár 450 évig is megmaradó műanyag zacskók a szeméttelepeken végzik, megsemmisítésük során mérgező anyagok jutnak a levegőbe.

Műanyag zacskók használatában Magyarország az élen jár. Az Európai Bizottság felmérése szerint 1 fő évente 514 műanyag zacskót használ fel, és ennek csak tizedét használja fel újra. A műanyag zacskókból Európában a németek használnak a legkevesebbet, évi 71 db zacskót fejenként, bár ebből csak 7 darabot használnak újra. Míg a finnek, akiknél semmiféle szabályozás nem korlátozza a műanyag zacskók használatát, évente 77-szeri használathoz 4 darab zacskót használnak fel, amit 73 alkalommal újrahasználnak.

A nejlonzacskók használatának korlátozására több lehetőség is van.

Az EU célkitűzése, hogy 2019-re fejenként 90 db, 2025-re 40 db plasztikzacskót használjon egy európai állampolgár évente. A radikálisabb megoldás szerint 2018-ig egy lépésben megtiltják az ingyenes nejlonzacskók használatát.

Az európai országok közül az utóbbi időben Franciaország tette meg a legdrasztikusabb lépést. Ez év július 1-jétől betiltotta a műanyag zacskók használatát. Csak olyan zacskókat lehet forgalomban tartani, amelyek vastagsága 50 mikronnál több, és újra felhasználható.

A műanyag zacskók használatának korlátozását egyre több ország próbálja tiltás vagy adózás formájában szabályozni.

Magyarországon jelen pillanatban a műanyag zacskók forgalmazását adózással próbálják korlátozni. A jelenlegi hatályos „díjszabás” szerint a vékony műanyag zacskókért kilónként 60 forintot fizet a kereskedelmi egység, míg a vastagabb bevásárlótáskákért 1800 forintot.

Megoldás-e a biológiailag lebomló műanyag táska?

A biológiailag lebomló táskákat a rájuk nyomtatott cédrus formájú logóról lehet megismerni. Sajnos itt igaz a mondás, hogy nem minden arany, ami fénylik, ugyanis a biológiailag lebomló táskák között is van jobb meg rosszabb.

A kereskedők által kevésbé használt típus az, amelyet kukoricakeményítőből vagy tejsavból állítanak elő. Ez a típusú táska komposztálás során vagy a szeméttelepen lebomlik.

A másik típus, az oxo-biodegradációs úton lebomló táskák viszont környezetszennyezőek a bomlás során is. Ez a kőolajszármazékokból származó termék úgynevezett bomlást megindító anyagot tartalmaz, vagyis nem mikrobiológiai úton indul meg a szétesése. A lebomlási ideje pár hónaptól egy évig is eltarthat, így ha nem használják fel időben, akkor még raktáron széteshet, használhatatlanná válhat. Teljes lebomlásához víz és levegő szükséges. Ezért ezeket a zacskókat is hasonlóan külön gyűjtik, külön feldolgozást igényelnek.

Mit tehetünk?

1) A legegyszerűbb lépés: legyen nálunk mindig egy vászonszatyor, amit bevásárláshoz használhatunk.

2.) A pékáruk és egyéb termékek csomagolásához használjunk papírtasakokat.

3.) Ha nincs nálunk bevásárlószatyor, akkor vásároljunk a boltban kínált alternatív, környezettudatos termékekből.

4.) Ha nincs más választásunk, mint a plasztiktáska vásárlása, akkor válasszunk biológiai úton lebomló anyagból készült terméket.

5.) Használjunk gurulós bevásárló táskát, csúfnevén „banyatankot”. Ma már ennek a bevásárlótáskának is megtalálható a designváltozata.

6.) Vásároljunk csomagolásmentes boltokban.

Seattle legnagyobb foglalkoztatója, az Amazon, folyamatosan terjeszkedik. A cég nemcsak a 20000 foglalkoztatottal, hanem épületeik sajátos designjával és környezetbarát munkaterületek kialakításával is felhívja magára a figyelmet. Most épp olyan irodakomplexumot épít, amelynek biodome-jaiba veszélyeztetett növényfajokat telepítenek. 

A biofilikus tervezési megközelítés és biomimetikus építészeti kivitelezés egy lenyűgöző struktúra kialakítását eredményezi. A cég alkalmazottai úgy dolgozhatnak fás környezetben, mintha mindez nem egy épületben lenne. 

A cég egyik tulajdonosa szerint tudományos bizonyíték van arra, hogy a növényi környezet nagyban javítja a gondolkodási és a stressztűrő képességet. 

Az épület három, egymást átfedő ötszögű hexecontahedronból, futurisztikus gömbből áll, amely a Volcom-logóhoz hasonló 60 ismétlődő alakzatból tevődik össze. 

A gömbökbe több ezer különleges, veszélyeztetett növényfajt, magot ültetnek, amelyekről úgy gondolják, hogy megfelelő életfeltételeket tudnak nekik biztosítani a mesterséges szférában. A növényeket egyetemektől, híres télikertektől kapják. Az épületen belül LED-világítás és ingyen elérhető wifihálózat biztosítja a rugalmas munkavégzés hátterét. 

Alberda, a cég munkatársa szerint ez lesz az első olyan "télikertszerű" munkahely, ahol a biodrome-ban keletkező páratartalmat úgy optimalizálják, hogy az egyaránt megfeleljen az emberi tartózkodásra és a növények életfeltételeinek biztosításához. 
Az újonnan életre keltett városrész iróniája, hogy nem lesz elérhető a nyilvánosság számára. A fedett, üvegfalon túlról látható zöldellő, "amazonasi" erdők csak kívülről lesznek láthatóak az utca emberének. 

Seattle vezetése a biofolikus megközelítésű, biomimetikus építészetet más fejlesztések kapcsán is szeretné alkalmazni. 

A biofilia kifejezés E. O. Wilson biológus nevéhez fűződik, amely azt fogalmazza meg, hogy az ember tudatalattijának fejlődésében hatalmas szerepet játszanak a természetes rendszerek és életformák, szó szerint az élet, élő rendszerek szeretetét fejezi ki. A fogalom kézzelfogható, populáris megközelítése tükröződik Björk nyolcadik stúdióalbumában is.

A bionika vagy más néven biomimikri, biomimetika és biomimézis olyan új, több szaktudományt átfogó tudományág, amelynek célja az élő természetben kifejlődött megoldások átültetése a műszaki gyakorlatba. A természetben található rendszerek optimális alkalmazása egy-egy műszaki megoldásban. A bionika filozófiáján alapul például a selyemhernyó technikájának alkalmazása a mesterséges szálasanyagok gyártásában, a cápák bőrrendszerének leképezése az úszódresszek és hajótestek kialakításához vagy a hangyák és méhek önszerveződő képességének átültetése a munkaszervezési folyamatokhoz. 

A New York-i illetőségű Lampada cég az újrahasznosítás újabb egyedi formáját dobta piacra, elhasznált kávéfilterekből készít lámpabúrákat.

Vilma Farell, a lámpabúrák tervezője összegyűjti, megtisztítja a filtereket. Az egyedi mintázattal vagy természetes anyagokkal színezett filterek végül egy drótszövetre kerülnek, ez biztosítja a lámpabúra alakját és tartását.

Végül a lámpabúrákat lakkal keni be, így éri el, hogy a tartósak és kemények maradjanak.  

A néhol kávéfoltokat őrző lámpabúrák energiatakarékos izzóval kombinálva hangulatos, lágy fényt adnak egy esti vacsorához, beszélgetéshez.

A Békés megyei Mezőberényben megépült Magyarország első műanyag palackokból épített PET faluja.

A PET falut és egyben ökotábort abból a célból építették, hogy népszerűsítsék az ökotudatos életformát és gondolkodást. A négy házból és egy templomból álló minifalu 20 ezer palackból épült.

A Piknik parkba épített épületek nem lesznek lakhatók, mint a guatemalai, ecoladrillóból (újrahasznosított PET-palackokból) épített házak. Oktatási, bemutatási anyag és élményszerzés céljából építették őket. 

A PET-településhez tartozó táborban a gyerekek ökoprogramokon keresztül, játékos formában ismerkedhetnek meg a különböző újrahasznosítási lehetőségekkel.

Fotó: behir.hu

A felhalmozás, a túltermelés, a gyors fogyasztás időszakában egyre nagyobb szerepet kap a növényi hulladék felhasználása, hasznosítása. 

David Hepworth és Eric Whale skót tudósok már jó ideje megoldásokat keresnek arra, hogy miként lehetne az élelmiszer-hulladékot hasznosítani. 

A tudósok a nanocellulózban gazdag répák és más gyökérzöldségek pépesített formájából készítették el a Curran nevet viselő anyagot. A Curran majdnem kétszer olyan erős szilárdságú és könnyebb, mint a bukósisakok mostani alapanyagai, az üveg- és szénszálak.

Az első eszköz, amit Curranból fejlesztettek, egy díjnyertes horgászbot lett. Ezt követően európai uniós támogatásoknak köszönhetően újabb teszteléseket végezhettek. 

A svájci székhelyű EMPA (Swiss Federal Laboratories for Materials Science and Technology) anyagtudományi és technológiai intézetben végzett kutatások mindinkább bebizonyítani látszanak, hogy a növényekből származó nanocellóz szálak alkalmazása környezetbarát termékek létrehozását, gyártását teszi lehetővé.  
Az EMPA-ban végzett tesztelések eredményeként fejlesztették ki a könnyű és nagy szilárdságú „zöld” bukósisakot és más védőöltözeteket.

A kutatók jelenleg is folytatják az anyag felhasználására vonatkozó kutatásokat, többek között a tömeggyártás feltételeinek megteremtésére, illetve más használati tárgyak, sporteszközök, bútorok kialakítására.
Vegán Awowcado

Forradalmi előrelépést jelenthet a szúnyogok által terjesztett zika-, dengue- és chikungunya-vírusok elleni harcban egy kanadai kutatócsoport szúnyogcsapdája.

A tudósok szerint a szúnyogok igencsak kedvelik a régi autógumikat. Nem sikerült pontosan megfejteniük, hogy miért, de az tapasztalják, hogy a meleg gumi kémiai vegyületei ideális körülményeket teremtenek a szúnyogok petézési időszakában.

A szúnyogok „gumikedvelő” tulajdonságára építve, a kutatócsoport gumiabroncscsapdákat készített. Azt remélik, hogy ezek az egyszerű kis szerkezetek hozzájárulhatnak, a zika és más szúnyogok által terjesztett betegségek megfékezéséhez.

A szúnyogcsapda ötletgazdája, Gérard Ulibarri, az Ontariói Egyetem kémiaprofesszora már régebb óta foglalkozott szúnyogcsapdák telepítésével, Elsősorban a veszélyes vírusokat terjesztő szúnyogokkal szemben. A 2000-es években a nyugat-nílusi vírus, súlyos betegségeket okozott az Egyesült Államokban és Kanadában is.
A kanadai kormányzat támogatásának köszönhetően az Ulibarri vezette csoport lehetőséget kapott arra, hogy komplex egészségügyi kutatást folytasson, és új szúnyogcsapdákat fejlesszen Közép-Amerikai veszélyeztetett helyeire.
A kutatásokat Guatemalában kezdték, ahol megállapították, hogy a régebbi csapdák, az ovitrapsek, amelyek a szúnyogtojások elpusztítására alkalmasak, már nem működnek.
 Ekkor jött a gumiabroncscsapda ötlete, amit ovillantasnak neveztek el. A szó az „ovi” (tojás) és a spanyol eredetű „llanta” (gumiabroncs) szóból ered.

A vízzel feltöltött és vízelvezető szeleppel ellátott gumiabroncs tetején papírból készített „leszállópályák” fogadják a szúnyogokat.A szúnyogok a tojásaikat a víz tetejére rakják, a tojásokban gazdag vizet hetente egyszer-kétszer érdemes leszűrni

A vízben található egy tiszta szövet, amely magába szívja a szúnyogok feromonjának szagát, és azt jelzi a többi szúnyog számára, hogy ez egy jó hely a tojásrakásra.

A kutatócsapat nemrég fejezte be az egyéves programot, amelynek az eredményei hétszeresen hatékonyabbak, mint a hagyományos szúnyogcsapdák. Az ovillantas mintegy 18 000 lárvát pusztít el havonta.
Ulibarri szerint az lenne az ideális és hatékony, ha a veszélyeztetett területeken minden lakáshoz tartozna egy ilyen szúnyogcsapda.
A csoport bízik abban, hogy a kanadai kormány továbbra is biztosítja a kutatás folytatását, és így a csapdatelepítést ki tudják terjeszteni egész Észak-Guatemalára, hozzájárulva a zika-, dengue- és chikungunya-vírusok terjedésének megakadályozásához.