Legyél bár kézműves alkotó vagy kreatív szülő, az alábbi összeállításban biztos találsz olyan ötletet, ami megihlet, felpörgeti a fantáziádat. (Korábbi összeállításunkat itt találod.) Ha már a poletilén-tereftalát (PET) nem lebomló anyag, használd ki a szívósságát, könnyű alakítható-ságát: készíts belőle szép és okos dekorációs vagy használati tárgyakat. Kérdés, mit fog szólni a gyerek, hogy a következő 300 évben ugyanazt a tolltartót kell használnia... ;)

1. Lámpaernyő
Az energiatakarékos fényforrások nem sugároznak hőt, ezért nyugodtan borítható rájuk műanyag lámpaernyő. Alvaro Catalán de Ocón barcelonai designer csíkokra vágja fel a PET-palack oldalát, dróttal megerősíti, és színes rafiával, maradék fonallal beszövi. Nagyon jól mutat konyhában, teraszon.

2. Cipzáros tolltartó
Kell hozzá két félbevágott palack, egy vágóeszköz, egy újrahasznosítható cipzár és egy ragasztópisztoly. A gyereknek matekfeladat kiszámolni a palack átmérője alapján a cipzár szükséges hosszúságát.

3. Zacskózáró
A palack tetejét se dobd ki, azzal bármilyen zacskót lezárhatsz:

4. Menyasszonyi tiara
A palack oldalából szirmokat vágsz ki, körömlakkal és/vagy alkoholos filccel és/vagy akrilfestékkel megfested, vékony dróttal vagy damillal összefűzöd, gyönggyel díszíted. A fenti linken Ina Prodanova bolgár művész további gyönyörű darabjait láthatod.

5. Medúzadobozka
Gülnur Özdağlar török építésznő csodálatos dolgokat készít hővel meglágyított PET-palackokból. 

6. Plasztikszirmok
Gülnur ékszereket is tervez, amelyeket két lánya segítségével készít el:

7. Kislapát kétféle formában
Ugorjunk most vissza a földre egy kicsit...

8. Gömb lámpabúra
A félbevágott palackokat Milton-kapoccal, szegeccsel, ragasztóval vagy irattűzővel összerögzíted, feldrótozod egy foglalatra, és kész.

9. Szalvétagyűrű
Az öngyújtó, gyertya vagy bunsen-égő lángjánál meglágyított műanyag-szirmokat összefűzöd, beleragasztasz pár gyöngyöt és hozzárögzítesz egy pántot. Hmmm, egyszerűen hangzik...

Itt megnézheted, hogyan kell csinálni:

10. Pillangós dísz falra, fejpántra, bárhová
Ehhez végre elhasználhatod a maradék körömlakkokat!

11. Önitatós virágkaspó
Pár szál spárgát, kenderkócot vagy lámpabélt vezess le a gyökérzettől a vizeskaspóba, hogy a fejlődő növény könnyebben felszívhassa a nedvességet. Télen salátát is termeszthetsz így az ablakban.

12. Állólámpabúra
Bármilyen régi lábazatnak új búrát készíthetsz megfestett PET-csíkokból. Az alábbi darab Sarah Turner iparművész alkotása.

13. Virágos búra
Ez is Sarah Turnertől van, más az elkészítés módja, de ugyanolyan jópofa és látványos.

14. Ékszertartó állvány
Csak egy menetes fémrúd és néhány anyacsavar kell hozzá, barkácsáruházból minden beszerezhető. Ne feledkezz meg a tányérszélek lecsiszolásáról!

15. Hangulatvilágítás
Karácsony előtt és után is vágysz a barátságos fényekre? Tedd az izzósort egy palackba, és készíts rá papírból többrétegű hengert borításnak.

16. Telefontartó töltéshez
Ki ne bosszankodott volna már azon, hogy a töltő rövid zsinórja miatt a földre kell letenni a drága mobiltelefont, mert nem ér fel az asztalig? Na ennek vége, vágj ki egy tartót vastag PET-palackból most azonnal! Ha aggódsz, hogy a tartó túlságosan megterheli a konnektort, csavarozz be fölé egy kampót, és arra akaszd a telefontartót.

17. Tartódobozkák fürdőszobába
Ezt erősebb PET-palackból érdemes készíteni. Miután levágtad a tetejét, az élét nekinyomod a forró vasalónak 3-5 másodpercre, hogy meglágyuljon és összepöndörödjön. Ennyi!

18. Virágváza
Kívülről be is lehet festeni, ehhez még ragasztó sem kell, legfeljebb akkor, ha egy díszítő szalagot rá akarsz még tenni.

19. Szitakötő bross
Drót, öreg és puha bőrcsíkok, PET-palack, ragasztó, biztosítótű kell az egyedi kabátdíszhez, amely a nyárt idézi télen is.

20. Színes lepkék
A testük félliteres PET-palack, a szárnyuk műanyag irattartó mappából van kivágva, közepére másfélliteres palack megszínezett talpát rögzítette Veronika Richterová cseh művész, akinek a weboldalát is érdemes megnézni, mert évek óta elkötelezett az újrahasznosítás iránt.

21. Kültéri lámpasor
Szintén Veronika Richterovától, színes, vicces, mi kell még egy kerti partihoz?

22. Csillár
Ez is Veronika Richterová alkotása. El.ké.pesz.tő.

23. Bagolymécses
Kivágás és festés után tegyél bele egy megfelelő méretű befőttesüveget, és abba helyezd a mécsest. Ne feledd, hogy a meggyújtot mécsest soha ne hagyd felügyelet nélkül!

24. Téli hópihe dekoráció
Ablakba, de a fenyőfára is felteheted, nagyon hangulatos, a gyerekek is elkészíthetik.

25. Gömb kislámpaernyő
Anyagában színezett PET-palackból mutat a legszebben, de magad is festheted hígított akrillal.

26. Cicás kaspó
Akár a talpán áll, akár felfüggeszted, mindenképpen aranyos. A forrás weboldalon szabásmintát és másolható cicarajzot is találsz.

27. Malacpersely
Egyszerű, de nagyszerű, és mivel átlátszó, látható, miként gyarapszik a zsebpénz benne.

28. Tárolódoboz szőtt technikával
A vékony palackot csíkokra vágjuk, és szövéses technikával elkészítjük. Érdemes kartonpapírból szamárvezető mintát vágni hozzá.

29. Örökké zöld fenyőfa
Ollóval bevagdosod a palackból vágott lapokat, rátekered a törzsre és celluxszal rögzíted. 

30. Kupaklámpa
Hogy mit csinálj a rengeteg megmaradt kupakkal? Brunno Jahara brazil designer színek szerint csoportosítja, átfúrja és felfűzi őket asztali lámpának. 

A PET-palackok újrahasznosításával kapcsolatos korábbi ötletgyűjteményünket itt éred el.

Élettér legyen a lakás, ne raktár! Japánban egyre többen választják azt az életstílust, amelynek első lépéseként a létező legkevesebb tárgyra csökkentik a lakásuk felszerelését. Az extrém minimalisták nem pénzhiány miatt döntenek így: elegük van abból, hogy egyfolytában azon görcsöltek, mijük nincs még, mit kellene beszerezniük. 

Fotók forrása: Thomas Peters

Ha megszabadulnak a tárgyaik fogságából, kevesebb időt kell tölteniük vásárlással, rendcsinálással, takarítással. Több idő jut a családra, a barátokra, eljárni otthonról szórakozni, kirándulni a szabadnapokon. 

Mások azért lomtalanítják a lakásukat, hogy végre azon kiválasztott tárgyakkal élhessenek, amelyeket tényleg szeretnek és értékesnek tartanak. Ilyen ez a szép lámpa Saeko Kushibiki lakásában.

A nyugati felfogásban akkor lesz egy tér tökéletes, ha elhelyezünk benne egy szerintünk odaillő tárgyat. A japán zen buddhisták befejezetlenül hagyják a tereket és a tárgyakat, hogy képzeletünkkel tegyük őket teljessé. 

A fürdőszoba nincs tele mindenféle flakonokkal. Mindenből elég egy darab. Mindennek megvan a helye, ezért nem kell keresgélni. 

A minimalista lakásokat könnyű tisztán és rendben tartani. Ha nincs teletömve egy lakás cuccokkal, kisebb alapterületet sem érzünk nyomasztónak. 

A minimalisták egyik példaképe az amerikai Apple cég néhai vezetője, Steve Jobs, akinek letisztult ötletei illenek az irányzathoz.

Katsuya Toyoda online szerkesztőnek megvolt mindene, de úgy érezte, nem volt képes kellően értékelni a birtokában lévő holmikat. Ezért még az ágyától is megszabadult, jobban alszik nélküle.

Nemcsak az a cél, hogy kiürítsük az életterünket, hanem hogy újraértékeljük, mit jelent a tulajdon, a birtoklás, és inkább mást kezdünk gyűjteni: élményeket, barátokat. 

Mivel nem szórják a pénzt tárgyakra, olcsóbb minimalistának lenni, jut pénz az életet boldogító hobbikra, mint az utazás, zongoraóra, színházba járás.

Már korábban is írtunk egy minimalistáról: Andrew Hyde szerint elég nagyjából 15 jól megválasztott, minőségi tárgy az élethez. 

Október 15-e a kézmosás világnapja, használjuk ki! Sajnos a kézmosást manapság gyakran előzi meg agymosás: sokan azért nem használnak tömbszappant, mert a reklámok, "ismerősök" történetei alapján attól tartanak, hogy a tömbszappan felületén nyüzsögnek a kórokozók. 

Mi ezzel a probléma? Hát hogy máig nem sikerült minden kétséget kizáróan bizonyítani, hogy a folyékony szappan higiénikusabb volna, mint a tömbszappan, ellenben több felmérés is igazolja, hogy használata energiapazarló és környezetszennyező.

Aki szappanon nőtt fel, nem érti a hisztériát: hiszen hajdanán az egész család egyetlen közös szappant használt, mégsem volt több megbetegedés, mint ma. Kétségtelen, hogy a tartóban lévő szappan felületén megtapadhat pár baktérium, hiszen azok nedves környezetben őrzik meg az életképességüket. 

A New York Times ennek kivizsgálására szervezett egy kísérletet, amelyben a tömbszappant 70-szer annyi E. coli és P. aeruginosa baktériummal fertőzték meg, mint amennyit egy normál használatú szappanon mértek. Ezután a kísérlet résztvevőinek a fertőzőtt szappannal kellett kezet mosniuk. Kézmosás után egyikőjük kezén sem volt kimutatható egyik baktérium sem. Tehát hiába volt fertőzött a szappan felülete, mégsem terjesztette a fertőzést. Hogy lehet ez?

Azért, mert a kézmosás kétlépcsős folyamat: a szappanmolekula egyik vége a zsírral szeretne kötést alkotni, a másik vége pedig a vízzel. Szappanozás közben tehát először a "zsírkedvelő" molekulavég magához köti a kezünkön lévő zsíros-olajos szennyeződést, és vele a baktériumokat, öblítéskor pedig a szappanmolekula vízkedvelő vége a vízmolekula irányába rendeződik, és közösen távoznak a felületről, azaz a kezünkről. Ezt persze bonyolultabban is el lehet mesélni.

Lényeg a lényeg: a tömbszappan ugyanúgy tisztítja a kezet, mint a folyékony szappan. De akkor miért vesszük az utóbbit? Talán mert azt reklámozzák. És nem véletlenül: a tusoláshoz ajánlott 2 kiskanálnyi tusfürdő 7-15-ször annyiba kerül, mint a tusoláshoz elhasznált szappan.

A folyékony szappan pártolói szerint a tömbszappan sokkal inkább szárító hatású. Ezzel szemben számos olyan gyári és kézműves szappan kapható, amelyek glicerint és természetes olajokat tartalmaz, nem szárítja a bőrt. 

A folyékony szappan több okból nem tekinthető környezetbarátnak. 
1. A csomagolás műanyag, ami legjobb esetben is 300 év-500 alatt bomlik le, illetve nem is bomlik le, csak szétesik apró darabokra. Ez fokozottan veszélyes az élővilágra, mert az állatok tápláléknak hiszik, és megeszik a szemcséket, ami viszont megreked az emésztőrendszerükben, emiatt ezek az állatok éhenpusztulnak.
2. Persze, lehet kapni utántöltőt, de az is műanyagba van csomagolva, tehát csak részben tekinthető zöld megoldásnak.
3. Míg a tömbszappannál könnyű megmondani, mennyi szappanozás elég, folyékony szappanból a legtöbb ember kétszer annyit használ, mint kellene. Emiatt gyorsabban fogy a folyékony szappan, hamarabb kell utántölteni.
4. Továbbá a kétszeres mennyiség leöblítéséhez sokkal több víz kell, vagyis a módszer vízpazarló. Zuhanyozás közben percenként 8-12 liter vizet használunk el zuhanyrózsától függően, kézmosás közben kb. 5 litert.
5. A legtöbb folyékony szappan és tusfürdő alapanyaga valamely petróleum-származék, míg a hagyományos tömbszappanok állati zsiradék és/vagy növényi olajok felhasználásával készül. A folyékony szappanban van még mindenféle emulgeáló, tartósító és stabilizáló vegyület is, és bár ezek engedélyezettek, nem tudhatjuk, hogy az évek során milyen kölcsönhatásba lépnek a környezetünkben lévő más vegyületekkel. Lehet, hogy a tusfürdőnk miatt vagyunk állandóan szánanáthások vagy ekcémások? 

Ami pedig a kézmosáshoz használt víz hőmérsékletét illeti, nem kell abba a hiába esni, hogy a folyékony szappan helyett most már tömbszappant használunk, de emiatt forró vízben mosunk kezet. A kórokozók közül az egyik meleg környezetben szaporodik jobban, a másik hidegben. Elpusztításukhoz legalább 60-70 Celsius-fokos víz kellene, azt viszont már mi nem viseljük el (a forró csapvíz kb. 50 fokos). A forró vizes kézmosás irritálja a bőrt és csak energiapazarlás: a National Geographic cikkéből kiderül, hogy a 4,4 fokos hidegvizes kézmosás ugyanolyan hatékony. 

A baktériumok megfelelő elvávolítása érdekében tehát rendesen szappanozzuk be a kezünket, és a kézmosás legalább 20 másodpercig tartson (ennyi a Boci boci tarka első két versszaka). Szappanozás közben ne folyassuk feleslegesen a csapvizet!

Kiegészítés: nem foglalkozunk a triklozános és triklokarbános fertőtlenítő kéztisztítókkal. Aki rendszeresen használ ilyet, annak mérhető mennyiségben kimutathatók a vizeletében, vagyis kézmosás és tusolás közben bekerülnek a szervezetébe. Ezekről a hatóanyokról több kutatás is állítja, hogy felborítják a férfi és női hormonok egyensúlyát.
Az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatal (FDA) 2016. szeptember 6-tól betiltotta a triklozán és triklokarbán használatát a kereskedelmi forgalomban kapható szappanokban, mivel nem bizonyított, hogy napi használatuk biztonságos, illetve hogy hatékonyabbak volnának, mint a hagyományos szappanok.

Egy szóval: az élettér, több szóval: a gazdáknak megadják a lehetőséget, hogy a megújuló energiatermelésre szövetségesként tekintsenek, ne ellenségként. 

A szolárfarmok lényege, hogy egy területre nagy számban helyezik ki a napelemeket. A mezőgazdaságban dolgozók viszont azért tiltakoznak ez ellen, mert a napelemtáblák alatt parlagon kell hagyni a földet, sőt, a gyomosodás megelőzése végett szükséges vegyszerekkel permetezni.

Szerencsére a világ több országában is feltalálták már a spanyolviaszt: a napelemtáblákat magas lábakra, illetve a szokásosnál nagyobb közökkel telepítik, így alattuk és közöttük a legkülönfélébb zöldségek, takarmánynövények termeszthetők, és akár gépekkel is betakaríthatók.

A Kalifornia Egyetemen (UC Davis, ld. fent) 2010 óta tesztelik, milyen növények termesztéséhez ideális környezet a napelem alatti terület. Jelenleg paradicsommal és paprikával folynak a kísérletek.

Japánban 2013 óta engedélyezi az agrárminisztérium, hogy a gazdák "gólyalábas" napelemeket telepítsenek. Az acélcsövekből álló rendszer könnyű, de stabil, nincs szükség arra, hogy betonalapzatot készítsenek neki, tehát nem teszik tönkre a talajt. A szerkezetek kibírták az elmúlt évek földrengéseit és viharait. A számítások szerint a terület maximum 32 százalékát fedhetik be, hogy még mindig elég fény jusson a növényeknek. A Japánban Solar Sharing néven futó módszer egy sor haszonnövény termesztésére ad lehetőséget: a napelemek alatt megél a földimogyoró, padlizsán, uborka, paradicsom, káposzta, sőt, egyes citrusfélék. A 3-5 méter magas szerkezet alatt jár a levegő, nem fülled be a terület. 

Az egyik farm kísérleti, 750 négyzetméteres területén egymástól 5 méteres sorokban összesen 348 napelempanelt szereltek fel. A 35 ezer kWh energiát termelő rendszer kiépítése 12,6 millió jenbe került, a húsz évre rögzített felvásárlási árral a gazda évi 1,6 millió jent kap az áramszolgáltatótól a rendszerbe betáplált áramért. Ugyanezen a területen növénytermesztéssel csak évi 100 ezer jen bevételt ér el.

A kínai Ningxia régióban most épül a világ legnagyobb szolárfarmja, amelynek 4607 hektáron elhelyezett 6 millió napelempanelje 2 GW energiát szolgáltat majd. A félsivatagos területen éppen a napelemtáblák árnyéka csökkenti a talajnedvesség túl gyors párolgását, ezzel lehetővé teszi a megosztott gazdálkodást. A szolár- és agrárfarm gondozása 2000 ember számára teremt munkahelyet, ami a terület lakosságának 12 százaléka. Korábbi kísérletek alapján a megemelt napelemek között haszonállatok (itt jakok) legeltetése is biztonságos.

És még az étel is finomabb lesz! A trükk pedig a következő: bár a régi receptek azt írják, a tésztát forrásban lévő négyszeres mennyiségű vízben kell megfőzni, a valóságban annyi víz is elég, amennyi éppen ellepi, sőt kevesebb. Csak kevergetni kell, hogy ne ragadjon össze. Egy zacskó (500 gr) tésztához elég lehet 1,5 liter víz és két kiskanál só.

Kép forrás

A tésztát magában a szószban is meg lehet főzni, így egy edénnyel kevesebbet kell mosogatni. Ez esetben a már rotyogó szószba szórjuk bele a száraztésztát, felöntjük annyi vízzel, amennyi ellepi, és kevergetjük, amíg megfő a tészta. 

A fenti 400 liter azon alapul, hogy becslések szerint egy négyfős amerikai háztartásban évente bő 100 gallon (1 gallon= 3,785 liter) vizet használnak el tésztafőzéshez. Ez ahhoz képest óriási mennyiség, hogy csak egy tételről van szó, és a vizet kiöntik utána a lefolyóba. 

Az ENSZ Egészségügyi Világszervezete (WHO) szerint egy európai naponta átlag 190 liter vizet használ el, egy átlagos négyfős magyar család naponta
600 liter vizet (évente 219 köbmétert). A szub-szaharai Afrikában naponta és fejenként 7,5-19 liter víz az átlagfogyasztás. Kiszámolták, hogy minden egyes nap a dél-afrikai nők és gyerekek összesen annyit gyalogolnak vízért és haza, amennyi a Föld és Hold távolsága 32-szer.

Kell-e forralni a vizet?
Nem! Elegendő 82 Celsius-fok fölé melegíteni, nem kell  bugyognia, tanácsolja
J. Kenji López-Alt séf és szakácskönyvíró, aki tudományos alapon szerkesztett művével (The Food Lab: Better Home Cooking Through Science) 2015-ben elnyerte az Év Szakácskönyve díjat, illetve 2016-ban a gasztronómia Oscar-díjának számító James Beard-díjat.  

Folyamatosan melegítsük-e a vizet?
Ez sem szükséges. Lehet úgy is tésztát főzni, hogy a forró vízbe beledobjuk a tésztát, kevergetjük, amíg újra el nem kezd lobogni a víz, aztán lekapcsoljuk a fazék alatt a tüzet, lefedjük a fazekat, és békén hagyjuk. Néha átkeverjük, hogy ne ragadjon össze a tészta, és 8-10 perc alatt meg is puhul.

Tegyünk-e a vízbe sót?
Sokan azért tesznek sót a főzővízbe, hogy az hamarabb felforrjon, de nincs ilyen összefüggés. Azért kell sót tenni a vízbe, hogy finomabb legyen a tészta. A kész tésztát azonnal keverjük a forró szószhoz. Ha kell, néhány kanál főzővízzel hígíthatjuk a szószt.

Kell-e a vízbe olaj?
Sokan egy-két evőkanálnyi olajat adnak a főzővízhez, hogy ne ragadjon össze a tészta. Valójában az olaj a felszínen úszik, tehát a tésztával nemigen lép interakcióba, ellenben arra jó, hogy megakadályozza a víz habzását, írja López-Alt.

Mit kezdjünk a főzővízzel?
A tésztából kifő bizonyos mennyiségű keményítő, ezzel a vízzel sűríthetjük a szószt. Le lehet fagyasztani a későbbi szósz vagy krémleves készítéséhez, de használhatjuk rizsfőzéshez is. Egy a lényeg: ne öntsük ki, tegyünk egy kísérletet az újrahasznosítására.

Friss tésztát és spagettit is lehet így főzni?
Csak száraz tésztát lehet kevés vízben vagy szószban főzni. A friss tészta túl sok vizet szívna magába, és kulimász lenne a vége. A hosszú spagettit, fetuccinét, makarónit pedig érdemes félbe vagy háromfelé törni, hogy a takarékos módszerrel meg lehessen főzni. Igen, ez szentségtörés egyesek szemében, de most a spórolás a jelszó.

Mennyi energiát spórolunk meg ezzel?
Vegyük a fenti 400 literes mennyiséget, amely átlag 8 Celsius-fokosan jön ki a csapból, tehát 92 fokot kell melegíteni, hogy forrjon. A víz fajhője 4,2 kJ/kg*°C, tehát a számítás: 4,2 * 400 * 92 = 154 560 kJ
1 kWh = 3600 kJ, vagyis 154 560 kJ = 42,9 kWh energiát lehet megtakarítani. 
Ez elég:
egy négytagú család teljes kétheti főzéséhez és négyheti mosásához;
43 mobiltelefon feltöltéséhez;
a hűtőszekrény 3 heti működtetéséhez;
2580 szelet pirítós elkészítéséhez;
129 órán át használni a számítógépet.

Nyilvános művészeti installáció, egyúttal megújuló energiát termelő erőmű tervezése volt a feladat a Land Art Generator Initiative (LAGI) pályázatán, amelynek idén a "tengerpart" volt a mottója.  A világ minden tájáról neveztek multidiszciplináris csapatok a különleges kihívásra, amelynek célja, hogy megmutassa, miként lehetne nulla szén-dioxidot kibocsátó erőműveket meglévő településekre telepíteni, a közösségek életterébe integrálni.

A 2016-os LAGI versenyzői a kaliforniai Santa Monica strandjára és kikötőjébe álmodták meg fantáziaterveiket, amelyek a szél, a hullámok és a Nap energiáját fogják be és alakítják elektromos energiává. Tekintettel a Kaliforniát sújtó aszályra, a LAGI szervezői olyan terveket is vártak, amelyek a tengervíz sótalanítására tesznek kísérletet.

A természetvédelmi szakemberekből, városi vezetőkből, építészekből és vizuális művészekből álló zsűri október 6-án hirdette ki a győzteseket, az alábbiakban az ő munkáik láthatók, illetve még két érdekesség a mezőnyből.

Regatta H2O – 1. helyezett
Design: Christopher Sjoberg és Ryo Saito; Tokió, Japán

A Regatta H2O vitorlái olyan hálók, amelyeken kicsapódnak a tengeri köd vízcseppjei. A gyűjtővezetékek továbbítják a vizet az árbócrúdba, ahonnan a Santa Monica kikötő tárolóiba lehet átszivattyúzni. Amikor a levegő páratartalma egy bizonyos szint alá esik, a vitorlákat visszahúzza a rendszer. A szélhárfaként rezgő árbócok évi 70 megawattóra elektromos energiát termelnek, ezzel működik a vízpumpa, az árbócok forgatása és a vitorlák ki-behúzása.

Cetacea – 2. helyezett
Design: Keegan Oneal, Sean Link, Caitlin Vanhauer és Colin Poranski; Eugene, Oregon

A bálnákra emlékeztető ívekből álló Cetacea háromféle módon is képes energiát termelni: a hullámok függőleges mozgása elektromos áramot indukál, amely egy mágnest hoz működésbe, az ívek szélén elhelyezkedő eszközök a szelet fogják be, az ívek tetejére pedig napelemet terveztek. Az erőmű Santa Monica központi újrahasznosító telepét látná el árammal, s így megoldható lenne, hogy a lehulló csapadékot ivóvízzé alakítsák.

Papírcsónakok (Paper Boats) – 3. helyezett
Design: Christopher Makrinos, Stephen Makrinos és Alexander Bishop; Pittsburgh, Pennsylvania 

A Papírcsónakok vitorlái óriási napelemek, amelyek a városi hálózatra táplálják a begyűjtött energiát. A szerkezeteket olyan területeken állítanák fel, ahonnan a túlhalászás miatt eltűnt a tengeri élővilág. A Papírcsónakok rögzítő lábain újra otthonra találhatnának a korallok, az algák, nyomukban megjelennének a halak, puhatestűek és magasabb rendű ragadozóik. A napenergia csekély százalékát egyenes áram formájában a lábazatba vezetnék, ami az elektroakkumuláció révén megköti a tengervízben lévő oldott ásványi anyagokat, hozzájárulva a korallok növekedéséhez.

Áttetsző gömb (The Clear Orb)
Design: Jaesik Lim, Ahyoung Lee, Jaeyeol Kim és Taegu Lim; Szöul, Dél-Korea

A gömb felületét alkotó átlátszó napelemek szolgáltatják az energiát ahhoz, hogy a gömb belsejébe tengervizet szivattyúzzanak. A belső hőmérséklet hatására a víz elpárolog, a kicsapódó édesvizet be lehet gyűjteni. A gömbhöz vezető móló hullámgenerátor, ami kiegészítő energiaforrás: együtt éves szinten 3820 megawattóra elektromosságot állítanak elő, illetve 2,2 millió liter ivóvizet.

Gyűrűkert (Ring Garden)
Design: Alexandru Predonu; Bukarest, Románia

A létesítmény egyszerre volna tengervíz sótalanító állomás, forgó aeroponikus farm és alga bioreaktor. A begyűjtött tengervizet a napelemel működtetett ozmotikus sótalanítássa megtisztítja, ezzel öntözi a forgó zöldségágyásokat, illetve a felesleget betáplálja a városi vízvezetékhálózatba. A szürke tengerviz az alapja az algatenyészetnek, abból viszont takarmány válik a környékbeli állattenyésztők számára. A gyűrű forgása révén minden növénytálca egyenlő mennyiségű fényt kap.

További érdekességeket talál a Land Art Generator Initiative oldalán.

 

Éppen a globális fölmelegedés miatt fagynak el a sekély gyökerű fák, mint például az alaszkai Alexander-szigetek ikonikus fafajtája, az alaszkai cédrus (nutka hamisciprus, Callitropsis nootkatensis). A klímaváltozás miatt télen egyre vékonyabb vagy hiányzik a hótakaró, de időnként még ropogós hideg tör be a tájra. Ilyenkor a vizes talaj átfagy, ami tönkreteszi a fák gyökereit, ettől kihalnak az őshonos cédrusok. Helyükre igénytelenebb fajok települnek, ez mind gazdasági, mind környezeti szempontból veszteség.

Lauren Oakes természetfotós évekig fotózta a korábban vadregényes táj pusztulását, és a téma annyira megragadta, hogy a Stanford Egyetemen ökológussá továbbképezve magát az ember és természet egymásra hatásából írta PhD-dolgozatát. 

Ehhez 2000 fa sorsának nyomon követésével évekig gyűjtött környezeti adatokat. Úgy gondolta, jó lenne a rengeteg számsort mindenki számára fogyaszthatóvá tenni, ezért felkérte egyetemi társát, Nik Sawe környezeti közgazdászt és amatőr zenészt, hogy a grafikonokat alakítsa kottává. 

Ezt a folyamatot hívják adat-szonifikációnak: óriási adathalmazban is egyszerű módon segít észrevenni valamely változást vagy eltérést, mivel fülünk nagyon érzékeny a zenei mintázatok felismerésére.  Készült már ilyen zenemű New York népességének jövedelmi különbségeiből, Louisiana állam termőföld-vesztéséből, a pekingi levegőminőségből és a Föld éves átlaghőmérsékletének változásából.

Az Alexander-szigetcsoport faállományában történő változás bemutatásához Sawe a különféle fafajtákra vonatkozó adatokat eltérő hangszereken szólaltatta meg. A cédrus lett a zongora, a nyugati hemlokfenyő a fuvola, a szitka luc a cselló és a bőgő (bár ennek fáját inkább zongoraépítéshez használják), a szirti hemlokfenyő a hegedű és a brácsa, a csavarttűjű fenyő pedig a klarinét.

Az alábbi zenei klipben minden hangjegy egy fát reprezentál, az adott hangmagasság és a hang kitartása pedig a fa magasságára és törzsátmérőjére utal. (A mélyebb, rövidebb hangok a fiatal fákat jelzik, a magasabb, hosszabb hangok az idősebb fákat.) A halott fákat hanghiány mutatja, ezek a szünetek egyre hosszabbá válnak ahogy az északabbra fekvő, hűvösebb klímájú erdőségben gyűjtött adatsorok átadják helyüket az átlagnál gyorsabb ütemben enyhülő déli szigetek adatainak.

Ahogy az idős cédrusok kipusztulnak a melegedő időjárás miatt, és helyüket elfoglalja a nyugati hemlokfenyő és a szitka luc, a zongorát felváltja a hegedű és a fuvola, az eleinte csengő-bongó dallam melankolikussá válik. Oakes szerint a környék őslakosainak hangulatára ugyanaz jellemző, mint amit a fák pusztulását dokumentáló adatsorok megzenésítésével hallhatunk. "A cédrus nemcsak gazdasági okból értékes, hanem kulturális tekintetben is, hiszen kenuépítéstől fafaragásig számtalan célra használták az elmúlt 9 ezer évben", mondta Oakes.

3,5 millió forintos (12 ezer eurós) nyitóár, 250 kilométeres hatótávolság, 140 km/órás csúcssebesség, 6 ülés -- ezt kínálja a Sono Motors német startup konstruktőrcsapata. 

A Sionnak keresztelt autó különlegessége, hogy a karosszériába 7,5 négyzetméternyi napelemet integrálnak, amelynek köszönhetően a szabadban parkoló autó képes magát feltölteni, illetve áramforrásként szolgálni elektromos kütyüjeink számára például kempingezés közben. 

Apropó kempingezés: a jelenleg kapható átlagos elektromos autókkal szemben a Sion 1200 kilogramm, egy rendes lakókocsi vontatására is képes lesz, hogy tényleg magunk mögött hagyhassuk a kipufogófüstös várost.

Mostanság minden neves autógyár előáll elektromos meghajtású modelljével, ám a Sion azon kevesek egyike, amely a kisebb távolságokat önerőből, a napelemeknek köszönhetően képes megtenni -- magyarán: a városban üzemanyag nélkül autózhatunk naponta 30 kilométert. Az autó akkumulátora a tervek szerint fél óra alatt 80 százalékosra feltölthető.

A fejlesztők szerint a Sionnak két változata lesz, az Extender akkumulátor kapacitása 30 kWh, míg az Urban modellé 14,4 kWh, és ennek megfelelően az előbbi irányára 16 ezer euró (4,8 millió Ft), az utóbbié 12 ezer euró (3,5 millió Ft) lesz. Mindkét modell 3-3 üléssel rendelkezik, a hátsó ülések lehajtásával rakodótér nyerhető.

Az autó karosszériájára a tetején, a motorházfedélen és az ajtókon négyzetes napelem paneleket ragasztanak föl, amelyek sérülés esetén házilag is könnyen cserélhetők, csak meg kell rendelni a neten a pótalkatrészt. A szerelési útmutató is elérhető lesz a Sono Motors oldalán, a fejlesztők igyekeznek úgy kialakítani az autó terveit, hogy bármely átlagos szervízműhelyben, sőt, egyes esetben az otthoni garázsban is meg lehessen javítani.

Igazán praktikus ötlet, hogy a napelemeket 8 milliméter vastag polikarbonát lemez borítaná (ebből van az átlagos autók lámpabúrája), amely a szokásos üveghez képest sokkal könnyebb, szilánkmentesen törik, ellenáll az időjárás viszontagságainak, 

A légszűrésről egy különleges, mohából készült szűrő fog gondoskodni, amely nem igényel semmilyen gondozást, hiszen “a moha a levegőből nyeri a szükséges vizet, így az autó belsejében szabályozza a levegő páratartalmát, ez egy természetes légkondi”, olvasható a Sono Motors weboldalán. Persze igény esetén a cég hagyományos klímát is szerel a kocsiba.

Jelenleg a gyártás előkészítése zajlik, a prototípusra való összeget közösségi adományozásból szeretnék összekalapozni a fejlesztők. A befizetett eurókat a 2017 februárjától induló tesztvezetések után vissza lehet kérni, ha a megrendelő nem elégedett a napelemes autóval. Ha viszont minden rendben megy, a Sion 2018-ban felkerül a gyártósorra, és bárki megrendelheti.

A focicsapatuk több meccset veszített, mint amennyit képes volt megnyerni még hazai pályán is, a főiskola a csőd szélén állt, a beiratkozók közül alig 1 százalék jutott el a diplomáig -- az új dékán ezért feltörette és veteményessé alakíttatta a texasi Dallasban lévő Paul Quinn Főiskola focipályáját.

A kilenc évvel ezelőtt kezdett változások mára sikeressé tették a főiskolát, mind anyagi, mind eszmei szempontból. “Megmentettük az intézményt azzal, hogy átalakítottuk a profilját, a szellemiségét”, mondta Michael Sorrel dékán. A főiskolai farm neve ez lett: WE over me, azaz MI az én fölött.

Ha a diákok számára nincs pénz sportösztöndíjra, megkereshetik a tandíjra valót más módon, mondta a dékán. Így lett a Paul Quinn az Egyesült Államokban az első városi munkáltató főiskola (emellett még 7 munkáltató főiskola, work college van az USA-ban, de agrár környezetben). 

A diákok a kötelező munkával megtanulják, hogyan lehet hatékonyan elvégezni egy feladatot. Nemcsak a növénytermesztésben, hanem a kapcsolódó tevékenységekben is gyakorlatot szereznek, amit akkor is kamatoztathatnak, ha a mezőgazdaságtól távol álló területen fognak elhelyezkedni. Megtanulják, hogyan kell egy üzleti tervet elkészíteni, megfelelni a vevők igényeinek, kiadásokat és bevételeket egyensúlyba hozni, hosszú távú pénzügyi stratégiát kialakítani.

A félévi tandíjért 150 órát kell dolgozniuk, a work college elv szerint a főiskola és a kampusz egész területén minden munkát a diákok végeznek (takarítás, konyha, üzemeltetés, biztonsági őrzés, rendszergazda stb.). A tanév első napján letöltenek egy alkalmazást a telefonjukra, onnantól kezdve azon keresztül szignálják ki rájuk az elvégzendő feladatokat.

A veteményeskert ötlete onnan jött, hogy a főiskola Dallas egyik lepusztult negyedében van, a legközelebbi szupermarket 6 kilométernyire található. A környék “food desert”, azaz élelmiszer-sivatag. A Paul Quinn főiskola diákjainak 83 százaléka anyagilag hátrányos helyzetű családból jön, amelyben vagy munkanélküliek a családtagok, vagy nem a képzettségüknek, szakmájuknak megfelelő munkát végeznek. “Ha nem olyan közegben nőttél fel, ahol elsajátíthattad volna, hogyan kell elhelyezkedni, dolgozni, életpályát kialakítani, ugyan hol tanulhatnád ezt meg?”, teszi fel a kérdést Michael Sorrel dékán. Vezetésével a főiskola mostanra minden adósságát visszafizette.

A diákok az első két évben az iskola falai között dolgoznak, a második két évben pedig a választott szakjuknak megfelelő dallasi cégeknél gyakornokként kereshetik meg az ösztöndíjukat. “Miért éri meg a cégeknek a diákjainkat alkalmazni? Mert a tanáraik úgy felkészítik őket, hogy képesek legyenek minőségi munkát végezni”, mondta a dékán. 

A felkészítés egyik eleme, hogy a kötelező munkán kívüli iskolai időben a diákoknak formális jellegű öltözéket (öltöny, kosztüm) kell viselniük, aki ezt megszegi, annak 400 guggolás vagy 200 dollár a bírsága. Az episzkopális keresztény vallási tanokat követő magánfőiskolának jelenleg 500 diákja van, 2020-ig szeretnék 2000-re növelni ezt a számot.

Az organikus módon, vegyszermentesen termelt zöldségek és gyümölcsök iránt nagy a kereslet, a legjobb dallasi éttermekbe szállítanak. Emellett a termény 10 százalékát felajánlják a környék rászoruló családjainak. “Ha összeveti az ember, hogy milyen forrásai vannak, és milyen igényeket lát maga körül, akkor rájön, hogy rendelkezésére álló területen megtermelheti a közösség szükségletét. Ahol más reménytelenséget lát, mi lehetőséget látunk”, mondta az egyik diák, Vincent Owoseni az amerikai közszolgálati televízió, a PBS riportjában. 

Az idei riói olimpián a sok kiosztott érem mellett a rendezők maguk számára is kioszthatnak egy aranyérmet, mert 2016-ban a braziloknak sikerült megrendezniük a világ legkörnyezetszennyezőbb olimpiáját.

A világjátékok karbonlábnyoma minden eddigi olimpiát felülmúlt, szén-dioxid-kibocsátását 3,6 millió tonnára becsülik, ami meghaladta a négy évvel ezelőtti londoni karbonlábnyom értékét, a 3,2 millió tonnát is. A 2008-as pekingi olimpia ökológiai lábnyoma még „csak” 1,18 millió tonna volt.

Annak ellenére, hogy a rendezők a rendezvény szén-dioxid-kibocsátását ellentételezve számos kibocsátáscsökkentő projektet is beindítottak, például fákat telepítettek olyan területekre, ahol korábban erdőt irtottak, vagy az olimpiai játékokra épített Future Arenát iskolákká alakítják, nem tudják ellensúlyozni a mintegy 80 ezer helyi lakos átköltöztetésével járó költségek, a nézők, résztvevők elszállásolásához, utaztatásához kapcsolódó kerozinfelhasználásból, légkondicionáló berendezésekből és egyéb tevékenységekből keletkező negatív hatásokat.

Az elmúlt idők olimpiai játékait Tokió, a 2020-as olimpia rendezője azzal próbálja felülírni, hogy 2020-ban a világ első környezetbarát olimpiáját tervezi megrendezni.

A célok elérését két fő energiahatékonysági elem, a tiszta energiák alkalmazása és az újrahasznosítás biztosítaná.

A tiszta energiák – a hidrogén, a napelemes és a termikus energia – kulcsfontosságú szektornak számítanak Japánban. Az ágazatban még számos üzleti lehetőség rejlik, amit ki lehet használni az olimpia alatt.

Japán a világ harmadik legnagyobb e-hulladék-mennyiséget termelő országa. 2014-ben elektronikai hulladékból 143 kg aranyat, 1566 kg ezüstöt és 1112 tonna rezet tudtak különválasztani, ami jóval több, mint amennyit 2014-ben Londonban az érmek elkészítéséhez felhasználtak (9,6 kg aranyat, 1210 kg ezüstöt és 700 kg rezet).