Az utóbbi években nem nőtt jelentősen az élőlényeket elpusztító vegyszerek mezőgazdasági használata, sőt az EU új növényvédő szer politikája a növényvédő szer használat csökkentésére is felszólítja a tagállamokat.

Ennek ellenére a biocidok (bizonyos élőlénycsoportokat szelektíven károsító anyagok), azon belül is főleg a rovarirtó szerek (inszekticidek) eladása folyamatosan és jelentős mértékben nő a megnövekedett lakossági használat miatt. Szinte minden lakásban ott sorakoznak a háztartási rovarirtó szerek, külön hangyára, szúnyogra. Az emberek szinte minden elővigyázatosság nélkül fújják ki a környezetbe, égetik el spirálokban ezeket a mérgeket.

Mivel a rovarirtó szereket abból a célból készítik, hogy elpusztítsák az élő szervezeteket, ha az emlős állatok, emberek nem is pusztulnak el tőlük, hosszabb távon mégis károsítják az egészségünket. A legismertebb rovarirtó anyag a Néma Tavasz című könyv révén világhírűvé vált DDT volt. Bár a DDT használatát 1968-ban betiltották, élővizeink üledékében még ma is kimutatható, és természetesen az erre épülő vízi táplálékláncok életét is negatívan befolyásolja. Sokat foglalkozott a hazai sajtó a rákkeltő és génkárosító diklórfosszal is, amely - a Levegő Munkacsoport nyomására - hazánkban végül tavaly óta már nem használható a köztéri szúnyogirtásban.

Egyre több tudományos információ merült fel azzal kapcsolatosan, hogy sok, a hazai rovarirtókban megtalálható biocid hatóanyag károsítja az emberi egészséget: rákkeltő, génkárosító, negatívan befolyásolja a hormon- és az idegrendszert. A Levegő Munkacsoport ezért többször is javasolta e szerek hazai betiltását.

A korlátozást a hazai hatóságok visszautasították, ám a civil szervezetek által kifogásolt anyagok zömét az Európai Unió 2008 augusztusától kivonta a forgalomból, így remélhetőleg hamarosan eltűnnek a hazai boltok polcairól. Sajnos még így is több aggályos rovarirtó szer hatóanyaga marad forgalomban (például az erősen mérgező, esetleges rákkeltő cypermethrin és a hormonkárosító d-fenothrin). 

Védekezés szúnyogok ellen

A szúnyogok elleni védekezés állandóan napirenden van, hisz a hazánkban élő körülbelül 50 szúnyogfaj közül több csípőszúnyog él, amelyek kényelmetlenné, olykor szinte elviselhetetlenné teszik nyáron különösen a vízpartok közelében lévők életét. Ez károsan hathat a turizmusra is.

Higiénés jelentőségük és gyakoriságuk miatt a foltosszárnyú maláriaszúnyog, a gyötrő szúnyog, a házi szúnyog és a mocsári szúnyog a legfontosabbak.

Magyarországon a XX. század közepére eltűnt a malária, és más veszélyes, szúnyog által terjesztett betegséggel sem igazán kell számolnunk. Ritkán előfordulhat nálunk is a nyugat nílusi láz, ám ez a betegség jelenleg nagyon ritka.

Így a szúnyogok elleni védekezésnek lényegében nem egészségügyi, hanem kényelmi okai vannak, tehát nem tűnik indokoltnak a környezet- és egészségkárosító - még a hasznos rovarokat is elpusztító - anyagokkal való szúnyogirtás. Ahogy a malária eltűnése óta a DDT használata sem indokolt, úgy a diklórfosz alkalmazását se lehet tovább védeni. Holott a diklórfoszhoz sajnos a mai napig könnyen hozzájuthat bárki.

A jelenleg rovarölőként használt deltametrin csak vízi környezetre kiemelten veszélyes és lehetséges génkárosító anyag. Az MTA Növényvédelmi Kutatóintézetének munkatársai szerint létezne jobb és a környezetre kevésbé ártalmas vegyi hatóanyag: az etofenprox. Ám ez utóbbi jelenleg biocidként még nem engedélyezett, csak növényvédő szerként árusítják.

Hogyan tartsuk távol a szúnyogokat természetes módszerekkel? Milyen vegyszert használjunk? Hogyan küzdjünk a kullancsok ellen? A cikk folytatását a Tudatos Vásárlók Egyesületének honlapján olvashatják.

Kapcsolódó cikkek:

Nyers uborka, gipsz és házi sündisznó - harc a csótányok ellen

Környezetbarát hangyariasztás és hangyairtás: levendula, sütőpor, ecetes forró víz és a többi trükk

Az elgondolás lényege, hogy napelemek segítségével termelünk elektromos áramot, és azt a részét, amelyet nem használunk fel azonnal, akkumulátorokban tároljuk. Utóbbi energiát fel lehet használni akkor, ha éppen nem termel áramot a napelem (például éjszaka), vagy akkor is, ha hirtelen megugrik a háztartás energiaigénye (például egyszerre használt nagy teljesítményű készülékek). Az ilyen rendszerek Európa nyugati felén egyre népszerűbbnek bizonyulnak az utóbbi években, még úgy is, hogy a tőlünk nyugatabbra fekvő területek kedvezőtlenebbek a beeső napsugárzás szempontjából.

A napelemes szigetüzemű rendszerek előnye, hogy jóval olcsóbbak, mint az elektromos hálózat nagyobb távolságra történő kiépítése. A napelemmel termelt áram egy töltésszabályozón keresztül jut el a fogyasztóhoz abban az esetben, ha csak 12 V vagy 24 V feszültségű egyenárammal működtetett eszközöket táplál.

Amennyiben 230 V-os hálózati áramra tervezett készülékeket is használnánk, egy inverterre lesz szükség, mely a napelemről érkező egyenáramot váltóárammá alakítja, és ellátja a töltésszabályozás feladatát is.

A szigetüzemű elemek beruházási összege nagyjából 300 000 forintnál kezdődik, megtérülési idejük pedig 20-30 év között mozog - a rendszer méretétől, technológiájától, kapacitásától és az energiaáraktól függően. Ha azonban az energiaárak csak átlagosan 5%-kal emelkednek évente, már 15 évre csökkenhet ez az időtartam.

Tudnunk kell azonban a szigetüzemű rendszerekkel kapcsolatban, hogy az akkumulátorok az ilyen rendszerek legdrágább részét képviselik, így minél nagyobb energiatárolási kapacitásra van szükség, annál komolyabb költségnövekedéssel kell számolni. Másrészt azt is figyelembe kell venni, hogy az energiatárolására használt akkumulátorok élettartama 4-5 év, így ezeket rendszeresen cserélni kell. Ez nemcsak újabb költségnövekedést jelent, hanem felveti a hulladékkezelés problémáját is: az elhasználódott akkumulátorok veszélyes hulladéknak minősülnek, le kell adni őket az átvevőhelyeken.

Vértesi Ágnes Éva (ELTE Környezettudományi Klub)

Ajánlat: napenergiával kapcsolatos további cikkeink

Ha otthonunk még légkondimentes övezet, ma már nehezen ússzuk meg, hogy ne kelljen legalább a nap egy részét légkondicionált helyiségben töltenünk, irodában, bevásárláskor, vagy ügyintézéskor. Összegyűjtöttünk néhány ötletet, hogyan csökkenthető a légkondik energiafelhasználása a használat során.

Az Egyesült Államokban az éves elektromos áram fogyasztás közel egyötödét emészti fel a épületek hűtése. Szinte nincs olyan üzlet, iroda, ahol ne zümmögne a központi léghűtés, nem is beszélve a bevásárlóközpontokról. Ilyen környezetben nem csoda, hogy ma már az amerikai autók 98%-ába építenek légkondit.

De nem kell átlépnünk az óceánt hasonló statisztikákért: Nagy Britanniáról sem a hőség jutna elsőre eszünkbe, mégis ma már az itt eladott autók háromnegyedében is találunk légkondicionálót. 

Itthon körülnézve is érezhető a klíma-boom, a légkondicionáló néhány éve még luxuscikknek számított, ma már hipermarket-portéka. Ahogy minden hűtő-fűtő eszköz, a légkondicionáló is energiaigényes jószág, de néhány egyszerű trükkel még a légkondi is üzemeltethető (viszonylag) környezettudatosan.

Csak akkor használd, ha muszáj!

Ezt a tippet már biztos ezer helyen olvastad, legyünk hát túl rajta mi is elsőként.

Leszámítva az igazán elviselhetetlen kánikulai napokat, általában a nyári melegben a délelőttök még elviselhetőek. Ha ezeket az órákat inkább nyitott ablaknál töltöd, és csak a déli melegedés környékén kapcsolod be a légkondit, máris energiát spóroltál.

Az irodában hagyd nyitva az ablakokat éjszakára (ha teheted), hogy a helyiség lehűlhessen az éjjeli levegővel.

Ha rugalmas a munkaidőd, próbálj korábban kezdeni, így a legmelegebb órákat már nem kell az irodában töltened.

Hány fok legyen?

Olyan hőmérsékletre állítsd a gépet, amely komfortos, de nem túl hűvös. A túl hideg levegő nem csak egészségtelen, de amikor újra kimész a melegre, az annál elviselhetetlenebb lesz.
Ha központi vezérlésű légkondicionáló működik a munkahelyeden, nyugodtan szólj az üzemeltetőnek, ha fázol.

Nézz körül az épületben: ha mindenhol kardigánban ülnek az asztalnál a kollégák a júliusi kánikulában, ideje tenni valamit. Ha ellenállásba ütközöl, vesd be az "aki energiát spórol, pénzt is spórol" érvet, ez talán jobban működik.

Mozgasd a levegőt!

Mielőtt a légkondi távkapcsolóért nyúlnál, próbálj kereszthuzatot csinálni, illetve használj ventillátort! Ha mozog a szobában a levegő, az nem csökkenti a hőmérsékletet, de jelentősen befolyásolja a hőérzetünket.

A hatást fokozhatod, ha egy tál jeget teszel a ventillátor elé, vagy kicsit bevizezed a csuklódat.

További tippek az optimális árnyékolásról, a rejtett hőforrások kiiktatásáról és a karbantartásról a Tudatos Vásárlók Egyesületének honlapján.

A cég szerint komoly problémát jelent, hogy a nyomtatókat vagy multifunkciós készülékeket általában csak használják, de nem felügyelik, nem menedzselik a vállalatok - a feleslegesen kinyomtatott oldalak, vagyis a tömegével elpazarolt papír miatt több millió forint landol a szemétkosárban.

A Lexmark számításai alapján elmondható, hogy a vállalatok éves árbevételük átlagosan három százalékát költik közvetlenül a nyomtatásra. Az IDC megállapítása ugyanakkor arra mutat rá, hogy a dokumentumok létrehozásának, rögzítésének, tárolásának, előhívásának, megosztásának és kinyomtatásának költségei elérhetik a céges árbevétel akár öt-tíz százalékát is. Ezt azt jelenti, hogy egy egymilliárd forintos éves árbevételű céget alapul véve a nyomtatással kapcsolatos költségek évente harminc-ötven, illetve százmillió forintot is felemészthetnek.

A Lexmark példájában egy olyan vállalatot említ, ahol 81, jelszóval nem védett gépen 1,14 millió oldalt nyomtatnak az alkalmazottak évente, s ezzel 162 festékkazettát fogyasztanak el. Racionalizálással a 81 helyett 13 nyomtató is elég lenne - igaz, ezeket jelszóval szükséges védeni. A Lexmark Managed Print Services (MPS) szolgáltatásának használatával a korábbi példa alkalmazottai csak 883 435 oldalt fognak nyomtatni, mégpedig feleannyi papírra, mint azelőtt (ha a kétoldalas másolás előírás a vállalatnál.) Ebben az esetben máris csupán 103 festékkazetta fogy évente. Elmondható tehát, hogy a nyomtatók számának csökkenése 43 százalékos költségcsökkenést jelent, a papírköltség a felére csökken, a nyomtatófestékre pedig mintegy harmadával (29%) kell kevesebbet költeni. Így 76 százalékkal kevesebb energia fogy, több mint két tonna (2395 kg) papírral kevesebbet használ el a cég, és 36 százalékkal kevesebb hulladék is keletkezik.

Forrás: Kukabúvár.hu

Magyarországon csak a nyári félévben, Sándor, József és Benedek szorgoskodásától a szőlőszüret végéig számíthatunk napi néhány órányi ideális komfortérzetet biztosító külső hőmérsékletre: az időszak elején és végén kora délután, a nyár nagyobb részében viszont csak éjjel vagy még akkor se. A tél meg egy merő cidri: nem csoda hát, ha elkényelmesedett életünk java részét szívesebben töltjük szabályozott hőmérsékletű térben, mint a szeszélyes külső levegőn.

Az egyenletes kellemességnek azonban nagyon nagy ára van: legalább minden tizedik forintunkat arra költjük, hogy igazodás helyett szabályozzunk. Ennyi pénzt szánunk arra, hogy az ingyenes, ám éves és napi ciklusban erősen hullámzó, sőt azon belül is kiszámíthatatlanul ingadozó pillanatnyi napsütés helyett kedvünk szerint adagolható Nap-konzervet, azaz energiahordozót vegyünk.

A zárt terekbe műszaki eszközökkel precízen adagolt vagy épp onnan elvont hő ki-be rakosgatása azonban csak az egyik lehetséges elvi mód az ingadozások kiegyenlítésére. A másik út az ingyen és fölös mennyiségben, de nem az igényeink szerinti ütemezésben érkező napsütés befogása, összegyűjtése és konzerválása, "eltevése rosszabb időkre". A legnagyobb következetességgel a szoláris építészet viszi végig ezt a logikát. Ha már úgyis összehordunk soktonnányi anyagot és elfoglalunk egy soknégyzetméteres napsütötte terület pusztán azért, hogy összeállítsunk egy külvilágtól elzárt, de fényt és meghatározott anyagokat meghatározott irányokban átbocsátó nyílásokkal körülhatárolt teret, akkor tegyük ezt az elhatárolást az eddigi gyakorlatnál alaposabban: tényleg csak az mászkáljon ki és be, aminek feltétlenül szükséges ki és be mászkálnia! Ha az éves hőigényünk többszöröse ingyen házhoz jön, akkor a bőség idején szedjük össze, tároljuk és vegyük elő a zimankóban, ha meg nagyon tolakodóvá válik, akkor egyszerűen csukjuk ki addig, míg nem szelídül.

A szoláris (naphasznosító) építészet gondolkodása négy csomópont köré tömörül:

• az épület tájolásával, kompakt tömegalakításával, célirányosan megtervezett és precízen kivitelezett anyaghasználatával mindig annyi fényt és meleget engedjünk be, amennyit épp hasznosítunk, vagy amit el tudunk tenni máskorra
• az épületben zajló tevékenységekből keletkező hőből csak annyit engedjünk ki végleg, amennyit semmiképp se tudunk elspájzolni
• a levegőt inkább mozgassuk és tisztítsuk, mint nyakra-főre cseréljük és fűtsük-hűtsük
• ami nem kíván feltétlenül méregdrága egyenletes klímát, annak kívül tágasabb

Bár a szoláris építészet megoldásainak több eleme is alkalmazható már meglevő épületeken, igazán hatásos és gazdaságos eredményt az új építéseknél ígér a rendszer. A külső energiabevitel módszeres csökkentésével az épület, a ház egyre kevésbé függ a műszaki környezetétől, habzsoló és követelőző lakógépből a természeti adottságokhoz simuló, abba passzívan, ám sikeresen beilleszkedő élőhellyé válik. A passzív ház kifejezés jóval több költői képnél: a különlegesen energiatakarékos épületek közül az kaphatja meg ezt a címet, amely a nemzetközileg pontosan rögzített műszaki és környezeti előírásokat teljesíti. A fosszilis energiaforrásokat fölélő "hagyományos ház" ma elképzelhető legtávolabbi ellenlábasa az aktív ház: olyan épület, amely a nem energiatermelési célú alaphivatásai teljesítése mellett a közvetlen környezetéből begyűjtött energiákból még másoknak átadható többletet is képes termelni.

Kétségtelen, hogy valamennyi energiatakarékossági mód közül a szoláris építészet elvei szerint felhúzott új épület jelenti a legnagyobb léptékű "energiatakarékossági beruházást", hiszen ilyenkor nem módosítunk, azaz hozzáragasztunk már meglevő nagyhoz valami kisebbet, hanem szó szerint az alapoktól elölről kezdünk. Ám a kép csalóka: az első passzív ház minősítést kiérdemlő magyarországi lakóépület mintegy húsz százalékkal került többe egy lakófunkciókban azonos képességű "hagyományos háznál" - és van még vagy százhúsz éve arra, hogy a jövő mindenkori földgáz- és szénáraival szembesüljön.

Vértesi Ágnes Éva, ELTE Környezettudományi Klub