Motoros hajókázás üzemanyagtartály, olaj, levegő-, víz-, vagy zajszennyezés nélkül? Már lehetséges. A hibridautók sikere után lassan egyre többen figyelnek fel a napenergiát is hasznosító elektromos vízi járművekre. Ilyen hajókat gyárt az a kanadai cég is, aki a teljesen elektromos, könnyű és csendes Infinyte-ot árulja. A katamarán egy egyszerű joystick-kal irányítható igazi játékhajó, ráadásul az eddig használt motoros vízi játékszerekkel ellentétben, egyáltalán nem bocsát káros gázokat a levegőbe vagy olajcseppeket a vizekbe, és még zajt sem csap működés közben.

Az elem típusától függően átlagosan tíz órát képes egyhuzamban menni, de bármilyen hagyományos 240 Voltos áramforrásról feltölthető. Hogy közvetetten se legyen káros hatása, a szuperkönnyű szerkezetet újrahasznosított anyagokból, környezetbarát gyártási folyamatok során készítik. Kis súlyának köszönhetően az Infinyte könnyedén lebeg, siklik, vagy fordul akár 360 fokos szögben is a víz felszínén, írják a honlapján. A kanadai gyártócég szerint az elektromos hajó irányítása gyerekjáték, és Észak-Amerika után már Európa több országában is adtak el belőle, darabját körülbelül 13 ezer dollárért (2,3 millió forint).

A cég következő modellje egy nagyobb, napenergiát is hasznosító hajó lesz, amire tetőt is szerelnek a beépített napelemek számára, és amin akár tíz ember is kényelmesen elférhet. Mivel ezeket a hajókat leginkább szórakozásra használják, azt pedig egyébként is napos időben szokás, igencsak logikus választásnak tűnik a napenergia. Igaz, a napelemmel működő hajókat egyelőre borsos áron adják, egy másik kanadai gyártó Loon nevű nyolc személyes, napelemes tetővel ellátott kishajójáért 32 ezer dollárt (5,7 millió forintot) is elkérnek.

A világ egyik legnagyobb ital- és ételgyártó cége, a PepsiCo 2010 óta a környezetvédelemre is nagy erőkkel fókuszál. Persze nem csak a Pepsi teszi ezt, a multinacionális nagyvállalatok körében az utóbbi években lassan presztizskérdéssé váltak a zöld újítások. A fő motiváció elsősorban persze az egymással való rivalizálás, de a Föld szempontjából ez semmit sem von le a környezetbarát megoldások értékéből.

A Pepsi most úgy néz ki, elsőként jön ki a teljesen megújuló, száz százalékban növényi eredetű alapanyagokból készülő műanyagpalackkal. A tradícionális, és mostanra a világon mindenütt nagyon elterjedt és rengeteg gondot okozó PET-palackokkal ellentétben ennek előállítása nagyságrendekkel kisebb CO2-lábnyomot eredményez, ráadásul persze újrahasznosítható is.

A zöld palackot biológiai alapú nyersanyagokból készítik: a fő alkotóelemei kukoricahéj, köles és fenyőtoboz. Hamarosan a cég saját élelmiszer üzletágának melléktermékeit is felhasználják majd, így például a krumplihéjat, narancshéjat, vagy a zabhüvelyt is. A flakon tehát teljes mértékben növényi alapú, megújuló alapanyagokból készül, újrahasznosítható, és a megszólalásig hasonlít a petróleumból gyártott PET-palackokra. Kinézetre, tapintásra és funkcióit tekintve tökéletesen megegyezik a régi, környezetszennyező flakonokkal. A Pepsinél azt ígérik, az új környezetkímélő palackkal kereskedelmi forgalomban 2012-től találkozhatunk.

A Pepsi egyik legjobb ötlete ebben az újításban az, hogy saját élelmiszer-üzletága melléktermékeinek talált hasznos helyet, ezzel például egy San Francisco-i környezetvédelmi alapítvány - a többek között a Coca-Cola és a McDonalds környezetbarát lépéseit is méltató - As You Sow elismerését is kivívta. Az alapítvány főleg az ökolábnyom-csökkentés, és fosszilis energiaforrásoktól való függetlenedés terén mutatott felelősségvállalást dícsérte. 

A legnagyobb rivális, a Coca-Cola szintén elindult ezen az úton. Már forgalmazzák azokat a Pepsiéhez hasonló, bár mindössze 30 százalékban növényi eredetű palackokat, melyeket cukornád felhasználásával készítenek. A Coca-Cola is azt ígéri, igyekeznek a közeljövőben olyan eljárást kifejleszteni, ahol a palackok alapanyagának maradék hetven százaléka is növényi eredetű lehet.

A terepen dolgozó biológusoknak gyakran komoly dilemmát okoz az állatok azonosítása. Körülményes módszer ugyanis a szavanna vagy a bozótos közepén fotódokumentációból visszakeresni a megpillantott egyedet, avagy DNS-mintát venni a föllelt ürülékből. Egyetlen digitális fotó és egy megfelelő szoftver segítségével azonban most pillanatok alatt képesek megmondani, ismerős egyed csapáját keresztezték-e. Az április 17-e és 20-a között az olaszországi Trentóban rendezett nemzetközi multimédiás tartalomfeltárási konferencia (ICMR2011 http://www.icmr2011.org/program.php) egyik különlegessége volt a chicagói Illinois Egyetem és a Princeton Egyetem informatikusai és biológusai által kifejlesztett és StripeSpotternek elnevezett program, amelyet Kenyában teszteltek alföldi és Grévy-zebrákon, méghozzá tökéletes sikerrel.

Zebraugratás egy 19. század végi felvételen

A zebráról készített fotót a program vízszintes sávokká szabdalja, fölerősítve közben a fehér és fekete pixeleket közötti kontrasztot, így voltaképpen alacsony felbontású képpé alakítja a felvételt. A sávok adják a zebra-vonalkód (StripeCode) alapját.

Jóllehet az állat testén nem egyforma a csíkozás, mégis a különböző testtájakról származó sávokban a fekete és fehér vonalak egymáshoz viszonyított aránya állandó – így azonosítható a zebra. Más, a zebrák azonosítására használt rendszerek kevésbé pontosak, bonyolultabbak és kevésbé automatizáltak. Az egyedek új szoftverben tárolt "csíkkódjaihoz" további fontos adatokat kapcsolhatnak a terepen dolgozó kutatók: például GPS-koordinátákat, a populáció jellemzőit és megfigyelési jegyzeteket.

Az új programot más fajok esetében is kipróbálják majd; a feltétel az, hogy az állat kevés színből álló, nagyméretű mintázattal rendelkezzen - ilyenek például a zsiráfok vagy a tigrisek. A szoftverről írt angol nyelvű tanulmány elolvasható itt; az azonosító projekthez bárki csatlakozhat.

Indul Magyarországon az Év Fája vetélkedő, amelyre bárki jelölheti kedvenc fáját. Idén "Hős Fa" kategóriában is lehet nevezni.

Az idei év újdonsága a "Hős Fa" kategória: erre a címre olyan fák jelölését várják, amelyeknek élete vagy természetes környezete, élőhelye veszélyben van, és amelyeknek megmentéséért a jelölők sikeresen küzdöttek vagy küzdenek még most is.

Az Ökotárs Alapítvány által meghirdetett vetélkedőn nem a legnagyobb vagy legöregebb fát keresik, hanem azt, amelyik a jelölőknek valamiért fontos: kapcsolódik hozzá egy helyi történet, találkozási pontot kínál, vagy bármilyen más szerepet tölt be az ott élők mindennapjaiban. A fát egyének és közösségek is jelölhetik, akár baráti társaságok, családok, iskoláscsoportok, civil szervezetek, önkormányzatok vagy vállalkozások.

A versenyre jelölt fákból az Ökotárs Alapítvány szakmai zsűrije 12-13 döntőst választ a beérkező jelölések számának függvényében, ezek közül a közönség szavazással választhatja ki kedvencét. Az Év Fája a legtöbb szavazatot kapó jelölt lesz - közölte a szervező az MTI-vel.

A jelölésnek tartalmaznia kell a fa történetét, pontos helyét, egyéb adatait és egy fényképet. A jelöléseket az alábbi oldalon lehet beadni az ott található adatlapon június 20-ig. Az Év Fája címet egy fa csak egyszer kaphatja meg, de a versenyben a korábban már jelölt fák is részt vehetnek.

Az egész országban meghirdetett Év Fája pályázat az Európai Év Fája versenyhez kapcsolódik. A megmérettetés célja, hogy a fák természetben betöltött szerepén keresztül felhívja az emberek figyelmét a környezettudatosságra.

A kezdeményezés 2010-ben nem várt érdeklődést keltett: a július 31-i határidőig összesen 125 fát jelöltek az ország minden részéből magánszemélyek, civil szervezetek és önkormányzatok. A döntőbe jutott 13 fára több mint 16 ezer érvényes szavazat érkezett, ezek közül a nyertes letenyei platán 4346 szavazatot kapott. A platán a 2011 elején lebonyolított európai versenyen harmadik helyezést ért el.

Forrás: mti

Ki ne játszott volna már el a gondolattal, milyen lehet a szárazföld helyett inkább egy puhán ringatózó hajón élni? A holland fővárosban például kifejezetten elterjedtnek is számítanak a híres kanálisokon lebegő hajólakások. Ha pedig a túlnépesedés problémájára gondolunk, különösen előrelátó dolognak tűnik, hogy a jövőben akár a vízfelületekre is lakóövezetként nézzünk.

A lebegő hajó-otthonok legújabb generációja a brit Shepperton "Eco-floating Homes" projekt, melynek során olyan lebegő környezetbarát házakat építenek, melyek fenntartható energiaforrásokat hasznosítanak, kellemes környezetbe telepíthetők és teljesen összerakva érkeznek meg a kívánt helyre.

A legkisebb, egy hálószobás úszó házat márciusban mutatták be Londonban. Teljesen berendezve és felszerelve 99 ezer angol fontért (közel 30 millió forintért) lehet megvásárolni, de a tervezőktől rendelhető nagyobb, több hálószobás, vagy akár kétemeletes ház is, melyet a megrendelő kérésére bármelyik tóra vagy folyóra leszállítanak.

A brit tervezők állítólag maguk egy a Temzén lebegő hajón éltek, mielőtt belefogtak a vállalkozásba. Céljuk, hogy egészséges és környezetbarát otthonokat hozzanak létre, melyek nem csak jól mutatnak a vizek felszínén lebegve, de a legmagasabb fokú kényelmet biztosítják lakóiknak, miközben a lehető legkisebb energiaköltséget és CO2-lábnyomot hagyják maguk után. Napelemes fűtés, szélturbinák, saját szennyvízkezelés, és olyan passzív energiarendszerek segítenek ebben, mint amilyen például a zöld, növényekkel borított tető.

A hajótest majdnem fél méterrel lebeg a vízfelszín fölött, és mivel acélból készül, ezért sem a viharos időjárás, sem a nagy hullámok nem tudják felborítani. A lebegő otthonok egyetlen hátránya talán, hogy állóhajók, vagyis közlekedni maguktól nem tudnak: az esetleges költözést vontatóhajóval kell megoldani.

Még több külső-belső kép a lebegő házakról itt.

Mesterséges szuperbőr is lehet abból a rugalmas anyagból, amit a Stanford Egyetem kutatócsoportja fejlesztett ki és mutatott be nemrég Washingtonban. Zhenan Bao előzőleg egy szuperérzékeny szenzoron dolgozott, azt a koncepciót fejlesztette tovább, amikor létrehozta a rugalmas anyagot, mely önmagát látja el energiával, méghozzá napelemek segítségével. A kutató és csapata polimerből és szén alapú anyagokból hozott létre napelemcellákat, melyek szintén rugalmasak lettek, bárhogyan nyújthatók és formázhatók, ezért képesek árammal ellátni az új anyagot is, és az így akár robotok bőre is lehet a jövőben.

Zhenan Bao előző projektje, a rendkívül érzékeny szenzor is teljesen rugalmas, ráadásul a legkisebb nyomásra reagál: szó szerint megérzi azt is, ha apró lábaival rászáll egy légy. A szenzor akármilyen vékony, akár csupán 1-2 nanométer vastagságú anyagra is felvihető (nanométer: a milliméter egymilliomod része). Nem csak érzékeli, képes különbséget is tenni a hozzá érő anyagok között, tudja, hogy vegyi vagy biológiai anyagról van szó. Megérzi a kemikáliák jelenlétét a vízben vagy a vízpermetben, de az olyan biológiai anyagokat is felismeri, mint a például az egyes betegségek jelenlétét jelző, úgynevezett biomarker fehérjék. Az elképzelések alapján a jövőben robotokat fednének be vele, így azok érintéssel képesek lennének meghatározni egy-egy betegség jelenlétét az emberben, esetleg izzadtságból megállapíthatják valakiről, hogy részeg-e.

A szenzorok működéséhez szükséges áramot nem csak, hogy napelemek segítségével szerzi be a szuperbőr, de mivel a gyakorlati hasznosítás során biológiailag lebomló műanyagra tervezik felvinni, az új technológia teljesen környezetbarát is. A rugalmas napelemek előnye, hogy mint minden rugalmas anyag, sokkal erősebbnek számítanak, és rengeteg szituációban nagyon jól jöhetnek. Ha nem csak egyenes felületeket tudunk bevonni napelemmel, akár ruhán is viselhetjük a jövőben, és ruházatra csatlakoztatott kisebb elektronikai eszközöket, például mobiltelefont is feltölthetünk majd így. A kutatók elképzelései szerint első körben egyenruhák készítői vehetik hasznát a találmánynak, de a rugalmas napelemcellák olyan egyenetlen felületekre is felvihetők lesznek, mint a különféle lencsék, az épületek boltívei, vagy az autók karosszériája.

A Magyarországon forgalomba kerülő biológiai úton lebomló műanyagszatyrok szinte kivétel nélkül szemfényvesztésen alapulnak: a szokásos műanyagok mellett különböző katalizátoranyagokat tartalmaznak, melyek hatására a műanyagláncok gyorsabban szétesnek, de szó sincs mikroorganizmusok általi, szerves lebomlásról - közölte Graczka Sylvia, a Humusz Szövetség kommunikációs vezetője a Greenfóval.

"Valóban léteznek természetes alapanyagokból - például burgonya- vagy kukoricakeményítőből - készülő szatyrok, amelyek elvileg teljesen képesek lebomlani. De a Magyarországon forgalomban lévő bioszatyrok 99,9 százaléka nem ilyen" - mondta Graczka. Szerinte ez utóbbiak, bár szerepel rajtuk a környezetbarát termék védjegy, olyan, gyakran nehézfémeket tartalmazó katalizátorokat tartalmaznak, amelyek gyorsítják a műanyagláncok hasadását, ezáltal a szatyor szétesését.

"Ugyanolyan műanyag szatyrokról van szó [mint a hagyományosak], csak még plusz adalékanyagokat tartalmaznak. Ezek az adalékok, amellett, hogy az egészségre veszélyesek, a szelektív gyűjtést is beszennyezik: az újrahasznosítók panaszkodnak, hogy nem tudják ugyanúgy kezelni ezeket a szatyrokat, mint a hagyományos nejlonzacskókat" - fejtette ki a Humusz kommunikációs vezetője. (A szatyrokat a szelektív gyűjtőszigeteken a PET-palackok helyére lehet dobni).

Mint mondta, házi kísérleteket is végeztek, hogy az elvileg 90 nap alatt lebomló zacskók valóban szétesnek-e. "Szó sincs ilyesmiről, nem tűnnek el; de ha szét is esnek egy idő után, attól az még apró darabokra hullott műanyag lesz" - hangsúlyozta.

Graczka Sylvia szerint egyszerű adótechnikai megfontolások állnak az áruházláncok bioszatyor-forgalmazása mögött: a termékdíjtörvény ugyanis úgy rendelkezik, hogy ha a kibocsátott szatyrok egynegyede ilyen, nem kell termékdíjat fizetni a fennmaradó háromnegyedre sem.

"A Humusz álláspontja az, hogy egyáltalán nincs szükség szatyrokra: sem lebomlókra, sem nem lebomlókra. Elrakható vászontáskák és hasonló, tartós bevásárlótáskák használatát javasoljuk. Írországban, amikor bevezették a zacskóadót, néhány hónap alatt 94 százalékkal visszaesett a szatyrok használata. Ez jól mutatja, hogy valójában nincs rájuk szükségünk" - mutatott rá a szóvivő.

Forrás: greenfo.hu

Környezetbarát bútorokról még elég keveset hallottunk, pedig már több mint tíz éve létezik az elképzelhető legzöldebb bútorkoncepció, mely egészen konkrétan élő növényekből áll. A Pooktre művészei, Peter Cook és Becky Northey fák irányított növekedésével alkotják műveiket, a szoborszerű élő fa-alakzatokat, illetve használati tárgyakat, például kerti széket vagy asztalt is.

Az 1999-ben ültetett "Balerína" így nézett ki 2008-ban

Peter "Pook" Cooknak 1986-ban jutott eszébe, hogy fotelt nem csak faragni, de akár növeszteni is lehetne. Kilenc évvel később partnerével megalapították a Pooktre-t, ahol azóta már művészi szintre emelték az élőfa-szobrászatot, vagyis a fák növekedésének irányítását. 

Néhány fát azért alakítgatnak, hogy később kivágás és száradás után már formázott beltéri bútor váljon belőlük, a legtöbb azonban a földbe gyökerezve kertibútorként, vagy szoborként éli le időnként igazán hosszú életét. A formákat először papíron tervezik meg, majd évekig növesztik a valóságban a megálmodott mintákat.

A dizájner Peter Cook az 1998-ban ültetett kertiszékében

Egy kertifotelre az ültetéstől kezdve körülbelül 7 évet kell várni, míg eléri kívánt alakját. A faszobrászok évente öt darab ilyen fát bocsátanak áruba, de különféle együttműködésekre is hajlandóak: segítenek megtanítani, hogyan csináld magad a saját kertedben, vagy ha kell, ők maguk fel is nevelik az eladásra szánt bútordarabot, és átültetik a megfelelő időben.

A prototípus 1998-ban készült el, és semmilyen üvegből vagy kőből készült rész nincs benne. Az újabb modelleket már ezekkel az anyagokkal is megpróbálják variálni: a kerti asztalként funkcionáló fa ágai közé például gránitból készült asztallapot tesznek.

Még több kép, és a művészek elérhetőségei a honlapjukon.

Milyen lenne, ha olyan áramvonalas, sofőr nélküli panorámás buszok lepnék el a nagyvárosok utcáit, melyek amerre csak járnak, jó levegőt hagynak maguk után? Valószínűleg sokkal több városlakó állna át a tömegközlekedésre.

A levegőtisztító busz, bármilyen bizarrul hangzik, már nem utópia, mióta Alain Monteiro megalkotta a SKhy nevet kapott csodajárgányt. A jövő busza napenergiát és kinetikus energiát is használ, újrahasznosítja a szennyvizet, és sokkal balesetbiztosabb, mint a hagyományos, emberi sofőr által hajtott járművek. Ezt a buszt ugyanis GPS és szenzorok segítségével számítógép vezeti, természetesen sokkal kisebb hibaszázalékkal.

A portugál feltalálót a növények ihlették: a busz gyakorlatilag magának termeli a működéséhez szükséges energiát, elsősorban víz és napfény segítségével. Teljes tetejét napelemek fedik, és még a féke is extra energiát termel, igaz nem a busz mozgásához, hanem a hidrogén vízből való kivonásához járul hozzá. Az üzemanyag elsősorban szennyvíz, kipufogógáz helyett pedig tiszta víz termelődik.

Az energia- illetve hidrogéntermelést a busz akkor is folytatni tudja, amikor áll. Áramvonalas formái szuperkönnyű alumíniumvázat rejtenek, mely könnyen újrahasznosítható. A busz teljes belseje pedig, beleértve az üléseket, egykori flakonokból előállított, a végtelenségig újra és újra felhasználható műanyagból épül fel. A hatalmas ablakokra akár közlekedési, vagy időjárással kapcsolatos információt is vetíthetnek, amellett, hogy körpanorámát nyújtanak, és mint néhány szemüveg, erős napfény hatására automatikusan besötétednek.

És ez még nem minden. Nem csak, hogy nem szennyezi tovább, de SKhy-busz egyenesen tisztítja a levegőt. Külső oldalán beszívja, és különböző anyagok segítségével megszabadítja a külső levegőt a CO2-tól: vagyis amerre jár, tisztább levegő marad utána. 

A kiszűrt szén-dioxidot később több dologra is fel lehet használni, a feltaláló szerint például arra lenne jó, hogy kalcium-karbonát készüljön belőle, ami helyettesíthetné a papírgyártáshoz eddig használt fából készült szálakat.

A hidrogénhajtású robotbusz a város igényeitől függően 72 vagy akár 128 férőhelyes is lehet.

Fotók: trendhunter.com