Beköszöntöttek a komolyabb mínuszok, és ezt nem szereti mindegyik növényünk.

KÉP: Pixabay

Reggel óta azon filózom, hogy talán a hétvégén mégis ki kellett volna ásni a kannavirág gumóját, ha már a levele bebarnult az utóbbi fagyos éjszakák miatt. A kanna is egyike azoknak a kerti növényeinknek, amelyek nem szeretik a zimankót. Sőt, mondok még rosszabbat: hiába mondják, hogy a leander simán elvisel enyhébb fagyokat, nem kell azonnal beköltöztetni télire, de lehet olyan időjárási jelenség, amikor a levegő még pluszos (a hőmérő magasságában), ellenben a talaj közelében fagy: ha ez éri a leandert, elsőre nem is látszik rajta fagysérülés, de lehet, hogy pár nap vagy hét múlva jön elő. Szóval a mínusz nagyon alattomos hőmérséklet, oda kell figyelni az erre érzékeny növényekre.

Na jó, de miben tér el a dér és a zúzmara? Látszatra nagyon hasonlóak, fehér jégcsipke jelenik meg a növényeken, tárgyakon. Mind a kettő úgy alakul ki, hogy a levegőben lévő vízpára kicsapódik a felületeken. Minél melegebb ugyanis a levegő, annál több nedvességet képes tárolni. Ahogy lehűl a levegő, a benne lévő víz kicsapódik: ha a levegő hőmérséklete eléri a harmatpontot, megkezdődik a kicsapódás. Ha a hőmérséklet fagyáspont alá süllyed, akkor a harmatpont helyett már fagypontról beszélünk, és már nem harmatként csapódik ki a levegőből a vízgőz, hanem dérként vagy zúzmaraként.

KÉP: Pexels

A kialakulásuk körülményei azonban nagyon mások: 

Az, hogy egy növény mennyire viseli el a fagyot, függ a genetikájától, illetve mínuszok tartósságától. A növények számára a fagypont olyan -2 Celsius-fok lehet, tehát egy ennél hajszállal enyhébb fagy még nem feltétlenül okoz visszafordíthatatlan károsodást a sejtjeikben. Amelyik növény a fagyok érkeztéig nyugalmi állapotba kerül, az jobban elviseli a hideget, mint a "felkészületlenek". Utóbbiak közé tartozik például a paradicsom, amely még fagypont feletti hőmérséklet esetén is kárododhat, még akkor is, ha a növény nem látszik sérültnek, a hideg miatt bekövetkezhetett a sejtjeiben visszafordíthatatlan károsodás. Nem csak a jég okoz kárt, hanem a dehidratáció is, amelyet az okoz, hogy a növény felszínén képződő jégkristályok "kiszívják" a vizet a sejtekből. 

A fagytűrő növények képesek védekezni az ellen, hogy a sejtjeikben jégkristályok alakuljanak ki, amelyek tönkreteszik a sejteket. Számukra nem is a fagy az első számú veszély, hanem a változékony időjárás, amikor egy fagyos időszakot enyhülés követ, majd újra fagy, újra enyhül. Ez sokkal inkább károsíthatja a növényt. A fagy időpontja is veszélyes lehet a fagytűrő növények számára: ugyanaz a mínuszos hőmérséklet, amely elviselhető volt télen, sokkal kockázatosabb tavasszal, amikor már beindult a nedvkeringés a növényben. 

Még egy fontos tény: a meteorológusok 2 méter magasságban mérik a hőmérsékletet. Tehát az alatt bőven lehet akár a talajfelszínig is ugyanannyi a hőmérséklet bizonyos helyeken, vagy fagyzugokban sokkal-sokkal kevesebb. 

TIPP: Érdemes a tél folyamán a kerted különböző részein többször megmérni a hőmérsékletet, hogy kiderüljön, hol van a legmelegebb és hol a leghidegebb zug. Ennek nagy hasznát veszed a tavaszi ültetéskor (a meleg zugokban korábban fog csírázni a mag), illetve az ősszel (a meleg zugokban tovább megmaradnak az egynyári növények).

365Zö