Nemcsak a lakosok, hanem 100 vendéglátóhely és a helyi cégek is úgy döntöttek, nem szívnak szeptemberben Seattle-ben: nem használnak műanyag szívószálat, ezzel is támogatva a Lonely Whale Foundation (Magányos Bálna Alapítvány) környezetvédelmi tevékenységét. 

Cetcápák kérték: ne szívjunk!

A szívószálmentesítés Magyarországon is pörgős téma volt idén nyáron, mert a sok kicsi műanyagszál összességében eszméletlen mennyiségű szemetet jelent. Csak az Egyesült Államokban naponta 500 millió szívószál egyszeri használat után megy a kukába vagy rosszabb esetben a környezetet szennyezi. Mintha az emberek már nem is tudnának a saját szájukkal pohárból vagy üvegből inni.

A legfrissebb előrejelzések szerint 2050-re több műanyag lesz a világ-tengerekben, mint hal. És harminc év múlva a tengeri madarak emésztő-rendszerében is 90 százalék műanyag lesz, s csak 10 százalék táplálék.

A seattle-i kampány azért különleges, mert az egész város összefogott, a legmenőbb nevek támogatják a kezdeményezést. A Seattle Seahawks és a Seattle Mariners stadionjától kezdve a helyi óceanáriumon át a reptérig mindenki vállalta, hogy nem használ műanyag szívószálat szeptem-berben, sőt, sokan utána sem (helyette papírszívószálat lehet kérni, ha nagyon muszáj). A non-profit alapítvány célja, hogy egy hónap alatt legalább egynapi szívószálmennyiséget megtakarítson a város.

Műanyag szívószál helyett Magyarországon is lehet vásárolni papír- vagy fémszívószálat, utóbbi ráadásul mosogatógépben is mosható, tehát korlátlan alkalommal higiénikusan felhasználható.

Az amerikai kezdeményezéshez ide kattintva lehet csatlakozni.

Egy kaliforniai tejtermelő farmer elhatározta, ahelyett, hogy másokra várna, inkább maga lép a klímaváltozás elleni küzdelemben. Albert Straus meglátta lehetőséget a tehenei trágyájában: ez bizony nem eltakarítandó szemét, hanem majdnem ingyenes energiaforrás. Kinyeréséhez biogáz-fejlesztőt épített, amelyben a trágyából erjesztéssel metángázt és abból egy generátorral elektromosságot állíthat elő. Majd az állatok etetéséhez használt nyergesvontatóját autószerelő szomszédja segítségével elektro-motorossá alakította.  

Straus Family Creamery Video

Straus 8 évet fektetett az ötlet megvalósításába, de most elmondhatja, hogy lekörözte a Tesla  elektromos autókról híres Elon Muskot, aki leg-korábban 2017 szeptemberében lesz készen elektromotoros kamionjával.

Straus Family Creamery Video

Ráadásul a gazda – bár nincs közgazdász végzettsége – az úgynevezett körkörös gazdaság terén is nagyon alkotott. Ennek az irányzatnak az a célja, hogy az anyagok állandó körforgásban legyenek, mindent haszno-sítsanak újra vagy alakítsanak át feldolgozhatóvá, tehát szűnjön meg a hulladék. Straus a farmján megvalósította a maximális hulladék-hasznosítást: amit az állatok "termelnek", az hajtja az állatokat ellátó gépeket.

Straus Family Creamery Video

A biogázas generátorral előállított tiszta áram hajtja a tejgazdaság minden autóját, de a legnagyobb jármű, a 15 tonnás IH nyergesvontatója korábban dízelüzemű volt. Ennek átalakítását végezte el a gazda másodmagával, és most már a 300 tehén takarmányozását is környezet-barát módon tudja megoldani.

Straus Family Creamery Video

Ráadásul Straus számításai szerint anyagilag is megéri: a 80 kilowattos generátor havonta 28 800 kilowatt-óra zöld villanyáramot szolgáltat, valamint forró vizet a gazdaság és a tehénkarámok takarításához. A beruházás 330 ezer dollárba került, de Straus évente 50 ezer dollárt takarít meg a trágya energiává alakításával.

Straus Family Creamery Video

"Az én elektromotoros teherautóm nem csupán hasznos segítője a gazdaságunknak, hanem annak is jelképe, hogy gazdagok vagyunk olyan szellemi és anyagi forrásokban, amelyekkel felvehetjük a harcot a klímaváltozás ellen. Egy olyan fenntartható organikus gazdaság modelljét szerettem volna létrehozni, amely egyaránt jó a Földnek, a talajnak, az állatoknak és az itt dolgozó embereknek, akik új életet szeretnének lehelni a vidéki közösségekbe", mondta Albert Straus.

Egy termék valódi árába az is beleszámít, amennyit a következőért fizetünk – vagyis minél tovább tudunk használni egy okostelefont, laptopot vagy tabletet, annál gazdaságosabbnak tekinthető. És nemcsak gazdaságos, hanem környezetkímélő is, hiszen a hosszú használat azt is jelenti, hogy a termék könnyen javítható. 

Éppen ez volt a fő szempont az iFixit* és a Greenpeace** közös felmérése esetében. A világon első alkalommal került sor arra, hogy 17 gyártótól 44 népszerű mobileszközt választva azokat javíthatósági szempontból rang-sorolják. Megvizsgálták, hogy ezeket a 2015 és 2017 között gyártott termé-keket mennyire egyszerű szétszerelni, van-e hozzájuk pótalkatrész és netes javítási útmutató.

KÉP: Greenpeace

Hogy ez miért fontos? Ha a kétéves telefonunknak bekrepál az akksija vagy megreped a kijelzője, akkor ideális esetben csak azt cseréltetjük ki, és nem veszünk új telefont. De ennek egyik feltétele, hogy az akkumulátor és a kijelző cserélhető legyen, nem pedig egybeépített a készülékkel. A javíthatóság tehát jó nekünk, és jó a Természetnek. 

De azért is fontos, mert bár a készülékek egyre könnyebbek és vékonyab-bak, mégis rengeteg különleges, drága, nehezen hozzáférhető alapanyag szükséges a gyártásukhoz. A javíthatóságnak köszönhetően viszont a ter-mészeti erőforrásokat is kíméljük. Egy átlagos mobiltelefonban 1700-1800 alkatrész van, a periódusos rendszerben felsorolt fémek közül 62 félét használnak fel a gyártáshoz, a 17 ismert ritkaföldfém közül 16-ot. Utóbbi-akhoz tartoznak például a neodímium, terbium és diszprózium nevű ásvá-nyok, amelyek a  rezgő üzemmód létrehozásához kellenek. A javíthatatlan készülékekből gyakrabban lesz e-hulladék, ami szennyezi a környezetet és pazarlás a drága nyersanyagokkal.

Visszatérve a javíthatósági rangsorhoz, az iFixit a javíthatóságokat 1-10-ig osztályozta, a legjobb (legnagyobb) pontszámot olyan termékek kaphat-ták, amelyeket viszonylag olcsó megjavítani, mert könnyen szétszerelhetők és a neten elérhető a javítási útmutatójuk. Ugyancsak növelte a pont-számot, ha egy termék upgrade-elhető, ha hétköznapi műszerész szer-számokkal is javítható, illetve az alkatrészeik csereszabatosak. A Green-peace külön nézte, hogy az adott kütyüből mennyire egyszerűen lehet kivenni az akkumulátort és a kijelzőt (ezeket és más alkatrészeket is sok gyártó ragasztóval rögzíti a tokhoz).

FORRÁS: Greenpeace, iFixit

Általában a legkönnyebben javítható mobileszközök a laptopok, de az iFixit szerint úgy fest, a Microsoft és az Apple még nem hallott erről. Az Apple, a Google és a Samsung egyes termékei javíthatók, mások nem, tehát még a maguk alkalmankénti jó példáját sem követik. A vizsgált készülékek 70 százalékában bonyolult az akkumulátor cseréje, és csak 7 százalékot ter-veztek meg úgy, hogy ezt a cserét a felhasználó maga is elvégezhesse. A cserélhetetlen akksi azt is jelenti, hogy idővel a készüléket állandóan tölte-ni kell, ami drága és környezetterhelő.

Az iFixit elemzése szerint elenyésző azon elektronikai gyártók száma, akik részletes információkkal látják el vásárlóikat arról, hogyan javítsák meg a készüléküket. Vizsgálatuk úgy találta, hogy mindössze három márka, a Fairphone, a Dell és a HP biztosít folyamatosan frissített kézikönyvet és cserealkatrészt.

* Az iFixit.com egy olyan internetes közösség, amelynek tagjai mindenkinek segítenek javítási tanácsokkal, útmutatókkal. Küldetésük, hogy az eldobhatósággal szemben a tartósságot népszerűsítsék. Nevüket "kütyü-bontós" projektjeik tették híressé. A közösség blogja az ifixit.org címen elérhető, ők adták a szakmai hátteret a Greenpeace felméréséhez.
** A Greenpeace a világ legnagyobb független természetvédelmi és környezetvédelmi szervezete.

Minden embernek eltérő hosszúságú és erősségű a két lábfeje, fokozot-tabban is terheli egyiket a másiknál. Nem meglepő, ha emiatt az egyik edzőcipője mondjuk a nagylábujjnál kilyukad vagy az egyik cipő sarka jobban kopik. Ez viszont azt vonja maga után, hogy ha javíthatatlan a hiba, ki kell dobni (rászorulónak ajándékozni) mindkét cipőt.

Ilyesmi nem fordulhat elő a KI ecobe edzőcipővel, amelynek alkotórészei igény és elhasználódás szerint cserélhetők. De ez csak az egyik előnye a lábbelinek, amely újszerű koncepciójával együtt is viccesen pont Ötzi, az Alpokban megtalált kőkori ember bocskorára emlékeztet.

Pusztán 5 elemből áll: talp, sokpántos felsőrész, belsőrész, talpbetét, fűző.

A cipő további előnyei: összeállításához nem kell környezetszennyező ra-gasztó; mivel a vásárló végzi az összeállítást, ezért kevesebb munkás elég a cipőgyártáshoz; a funkciótól függően elhagyhatunk vagy hozzáadhatunk elemeket; mi magunk dönthetünk az elemek színéről; szuperül néz ki.

Ami a szín- és mintaválasztékot illeti, nem lehet panaszunk, az egységes vagy eltérő elemekből 10 ezer különféle variáció lehetséges. Ha más nem, hátha ez segít abban, hogy az 5 perc alatt összeállítható moduláris edző-cipő széles körben elterjedjen.

A KI ecobe fejlesztőinek agyában először csak az járt, hogy megalkos-sanak egy mérgező ragasztó nélkül, fenntartható módon gyártható terméket, hiszen az edzőcipők jelentős része a harmadik világban készül, nem ritkán gyerekmunkások dolgoznak a gépsorok mellett. 

A mosható belsőrész-zokni házipapucsként is használható, tehetünk bele kényelmi talpbetétet is. A talp a sokpántos felsőrésszel önállóan saruként viselhető. A variálható KI ecobe elnyert már egy sor formatervezési díjat.

A Kickstarter közösségi adománygyűjtő oldalon összejött a gyártás bein-dításához szükséges pénzalap, az edzőbocskor bevezető ára 69 dollár.

Már idén nyáron tesztelhetik, hogy sikerül-e forradalmasítani a teherfuvarozást, ha a kaliforniai San Pablo öböl vízéről felszáll San Francisco irányába az első Natilus-drón. A 10 méteres szénszálas proto-típus méreteit tekintve csupán kisöccse lesz a tervezett távirányítású két-éltű repülőnek, amellyel a richmondi fejlesztőcég belépne a globális áruszállítás piacára. (Összehasonlításul: az amerikai hadsereg Predator drónjai 8 méter hosszúak, 1100 kilométer a hatótávolságuk, 7620 méteres magasságba képesek emelkedni, legnagyobb sebességük 217 km/óra.)

Amennyiben ugyanis minden rendben megy a teszteléssel, a következő fázis (2019-ben) a 24 méter hosszú működő modell megépítése lesz, amelynek 20 tonna árut lesz képes  San Franciscóból Hawaiira szállítani. A fejlesztés végső elemeként 2020-ban a Natilus-drónok mérete eléri majd 42 métert. Szárnyfesztávja 61 méter lesz, a teherbírása 100 tonna, a neve pedig: Nemo. A meghajtásról elektromos jet hibrid motorok gondoskod-nának, fel- és leszállás közben hagyományos üzemanyaggal, repülési magasságban elektromos energiával, tehát az óriásdrón környezet-terhelése kisebb mértékű volna, mint a jelenlegi szállítóeszközöké.

A fejlesztők szerint a 42 méteres, szénszálas kompozit anyagú óriásdrón 20 millió dollárból megépíthető, ami kevesebb mint a tizede egy Boeing 747-400ER teherszállító repülőgép 238 millió dolláros árának, és nem kell az irányításához 3 fős személyzet. Los Angelesből Sanghajba 30 óra alatt tenné meg az utat, ennek költsége 130 ezer dollár lenne. Jelenleg egy Boeing 747-es áruszállító gép ugyanezt a távolságot 11 óra alatt teszi meg, viszont kétszeres költséggel. Teherhajóval csupán feleannyiba kerül az út, mint a drónnal, viszont három hétig tart. Ma számos olyan ügyfél van, akinek ez túl lassú, ilyenek például a fast fashion cégek. A Szilícium-völgy egyik ismert kockázati tőke befektetője, Tim Draper már 750 ezer dollárt fektetett a fejlesztésbe. 

A jogi szabályozás korlátait és a reptérhasználati díjakat kikerülendő, a Natilus-drónok olyan óceáni területek fölött és olyan magasságban (6 kilométer) repülnének, amelyre nem vonatkozik az amerikai Szövetségi Légügyi Hatóság (FAA) ellenőrzése, illetve a tengeri kökötőktől 12 mérföld (19,3 km) távolságra landolnának a nyílt vízen, majd révkalauz irányításával haladnának be a dokkig.

Barbara Hendricks német környezetvédelmi miniszter pár nappal ezelőtt rendeletet hozott, amely szerint a minisztérium rendezvényein ezentúl nem szolgálhatnak fel hús- vagy halételt. A miniszter arra hivatkozott, hogy az állattenyésztés óriási terhet ró a környezetre és súlyosbítja a globális felmelegedést, illetve a víz- és talajminőség romlását.

"Mindenki azt eszik, amit akar. Szerintünk a vegetariánus étrend sokkal inkább környezetbarát, mint a húson alapuló, mi példát szeretnénk mutatni ezzel az intézkedéssel", mondta Hendricks.

A minisztérium körlevelében azt kérte, hogy a rendezvényeire ételt szállító cégek részesítsék előnyben az idényjellegű és az organikus terményeket, figyelve arra, hogy azokat a lehető legkisebb távolságról szerezzék be, valamint legyenek fair trade módon előállítva. 

Ennyi húst eszik meg egy átlagnémet élete során FORRÁS

Németországról az a kép él a fejünkben, hogy a húsimádók országa, de az országban mind népszerűbb a vegetarianizmus, illetve a legalább vöröshúsmentes étrend. 2010 és 2015 között megduplázódott a vegetariánus és vegán termékek forgalma, ugyanebben az időszakban a húsvásárlás 10 százalékkal csökkent. Németországban az átlagos hús-fogyasztás évente 61 kilogramm. (Magyarországon 2013-ban 55,5 kg/fő volt.) Táplálkozástudományi szakértők heti 300-600 gramm, évente legfeljebb 30 kilogramm hús fogyasztását ajánlják.

Heinrich Böll Stiftung: Fleischatlas 2016

A Der Spiegel magazin közvéleménykutatást végzett a Hendricks-rendelet kérdésében. A válaszadóknak az alábbi négy állítás közül kellett választaniuk, mint látszik, eléggé kiegyensúlyozott lett az eredmény.  

- Aki komolyan törődik a környezetvédelemmel, az megvan hús és hal nélkül is. 26%
- Ez állami szintű paternializmus! Minden étkezésnek legyen része a hús! 21%
- Nem nagy dolog. Ha nem adnak húst a minisztériumban, majd utána bemegyek a kebaboshoz. 21%
- Jó a hús, de érdemes mértékkel fogyasztani. 32%

KÉP

Szerencsés esetben akár 50 féle, de átlagosan is legalább tucatnyi madárfaj egyedeit pillanthatjuk meg, ha a következő hat hónap során elkötelezzük magunkat a madáretetés iránt. Az elkötelezettség azért alapfeltétel, mert ha sikerül elnyernünk a madarak bizalmát, és oda-szoknak a kertünkbe, ablakunkba, akkor rendszeresen meg kell töltenünk az etetőt. A madarak számára ugyanis az üres etetőhöz megtett, hiábavaló út azt jelenti, hogy értékes energiát égettek el, amire esetleg a fagyos éjszaka átvészeléséhez lett volna szükségük. Egy pár grammos madárnak ez végzetes lehet.

A süvöltő rendkívül ritka fészkelő faj Magyarországon, áttelelését mag-keverékkel segíthetjük (Fotó: Orbán Zoltán MME)

"Az etetési időszak dandárja hazánkban az első fagyok késő őszi beköszöntétől ezek megszűnéséig, többnyire november közepétől március végéig tart. Az etetők madárforgalma elsősorban a tél keménységétől, ezen belül is főleg a hótakaró vastagságától és tartósságától függ. Enyhe teleken az etetőket látogató madarak faj- és egyedszáma gyakran csak fele, harmada a megszokottnak és ilyenkor többnyire az északi inváziós fajok (csonttollú, fenyőrigó, keresztcsőrű) is elmaradnak. Ez a helyzet azonban gyorsan megváltozhat egy-egy markáns hidegfront betörése előtt, ami Eurázsia hatalmas területeiről „tolhat” jelentős madártömegeket maga előtt a Kárpát-medencébe és az etetőkhöz", olvasható a Magyar Madártani Egyesület közleményében. Honlapjukon részletes információkkal, fotókkal, videókkal segítik a téli madáretetés iránt érdeklődőket. Mobiltelefonra letölthető madárhatározó alkalmazásuk 157 faj határo-zásához nyújt segítséget.  

A téli madáreleségek három nagy csoportba sorolhatók. Legismertebb a napraforgó, amibe érdemes apró szemű magvakat, kölest, muhart stb. keverni. A második az állati zsiradék: a cinkegolyó, a háj, a faggyú és a főzéssel sótlanított szalonna. A harmadik a gallycsonkokra szúrható, földre szórható alma (a héját mindig bontsuk meg egy-két helyen). Nélkülöz-hetetlen az ivó- és fürdővíz is. Az itatóból a jeget elegendő napközben legalább egyszer langyos vízre cserélni. Ne etessünk kenyérrel, morzsával, mert ez több napig is az etetőben maradhat elfogyasztatlanul, és eközben erjedésnek indul, ami gyomor- és bélgyulladást okozhat a madaraknak. Azonnali fogyasztásra azonban adható például vadkacsáknak.

Az etetőkre látogató madarak egy része jobban szeret a talajon táplálkozni, míg mások inkább a talajszint felett vagy kimondottan az ágak között érzik jól magukat, ezért egy-egy etetőhelyen lehetőleg több szinten is kínáljuk fel az eleségeket. Az etetők közelbe érdemes kihelyezni néhány mesterséges madárodút is, amiben az odúköltő madárfajok (cinegék, verebek) akár csoportosan is éjszakázni tudnak.

A meggyvágó az egyik legtermetesebb hazai pintyfajunk

A jó etető ismérve a változatosan felkínált, sokféle eleség, amit több faj is látogat, táplálkozás közben asztalközösséget alkotva akaratlanul is segítve egymást. A legjelentősebb eleségcsoportot a napraforgó és az apró magvak keveréke alkotja, amit többféleképpen fogyasztanak a madarak:
hántolják (verebek, meggyvágó, zöldike, pintyek),
kopácsolva feltörik (cinegék, csuszka, harkályok),
egészben lenyelik (napraforgót: balkáni gerle, fekete rigó; apró szemű magokat: cinegék, vörösbegy, ökörszem, erdei szürkebegy, barátposzáta, csilpcsalpfüzike, házi rozsdafarkú).

A csuszka nyáron rovarokat és hernyókat eszik, télen szívesen
felkeresi az etetőket, és a kirakott napraforgóból csemegézik

A hántoláshoz (a mag "megpucolásához") a veréb-, pinty- és sármányfélék erős, kúpos, erre a célra specializálódott csőrére van szükség. A maghántoló fajok tipikus viselkedése, hogy csapatosan betelepednek az etető közepébe, és ott már-már ipari hatékonysággal táplálkoznak, miközben csőrükből a maghéj mellett apró magbéldarabkák is hullanak. Éppen az teszi alapvető fontosságúvá az etetők „beülős” magevő csapatait (így a verebeket is), hogy ezek a könnyedén felcsipegethető élelemforgácsok nélkülözhetetlenek a maghántolásra, magtörésre alkalmatlan csőrű, kistestű rovarevő fajok számára.

A csilpcsalpfüzike általában a Földközi-tenger partvidékére vonul telelni, de az enyhe telek miatt egyre gyakrabban marad nálunk

A cinegék és harkályok rovarfogó csőre maghántolásra nem alkalmas, arra viszont tökéletesen megfelel, hogy az ujjaikkal egy ághoz szorított napraforgómag héját kopácsolva feltörjék. Eközben ismét csak rengeteg magbéldarab hullik le (hasonló a jelenség játszódik le a cinkegolyók csipegetésekor is), és mivel a cinegéknek kedvenc ágülőik vannak, ezek alatt újabb táplálékbázis képződik a talajról szedegető fajok számára.  

Arra viszont ügyeljünk, hogy a talajetető környékén ne legyen macska: még a leglustább házicicus is szempillantás alatt vérengző ragadozóvá válhat, és zsákmányul ejtheti a táplálkozásba belemerült madarat.

Nyilvános művészeti installáció, egyúttal megújuló energiát termelő erőmű tervezése volt a feladat a Land Art Generator Initiative (LAGI) pályázatán, amelynek idén a "tengerpart" volt a mottója.  A világ minden tájáról neveztek multidiszciplináris csapatok a különleges kihívásra, amelynek célja, hogy megmutassa, miként lehetne nulla szén-dioxidot kibocsátó erőműveket meglévő településekre telepíteni, a közösségek életterébe integrálni.

A 2016-os LAGI versenyzői a kaliforniai Santa Monica strandjára és kikötőjébe álmodták meg fantáziaterveiket, amelyek a szél, a hullámok és a Nap energiáját fogják be és alakítják elektromos energiává. Tekintettel a Kaliforniát sújtó aszályra, a LAGI szervezői olyan terveket is vártak, amelyek a tengervíz sótalanítására tesznek kísérletet.

A természetvédelmi szakemberekből, városi vezetőkből, építészekből és vizuális művészekből álló zsűri október 6-án hirdette ki a győzteseket, az alábbiakban az ő munkáik láthatók, illetve még két érdekesség a mezőnyből.

Regatta H2O – 1. helyezett
Design: Christopher Sjoberg és Ryo Saito; Tokió, Japán

A Regatta H2O vitorlái olyan hálók, amelyeken kicsapódnak a tengeri köd vízcseppjei. A gyűjtővezetékek továbbítják a vizet az árbócrúdba, ahonnan a Santa Monica kikötő tárolóiba lehet átszivattyúzni. Amikor a levegő páratartalma egy bizonyos szint alá esik, a vitorlákat visszahúzza a rendszer. A szélhárfaként rezgő árbócok évi 70 megawattóra elektromos energiát termelnek, ezzel működik a vízpumpa, az árbócok forgatása és a vitorlák ki-behúzása.

Cetacea – 2. helyezett
Design: Keegan Oneal, Sean Link, Caitlin Vanhauer és Colin Poranski; Eugene, Oregon

A bálnákra emlékeztető ívekből álló Cetacea háromféle módon is képes energiát termelni: a hullámok függőleges mozgása elektromos áramot indukál, amely egy mágnest hoz működésbe, az ívek szélén elhelyezkedő eszközök a szelet fogják be, az ívek tetejére pedig napelemet terveztek. Az erőmű Santa Monica központi újrahasznosító telepét látná el árammal, s így megoldható lenne, hogy a lehulló csapadékot ivóvízzé alakítsák.

Papírcsónakok (Paper Boats) – 3. helyezett
Design: Christopher Makrinos, Stephen Makrinos és Alexander Bishop; Pittsburgh, Pennsylvania 

A Papírcsónakok vitorlái óriási napelemek, amelyek a városi hálózatra táplálják a begyűjtött energiát. A szerkezeteket olyan területeken állítanák fel, ahonnan a túlhalászás miatt eltűnt a tengeri élővilág. A Papírcsónakok rögzítő lábain újra otthonra találhatnának a korallok, az algák, nyomukban megjelennének a halak, puhatestűek és magasabb rendű ragadozóik. A napenergia csekély százalékát egyenes áram formájában a lábazatba vezetnék, ami az elektroakkumuláció révén megköti a tengervízben lévő oldott ásványi anyagokat, hozzájárulva a korallok növekedéséhez.

Áttetsző gömb (The Clear Orb)
Design: Jaesik Lim, Ahyoung Lee, Jaeyeol Kim és Taegu Lim; Szöul, Dél-Korea

A gömb felületét alkotó átlátszó napelemek szolgáltatják az energiát ahhoz, hogy a gömb belsejébe tengervizet szivattyúzzanak. A belső hőmérséklet hatására a víz elpárolog, a kicsapódó édesvizet be lehet gyűjteni. A gömbhöz vezető móló hullámgenerátor, ami kiegészítő energiaforrás: együtt éves szinten 3820 megawattóra elektromosságot állítanak elő, illetve 2,2 millió liter ivóvizet.

Gyűrűkert (Ring Garden)
Design: Alexandru Predonu; Bukarest, Románia

A létesítmény egyszerre volna tengervíz sótalanító állomás, forgó aeroponikus farm és alga bioreaktor. A begyűjtött tengervizet a napelemel működtetett ozmotikus sótalanítássa megtisztítja, ezzel öntözi a forgó zöldségágyásokat, illetve a felesleget betáplálja a városi vízvezetékhálózatba. A szürke tengerviz az alapja az algatenyészetnek, abból viszont takarmány válik a környékbeli állattenyésztők számára. A gyűrű forgása révén minden növénytálca egyenlő mennyiségű fényt kap.

További érdekességeket talál a Land Art Generator Initiative oldalán.

 

Németországban átadták annak a teljesen autómentes biciklis sztrádának az első öt kilométeres szakaszát, amely a tervek szerint tíz nagyobb várost fog összekötni Észak-Rajna-Vesztfáliában 100 km hosszúságban.

A többek között Duisburg, Bochum, Hamm városok és 4 egyetem együttműködésében épülő, 4 méter széles sztráda úgy néz ki, mint egy hagyományos autósztráda sávokkal, felül- és aluljárókkal, közvilágítással, csak éppen kerékpárosok közlekednek rajta. Télen még hóeltakarítás is lesz.

A Ruhr-vidéken keresztülhaladó kerékpárút elsősorban a már használaton kívüli vasúti sínek nyomvonalán halad. A sztráda mintegy kétmillió embert kapcsolhat be a kerékpáros életbe, és a kutatások szerint mintegy 50 000 autót szoríthat ki a mindennapi közlekedésből.

A kerékpáros sztráda befejezése egyelőre finanszírozási nehézségek miatt lelassult. Ez többek között köszönhető annak, hogy általában a gyorsforgalmi utak finanszírozása a szövetségi kormányokhoz tartozik, míg a kerékpáros hálózat kiépítése a helyi hatóságokhoz, akik nyilvánvalóan kisebb költségvetéssel működnek, mint a szövetségi kormányok.

A németországi elhasználódott városi kerékpáros úthálózat miatt most úgy tűnik, a szövetségi kormányzás azon van, hogy a tervezett fejlesztést befejezzék, ezt segítheti a környezetbarát utazási formákat előtérbe helyező 180 000 000 eurós támogatás.

Európa első kerékpáros sztrádájának kiépítését 2015 elején Londonban kezdték el, azóta pedig Dánia és a Hollandia is elkezdte "gyorsforgalmi" kerékpáros pályáinak kiépítését.

 A londoni 18 kilométeres bringasztráda teljesen elkülönített közlekedési sáv, így teljes védettséget biztosít a kerékpárosok számára.

Fotók: phys.org

Ma kezdődik, és a hónap végéig tart a Francia Intézet 13. környezetvédelmi hónapja Nincs B terv, mert nincs B bolygó! címmel.

Idén a közel egy hónapos rendezvény fő témája a klímaváltozás és annak hatásai. Az eseménysorozat egyik legérdekesebb részének ígérkezik a Tara Océans kiállítás. 

A 12 éve tevékenykedő Tara expedíció mintegy 300 ezer kilométernyi hajóutat megtéve kutatta az óceánok ökoszisztémáját. Az Agnés B francia divattervező finanszírozta expedíció célja az volt, hogy megfigyeljék az éghajlatváltozás óceánra gyakorolt hatását. Három fő tématerületet vizsgáltak: az óceán és az emberiség, az óceán és a biodiverzitás és az óceán és a klíma kapcsolatát. A kutatások 2009 és 2013 között zajlottak. A kutatás eredményeként az expedíció eddig nem látott oldaláról ismerteti meg a világot az óceánok parányi élőlényeivel, a planktonokkal. Az expedíció munkájának eredménye, hogy 35 ezer baktériumot, 5000 vírust és 150 000 egysejtű növényt és állatot fedeztek fel, amelyek többsége nem volt ismert eddig az emberiség számára. A kutatásról és az eredményekről az expedíció egyik résztvevője november 26-án tart beszámolót. 

A környezetvédelmi hónapban a kiállítás mellett a klímaváltozással kapcsolatos fontos előadásokat tartanak. Georges Calas, a Collège de France professzora, Rékási Márk és Uzinger Nikolett, a MTA Agrártudományi Kutatóközpontja, Talajtani és Agrokémiai Intézete kutatói a talajok védelmével és revitalizálásával kapcsolatos jó gyakorlatokat mutatnak be.

A geotermiában használt legfejlettebb technológiákat és azok környezeti hatásait egy konferencia keretében ismerhetjük meg francia és magyar szakértők tolmácsolásában.

A környezetvédelmi hónap egy hét filmből és dokumentumfilmből álló sorozattal zárul. A természetüknél fogva című vetítéssorozat keretében megnézhetjük Luc Jacquet Jég és ég között című premier előtti filmjét. Az Essential Killing című film az ember viszontagságos küzdelmét mutatja be a jégbe fagyott természettel. Az Óceán című filmben fantasztikus felvételekkel merülhetünk a víz alatti világba. A La belle vie édesanyjuktól elkerült, illegalitásban élő vadóc gyermekekről szól. A vetítéssorozat egyik legmegrendítőbb filmje kétségkívül Michale Boganim "La terre outrage" című filmje lesz, amelyben egy fiatal pár esküvője napján robban fel a pár kilométerre található csernobili erőmű. A film hűen mutatja be a tíz évvel későbbi szellemvárost, Pripjatyot.