A nehezen használható, gyorsan széteső vagy javíthatatlan tárgyak nem-csak állandó bosszúság forrásai, hanem pazarlóak is, mind az energiával, mind az alapanyagokkal. A jó formatervezés ugyanis a felhasználó idegei mellett a környezetet is kíméli. Összeállításunkban olyan hétköznapi hol-mikat mutatunk, amelyeket a legtöbbször képtelenség eredeti rendelte-tésüknek megfelelően (vagy tartósan) használni. Ha valakinek van még ötlete, írja meg kommentben.

1. Műanyag kerti bútor

pazarlás használhatatlan tárgyak tervezett elavulás környezetszennyezés

Csak elsőre hisszük el, hogy olcsó, aztán amikor pár hónap használat után valamelyik része bereped és eltörik, rájövünk, hogy bizony jobb lett volna valami stabilabb kerti bútort venni. Az egybeöntött szék javíthatatlan, ki kell dobni = pazarlás + környezetszennyezés. KÉP

2. Esernyő

pazarlás használhatatlan tárgyak tervezett elavulás környezetszennyezés

Pont akkor fordul ki és esik szét, amikor a legnagyobb szükség van rá: heves esőben. Az összecsukható ernyők többségét mintha direkt úgy tervezték volna, hogy 1-2 évente újat kelljen venni. Vagy csak ez is újabb példája a tervezett elavulásnakKÉP

3. Szemüvegtisztító

pazarlás használhatatlan tárgyak tervezett elavulás környezetszennyezés

Még akik állandóan viselik, azoknak is naponta többször kell tisztára törülniük  lencsét, és ez ritkán sikerül makulátlanul. Az egyszer használatos törlőkendők maszatolnak, a mikroszálas kendő szárazon nem használható, a póló vagy papírtörlő összekarcolja a drága lencsét. Kéne egy olyan szemüvegtok, amibe betesszük a szemüveget, a tokban valahogy magától megtisztul, és kész. KÉP

4. Távirányító

pazarlás használhatatlan tárgyak tervezett elavulás környezetszennyezés

Tele van rendkívül apró gombokkal, amelyek felét nem használjuk, a másik felére meg nem emlékszünk, hogy mit is csinál, de megnyomni nem merjük, nehogy valamit elállítsunk. Ja, és már megint hol van?! Igen, lehet kapni univerzális távirányítót, de azokat beszerezni plusz költség, és akkor mi lesz a meglévővel. Nemzetközi egyenszabvány kéne, és talán használ-hatnánk távirányításra a mobiltelefonunkat is egy applikációval, ha már úgyis állandóan a kezünk ügyében van, nem? Pontosítok: olyan app kéne, amivel a tévét, a kaput, a légkondit és minden mást is egyszerűen lehetne vezérelni. KÉP

5. Bevásárlókocsi

pazarlás használhatatlan tárgyak tervezett elavulás környezetszennyezés

Ritka az olyan, amelyiknek mind a négy kereke jól működik. Hiába van benne gyerekülés, abba nehéz ki-be tenni a gyereket, ráadásul kényel-metlen számára. A mély kosarú kocsiból kipakolni a pénztárnál kifejezetten kellemetlen, hajolgatni kell, hasba vág, macera. KÉP

6. Vécétartály

pazarlás használhatatlan tárgyak tervezett elavulás környezetszennyezés

Miért nem lehet a nyomógombját a padlóba építeni, és taposással működtetni, mint egyes vonatokon? A tartály teteje valószínűleg hemzseg a kórokozóktól, még jó, hogy nem látjuk őket. A padlógombbal meg egy taposás lenne a kisöblítés, két gyors taposás a nagy, visszhall. KÉP

7. Mosdócsap

pazarlás használhatatlan tárgyak tervezett elavulás környezetszennyezés

Ha már a fürdőszobában vagyunk: általában mindig ugyanolyan hőfokú, kézmeleg vizet használunk a vécé melletti mosdónál, akár kezet, akár fogat mosunk. Tehát a vízhőmérsékletet beállíthatnánk valahol közpon-tilag, aztán mosdóból folyó vizet is szabályozhatnánk taposós padló-gombbal. Persze, tudom, létezik infravörös csap, de az áramot fogyaszt, vagyis ebbe a blogba nem fér be. A hagyományos mosdócsapokkal az még a baj, hogy a belső részük is gyorsan tönkremegy, és persze javítani nem nagyon lehet, mert pont le is jár a szavatossága. KÉP

8. Kávéautomata

pazarlás használhatatlan tárgyak tervezett elavulás környezetszennyezés

Kiválasztjuk a gép oldalán lévő gusztusos kávéfotók közül a legszebbet, bedobjuk az aprót, megnyomjuk a gombot és várjuk a csodát. Ehelyett kapunk egy tűzforró valamit, ami az első kortynál megégeti a szánkat, és onnantól már egyáltalán nem érezzük az ízét. Az ital olyan forró, hogy a műanyagpoharat nem lehet rendesen megfogni, csak a pereménél. Ezzel ivás közben az ujjunkat is jól összemaszatoljuk, aztán pont nincs egy papírzsepi, amibe beletörülhetnénk. A műanyag keverőpálca is eléggé használhatatlan, ráadásul ez már tényleg értelmetlen hulladék. KÉP

9. Fűnyíró

pazarlás használhatatlan tárgyak tervezett elavulás környezetszennyezés

Ha az ember jól meghúzza a kerekeket, akkor beszorulnak, és képtelenség kitekerni őket a legközelebbi magasságállításhoz. Ha nem húzzuk meg, akkor az első buckásabb zsombék után kiesnek, és lehet megint tekergetni őket. A vágókést tartó csavaranyát nem minden típusnál fedi védőkupak, vagy leesik róla, anélkül viszon a csavar feje elkopik, legfeljebb flexszel lehet levágni, ha egyáltalán. Dühítő, hogy minden típushoz másfajta kést kell vásárolni, még ha a méretük egyezne is, nem egységes a kialakításuk (illesztőlyukak!!!). Arról nem beszélve, hogy házilag a kés élezése sem könnyű, márpedig gyorsan kicsorbul. KÉP

10. Ébresztőóra

pazarlás használhatatlan tárgyak tervezett elavulás környezetszennyezés

Amikor megvásároltuk, még frankón értettük, hogyan kell beállítani. Most itt van az óraátállítás, de nem emkékszük, melyik gombot hogyan kell nyo-mogatni, és fogalmunk sincs, hol lehet az óra leírása. KÉP

11. Kukazsák

pazarlás használhatatlan tárgyak tervezett elavulás környezetszennyezés

Ahány háztartási szemetes, annyiféle méret, és persze, amikor ott áll az ember a szupermarketben, ahol választhatna harmincféle kukazsákból, akkor fogalma sincsen, hogy a konyhai szemetese hány literes és mekkora a befoglaló mérete. Találomra veszünk egy csomaggal, hazavisszük, elkezdjük használni (nem tökéletes, de úgyis elfogy). Igen ám, de a tekercsen lévő papírcsíkot véletlenül kidobtuk, és így mire elfogy a tekercs, fogalmunk sincs, milyen márka és méret volt. Kezdődik minden elölről. Miért nem lehet egységesíteni a kukazsákokat, és a doboz méretét valahogy jelezni? KÉP

12. Műanyagcsomagolás

pazarlás használhatatlan tárgyak tervezett elavulás környezetszennyezés

A kemény műanyag felnyitásához nincs más módszer, mint egy erős konyhai olló, de közben vigyáznunk kell, hogy az éles műanyag nehogy szétvágja a kezünket. Irritáló az egész, ráadásul a csomagolás azzal a lendülettel megy is a kukába = szemétképzés. Biztos ki lehetne találni valami olyan csomagolást ezeknek a termékeknek, ami egyszerre ember-, termék- és környezetbarát. KÉP

13. Benzinkút

pazarlás használhatatlan tárgyak tervezett elavulás környezetszennyezés

131 évvel az autó feltalálása után még mindig ugyanazt a módszert használjuk a tankoláshoz, márpedig az egész folyamat elavult. Legyen akár fagy, akár hőség, ki kell szállni a kocsiból a tankoláshoz és a fize-téshez is. Miért nem automatikus az egész töltési folyamat, illetve érintős (paypass) a fizetés, hogy az ablakból kinyúlva is el lehessen intézni? Ez nagy segítség lenne a mozgásukban korlátozottaknak is és azoknak, akik kisgyerekkel utaznak. KÉP

14. Fogkrémes tubus

pazarlás használhatatlan tárgyak tervezett elavulás környezetszennyezés

Inkább rémes. Már a fogtisztításra is fel kellett volna találni valami jobb módszert a csiszatolás helyett, de a tubus idegesítően használhatatlan. Akár középen nyomjuk meg, akár a végén, biztos, hogy nem jön ki belőle az összes fogkrém. Persze, lehet kapni pumpásat, de abban is marad. Valami más csomagolás kéne a pasztának. KÉP

15. Papír kéztörlő

pazarlás használhatatlan tárgyak tervezett elavulás környezetszennyezés

Ha egy lapot kihúzunk, még három kiesik. Rossz esetben a földre, jó eset-ben reflexből elkapjuk, és a tartó tetejére tesszük. De hiába: ezeket  már az utánunk következő munkatársak nem tekintik tisztának, úgyhogy este a takarítók kidobják. Újabb pazarlás. Az elektromos kézszárító sem jobb: vagy nehezen szárít, vagy bántóan hangos. És egyes kutatások szerint hemzseg a baciktól, szóval nem is higiénikus. Plusz áramot fogyaszt. KÉP