Jelenleg a bioüzemanyagokat úgynevezett első generációs nyersanyagokból állítják elő, mint a búza, kukorica, cukornád, cukorrépa. Igen ám, de ezekre élelmiszerként sok helyütt nagyobb szükség volna, pláne, hogy a világ népessége meghaladta a 7,5 milliárd főt. Sokkal jobb volna bioüzemanyagot előállítani második generációs nyersanyagokból, mint a kukoricacsutka, a csuhé, a cukornád levele stb., vagyis növényi maradványokból. Ezek azonban erős rostokból állnak, emiatt nagyon drága a feldolgozásuk, vagyis a belőle kinyerhető bioüzemanyag is. Ez változhat az amerikai Rutgers Egyetem kutatónak új felfedezésével.
Rájöttek, hogy egy előkezeléssel sokkal könnyebben feldolgozhatóvá válnak a növényi rostok, amitől az egész bioüzemanyag-gyártás olcsóbbá válhat, mérsékelve függőségünket a kőolajtól. A Rutgers-kutatói egy ammóniás-sós oldattal előkezelték a növényi szárakat: ettől a rostok gyorsabban cukorrá válnak, amelyből az etanol készül. Az előkezelés tökéletesen működik szobahőmérsékleten is, nincs szükség az oldat hevítésére, írják a Green Chemistry folyóiratban megjelent tanulmányukban.
"Az előkezeléssel az enzimek 50-szer annyi cellullózt (növényi rostot) alakítanak glükózzá (cukorrá), mint a hagyományos etanolgyártás -- mondta Shishir P. S. Chundawat, a Rutgers kémiaprofesszora. -- Az ilyen eljárások jelentős mértékben csökkentik a második generációs nyersanyagokból történő bioüzemanyag-gyártást."
A rostok növényi eredetű szénhidrátok, vannak vízben oldódók és vízben nem oldódók, utóbbiak közé tartozik a cellulóz, amely a növények vázanyagának nagy részét alkotja. Molekulái azonban olyan erősen kapcsolódnak, hogy lebontásuk csak erős savakkal főzve lehetséges. Ez költséges és veszélyes eljárás. Az elmúlt 150 évben többféle oldószert is kikísérleztek a cellulóz lebontására, de ezek is vagy nagyon drágák, vagy extrém körülményeket (például nagy nyomást/hőmérsékletet) igényelnek.
A Rutgers-kutatóinak ammóniás-sós előkezelése felgyorsítja azt a folyamatot, amelynek során az enzimek cukorrá alakítják a cellulózt. Márpedig az enzimek a bioüzemanyag-gyártás költségének 15-20 százalékát teszik ki. A kutatók most optimalizálni akarják az előkezelést a kukoricán kívül kommunális szennyvíziszapra és olyan gyorsan növő energianövényekre, mint a vesszős köles vagy nyárfa. Emellett erősebb enzimeket fejlesztenének ki a további költségcsökkentés reményében.
FORRÁS: “Ammonia-salt solvent promotes cellulosic biomass deconstruction under ambient pretreatment conditions to enable rapid soluble sugar production at ultra-low enzyme loadings”, Shishir P. S. Chundawat, Leonardo da Costa Sousa, Shyamal Roy, Zhi Yang, Shashwat Gupta, Ramendra Pal, Chao Zhao, Shih-Hsien Liu, Loukas Petridis, Hugh O’Neill, Sai Venkatesh Pingali, 29 November 2019, Green Chemistry. DOI: 10.1039/C9GC03524A
Az élővizekbe kerülő mikroműanyag-szennyezés 35 százaléka a műszálas ruhák helytelen mosásából származik a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) szerint. A mintavételek során leggyakrabban poliészter-, polietilén-, akril- és elasztán-szálakat mutattak ki. A műszálas pulóverek, nadrágok, zoknik szálai a helytelen mosás következtében roncsolódnak, töredeznek, vékonyodnak. Ha zölden mosod a műszálas holmikat, azzal nemcsak a környezetet véded, hanem a ruháid is tovább fogják megőrizni újszerű állapotukat.
1. Moss hideg vízben
Olyan mosószert vegyél, amelyik hideg vízben vagy már 20 Celsius-fokon működik. A meleg víz ugyanis elvékonyítja a szálakat: hő hatására és a hidrolízis folyamata során a molekulák felbomlanak, a polimer degradálódik.
2. Moss kevesebb mosószerrel
Általános rossz szokás, hogy mindannyian egy kicsivel több mosószert használunk, mint kellene. Érdemes a mosószer mennyiségét műszálas holmiknál megfelezni. Feltétlenül folyékony mosószert használj, mert a por alakú mosószerben lévő zeolit és más szemcsék is dörzsölhetik a műszálak felszínét, töredezést okozva. A fehérítő adalékok is roncsolhatják a szálakat.
3. Moss rövid programon
A legtöbb mosógépen van külön "szintetikus" ("synthetics") program, ami kímélő jellegű, de még ezt is manuálisan le lehet rövidíteni akár 30 percesre. Ez elég a legtöbb holmi mosásához.
4. Csak ruhákat moss együtt
Ne tegyél a textilek közé edzőcipőt, tornatáskát vagy más kemény holmit. A mosógép dobjában forogva a kemény tárgyak szabályosan összetörik a műszálas ruhákat. Ugyanezért ne használj a műszálasokhoz mosólabdát vagy mosódiót.
5. Lágy kelméket ne moss durvákkal együtt
Ha a bolyhos felületű akril- vagy polárpulóver mellé bedobsz egy részben műszálas (poliészteres) farmernadrágot, az ledarálja a bolyhokat a pulóverről = kész a mikroműanyag-szennyezés. Ha mindenképpen muszáj együtt mosni őket, a bolyhos holmit tedd mosózsákba, hogy kevésbé sérüljön.
6. Centrifugálj alacsonyabb fordulatszámon
A műszálak töredezését előidézheti a túl gyors centrifugázás. A műszálas ruhák egyébként is gyorsan száradnak, állítsd 600 rpm-re a centrifugát, és egyébként is kapcsold le egy perc után.
7. Hagyd ki a szárítót
A szárítógép dobjában ide-oda dobálódik a holmi a forró levegőben. Mind a mechanikus- mind a hőhatás roncsolja a műszálas textilt. Előbb megbeszéltük, hogy a műszálas holmik gyorsan száradnak a levegőn is.
+1 Ne moss
Egy-egy felvétel után még nem feltétlenül szükséges kimosni a műszálas holmikat. Lehet, hogy elég beakasztani a zuhanyhoz, hogy fürdés közben a felszálló meleg pára átgőzölje.
Fordított arányosság van a szén-dioxid-lábnyom és a jóllét (well-being) között, olvasható egy új kutatásban. Az alulról szerveződő zöld közösségek, civil szervezetek, ökofalvak, amelyek a fenntartható életstílus megvalósítására törekszenek, jobb életminőséget teremthetnek maguk számára, ami megnyilvánul a tagok világlátásában, pozitív életfelfogásában.
Egy nemzetközi kutatócsoport összehasonlította egyes zöld közösségek, illetve hozzájuk hasonló társadalmi- és életkorcsoportba tartozó, de nem zöld életvitelt folytató emberek CO2-lábnyomát az élelmiszerfogyasztás, ruházkodás, lakhatás és közlekedés terén.
A zöldeknek 16%-kal kisebb a teljes CO2-lábnyoma a nem zöldekéhez képest. Külön nézve a zöldek élelmiszerfogyasztási CO2-lábnyoma 43%-kal, a ruházkodás miatti CO2-lábnyoma 86%-kal kisebb. (Az élelmiszerfogyasztási szén-dioxid-lábnyomot jelentősen csökkenti a vegetariánus életmód, a kevesebb tejtermék- és készételfogyasztás.)
A zöldek emellett az energiatakarékosságra is nagyobb figyelmet fordítanak, például gyakrabban közlekednek kerékpárral vagy gyalog, és alacsonyabb hőmérsékletűre fűtik lakásukat. Érdekes megfigyelése volt a kutatásnak, hogy a zöldek egyéni jövedelmének növekedése nem feltétlenül járt együtt a CO2-lábnyomuk növekedésével. A fenntartható életstílus követőire általánosan jellemző, hogy 11-13%-kal elégedettebbek az életükkel, mint a nem zöldek.
Az, hogy megjelöljük, melyik élelmiszer honnan származik, egybecseng a környezettudatossággal: aki igazán zöld életvitelt folytat, igyekszik a lakóhelyéhez minél közelebbi forrásból származó élelmiszereket megvásárolni. Ezzel más mellett az áruszállítás károsanyag-kibocsátását csökkentjük.
A mától, 2020. január 15-től életbe lépett szabályozásnak megfelelően az üzletek elkezdték a sertéshúsok eredetjelölését. Sok helyütt az árcédulára teszik a zászlót, de lehet, hogy némelyek valódi, húsba szúrható zászlókban gondolkodnak. Utóbbi módszer azonban sem nem 21. századi, sem nem zöld.
A rendelet ugyanis nem tér ki arra – amennyiben valaki húsba szúrható zászlókkal jelöl –, hogy ezek a zászlók egyszer vagy többször használatosak legyenek-e. Ha egyszer használatosak, akkor lényegében egyetlen használat után mennek a kukába. Ez nagyon nem zöld. Ráadásul, mivel nyers hússal érintkeztek a zászlók, valószínűleg elkülönítve kell gyűjteni és kidobni őket. Amennyiben többször használatosak a zászlók, akkor fertőtleníteni kell őket két használat között – kérdés, erre fel van-e készülve minden érintett üzletben a személyzet. Továbbá a húsjelző zászlókkal kapcsolatban még két környezetszennyezési tényező jelentkezik: a kiszállításuk során a csomagolásuk és a szállítójárművek károsanyag-kibocsátása.
A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatalnak (Nébih) kérdéseket küldtem el ebben a témában. Válaszukban először a rendeletről tájékoztattak, majd az eredetjelölésről (zászlókról). A Nébih válaszlevelén csak annyit szerkesztettem, hogy az összefüggő szövegüket az elküldött kérdéseknek megfelelően szakaszokra bontottam, és a kérdések alá betettem. Bizonyos kérdésekre nem született válasz, ezeknél üresen maradt a sor.
A Nébih válaszában az áll, hogy: az uniós jelölési rendelet (1) és a bizottsági végrehajtási rendelet (2) alapján már 2015. április 1-jétől kötelező az előrecsomagolt friss, hűtött vagy fagyasztott sertés-, juh-, kecske- és baromfihús esetében feltüntetni a származásra vonatkozó információkat.
A bizottsági végrehajtási rendelet (2) szerint a végső fogyasztónak vagy a közétkeztetésben működő gazdasági szereplőnek szánt hús címkéjén az állattartás helye és a vágás helye szerepel. Az állattartás helye az az ország, ahol az egyed – az adott faj esetében szokásos állattartási ciklus jelentős részében – nevelkedett. Ha az állattartás helye és a vágás helye megegyezik, akkor származási helyet jelölnek.
A vonatkozó FM rendelet alapján (3) 2020. január 15-étől a nem előrecsomagolt friss vagy hűtött sertéshús (a darált hús és a húsnyesedék kivételével) végső fogyasztónak történő értékesítése esetén a fenti származásra vonatkozó információkat jól látható módon – fizikai vagy elektronikus hordozón – az eladásra kínálás helyén fel kell tüntetni oly módon, hogy a különböző származású húsok a végső fogyasztó számára egymástól egyértelműen elkülöníthetőek legyenek. (Fenti kiemelés a Nébihtől.)
1. Miből vannak a zászlók? A jelölés feltüntetésére szolgáló fizikai vagy elektronikus hordozón fel kell tüntetni a származásra vonatkozó szöveges információt sötét színnel, világos háttéren, úgy, hogy a betűk magassága legalább 5mm legyen. Továbbá a 200 négyzetmétert meghaladó bruttó alapterülettel rendelkező üzletek esetében a származási ország zászlóját is fel kell tüntetni legalább 50mmx30mm nagyságban. Állattartás helye és vágás helyének együttes jelölése esetén pedig legalább 40mmx25mm méretben.
2. Ezek egyszer vagy többször használatos termékek?
3. Amennyiben többször használatos termék, hogyan történik a felhasználás helyén a fertőtlenítése újabb használat előtt? Ha nem egyszer használatosak, olyan anyagokból kell készülniük, amelyek könnyen tisztíthatóak/fertőtleníthetőek, az alkalmazott tisztítószereknek ellenállóak, sérülésmentesek. Tisztításukat és szükség esetén fertőtlenítésüket az adott kiskereskedelmi egység által használt belső takarítási utasítás szerinti rendszerességgel kell végezni. Csomagolatlan élelmiszerrel érintkezve csak olyan eszközök használhatók, amelyek a gyártó/forgalmazó által kiállított megfelelőségi nyilatkozat alapján élelmiszerekkel közvetlenül érintkezésbe kerülhetnek.
5. Ki a gyártójuk, milyen szempontok alapján választották ki? A sertéshús származásának megjelenítésére használandó zászlók elhelyezésére szolgáló fizikai vagy elektronikus hordozókra vonatkozóan egységes szabályozás nem készült – kivéve a zászló méretét –, és nem került sor a gyártó kiválasztására vagy kijelölésére.
4. Milyen higiéniai előírások vonatkoznak a zászlók használatára az eladás helyen, és erről milyen módon tájékoztatják az üzletek munkatársait (kézikönyv)? Tekintettel arra, hogy ezek a zászlók megjelenítésére alkalmazott eszközök (hordozók) – hasonlóan az árjelző táblákhoz – a használatuk során csomagolatlan élelmiszerekkel érintkez(het)nek, az erre vonatkozó jogszabályi követelményeknek kell megfelelniük.
Az élelmiszerrel érintkezésbe kerülő anyagok, eszközök nem veszélyeztethetik az emberi egészséget, elfogadhatatlan változást nem idézhetnek elő az élelmiszer összetételében, érzékszervileg negatívan nem befolyásolhatják, nem szennyezhetik azokat.
A dekorációs és árjelző eszközöknek – beleértve a zászlókat is – meg kell felelniük az élelmiszerrel érintkezésbe kerülő anyagokra vonatkozó követelményeknek, amennyiben azok csomagolatlan élelmiszerrel közvetlenül érintkezésbe kerülhetnek.
6. A gyártó megfelel-e a szükséges élelmiszerbiztonsági feltételeknek?
7. Milyen higiéniai előírások vonatkoznak a zászlók gyártására, csomagolására és kiszállítására? A szabályozás szerint az élelmiszerrel közvetlenül érintkezésbe kerülő anyagokon, vagy azok jelölésén, vagy azok kísérő dokumentációjában az alábbi információkat kell feltüntetni:
- „élelmiszerrel érintkezésbe kerülhet” mondat vagy piktogram vagy a megnevezésben szerepel a meghatározott rendeltetése (pl. „kávés kanál”), kivétel ez alól az a tárgy vagy eszköz, melynél, jellegénél fogva egyértelmű, hogy élelmiszerrel érintkezésbe kerülő anyagnak szánták,
- további speciális, az adott csomagolóanyag vagy eszköz felhasználása során lényeges információk (pl. tárolási, felhasználási körülmények),
- gyártó vagy forgalmazó adatai (név, cím, elérhetőség),
- azonosító (pl. LOT szám, Serial Number), ami lehetővé teszi a nyomon követést.
8. Ki végzi a kiszállítást és milyen módszerrel?
9. Szankcionálják-e a zászló elmaradását? Az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv (a hatáskörébe tartozó ügyekben) intézkedést hozhat, bírságot szabhat ki vagy figyelmeztetésben részesítheti az eljárás alá vont személyt (4). A hatóság a feltárt jogsértés súlyával arányosan, a jogsértésben rejlő kockázat mértékének és jellegének figyelembe vételével hozhat különböző intézkedéseket, és alkalmazhat szankciót. Hasonló mérlegelés történik majd e kérdéskörben is. Mivel az előírás még csak most lép életbe, így gyakorlati tapasztalattal e téren nem rendelkezünk.
10. Miért csak a sertéshúsra kell zászlót tenni? Az ipar szereplőinek igényei és az érdekképviseletekkel történő egyeztetések alapján született döntés arról, hogy a sertéshús jelölésére terjed ki a rendeletmódosítás. A rendeletalkotás, illetve annak módosítása az Agrárminisztérium hatásköre. Tájékoztatásuk szerint szakembereik a tapasztalatok alapján a későbbiekben vizsgálják majd annak lehetőségét, hogy a változást a többi húsfélére is kiterjesszék.
Hivatkozott jogszabályok:
(1) 1169/2011/EU számú uniós jelölési rendelet
(2) 1337/2013/EU számú bizottsági végrehajtási rendelet
(3) Élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásról szóló 36/2014. (XII. 17.) számú rendelet
(4) Az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló 2008. évi XLVI. törvény
Kérem a blog külföldön élő olvasóit, hogy aki lát olyan eredetjelölési módszert, amit igazán 21. századinak és környezettudatosnak nevezhetünk, fotózza le, és a képet küldje el a 365 Zöld ötlet email címére:
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint a környezeti eredetű kockázati tényezők közül a levegő szennyezettsége a legveszélyesebb. A világ népességének 92 százaléka olyan szennyezett levegőnek van kitéve, ami rosszabb, mint a WHO-határérték. Magyarországon minden évben 8-14 ezer olyan haláleset következik be, amelyet közvetlenül a légszennyezés okoz. Ide kattintva látható a WHO interaktív térképe, amelyen mindenki rákereshet a lakóhelyére.
Minden évszakban fenyeget a légszennyezés, de a téli ködös, párás, fagyos időjárásban még gyakoribb, hogy a levegőben megnő a káros anyagok szintje. Az elsődleges légszennyezők két csoportra oszthatók: a szállópor (PM) és gázok (szén-dioxid, szén-monoxid, nitrogén-dioxid, nitrogén-oxidok, kén-dioxid). A másodlagos szennyezőanyagokhoz tartozik például az ózon, amely az elsődlegesekből keletkezik valamilyen fotokémiai reakció során, hő és/vagy UV-sugárzás esetén.
A kültéri légszennyezés mellett a Földön 3 milliárd embert fenyeget beltéri légszennyezés, ha otthonukban nyílt égésterű eszközzel fűtenek vagy főznek. A beltéri légszennyező anyagok közé sorolják még a dohányfüstöt és a bútorokból, kárpitokból felszálló vegyületeket, mint az égésgátlók.
Háromféle módon juthatnak szervezetünkbe a légszennyező anyagok: ha a bőrünkre kerülnek, ha lenyeljük vagy ha belélegezzük őket. A tüdőn keresztül ezek a rendkívül kis méretű légszennyező anyagok átjuthatnak a vérkeringésünkbe, amely elviszi a kártékony molekulákat a különféle szerveinkbe és ott felhalmozódhatnak. A légszennyező anyagok az oxidatív stressznek nevezett folyamat révén légzőrendszerünkben szövetelhalást, légúti gyulladást, abnormális immunválaszt válthatnak ki.
Ezek a vitaminok bizonyítottan hatásosak a káros légszennyező anyagok ellen:
A-vitamin és béta-karotin
Az A-vitaminnak fontos szerepe van egy sor biológiai folyamatban, mint a növekedés, látás, bőrszövetek fejlődése, szaporodás, immunrendszer működése. Számos élelmiszer tartalmazza (pl. zsíros tej, tojás, máj, sárga színű zöldségek). Az A-vitamin és béta-karotin nevű elővitaminja fokozza az immunválaszt, mérsékli a légúti gyulladást, az asztma súlyosságát.
Ajánlott napi mennyiség: 800-3000 mikrogramm (μg)
C-vitamin és E-vitamin
Ezek hiányában gyakrabban tapasztalható asztmás megbetegedés. Ez a két vitamin mérsékelheti az ózon káros hatását. Egyes kutatások szerint az E-vitamin kedvező hatású lehet a tüdőrák ellen.
C-vitamin ajánlott napi mennyiség: maximum 2000 miligramm (mg)
E-vitamin ajánlott napi mennyiség: 300-1000 mg
D-vitamin
Kutatások szerint a D-vitamin hiánya fokozza az asztmás rohamok gyakoriságát és súlyosságát. Továbbá a D-vitamin hiánya okozhatja a légúti simaizomtömeg növekedését, következményes hörgőfal-megvastagodást, csökkent tüdőkapacitást. A megfelelő D-vitamin szint védhet a tüdőrák ellen.
D-vitamin ajánlott napi mennyiség: maximum 100 μg
Kurkumin
A kurkuma, más néven indiai sáfrány a gyömbérfélék családjába tartozó, ázsiai eredetű fűszer- és gyógynövény. Hatóanyaga a kurkumin, amely közvetlen antioxidáns hatása mellett számos antioxidáns enzim aktiválásával fokozza a sejtek oxidatív stressz elleni védekezését. Állatkísérletekben a kurkumin képes volt a tüdő gyulladásos megbetegedéseit mérsékelni. Több tanulmány szerint a kurkumin védőhatást nyújt a DNS-t károsító anyagok ellen: ezek forrása lehet a dízelautók füstje, illetve a féktárcsák, amelyekből minden fékezés során kadmiumtartalmú por kerül az úttestre. A kadmium egy mérgező fém, amely belélegezve tüdőrákot és COPD-t okozhat.
FONTOS: a kurkumin hatással lehet bizonyos gyógyszerekre (például a vérhígítókra), ezért feltétlenül egyeztetni kell szedését a háziorvossal vagy patikussal!
Omega-3
A tengeri halakban vagy a lenmagban megtalálható telítetlen zsírsavak képesek csökkenteni a szervezetben zajló gyulladásokat és gátolják a vérrögképződést. Újabb kutatások kifejezetten a légszennyező anyagok ellen is hatékonynak találták az omega-3 zsírsavakat. Bizonyos mértékig gátolják az immunoglobulin (Ig) E termelést, ezzel mérséklik a légúti gyulladásokat.
Kolin
Vízben oldódó vitamin, a B-vitaminok közé tartozik. Óvja a sejthártya épségét, részt vesz az idegsejtek közötti kommunikáció fenntartásában. Táplálékaink közül a tőkehús, máj, tojás, baromfi, hal, mogyoró és karfiol tartalmazza. A kolin mérsékelheti az általános allergiás gyulladásokat és kifejezetten a légúti gyulladásokat.
Karácsonykor sokaknak csomagolják be az ünnepi asztalról maradt ételeket – akár akarják, akár nem. Ezért egyesek hazaérve azonnal a kukába teszik a csomagot (tegnap láttam ilyet kutyasétáltatás közben). Ahelyett, hogy ilyen méltatlan és pazarló módon végeznék ezek a falatok, inkább alakítsd át őket szünidei különlegességekké. Így változatosabbá teszed az étrendet, nem unod meg az ételeket, és nem is romlanak rád a sok szeretettel elkészített falatok. Az alábbi receptekhez használhatsz bármilyen húsos, halas, sonkás vagy gombás tölteléket, apróra vágott maradék sült húst is, ami lehet natúrsült pulyka, vagy rántott hús (akár bundájától megszabadítva), esetleg húslevesből kimentett főtt csirke.
Maradék rizs
A főtt rizs remekül fagyasztható, tehát ha csak ez a problémád (hogyan tárold), akkor máris meg van oldva. Amennyiben ennél kreatívabb megoldásra vágysz, válogass az alábbi ötletek közül! Hamis burrito:
főtt rizst, konzervbabot vagy apróra vágott maradék sült húst, nagylyukú reszelőn lereszelt sajtot, illetve maradék párolt zöldségeket beletekersz készen kapható réteslapba, és forró sütőben 20 perc alatt megsütöd. A rizs mellé tehetsz maradék töltött káposztát is, ebben az esetben szedd szét a gombócokat, a darált húsos keveréket keverd a rizshez, a káposztaleveleket pedig széthajtogatva fektesd a réteslapra. A kész tekercset szeletekre vágod, majd ízlés szerint majonézzel vagy ketchuppal meglocsolod. Annyi macera van csak vele, hogy felhasználás előtt a réteslapokat rétegenként át kell kenni egy kis olajjal (de tényleg elég leheletvékonyan), hogy ne ragadjanak össze. De persze használhatsz hozzá készen kapható tortillalapot is. Sőt, a rizs mellé a maradék halrudacskákat is beteheted a tekercsbe.
Tojásos rizs:
amikor a villával kissé felvert tojáshoz kevered a maradék főtt rizst, és egy forró serpenyőben lepénynek megsütöd. Adhatsz hozzá apróra vágott bacont, sült húst, zöldséget, amit találsz a hűtőben.
Rizsgombóc:
a maradék rizst és az apróra vágott maradék sült húst egy tojással összedolgozod masszává, szórhatsz bele szárított zöldfűszereket is az ízesítéshez. a masszából vizes kézzel gombócokat formálsz, azokat meghempergeted zsemlemorzsában, sütőpapíros tepsire egymás mellé lerakod, és tűzforró sütőben (230 Celsius-fok) 15-20 perc alatt megsütöd. Ha nem sima rizs, hanem zöldséges rizibizi volt a maradék, annál jobb! A töltöttkáposzta töltelékét is újrafogalmazhatod így. A rizst összekeverheted villával szétnyomkodott, prézlibundától megfosztott halrudacskával is. Sütheted fritőzben is.
Gombás piláf:
Egy doboz leszűrt konzervgombát összepárolsz egy fej vöröshagymával és kis fokhagymával, sózod, borsozod, majd hozzákevered a rizst – öt perc alatt kész.
Töltött paradicsom:
a paradicsomok tetejét levágod, egy kanállal kiszeded a magos belsejét, majd megtöltöd maradék rizs, apróra vágott maradék hús, maradék leveszöldség keverékével. A töltött paradicsomokat egy sütőpapírral bélelt tepsibe állítod, megszórod a tetejüket sajttal és közepes lángon (170-180 Celsius-fok) 25-30 perc alatt megsütöd, amíg megpirul a paradicsom teteje.
Maradék krumpli
Ezt lehet, de nem ajánlott fagyasztani, mert kásás állagúvá válik. Serpenyős vagy sütőben sült tortilla:
a felkockázott főtt krumplit egy kis apróra vágott füstölt lazaccal, felaprított kaliforniai vagy kápia paprikával és néhány tojással összekevered. Beleöntöd egy sütőpapírral bélelt kerek tortaformába, és 180 Celsius-fokos sütőben 30 perc alatt összesütöd. A füstölt lazac extra hozzávaló, helyettesítheted baconnel vagy más füstölt hússal.
Burgonyás palacsinta (latke):
maradék krumplipürét negyedannyi liszttel, 1-2 tojással, kis snidlinggel vagy reszelt vöröshagymával összekeversz, és serpenyőben vastag palacsintának megsütöd reggelire. A masszát mokkáskanálnyi sütőporral lazíthatod.
Töltelékes rakottkrumpli:
az egész főtt krumplikat felkarikázod, a töltött csirke töltelékét és a csirkehúst felkockázod, vágsz még bele kolbászt, felszeletelsz pár főtt tojást, és ezeket rétegezve lerakod egy hőálló üvegtálba vagy kiolajozott tortaformába. Az egészet leöntöd egy pohár megsózott tejföllel, amibe belekeversz 1-2 tojást, és közepesen forró sütőben 30-35 perc alatt összesütöd.
Póréhagymás krumplileves:
a maradék krumplipürét összefőzöd harmadannyi 10 százalékos főzőtejszínnel és annyi tejjel, hogy jó sűrű krémlevest kapj. Egy serpenyőben egy kis baconön üvegesre párolsz felkarikázott póréhagymát, amit hozzákeversz a krémleveshez.
Maradék beigli
Ez is jól fagyasztható önmagában, de inkább használd fel másképp. Akármilyen guba:
a maradék beiglit felkockázod, hőálló tálba teszed, és leöntöd annyi tejjel, hogy jól megszívja magát. Utána közepes lángon 20-25 percig sütöd, hogy a teteje szép aranybarna legyen. A tejhez keverhetsz egy kis rumot vagy vaníliakivonatot.
Pudingos rakott:
a szeletekre vágott beiglit lerakod szépen egy sütőpapírral kibélelt tortaformában vagy üvegtálban, és rétegenként leöntöd néhány kanál vaníliapudinggal. Amikor megvan az utolsó réteg is, és félig már kihűlt, beteszed a hűtőszekrénybe legalább 1-2 órára. Miután megdermedt, úgy szeletelhető, mint egy torta. És egyébként bírja a fagyasztást is, de kizárt, hogy erre sor kerülne.
Három évvel ezelőtt a maják szent tava, a Guatemalában található Atitlán-tó és környezete fuldoklott a műanyaghulladékban. A helyieknek dönteniük kellett: ha ez így megy tovább, elpusztul a tó élővilága és vele a partján élő emberek is, hiszen megélhetésüknek több szempontból is a tó a forrása: onnan származik az ételük, illetve a turizmusnak köszönhetően a bevételük. A tó viszont haldoklott.
A 90 százalékban őslakos származású helyiek önkéntes munkával minden egyes nap 300-400 kiló műanyaghulladékot szedtek össze a parton és a tóból. Olyan mértékben kezdett a vízben elszaporodni a cianobaktérium nevű, mérget termelő moszat, hogy a tó vize lassan ihatatlanná vált, és veszélyes volt a vízbe menni. A lakosok tüntetést szerveztek, levelet írtak a kormánynak, hogy segítsen megtisztítani a tavat a műanyaghulladéktól. Ám mivel nem kaptak választ, úgy döntöttek, a maguk kezébe veszik a sorsukat.
A tó mentén több település található, közülük elsőként San Pedro La Laguna vezetése lépett: elhatározták, hogy ők fognak példát mutatni a többieknek és az egész világnak fenntarthatóságból.
A polgármester 2016-ban kihirdette, hogy a településre nem hozhatnak be új műanyagot, és betiltotta a műanyagszatyrok, szívószálak és habosított műanyag ételtárolók (tálcák, poharak) használatát. Ezekből volt ugyanis a legtöbb az összeszedett szemétben. A tiltást megszegőket súlyos bírsággal fenyegették meg: a magánszemélyek 300 qetzal, a vállalkozók 15 ezer qetzal büntetésre számíthattak. (A szegényebb régiókban 1200-1300 quetzal a havi jövedelem.)
A polgármester és csapata házról-házra jártak, és a lakosok meglévő műanyagszatyrait többször használható táskákra cserélték teljesen ingyen. Ezeket a táskákat a közeli Totonicapán népművészei kézzel fonták újrahasznosított műanyagból és gumiból. A polgármester igyekezett a 13 ezer lelket számláló település minden felnőtt lakosát meggyőzni az intézkedés szükségességéről, mert tudta, hogy enélkül nem fog menni.
"Nagyon nehéz volt lemondani a műanyagról, mert annyira megszoktuk. Azóta viszont újra banánlevélbe vagy papírba csomagoljuk az élelmiszert a boltban, a tortillát konyharuhába tesszük, és a fonott kosárban visszük haza a megvásárolt homikat", mondta egy helyi nő a Naturaleza Gurú spanyol nyelvű ökoblognak. Ha megtelik a kosár, a kötényükbe pakolnak, mint nagyanyáik. Visszaléptek a múlt csomagolóanyagaihoz azért, hogy legyen jövőjük.
DW
A polgármester kezdeményezését a guatemalai műanyagipari tanács próbálta megtorpedózni, mondván, a műanyag az emberiség egyik legjobb találmánya, és hogy San Pedrónak inkább a hulladékgyűjtési és -tárolási infrastruktúráját kellene fejlesztenie a tiltás helyett. Akkorra viszont már a helyiek is a vezetőjük mellé álltak, mert felismerték, hogy a műanyagmentes élet az igazi lehetőség arra, hogy megmentsék a tavat.
"Azt mondják, forradalomra van szükség a változáshoz. Csakhogy a forradalomhoz nem fegyverek kellenek, hanem azzal érhetünk el változást, ha mindannyian alapjaiban megváltoztatjuk az életünket", mondta Mauricio Méndez polgármester egy interjúban.
A vulkánokkal övezett Atitlán-tó a maja hitvilágban az a hely, ahol a hegyek istenei találkoznak a földiekkel. A tóban állítólag egy elsüllyedt maja szentély is található. Az Atitlán a jelképe lett Guatemalában annak a mozgalomnak, hogy az élővizek kapjanak különleges státust, illetve hogy vége legyen a környezeti rasszizmusnak. Utóbbi alatt azt értik, hogy az őslakosok szerint a guatemalai kormányzat eltérő módon finanszírozza az őslakosok és a fehérek lakta településeket. Az ország mezőgazdaságában nemzetközi cégek vannak jelen, amelyek a természeti forrásokat nem fenntartható módon kezelik, volt már példa egy folyó elterelésére. Az Atitlán-tó természeti csoda és turistaparadicsom, de mivel őslakosok lakta régióban található, kimarad a központi fejlesztésekből -- ez a környezeti rasszizmus.
Az elmúlt három évben San Pedro lakosai megtanultak egyszerhasználatos műanyagok nélkül élni. Persze, a tartós műanyag továbbra jelen van az életükben, például az esővízgyűjtő tartályok, az edények és más többször használható használati tárgyak formájában, de az átlagos műanyaghasználatuk 90 százalékkal csökkent. "A sört sem isszuk szívószállal, akkor az üdítőt miért innánk azzal?", tréfálkozott Victor Gonzáles, a helyi tervtanács vezetője.
A műanyagmentességnek köszönhetően föllendült a turizmus: 40 százalékos emelkedést tapasztaltak alig két éven belül. Természetesen az idelátogatókra is vonatkozik a műanyagtilalom, de ez szemlátomást nem zavar senkit. Sőt: egyre több amerikai és európai telepedik meg a környéken. Méndez és Gonzáles reméli, hogy kezdeményezésükhöz a többi szomszédos település is csatlakozik, így tisztelegve a maja hitvilágban fontos szerepet betöltő Földanya előtt.
San Pedro további zöld fejlesztéseket tervez, például szennyvíztisztító telepet, LED-közvilágítást, illetve hogy fejlesszék a hulladékok újrahasznosítását a használati tárgyak és bútorok előállítása során. Remélik, hogy ezek az erőfeszítések nemcsak a környezetre lesznek jó hatással, hanem a lakosok megélhetésére is. "A te szemeted a mi szerencsénk", foglalta össze Méndez polgármester.
"Vegyünk neki hóláncot", mondta a minap mellettem a hipermarketben egy hatvanas anya a harmincas fiának. "Á, dehogy, van már neki hat", utasította el fia a kérést. A fél füllel elkapott párbeszédtől nekilódultak a gondolataim: milyen családtag lehet, akinek már hat hóláncot ajándékoztak? Ha magára ismer, innen a távolból megnyugtatom, hogy idén karácsonykor más meglepetésre számíthat, de korántsem biztos, hogy az nem megy egyenesen a kukába.
Az ünnepi szezonban világszerte 25 százalékkal több hulladék képződik a háztartásokban, és ha ehhez hozzávesszük, hogy csak a Kínából Európába importált, minimum 4 ezer tonna ajándéknak mennyi volt gyártási és szállítási károsanyag-kibocsátása, hát nem áll jól a mérlegünk. Ráadásul egy csomóan teljesen fölösleges dolgokat veszünk összességében óriási pénzekért, csak mert dolgozik bennünk a lelkiismeret, hogy karácsonykor mindenkinek muszáj valamit adni. E fölösleges dolgok a szemétben végzik, némelyik már Karácsony másnapján. (Korábbi cikkem: Mit ajándékozz annak, akinek már mindene megvan?)
Lehet, hogy egyszer azt fogjuk gondolni, hogy a legjobb ajándék az, amit nem is veszünk meg, de ma még ettől a nézettől távol vagyunk. A második legjobb ajándék, ha tárgyak helyett élményt ajándékozunk, legyen az egy színházjegy, állatkerti belépő, utazás, wellness. Végszükség esetén pedig ott a jolly joker: a vásárlási utalvány. Ezt arra költheti a megajándékozott, amire akarja, és nem fordul elő, hogy a hetedik hóláncot kapja, mint a fenti példában.
Ezzel is csökkentheted a karácsonyi hulladékhalmozást:
1. A mi családunkban az a szokás, hogy nem használunk csomagolópapírt, hanem évek óta ugyanaz a 6-7 ünnepi papírtáska cirkulál a családtagok között. Hol kapjuk benne az ajándékot, hol adjuk benne. Mindenki tesz mellé egyéni üdvözlőkártyát, a táska pedig arra a fél órára tökéletesen betölti a funkcióját, utána megy a szekrénybe.
2. Ha mindenképpen csomagolni akarsz, alkalmazd a gyűréstesztet egy darag csomagolóanyagon: a papírt össze lehet gyűrni, a műanyagfólia visszaugrik eredeti alakjára, innen felismered.
Azért nem szabad műanyagfóliát használni, mert nem újrahasznosítható. De a papír csomagolóanyag sem újrahasznosítható, ha csillámos vagy fényes bevonatú.
4. Törekedj arra, hogy növényi gyantából, méhviaszból vagy szójaviaszból készült gyertyát és mécsest vegyél/ajándékozz, ezek természetes úton lebomlanak és nem füstölnek. A nem zöld gyertyák és mécsesek a kőolajszármazék paraffinból készülnek, és égetés közben károsanyagot bocsátanak ki, ami sem neked, sem a környezet számára nem egészséges. Megfájdul a fejed az égő gyertya mellett? Így jelzi szervezeted a problémát. De ne fújd el a gyertyát bent, hanem óvatosan vidd ki a szabadba, és ott oltsd el.
5. Kérlek, ne vegyél új ruhát karácsonyra magadnak, legfeljebb a gyerekeknek, ha már kinőtték az ünneplőjüket. Mi felnőttek meg tudjuk oldani a kiöltözést az elmúlt években felhalmozott készletekből. Hiszen egy átlagos nő szekrényében 22 olyan ruha van, amit még nem vett fel, egy férfiében pedig 19 darab. Még egy statisztika: Angliában karácsonykor 80 ezer tonna régi ruha megy a szemétbe. Minden EU-állampolgár évente átlagosan 12,66 kg ruhát vásárol. A megvásárolt, majd kidobott ruhák alig 1 százalékát hasznosítják újra új öltözetekben, a többi anyag megy a hulladékégetőkbe vagy -lerakókba, mert a textilipar nem tart ott a fejlesztésekben, hogy képes legyen megoldani a textíliák újrahasznosítását.
6. Ne vegyél új karácsonyfadíszeket. Tudnod kell, hogy a gömbök és egyéb díszek általában olyan műanyagból készülnek, ami nem újrahasznosítható. Az angyalhaj sem.
8. Vásárolj helyi élelmiszert. Elhiszem, hogy menő dolog a reklámban látott lazacot felszolgálni, de gondolj bele, hány ezer kilométerről szállították ide azt a halat, méghozzá hűtve, vagyis sokkal több üzemanyagot felhasználva, büdös dízelfüstöt kipufogtatva.
9. Ne használj az ünnepi vendéglátáshoz egyszerhasználatos műanyag- vagy papírtányérokat, -poharakat, -evőeszközöket. Igen, lehet, hogy a rokongyerekek eltörnek egy üvegpoharat, ezt el kell fogadni.
10. Nappal ne kapcsold fel a díszkivilágítást. A LED energiatakarékos, de nem ennyi, nem ilyen sokáig bekapcsolva.
11. Ha megérkeztek a vendégek, vedd le a fűtést akár 2 Celsius-fokkal is, mert szépen belehelik a szobát. Utána persze szellőztess.
12. Amikor ti mentek rokonlátogatásra, ne hagyj stand-by állapotban semmilyen elektronikai kütyüt, hogy egy kicsit mérsékeld az ünnepi áramfogyasztásodat.
13. A műfenyők 85 százaléka Kínából érkezik. Számítások szerint egy műfenyőt legalább 20 évig kell használni ahhoz, hogy a gyártása és ideszállítása során képződött környezetterhelés ki legyen egyenlítve. Itt találsz 57+3 ötletet ahhoz, hogy miképpen legyen karácsonyfád fenyő nélkül, de ha ez nem volna elég, összegyűjtöttem még 34+6 ötletet ehhez. Csak győzzed végignézni!
14. Ne főzz, ne süss többet, mint amennyi valóban szükséges, és ha mégis maradna étel, törekedj a maradékmentes újrahasznosításra. Évente 1,3 milliárd tonna étel kerül a szemétbe világszerte. Gugli a barátod, ezernyi ötletet találsz ehhez a különféle receptoldalakon. Ha olyan ételt kapsz ajándékba, amit nem szeretsz, vidd el, tedd ki a rászorulóknak.
A törvény két dolgot szabályoz: az egyik, hogy el kell takarítanunk a házunk előtti járdáról a havat, a másik, hogy ehhez nem használhatunk konyhasót (nátrium-kloridot, NaCL), amennyiben ezzel fákat veszélyeztetünk. Értelemszerűen a telekhatárunkon belül lévő autóbeállót, kerti ösvényt is meg kell tisztítanunk, tehát nagyon nem mindegy, hogy milyen módszert választunk ehhez.
A legzöldebb megoldás a rendszeres hólapátolás,
csak idő és erő kell hozzá
A konyhasóval az a baj, hogy a sós hólé a talajba jutva megakadályozza, hogy a növények felszívják onnan a folyadékot és a tápanyagokat, azaz a "besózott" növény idővel elpusztul. Ne csak sík felületekben gondolkodjunk: domboldali telkek esetében a szomszéd illegális sóakciója is tönkreteheti a tőle lejjebb fekvő kerteket. De a sózó szomszéd telkére is befújhatja a kora tavaszi szél a fehérre szikkadt sós port az utcáról, tehát ő sem jár jól. Tény, hogy olcsó a só, de tönkreteszi a vasbetont, korrodálja a fémeket (kerítést, gépjárműveket) is.
Akkor mit csináljunk, ha ökomódra szeretnénk megszabadulni a csúszós hórétegtől? A legzöldebb megoldás a rendszeres hólapátolás, de ennek akadálya lehet, ha elmegyünk dolgozni, tehát napközben nem tudunk takarítani a ház előtti járdán, vagy például éjszaka sem kelünk fel emiatt.
A hó- és jégmentesítéshez használatos anyagokat három csoportba sorolhatjuk: vannak a csúszásgátlók (érdesítő anyagok), a csúszásgátlók jégmentesítő anyaggal keverve, illetve a jégolvasztó hatóanyagok.
A csúszásgátlók (faforgács, durva homok, zeolit, kőőrlemény, fahamu) kémiai anyagoktól mentesek, tehát nyugodtan ajánlhatók a kertbe vagy járdaszegélyre telepített legérzékenyebb növények mellé is, nem fogja őket tönkretenni. Hátrányuk, hogy az olvadékvíz a legkülönfélébb helyekre viszi el őket, ahol fel is halmozódhatnak, akár dugulást okozva.
Hóolvasztáshoz nappal a sötét színű érdesítő anyag a megfelelő, mert jobban magába szívja a napsugárzást, mint a világos színű. Jeges felületre nagyobb szemcséset érdemes kiszórni, hogy a taposástól vagy napfénytől megolvadt jégben ne süllyedjen le túl mélyre, mert akkor nem segít, ha éjjel újra megfagy a felület. A Tudatos Vásárlók Egyesülete az őrölt téglában látja a megoldást, ez építési hulladékból beszerezhető, a színe is megfelelő, és olyan szemcseméretűre törhető, ami éppen kell.
A jégolvasztó vegyi szerek közül a kalcium-klorid (CaCl2) sokkal jobb, mint a konyhasó, mert negyedannyi elég belőle, továbbá a -7 Celsius-fokon dermedő konyhasóval szemben a kalcium-klorid fagyáspontja -25 Celsius-fok. A kalcium-klorid olvadás közben intenzíven hőt termel, ezzel is gyorsítja a síkosságmentesítést. Nemcsak hó, hanem jég esetében is hatékony, így ónos eső alatt-után is. Nem marad utána szilárd anyagmaradék a járdán, kapható oldat, granulátum és pehely formában is. Érdemes összeszövetkezni a szomszédokkal, és nagyobb kiszerelést venni együtt, olcsóbban.
Ha már valaki sokat költött drága kültéri díszburkolatra, ne spóroljon a síkosságmentesítésen sem! Ilyenkor megfelelő lehet a CMA, azaz a kalcium-magnézium-acetát, pontosabban ennek 30 százalékos oldata. Ez ugyan alacsonyabb hatásfokkal olvaszt, mint a kalcium-klorid, de biztonsággal alkalmazható a kényes felületeken, sőt, a kloridtartalmú szerekkel ellentétben a fémet sem korrodálja. Alacsony hőmérsékleten is használható, és nem károsítja a növényzetet.
TIPP: Érdemes a kocsiban egy zsák macskaalmot tartani, mert az autó kereke alá szórva segíti az abroncs tapadását. Nyilvánvalóen ez olyan helyzetben hasznos, ha elakadt az autó, kipörög a kerék, és pár négyzetméteren kell valami instant segítség.
Ültess sótűrő növényeket a kerítés vagy járda mellé!
Évelő fásszárú, illetve cserje a mérges (vad) gesztenye (Aesculus glabra), a japán orgona (Syringa reticulata), a páfrányfenyő (Ginkgo biloba), a fanyarka (Amelenchier spp.), a szárnyas kecskerágó (Euonymus alatus).
Ilyen szép vörös lesz ősszel a kecskerágó lombja
De meríthetsz ötletet a szikes talajjal jellemezhető alföldi vidékek flórájából is, és ültethetsz sóvirágot (Limonium spp.), sziksófüvet (Salicornia), sziki őszirózsát (Aster tripolium).
Az elmúlt napokban óriási indulatokat korbácsolt az a bejelentés, hogy az elektromos rollert akár segédmotoros kerékpárnak is lehetne tekinteni, és emiatt megtilthatják, hogy a járdán vagy kerékpárúton lehessen használni, mert az balesetveszélyes a gyalogosokra. Ahány rolleressel beszéltem, mind fel van háborodva, azt mondják, éppen hogy meg kellene köszönni nekik, hogy nem autóval, hanem környezetkímélő e-rollerrel közlekednek a városban, és számukra életveszélyes volna az autók között haladni az úttesten.
Budapest az egyik legrosszabb levegőjű nagyváros az Európai Unióban, Magyarországon a légszennyezettség miatt évente 14 ezer ember hal meg idő előtt. Valamit tenni kell a levegőminőség javítása érdekében, és erre pont az elektromos rollerhez hasonló, úgynevezett mikromobilitási eszközök volnának alkalmasak. Ezekkel fel lehet szállni a tömegközlekedési eszközökre is (persze úgy, hogy ne koszolják be az utastársak ruháját), és amelyik 100 cm alatti hosszúságú, arra nem is kell plusz jegyet venni (szemben egy kerékpárral). A roller+bkv kombóval nagy távolságokat is meg lehet tenni a fővárosban, nem izzad le az ember munkába menet, illetve segítség lehet a hegyes-völgyes budai részen.
Hogy egy külföldi példát idézzek: Dánia elhatározta, hogy 2030-ra olyan mértékben csökkentik az országos szén-dioxid-kibocsátás mértékét, ami 70 százalékkal alacsonyabb lesz, mint az 1990-es évek CO2-szintje. A dán főváros, Koppenhága 2025-re karbonsemleges akar lenni, vagyis a legkisebbre csökkenti a szén-dioxid-kibocsátását. Ehhez pedig számításaik szerint az is szükséges, hogy a városi közlekedés 75 százaléka autómentes legyen: kerékpárral, gyalog vagy tömegközlekedéssel jussanak el A-ból B-be a lakosok, és a városi áruszállítás módját is gondolják újra (például elektromos furgonokkal). A dánok nem arról beszélnek, hogy mit lehetne egyszer, majd, valamikor megtenni, hanem hogy mi szükséges most.
Visszatérve Budapestre: Mivel az elektromos rollerek már nem fognak eltűnni az utakról, hiszen sokan drága pénzért saját eszközt vásároltak maguknak, újra kellene gondolnunk a budapesti közlekedést ebből a szempontból. Hogyan lehetne szabályozni a jelenlegi káoszt? Először is például azzal, hogy minden mikromobilitási eszköz, legyen az kerékpár, roller, segway vagy bármi, elektromos vagy hajtós, kapjon rendszámot? Ennek nagyon örülnének a gyalogosok, és valószínű, hogy a mikromobilitási eszközöket használók közlekedési morálját is javítaná, ha azonosíthatóvá válnának ezek a járművek.
Budapest, mint minden olyan város, amely több száz vagy több ezer éve született és fejlődik, teljesen más közlekedést tesz lehetővé, mint egy olyan amerikai város, amelyet asztalon terveztek, az autóforgalomra tekintettel. De a középkori-ókori eredetű városok nemcsak más közlekedést tesznek lehetővé, hanem mást is igényelnek. Az alábbi grid-térképeket (alkotójuk Geoff Boeing, a Dél-Kaliforniai Egyetem városi közlekedétervezés professzora) én egészítettem ki Budapest utcai hálózatának egy szegmensével, csak hogy látni lehessen a kétféle várostípus közötti különbséget.
Budapest belvárosában, amelyet ebből a szempontból helyesebb volna óvárosnak nevezni, az utcák lassú közlekedésre: gyalogosra, lovasra, lovaskocsira, hintóra, kordéra, szekérre, konflisra "lettek kitalálva". Ezek maximális sebessége 5-25 km/h. Amikor a város szerkezete kialakult, még a kanyarban sem voltak az autók, amelyek mind legalább 50-nel akarnak haladni olyan utcákon, amelyektől idegen ez a sebesség. Az elmúlt fél évszázadban az autók voltak a dominánsak a forgalomtervezéskor, az öreg utcákat próbáltuk az új forgalomhoz idomítani, holott fordítva kellene gondolkodnunk: a forgalmat kellene az utcához igazítani.
A 2018 év végi hivatalos adatok szerint Budapesten 660 ezer autó van forgalomban. Az autók száma havi 1500-2000 darabbal nő, és az átlagéletkoruk 13 év körüli, vagyis súlyosan szennyezik a levegőt. A fővárosban él nagyjából 1 millió 780 ezer ember, azaz több mint két és félszer annyi ember, mint ahány autó fut-parkol az utakon. Ezeknek az embereknek joguk van ahhoz, hogy az ő igényeiket is figyelembe vegyék, ne csak az autókét, mint az elmúlt évtizedekben.
Ehhez sok mindent kell kitalálni, átgondolni, felfejleszteni.
Addig is elgondolkodhatnánk például egy olyan ötletről, hogy mi lenne, ha az utca szélessége határozná meg azt, hogy milyen minimális és maximális sebességgel lehessen hajtani rajta?
Tehát a jelenleg autóktól fuldokló belvárosi (óvárosi) szűk utcácskákban igenis mehessen az elektromos kerékpár az úttesten, de ott az autók se hajthassanak gyorsabban, mint az elektromos roller vagy a kerékpáros. Így talán nem veszélyeztetik egymást. A főútvonalakon meg legyen az a szabály, hogy arra csak olyan jármű haladhasson, amely képes elérni egy bizonyos utazósebességet, így a Rákóczi úton ne cikázzon egy e-rolleres, még a buszsávban sem, mert az az eszköz azon az úton életveszélyes.
Tehát mondjuk azt, hogy a kis mellékutcákon legyen minimum 10 km/h, maximum 30 km/h a sebesség, a széles főútvonalakon pedig minimum 40 km/h, maximum 50 vagy 60 km/h.
0 
