Ha a környezettudatosan gondolkodó embernek van mit elköltenie, akkor igyekszik "zöld" módon vásárolni, mind a hétköznapi termékek, mind a nagyobb értékű fogyasztási cikkek terén. Aztán mégsem érzi úgy, hogy összességében sokkal boldogabb lenne. Vajon miért?
Az emberek túlfogyasztása, azaz hogy sokkal többet vásárolnak ruhától az ételen át a különféle kütyükig, mint amennyire szükségük van, plusz a környezetszennyező személy- és teherszállítás világszerte vezető oka a klímaváltozásnak. Vagyis fontos lenne megérteni, mi alapján hozzák meg vásárlási döntéseiket a fogyasztók, illetve hogy ezek a döntések hogyan hatnak véges erőforrásokkal rendelkező bolygónkra, olvasható az Arizona Egyetem friss kutatásában.
Az 1980-as évek elejétől a 2000-ig tartó időszakban született huszon-harmincévesek, az Y-generáció napjaik legbefolyásosabb fogyasztói csoportja, amelyre jellemző, hogy a (szüleiktől eltanult) materialista értékek befolyásolhatják környezettudatos magatartásukat.
A környezettudatosság leggyakrabban az alábbi módokon nyilvánul meg:
1) a fogyasztás visszafogásában (nem új holmit veszek, hanem megjavítom a régit; kerülöm az impulzusvásárlást; nem vásárolok felesleges dolgokat stb.) vagy
2) a "zöld vásárlásban", amikor a környezetre kevésbé terhelő fogyasztási javakat vásárolok (például újrahasznosított alapanyagból készült dolgokat, hibrid autót stb.).
Az arizonai kutatók arra is kíváncsiak voltak, mennyire befolyásolja a környezettudatos viselkedés a fogyasztók jóllétét. Jóllét (well-being) = élettel való elégedettség, pozitív önértékelés.
A megkérdezettek közül minél materialistább volt az illető, annál kevésbé tudta felvállalni a fogyasztása visszafogását. Viszont az anyagias szemlélet nem korlátozta a "zöld vásárlási" gyakorlatukat. A kutatók szerint azért, mert a "zöld vásárlás" is vásárlás: alkalmat ad nekik arra, hogy kiélhessék a fogyasztási javak felhalmozása iránti vágyukat.
"Ezt nevezzük zöld materializmusnak -- mondta Sabrina Helm kutatásvezető. -- Attól, hogy valaki környezetbarát termékeket vásárol, még a materialista értékek mentén él. Folyamatosan új és új dolgokra tesz szert, ami egyébként tökéletesen passzol a mai általános fogyasztói kultúrához. Ezzel szemben a fogyasztás visszafogása olyan új elképzelés, ami sokkal több pozitív változást hozhat a fenntarthatóság szempontjából."
Azok a résztvevők, akikre kevésbé volt jellemző az anyagias szemléletmód, könnyebben el tudták kötelezni magukat a fogyasztásuk visszafogása mellett.
És itt jött a nagy felfedezés: a kevesebb vásárlás nagyobb személyes jóllétet és alacsonyabb pszichológiai distresszt (negatív stresszt) vonzott be.
A fogyasztás visszafogása sokkal kedvezőbb a környezetre, mint a "zöld vásárlás", amelyről nem is sikerült kimutatni, hogy fokozta volna az alanyok jóllétét.
"Azt hittük, az embereket majd elégedetté teszi, hogy zöld termékeket vásárolnak, de nem így lett -- mondta Helm. -- Egyáltalán nem növelte a jóllétük mértékét, és nem csökkentette a distressz-szintjüket. A kulcs a fogyasztás csökkentése, nem pedig a zöld termékek vásárlása. Az tesz minket boldoggá, ha kevesebb holmink van és kevesebbet is vásárolunk."
A túl sok cucc nyomasztólag hat a tulajdonosára, tette hozzá a szakember. "Lehet, hogy hitelt is felvettél ahhoz, hogy megvásárold azokat a termékeket, és ráadásul utána oda kell figyelned a karbantartásukra is. A tulajdonszerzés egyúttal terhek felvétele is. Vizsgálatunkban csak azok nyilatkozták, hogy sokkal jobban és szabadabbnak érezték magukat, akik képesek voltak letenni a tulajdonlás terhét."
Nézzük például a fent említett hibridautót: nagy öröm és büszkeség egy ilyet vezetni, de a tulajdonosában állandóan ott motoszkál a rettegés, hogy ha elromlik valami az autóban, akkor ki, mikorra és mennyiért fogja megjavítani. Minél újabb technológiával üzemelő kütyüt veszünk, annál nagyobb stresszt okozhat, hiszen nincsenek még hosszú távú tapasztalataink róla. És ha beüt valami probléma, azzal magunkra maradunk, mert a családunkban, ismeretségi körünkben (kapcsolati hálónkban) sem remélhetünk senkitől segítséget, ha nekik nincs még ilyen kütyüjük.
Az arizonai kutatásban a közel ezer résztvevő a felsőoktatásuk első évétől kezdve, azaz 18-21 éves koruktól a képzés befejezését követő második évig, azaz 23-26 éves korukig rendszeres online kérdőívet töltött ki.
A kutatók rákérdeztek arra is, hogy az anyagias szemlélet mennyire befolyásolja az Y-generáció proaktív pénzügyi magatartását, mint a takarékosság vagy a spórolás. Hiszen ha környezettudatosan felfogják, hogy szűkösek az erőforrások, akkor hátha ez megjelenik a pénzügyekről való gondolkodásukban.
Nos, minél inkább materialistának vallotta magát egy fiatal, annál kevésbé volt hajlandó elköteleződni a proaktív pénzügyi magatartás iránt, szemben a kevésbé materialistákkal. Pedig korábbi vizsgálatok alátámasztják, hogy a proaktív pénzügyi magatartás is fokozza a személyes jóllétet, az élet és a pénz iránti elégedettséget, és csökkenti a pszichológiai distresszt.
"Nyilvánvaló: ha valaki proaktív pénzügyi gondolkodással félretesz pénzt, és nem nyújtózik tovább, mint ameddig a takarója ér, az kedvező hatással lesz a lelki egyensúlyára", összegezte Sabina Helm, az Arizona Egyetem kutatója.
Az utóbbi évtizedekben világszerte trendet teremtett az amerikai konyhának nevezett lakberendezés, amely összenyitotta az előszobát és a konyhát az étkezővel és a nappalival. Pártolói nem győznek érvelni a világossága, szellőssége mellett, hogy milyen jó ez a háziasszonynak, aki végre nem érzi elvágva magát a családtól főzés közben, és fél szemmel az étkezőasztalnál leckét író gyerekekre is rálát.
Stílust teremtett Joseph Eichler amerikai modernista építész
Illusztráció: Curbed
Hát kábé ennyi pozitívumot lehet elmondani a nyitott konyháról, amelynek a hátrányait hosszasabban sorolhatjuk. Amerikában az 1990-es években kérdőjelezték meg először a hasznosságát, és azóta egyre gyarapodik a nyitott konyha ellenzőinek tábora. Kisebb családoknak, nyugdíjas pároknak, egyedülállóknak már egyáltalán nem ajánlják.
Például mert a jól szigetelt új lakásokból nem viszi ki a huzat a szagokat, hanem azok szétterjednek az egész lakásban. Vagyis az amerikai konyhában folyamatosan működtetni kell a páraelszívót, ami pazarolja az energiát, abból is a drágábbat, az áramot. A főzéssel járó rendetlenség kényszeressé teszi az állandó rendcsinálást munka közben. A mai világban ráadásul egyre kevesebbszer főzünk mindennap, és gyakran csak annyira használjuk a konyhát, hogy felmelegítjük a gyorsfagyasztott ételt, összedobjunk egy szendvicset vacsorára vagy kitálaljuk a házhoz rendelt pizzát: ezekhez egy mikró és egy asztal bőven elég.
Az amerikai konyhának nevezett térben össze van nyitva az előszoba, konyha, étkező és nappali Fotó: Dreamhomesource
Az összenyitott helyiségekből eltűnnek a falak, ezzel pedig egy csomó tárolási lehetőséget veszítünk: hova tegyük a könyvespolcot, mire függesszük fel a lapostévét vagy a családi fényképeket. Minél nagyobb a konyha, annál többet kell gyalogolni benne, pláne, ha rosszul van kitalálva a szekrények, mosogató, hűtőszekrény, spájz elhelyezése (ld. lenti ábra). Egy háromfogásos vasárnapi ebéd megfőzése után úgy érezheti magát a szakács, mintha lefutott volna egy fél maratont. De még nem pihenhet, mert ha padlófűtéses az amerikai konyha, akkor azt naponta össze kell porszívózni és felmosni.
Christine Frederick amerikai háztartási ökonómus, 1913-ban a Taylorizmus szellemében tervezte meg a hatékony konyhát, amely a jobb oldali rajzon látható: az A ábra az ételkészítés, a B a mosogatás-elpakolás munkafolyamatát mutatja. A pincéből (Cellar) és jégszekrényből (Ice Box) elővett élelmiszereket a fazekakat, fűszereket és konyhai kiegészítőket tároló konyhaszekrény (Cabinet), a tűzhely (Stove) és asztal (Table) között mozogva készíti el. Utána átviszi az étkezőbe (Dining Room) az asztalhoz (Table). Étkezés után a piszkos evőeszközök, tányérok és edények visszakerülnek a mosogatóhoz (Drain és Sink), majd megtisztítva a tálalószekrénybe (China). Bal oldalon a nem hatékony konyhai elrendezés látható. Forrás: ResearchGate
A zajokról már nem is beszélve: a mai otthonokban eleve sokkal kevesebb kárpit van, mint régen, vagyis nem nyeli el a páraelszívó, a robotgép, a mosógép, a botmixer, a kávéfőző kerregését, zörgését, zakatolását. Az eltérő intenzitású hanghullámok ide-oda verődnek a fényes felületű konyhaszekrény, a pult, a járólap, az ablakok és a határoló falak között, kiegészülve a tévében üvöltő reklámokkal és a gyerekek zsivajával -- valóságos akusztikai rémálom!
Az amerikai konyhás elrendezés mentálisan sem szerencsés: a főzés sokak számára intim művelet, lehetőség arra, hogy kikapcsolódjanak a napi robotból. Szükség van ehhez egy elzárt térre, ahol magunk lehetünk, szabadjára engedhetjük a kreativitásunkat, és élvezzük, hogy nagyon mást csinálunk, mint napközben a számítógép előtt. Az elején említettem, hogy milyen jó főzés közben rálátni a gyerekekre: ez csak a kicsikre igaz. A kamaszok ugyanis az iskolából hazajőve bemennek a szobájukba, és lehet, hogy vacsorára sem jönnek ki onnan. Vagyis néhány év után az anyuka ott találja magát egyedül a hatalmas konyhában, ami már inkább nyomasztó, semmint vonzó a számára. De az egy személy érdekében is be kell fűteni és világítani, ami pazarlás. Az amerikai konyha tehát se nem praktikus, se nem zöld.
Tipikus konyhaberendezés az 1930-as évekből. Fotó: Henry Ford Museum
A régi időkben a konyha ugyanúgy "említhetetlen" helyiség volt, mint például a vécé, írja Kate Wagner amerikai építész a Citylab.com amerikai online építészeti folyóiratban. A módosabb házakban a konyha hátra került, az épület kert felőli oldalára, hogy közel legyen a verem, a spájz, a terménytároló melléképület, illetve hogy gyorsan ki lehessen szellőztetni a szagokat, ki lehessen dobni a hulladékot. Idegen nem léphetett a konyhába (ahogy a hálószobákba sem), kizárólag a ház elülső szobáiba, mint a nappali vagy az étkező.
Régen gyakoribb volt a több generációs család is, a lakóházakban többen éltek, és szükségük volt privát térre, ami növelte a biztonság és a kontroll érzetét is, különösen a gazdasági világválság, majd a 2. világháború korszakában, ami után a hidegháborús paranoia következett. A helyiségek összenyitása helyett a minél több szoba volt divatban, ez jelképezte a család vagyonát is: a hálószobák mellett volt dolgozószoba, könyvtárszoba, zeneszoba stb. A gazdagabb családokban a villanyvilágítással együtt megjelent a vezetékes víz és a csatorna, ezekkel pedig a fürdőszoba és a mosókonyha.
Eleinte legfeljebb a nappali és az étkező volt összenyitva, a nagyobb helyiségben lehetett a vendégeket fogadni. Aztán a fogyasztói kultúra megváltoztatott mindent: a háziasszonytól valósággal elvárták, hogy minél többet vásároljon és dobjon ki, ez a fajta pazarlás pedig pozitív, elnéző megítélést nyert, mondván, serkenti a gazdaságot. Ez a szemlélet egyesült a technológiai fejlesztésekkel, mint a légkondicionálás és a beépített tűzvédelmi rendszer. Ekkortól költözhetett át a konyha a ház másik oldalára, fogalmaz Wagner. Ráadásul a konyhakert helyét elfoglalta a garázs, nem lehetett már onnan belépni a házba.
Az "open floor plan", azaz nyitott térrendezés sokáig legfeljebb ajtók nélküli elrendezést jelentett, és csak az utóbbi 25 évben módosult falak nélküli elrendezésre. Csakhogy a globális felmelegedés enyhítése érdekében jócskán csökkentenünk kellene az energiafogyasztásunkat, ehhez pedig sokkal alkalmasabb a zárt konyha, figyelmeztet Wagner. A zárt konyhával ugyanis nem kell hűteni vagy fűteni olyan helyiségeket, amelyek nincsenek használatban, illetve az ajtók becsukásával kint vagy bent tarthatjuk a meleget és a hideget.
A szakértő szerint a legjobb a zárt konyhában, hogy a többi szobában lévő családtagnak is ad valamit: csendet, tiszta levegőt és privát teret. Az embereknek ősidőktől fogva igénye, hogy olykor elvonulhassanak egy nyugodt zugba, de azért ne szigeteljék el magukat teljesen. "Néha az igazi szabadság abban nyilvánul meg, hogy felhúzunk egy-egy falat", foglalja össze Kate Wagner amerikai építészkritikus.
Ha megnézzük a 2019-es télre vonatkozó előrejelzéseket, nem igazán lehet eligazodni rajtuk. A klímaváltozás miatt a korábban megszokott időjárási viszonyok olykor teljesen kiszámíthatatlanná váltak. Sokan ezért a régi idők népi megfigyelései alapján próbálják kiokoskodni, hogy milyen télre kell számítanunk. Hajdanán a természettel együttélő emberek sokkal jobban észrevették és értették ezeket a jeleket. Ma egy városlakó a természet üzeneteinek többségével nem is találkozik. Persze ilyenkor meg lehet kérdezni a vidéken élő rokonokat, ismerősöket, ők mit tapasztalnak. Lássuk, milyen jeleket kell keresni!
* Kevés mókust látni, de azok állandóan gyűjtögetnek.
* A vadlibák nagy magasságban szállnak dél felé.
* A harkályok korán megjelennek.
* Több harkály osztozik egy fán.
* Megtelepednek a városok környékén a baglyok.
* A marhák tarkóján vastagabb szőr nő.
* Az egerek őrült módon próbálják berágni magukat a házba.
* A tücskök megjelennek a házban.
* A pókok a szokásosnál nagyobb hálót fonnak, és többen is telepednek meg a házban.
* A disznó sok szalmát túr fekhelyül.
* A hangyák egyenes vonalban vonulnak, nem kacskaringósan.
* A hangyák magasabb bolyt építenek.
* A méhek korán visszahúzódnak a kaptárba.
* Minden állat vastagabb bundát növeszt, és több hájat is szed magára.
* A kerti madarak egyfolytában az etető körül tolonganak.
* A vaddarazsak a házfalon magasabban keresnek réseket a fészeképítéshez ("magasabban, mint amennyi hó várható").
* A varjak csapatostul köröznek a városokban.
* A levágott liba mellcsontja hosszú ("hosszú csont, hosszú tél") és foltos ("minél több folt, annál több hó várható").
* A medvék egész nap bogyókat esznek.
* Vastagabb a hagyma héja a szokásosnál.
* A fák levelei későn hullanak le.
* A kukoricacsuhé és a dióhéj vastagabb és szorosabban fed.
* Még ősszel is virágoznak a virágok.
* Az alma héja rágós.
* Temérdek a bogyótermés és a dióféle.
* Több a fenyőtoboz, és nagyobbak is.
* Ragyogó színes az őszi lomb ("Minél színesebb a lomb, annál havasabb és hidegebb lesz a tél").
* Nagy számban potyognak a makkok.
* Magasra nőnek a gyomok ("Amilyen magas a gyom, olyan magas lesz a hó").
* Ha a szőlőlevelek nem hullnak le november közepéig, zimankós tél várható.
Ősszel tobzódunk a különféle zöldségekben, amelyekből érdemes most minél többet fogyasztani. Kérdés csak az, hogy nyersen vagy hőkezelve? Nos, egyes fajtáikat jobban tudja hasznosítani a szervezetünk, ha megpároljuk vagy megsütjük őket.
Mert nem feltétlenül az elfogyasztott mennyiség a döntő, hanem hogy mennyi tápanyagot tud abból emésztőrendszerünk felszívni. Egy amerikai kutatásban többféle étrendet hasonlítottak össze, és kiderült, hogy ugyan a nyerskoszton élők fogyasztották a legtöbb béta-karotint, ám a teljeskörűen táplálkozó alanyok szervezetében mutatták ki a legtöbbet ebből a létfontosságú antioxidánsból.
A főzés-sütés során képződő hő ugyanis olyan változásokat indít be a zöldségekben, amelyektől bizonyos tápanyagaik könnyebben hasznosíthatóvá válnak szervezetünk számára. A hőkezelés semlegesíti a káros anyagokat, például azokat az enzimeket, amelyek emésztési problémákat okozhatnak. A főzés ráadásul megsemmisíti a nyers zöldségekben vagy a felületükön lévő veszélyes baktériumokat is.
A zöldség elkészítése egészen változatos lehet, a kis lángon, kevés vízben főzéstől a gőzben történő pároláson, bundában sütésen vagy grillezésen át a tűzforró serpenyőben (wokban) végzett villámgyors áthevítésig. Törekedjünk a “szükséges, de elégséges” hőkezelési műveletre, hogy minél több vitamin és nyomelem megmaradjon az ételben. Az elkészített zöldségeket le is fagyaszthatjuk, ezzel is megelőzve az élelmiszerpazarlást, hiszen nem romlik ránk a zöldség.
Keresztesvirágúak
Ebbe a csoportba tartozik a káposzta, kel, brokkoli, karfiol, retek, karalábé, amelyeket érdemes nyersen is fogyasztani, például egy amerikai káposztasaláta formájában. A keresztesvirágúakban lévő szulforafán vegyület rákellenes hatású, hő hatására gyorsan elbomlik. A brokkolit legfeljebb 2-3 percig pároljuk (magas nyomású kuktában sokkal gyorsabban lesz kész), a karfiolt pedig inkább mikrózzuk vagy gőzöljük a jótékony hatás megőrzése érdekében.
Egyeseknek a káposztafélékről azonnal a gázképződés, felfúvódás jut az eszükbe -- számukra a főzés, sütés segíti a keresztesvirágú növények szénhidrátjainak feldolgozását. Amúgy viszont az ételhez adott késhegynyi szódabikarbóna segít a felfúvódás megelőzésében. Jódhiányos pajzsmirigy-betegségben szenvedők semmiképpen ne fogyasszák ezeket a zöldségeket nyersen, mert nagy mennyiségű glükozinátot tartalmaznak, ami kedvezőtlenül befolyásolhatja a pajzsmirigyhormon termelődését.
A keresztesvirágúakra nagyon igaz, hogy érdemes újszerű elkészítési módokat is kipróbálni: például az unalmas főtt kelbimbó izgalmas és ízletes étellé válik, ha apróra kockázott baconnel tűzforró serpenyőben körbepirítjuk.
Paradicsom
Mindenki kedveli a karikára vágott paradicsomot a vajas kenyéren, és ajánlatos ugyanilyen gyakran párolva vagy sütve is fogyasztani. Annak révén ugyanis 35 százalékkal több lesz a likopén nevű antioxidáns a paradicsomszószban, mert a hő hatására felbomlanak a növényi sejtek. Márpedig kutatások szerint a likopén csökkenti a daganatos- és a szívbetegségek kockázatát. A hőkezelés miatt a paradicsomban lévő C-vitamin elbomlik ugyan, de szerencsére annak pótlására más források is rendelkezésünkre állnak.
Arra viszont érdemes ügyelni, hogy a likopén rákellenes hatását felére csökkenti az étel más hozzávalóiban lévő vas, tehát paradicsomos ételbe ne tegyünk vasban gazdag spenótot, hüvelyeseket (pápá, paradicsomos zöldbab!), kelt, burgonyát, gombát.
Gyökérzöldségek
A párolt vagy sült répában több a béta-karotin: ez vegyület nemcsak színező hatású, hanem hatékony antioxidáns is, védi sejtjeinket a szabad gyökök károsítása ellen. Szervezetünk a béta-karotint A-vitaminná alakítja át, ennek kiemelt szerepe van a látás, nemzőképesség, csontnövekedés és immunrendszer működése terén. A főzés sajnos elbontja a répában található, a súlycsökkentéshez hozzájáruló polifenol vegyületeket, ezért érdemes a főtt répához egy kis nyers, reszelt répát keverni, azzal megszórni. A roston sült vagy tepsiben olajjal és sóval meghintve grillezett gyökérzöldségek (répa, cékla, paszternák, zeller, édesburgonya) antioxidánsai is jobban hasznosíthatók szervezetünk számára.
Tökfélék
A tökfélékből hőkezelés hatására sokkal könnyebben felvehetővé válik a béta-karotin és más értékes tápanyagok. Sütőtökből előre elkészíthetünk egy nagyobb adagot, mert porciózva remekül fagyasztható, és hozzákeverhetjük a muffintésztától kezdve az egybesült fasírton át a zöldségkrémlevesig számos édes és sós ételhez.
TIPP: A megfelelő rostbevitelhez időnként érdemes egy kis nyers tököt fogyasztani a következőképpen: a krumplihámozóval szalagokra, majd hosszú csíkokra vágott cukkinit forró, fűszeres vajon 1-2 perc alatt átforgatjuk, amitől nem fő szét, viszont elképesztő finom al dente pasta íze és jellege lesz. Bármelyik spagettirajongó gyereket (és felnőttet) simán meg lehet téveszteni vele, és örömmel befalják egy kis paradicsomszósszal.
Gomba
Amennyire finom a nyersen hajszálvékonyra szeletelt gomba, annyira emészthetetlen. Márpedig ennek hiányában nem tudjuk hasznosítani a benne lévő B-vitaminokat és olyan tápanyagokat, amelyeket nem találunk meg más növényekben. A hagyományos távol-keleti gyógyászat a gombát egyszerre tekinti ételnek és gyógyszernek, mert képes erősíteni immunrendszerünk működését. Érdemes rendszeresen fogyasztani, persze most már tudjuk, hogy csakis hőkezelés után, aminek köszönhetően megnő a gomba antioxidáns- és polifenoltartalma.
Spenót
Ez a növényi fehérjében és rostanyagokban gazdag zöldség egyaránt értékes nyers és hőkezelt formában. Nyers spenót fogyasztásával hasznosíthatjuk a zöld levelekben lévő folsavat (vérképzés, idegműködés), C-vitamint, niacint (más néven B3-vitamin, DNS-javító és koleszterinszabályozó), magnéziumot (idegrendszer) és káliumot (sejtműködés). A főzés következtében viszont hozzáférhetővé válik az A- és E-vitamin, cink (vércukorszint-szabályozó), tiamin (szívizom és idegsejtek működése), kalcium és vas, akárcsak a béta-karotin, a lutein és a zeaxantin (látás). Egy adag főtt spenótban 245 mg kalcium van, míg egy adag nyers spenótban csak 30 mg! A hőkezelésnek köszönhetően a nagy mennyiségben jelen lévő, vesekőképző oxálsav jelentős része is távozik a spenótból.
Burgonya
Jóllehet a nyers krumplilevet sokan ajánlják fekélyes nyálkahártya-sérülések gyógyítására, és hajdanán a hosszú tengeri utakon a skorbut gyógyszereként alkalmazták, a burgonyát ajánlatos inkább hőkezelés után fogyasztani, ha nem vagyunk biztosak a minőségében. A zöld héjú vagy öreg és csírázó gumókban ugyanis sok a szolanin, ez a vegyület mérgező, megtámadja a központi idegrendszert. Az ilyen krumplit vastagon meg kell hámozni, és bő vízben megfőzni, hogy a szolanin kioldódjon belőle.
Hogyan főzd meg a zöldségeket, hogy minél több tápanyagot megőrizz?
Véletlenül se főzd a zöldségeket sok vízben, inkább gőzöld őket. Ezt a legegyszerűbb egy párolókosárban végezni, amelynek lapjai virágszirmokként nyílnak szét, ezért többféle átmérőjű fazékban is lehet használni. (Kapható lakberendezési áruházakban, de láttam már hipermarket konyhai osztályán is. A csomagoláshoz összecsukják félgömb alakúra, de ez ne tévesszen meg.)
A párolókosárnak kb. 1,5 centis lábai vannak, ennek az a szerepe, hogy ne érje el a víz a zöldséget. Tehát a kosár aljáig töltsd fel sós vízzel a lábost, majd amikor elkezd gyöngyözni a víz, fedd le, hogy minél gyorsabban megpuhuljon a zöldség, de a gőzzel együtt ne távozzon az értékes zamat.
Évente átlagosan 4500 őzet és 500 szarvast ütnek el járművek Magyarország útjain. Kisebb állatokból, mint a rókák, vaddisznók, vidrák, borzok, ennél nagyságrendekkel többet. És nemcsak a vadak pusztulhatnak el az ütközés miatt, hanem a járművekben ülő emberek is megsérülhetnek vagy életüket vesztik. Ráadásul a járművek is gyakran totálkárosra törnek. Vagyis óriási veszteség ez emberi, természeti, anyagi szempontból, mintha mégsem jutna kellő figyelem arra, hogy megfelelő ütemben fejlesszék a "vadbarát" közlekedést.
Pedig a klímaváltozás ellenünk dolgozik: ennek hatására megváltozik az állatok élőhelye, még inkább vándorlásra kényszerülnek. Illetve be- vagy visszatelepülnek az országba olyan állatfajok, amelyekre korábban nem kellett számítani, mint az aranysakál, ami szintén fokozza a vadak aktivitását. "A megváltozó hőmérsékleti viszonyok miatt eltűnhetnek a megszokott szaporodási, táplálkozási helyek, módosul a növényzet összetétele, az állatoknak új helyeket kell keresniük", mondja dr. Farkas János, az ELTE Útökológiai Munkacsoportjának vezetője.
Az ilyen ütközés egyre gyakoribb, pedig megelőzhető lenne. FOTÓ
Miért megy a vad az országútra? Egyrészt nem a vad megy az országútra, hanem az országút megy arra, ahol a vad él. "Minél kisebb egy ország, fajlagosan annál sűrűbb az úthálózata. A vadak több száz, több ezer éve ugyanazokon a csapásokon járnak, csak most keresztezik ezeket a vadváltókat az autóutak", magyarázza a szakember.
Érdemes megnézni Magyarország ökológiai térképét, alig látunk megszakítás nélküli ökológiai folyosót (zölddel jelölve), amelyen több tíz kilométer hosszan tudnának haladni a vadak, anélkül, hogy belénk ütköznének. Töredezett, szakadozott minden vadváltó. Lassan már csak a folyókkal párhuzamosan marad szabad vándorlási útvonal.
Lilával jelölték a felszabdalt állatvonulási területeket. KÉP
Magyarországon jelenleg 211 ezer kilométer a közúthálózat hossza (2017-es KSH-adat), amelynek 63 százaléka erdővel, szántóval vagy más természetes környezettel, azaz vadak élőhelyével szegélyezett. Átlagosan az ország minden négyzetkilométerére 2,7 kilométer közút jut. Az autóállomány 3,6 milliós, és ezek a járművek 90-130 kilométeres óránkénti sebességgel robognak az utakon.
Másrészt azért megy a vad az autóútra, mert ha el akar jutni A-ból B-be, akkor elindul egyenesen előre, nem törődik a civilizáció kellékeivel. És ha egy állat rést talál az országút melletti vadkerítésen, akkor át is bújik, ugrik, mászik rajta/alatta. Télen könnyebb is közlekedni az országúton, mint a behavazott erdőben, illetve az utakra kiszórt só is csábító csemege a vadak számára. Ráadásul egyes fajok kifejezetten az erdőszéli területeket kedvelik, ott érzik magukat biztonságban, ahol egyik oldalon füves rész, másik oldalon védelmet nyújtó fák vannak -- mint az utak mentén.
Mi, emberek ideális élőhelyet alakítottunk ki nekik itt: a növényevők azért jönnek, mert az aszfalt mentén akár térdig ér a növényzet, vagyis a táplálék, a ragadozók meg azért jönnek, hogy az elütött állatokból lakmározzanak. Csak aztán esetleg őket is elütik. Nem beszélve az autókból kidobált szemétről, ami szintén szolgálhat táplálékul.
Kicsinek tűnik a 30 kilós őzbak, mégis súlyos a baleset. FOTÓ
Kit terhel a felelősség a vadelütésért?
A cikk elején említett, mintegy ötezres nagyvad-elütési szám nem teljesen pontos, mert sok esetben nem jelentik be a járművezetők az ilyen balesetet. Amíg a vad él, addig az állam tulajdona, ám ha elpusztul, akkor a helyi vadásztársaságé a tetem. "Ha kint van az út mellett a vadveszélyt jelző tábla, az autósnak fokozottan kellene figyelnie, csökkentenie a sebességet. Egyik kísérletünkben autóvezetőkre speciális szemüveget adtunk, amely nyomon követte a szemmozgásukat. Kiderült, hogy hiába van kint a vadveszélyt jelző tábla, legtöbben rá sem néznek", meséli Farkas János.
Pedig ha kint van a tábla, akkor baleset esetén a járművezetőt terheli a felelősség, és csekély az esélye pert nyerni egy vadásztársasággal szemben. S mivel a vadelütés közúti baleset, mindenképpen ki kell hívni a rendőrséget vagy a közútkezelőt. Sokan emiatt a hercehurca miatt inkább elhagyják a helyszínt, amennyiben működésképes marad a járművük.
A gyorsforgalmi utakat kerítés védi, de számtalanszor lehet látni, hogy az őzek ott legelésznek, és nem zavarja őket a forgalom. Ha legelészés közben elérnek egy csomóponthoz, ahol a kerítés és az aszfalt között elég gyep van, oda simán bejut az állat. "Ezért használunk ilyen helyeken vadriasztókat, az M1, M7 és M8 mentén 7-7 csomópontban telepítettünk ilyeneket, és ott csökkent is a vadelütések száma. Ha ép a kerítés, de bejut az állat, akkor a vadásztársaságnak kell fizetnie a járműben esett kárt, ha nem ép a kerítés, akkor az útfenntartónak", magyarázza a szakember.
Van már kipróbált módszer a vadelütés mérséklésére
Világos, hogy törekedni kellene a vadelütés megelőzésére. "Amikor még volt állami autópályakezelő, egy pályázat keretében végezhettünk olyan több éves kísérletet, amelyben elemeztük az útfelmérő autók adatait. Ezek naponta kétszer végigmennek az autópályán, és minden elütött állatot regisztrálnak. Teszteltük a külföldön kapható összes vadriasztó berendezést, az ultrahangosoktól kezdve a kémiai jelzőkig, de egyik sem túl hatékony. Ezért kifejlesztettünk egy mozgásérzékelős, akusztikus, akár fénnyel is kombinálható riasztót, ezeket helyeztük ki az autópályás csomópontokhoz. Egészen addig csökkentették is a vadelütések számát, amíg el nem lopták a készülékeket: akkor visszaállt az eredeti állapot. Egy kilométer autópálya egymilliárd (egy ezer millió) forint költségből építhető meg, egy ilyen saját fejlesztésű riasztókészülék 30-40 ezer forint, és egy csomópontba kell mondjuk 6 darab ahhoz, hogy biztonságosan távol tartsák a vadakat a gyorsforgalmi úttól."
Hőkamera mutatja az éjjel az út mellett bóklászó vadakat. GIF
A róka képes átmászni a kerítésen, a borz pedig, amely a róka után a leggyakrabban elütött kisebb testű vad, alulról ás járatot a kerítés alatt, hiába van a kerítés alja 30 centiméterre is beásva a földbe. Ha a borz ásott már egy járatot, azt egy vaddisznó képes nagyobbra tágítani. Az útkezelők az autópálya csomópontokba rendkívül sok növényt telepítenek, ezek azonban odavonzzák az állatokat. Továbbá az autópálya mentén nem is vadásznak rájuk, biztonságos helynek vélik. A hóátfúvások csökkentésére rengeteg helyre sövényt telepítettek az út mentén, de ettől meg nem látja az útfelmérő, hogy hol sérült a kerítés.
A közutaknál sok helyre prizmákat raktak ki, hogy azok visszatükrözzék az autólámpák fényét az út széli területre, elriasztandó a vadakat. "Ezzel az a baj, hogy általában olyan sűrű a növényzet egészen az útpályáig, hogy a fény nem jut el az állat szeméig, vagyis nem ijeszti el. Mindig az okozza a balesetet, hogy amikor az állat észleli a közelgő autót, ugrik egyet -- legtöbbször előre, nem pedig hátra."
Szaporodási időszakban nagy csapatokban vonulnak az állatok, ez ellen csak úgy lehetne védekezni, ha az utak melletti területek, főként kanyarokban, nyíltabbak lennének, kiegészítve kémiai vagy akusztikus riasztókkal, és az állatokat az egyenes szakaszok felé terelnék, javasolja a szakember.
Az elmúlt száz évben utakkal szabdaltuk fel a tájat
A vadállati országutak, azaz vadváltók több száz, több ezer éve használt csapások, más néven ökológiai folyosók. Ezek úgy alakultak ki, hogy itt a legnagyobb esélye elkerülni a ragadozókat vagy itt a legtöbb a táplálék. A folyók, patakok völgye mind ilyen. "A legtöbb vadelütés Tatabánya környékén észlelhető, mert itt a Vértes- és a Gerecse-hegység találkozásánál van egy völgyút, amit az állatok is évezredeken át használtak a vonulásukra. Viszont ezen a területen húzódik a régi gyorsforgalmi út, az 1-es, van az újabb autópálya, az M1, és egy vasúti vonal is, és ezek mind keresztezik az állatok nyomvonalát. Számukra ezek az építmények gátak, amelyeken szeretnének átjutni."
Létfontosságú, hogy megfelelő vadátjárókat alakítsanak ki az úttestek alatt vagy felett. Sajnos a magyarországi vadátjárók sok helyütt nem megfelelő kialakításúak vagy nem jó helyre építik őket (erről ide kattintva olvashatsz egy részletes cikket Farkas Jánossal).
Nyár végén az őzekre, ősszel a szarvasokra kell számítani. FOTÓ
Borzok, rókák és vaddisznók számára elegek a 1,5 méter átmérőjű átereszek: ezek a csövek keresztezik alul az autópályát, és a középső elválasztó növénysávban bevilágító akna segíti az állatok közlekedését.
"Elkészítettük az egész ország konfliktustérképét. De hiába dokumentáltunk egy szakaszon mondjuk vaddisznóveszélyt, főleg szaporodási időszakban bárhol bármire lehet számítani."
Nemcsak az országúti forgalom okoz vadelütést, hanem a vasúti közlekedés is, amely például a Bécs-Budapest közötti szakaszon eléri a 160-180 kilométer/órás sebességet, és rendkívül halk a mozdony. Ezért történt már olyan, hogy Tatabánya környékén szarvascsapatokat gázoltak el a vonatok. "Az állatoknak esélyük sincs észlelni vonatot időben, illetve nem tudnak kijutni a vasúti pályáról. Az ütközés a mozdonyban is olyan komoly károkat okoz, hogy csak egy másik, darus mozdonnyal lehet leemelni, és órákra áll a forgalom, ami megint csak óriási anyagi veszteséget jelent. Gazdaságilag biztosan megérné fejleszteni a vadriasztási rendszert".
Farkas Jánost keresték meg már Svédországból és Ausztráliából, előbbiben a hatalmas jávorszarvasok, utóbbiban a semmiből előugró kenguruk okoznak gyakran közúti baleseteket.
Érdemes böngészni az ELTE Útökölógiai Munkacsoport által készített konfliktustérképeket (a szóra kattintva nyílik a demoverzió).
Szemléletváltásra van szükség
Az autóba építhető biztonsági berendezések többsége pénzkidobás, tapasztalta a szakember. A közismert műanyag síp remek placebóhatást kelt, mert a vezető egyébként sem ütközött volna, ezért azt hiszi, hogy milyen jó ez a síp. "Egy ultrahangágyú képes csak arra, hogy kellő távolságból elriasszon egy vadat", nyomatékosítja Farkas János.
Az ultrahang nem zavaró az erdő nyugalmára, mert az út mentén hamar elnyelődik a növényzetben. A svédek autóba beépíthető hőkamerával kísérleteznek, amely távolságra előre mutatja az út menti növényzetben bóklászó vadat. Farkas Jánosék fejlesztés alatt álló rendszere próbálja kombinálni a távészlelést az aktuális riasztással.
A vaddisznót és rókát elijeszti a fényt is felvillantó eszköz,
a kóbor kutya farokcsóválva keresgélni kezd, talán embert remél.
"A vadelütéseket meg lehetne előzni például azzal, ha a jármű navigációs berendezése figyelmeztetne a kockázatos szakaszokon a vadveszélyre. Ezt viszonylag egyszerűen be lehetne programozni a GPS-berendezésbe, persze azt be is kell kapcsolni vezetés közben. Autópályán az emberek a kerítés miatt biztonságban hiszik magukat, de ez illúzió", figyelmeztet. Arról nem beszélve, hogy egy békára ráhajtva is megcsúszhat úgy az autó, hogy súlyos baleset lesz a vége.
A vadbarát közlekedés fejlesztéséhez érdemes volna forintosítani a károkat. Egy őz eszmei értéke 150-600 ezer forint, egy gímszarvas 1-3,75 millió forint. 2018-ban 4800 őzet ütöttek el a magyarországi utakon, ez középértéken (375 ezer Ft/egyed) 1,8 milliárd (ezer millió) forint, míg az elütött kb. 500 szarvas középértéken (2,375 ezer Ft/egyed) közel 1,2 milliárd forint.
Csak ez a két tétel kitesz évente 3 milliárd forint veszteséget, és még nem számoltuk a többi vadat, sem pedig az emberben, járműben esett károkat. A róka kistestű állat, mégis a vele való ütközés körülbelül 2 millió forintos kárral jár. Azért ennyivel, mert a rutintalan vezetők félrerántják a kormányt, és ütköznek egy másik autóval vagy fával.
Világszerte egyre súlyosabb a helyzet
Amikor ehhez a cikkhez gyűjtöttem nemzetközi adatokat, ahány statisztikát láttam, az mind tartós emelkedést mutatott vadelütés terén. Ilyen szempontból a világ legveszélyesebb országútja a brazíliai BR-262-es autópálya, amelyen minden évben kétmillió emlősállatot ütnek el. Svédországban 2016-ban egyetlen év alatt 21 százalékkal nőtt a vadelütések száma az előző évi 48 ezerről 58 ezerre. Spanyolországban az éves közúti balesetek közel 9 százalékát vadelütések teszik ki, egyes északi hegyi utakon 30-50 százalékot is.
Az Egyesült Államokban évente 1-2 millió vadelütés történik, 1994 és 2006 között emiatt 67 százalékkal több, immár 200 járművezető halt meg az utakon, 30 ezren megsérültek. Az USA-ban évente nagyjából 8 milliárd dolláros kárt okoz a vadelütés, ezzel szemben egy országúti vadátkelő megépítése 300 ezer-1 millió dollárt tesz ki, attól függően, hogy mekkora, milyen, és hogy az út alatt vagy felett halad át. Vagyis a 8 milliárd dollárból évente 800-2500 vadátkelőt lehetne építeni. Egy arizonai vadvédelmi rendszer kiépítésekor kiszámolták, hogy kétszer annyi pénzt lehetett megtakarítani a vadbaráttá tett országúttal, mint amennyibe a rendszer kiépítése került.
Sokak számára a szeptember egy több hetes "dátha"-szezon kezdetét is jelzi: visszakerül a gyerek az iskolai közösségbe, ami nemcsak gyerekekből és tanárokból, hanem bizony vírusokból és baktériumokból is áll.
Sőt, az is lehet, hogy a tömegközlekedésen prüszköl rá valami bacit egy olyan utastárs, aki képtelen megtanulni, hogy ha már végképp nem találja gyorsan a zsebkendőjét, akkor a könyökhajlatába tüsszentsen és köhögjön -- a ruhán gyorsan kiszáradnak és elpusztulnak a kórokozók, illetve ez sokkal jobb, mintha a tenyerébe köhögne, aztán ugyanazzal a kezével megfogná a kapaszkodót. Brrr!
Az is egyfajta zöld gondolkodás, amikor a meglévő folyamatokat, elemet újszerűen átvariáljuk a hatékonyabb eredmény érdekében, ahelyett, hogy új termékeket vásárolnánk. Ezt valósította meg egy brit patikus, aki három gyermekén sikeresen tesztelt egy nagyon egyszerű módszert a kórokozók terjesztése ellen.
Shamir Patel a hazaérkezés rituáléját változtatta meg: ahelyett, hogy a gyerekek odahaza estig a napközben viselt ruhájukban maradtak volna, az egészségügyi szakember azonnal elküldte a gyerekeket fürdeni és átöltözni, amint hazaértek délután az iskolából. Ezzel az volt a célja, hogy a kicsikről úgymond már a küszöb átlépése után rögtön lemossa a kórokozókat, a ruhájuk pedig egyből ment a szennyeskosárba. Így megakadályozhatja, hogy a hazahozott kórokozókat szétterítsék a gyerekek a lakásban. Mert minél tovább marad egy baktérium vagy vírus rajtunk, annál nagyobb a kockázata, hogy betegség lesz a vége.
A náthát, megfázást vagy meghűlést (más néven heveny orr-garatgyulladást) okozó rhinovírusok az otthoni tárgyak (kilincs, asztal, távirányító, laptop, telefon stb.) felületein akár 6 órán át is életben maradhatnak, bőrön 1 órát. A kisgyermekeket veszélyeztető RSV-fertőzés (respiratory syncitial virus) kórokozója szintén körülbelül 6 órán át marad életképes tárgyak felszínén, 1 órán át a ruházaton és akár 20 percig a bőrünkön. Az ételfertőzést, ételmérgezést okozó szalmonella és Campylobacter baktérium akár 4 órán át életképes marad például a gyerek ruháján. Onna pedig nemcsak a gyereket fertőzheti meg, hanem az egész családot.
Így aztán a hazaérkezéskor asap megfürdetett és átöltöztetett gyereknél kisebb a kockázata, hogy kórokozó maradjon rajta. Náthaszezonban a gyerek ruháját érdemes 60 Celsius-fokon, legalább 2-2,5 óra hosszú programmal mosni, hogy valóban elpusztuljanak a textilszálakra tapadt kórokozók. A hosszú program azért indokolt, mert a mosógép mondjuk egy 60 fokos mosás ciklus során majdnem végig langyos vízzel mos, csak néhány percre melegíti fel a vizet egészen 60 Celsius-fokra. Utána pedig már jön is a hideg vizes öblítés.
TIPP: Öblítéshez érdemes az illatszerboltban kapható, babaruhák öblítéséhez való, de fertőtlenítő hatású textilöblítőt használni. Mi még textilfelületek (kárpitos bútor, ágymatrac, kabát stb.) fertőtlenítésére is használjuk szórófejes flakonba áttöltve, persze az öblítő antiallergén, ezért színezékmentes, víztiszta változatát, hogy ne színezze meg a textileket. A felületre permetezve 15 perc alatt elpusztítja a bacikat.
Évente 1,3 milliárd tonna élelmiszer kerül a szemétbe. Már ez is horrorisztikus mennyiség, de a túlevés miatti ételpazarlás ennek több mint százszorosa, nagyjából 140,7 milliárd tonna. Ezt az úgynevezett metabolikus ételpazarlást olasz kutatók számolták ki, tanulmányuk a Frontiers in Nutrition szakfolyóiratban jelent meg.
A túlevés által okozott környezeti teher három szegmensből áll: föld-, víz- és szén-dioxid-lábnyom. A Teramo Egyetem környezettudósai először megállapították, mennyi az egyes országok "túlsúlya" az átlagnépesség testtömeg-indexe (BMI) és magassága alapján, és ezt összevetették az adott országban legnagyobb arányban rendelkezésre álló élelmiszerek energiatartalmával. Méghozzá úgy kalkuláltak, hogy az egészséges testsúly felső határát jelző 21,7-es érték felett minden elfogyasztott kalória gyakorlatileg felesleges, és csak túlsúlyt okoz.
Az említett 140,7 milliárd tonna a világ népességének jelenlegi túlsúlya visszaszámolva az elfogyasztott ételekre: ha ennyit nem ettek volna meg, nem lennének túlsúlyosak. Vagyis ennek a 140,7 milliárd tonna élelmiszernek a megtermelését meg lehetett volna takarítani, az előállításához szükséges szántóföldet, legelőt, ivóvizet, üzemanyagot stb. másra lehetett volna fordítani.
Nyilván ez így túlzás, hiszen bármely embernél a 21,7-es BMI érték feletti érték bőven lehet izomtömeg is, míg az olasz kutatók minden pluszsúlyt hájnak tekintettek. Azt sem vették figyelembe, hogy a túlsúly változhat idővel, illetve a fokozott testmozgásnak köszönhetően is mérséklődhet. Ettől függetlenül a 140 milliárd jelen pillanatban a lehető legközelebb áll a valószínűhöz. És irdatlan mennyiség.
A tanulmányt böngészve kiviláglik, mekkora eltérések vannak az egyes kontinensek között. A túlevés miatti ételpazarlást Európa vezeti, 39,2 milliárd tonnával. Ha a három szegmenst vesszük figyelembe (föld-, víz- és CO-lábnyom), akkor Európa és Észak-Amerika (kiegészítve Óceániával) 14-szer többet fogyaszt, mint a szubszaharai Afrika.
Az olasz kutatók szerint Európában, valamint Észak-Amerikában és Óceániában a tejtermékek, tej és tojás előállítása rója a legnagyobb terhet a környezetre (a túlsúlynak számított lábnyom 30,2 százaléka felel meg ennek), utána a hús, az alkoholos italok és a cereáliák következnek, míg például az iparosodott Ázsiában a cereáliák és a keményítőtartalmú gyökérzöldségek megtermelése.
Európa és Észak-Amerika (kiegészítve Óceániával) vízlábnyoma hasonló, de közel kétszerese Latin-Amerikáénak, és tízszerese a szubszaharai Afrikáénak. Az üvegházhatású gázok lábnyoma is tízszeres ezekre a régiókra, míg a földhasználat lábnyoma 15-szörös.
Egyébként az ENSZ becslése szerint a gazdag országok évente közel annyi, 230 millió tonna élelmiszert dobnak ki, mint amennyi a szubszaharai Afrika teljes termelése. A világ teljes zöldség- és gyümölcstermésének közel fele a kukában végzi.
Kertünk végében egy negyvenéves meggyfa áll, már öreg és beteg, nem is terem, lombhullás után elköszönünk tőle és kivágjuk. Túlságosan nagy árnyékot is vet a nagyi rózsáira, a szomszédok belátását sem korlátozza. Az alábbi, délelőtt 11-kor készült fotón látható, mennyire előnytelen a jelenlegi helyzet. (A kupacba halmozott öreg deszkákből emeltágyás-szegély lesz nemsokára.)
Szeretnék valami telekhatároló sövényt, de semmiképpen nem hagyományosat. A tuja nem az én világom, a puszpáng sem nyerő, amióta megjelent Magyarországon puszpángmoly, amelynek hernyója tarra rágja a növényt, még kevésbé a valóban gyorsan növő csodasövény, amely viszont allergizál. Ja, és permetezni sem szeretnék, mert kutyák és gyerekek szaladgálnak a kertben. Viszont ha már gyerekek: legyen gyümölcstermő a sövény! Méghozzá többféle cserjéből, mert minél nagyobb a változatosság, annál többféle beporzó rovar, madár, pillangó jön majd a kertünkbe!
A tervezés első lépéseként egy táblázatban összesítettem, hogy a viszonylag könnyen hozzáférhető gyümölcstermő cserjéknek milyen talaj-, víz- fény- és egyéb igényük van. Kizárólag olyan cserjéket néztem, amelyek tüskementesek, illetve lehetőség szerint öntermők, azaz tavasszal a méhek és más rovarok simán beporozzák őket. Biztos, ami tuti fix alapon azért minden cserjéből legalább két-három tövet fogok ültetni szeptember végén, hogy még a fagyok beállta előtt meg tudjanak gyökerezni. A töveket nagyjából egy méterre ültetem egymástól, hogy legyen helyük fejlődni, illetve a kutyák tudjanak közöttük szlalomozni.
Mivel a Duna közelében lakunk, és a terület valaha ártér volt, kertünkben a talaj közepesen kötött, és a hajdani három óriás fenyőfa évtizedekig hulló tűlevelei miatt enyhén savanyú. Az biztos, hogy egy alapos ásással fog kezdődni az ültetés, már csak azért is, hogy az öreg meggyfa mindenhol felbukkanó gyökérsarjait kiirtsuk. Utóbbi elég durva meló, mert amennyire lehet, ki kell ásni a gyökérsarjakat, majd letépni a vízszintesen futó gyökérről. De muszáj megtenni, mert szétnyomják a meglévő növényeket.
A kertünk keleti tájolású, hátul a szomszéd kert végében egy nagy kétemeletes épület fut, elöl a mi házunk van, azaz a terület háromnegyede inkább félárnyékosnak minősül, hiszen napi 6 óránál kevesebb napsütést kap. Egy bizonyos rész kora reggeltől délután 5-ig napsütéses, oda fogom ültetni a fényigényes bokrokat.
Az áfonyával kapcsolatban olvastam azt a javaslatot, hogy nagyon savanyú talajt igényel, amit viszont a többi növény nem feltétlenül szeret, illetve sekély a gyökere, így az áfonyát érdemes dézsába ültetni. Már tudom is a helyét! A többinél elegendő a rendszeres tápanyagutánpótlás komposzttal, amely a talajba dolgozva lazítja annak szerkezetét is.
A nagyvárosokban a szükségesnél sokkal kevesebb a nyilvános vécé, de szerencsére született pár öko megoldás arra, hogy az utcai vizelést ne csak visszaszorítsák, hanem a lehetőségekhez képest még környezetbarátabbá is tegyék. A probléma rendkívül súlyos: a világ legmagasabb temploma, a 162 méteres ulmi székesegyház mészkő alapzatát is tönkretette már a vizelet.
A címben említett visszapisilős módszer se nem zöld, se nem nevelő hatású, mindenesetre elrettentő: 2015-ben a világon először Hamburgban alkalmazták azt a falbevonatot, amely annyira folyadéktaszító hatású, hogy a ráeresztett vizeletet visszafröcsköli a sugár irányába, beterítve a delikvens lábát.
A város St. Pauli negyedében évente 20 millióan buliznak, ami kevésbé zavarja az ott lakókat, mint az, hogy a vendégek ott könnyítenek magukon, ahol rájuk jön a szükség. A legbüdösebb falszakaszok mentesítéséhez a tudósoktól kértek segítséget, akik kifejlesztették a szilícium-dioxid-tartalmú szuperhidrofób védőlakkot. A rendszerető helyiek külön táblákat is felszereltek szemmagasságban, amelyeken a visszapisilő falra figyelmeztetik a renitenseket, de annyi német humort megengedtek maguknak, hogy nem mindenhová tettek ki feliratot.
Bár elég drága, hiszen négyzetméterenként kb. 100 euróba kerül, a hamburgi módszerrel több európai városban kísérleteznek, hiszen a vizelet eltakarítása is nagy költség, nem beszélve a korrozív hatásáról: tönkreteszi a falat, járdát, fákat, mindent. És büdös is.
A középkori épületeiről is nevezetes északnyugat-angliai Chesterben két választása van a közterületisek kamerájával (CCTV) rajtakapott kalózvizelőnek: vagy vállalja a bírósági tárgyalást és a tetemes bírságot, vagy részt vesz egy "kulturális örökségi figyelemfelkeltő kurzuson". Ennek keretében fizet 75 fontot, amiért 1. megnézheti magáról a videófelvételt,
2. egy szakértő vezetésével körbesétál a város történelmi központjában, miközben közösen elemzik, milyen károkat okoz az illegális vizelés a műemlékekben. Igazán brit megoldás, real understatement.
Az indiai Kalkuttában nem udvariaskodnak ennyit, egy mozdulattal intézik el a vizelőket és a takarítást, de ezt jobb nem megtapasztalni: egy speciális egység sárgára festett tartálykocsival járja a várost, és a vétkezőket magasnyomású vízsugárral eltakarítja, mint az alábbi videón látható. Mottójuk: You stop, we stop. Ez is egyfajta nyilvános vizelés, csak más előjellel.
Persze Indiában is akad más megközelítés. Víz nélkül üzemeltethető az Ekam Zerodor piszoár-kioszkja, amelyhez nincs szükség infrastruktúrára, és a vizelettel a környező városi növényzet trágyázzák.
Ha már begyűjtés: a dán Peefence egy olyan felfüggeszthető műanyag lap, amely a tölcsérjébe érkező vizeletet egy csőbe vezeti, onnan pedig egy tárolóba. Aztán lehet a vizeletet folyékony trágyaként hasznosítani, vagy a csatornába vezetni. Az eszköz használható fesztiválokon, építkezéseken, sporteseményeken.
San Francisco vezetése szintén próbát tett a hidrofób bevonattal, miután egy lámpaoszlop töve annyira elrozsdált a sok húgytól, hogy az oszlop eltört és rádőlt egy autóra.
Sokan ugyanakkor kritizálják a programot, mondván, a folyadéktaszító festék árát inkább fordítsák nyilvános vécék állítására. A városvezetés egyébként ezen a téren is fejlesztett, a Pit Stopnak nevezett nyilvános és ingyenes vécéket már 25 helyen vehetik igénybe a lakosok reggel 9 és este 8-10 óra között. Ezeken a helyeken le lehet adni a használt fecskendőket és ingyenes kutyaürülékes zacskó is van. A biztonságról és a tisztaságról állandó alkalmazott gondoskodik. Készült telepített és kerekeken guruló Pit Stop is, utóbbi egy rámpával kerekesszékesek számára is használható. A guruló illemhelyek egyikét viktoriánus stílusban alakították ki.
"Különféle designokat próbálgatunk, amelyek hívogatóak, és arra bátorítják az embereket, hogy használják ezeket a létesítményeket -- mondta Mohammed Nuru, a San Francisco-i köztisztasági és városkarbantartási hivatal igazgatója. -- A Pit Stop lehetővé teszi az emberek számára, hogy normális körülmények között végezhessék a dolgukat, emellett növeli a környék élhetőségét."
Így áttételesen térül meg az illemhelyenként mintegy százezer dolláros éves fenntartási költség.
Ennél sokkal olcsóbb és zöldebb volt az a nyilvános illemhely, amelyet szintén San Franciscóban 2013-ban kísérleti jelleggel készítettek civilek: kell hozzá legalább két fémkeretes IBC ballon (akár újrahasznosított is), amelyek közül az egyik a kézmosóvíz tartálya, a másikba megy a vizelet, amelyet a ballonba ültetett bambusz gyökerei hasznosítanak a kézmosóvízzel együtt.
A 21. században vagyunk, tehát lehet hozzácsatlakoztatni szenzort, webes alkalmazást, online térképet stb. A P Planter projektet a Hyphae Design Laboratory tervezte a non-profit Urban Biofilterrel együttműködésben. Részletes leírás, a rendszer elkészítésének útmutatója erre linkre kattintva elérhető, hogy mások is kipróbálhassák, akár tanóra keretében.
Több városban kísérleteznek a komposztálással. Párizsban úgy nevezik:
"a vadvizelők civilizálása".
Az Uritrottoir fémdobozok tetején virágágyás van, a bejutó vizelet egyrészt ezt trágyázza, másrészt a tároló aljában elhelyezett széna, fűrészpor, fapellet felszívja a nedvességet. Egy szenzor figyeli a szárazanyag telítettségét, és jelez a kezelőnek, aki frissre cseréli az anyagot, a használtat pedig elszállítja egy Párizs környéki területre, ahol egy év alatt komposzttá érlelik, amellyel a városi parkok talaját javítják.
A 218-240 liter űrtartalmú piszoár víz- és szagmentesen üzemel, ám annyira dekoratív, hogy sokan nem fogják fel, mire való. Mindenesetre már más francia városban is van ilyen, például 2019 júliusában Nantes-ban négyet adtak át.
A belgiumi Mechelenben a nyilvános vizelés bírsága 350 euró, úgyhogy tíz bünticetliből összejön egy GreenPee nevű ökopiszoár ára. Ennek működési elve hasonló a franciáéhoz. A "bírságból nyilvános vécét" koncepciót még tesztelik, ha bejön, többet is rendelnek.
A dobozos ökopiszoároknál hatékonyabb lehet a Pinkelbeete, amelyet a müncheni műszaki egyetem tanára, Natalie Eßig fejlesztett ki. A "pisiágyás" voltaképpen egy szagmegkötő hatású szerves anyaggal, például fakéreggel megtöltött műanyag láda, amelybe bárki belevizelhet. A folyadék a tartályból lassan lejut egy földbe süllyesztett tartályba.
Ez félig vízzel van teli, ami hígítja és tovább szagtalanítja a keveréket. Eßig precízen kiszámolta, hogy ha egy futballdrukker a sörözés hatására 450 mililiter vizeletet ereszt a mulcságyásba, akkor akár 550-en is követhetik, hiszen a tartály 250 liter vizelet fogadására alkalmas. A hígított vizeletet a környező virágágyások trágyázására lehet használni, illetve bevezetni a csatornába. A helyi focidrukkerekkel folytatott interjúiból az is kiderült, hogy szerintük a nyilvános vécék koszosak, és a parkokban eleresztett vizelésről azt gondolják, hogy "na most igazán öko vagyok".
És mi lesz a nőkkel?
A kínai Shaanxi Normal Egyetemen kiszámolták, hogy naponta 160 tonna vizet lehetne megtakarítani, ha a lányok is állva pisilnének egy eldobható kartonpapír pisitölcsér (intim kehely) alkalmazásával.
Merthogy a vécétartály ürítésével a nők háromszor több vizet használnak. Úgyhogy ha már kiszámolták, be is vezették. Állítólag ez sokkal higiénikusabb is, mint a hagyományos mód. A női (gendersemleges) piszoár alacsonyabban van, mint a férfi, hogy könnyebb legyen beletalálni.
Berlinben 2017-ben egy 99 oldalas tanulmányt szenteltek a neutrális vécékoncepciónak, amellyel a város innovativitását kívánják demonstrálni. A jövőbeni "berlini toalett" elvárásai közé tartozik a bejárat jó láthatósága, a megfelelően kivilágított belső tér, a vészjelző, illetve a diszkriminációmentes piktogramok. A rendszer kiépítését valószínűleg sok vita fogja megelőzni.
Egyébként a neten és zöld boltokban kapható kétrészes műanyag kehely is, amely fertőtleníthető, többször használható, és egy diszkrét dobozban mindig magánál tarthatja a gazdája.
Ezzel már ma is lehet használhatni a férfi piszoárokat, mert közismert, hogy a női vécék előtt mindig hosszabb a sor.
Amennyiben a világ áruszállításának egy részét sikerülne léghajókkal megoldani, az csökkentené a szegmens jelentős szén-dioxid-kibocsátását és utat nyitna a mainál fenntarthatóbb, hidrogén-alapú gazdaság irányába, javasolja tanulmányában a Nemzetközi Alkalmazott Rendszerelemzési Intézet (IIASA).
A 20. század elején sokan kísérleteztek léghajókkal, ám ez a ballont kitöltő hidrogéngáz felrobbanása miatt többször is tragédiával végződött, így a biztonságosabbnak ítélt repülőgépek kiszorították a lebegő monstrumokat. A repülők gyorsabbak is voltak, mint a léghajók, valamint akkoriban nem volt ennyire megbízható az időjárás-előrejelzés.
Azóta viszont rengeteg ismerettel gazdagodtunk, fejlődött az anyagtudomány, a meteorológia, egyszersmind viszont olyan mértéket öltött az energiafogyasztás és a károsanyag-kibocsátás, hogy muszáj szállítási alternatívákon elgondolkodnunk, javasolja az amerikai tudományos kutatóintézet.
A szállítási szektor a világ CO2-kibocsátásának 25 százalékáért felelős, ebből 3 százalék a teherszállító hajók kibocsátása, ami 2050-re 50-250 százalékkal emelkedhet. Ezért is fontos olyan új szállítási módok kifejlesztése, amelyek energiaigénye és szén-dioxid-kibocsátása alacsony. Az IIASA kutatói brazil, német és malajziai szakemberekkel közösen elemezték, vajon mennyire lehetne a Föld körüli futóáramlásokat kihasználni a szállításhoz.
A futóáramlás (angolul jet stream) szűk keresztmetszetben összpontosuló vízszintes áramlási zóna, amelyben a szélsebesség 30-80 m/s, azaz 100-300 km/h lehet. Van két ilyen futóáramlás az északi féltekén és kettő a déli féltekén: amelyik közelebb van a pólushoz az polár jetnek hívják, amelyik közelebb van az Egyenlítőhöz, azt szubtrópusi jetnek hívják. Legegyszerűbb úgy elképzelni, mintha hulahopp karikák forognának a Föld felszíne felett 8-12 kilométeres magasságban.
NASA/Goddard Space Flight Center Scientific Visualization Studio
Ha sikerül feljutatni ebbe a gyors áramlásba egy áruszállító léghajót, akkor azt a szél sodorja magával körbe a Föld körül lényegében ingyen és tisztán, minimális üzemanyagigénnyel, amíg a léghajó el nem jut a célállomásig, ahol szépen leereszkedik. Az északi féltekén 16 nap alatt tenne meg egy teljes kört a léghajó, a déli féltekén ehhez elég volna 14 nap. Ez lényegesen rövidebb, mint az áruszállító konténerhajók több hétig tartó útja. Összehasonlításul: a Queen Mary 2 luxus utasszállító hajó New Yorkból induló és oda visszaérkező világkörüli útja 113 napig, majdnem 4 hónapig tart.
Az IIASA kutatói szerint a léghajók újbóli használata a hidrogénszállítást is megoldaná. A hidrogén jó hatásfokú tüzelőanyag és értékes energiatárolási alternatíva. A fölösleges szélenergiát például át lehetne alakítani hidrogénné, és aztán azt elszállítani a felhasználás helyére. A szakemberek nem hallgatják el, hogy a hidrogén-alapú gazdaság előtt állnak még megoldandó feladatok. Az egyik ilyen a hidrogén cseppfolyósítása, amihez mínusz 253 Celsius-fokra kell hűteni. Ennek energiaigénye viszont az összmennyiség 30 százalékát teszi ki, további 3 százalékot pedig a cseppfolyós hidrogén szállítása.
Tanulmányukban a kutatók ezért azt a variációt javasolják, hogy a költséges cseppfolyósítás helyett inkább maguk a léghajók szállítsák a hidrogént a futóáramlások segítségével. A célállomáson lecsapolnák a ballon hidrogéntartalmának 60-80 százalékát, és a maradék 40-20 százalék elegendő ahhoz, hogy a léghajó hazatérjen. A balesetek megelőzése érdekében teljesen automatizálni kellene a folyamatot, és az állomásokat a lakott helyektől távol érdemes kialakítani.
A léghajók voltaképpen a cseppfolyós hidrogén szállítására is alkalmasak volnának, hiszen a futóáramlások a sztratoszférában fújnak, ahol a hőmérséklet mínusz 50-80 Celsius-fok, tehát kisebb hűtéssel is cseppfolyósan tartható a hidrogén. Leszálláskor a szükséges ballasztsúlyt úgy nyerhetnék, ha a hidrogént vízzé alakítják: 1 tonna hidrogénnel 9 tonna víz állítható elő.
De ezt a vizet akár esőcsinálásra is használhatnák. A sztratoszférában kiengedett víz megfagy, a jégcseppek a gravitáció miatt elindulnak a földfelszín felé, de a troposzférába jutva felolvadnak, ezáltal csökkentik a hőmérsékletet és növelik a relatív páratartalmat, amíg csak össze nem állnak esőcseppekké és le nem hullanak. Ez az eső a földfelszínről feláramlást indíthat be, amitől több pára juthat a felsőbb légrétegekbe és még több eső eshet.
"A léghajók a múltban nagy szolgálatot tettek. A jelenlegi helyzet indokolja a léghajók újbóli alkalmazását, tanulmányunkban érvekkel szolgáltunk emellett. A léghajózási iparág fejlesztése csökkentené a nagysebességű áruszállítás költségeit, különösen a szárazföldek belsejében. Az, hogy a hidrogént cseppfolyósítás nélkül szállíthatnánk, lehetővé tenné a fenntartható, hidrogén-alapú gazdaság megteremtését, amely elvezetne a 100 százalékban megújuló világhoz", mondta az IIASA-tanulmány vezető szerzője, Julian Hunt.
0 
