A törvény két dolgot szabályoz: az egyik, hogy el kell takarítanunk a házunk előtti járdáról a havat, a másik, hogy ehhez nem használhatunk konyhasót (nátrium-kloridot, NaCL), amennyiben ezzel fákat veszélyeztetünk. Értelemszerűen a telekhatárunkon belül lévő autóbeállót, kerti ösvényt is meg kell tisztítanunk, tehát nagyon nem mindegy, hogy milyen módszert választunk ehhez.

A legzöldebb megoldás a rendszeres hólapátolás,
csak idő és erő kell hozzá

A konyhasóval az a baj, hogy a sós hólé a talajba jutva megakadályozza, hogy a növények felszívják onnan a folyadékot és a tápanyagokat, azaz a "besózott" növény idővel elpusztul. Ne csak sík felületekben gondolkodjunk: domboldali telkek esetében a szomszéd illegális sóakciója is tönkreteheti a tőle lejjebb fekvő kerteket. De a sózó szomszéd telkére is befújhatja a kora tavaszi szél a fehérre szikkadt sós port az utcáról, tehát ő sem jár jól. Tény, hogy olcsó a só, de tönkreteszi a vasbetont, korrodálja a fémeket (kerítést, gépjárműveket) is. 

Akkor mit csináljunk, ha ökomódra szeretnénk megszabadulni a csúszós hórétegtől? A legzöldebb megoldás a rendszeres hólapátolás, de ennek akadálya lehet, ha elmegyünk dolgozni, tehát napközben nem tudunk takarítani a ház előtti járdán, vagy például éjszaka sem kelünk fel emiatt. 

A hó- és jégmentesítéshez használatos anyagokat három csoportba sorolhatjuk: vannak a csúszásgátlók (érdesítő anyagok), a csúszásgátlók jégmentesítő anyaggal keverve, illetve a jégolvasztó hatóanyagok.

Hóolvasztáshoz nappal a sötét színű érdesítő anyag a megfelelő, mert jobban magába szívja a napsugárzást, mint a világos színű. Jeges felületre nagyobb szemcséset érdemes kiszórni, hogy a taposástól vagy napfénytől megolvadt jégben ne süllyedjen le túl mélyre, mert akkor nem segít, ha éjjel újra megfagy a felület. A Tudatos Vásárlók Egyesülete az őrölt téglában látja a megoldást, ez építési hulladékból beszerezhető, a színe is megfelelő, és olyan szemcseméretűre törhető, ami éppen kell.

A jégolvasztó vegyi szerek közül a kalcium-klorid (CaCl2) sokkal jobb, mint a konyhasó, mert negyedannyi elég belőle, továbbá a -7 Celsius-fokon dermedő konyhasóval szemben a kalcium-klorid fagyáspontja -25 Celsius-fok. A kalcium-klorid olvadás közben intenzíven hőt termel, ezzel is gyorsítja a síkosságmentesítést. Nemcsak hó, hanem jég esetében is hatékony, így ónos eső alatt-után is. Nem marad utána szilárd anyagmaradék a járdán, kapható oldat, granulátum és pehely formában is. Érdemes összeszövetkezni a szomszédokkal, és nagyobb kiszerelést venni együtt, olcsóbban.

TIPP: Érdemes a kocsiban egy zsák macskaalmot tartani, mert az autó kereke alá szórva segíti az abroncs tapadását. Nyilvánvalóen ez olyan helyzetben hasznos, ha elakadt az autó, kipörög a kerék, és pár négyzetméteren kell valami instant segítség. 

Ültess sótűrő növényeket a kerítés vagy járda mellé!
Évelő fásszárú, illetve cserje a mérges (vad) gesztenye (Aesculus glabra), a japán orgona (Syringa reticulata), a páfrányfenyő (Ginkgo biloba), a fanyarka (Amelenchier spp.), a szárnyas kecskerágó (Euonymus alatus).

Ilyen szép vörös lesz ősszel a kecskerágó lombja

De meríthetsz ötletet a szikes talajjal jellemezhető alföldi vidékek flórájából is, és ültethetsz sóvirágot (Limonium spp.), sziksófüvet (Salicornia), sziki őszirózsát (Aster tripolium). 

A sziki őszirózsa minden kertben jól mutat

Hiver't-Klokner Zsuzsanna

Alul szavazni is lehet!

Az elmúlt napokban óriási indulatokat korbácsolt az a bejelentés, hogy az elektromos rollert akár segédmotoros kerékpárnak is lehetne tekinteni, és emiatt megtilthatják, hogy a járdán vagy kerékpárúton lehessen használni, mert az balesetveszélyes a gyalogosokra. Ahány rolleressel beszéltem, mind fel van háborodva, azt mondják, éppen hogy meg kellene köszönni nekik, hogy nem autóval, hanem környezetkímélő e-rollerrel közlekednek a városban, és számukra életveszélyes volna az autók között haladni az úttesten.

Budapest az egyik legrosszabb levegőjű nagyváros az Európai Unióban, Magyarországon a légszennyezettség miatt évente 14 ezer ember hal meg idő előtt. Valamit tenni kell a levegőminőség javítása érdekében, és erre pont az elektromos rollerhez hasonló, úgynevezett mikromobilitási eszközök volnának alkalmasak. Ezekkel fel lehet szállni a tömegközlekedési eszközökre is (persze úgy, hogy ne koszolják be az utastársak ruháját), és amelyik 100 cm alatti hosszúságú, arra nem is kell plusz jegyet venni (szemben egy kerékpárral). A roller+bkv kombóval nagy távolságokat is meg lehet tenni a fővárosban, nem izzad le az ember munkába menet, illetve segítség lehet a hegyes-völgyes budai részen.

Hogy egy külföldi példát idézzek: Dánia elhatározta, hogy 2030-ra olyan mértékben csökkentik az országos szén-dioxid-kibocsátás mértékét, ami 70 százalékkal alacsonyabb lesz, mint az 1990-es évek CO2-szintje. A dán főváros, Koppenhága 2025-re karbonsemleges akar lenni, vagyis a legkisebbre csökkenti a szén-dioxid-kibocsátását. Ehhez pedig számításaik szerint az is szükséges, hogy a városi közlekedés 75 százaléka autómentes legyen: kerékpárral, gyalog vagy tömegközlekedéssel jussanak el A-ból B-be a lakosok, és a városi áruszállítás módját is gondolják újra (például elektromos furgonokkal). A dánok nem arról beszélnek, hogy mit lehetne egyszer, majd, valamikor megtenni, hanem hogy mi szükséges most.

Visszatérve Budapestre: Mivel az elektromos rollerek már nem fognak eltűnni az utakról, hiszen sokan drága pénzért saját eszközt vásároltak maguknak, újra kellene gondolnunk a budapesti közlekedést ebből a szempontból. Hogyan lehetne szabályozni a jelenlegi káoszt? Először is például azzal, hogy minden mikromobilitási eszköz, legyen az kerékpár, roller, segway vagy bármi, elektromos vagy hajtós, kapjon rendszámot? Ennek nagyon örülnének a gyalogosok, és valószínű, hogy a mikromobilitási eszközöket használók közlekedési morálját is javítaná, ha azonosíthatóvá válnának ezek a járművek.

Budapest, mint minden olyan város, amely több száz vagy több ezer éve született és fejlődik, teljesen más közlekedést tesz lehetővé, mint egy olyan amerikai város, amelyet asztalon terveztek, az autóforgalomra tekintettel. De a középkori-ókori eredetű városok nemcsak más közlekedést tesznek lehetővé, hanem mást is igényelnek. Az alábbi grid-térképeket (alkotójuk Geoff Boeing, a Dél-Kaliforniai Egyetem városi közlekedétervezés professzora) én egészítettem ki Budapest utcai hálózatának egy szegmensével, csak hogy látni lehessen a kétféle várostípus közötti különbséget.

Budapest belvárosában, amelyet ebből a szempontból helyesebb volna óvárosnak nevezni, az utcák lassú közlekedésre: gyalogosra, lovasra, lovaskocsira, hintóra, kordéra, szekérre, konflisra "lettek kitalálva". Ezek maximális sebessége 5-25 km/h. Amikor a város szerkezete kialakult, még a kanyarban sem voltak az autók, amelyek mind legalább 50-nel akarnak haladni olyan utcákon, amelyektől idegen ez a sebesség. Az elmúlt fél évszázadban az autók voltak a dominánsak a forgalomtervezéskor, az öreg utcákat próbáltuk az új forgalomhoz idomítani, holott fordítva kellene gondolkodnunk: a forgalmat kellene az utcához igazítani. 

Ekkora volt a forgalom a Körúton a mai Blaha Lujza tér környékén
a 19. század végén FORRÁS: World Digital Library

A 2018 év végi hivatalos adatok szerint Budapesten 660 ezer autó van forgalomban. Az autók száma havi 1500-2000 darabbal nő, és az átlagéletkoruk 13 év körüli, vagyis súlyosan szennyezik a levegőt. A fővárosban él nagyjából 1 millió 780 ezer ember, azaz több mint két és félszer annyi ember, mint ahány autó fut-parkol az utakon. Ezeknek az embereknek joguk van ahhoz, hogy az ő igényeiket is figyelembe vegyék, ne csak az autókét, mint az elmúlt évtizedekben. 

Ehhez sok mindent kell kitalálni, átgondolni, felfejleszteni.

Addig is elgondolkodhatnánk például egy olyan ötletről, hogy mi lenne, ha az utca szélessége határozná meg azt, hogy milyen minimális és maximális sebességgel lehessen hajtani rajta?

Tehát a jelenleg autóktól fuldokló belvárosi (óvárosi) szűk utcácskákban igenis mehessen az elektromos kerékpár az úttesten, de ott az autók se hajthassanak gyorsabban, mint az elektromos roller vagy a kerékpáros. Így talán nem veszélyeztetik egymást. A főútvonalakon meg legyen az a szabály, hogy arra csak olyan jármű haladhasson, amely képes elérni egy bizonyos utazósebességet, így a Rákóczi úton ne cikázzon egy e-rolleres, még a buszsávban sem, mert az az eszköz azon az úton életveszélyes. 

Tehát mondjuk azt, hogy a kis mellékutcákon legyen minimum 10 km/h, maximum 30 km/h a sebesség, a széles főútvonalakon pedig minimum 40 km/h, maximum 50 vagy 60 km/h. 

Hiver't-Klokner Zsuzsanna

Az akkumulátorok egyre olcsóbbak, és nemsokára tényleg gazdaságos megoldást kínálhatnak a rövid távú energiatárolásra, amivel a napi szükségleteinket fedezhetjük. Vagyis ha nappal süt a Nap, akkor az akkumulátorban eltárolt energiát használjuk sötétedés után. Ez azonban nem oldja meg az éves energiaingadozásokat, például azt, hogy télen kevesebb megújuló energiára számíthatunk: a tavasztól őszig megtermelt áramot kellene elraktározni a szűkös hónapokra. 

Erre találták ki a pumpás (vagy szivattyús) víztározókat: a bőség idején feleslegesen termelődött áramot úgy hasznosítják, hogy azzal működnek az óriási vízpumpák, amelyek egy magasabb területen kialakított tározóba nyomják fel el alacsonyabb tó vízét. Amikor pedig ki kell nyerni az energiát, megnyitják a felső tározót, amelyből lezúdol a víz, keresztül egy turbinán, és máris előállítottuk a tiszta energiát. Ám ennek a rendszernek jelentős a kiépítési költsége, hiszen két víztározó is kell hozzá. Ráadásul a víz párolog, tehát az év során jelentős veszteséggel kell számolni. Számítások szerint ez a rendszer ott éri meg, ahol 50 megawattnál nagyobb az energiatárolási igény.

Itt jön a képbe a bécsi székhelyű Nemzetközi Alkalmazott Rendszerelemzési Intézet (International Institute for Applied Systems Analysis, IIASA) ötlete, amely kifejezetten a 20 megawattnál kisebb hálózatok  idényjellegű energiatárolására használható: cseréljék homokra (vagy sóderre) a vizet! Az általuk hegyi gravitációs energiatárolónak (Mountain Gravity Energy Storage, MGES) nevezett rendszer ideális köztes megoldás lehetne a rövid- és hosszú távú energiatárolók között.

A rendszer egyszerű elemekből áll: egy daru csillékbe pakolja a hegy tövénél a homokot vagy sódert, és a motoros meghajtású kábellel felemelik a hegy tetején lévő tárolóba, ahol a homokot szétterítik -- már el is tároltuk az energiát. Amikor szükség van rá, akkor a hegytetőn álló daru szépen telepakolja a csilléket, amelyek elindulnak lefelé, a kábel mozgása pedig megforgatja az alsó tározónál kiépített turbinát, így fejleszti az áramot. A homokot vagy sódert felszín alatti üregekben, tárnákban is lehet tárolni, hogy ne rontsa a látképet.

Amennyiben a hegyen valamilyen vízfolyam ered, az MGES-rendszer kiegészíthető vízenergiával is. A rendszer bármilyen magasságban futó vizet képes elszállítani, ami nem lehetséges a hagyományos vízerőművek számára.

"Az MGES egyik előnye, hogy a homok olcsó és nem párolog, mint a víz. Így nem veszítünk az energiakészletből, és a homok bármennyi alkalommal újrahasználható. Ez különösen jelentőssé teszi a rendszert az aszályos, sivatagos országok számára", mondta Julian Hunt, az IIASA kutatója. Hozzátette, hogy a hagyományos vízerőművek legfeljebb 1200 méteres szintkülönbséget tudnak áthidalni a víznyomás miatt. Az MGES viszont akár 5000 méteres szintkülönbséget is áthidalhat, ezért kifejezetten alkalmas magashegységekbe, mint a Himalája, az Alpok vagy a Sziklás-hegység. Illetve hasznos lehet olyan, meredek hegyekkel tűzdelt szigetek energiatárolásához, mint Hawaii, a Zöldfoki-szigetek, Madeira, Indonézia, Fülöp-szzigetek, Karib-szigetek, Galápagos vagy a Csendes-óceán szigetei. 

Az IIASA csapata a Hawaiihoz tartozó Molokai szigetére tervezett egy energiamátrixot, amely kizárólag szél- és napenergiából, hagyományos akkumulátorokból és MGES-rendszerekből fedezi a sziget energiaigényét. Hunt hangsúlyozta, hogy az MGES nem a csúcsidőben termelődő kiugró mennyiségű áram elraktározására és napi felhasználására szolgál, hanem akkor optimális a működése, ha hónapokig átlagos mennyiségű áramot tárolnak el benne, majd hónapokig (akár 1000 napig) folyamatosan nyernék ki belőle az átlagos mennyiségű energiát. 

Hiver't-Klokner Zsuzsanna

Fast fashion, fast food, fast living -- azaz gyors divat, gyors étel, gyors élet. A mai fogyasztói viselkedés lényeges eleme az azonnali habzsolás, amelyet a cégek rendkívüli módon ösztönöznek is,  mint például a a közelgő Black Friday-nappal. A gyorsfogyasztás jegyében például a divatban már nincsenek szezonok, egész évben folyamatosan érkeznek az üzletekbe az újabb és újabb kollekciók, az előzőeket pedig leárazva szórják a vásárlók után. Ezért nevezik fast fashionnak, gyors divatnak.

Ugyanez igaz a fast furniture, gyors bútor jelenségre is, csak erről még nem nagyon beszél a világ, mert még nem jutottunk túl a zeniten, még odáig vagyunk, ha a trendeket diktáló lakberendezési áruházakban olcsó pénzért vásárolhatunk. De mi az, amit veszünk? Leggyakrabban nem igazi bútort, hanem csak bútornak látszó használati tárgyat, amelyet arra terveztek, hogy kibírja a házhozszállítást, az egyszeri összeszerelést, és néhány év használatot. Költöznénk? Akkor majd veszünk újat. Az egyik nagyáruház által a konyhabútorokra ajánlott 25 év garancia is csak arra jó, hogy ha bemész az áruházba ezért a tételért, minden mást is ott vegyél meg. Ami viszont már nem feltétlenül bír ki 25 évet, de olykor még 25 hónapot sem.

Kutyasétáltalás közben láttam meg ezt a formája alapján tévéállvány egyik elemének látszó forgácslap darabot a kerékpárút mellett.

Nagyszüleink még egy életre választottak bútort, ami ennek megfelelő minőségű volt, tömörfából, politúrral. A mai fast furniture bútorok túlnyomó része forgácslemezből készül, jó esetben kap egy igazi fa furnért, majd jön az akril lakkozás, gyakrabban találunk a forgácslemezen melamin fóliát és polipropilén bevonatot. A forgácslemez micsoda? Faforgácshoz, apró méretű fahulladékhoz ragasztót adnak, hőkezelik és préselik. A ragasztó formaldehid kibocsátása nem haladhatja meg az EU-szabvány E1-es értéket, azaz 1 ppm lehet a forgácslap formaldehid-kibocsátása (1 ppm = 1 millió levegőmolekula között 1 formaldehid molekula lehet). Ez csekélynek tűnhet, de egy új bútorokkal berendezett lakásban ez csak egy tétel a sok illékony vegyület között. A formaldehid a leggyakoribb beltéri légszennyező anyag.

A fast furniture olcsó, de ennek az az ára, hogy gyenge minőségű, ezért gyorsan elhasználódik. Vagy mert olcsó, ha megunjuk, kidobjuk, mondván, veszünk másikat. Amit a lomtanalítás során kidobunk, az sajnos nagy valószínűséggel egy kályhában végzi, pedig a forgácslapban lévő ragasztó elégetésével rendkívül kockázatos égéstermékek kerülnek a levegőbe. Nagyon sok gyorsbútor végzi a szemétben: az ausztráliai Sydney városában évente minden háztartás átlag 24 kilogramm bútort dob ki, ami a kétmillió háztartással bíró metropolisban évente 48 ezer tonna kidobott bútort jelent.

Így néz ki a gyorsbútor-szemétlerakó Sydney mellett. Fotó: Handkrafted

Ipari elemzések szerint ennek egyharmada kárpitosbútor (fotel, kanapé stb.), kétharmada más fa bútor (polc, asztal, szekrény stb.). Ez a mennyiség megfelel 800 ezer háromszemélyes kanapénak, 1,65 millió étkezőasztalnak, 3,4 millió kisasztalnak és 6,85 millió széknek -- ennyi kerül a hulladéklerakóba Sydneyben egyetlen év leforgása alatt, olvasható egy helyi kézműves bútorasztalos cég blogposztjában.  

Úgyhogy lehet, hogy elsőre olcsónak tűnik az a laminált forgácslapból készült fürdőszobabútor, de erősen kétséges, hogy a párás melegben túl sok évet kibírna. Ráadásul a laminált forgácslap nem bomlik le a természetben a műanyag lamináló fólia miatt, és nem is újrahasznosítható, a forgácsot összetartó műgyanta miatt. 

A fast furniture elv miatt a szükségesnél jóval több bútort állítanak elő (túltermelés), és ehhez rengeteg fára van szükség. Az Ikea svéd lakberendezési áruházlánc például a világ kereskedelmi fakitermelésének 1 százalékát használja fel, ami óriási mennyiség. A cég kiadványában úgy fogalmaz, hogy 2020-ra "az összes fa fenntarthatóbb forrásból származzon, ami alatt újrahasznosított vagy FSC® minősítéssel rendelkező fát értünk". No de mi az a "fenntarthatóbb"? Miért nem lehet pontosan megfogalmazni?  

Jól látszanak a kidobott íróasztalok és kerti székek a hulladékhegyben. Fotó: Handkrafted

A gyorsbútorok közül a kárpitosbútorok valóságos vegyi koktélt árasztanak a szobánkban. Azt a bizonyos újbútorszagot, amitől sokaknak napokig fáj a fejük. Tudnod kell, hogy ha érzed a szagát, az azt jelenti, hogy a levegőben lévő vegyületmolekulák már bejutottak az orrnyálkahártyádra, utána a tüdődbe, és ha eléggé kicsik ezek a molekulák, akkor a tüdődön keresztül a vérkeringésedbe is. A festéktől kezdve a bőrcserzőszeren át az égésgátló adalékig áradnak a vegyszerek az ülőgarnitúrákból, ágyakból, hozzá jönnek a ragasztók és lakkok mérgező hatású illékony szerves vegyületei (VOC). Életünk harmadát ágyban töltjük, további jelentős részét a nappaliban a kanapén -- éppen ott kapjuk telibe a mérgező vegyületeket, ahol a legnagyobb biztonságban érezzük magunkat: az otthonunkban. 

Ha mindenáron télen akarsz gyorsbútort venni, mielőtt bevinnéd a fűtött lakásba, ahol a melegben elkezdi kiereszteni magából a vegyi anyagokat, szellőztesd a bútort legalább három hétig a garázsba, gangon, sufniban. Ha ez nem megoldható, fontold meg, hogy addig halasztod a vásárlást, amíg beköszönt a jó idő, és folyamatosan nyitva tudod tartani az ablakokat, miután megérkeztek a gyorsbútorok. Különösen igaz ez a gyerekszobára: oda tényleg csak jól kiszellőztetett, lehetőleg használt (felújított) bútort szabadna venni.

Újrahasznosított fából készült komód, amelyen nem csiszolták le
teljesen az eredeti festékrétegeket. FORRÁS

TIPPEK GYORSBÚTOR ELLEN:
1. A legtöbb régi bútor "sötétbarna", ronda és nehéz. De gondolj arra, hogy ha volt is bennük valaha vegyszer, az már rég kiszellőzött, illetve a fabútorok nagy valószínűséggel tömörfából készültek. Fuss pár ötletelőkört, hátha át lehet ezeket a bútorokat alakítani, és ezzel megőrizni őket.
2. Vásárolj használt bútort, amely szintén kiszellőzött. Ha a formája jó, de a kárpitja csúnya, húzasd át. Igaz, az sem olcsó, de az egészségedre tekintettel megéri.
3. Vegyél kevesebb bútort, de az legyen jó minőségű. A modern lakberendezési áruházakban is lehet tömörfa/minőségi bútorokat kapni, igaz, azok sokkal drágábbak, mint az átlagos fast furniture darabok. 

Azért mert újrahasznosított, még lehet gyönyörű,
mint ez az ágy. FORRÁS

4. Keress életre szóló darabokat. Milyen jó is lesz majd a jövőbeni családi fotókon látni ugyanazt a szép nagy konyhaasztalt, amit az egyre cseperedő gyerekek és majd az ő gyerekeik ülnek körbe. Vásárolj úgy bútort, hogy az a "családban maradjon", azaz ne dobják ki az utódaid. Ne törődj a trendekkel, válassz olyan bútorokat, amelyekről látszik, hogy kiállják az idő próbáját, és klasszikus darabok. Nem a koloniálról beszélek, hanem a letisztult, egyszerű darabokról. 

5. Keress olyan termékeket, amelyeket méreganyagoktól mentesen és fenntartható forrásból származó nyersanyagokból gyártottak. Végső esetben magad is nekiállhatsz, vagy kereshetsz olyan szakembert, aki segít neked újrahasznosított alapanyagból, például vegyszermentes raklaplécekből összerakni egy asztalt. Meglátod, sok örömed lesz benne!

Hiver't-Klokner Zsuzsanna

Pedig ott is komoly a légszennyezés. Miután az év elején döbbenetes adatok láttak napvilágot arról, hogy a 2,5 mikrométer (2,5 mikron) átmérőjű, rendkívül apró szemcséjű szállópor (PM) mértéke többszöröse lehet az egészségügyi határértéknek a londoni metró levegőjében, a Financial Times (FT) brit lap munkatársai saját kezükbe vették a műszereket, és több száz mérést készítettek a Londoni belváros alatt húzódó 1-es zóna 75 alagútszakaszában.

Dale Haussner/Flickr

A szakkifejezéssel PM2,5-nek nevezett parányi szemcséjű légszennyezés az egész szervezetre veszélyes, mert a szennyezőanyag darabkák olyan kicsik, hogy a tüdőből átjutnak az erek falán a vérkeringésbe, és így az egész testünkben megállíthatatlanul szétterjednek. Mivel ezek a porszemek jellemzően mérgező anyagokból állnak, ezért borzasztó károkat okoznak, az agyvérzéstől és a demenciától kezdven a vetélésen és szívbetegségen át a tüdő- és másféle daganatokig, de közük lehet a cukorbetegséghez és ahhoz is, ha egy baba túl kis súllyal születik. A légszennyezés minden módon veszélyezteti az egészségünket, mert a vérkeringésen át bármelyik szervünket megtámadhatja.

mystero233/Flickr

Az FT munkatársai átlagosan olyan rossz értékeket mértek, amelyek legalább 10-szeresen meghaladják az Egészségügy Világszervezet (WHO) által megadott határértékeket. Bizonyos helyeken a felszíni légszennyezés 18-20-szorosát mérték. Azért fontos tudni ezeket az adatokat, mert így valamilyen mértékben védekezni kell a légszennyezés ellen: "Naponta használom a Central vonalat, de ha asztmás lennék, elkerülném -- mondta Brynmor Saunders, a januári kutatás vezetője. -- Ha valakinek naponta legalább egy órát kell a londoni metróval közlekednie, megnövekedett egészségügy kockázattal kell számolnia a légszennyezés által okozott legsúlyosabb betegségek tekintetében."

Marc Collins/Flickr

A Financial Times cikkében bemutatják, hogy a londoni tömegközlekedési válallat minden éjjel minteg ezer munkást küldi a metróhálózat takarítására. A leülepedő szállópor legnagyobb része vaspor, amely a fékek és a sínen futó kerekek súrlódásából származik. Sajnos a londoni metró hajdani tervezői még nem gondoltak erre. Az 1863 óta bővülő hálózatról ugyanis az volt az elképzelésük, hogy az alagútban futó szerelvények maguk előtt tolják a levegőt, és így kerül friss levegő a rendszerbe. Nem számoltak azonban a százötven év alatt felhalmozódó porral, mert most a szerelvények ezt a szennyezett levegőt tolják egyik állomásról a másikra. Egyes helyeken a metróalagút fala azbesztet tartalmaz, ami további kockázati tényező.

Minél mélyebben van egy metrószakasz, annál rosszabb a levegő minősége. A 27 méter mélyen futó Northern vonal egyes szakaszain a PM2,5 méretű szállópor mennyisége akár 250 mikrogramm is lehet légköbméterenként, ami 15-ször rosszabb, mint a felszíni utcai levegőminőség. A legmélyebb, 60 méter mélyben lévő Hampstead állomáson a januári vizsgálatban átlag 492  μg/m3 légszennyezést mértek, összehasonlításul a brit fővárosban az utcai átlag 16  μg/m3, ami harmincszoros különbség. 

Jon/Flickr

A WHO ajánlásai szerint éves átlagban a 10 μg/m3, napi szinten a 25 μg/m3 mennyiség az elfogadható maximum. Az FT szerint a besorolás megváltozhat, mert "világszerte légszennyezési krízis tapasztalható a nagyvárosokban, és újra kellene szabályozni a határértékeket", idézték Tedros Adhanom Ghebreyesust, a WHO főigazgatóját. 

Amúgy nemcsak Londonban ilyen rossz a metróhálózat levegőminősége. Torontótól New York-on át Szöulig több kutatás eredményezett hasonló szennyezettségi adatokat. Szöulban nemrég 277 metróállomáson 800 légszennyezettségi mérőszondát helyeztek ki, hogy folyamatosan képet kapjanak a levegőminőségről.

A Financial Times beszédes ábrákkal illusztrált cikke ide kattintva tekinthető meg.

Hiver't-Klokner Zsuzsanna

Közel kilencvenezer amerikai híd adatainak átvizsgálása után kongatta meg a vészharangot a Colorado Állami Egyetem kutatócsoportja. Tanulmányukkal arra hívják fel a figyelmet, hogy újra kellene értékelni a nemzeti prioritások sorrendjét az USA-ban, előre véve a hidak állagromlásának mérséklését. A klímaváltozás ugyanis olyan új módon sújtja a hidak szerkezetét, amire a hajdani hídépítők még nem számíthattak: ez pedig a hősokk.

Genovában 43-an vesztették életüket a 2018- augusztus 14-én leomló Morandi híd romjai alatt. A hatvanas években épült viadukt 210 méteres szakaszának leomlására máig nincs hivatalos magyarázat, de a Corriere della Sera lap úgy számolta, 2013 óta ez már a 11-ik hídomlás volt Olaszországban. Fotó: Flickr/Maurizio Boi

Az utóbbi években világszerte több hídkatasztrófa következett be: az okok között legtöbbször emberi mulasztás (felújítás elhanyagolása, túlterhelés stb.) szerepel, olykor az extrém időjárás (tájfun). Európában is ijesztő a helyzet: Franciaország 12 ezer közúti hídjának 30 százaléka felújításra szorul, minden tizedik híd potenciális veszélyforrás lehet.

Franciaországban 2018. május 15-én az A15-ös autópálya egyik viaduktjának támasztófala omlott rá a sztrádára Gennevilliers-nél. Fotó: 3

Olaszországban 300 hidat fenyeget összeomlás, a szicíliai Agrigento mellett már lezártak egy olyat, amit ugyanaz a Ricardo Morandi tervezett, aki a Genovában összeomlott viaduktot is; Németország közúti hídjainak 12,4 százaléka "rossz állapotban" van, de "jó állapotban" is csak 12,5 százalék; Hollandiában az állami fenntartású utak és hidak állapota kielégítő, de az önkormányzati kezelésben levők állapota aggodalomra ad okot, közülük például Noord-Holland tartományban 14 híd magas kockázatú; Bulgáriában az uniós fejlesztési források egy részét több mint 200 híd felújítására tervezik fordítani, áll a Guardian korábbi összefoglalójában.

"Amikor az emberek a klímaváltozásra gondolnak, a tengerszint emelkedése és az egyre intenzívebb hőhullámok jutnak az eszükbe", moondta Hussam Mahmoud, a Colorado Egyetem építőmérnök-professzora. Pedig a mind szélsőségesebbé váló időjárás más módon is növelheti a kockázati tényezők számát. Mahmoud azt vizsgálja, milyen hatással van a klímaváltozás az Egyesült Államok több mint 600 ezer hídjára. 

Ilyen tömörgerincű acél gerendahídból van a legtöbb az USA-ban.
Fotó: Colorado State University

Kutatótársával, Susan Palu építőmérnökkel első körben közel 90 ezer acél gerendahidat vizsgáltak meg, mivel ezek teszik ki az amerikai közúti és városi hidak túlnyomó részét. A 2. világháború óta elterjedt egyszerű hídszerkezetnél a két vagy több pillért egyenes tengelyű vasbeton áthidalások kötik össze (ilyen például Budapesten az Árpád híd).

E hídtípus legsérülékenyebb része a dilatációs szakasz (azok a bizonyos egymásba illeszkedő fésűfogak), aminek az a szerepe, hogy a hőmérséklet emelkedésével vagy esésével kitágulhat vagy összehúzódhat ezen a szakaszon a híd. Ám ha a dilatációs fésűfogak közé úttörmelék vagy más szennyeződés kerül, akkor nem képesek a megfelelő mozgásra.

A globális felmelegedéssel egyre gyakoribbá válnak a kánikulai napok, és ha a dilatációs szakasz nem reagálhat a hősokkra, nem tágulhat megfelelően, akkor máshol fog "felpúposodni" a híd, az egész szerkezet sérülhet. A hősokk miatti tágulás ugyanis átadódik az  acélgerendákra és a vasbetonra. A hidakat úgy tervezték, hogy azoknak a terhelés alatt csak meghajolniuk kell, de hősokk esetén a meghajlás mellett jelentkezik ez a másik alakváltozási tényező, a tengelyirányú összenyomódás. Különösen magas a kockázat azon régi hidak esetében, amelyek télen épültek, mert azoknál a legkisebb a behelyezett dilatációs elemek szabad helye a tágulásra. 

A Mitag tájfun után egy nappal, 2019. október 1-én összeomlott
a tajvani Nanfang'ao város alig húsz éve épült és 2018-ban hídja.
A 6 halálos áldozatot követelő hídomlás egyik oka
a tartókábelek elrozsdásodása lehetett. Fotó: TN

Az amerikai kutatók az IPCC által felvázolt forgatókönyvek alapján nézték meg, a 2040-re, 2060-ra, 2080-ra és 2100-ra jósolt felmelegedési rátának megfelelően milyen terhelésre számíthatnak a különféle hídszerkezetek. A kutatási adatok szerint a legkomolyabb károkra az Egyesült Államok északi területein, a Sziklás-hegység és a Préri, illetve Észak-Nyugat és a Közép-Nyugat északi részén kell számítani, ahol az eddigi hűvösebb átlagos időjárásban szokatlan hőmérsékletugrások  várhatók a hőhullámok idején. A kutatók azt is megvizsgálták, hogy az emelkedő szén-dioxid-szint és páratartalom milyen hatással lehet a vasbeton elemekre, de úgy találták, hogy ezek szerkezeti károsodása nem kimutatható.

A kutatók legfőbb célja az volt, hogy karbantatási sorrendet állítsanak fel a hídtípusok között a klímaváltozás új normáira tekintettel. "Mérnökök vagyunk, akiknek túl kell lépniük azon, amit korábban tanultak (...). El kell kezdenünk azon gondolkodni, hogyan változtathatja meg a klímaváltozás a tervezési és kivitelezési ismereteinket", mondta Hussam Mahmoud, a Colorado Állami Egyetem építőmérnök-professzora.

Hiver't-Klokner Zsuzsanna

Egy átlagos munkahelyen, irodában, a legnagyobb légszennyezők maguk az emberek, akik lélegeznek, izzadnak vagy parfümöt viselnek, esznek az íróasztalnál, olvasható a Purdue Egyetem tanulmányában. Szakértőik a téma legnagyobb kutatásának egyikét vezényelték le, szenzorok ezreit helyezték ki irodákban. Céljuk az volt, hogy azonosítsák a beltéri légszennyező anyagokat, és javaslatot tegyenek arra, miként lehetne ezeket az illékony vegyületeket a közösségi terek levegőjéből eltávolítani. 

Pexels

"Ha jobb levegőminőséget szeretnénk nyújtani a dolgozóknak, akkor először fontos megérteni, hogy mi van a levegőben, milyen tényezők befolyásolják a légszennyező anyagok kibocsátását és a káros anyagok semlegesítését", mondta Brandon Boor kutatásvezető, az egyetem környezetimérnök-tanára. 

Az adatokból az derült ki, hogy a munkahelyek levegőjére legnagyobb mértékben az emberek mellett a szellőztető rendszer hatnak. "A beltéri levegőminőség rendkívül dinamikus, hiszen változhat a napszaknak, a jelenlévők számának és a szellőztető rendszer működésének függvényében", mondta Boor.

Purdue University/Brandon Boor

A kutatásban más helyiségek mellett az egyetem fenti képen látható, egyik nyitott laborját is telerakták szenzorokkal, hogy kiderüljön, milyen a levegő egy "lóistálló" rendszerű irodában. Ma nagyon divatos ez az elrendezés, de benne dolgozni korántsem leányálom, mert támadás minden érzékszervünk, az egész idegrendszerünk ellen. Óriási benne a háttérzaj, ettől mindenki alapjáraton idegesebb lehet az átlagnál; a nyitott munkaállomások nem nyújtanak semmilyen privát szférát, ami szintén fokozza a stresszt; és végül a  helyiségben terjengő szagok is megterhelőek lehetnek a munkatársak számára, függetlenül attól, hogy kellemes vagy kellemetlen szagokról van szó. 

Purdue University/Brandon Boor

Boor és munkatársai a fenti képen látható elektronikus orr eszközzel azt mérték, miként alakítja át vagy szűri ki a levegőben lévő illékony vegyületeket a szellőztető rendszer. Nem is gondolnánk, milyen jelentős szerepe van ennek a rendszernek: a tiszta, oxigénben dús levegő nélkülözhetetlen az egészségünk, agyműködésünk, munkavégző képességünk, terhelhetőségünk szempontjából. Egy másik kutatás bizonyította, hogy a légszennyezés növeli az erőszakos bűncselekmények számát, mivel fokozza az agresszív viselkedést. Képzeljünk magunk elé egy ügyfélszolgálatot, ott milyen körülmények uralkodnak: lehet, hogy az oxigénhiánytól is feszült mindenki.

Visszatérve a Purdue Egyetem kutatására, kiderült, hogy az emberek által kilélegzett levegőben azonosítható izoprén vegyület és más illékony anyagok még jóval az illető személyek távozása után is kimutathatók a levegőben. Minél többen vannak a helyiségben, annál magasabb az illékony vegyületek aránya levegőben. A kilégzéshez járul még a dezodorok, parfümök, sminktermékek, hajlakk és más kozmetikumok illékony részecskéi, de ide vehetjük a tisztító-, fertőtlenítő- és textilöblítőszerek illatanyagait is. Az izzadsággal és más kellemetlen szagokkal együtt ezek alakítják ki a jól ismert "oroszlánszagot". 

"Sok vegyületnek a beltéri levegőben 10-szer, 20-szor nagyobb a koncentrációja, mint odakint a szabadban. Ha ezeket az illékony anyagokat nem szűri ki hatékonyan a szellőztető rendszer, az károsan hat a dolgozók egészségére és teljesítőképességére", mondta Boor.

A vizsgálat azt is kiderítette, hogy a kültérből származó ózon eltűnik a beltérben, mert a molekulája kapcsolódik a benti levegőben szálló vegyületekhez. A kilégzésben lévő izoprén is reakcióba lép az ózonnal, és ezáltal veszélyes hidroxil szabadgyökök keletkeznek. Sokan esznek az íróasztaluknál: a Purdue Egyetem elektronikus orra kimutatta, hogy a narancshámozás közben felszabaduló illékony anyagok, a monoterpének és az ózon kapcsolódásával olyan új, szuperapró részecskék jönnek létre, amelyek átmérője kisebb 1 mikronnál (1 mikron = 1 mikrométer = a méter egymilliomod része). Ezek a részecskék azért is rendkívül károsak, mert annyira kicsik, hogy képesek lejutni a tüdő legmélyebb részeibe. Az átlagos levegőminőségi jelzőrendszerek a 10 mikron (PM10), illetve a 2,5 mikron (PM2,5) nagyságú szállópor részecskék mennyiségét mérik.

Az sem mindegy, hogy a szellőztető rendszer milyen levegőt szív be kintről. Ha nem megfelelő a szennyező anyagok szűrése vagy elkoszolódott a berendezés, akkor a szellőztetéssel akár nőhet is a beltéri légszennyező anyagok aránya, akárcsak azzal, ha valaki szélesre tárja az ablakokat.

Vajon jogunk van-e azt kérni munkáltatónktól, hogy gondoskodjon a szellőztető rendszer karbantartásáról, és az irodák takarításához használjon környezet- és emberbarát tisztítószereket? Jogunk van-e azt kérni kollégáinktól, hogy ha többen dolgozunk egy irodában, akkor senki ne viseljen parfümöt vagy borotválkozás után arcszeszt, és dezodorból is használjunk illatmenteset? 

Hiver't-Klokner Zsuzsanna

Ha a környezettudatosan gondolkodó embernek van mit elköltenie, akkor igyekszik "zöld" módon vásárolni, mind a hétköznapi termékek, mind a nagyobb értékű fogyasztási cikkek terén. Aztán mégsem érzi úgy, hogy összességében sokkal boldogabb lenne. Vajon miért?

Pexels

Az emberek túlfogyasztása, azaz hogy sokkal többet vásárolnak ruhától az ételen át a különféle kütyükig, mint amennyire szükségük van, plusz a környezetszennyező személy- és teherszállítás világszerte vezető oka a klímaváltozásnak. Vagyis fontos lenne megérteni, mi alapján hozzák meg vásárlási döntéseiket a fogyasztók, illetve hogy ezek a döntések hogyan hatnak véges erőforrásokkal rendelkező bolygónkra, olvasható az Arizona Egyetem friss kutatásában.

Az 1980-as évek elejétől a 2000-ig tartó időszakban született huszon-harmincévesek, az Y-generáció napjaik legbefolyásosabb fogyasztói csoportja, amelyre jellemző, hogy a (szüleiktől eltanult) materialista értékek befolyásolhatják környezettudatos magatartásukat.

A környezettudatosság leggyakrabban az alábbi módokon nyilvánul meg: 
1) a fogyasztás visszafogásában (nem új holmit veszek, hanem megjavítom a régit; kerülöm az impulzusvásárlást; nem vásárolok felesleges dolgokat stb.) vagy
2) a "zöld vásárlásban", amikor a környezetre kevésbé terhelő fogyasztási javakat vásárolok (például újrahasznosított alapanyagból készült dolgokat, hibrid autót stb.).

Pexels

Az arizonai kutatók arra is kíváncsiak voltak, mennyire befolyásolja a környezettudatos viselkedés a fogyasztók jóllétét. Jóllét (well-being) = élettel való elégedettség, pozitív önértékelés.

A megkérdezettek közül minél materialistább volt az illető, annál kevésbé tudta felvállalni a fogyasztása visszafogását. Viszont az anyagias szemlélet nem korlátozta a "zöld vásárlási" gyakorlatukat. A kutatók szerint azért, mert a "zöld vásárlás" is vásárlás: alkalmat ad nekik arra, hogy kiélhessék a fogyasztási javak felhalmozása iránti vágyukat. 

"Ezt nevezzük zöld materializmusnak -- mondta Sabrina Helm kutatásvezető. -- Attól, hogy valaki környezetbarát termékeket vásárol, még a materialista értékek mentén él. Folyamatosan új és új dolgokra tesz szert, ami egyébként tökéletesen passzol a mai általános fogyasztói kultúrához. Ezzel szemben a fogyasztás visszafogása olyan új elképzelés, ami sokkal több pozitív változást hozhat a fenntarthatóság szempontjából."

Azok a résztvevők, akikre kevésbé volt jellemző az anyagias szemléletmód, könnyebben el tudták kötelezni magukat a fogyasztásuk visszafogása mellett. 

És itt jött a nagy felfedezés: a kevesebb vásárlás nagyobb személyes jóllétet és alacsonyabb pszichológiai distresszt (negatív stresszt) vonzott be.

A fogyasztás visszafogása sokkal kedvezőbb a környezetre, mint a "zöld vásárlás", amelyről nem is sikerült kimutatni, hogy fokozta volna az alanyok jóllétét. 

"Azt hittük, az embereket majd elégedetté teszi, hogy zöld termékeket vásárolnak, de nem így lett -- mondta Helm. -- Egyáltalán nem növelte a jóllétük mértékét, és nem csökkentette a distressz-szintjüket. A kulcs a fogyasztás csökkentése, nem pedig a zöld termékek vásárlása. Az tesz minket boldoggá, ha kevesebb holmink van és kevesebbet is vásárolunk."

A túl sok cucc nyomasztólag hat a tulajdonosára, tette hozzá a szakember. "Lehet, hogy hitelt is felvettél ahhoz, hogy megvásárold azokat a termékeket, és ráadásul utána oda kell figyelned a karbantartásukra is. A tulajdonszerzés egyúttal terhek felvétele is. Vizsgálatunkban csak azok nyilatkozták, hogy sokkal jobban és szabadabbnak érezték magukat, akik képesek voltak letenni a tulajdonlás terhét." 

Pixabay

Nézzük például a fent említett hibridautót: nagy öröm és büszkeség egy ilyet vezetni, de a tulajdonosában állandóan ott motoszkál a rettegés, hogy ha elromlik valami az autóban, akkor ki, mikorra és mennyiért fogja megjavítani. Minél újabb technológiával üzemelő kütyüt veszünk, annál nagyobb stresszt okozhat, hiszen nincsenek még hosszú távú tapasztalataink róla. És ha beüt valami probléma, azzal magunkra maradunk, mert a családunkban, ismeretségi körünkben (kapcsolati hálónkban) sem remélhetünk senkitől segítséget, ha nekik nincs még ilyen kütyüjük.

Az arizonai kutatásban a közel ezer résztvevő a felsőoktatásuk első évétől kezdve, azaz 18-21 éves koruktól a képzés befejezését követő második évig, azaz 23-26 éves korukig rendszeres online kérdőívet töltött ki. 

A kutatók rákérdeztek arra is, hogy az anyagias szemlélet mennyire befolyásolja az Y-generáció proaktív pénzügyi magatartását, mint a takarékosság vagy a spórolás. Hiszen ha környezettudatosan felfogják, hogy szűkösek az erőforrások, akkor hátha ez megjelenik a pénzügyekről való gondolkodásukban. 

Pixabay

Nos, minél inkább materialistának vallotta magát egy fiatal, annál kevésbé volt hajlandó elköteleződni a  proaktív pénzügyi magatartás iránt, szemben a kevésbé materialistákkal. Pedig korábbi vizsgálatok alátámasztják, hogy a proaktív pénzügyi magatartás is fokozza a személyes jóllétet, az élet és a pénz iránti elégedettséget, és csökkenti a pszichológiai distresszt. 

"Nyilvánvaló: ha valaki proaktív pénzügyi gondolkodással félretesz pénzt, és nem nyújtózik tovább, mint ameddig a takarója ér, az kedvező hatással lesz a lelki egyensúlyára", összegezte Sabina Helm, az Arizona Egyetem kutatója.

Hiver't-Klokner Zsuzsanna

Az utóbbi évtizedekben világszerte trendet teremtett az amerikai konyhának nevezett lakberendezés, amely összenyitotta az előszobát és a konyhát az étkezővel és a nappalival. Pártolói nem győznek érvelni a világossága, szellőssége mellett, hogy milyen jó ez a háziasszonynak, aki végre nem érzi elvágva magát a családtól főzés közben, és fél szemmel az étkezőasztalnál leckét író gyerekekre is rálát. 

Stílust teremtett Joseph Eichler amerikai modernista építész
Illusztráció: Curbed

Hát kábé ennyi pozitívumot lehet elmondani a nyitott konyháról, amelynek a hátrányait hosszasabban sorolhatjuk. Amerikában az 1990-es években kérdőjelezték meg először a hasznosságát, és azóta egyre gyarapodik a nyitott konyha ellenzőinek tábora. Kisebb családoknak, nyugdíjas pároknak, egyedülállóknak már egyáltalán nem ajánlják.

Például mert a jól szigetelt új lakásokból nem viszi ki a huzat a szagokat, hanem azok szétterjednek az egész lakásban. Vagyis az amerikai konyhában folyamatosan működtetni kell a páraelszívót, ami pazarolja az energiát, abból is a drágábbat, az áramot. A főzéssel járó rendetlenség kényszeressé teszi az állandó rendcsinálást munka közben. A mai világban ráadásul egyre kevesebbszer főzünk mindennap, és gyakran csak annyira használjuk a konyhát, hogy felmelegítjük a gyorsfagyasztott ételt, összedobjunk egy szendvicset vacsorára vagy kitálaljuk a házhoz rendelt pizzát: ezekhez egy mikró és egy asztal bőven elég. 

Az amerikai konyhának nevezett térben össze van nyitva az előszoba, konyha, étkező és nappali Fotó: Dreamhomesource

Az összenyitott helyiségekből eltűnnek a falak, ezzel pedig egy csomó tárolási lehetőséget veszítünk: hova tegyük a könyvespolcot, mire függesszük fel a lapostévét vagy a családi fényképeket. Minél nagyobb a konyha, annál többet kell gyalogolni benne, pláne, ha rosszul van kitalálva a szekrények, mosogató, hűtőszekrény, spájz elhelyezése (ld. lenti ábra). Egy háromfogásos vasárnapi ebéd megfőzése után úgy érezheti magát a szakács, mintha lefutott volna egy fél maratont. De még nem pihenhet, mert ha padlófűtéses az amerikai konyha, akkor azt naponta össze kell porszívózni és felmosni. 

Christine Frederick amerikai háztartási ökonómus, 1913-ban a Taylorizmus szellemében tervezte meg a hatékony konyhát, amely a jobb oldali rajzon látható: az A ábra az ételkészítés, a B a mosogatás-elpakolás munkafolyamatát mutatja. A pincéből (Cellar) és jégszekrényből (Ice Box) elővett élelmiszereket a fazekakat, fűszereket és konyhai kiegészítőket tároló konyhaszekrény (Cabinet), a tűzhely (Stove) és asztal (Table) között mozogva készíti el. Utána átviszi az étkezőbe (Dining Room) az asztalhoz (Table). Étkezés után a piszkos evőeszközök, tányérok és edények visszakerülnek a mosogatóhoz (Drain és Sink), majd megtisztítva a tálalószekrénybe (China). Bal oldalon a nem hatékony konyhai elrendezés látható. Forrás: ResearchGate

A zajokról már nem is beszélve: a mai otthonokban eleve sokkal kevesebb kárpit van, mint régen, vagyis nem nyeli el a páraelszívó, a robotgép, a mosógép, a botmixer, a kávéfőző kerregését, zörgését, zakatolását. Az eltérő intenzitású hanghullámok ide-oda verődnek a fényes felületű konyhaszekrény, a pult, a járólap, az ablakok és a határoló falak között, kiegészülve a tévében üvöltő reklámokkal és a gyerekek zsivajával -- valóságos akusztikai rémálom!

Az amerikai konyhás elrendezés mentálisan sem szerencsés: a főzés sokak számára intim művelet, lehetőség arra, hogy kikapcsolódjanak a napi robotból. Szükség van ehhez egy elzárt térre, ahol magunk lehetünk, szabadjára engedhetjük a kreativitásunkat, és élvezzük, hogy nagyon mást csinálunk, mint napközben a számítógép előtt. Az elején említettem, hogy milyen jó főzés közben rálátni a gyerekekre: ez csak a kicsikre igaz. A kamaszok ugyanis az iskolából hazajőve bemennek a szobájukba, és lehet, hogy vacsorára sem jönnek ki onnan. Vagyis néhány év után az anyuka ott találja magát egyedül a hatalmas konyhában, ami már inkább nyomasztó, semmint vonzó a számára. De az egy személy érdekében is be kell fűteni és világítani, ami pazarlás. Az amerikai konyha tehát se nem praktikus, se nem zöld.

Tipikus konyhaberendezés az 1930-as évekből. Fotó: Henry Ford Museum

A régi időkben a konyha ugyanúgy "említhetetlen" helyiség volt, mint például a vécé, írja Kate Wagner amerikai építész a Citylab.com amerikai online építészeti folyóiratban. A módosabb házakban a konyha hátra került, az épület kert felőli oldalára, hogy közel legyen a verem, a spájz, a terménytároló melléképület, illetve hogy gyorsan ki lehessen szellőztetni a szagokat, ki lehessen dobni a hulladékot. Idegen nem léphetett a konyhába (ahogy a  hálószobákba sem), kizárólag a ház elülső szobáiba, mint a nappali vagy az étkező. 

Régen gyakoribb volt a több generációs család is, a lakóházakban többen éltek, és szükségük volt privát térre, ami növelte a biztonság és a kontroll érzetét is, különösen a gazdasági világválság, majd a 2. világháború korszakában, ami után a hidegháborús paranoia következett. A helyiségek összenyitása helyett a minél több szoba volt divatban, ez jelképezte a család vagyonát is: a hálószobák mellett volt dolgozószoba, könyvtárszoba, zeneszoba stb. A gazdagabb családokban a villanyvilágítással együtt megjelent a vezetékes víz és a csatorna, ezekkel pedig a fürdőszoba és a mosókonyha.

Amerikai konyha 1957-ből, étkezősarokkal kiegészítve.
Fotó: Maynard L. Parker, Huntington Gyűjtemény

Eleinte legfeljebb a nappali és az étkező volt összenyitva, a nagyobb helyiségben lehetett a vendégeket fogadni. Aztán a fogyasztói kultúra megváltoztatott mindent: a háziasszonytól valósággal elvárták, hogy minél többet vásároljon és dobjon ki, ez a fajta pazarlás pedig pozitív, elnéző megítélést nyert, mondván,  serkenti a gazdaságot. Ez a szemlélet egyesült a technológiai fejlesztésekkel, mint a légkondicionálás és a beépített tűzvédelmi rendszer. Ekkortól költözhetett át a konyha a ház másik oldalára, fogalmaz Wagner. Ráadásul a konyhakert helyét elfoglalta a garázs, nem lehetett már onnan belépni a házba.

Az "open floor plan", azaz nyitott térrendezés sokáig legfeljebb ajtók nélküli elrendezést jelentett, és csak az utóbbi 25 évben módosult falak nélküli elrendezésre. Csakhogy a globális felmelegedés enyhítése érdekében jócskán csökkentenünk kellene az energiafogyasztásunkat, ehhez pedig sokkal alkalmasabb a zárt konyha, figyelmeztet Wagner. A zárt konyhával ugyanis nem kell hűteni vagy fűteni olyan helyiségeket, amelyek nincsenek használatban, illetve az ajtók becsukásával kint vagy bent tarthatjuk a meleget és a hideget. 

Itt az idő, hogy visszatérjünk a régi korok zárt konyháihoz.
Fotó: Ismeretlen szerző, 1940-46,
Egyesült Államok Kongresszusi Könyvtár Archívum

A szakértő szerint a legjobb a zárt konyhában, hogy a többi szobában lévő családtagnak is ad valamit: csendet, tiszta levegőt és privát teret. Az embereknek ősidőktől fogva igénye, hogy olykor elvonulhassanak egy nyugodt zugba, de azért ne szigeteljék el magukat teljesen. "Néha az igazi szabadság abban nyilvánul meg, hogy felhúzunk egy-egy falat", foglalja össze Kate Wagner amerikai építészkritikus.

Hiver't-Klokner Zsuzsanna

Ha megnézzük a 2019-es télre vonatkozó előrejelzéseket, nem igazán lehet eligazodni rajtuk. A klímaváltozás miatt a korábban megszokott időjárási viszonyok olykor teljesen kiszámíthatatlanná váltak. Sokan ezért a régi idők népi megfigyelései alapján próbálják kiokoskodni, hogy milyen télre kell számítanunk. Hajdanán a természettel együttélő emberek sokkal jobban észrevették és értették ezeket a jeleket. Ma egy városlakó a természet üzeneteinek többségével nem is találkozik. Persze ilyenkor meg lehet kérdezni a vidéken élő rokonokat, ismerősöket, ők mit tapasztalnak. Lássuk, milyen jeleket kell keresni!

Ezek az állatvilág jelei:

Pexels

* Kevés mókust látni, de azok állandóan gyűjtögetnek.
* A vadlibák nagy magasságban szállnak dél felé.
* A harkályok korán megjelennek.
* Több harkály osztozik egy fán.
* Megtelepednek a városok környékén a baglyok.
* A marhák tarkóján vastagabb szőr nő.
* Az egerek őrült módon próbálják berágni magukat a házba.
* A tücskök megjelennek a házban.

Pixabay

* A pókok a szokásosnál nagyobb hálót fonnak, és többen is telepednek meg a házban.
* A disznó sok szalmát túr fekhelyül.
* A hangyák egyenes vonalban vonulnak, nem kacskaringósan.
* A hangyák magasabb bolyt építenek.
* A méhek korán visszahúzódnak a kaptárba.
* Minden állat vastagabb bundát növeszt, és több hájat is szed magára.
* A kerti madarak egyfolytában az etető körül tolonganak.
* A vaddarazsak a házfalon magasabban keresnek réseket a fészeképítéshez ("magasabban, mint amennyi hó várható").
* A varjak csapatostul köröznek a városokban.
* A levágott liba mellcsontja hosszú ("hosszú csont, hosszú tél") és foltos ("minél több folt, annál több hó várható").
* A medvék egész nap bogyókat esznek.

Ezek a növényvilág jelei:

Pixabay

* Vastagabb a hagyma héja a szokásosnál.
* A fák levelei későn hullanak le.
* A kukoricacsuhé és a dióhéj vastagabb és szorosabban fed.
* Még ősszel is virágoznak a virágok.
* Az alma héja rágós.
* Temérdek a bogyótermés és a dióféle.
* Több a fenyőtoboz, és nagyobbak is.

Pexels

* Ragyogó színes az őszi lomb ("Minél színesebb a lomb, annál havasabb és hidegebb lesz a tél"). 
* Nagy számban potyognak a makkok.
* Magasra nőnek a gyomok ("Amilyen magas a gyom, olyan magas lesz a hó").
* Ha a szőlőlevelek nem hullnak le november közepéig, zimankós tél várható.

Hiver't-Klokner Zsuzsanna