Az akkumulátorok egyre olcsóbbak, és nemsokára tényleg gazdaságos megoldást kínálhatnak a rövid távú energiatárolásra, amivel a napi szükségleteinket fedezhetjük. Vagyis ha nappal süt a Nap, akkor az akkumulátorban eltárolt energiát használjuk sötétedés után. Ez azonban nem oldja meg az éves energiaingadozásokat, például azt, hogy télen kevesebb megújuló energiára számíthatunk: a tavasztól őszig megtermelt áramot kellene elraktározni a szűkös hónapokra.
Erre találták ki a pumpás (vagy szivattyús) víztározókat: a bőség idején feleslegesen termelődött áramot úgy hasznosítják, hogy azzal működnek az óriási vízpumpák, amelyek egy magasabb területen kialakított tározóba nyomják fel el alacsonyabb tó vízét. Amikor pedig ki kell nyerni az energiát, megnyitják a felső tározót, amelyből lezúdol a víz, keresztül egy turbinán, és máris előállítottuk a tiszta energiát. Ám ennek a rendszernek jelentős a kiépítési költsége, hiszen két víztározó is kell hozzá. Ráadásul a víz párolog, tehát az év során jelentős veszteséggel kell számolni. Számítások szerint ez a rendszer ott éri meg, ahol 50 megawattnál nagyobb az energiatárolási igény.
Itt jön a képbe a bécsi székhelyű Nemzetközi Alkalmazott Rendszerelemzési Intézet (International Institute for Applied Systems Analysis, IIASA) ötlete, amely kifejezetten a 20 megawattnál kisebb hálózatok idényjellegű energiatárolására használható: cseréljék homokra (vagy sóderre) a vizet! Az általuk hegyi gravitációs energiatárolónak (Mountain Gravity Energy Storage, MGES) nevezett rendszer ideális köztes megoldás lehetne a rövid- és hosszú távú energiatárolók között.
A rendszer egyszerű elemekből áll: egy daru csillékbe pakolja a hegy tövénél a homokot vagy sódert, és a motoros meghajtású kábellel felemelik a hegy tetején lévő tárolóba, ahol a homokot szétterítik -- már el is tároltuk az energiát. Amikor szükség van rá, akkor a hegytetőn álló daru szépen telepakolja a csilléket, amelyek elindulnak lefelé, a kábel mozgása pedig megforgatja az alsó tározónál kiépített turbinát, így fejleszti az áramot. A homokot vagy sódert felszín alatti üregekben, tárnákban is lehet tárolni, hogy ne rontsa a látképet.
Amennyiben a hegyen valamilyen vízfolyam ered, az MGES-rendszer kiegészíthető vízenergiával is. A rendszer bármilyen magasságban futó vizet képes elszállítani, ami nem lehetséges a hagyományos vízerőművek számára.
"Az MGES egyik előnye, hogy a homok olcsó és nem párolog, mint a víz. Így nem veszítünk az energiakészletből, és a homok bármennyi alkalommal újrahasználható. Ez különösen jelentőssé teszi a rendszert az aszályos, sivatagos országok számára", mondta Julian Hunt, az IIASA kutatója. Hozzátette, hogy a hagyományos vízerőművek legfeljebb 1200 méteres szintkülönbséget tudnak áthidalni a víznyomás miatt. Az MGES viszont akár 5000 méteres szintkülönbséget is áthidalhat, ezért kifejezetten alkalmas magashegységekbe, mint a Himalája, az Alpok vagy a Sziklás-hegység. Illetve hasznos lehet olyan, meredek hegyekkel tűzdelt szigetek energiatárolásához, mint Hawaii, a Zöldfoki-szigetek, Madeira, Indonézia, Fülöp-szzigetek, Karib-szigetek, Galápagos vagy a Csendes-óceán szigetei.
Az IIASA csapata a Hawaiihoz tartozó Molokai szigetére tervezett egy energiamátrixot, amely kizárólag szél- és napenergiából, hagyományos akkumulátorokból és MGES-rendszerekből fedezi a sziget energiaigényét. Hunt hangsúlyozta, hogy az MGES nem a csúcsidőben termelődő kiugró mennyiségű áram elraktározására és napi felhasználására szolgál, hanem akkor optimális a működése, ha hónapokig átlagos mennyiségű áramot tárolnak el benne, majd hónapokig (akár 1000 napig) folyamatosan nyernék ki belőle az átlagos mennyiségű energiát.
Fast fashion, fast food, fast living -- azaz gyors divat, gyors étel, gyors élet. A mai fogyasztói viselkedés lényeges eleme az azonnali habzsolás, amelyet a cégek rendkívüli módon ösztönöznek is, mint például a a közelgő Black Friday-nappal. A gyorsfogyasztás jegyében például a divatban már nincsenek szezonok, egész évben folyamatosan érkeznek az üzletekbe az újabb és újabb kollekciók, az előzőeket pedig leárazva szórják a vásárlók után. Ezért nevezik fast fashionnak, gyors divatnak.
Ugyanez igaz a fast furniture, gyors bútor jelenségre is, csak erről még nem nagyon beszél a világ, mert még nem jutottunk túl a zeniten, még odáig vagyunk, ha a trendeket diktáló lakberendezési áruházakban olcsó pénzért vásárolhatunk. De mi az, amit veszünk? Leggyakrabban nem igazi bútort, hanem csak bútornak látszó használati tárgyat, amelyet arra terveztek, hogy kibírja a házhozszállítást, az egyszeri összeszerelést, és néhány év használatot. Költöznénk? Akkor majd veszünk újat. Az egyik nagyáruház által a konyhabútorokra ajánlott 25 év garancia is csak arra jó, hogy ha bemész az áruházba ezért a tételért, minden mást is ott vegyél meg. Ami viszont már nem feltétlenül bír ki 25 évet, de olykor még 25 hónapot sem.
Kutyasétáltalás közben láttam meg ezt a formája alapján tévéállvány egyik elemének látszó forgácslap darabot a kerékpárút mellett.
Nagyszüleink még egy életre választottak bútort, ami ennek megfelelő minőségű volt, tömörfából, politúrral. A mai fast furniture bútorok túlnyomó része forgácslemezből készül, jó esetben kap egy igazi fa furnért, majd jön az akril lakkozás, gyakrabban találunk a forgácslemezen melamin fóliát és polipropilén bevonatot. A forgácslemez micsoda? Faforgácshoz, apró méretű fahulladékhoz ragasztót adnak, hőkezelik és préselik. A ragasztó formaldehid kibocsátása nem haladhatja meg az EU-szabvány E1-es értéket, azaz 1 ppm lehet a forgácslap formaldehid-kibocsátása (1 ppm = 1 millió levegőmolekula között 1 formaldehid molekula lehet). Ez csekélynek tűnhet, de egy új bútorokkal berendezett lakásban ez csak egy tétel a sok illékony vegyület között. A formaldehid a leggyakoribb beltéri légszennyező anyag.
A fast furniture olcsó, de ennek az az ára, hogy gyenge minőségű, ezért gyorsan elhasználódik. Vagy mert olcsó, ha megunjuk, kidobjuk, mondván, veszünk másikat. Amit a lomtanalítás során kidobunk, az sajnos nagy valószínűséggel egy kályhában végzi, pedig a forgácslapban lévő ragasztó elégetésével rendkívül kockázatos égéstermékek kerülnek a levegőbe. Nagyon sok gyorsbútor végzi a szemétben: az ausztráliai Sydney városában évente minden háztartás átlag 24 kilogramm bútort dob ki, ami a kétmillió háztartással bíró metropolisban évente 48 ezer tonna kidobott bútort jelent.
Így néz ki a gyorsbútor-szemétlerakó Sydney mellett. Fotó: Handkrafted
Ipari elemzések szerint ennek egyharmada kárpitosbútor (fotel, kanapé stb.), kétharmada más fa bútor (polc, asztal, szekrény stb.). Ez a mennyiség megfelel 800 ezer háromszemélyes kanapénak, 1,65 millió étkezőasztalnak, 3,4 millió kisasztalnak és 6,85 millió széknek -- ennyi kerül a hulladéklerakóba Sydneyben egyetlen év leforgása alatt, olvasható egy helyi kézműves bútorasztalos cég blogposztjában.
Úgyhogy lehet, hogy elsőre olcsónak tűnik az a laminált forgácslapból készült fürdőszobabútor, de erősen kétséges, hogy a párás melegben túl sok évet kibírna. Ráadásul a laminált forgácslap nem bomlik le a természetben a műanyag lamináló fólia miatt, és nem is újrahasznosítható, a forgácsot összetartó műgyanta miatt.
A fast furniture elv miatt a szükségesnél jóval több bútort állítanak elő (túltermelés), és ehhez rengeteg fára van szükség. Az Ikea svéd lakberendezési áruházlánc például a világ kereskedelmi fakitermelésének 1 százalékát használja fel, ami óriási mennyiség. A cég kiadványában úgy fogalmaz, hogy 2020-ra "az összes fa fenntarthatóbb forrásból származzon, ami alatt újrahasznosított vagy FSC® minősítéssel rendelkező fát értünk". No de mi az a "fenntarthatóbb"? Miért nem lehet pontosan megfogalmazni?
Jól látszanak a kidobott íróasztalok és kerti székek a hulladékhegyben. Fotó: Handkrafted
A gyorsbútorok közül a kárpitosbútorok valóságos vegyi koktélt árasztanak a szobánkban. Azt a bizonyos újbútorszagot, amitől sokaknak napokig fáj a fejük. Tudnod kell, hogy ha érzed a szagát, az azt jelenti, hogy a levegőben lévő vegyületmolekulák már bejutottak az orrnyálkahártyádra, utána a tüdődbe, és ha eléggé kicsik ezek a molekulák, akkor a tüdődön keresztül a vérkeringésedbe is. A festéktől kezdve a bőrcserzőszeren át az égésgátló adalékig áradnak a vegyszerek az ülőgarnitúrákból, ágyakból, hozzá jönnek a ragasztók és lakkok mérgező hatású illékony szerves vegyületei (VOC). Életünk harmadát ágyban töltjük, további jelentős részét a nappaliban a kanapén -- éppen ott kapjuk telibe a mérgező vegyületeket, ahol a legnagyobb biztonságban érezzük magunkat: az otthonunkban.
Ha mindenáron télen akarsz gyorsbútort venni, mielőtt bevinnéd a fűtött lakásba, ahol a melegben elkezdi kiereszteni magából a vegyi anyagokat, szellőztesd a bútort legalább három hétig a garázsba, gangon, sufniban. Ha ez nem megoldható, fontold meg, hogy addig halasztod a vásárlást, amíg beköszönt a jó idő, és folyamatosan nyitva tudod tartani az ablakokat, miután megérkeztek a gyorsbútorok. Különösen igaz ez a gyerekszobára: oda tényleg csak jól kiszellőztetett, lehetőleg használt (felújított) bútort szabadna venni.
Újrahasznosított fából készült komód, amelyen nem csiszolták le
teljesen az eredeti festékrétegeket. FORRÁS
TIPPEK GYORSBÚTOR ELLEN:
1. A legtöbb régi bútor "sötétbarna", ronda és nehéz. De gondolj arra, hogy ha volt is bennük valaha vegyszer, az már rég kiszellőzött, illetve a fabútorok nagy valószínűséggel tömörfából készültek. Fuss pár ötletelőkört, hátha át lehet ezeket a bútorokat alakítani, és ezzel megőrizni őket.
2. Vásárolj használt bútort, amely szintén kiszellőzött. Ha a formája jó, de a kárpitja csúnya, húzasd át. Igaz, az sem olcsó, de az egészségedre tekintettel megéri.
3. Vegyél kevesebb bútort, de az legyen jó minőségű. A modern lakberendezési áruházakban is lehet tömörfa/minőségi bútorokat kapni, igaz, azok sokkal drágábbak, mint az átlagos fast furniture darabok.
Azért mert újrahasznosított, még lehet gyönyörű,
mint ez az ágy. FORRÁS
4. Keress életre szóló darabokat. Milyen jó is lesz majd a jövőbeni családi fotókon látni ugyanazt a szép nagy konyhaasztalt, amit az egyre cseperedő gyerekek és majd az ő gyerekeik ülnek körbe. Vásárolj úgy bútort, hogy az a "családban maradjon", azaz ne dobják ki az utódaid. Ne törődj a trendekkel, válassz olyan bútorokat, amelyekről látszik, hogy kiállják az idő próbáját, és klasszikus darabok. Nem a koloniálról beszélek, hanem a letisztult, egyszerű darabokról.
5. Keress olyan termékeket, amelyeket méreganyagoktól mentesen és fenntartható forrásból származó nyersanyagokból gyártottak. Végső esetben magad is nekiállhatsz, vagy kereshetsz olyan szakembert, aki segít neked újrahasznosított alapanyagból, például vegyszermentes raklaplécekből összerakni egy asztalt. Meglátod, sok örömed lesz benne!
Pedig ott is komoly a légszennyezés. Miután az év elején döbbenetes adatok láttak napvilágot arról, hogy a 2,5 mikrométer (2,5 mikron) átmérőjű, rendkívül apró szemcséjű szállópor (PM) mértéke többszöröse lehet az egészségügyi határértéknek a londoni metró levegőjében, a Financial Times (FT) brit lap munkatársai saját kezükbe vették a műszereket, és több száz mérést készítettek a Londoni belváros alatt húzódó 1-es zóna 75 alagútszakaszában.
A szakkifejezéssel PM2,5-nek nevezett parányi szemcséjű légszennyezés az egész szervezetre veszélyes, mert a szennyezőanyag darabkák olyan kicsik, hogy a tüdőből átjutnak az erek falán a vérkeringésbe, és így az egész testünkben megállíthatatlanul szétterjednek. Mivel ezek a porszemek jellemzően mérgező anyagokból állnak, ezért borzasztó károkat okoznak, az agyvérzéstől és a demenciától kezdven a vetélésen és szívbetegségen át a tüdő- és másféle daganatokig, de közük lehet a cukorbetegséghez és ahhoz is, ha egy baba túl kis súllyal születik. A légszennyezés minden módon veszélyezteti az egészségünket, mert a vérkeringésen át bármelyik szervünket megtámadhatja.
Az FT munkatársai átlagosan olyan rossz értékeket mértek, amelyek legalább 10-szeresen meghaladják az Egészségügy Világszervezet (WHO) által megadott határértékeket. Bizonyos helyeken a felszíni légszennyezés 18-20-szorosát mérték. Azért fontos tudni ezeket az adatokat, mert így valamilyen mértékben védekezni kell a légszennyezés ellen: "Naponta használom a Central vonalat, de ha asztmás lennék, elkerülném -- mondta Brynmor Saunders, a januári kutatás vezetője. -- Ha valakinek naponta legalább egy órát kell a londoni metróval közlekednie, megnövekedett egészségügy kockázattal kell számolnia a légszennyezés által okozott legsúlyosabb betegségek tekintetében."
A Financial Times cikkében bemutatják, hogy a londoni tömegközlekedési válallat minden éjjel minteg ezer munkást küldi a metróhálózat takarítására. A leülepedő szállópor legnagyobb része vaspor, amely a fékek és a sínen futó kerekek súrlódásából származik. Sajnos a londoni metró hajdani tervezői még nem gondoltak erre. Az 1863 óta bővülő hálózatról ugyanis az volt az elképzelésük, hogy az alagútban futó szerelvények maguk előtt tolják a levegőt, és így kerül friss levegő a rendszerbe. Nem számoltak azonban a százötven év alatt felhalmozódó porral, mert most a szerelvények ezt a szennyezett levegőt tolják egyik állomásról a másikra. Egyes helyeken a metróalagút fala azbesztet tartalmaz, ami további kockázati tényező.
Minél mélyebben van egy metrószakasz, annál rosszabb a levegő minősége. A 27 méter mélyen futó Northern vonal egyes szakaszain a PM2,5 méretű szállópor mennyisége akár 250 mikrogramm is lehet légköbméterenként, ami 15-ször rosszabb, mint a felszíni utcai levegőminőség. A legmélyebb, 60 méter mélyben lévő Hampstead állomáson a januári vizsgálatban átlag 492 μg/m3 légszennyezést mértek, összehasonlításul a brit fővárosban az utcai átlag 16 μg/m3, ami harmincszoros különbség.
A WHO ajánlásai szerint éves átlagban a 10 μg/m3, napi szinten a 25 μg/m3 mennyiség az elfogadható maximum. Az FT szerint a besorolás megváltozhat, mert "világszerte légszennyezési krízis tapasztalható a nagyvárosokban, és újra kellene szabályozni a határértékeket", idézték Tedros Adhanom Ghebreyesust, a WHO főigazgatóját.
Amúgy nemcsak Londonban ilyen rossz a metróhálózat levegőminősége. Torontótól New York-on át Szöulig több kutatás eredményezett hasonló szennyezettségi adatokat. Szöulban nemrég 277 metróállomáson 800 légszennyezettségi mérőszondát helyeztek ki, hogy folyamatosan képet kapjanak a levegőminőségről.
A Financial Times beszédes ábrákkal illusztrált cikke ide kattintvatekinthető meg.
Közel kilencvenezer amerikai híd adatainak átvizsgálása után kongatta meg a vészharangot a Colorado Állami Egyetem kutatócsoportja. Tanulmányukkal arra hívják fel a figyelmet, hogy újra kellene értékelni a nemzeti prioritások sorrendjét az USA-ban, előre véve a hidak állagromlásának mérséklését. A klímaváltozás ugyanis olyan új módon sújtja a hidak szerkezetét, amire a hajdani hídépítők még nem számíthattak: ez pedig a hősokk.
Genovában 43-an vesztették életüket a 2018- augusztus 14-én leomló Morandi híd romjai alatt. A hatvanas években épült viadukt 210 méteres szakaszának leomlására máig nincs hivatalos magyarázat, de a Corriere della Sera lap úgy számolta, 2013 óta ez már a 11-ik hídomlás volt Olaszországban. Fotó: Flickr/Maurizio Boi
Az utóbbi években világszerte több hídkatasztrófa következett be: az okok között legtöbbször emberi mulasztás (felújítás elhanyagolása, túlterhelés stb.) szerepel, olykor az extrém időjárás (tájfun). Európában is ijesztő a helyzet: Franciaország 12 ezer közúti hídjának 30 százaléka felújításra szorul, minden tizedik híd potenciális veszélyforrás lehet.
Franciaországban 2018. május 15-én az A15-ös autópálya egyik viaduktjának támasztófala omlott rá a sztrádára Gennevilliers-nél. Fotó: 3
Olaszországban 300 hidat fenyeget összeomlás, a szicíliai Agrigento mellett már lezártak egy olyat, amit ugyanaz a Ricardo Morandi tervezett, aki a Genovában összeomlott viaduktot is; Németország közúti hídjainak 12,4 százaléka "rossz állapotban" van, de "jó állapotban" is csak 12,5 százalék; Hollandiában az állami fenntartású utak és hidak állapota kielégítő, de az önkormányzati kezelésben levők állapota aggodalomra ad okot, közülük például Noord-Holland tartományban 14 híd magas kockázatú; Bulgáriában az uniós fejlesztési források egy részét több mint 200 híd felújítására tervezik fordítani, áll a Guardian korábbi összefoglalójában.
"Amikor az emberek a klímaváltozásra gondolnak, a tengerszint emelkedése és az egyre intenzívebb hőhullámok jutnak az eszükbe", moondta Hussam Mahmoud, a Colorado Egyetem építőmérnök-professzora. Pedig a mind szélsőségesebbé váló időjárás más módon is növelheti a kockázati tényezők számát. Mahmoud azt vizsgálja, milyen hatással van a klímaváltozás az Egyesült Államok több mint 600 ezer hídjára.
Kutatótársával, Susan Palu építőmérnökkel első körben közel 90 ezer acél gerendahidat vizsgáltak meg, mivel ezek teszik ki az amerikai közúti és városi hidak túlnyomó részét. A 2. világháború óta elterjedt egyszerű hídszerkezetnél a két vagy több pillért egyenes tengelyű vasbeton áthidalások kötik össze (ilyen például Budapesten az Árpád híd).
E hídtípus legsérülékenyebb része a dilatációs szakasz (azok a bizonyos egymásba illeszkedő fésűfogak), aminek az a szerepe, hogy a hőmérséklet emelkedésével vagy esésével kitágulhat vagy összehúzódhat ezen a szakaszon a híd. Ám ha a dilatációs fésűfogak közé úttörmelék vagy más szennyeződés kerül, akkor nem képesek a megfelelő mozgásra.
A globális felmelegedéssel egyre gyakoribbá válnak a kánikulai napok, és ha a dilatációs szakasz nem reagálhat a hősokkra, nem tágulhat megfelelően, akkor máshol fog "felpúposodni" a híd, az egész szerkezet sérülhet. A hősokk miatti tágulás ugyanis átadódik az acélgerendákra és a vasbetonra. A hidakat úgy tervezték, hogy azoknak a terhelés alatt csak meghajolniuk kell, de hősokk esetén a meghajlás mellett jelentkezik ez a másik alakváltozási tényező, a tengelyirányú összenyomódás. Különösen magas a kockázat azon régi hidak esetében, amelyek télen épültek, mert azoknál a legkisebb a behelyezett dilatációs elemek szabad helye a tágulásra.
A Mitag tájfun után egy nappal, 2019. október 1-én összeomlott
a tajvani Nanfang'ao város alig húsz éve épült és 2018-ban hídja.
A 6 halálos áldozatot követelő hídomlás egyik oka
a tartókábelek elrozsdásodása lehetett. Fotó: TN
Az amerikai kutatók az IPCC által felvázolt forgatókönyvek alapján nézték meg, a 2040-re, 2060-ra, 2080-ra és 2100-ra jósolt felmelegedési rátának megfelelően milyen terhelésre számíthatnak a különféle hídszerkezetek. A kutatási adatok szerint a legkomolyabb károkra az Egyesült Államok északi területein, a Sziklás-hegység és a Préri, illetve Észak-Nyugat és a Közép-Nyugat északi részén kell számítani, ahol az eddigi hűvösebb átlagos időjárásban szokatlan hőmérsékletugrások várhatók a hőhullámok idején. A kutatók azt is megvizsgálták, hogy az emelkedő szén-dioxid-szint és páratartalom milyen hatással lehet a vasbeton elemekre, de úgy találták, hogy ezek szerkezeti károsodása nem kimutatható.
A kutatók legfőbb célja az volt, hogy karbantatási sorrendet állítsanak fel a hídtípusok között a klímaváltozás új normáira tekintettel. "Mérnökök vagyunk, akiknek túl kell lépniük azon, amit korábban tanultak (...). El kell kezdenünk azon gondolkodni, hogyan változtathatja meg a klímaváltozás a tervezési és kivitelezési ismereteinket", mondta Hussam Mahmoud, a Colorado Állami Egyetem építőmérnök-professzora.
Egy átlagos munkahelyen, irodában, a legnagyobb légszennyezők maguk az emberek, akik lélegeznek, izzadnak vagy parfümöt viselnek, esznek az íróasztalnál, olvasható a Purdue Egyetem tanulmányában. Szakértőik a téma legnagyobb kutatásának egyikét vezényelték le, szenzorok ezreit helyezték ki irodákban. Céljuk az volt, hogy azonosítsák a beltéri légszennyező anyagokat, és javaslatot tegyenek arra, miként lehetne ezeket az illékony vegyületeket a közösségi terek levegőjéből eltávolítani.
"Ha jobb levegőminőséget szeretnénk nyújtani a dolgozóknak, akkor először fontos megérteni, hogy mi van a levegőben, milyen tényezők befolyásolják a légszennyező anyagok kibocsátását és a káros anyagok semlegesítését", mondta Brandon Boor kutatásvezető, az egyetem környezetimérnök-tanára.
Az adatokból az derült ki, hogy a munkahelyek levegőjére legnagyobb mértékben az emberek mellett a szellőztető rendszer hatnak. "A beltéri levegőminőség rendkívül dinamikus, hiszen változhat a napszaknak, a jelenlévők számának és a szellőztető rendszer működésének függvényében", mondta Boor.
Purdue University/Brandon Boor
A kutatásban más helyiségek mellett az egyetem fenti képen látható, egyik nyitott laborját is telerakták szenzorokkal, hogy kiderüljön, milyen a levegő egy "lóistálló" rendszerű irodában. Ma nagyon divatos ez az elrendezés, de benne dolgozni korántsem leányálom, mert támadás minden érzékszervünk, az egész idegrendszerünk ellen. Óriási benne a háttérzaj, ettől mindenki alapjáraton idegesebb lehet az átlagnál; a nyitott munkaállomások nem nyújtanak semmilyen privát szférát, ami szintén fokozza a stresszt; és végül a helyiségben terjengő szagok is megterhelőek lehetnek a munkatársak számára, függetlenül attól, hogy kellemes vagy kellemetlen szagokról van szó.
Purdue University/Brandon Boor
Boor és munkatársai a fenti képen látható elektronikus orr eszközzel azt mérték, miként alakítja át vagy szűri ki a levegőben lévő illékony vegyületeket a szellőztető rendszer. Nem is gondolnánk, milyen jelentős szerepe van ennek a rendszernek: a tiszta, oxigénben dús levegő nélkülözhetetlen az egészségünk, agyműködésünk, munkavégző képességünk, terhelhetőségünk szempontjából. Egy másik kutatás bizonyította, hogy a légszennyezés növeli az erőszakos bűncselekmények számát, mivel fokozza az agresszív viselkedést. Képzeljünk magunk elé egy ügyfélszolgálatot, ott milyen körülmények uralkodnak: lehet, hogy az oxigénhiánytól is feszült mindenki.
Visszatérve a Purdue Egyetem kutatására, kiderült, hogy az emberek által kilélegzett levegőben azonosítható izoprén vegyület és más illékony anyagok még jóval az illető személyek távozása után is kimutathatók a levegőben. Minél többen vannak a helyiségben, annál magasabb az illékony vegyületek aránya levegőben. A kilégzéshez járul még a dezodorok, parfümök, sminktermékek, hajlakk és más kozmetikumok illékony részecskéi, de ide vehetjük a tisztító-, fertőtlenítő- és textilöblítőszerek illatanyagait is. Az izzadsággal és más kellemetlen szagokkal együtt ezek alakítják ki a jól ismert "oroszlánszagot".
"Sok vegyületnek a beltéri levegőben 10-szer, 20-szor nagyobb a koncentrációja, mint odakint a szabadban. Ha ezeket az illékony anyagokat nem szűri ki hatékonyan a szellőztető rendszer, az károsan hat a dolgozók egészségére és teljesítőképességére", mondta Boor.
A vizsgálat azt is kiderítette, hogy a kültérből származó ózon eltűnik a beltérben, mert a molekulája kapcsolódik a benti levegőben szálló vegyületekhez. A kilégzésben lévő izoprén is reakcióba lép az ózonnal, és ezáltal veszélyes hidroxil szabadgyökök keletkeznek. Sokan esznek az íróasztaluknál: a Purdue Egyetem elektronikus orra kimutatta, hogy a narancshámozás közben felszabaduló illékony anyagok, a monoterpének és az ózon kapcsolódásával olyan új, szuperapró részecskék jönnek létre, amelyek átmérője kisebb 1 mikronnál (1 mikron = 1 mikrométer = a méter egymilliomod része). Ezek a részecskék azért is rendkívül károsak, mert annyira kicsik, hogy képesek lejutni a tüdő legmélyebb részeibe. Az átlagos levegőminőségi jelzőrendszerek a 10 mikron (PM10), illetve a 2,5 mikron (PM2,5) nagyságú szállópor részecskék mennyiségét mérik.
Az sem mindegy, hogy a szellőztető rendszer milyen levegőt szív be kintről. Ha nem megfelelő a szennyező anyagok szűrése vagy elkoszolódott a berendezés, akkor a szellőztetéssel akár nőhet is a beltéri légszennyező anyagok aránya, akárcsak azzal, ha valaki szélesre tárja az ablakokat.
Vajon jogunk van-e azt kérni munkáltatónktól, hogy gondoskodjon a szellőztető rendszer karbantartásáról, és az irodák takarításához használjon környezet- és emberbarát tisztítószereket? Jogunk van-e azt kérni kollégáinktól, hogy ha többen dolgozunk egy irodában, akkor senki ne viseljen parfümöt vagy borotválkozás után arcszeszt, és dezodorból is használjunk illatmenteset?
Ha a környezettudatosan gondolkodó embernek van mit elköltenie, akkor igyekszik "zöld" módon vásárolni, mind a hétköznapi termékek, mind a nagyobb értékű fogyasztási cikkek terén. Aztán mégsem érzi úgy, hogy összességében sokkal boldogabb lenne. Vajon miért?
Az emberek túlfogyasztása, azaz hogy sokkal többet vásárolnak ruhától az ételen át a különféle kütyükig, mint amennyire szükségük van, plusz a környezetszennyező személy- és teherszállítás világszerte vezető oka a klímaváltozásnak. Vagyis fontos lenne megérteni, mi alapján hozzák meg vásárlási döntéseiket a fogyasztók, illetve hogy ezek a döntések hogyan hatnak véges erőforrásokkal rendelkező bolygónkra, olvasható az Arizona Egyetem friss kutatásában.
Az 1980-as évek elejétől a 2000-ig tartó időszakban született huszon-harmincévesek, az Y-generáció napjaik legbefolyásosabb fogyasztói csoportja, amelyre jellemző, hogy a (szüleiktől eltanult) materialista értékek befolyásolhatják környezettudatos magatartásukat.
A környezettudatosság leggyakrabban az alábbi módokon nyilvánul meg:
1) a fogyasztás visszafogásában (nem új holmit veszek, hanem megjavítom a régit; kerülöm az impulzusvásárlást; nem vásárolok felesleges dolgokat stb.) vagy
2) a "zöld vásárlásban", amikor a környezetre kevésbé terhelő fogyasztási javakat vásárolok (például újrahasznosított alapanyagból készült dolgokat, hibrid autót stb.).
Az arizonai kutatók arra is kíváncsiak voltak, mennyire befolyásolja a környezettudatos viselkedés a fogyasztók jóllétét. Jóllét (well-being) = élettel való elégedettség, pozitív önértékelés.
A megkérdezettek közül minél materialistább volt az illető, annál kevésbé tudta felvállalni a fogyasztása visszafogását. Viszont az anyagias szemlélet nem korlátozta a "zöld vásárlási" gyakorlatukat. A kutatók szerint azért, mert a "zöld vásárlás" is vásárlás: alkalmat ad nekik arra, hogy kiélhessék a fogyasztási javak felhalmozása iránti vágyukat.
"Ezt nevezzük zöld materializmusnak -- mondta Sabrina Helm kutatásvezető. -- Attól, hogy valaki környezetbarát termékeket vásárol, még a materialista értékek mentén él. Folyamatosan új és új dolgokra tesz szert, ami egyébként tökéletesen passzol a mai általános fogyasztói kultúrához. Ezzel szemben a fogyasztás visszafogása olyan új elképzelés, ami sokkal több pozitív változást hozhat a fenntarthatóság szempontjából."
Azok a résztvevők, akikre kevésbé volt jellemző az anyagias szemléletmód, könnyebben el tudták kötelezni magukat a fogyasztásuk visszafogása mellett.
És itt jött a nagy felfedezés: a kevesebb vásárlás nagyobb személyes jóllétet és alacsonyabb pszichológiai distresszt (negatív stresszt) vonzott be.
A fogyasztás visszafogása sokkal kedvezőbb a környezetre, mint a "zöld vásárlás", amelyről nem is sikerült kimutatni, hogy fokozta volna az alanyok jóllétét.
"Azt hittük, az embereket majd elégedetté teszi, hogy zöld termékeket vásárolnak, de nem így lett -- mondta Helm. -- Egyáltalán nem növelte a jóllétük mértékét, és nem csökkentette a distressz-szintjüket. A kulcs a fogyasztás csökkentése, nem pedig a zöld termékek vásárlása. Az tesz minket boldoggá, ha kevesebb holmink van és kevesebbet is vásárolunk."
A túl sok cucc nyomasztólag hat a tulajdonosára, tette hozzá a szakember. "Lehet, hogy hitelt is felvettél ahhoz, hogy megvásárold azokat a termékeket, és ráadásul utána oda kell figyelned a karbantartásukra is. A tulajdonszerzés egyúttal terhek felvétele is. Vizsgálatunkban csak azok nyilatkozták, hogy sokkal jobban és szabadabbnak érezték magukat, akik képesek voltak letenni a tulajdonlás terhét."
Nézzük például a fent említett hibridautót: nagy öröm és büszkeség egy ilyet vezetni, de a tulajdonosában állandóan ott motoszkál a rettegés, hogy ha elromlik valami az autóban, akkor ki, mikorra és mennyiért fogja megjavítani. Minél újabb technológiával üzemelő kütyüt veszünk, annál nagyobb stresszt okozhat, hiszen nincsenek még hosszú távú tapasztalataink róla. És ha beüt valami probléma, azzal magunkra maradunk, mert a családunkban, ismeretségi körünkben (kapcsolati hálónkban) sem remélhetünk senkitől segítséget, ha nekik nincs még ilyen kütyüjük.
Az arizonai kutatásban a közel ezer résztvevő a felsőoktatásuk első évétől kezdve, azaz 18-21 éves koruktól a képzés befejezését követő második évig, azaz 23-26 éves korukig rendszeres online kérdőívet töltött ki.
A kutatók rákérdeztek arra is, hogy az anyagias szemlélet mennyire befolyásolja az Y-generáció proaktív pénzügyi magatartását, mint a takarékosság vagy a spórolás. Hiszen ha környezettudatosan felfogják, hogy szűkösek az erőforrások, akkor hátha ez megjelenik a pénzügyekről való gondolkodásukban.
Nos, minél inkább materialistának vallotta magát egy fiatal, annál kevésbé volt hajlandó elköteleződni a proaktív pénzügyi magatartás iránt, szemben a kevésbé materialistákkal. Pedig korábbi vizsgálatok alátámasztják, hogy a proaktív pénzügyi magatartás is fokozza a személyes jóllétet, az élet és a pénz iránti elégedettséget, és csökkenti a pszichológiai distresszt.
"Nyilvánvaló: ha valaki proaktív pénzügyi gondolkodással félretesz pénzt, és nem nyújtózik tovább, mint ameddig a takarója ér, az kedvező hatással lesz a lelki egyensúlyára", összegezte Sabina Helm, az Arizona Egyetem kutatója.
Az utóbbi évtizedekben világszerte trendet teremtett az amerikai konyhának nevezett lakberendezés, amely összenyitotta az előszobát és a konyhát az étkezővel és a nappalival. Pártolói nem győznek érvelni a világossága, szellőssége mellett, hogy milyen jó ez a háziasszonynak, aki végre nem érzi elvágva magát a családtól főzés közben, és fél szemmel az étkezőasztalnál leckét író gyerekekre is rálát.
Stílust teremtett Joseph Eichler amerikai modernista építész
Illusztráció: Curbed
Hát kábé ennyi pozitívumot lehet elmondani a nyitott konyháról, amelynek a hátrányait hosszasabban sorolhatjuk. Amerikában az 1990-es években kérdőjelezték meg először a hasznosságát, és azóta egyre gyarapodik a nyitott konyha ellenzőinek tábora. Kisebb családoknak, nyugdíjas pároknak, egyedülállóknak már egyáltalán nem ajánlják.
Például mert a jól szigetelt új lakásokból nem viszi ki a huzat a szagokat, hanem azok szétterjednek az egész lakásban. Vagyis az amerikai konyhában folyamatosan működtetni kell a páraelszívót, ami pazarolja az energiát, abból is a drágábbat, az áramot. A főzéssel járó rendetlenség kényszeressé teszi az állandó rendcsinálást munka közben. A mai világban ráadásul egyre kevesebbszer főzünk mindennap, és gyakran csak annyira használjuk a konyhát, hogy felmelegítjük a gyorsfagyasztott ételt, összedobjunk egy szendvicset vacsorára vagy kitálaljuk a házhoz rendelt pizzát: ezekhez egy mikró és egy asztal bőven elég.
Az amerikai konyhának nevezett térben össze van nyitva az előszoba, konyha, étkező és nappali Fotó: Dreamhomesource
Az összenyitott helyiségekből eltűnnek a falak, ezzel pedig egy csomó tárolási lehetőséget veszítünk: hova tegyük a könyvespolcot, mire függesszük fel a lapostévét vagy a családi fényképeket. Minél nagyobb a konyha, annál többet kell gyalogolni benne, pláne, ha rosszul van kitalálva a szekrények, mosogató, hűtőszekrény, spájz elhelyezése (ld. lenti ábra). Egy háromfogásos vasárnapi ebéd megfőzése után úgy érezheti magát a szakács, mintha lefutott volna egy fél maratont. De még nem pihenhet, mert ha padlófűtéses az amerikai konyha, akkor azt naponta össze kell porszívózni és felmosni.
Christine Frederick amerikai háztartási ökonómus, 1913-ban a Taylorizmus szellemében tervezte meg a hatékony konyhát, amely a jobb oldali rajzon látható: az A ábra az ételkészítés, a B a mosogatás-elpakolás munkafolyamatát mutatja. A pincéből (Cellar) és jégszekrényből (Ice Box) elővett élelmiszereket a fazekakat, fűszereket és konyhai kiegészítőket tároló konyhaszekrény (Cabinet), a tűzhely (Stove) és asztal (Table) között mozogva készíti el. Utána átviszi az étkezőbe (Dining Room) az asztalhoz (Table). Étkezés után a piszkos evőeszközök, tányérok és edények visszakerülnek a mosogatóhoz (Drain és Sink), majd megtisztítva a tálalószekrénybe (China). Bal oldalon a nem hatékony konyhai elrendezés látható. Forrás: ResearchGate
A zajokról már nem is beszélve: a mai otthonokban eleve sokkal kevesebb kárpit van, mint régen, vagyis nem nyeli el a páraelszívó, a robotgép, a mosógép, a botmixer, a kávéfőző kerregését, zörgését, zakatolását. Az eltérő intenzitású hanghullámok ide-oda verődnek a fényes felületű konyhaszekrény, a pult, a járólap, az ablakok és a határoló falak között, kiegészülve a tévében üvöltő reklámokkal és a gyerekek zsivajával -- valóságos akusztikai rémálom!
Az amerikai konyhás elrendezés mentálisan sem szerencsés: a főzés sokak számára intim művelet, lehetőség arra, hogy kikapcsolódjanak a napi robotból. Szükség van ehhez egy elzárt térre, ahol magunk lehetünk, szabadjára engedhetjük a kreativitásunkat, és élvezzük, hogy nagyon mást csinálunk, mint napközben a számítógép előtt. Az elején említettem, hogy milyen jó főzés közben rálátni a gyerekekre: ez csak a kicsikre igaz. A kamaszok ugyanis az iskolából hazajőve bemennek a szobájukba, és lehet, hogy vacsorára sem jönnek ki onnan. Vagyis néhány év után az anyuka ott találja magát egyedül a hatalmas konyhában, ami már inkább nyomasztó, semmint vonzó a számára. De az egy személy érdekében is be kell fűteni és világítani, ami pazarlás. Az amerikai konyha tehát se nem praktikus, se nem zöld.
Tipikus konyhaberendezés az 1930-as évekből. Fotó: Henry Ford Museum
A régi időkben a konyha ugyanúgy "említhetetlen" helyiség volt, mint például a vécé, írja Kate Wagner amerikai építész a Citylab.com amerikai online építészeti folyóiratban. A módosabb házakban a konyha hátra került, az épület kert felőli oldalára, hogy közel legyen a verem, a spájz, a terménytároló melléképület, illetve hogy gyorsan ki lehessen szellőztetni a szagokat, ki lehessen dobni a hulladékot. Idegen nem léphetett a konyhába (ahogy a hálószobákba sem), kizárólag a ház elülső szobáiba, mint a nappali vagy az étkező.
Régen gyakoribb volt a több generációs család is, a lakóházakban többen éltek, és szükségük volt privát térre, ami növelte a biztonság és a kontroll érzetét is, különösen a gazdasági világválság, majd a 2. világháború korszakában, ami után a hidegháborús paranoia következett. A helyiségek összenyitása helyett a minél több szoba volt divatban, ez jelképezte a család vagyonát is: a hálószobák mellett volt dolgozószoba, könyvtárszoba, zeneszoba stb. A gazdagabb családokban a villanyvilágítással együtt megjelent a vezetékes víz és a csatorna, ezekkel pedig a fürdőszoba és a mosókonyha.
Eleinte legfeljebb a nappali és az étkező volt összenyitva, a nagyobb helyiségben lehetett a vendégeket fogadni. Aztán a fogyasztói kultúra megváltoztatott mindent: a háziasszonytól valósággal elvárták, hogy minél többet vásároljon és dobjon ki, ez a fajta pazarlás pedig pozitív, elnéző megítélést nyert, mondván, serkenti a gazdaságot. Ez a szemlélet egyesült a technológiai fejlesztésekkel, mint a légkondicionálás és a beépített tűzvédelmi rendszer. Ekkortól költözhetett át a konyha a ház másik oldalára, fogalmaz Wagner. Ráadásul a konyhakert helyét elfoglalta a garázs, nem lehetett már onnan belépni a házba.
Az "open floor plan", azaz nyitott térrendezés sokáig legfeljebb ajtók nélküli elrendezést jelentett, és csak az utóbbi 25 évben módosult falak nélküli elrendezésre. Csakhogy a globális felmelegedés enyhítése érdekében jócskán csökkentenünk kellene az energiafogyasztásunkat, ehhez pedig sokkal alkalmasabb a zárt konyha, figyelmeztet Wagner. A zárt konyhával ugyanis nem kell hűteni vagy fűteni olyan helyiségeket, amelyek nincsenek használatban, illetve az ajtók becsukásával kint vagy bent tarthatjuk a meleget és a hideget.
A szakértő szerint a legjobb a zárt konyhában, hogy a többi szobában lévő családtagnak is ad valamit: csendet, tiszta levegőt és privát teret. Az embereknek ősidőktől fogva igénye, hogy olykor elvonulhassanak egy nyugodt zugba, de azért ne szigeteljék el magukat teljesen. "Néha az igazi szabadság abban nyilvánul meg, hogy felhúzunk egy-egy falat", foglalja össze Kate Wagner amerikai építészkritikus.
Ha megnézzük a 2019-es télre vonatkozó előrejelzéseket, nem igazán lehet eligazodni rajtuk. A klímaváltozás miatt a korábban megszokott időjárási viszonyok olykor teljesen kiszámíthatatlanná váltak. Sokan ezért a régi idők népi megfigyelései alapján próbálják kiokoskodni, hogy milyen télre kell számítanunk. Hajdanán a természettel együttélő emberek sokkal jobban észrevették és értették ezeket a jeleket. Ma egy városlakó a természet üzeneteinek többségével nem is találkozik. Persze ilyenkor meg lehet kérdezni a vidéken élő rokonokat, ismerősöket, ők mit tapasztalnak. Lássuk, milyen jeleket kell keresni!
* Kevés mókust látni, de azok állandóan gyűjtögetnek.
* A vadlibák nagy magasságban szállnak dél felé.
* A harkályok korán megjelennek.
* Több harkály osztozik egy fán.
* Megtelepednek a városok környékén a baglyok.
* A marhák tarkóján vastagabb szőr nő.
* Az egerek őrült módon próbálják berágni magukat a házba.
* A tücskök megjelennek a házban.
* A pókok a szokásosnál nagyobb hálót fonnak, és többen is telepednek meg a házban.
* A disznó sok szalmát túr fekhelyül.
* A hangyák egyenes vonalban vonulnak, nem kacskaringósan.
* A hangyák magasabb bolyt építenek.
* A méhek korán visszahúzódnak a kaptárba.
* Minden állat vastagabb bundát növeszt, és több hájat is szed magára.
* A kerti madarak egyfolytában az etető körül tolonganak.
* A vaddarazsak a házfalon magasabban keresnek réseket a fészeképítéshez ("magasabban, mint amennyi hó várható").
* A varjak csapatostul köröznek a városokban.
* A levágott liba mellcsontja hosszú ("hosszú csont, hosszú tél") és foltos ("minél több folt, annál több hó várható").
* A medvék egész nap bogyókat esznek.
* Vastagabb a hagyma héja a szokásosnál.
* A fák levelei későn hullanak le.
* A kukoricacsuhé és a dióhéj vastagabb és szorosabban fed.
* Még ősszel is virágoznak a virágok.
* Az alma héja rágós.
* Temérdek a bogyótermés és a dióféle.
* Több a fenyőtoboz, és nagyobbak is.
* Ragyogó színes az őszi lomb ("Minél színesebb a lomb, annál havasabb és hidegebb lesz a tél").
* Nagy számban potyognak a makkok.
* Magasra nőnek a gyomok ("Amilyen magas a gyom, olyan magas lesz a hó").
* Ha a szőlőlevelek nem hullnak le november közepéig, zimankós tél várható.
Ősszel tobzódunk a különféle zöldségekben, amelyekből érdemes most minél többet fogyasztani. Kérdés csak az, hogy nyersen vagy hőkezelve? Nos, egyes fajtáikat jobban tudja hasznosítani a szervezetünk, ha megpároljuk vagy megsütjük őket.
Mert nem feltétlenül az elfogyasztott mennyiség a döntő, hanem hogy mennyi tápanyagot tud abból emésztőrendszerünk felszívni. Egy amerikai kutatásban többféle étrendet hasonlítottak össze, és kiderült, hogy ugyan a nyerskoszton élők fogyasztották a legtöbb béta-karotint, ám a teljeskörűen táplálkozó alanyok szervezetében mutatták ki a legtöbbet ebből a létfontosságú antioxidánsból.
A főzés-sütés során képződő hő ugyanis olyan változásokat indít be a zöldségekben, amelyektől bizonyos tápanyagaik könnyebben hasznosíthatóvá válnak szervezetünk számára. A hőkezelés semlegesíti a káros anyagokat, például azokat az enzimeket, amelyek emésztési problémákat okozhatnak. A főzés ráadásul megsemmisíti a nyers zöldségekben vagy a felületükön lévő veszélyes baktériumokat is.
A zöldség elkészítése egészen változatos lehet, a kis lángon, kevés vízben főzéstől a gőzben történő pároláson, bundában sütésen vagy grillezésen át a tűzforró serpenyőben (wokban) végzett villámgyors áthevítésig. Törekedjünk a “szükséges, de elégséges” hőkezelési műveletre, hogy minél több vitamin és nyomelem megmaradjon az ételben. Az elkészített zöldségeket le is fagyaszthatjuk, ezzel is megelőzve az élelmiszerpazarlást, hiszen nem romlik ránk a zöldség.
Keresztesvirágúak
Ebbe a csoportba tartozik a káposzta, kel, brokkoli, karfiol, retek, karalábé, amelyeket érdemes nyersen is fogyasztani, például egy amerikai káposztasaláta formájában. A keresztesvirágúakban lévő szulforafán vegyület rákellenes hatású, hő hatására gyorsan elbomlik. A brokkolit legfeljebb 2-3 percig pároljuk (magas nyomású kuktában sokkal gyorsabban lesz kész), a karfiolt pedig inkább mikrózzuk vagy gőzöljük a jótékony hatás megőrzése érdekében.
Egyeseknek a káposztafélékről azonnal a gázképződés, felfúvódás jut az eszükbe -- számukra a főzés, sütés segíti a keresztesvirágú növények szénhidrátjainak feldolgozását. Amúgy viszont az ételhez adott késhegynyi szódabikarbóna segít a felfúvódás megelőzésében. Jódhiányos pajzsmirigy-betegségben szenvedők semmiképpen ne fogyasszák ezeket a zöldségeket nyersen, mert nagy mennyiségű glükozinátot tartalmaznak, ami kedvezőtlenül befolyásolhatja a pajzsmirigyhormon termelődését.
A keresztesvirágúakra nagyon igaz, hogy érdemes újszerű elkészítési módokat is kipróbálni: például az unalmas főtt kelbimbó izgalmas és ízletes étellé válik, ha apróra kockázott baconnel tűzforró serpenyőben körbepirítjuk.
Paradicsom
Mindenki kedveli a karikára vágott paradicsomot a vajas kenyéren, és ajánlatos ugyanilyen gyakran párolva vagy sütve is fogyasztani. Annak révén ugyanis 35 százalékkal több lesz a likopén nevű antioxidáns a paradicsomszószban, mert a hő hatására felbomlanak a növényi sejtek. Márpedig kutatások szerint a likopén csökkenti a daganatos- és a szívbetegségek kockázatát. A hőkezelés miatt a paradicsomban lévő C-vitamin elbomlik ugyan, de szerencsére annak pótlására más források is rendelkezésünkre állnak.
Arra viszont érdemes ügyelni, hogy a likopén rákellenes hatását felére csökkenti az étel más hozzávalóiban lévő vas, tehát paradicsomos ételbe ne tegyünk vasban gazdag spenótot, hüvelyeseket (pápá, paradicsomos zöldbab!), kelt, burgonyát, gombát.
Gyökérzöldségek
A párolt vagy sült répában több a béta-karotin: ez vegyület nemcsak színező hatású, hanem hatékony antioxidáns is, védi sejtjeinket a szabad gyökök károsítása ellen. Szervezetünk a béta-karotint A-vitaminná alakítja át, ennek kiemelt szerepe van a látás, nemzőképesség, csontnövekedés és immunrendszer működése terén. A főzés sajnos elbontja a répában található, a súlycsökkentéshez hozzájáruló polifenol vegyületeket, ezért érdemes a főtt répához egy kis nyers, reszelt répát keverni, azzal megszórni. A roston sült vagy tepsiben olajjal és sóval meghintve grillezett gyökérzöldségek (répa, cékla, paszternák, zeller, édesburgonya) antioxidánsai is jobban hasznosíthatók szervezetünk számára.
Tökfélék
A tökfélékből hőkezelés hatására sokkal könnyebben felvehetővé válik a béta-karotin és más értékes tápanyagok. Sütőtökből előre elkészíthetünk egy nagyobb adagot, mert porciózva remekül fagyasztható, és hozzákeverhetjük a muffintésztától kezdve az egybesült fasírton át a zöldségkrémlevesig számos édes és sós ételhez.
TIPP: A megfelelő rostbevitelhez időnként érdemes egy kis nyers tököt fogyasztani a következőképpen: a krumplihámozóval szalagokra, majd hosszú csíkokra vágott cukkinit forró, fűszeres vajon 1-2 perc alatt átforgatjuk, amitől nem fő szét, viszont elképesztő finom al dente pasta íze és jellege lesz. Bármelyik spagettirajongó gyereket (és felnőttet) simán meg lehet téveszteni vele, és örömmel befalják egy kis paradicsomszósszal.
Gomba
Amennyire finom a nyersen hajszálvékonyra szeletelt gomba, annyira emészthetetlen. Márpedig ennek hiányában nem tudjuk hasznosítani a benne lévő B-vitaminokat és olyan tápanyagokat, amelyeket nem találunk meg más növényekben. A hagyományos távol-keleti gyógyászat a gombát egyszerre tekinti ételnek és gyógyszernek, mert képes erősíteni immunrendszerünk működését. Érdemes rendszeresen fogyasztani, persze most már tudjuk, hogy csakis hőkezelés után, aminek köszönhetően megnő a gomba antioxidáns- és polifenoltartalma.
Spenót
Ez a növényi fehérjében és rostanyagokban gazdag zöldség egyaránt értékes nyers és hőkezelt formában. Nyers spenót fogyasztásával hasznosíthatjuk a zöld levelekben lévő folsavat (vérképzés, idegműködés), C-vitamint, niacint (más néven B3-vitamin, DNS-javító és koleszterinszabályozó), magnéziumot (idegrendszer) és káliumot (sejtműködés). A főzés következtében viszont hozzáférhetővé válik az A- és E-vitamin, cink (vércukorszint-szabályozó), tiamin (szívizom és idegsejtek működése), kalcium és vas, akárcsak a béta-karotin, a lutein és a zeaxantin (látás). Egy adag főtt spenótban 245 mg kalcium van, míg egy adag nyers spenótban csak 30 mg! A hőkezelésnek köszönhetően a nagy mennyiségben jelen lévő, vesekőképző oxálsav jelentős része is távozik a spenótból.
Burgonya
Jóllehet a nyers krumplilevet sokan ajánlják fekélyes nyálkahártya-sérülések gyógyítására, és hajdanán a hosszú tengeri utakon a skorbut gyógyszereként alkalmazták, a burgonyát ajánlatos inkább hőkezelés után fogyasztani, ha nem vagyunk biztosak a minőségében. A zöld héjú vagy öreg és csírázó gumókban ugyanis sok a szolanin, ez a vegyület mérgező, megtámadja a központi idegrendszert. Az ilyen krumplit vastagon meg kell hámozni, és bő vízben megfőzni, hogy a szolanin kioldódjon belőle.
Hogyan főzd meg a zöldségeket, hogy minél több tápanyagot megőrizz?
Véletlenül se főzd a zöldségeket sok vízben, inkább gőzöld őket. Ezt a legegyszerűbb egy párolókosárban végezni, amelynek lapjai virágszirmokként nyílnak szét, ezért többféle átmérőjű fazékban is lehet használni. (Kapható lakberendezési áruházakban, de láttam már hipermarket konyhai osztályán is. A csomagoláshoz összecsukják félgömb alakúra, de ez ne tévesszen meg.)
A párolókosárnak kb. 1,5 centis lábai vannak, ennek az a szerepe, hogy ne érje el a víz a zöldséget. Tehát a kosár aljáig töltsd fel sós vízzel a lábost, majd amikor elkezd gyöngyözni a víz, fedd le, hogy minél gyorsabban megpuhuljon a zöldség, de a gőzzel együtt ne távozzon az értékes zamat.
Évente átlagosan 4500 őzet és 500 szarvast ütnek el járművek Magyarország útjain. Kisebb állatokból, mint a rókák, vaddisznók, vidrák, borzok, ennél nagyságrendekkel többet. És nemcsak a vadak pusztulhatnak el az ütközés miatt, hanem a járművekben ülő emberek is megsérülhetnek vagy életüket vesztik. Ráadásul a járművek is gyakran totálkárosra törnek. Vagyis óriási veszteség ez emberi, természeti, anyagi szempontból, mintha mégsem jutna kellő figyelem arra, hogy megfelelő ütemben fejlesszék a "vadbarát" közlekedést.
Pedig a klímaváltozás ellenünk dolgozik: ennek hatására megváltozik az állatok élőhelye, még inkább vándorlásra kényszerülnek. Illetve be- vagy visszatelepülnek az országba olyan állatfajok, amelyekre korábban nem kellett számítani, mint az aranysakál, ami szintén fokozza a vadak aktivitását. "A megváltozó hőmérsékleti viszonyok miatt eltűnhetnek a megszokott szaporodási, táplálkozási helyek, módosul a növényzet összetétele, az állatoknak új helyeket kell keresniük", mondja dr. Farkas János, az ELTE Útökológiai Munkacsoportjának vezetője.
Az ilyen ütközés egyre gyakoribb, pedig megelőzhető lenne. FOTÓ
Miért megy a vad az országútra? Egyrészt nem a vad megy az országútra, hanem az országút megy arra, ahol a vad él. "Minél kisebb egy ország, fajlagosan annál sűrűbb az úthálózata. A vadak több száz, több ezer éve ugyanazokon a csapásokon járnak, csak most keresztezik ezeket a vadváltókat az autóutak", magyarázza a szakember.
Érdemes megnézni Magyarország ökológiai térképét, alig látunk megszakítás nélküli ökológiai folyosót (zölddel jelölve), amelyen több tíz kilométer hosszan tudnának haladni a vadak, anélkül, hogy belénk ütköznének. Töredezett, szakadozott minden vadváltó. Lassan már csak a folyókkal párhuzamosan marad szabad vándorlási útvonal.
Lilával jelölték a felszabdalt állatvonulási területeket. KÉP
Magyarországon jelenleg 211 ezer kilométer a közúthálózat hossza (2017-es KSH-adat), amelynek 63 százaléka erdővel, szántóval vagy más természetes környezettel, azaz vadak élőhelyével szegélyezett. Átlagosan az ország minden négyzetkilométerére 2,7 kilométer közút jut. Az autóállomány 3,6 milliós, és ezek a járművek 90-130 kilométeres óránkénti sebességgel robognak az utakon.
Másrészt azért megy a vad az autóútra, mert ha el akar jutni A-ból B-be, akkor elindul egyenesen előre, nem törődik a civilizáció kellékeivel. És ha egy állat rést talál az országút melletti vadkerítésen, akkor át is bújik, ugrik, mászik rajta/alatta. Télen könnyebb is közlekedni az országúton, mint a behavazott erdőben, illetve az utakra kiszórt só is csábító csemege a vadak számára. Ráadásul egyes fajok kifejezetten az erdőszéli területeket kedvelik, ott érzik magukat biztonságban, ahol egyik oldalon füves rész, másik oldalon védelmet nyújtó fák vannak -- mint az utak mentén.
Mi, emberek ideális élőhelyet alakítottunk ki nekik itt: a növényevők azért jönnek, mert az aszfalt mentén akár térdig ér a növényzet, vagyis a táplálék, a ragadozók meg azért jönnek, hogy az elütött állatokból lakmározzanak. Csak aztán esetleg őket is elütik. Nem beszélve az autókból kidobált szemétről, ami szintén szolgálhat táplálékul.
Kicsinek tűnik a 30 kilós őzbak, mégis súlyos a baleset. FOTÓ
Kit terhel a felelősség a vadelütésért?
A cikk elején említett, mintegy ötezres nagyvad-elütési szám nem teljesen pontos, mert sok esetben nem jelentik be a járművezetők az ilyen balesetet. Amíg a vad él, addig az állam tulajdona, ám ha elpusztul, akkor a helyi vadásztársaságé a tetem. "Ha kint van az út mellett a vadveszélyt jelző tábla, az autósnak fokozottan kellene figyelnie, csökkentenie a sebességet. Egyik kísérletünkben autóvezetőkre speciális szemüveget adtunk, amely nyomon követte a szemmozgásukat. Kiderült, hogy hiába van kint a vadveszélyt jelző tábla, legtöbben rá sem néznek", meséli Farkas János.
Pedig ha kint van a tábla, akkor baleset esetén a járművezetőt terheli a felelősség, és csekély az esélye pert nyerni egy vadásztársasággal szemben. S mivel a vadelütés közúti baleset, mindenképpen ki kell hívni a rendőrséget vagy a közútkezelőt. Sokan emiatt a hercehurca miatt inkább elhagyják a helyszínt, amennyiben működésképes marad a járművük.
A gyorsforgalmi utakat kerítés védi, de számtalanszor lehet látni, hogy az őzek ott legelésznek, és nem zavarja őket a forgalom. Ha legelészés közben elérnek egy csomóponthoz, ahol a kerítés és az aszfalt között elég gyep van, oda simán bejut az állat. "Ezért használunk ilyen helyeken vadriasztókat, az M1, M7 és M8 mentén 7-7 csomópontban telepítettünk ilyeneket, és ott csökkent is a vadelütések száma. Ha ép a kerítés, de bejut az állat, akkor a vadásztársaságnak kell fizetnie a járműben esett kárt, ha nem ép a kerítés, akkor az útfenntartónak", magyarázza a szakember.
Van már kipróbált módszer a vadelütés mérséklésére
Világos, hogy törekedni kellene a vadelütés megelőzésére. "Amikor még volt állami autópályakezelő, egy pályázat keretében végezhettünk olyan több éves kísérletet, amelyben elemeztük az útfelmérő autók adatait. Ezek naponta kétszer végigmennek az autópályán, és minden elütött állatot regisztrálnak. Teszteltük a külföldön kapható összes vadriasztó berendezést, az ultrahangosoktól kezdve a kémiai jelzőkig, de egyik sem túl hatékony. Ezért kifejlesztettünk egy mozgásérzékelős, akusztikus, akár fénnyel is kombinálható riasztót, ezeket helyeztük ki az autópályás csomópontokhoz. Egészen addig csökkentették is a vadelütések számát, amíg el nem lopták a készülékeket: akkor visszaállt az eredeti állapot. Egy kilométer autópálya egymilliárd (egy ezer millió) forint költségből építhető meg, egy ilyen saját fejlesztésű riasztókészülék 30-40 ezer forint, és egy csomópontba kell mondjuk 6 darab ahhoz, hogy biztonságosan távol tartsák a vadakat a gyorsforgalmi úttól."
Hőkamera mutatja az éjjel az út mellett bóklászó vadakat. GIF
A róka képes átmászni a kerítésen, a borz pedig, amely a róka után a leggyakrabban elütött kisebb testű vad, alulról ás járatot a kerítés alatt, hiába van a kerítés alja 30 centiméterre is beásva a földbe. Ha a borz ásott már egy járatot, azt egy vaddisznó képes nagyobbra tágítani. Az útkezelők az autópálya csomópontokba rendkívül sok növényt telepítenek, ezek azonban odavonzzák az állatokat. Továbbá az autópálya mentén nem is vadásznak rájuk, biztonságos helynek vélik. A hóátfúvások csökkentésére rengeteg helyre sövényt telepítettek az út mentén, de ettől meg nem látja az útfelmérő, hogy hol sérült a kerítés.
A közutaknál sok helyre prizmákat raktak ki, hogy azok visszatükrözzék az autólámpák fényét az út széli területre, elriasztandó a vadakat. "Ezzel az a baj, hogy általában olyan sűrű a növényzet egészen az útpályáig, hogy a fény nem jut el az állat szeméig, vagyis nem ijeszti el. Mindig az okozza a balesetet, hogy amikor az állat észleli a közelgő autót, ugrik egyet -- legtöbbször előre, nem pedig hátra."
Szaporodási időszakban nagy csapatokban vonulnak az állatok, ez ellen csak úgy lehetne védekezni, ha az utak melletti területek, főként kanyarokban, nyíltabbak lennének, kiegészítve kémiai vagy akusztikus riasztókkal, és az állatokat az egyenes szakaszok felé terelnék, javasolja a szakember.
Az elmúlt száz évben utakkal szabdaltuk fel a tájat
A vadállati országutak, azaz vadváltók több száz, több ezer éve használt csapások, más néven ökológiai folyosók. Ezek úgy alakultak ki, hogy itt a legnagyobb esélye elkerülni a ragadozókat vagy itt a legtöbb a táplálék. A folyók, patakok völgye mind ilyen. "A legtöbb vadelütés Tatabánya környékén észlelhető, mert itt a Vértes- és a Gerecse-hegység találkozásánál van egy völgyút, amit az állatok is évezredeken át használtak a vonulásukra. Viszont ezen a területen húzódik a régi gyorsforgalmi út, az 1-es, van az újabb autópálya, az M1, és egy vasúti vonal is, és ezek mind keresztezik az állatok nyomvonalát. Számukra ezek az építmények gátak, amelyeken szeretnének átjutni."
Létfontosságú, hogy megfelelő vadátjárókat alakítsanak ki az úttestek alatt vagy felett. Sajnos a magyarországi vadátjárók sok helyütt nem megfelelő kialakításúak vagy nem jó helyre építik őket (erről ide kattintva olvashatsz egy részletes cikket Farkas Jánossal).
Nyár végén az őzekre, ősszel a szarvasokra kell számítani. FOTÓ
Borzok, rókák és vaddisznók számára elegek a 1,5 méter átmérőjű átereszek: ezek a csövek keresztezik alul az autópályát, és a középső elválasztó növénysávban bevilágító akna segíti az állatok közlekedését.
"Elkészítettük az egész ország konfliktustérképét. De hiába dokumentáltunk egy szakaszon mondjuk vaddisznóveszélyt, főleg szaporodási időszakban bárhol bármire lehet számítani."
Nemcsak az országúti forgalom okoz vadelütést, hanem a vasúti közlekedés is, amely például a Bécs-Budapest közötti szakaszon eléri a 160-180 kilométer/órás sebességet, és rendkívül halk a mozdony. Ezért történt már olyan, hogy Tatabánya környékén szarvascsapatokat gázoltak el a vonatok. "Az állatoknak esélyük sincs észlelni vonatot időben, illetve nem tudnak kijutni a vasúti pályáról. Az ütközés a mozdonyban is olyan komoly károkat okoz, hogy csak egy másik, darus mozdonnyal lehet leemelni, és órákra áll a forgalom, ami megint csak óriási anyagi veszteséget jelent. Gazdaságilag biztosan megérné fejleszteni a vadriasztási rendszert".
Farkas Jánost keresték meg már Svédországból és Ausztráliából, előbbiben a hatalmas jávorszarvasok, utóbbiban a semmiből előugró kenguruk okoznak gyakran közúti baleseteket.
Érdemes böngészni az ELTE Útökölógiai Munkacsoport által készített konfliktustérképeket (a szóra kattintva nyílik a demoverzió).
Szemléletváltásra van szükség
Az autóba építhető biztonsági berendezések többsége pénzkidobás, tapasztalta a szakember. A közismert műanyag síp remek placebóhatást kelt, mert a vezető egyébként sem ütközött volna, ezért azt hiszi, hogy milyen jó ez a síp. "Egy ultrahangágyú képes csak arra, hogy kellő távolságból elriasszon egy vadat", nyomatékosítja Farkas János.
Az ultrahang nem zavaró az erdő nyugalmára, mert az út mentén hamar elnyelődik a növényzetben. A svédek autóba beépíthető hőkamerával kísérleteznek, amely távolságra előre mutatja az út menti növényzetben bóklászó vadat. Farkas Jánosék fejlesztés alatt álló rendszere próbálja kombinálni a távészlelést az aktuális riasztással.
A vaddisznót és rókát elijeszti a fényt is felvillantó eszköz,
a kóbor kutya farokcsóválva keresgélni kezd, talán embert remél.
"A vadelütéseket meg lehetne előzni például azzal, ha a jármű navigációs berendezése figyelmeztetne a kockázatos szakaszokon a vadveszélyre. Ezt viszonylag egyszerűen be lehetne programozni a GPS-berendezésbe, persze azt be is kell kapcsolni vezetés közben. Autópályán az emberek a kerítés miatt biztonságban hiszik magukat, de ez illúzió", figyelmeztet. Arról nem beszélve, hogy egy békára ráhajtva is megcsúszhat úgy az autó, hogy súlyos baleset lesz a vége.
A vadbarát közlekedés fejlesztéséhez érdemes volna forintosítani a károkat. Egy őz eszmei értéke 150-600 ezer forint, egy gímszarvas 1-3,75 millió forint. 2018-ban 4800 őzet ütöttek el a magyarországi utakon, ez középértéken (375 ezer Ft/egyed) 1,8 milliárd (ezer millió) forint, míg az elütött kb. 500 szarvas középértéken (2,375 ezer Ft/egyed) közel 1,2 milliárd forint.
Csak ez a két tétel kitesz évente 3 milliárd forint veszteséget, és még nem számoltuk a többi vadat, sem pedig az emberben, járműben esett károkat. A róka kistestű állat, mégis a vele való ütközés körülbelül 2 millió forintos kárral jár. Azért ennyivel, mert a rutintalan vezetők félrerántják a kormányt, és ütköznek egy másik autóval vagy fával.
Világszerte egyre súlyosabb a helyzet
Amikor ehhez a cikkhez gyűjtöttem nemzetközi adatokat, ahány statisztikát láttam, az mind tartós emelkedést mutatott vadelütés terén. Ilyen szempontból a világ legveszélyesebb országútja a brazíliai BR-262-es autópálya, amelyen minden évben kétmillió emlősállatot ütnek el. Svédországban 2016-ban egyetlen év alatt 21 százalékkal nőtt a vadelütések száma az előző évi 48 ezerről 58 ezerre. Spanyolországban az éves közúti balesetek közel 9 százalékát vadelütések teszik ki, egyes északi hegyi utakon 30-50 százalékot is.
Az Egyesült Államokban évente 1-2 millió vadelütés történik, 1994 és 2006 között emiatt 67 százalékkal több, immár 200 járművezető halt meg az utakon, 30 ezren megsérültek. Az USA-ban évente nagyjából 8 milliárd dolláros kárt okoz a vadelütés, ezzel szemben egy országúti vadátkelő megépítése 300 ezer-1 millió dollárt tesz ki, attól függően, hogy mekkora, milyen, és hogy az út alatt vagy felett halad át. Vagyis a 8 milliárd dollárból évente 800-2500 vadátkelőt lehetne építeni. Egy arizonai vadvédelmi rendszer kiépítésekor kiszámolták, hogy kétszer annyi pénzt lehetett megtakarítani a vadbaráttá tett országúttal, mint amennyibe a rendszer kiépítése került.
0 
