Éppen a globális fölmelegedés miatt fagynak el a sekély gyökerű fák, mint például az alaszkai Alexander-szigetek ikonikus fafajtája, az alaszkai cédrus (nutka hamisciprus, Callitropsis nootkatensis). A klímaváltozás miatt télen egyre vékonyabb vagy hiányzik a hótakaró, de időnként még ropogós hideg tör be a tájra. Ilyenkor a vizes talaj átfagy, ami tönkreteszi a fák gyökereit, ettől kihalnak az őshonos cédrusok. Helyükre igénytelenebb fajok települnek, ez mind gazdasági, mind környezeti szempontból veszteség.

Lauren Oakes természetfotós évekig fotózta a korábban vadregényes táj pusztulását, és a téma annyira megragadta, hogy a Stanford Egyetemen ökológussá továbbképezve magát az ember és természet egymásra hatásából írta PhD-dolgozatát. 

Ehhez 2000 fa sorsának nyomon követésével évekig gyűjtött környezeti adatokat. Úgy gondolta, jó lenne a rengeteg számsort mindenki számára fogyaszthatóvá tenni, ezért felkérte egyetemi társát, Nik Sawe környezeti közgazdászt és amatőr zenészt, hogy a grafikonokat alakítsa kottává. 

Ezt a folyamatot hívják adat-szonifikációnak: óriási adathalmazban is egyszerű módon segít észrevenni valamely változást vagy eltérést, mivel fülünk nagyon érzékeny a zenei mintázatok felismerésére.  Készült már ilyen zenemű New York népességének jövedelmi különbségeiből, Louisiana állam termőföld-vesztéséből, a pekingi levegőminőségből és a Föld éves átlaghőmérsékletének változásából.

Az Alexander-szigetcsoport faállományában történő változás bemutatásához Sawe a különféle fafajtákra vonatkozó adatokat eltérő hangszereken szólaltatta meg. A cédrus lett a zongora, a nyugati hemlokfenyő a fuvola, a szitka luc a cselló és a bőgő (bár ennek fáját inkább zongoraépítéshez használják), a szirti hemlokfenyő a hegedű és a brácsa, a csavarttűjű fenyő pedig a klarinét.

Az alábbi zenei klipben minden hangjegy egy fát reprezentál, az adott hangmagasság és a hang kitartása pedig a fa magasságára és törzsátmérőjére utal. (A mélyebb, rövidebb hangok a fiatal fákat jelzik, a magasabb, hosszabb hangok az idősebb fákat.) A halott fákat hanghiány mutatja, ezek a szünetek egyre hosszabbá válnak ahogy az északabbra fekvő, hűvösebb klímájú erdőségben gyűjtött adatsorok átadják helyüket az átlagnál gyorsabb ütemben enyhülő déli szigetek adatainak.

Ahogy az idős cédrusok kipusztulnak a melegedő időjárás miatt, és helyüket elfoglalja a nyugati hemlokfenyő és a szitka luc, a zongorát felváltja a hegedű és a fuvola, az eleinte csengő-bongó dallam melankolikussá válik. Oakes szerint a környék őslakosainak hangulatára ugyanaz jellemző, mint amit a fák pusztulását dokumentáló adatsorok megzenésítésével hallhatunk. "A cédrus nemcsak gazdasági okból értékes, hanem kulturális tekintetben is, hiszen kenuépítéstől fafaragásig számtalan célra használták az elmúlt 9 ezer évben", mondta Oakes.