Kisebb a kockázata a Lyme-kór fertőzésnek olyan területen, ahol sok a róka és más kisragadozó, például nyest, nyuszt, görény. A Természet finom egyensúlyozással hatékonyabban képes a betegséget terjesztő kórokozók kordában tartására, mint az ember.
Erre a következtetésre jutott egy holland kutató, aki 2 éven át 20 egy-hektáros területen kamerákat állított fel a ragadozók megszámolásához. Tim Hofmeester emellett csapdákat helyezett ki, minden bekamerázott hely mellett áprilistól szeptemberig havonta hatszor fogott be egereket, pockokat, amelyekről begyűjtötte a kullancslárvákat. (A rágcsálókat később szabadon engedte.)
Ezek után laboratóriumban megvizsgálta, hogy melyik kullancsban milyen kórokozó mutatható ki. Az egészet megismételte a következő évben. Az adott terület kullancsfertőzöttségét úgy tesztelte a kutató, hogy a kullancsok számára optimális, napsütéses napokon takarókat húzogatott végig a földön, összesen 1200 négyzetméteren, utána megszámolta, hány kullancs kapaszkodott a takarókra. Rendkívül aprólékos és fáradságos munka lehetett!
Hofmeester előzetes feltételezése az volt, hogy a rókák és más ragadozók azáltal képesek csökkenteni a Lyme-kórral fertőzött kullancsok terjedését, hogy nagy számban pusztítják az egereket és pockokat. Ezekben szapo-rodik ugyanis a Lyme-betegséget okozó Borrelia-baktérium. A petéből kikelő kullancslárvák felkapaszkodnak egy egérre, és vérszívás közben fer-tőződnek meg a baktériummal. Ezt adják tovább akkor is, amikor embert csípnek meg.
Ehhez képest a kutató azt figyelte meg, hogy ha sok volt a róka egy terü-leten, az nem feltétlenül járt az egerek számának rohamos csökkenésével, viszont a korábbi kullancsmennyiségnek csak 10-20 százaléka volt rajtuk megtalálható, és kevesebb volt a fertőzött lárvák száma is. Valószínűleg a nagyszámú ragadozó miatt szűkebb területre húzódnak az egerek és pockok, és egyrészt a kullancslárvák nem találnak elegendő gazdaállatot a túlélésükhöz, másrészt az egerekben lévő fertőzés továbbadásának is kisebb a kockázata.
Ez az első olyan vizsgálat, amely részletes adatokkal igazolta, hogy az őshonos ragadozók kedvező hatást gyakorolhatnak a kullancsok által terjesztett fertőzések visszaszorítására, áttételesen az emberek egészségére.