Eddig nem látott, és a mai formájában turisták és újságírók által sem látogatható helyre kalauzol bennünket Arkadiusz Podniesinski lengyel fotográfus.

Podniesinski ez év szeptemberében engedélyt kapott arra, hogy belépjen a 2011-es fukusimai nukleáris katasztrófa területére.

A Fukusima Daiicsi atomerőmű 2011. március 11-én a tóhokui földrengés és az azt követő cunami romboló hatásai következtében súlyos nukleáris katasztrófa helyszíne lett. A földrengés utáni napokban a katasztrofális helyzet fokozódott, három reaktorban teljes zónaolvadás történt, és négy reaktorblokk szerkezetileg károsodott. Az erőműből nagy mennyiségben kikerült radioaktív anyagok több tíz kilométeres távolságban beszennyezték a környezetet. A területet a nemzetközi nukleáris eseményskála szerint 7-es fokozatú, legsúlyosabb katasztrófák helyszínei közé sorolták. A katasztrófa helyszínéről mintegy 160 000 embert evakuáltak, és több mint 120 000 ember a mai napig nem tért vissza a veszélyeztetett állapotok miatt, a folyamatos fertőtlenítési és ártalmatlanítási munkák ellenére sem.

A Greenpeace állásfoglalása szerint a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség ez év szeptemberében azt propagálta, hogy a robbanás következtében felszabaduló radioaktív sugárzásnak „nincsenek érezhető egészségügyi következményei", miközben a CNN-en pár nappal ezelőtt jelent meg a hír, hogy Japán egészségügyi minisztere bejelentette, hogy az erőmű egy korábbi alkalmazottjánál, a szennyezett területen végzett munkához kötődő rákos megbetegedést diagnosztizáltak. 

A harmincas éveiben járó leukémiás férfi 2012 októberétől egy éven keresztül dolgozott az erőműhöz tartozó területen. 

A katasztrófát követően, 2011 augusztusától több mint 45 000 munkást vett részt a baleset utáni takarításokban. Eddig tíz veszélyességi kérelem érkezett a hivatalos szervekhez, amiből három esetben folynak a vizsgálatok.

Podniesinski utazásának az volt a célja, hogy a média és a kormánypropaganda befolyásolása nélküli elfogulatlan, objektív véleményt mutasson a nagyvilág számára, és felhívja a figyelmet az ember felelőtlen viselkedésének következményeire, mindezt úgy, hogy a piros és a narancs zónába ő sem kapott belépési engedélyt.

Podniesinski a mintegy 20 km-es tiltott zónába bejutva filmes hangulatú apokaliptikus állapotokat idéző környezettel találkozott. Az ürességtől kongó Futaba, Namie és Tomioka szellemvárosok még mindig félelmetes módon ábrázolják a tragédiát. Miközben a természet egyre markánsabban hódítja vissza a tájat.

Fotók: Arkadiusz Podniesinski

A fenntartható örökség megőrzésére kialakított épület úgy néz ki, mintha összekapcsolt nyeregtetős házakból álló, tradicionális falu lenne. A projekt legfinomabb része az, hogy az építőművészeti tervezés során megmenthetők lettek a helyi épületek hajlított cserepei. 

Az ezekből a lapokból létrehozott tető és árnyékolórendszer szabályozza az épület természetes fényháztartását. Az épület homlokzati falát is beborító, rozsdamentes acélhuzalokra rögzített, különböző méretű hajlított cserepek szabályozható fényáteresztő rendszert alkotnak.

Az új népművészeti galéria a kelet-kínai Hangcsou város egyetemi kampuszához tartozó teaültetvényen épült meg. Az 5000 négyzetméteres épület a hagyományos cserepekkel tökéletes egységet alkot a környezetével. A lépcsőzetes, kétszintes galériát felülről egy fából épített bejáraton lehet megközelíteni.

A Kína délnyugati részén lévő Szecsuan tartomány fővárosában, Csengtuban wifivel felszerelt tűz- és bombabiztos kukák kerülnek az utcára. 

Az 5 milliméter vastag, többrétegű, rozsdamentes acélból készült utcai hulladékgyűjtők akkumulátorokkal és napelemmel működnek. A King Kongnak becézett hiperokos kukák teljesen önellátóak, csak a szemetet kell beléjük tenni. A tetejükön automatikusan nyílnak és záródnak, és önfertőtlenítenek.

A GPS-funkcióval is ellátott szemetesek, ha megtelnek, üzenetet küldenek a szemétszállító cégnek, hogy lehet őket üríteni. Jelfogó rendszerüknek köszönhetően a környezetükben ingyenes internetszolgáltatást biztosítanak.

Javában zajlik az Ökoindustria kiállítás, ahol a tiszai PET-kalózok tökéletesen szembesítik az embereket a folyóba sodródott, elhagyott tárgyaikkal. 

Az Ökoindustria szakkiállításon innovatív környezetvédelmi technológiák és szolgáltatások bemutatására van lehetőség. Többek között környezetvédelemmel, energiahatékonysággal, ökoépítészettel és megújuló energiával foglalkozó szervezetek, vállalkozások számára teremt bemutatkozási lehetőséget. 

A PET-kalózok, akik nyaranta önkéntesen gyűjtik a Tiszába került PET-palackokat, az idei szakkiállításra hulladékrégészeti expedícióval érkeztek. Az évek alatt a földbe rétegződött szemétfalat Zsurk község közelében találták.

Ennek a szemétfalnak egy részletét és más a folyóban talált tárgyakat – cipőket, babákat és egyéb használati tárgyakat – lehet megnézni a PET-kalózok által összeállított remek kiállításon. 

A JetBlue légitársaság a New York-i John F. Kennedy repülőtéren, az 5. terminál területén, egy 2230 m²-es területen nyitott farmgazdálkodást végez.

A nyitott farm elsődleges célja, hogy az utasokhoz közelebb vigyék a fenntarthatóság és a gazdálkodás fogalmát. A kezdeményezők úgy gondolják, hogy az utasok többségének fogalma sincs arról, mit eszik, és az alapanyag honnan származik, hogyan kell termeszteni. A másik közvetett cél, hogy a megtermelt terményekből lássák el a repülőtér éttermeit, úgynevezett farm-to-terminal rendszerben. Például az itt megtermelt Terra Blues burgonyából készítik azt a chipset, amit a JetBlue járatain szolgálnak fel. A genetikailag módosított, franken ételek világában egyre nagyobb jelentősége lesz annak, hogy az ételek miből készülnek, milyen forrásból érkeznek. 

A gazdaság 2300 összecsavarozott, földdel teletöltött fekete rekeszből áll, amely akkor is a helyén marad, ha valamilyen extrémebb természeti csapás, például a Katrina hurrikán vagy földrengés éri. A veteményes kialakításánál figyelembe vették az állatvilág szokásait, és menekülőjáratokat hagytak a különböző növénykultúrákat kedvelő madaraknak, méheknek és pillangóknak. 

A farmon burgonya, sárgarépa, bazsalikom, metélőhagyma és olyan növények termesztésére összpontosítanak, amelyek nem vonzzák a vadállatokat. A farm egyik legjellemzőbb terméséből a Terra Blues burgonyából egy év alatt kétszer, több mint 1000 fontnyi burgonyát szüreteltek. 

A szervezők a reptéri városi kertészet több szempontból is hasznos. A fogyasztó megnézheti, miből készül, amit eszik, a reptéri éttermeknek karnyújtásnyira van a gazdaság, a környező iskolák kipróbálhatják és megismerhetik a városi gazdálkodás alapjait, és nem utolsósorban egy ekkora felület még a terminál levegőminőségének javításában is közrejátszik. 

A projekt másik szépsége az, hogy a JetBlue felmérte, hogy naponta mintegy 300 kg-nyi élelmiszer-hulladékot termel. Kialakítottak egy komposztálóegységet a Hudson-völgyben, és az itt termelt szerves talajt a T5 gazdaságban használják fel.

Fotók: http://inhabitat.com/

Magyarországon is egyre népszerűbb szabadidősport a falmászás, a hegymászás és más parkoursportok. Ezen sportok városi elérhetőségéhez új, praktikus, legtöbb esetben nem környezetkímélő anyagokból építenek bel-és kültéri építményeket.

 Berlinben található egy olyan hegymászóközpont, a Mount Mitte, ahol a mászópályát újrahasznosított tárgyakból építették meg. A város központjában található hegymászócenter fő attrakciója a hatalmas parkourpálya.

A körülbelül 13 méter magas építményen remekül hasznosítják újra a letűnt korok Trabantjait, Volkswagen Bogarait, kidobásra ítélt fa- és műanyag hordókat, autógumikat, kiszuperált autóüléseket és köteleket.

A Mount Mitte része még egy Beach bár is, ahol műanyag tartályokból, uszadékfából és vintage tárgyakból újrahasznosított lámpákkal világítanak, valamint egy, a panelek betontömbjei közt meghúzódó homokos terület, ahol strandröplabdapályát alakítottak ki.

Fotók: Mount Mitte

Ökofalu, biofalu és önfenntartó falu. Három elnevezés, ami szinte ugyanazt a működési formát sejteti, de mégis valami mást takar. Ami biztos, hogy bármelyik típusba is sorolja magát a település, mindegyik formának az alapja a közösség, a közösségi tervezés, a közösségi együttműködés.

Magyarországon egyelőre 10-20 önfenntartó település működik.

Amíg az ökofalvak többsége önfenntartó, addig az önfenntartó falvaknak csak egy hányada ökofalu.

Az önfenntartó ökofalvak közé soroljuk a rekreációs célból is ismertebbeket, mint Gyűrűfű, Visnyeszéplak, Márihalom stb. Ezek a falvak többnyire nem a már ott élő lakosságra, hanem a közös cél érdekében a kiszemelt településre költözött erős közösségi identitású lakosságra épülnek.

Az északkelet-magyarországi, szatmári-beregi és zempléni települések önfenntartásra törekvése többnyire a települési önkormányzat gazdasági, politikai rendszerbeli ellehetetlenülésének, hátrányos infrastrukturális helyzetének és negatív társadalmi, népességi mutatóiknak, a fennmaradási, megélhetési vágynak köszönhetőek.

Az önfenntartás azt jelenti, hogy az adott település, a helyi önkormányzat vezetésével, mint közösség vezetővel, irányítóval a helyi természeti, gazdasági feltételeket, emberi erőforrásokat kihasználva önellátóvá válik.

Azok a falvak, települések, amelyek, a fentebb megfogalmazottakon túl még környezettudatos, fenntartható ökoszisztémát alakítanak ki, fenntartható technikai eszközöket használnak a megélhetéshez, azokat ökotudatos (önfenntartó) falvaknak nevezzük.

Önfenntartó települések

Az ország legismertebb önfenntartó települései az északkelet-magyarországi, hátrányos, halmozottan hátrányos helyzetű településein találhatók. Az önfenntartásra törekvésnek a települések társadalmi adottságai (határ menti település, kedvezőtlen mezőgazdasági struktúra, összeomlott (könnyű)ipar, kedvezőtlen foglalkoztatási szerkezet, munkanélküliség) az alapja.

Rozsály

Az egyik legismertebb önfenntartó település az ukrán-román határ mentén található Rozsály. A pozitívan értelmezett "józan paraszti gondolkodásra és gondoskodásra" épülő működés motorja az önkormányzat - mint ahogy a legnagyobb foglalkoztató is - és maga a polgármester, Sztolyka Zoltán. (Sajnos nem tudtuk elérni telefonon.) A faluban az a cél, hogy megtermeljék, ami megtermelhető, a helyi munkaerővel végezzék el azt a munkát, amit helyiekkel helyben el lehet végeztetni. A megtermelt javakból pedig ellátni a helyi intézményeket. A 90 hektáron működtetett szociális földprogramra épül a falu foglalkoztatási és önellátó programja. 

Az önkormányzat a lakosság részére szociális jellegű szolgáltatásként állatokat tart (sertéseket, pónilovakat), szociális fürdőt és mosókonyhát működtet. Az "Adj egy méter esélyt” programjuk fontos eleme a jóléti (szociális) bolt, ahol a helyi gazdák közvetítői haszon nélkül árulják termékeiket.

Rozsálytól nem messze, ott, „ahol a kurta farkú malac is túr”, avagy a Túr folyó mentén található Túristvándi.

Túristvándi

Túristvándi önfenntartó programja hasonló a rozsályiakéhoz. A programot abból az alapelvből indították el, hogy vajon mennyi az a jövedelem, amit a családok megkapnak, megtermelnek, és ebből mennyi lehet az, amit meg tudnának tartani. Az önkormányzat állattartó telepén és az önkormányzat termőföldjein a közmunkások által elvégezett munka felett lehetőséget ad a családoknak, hogy önkormányzati földeken termeljenek, például uborkát.

A termeléshez szükséges vegyszereket, vizet, gépeket az önkormányzat biztosítja, viszont a fizikai munkát az adott család vállalja. Így például a mostani uborkaszezonban, a leszedett uborka vagy értékének 40%-a családoké lesz, 60%-át az önkormányzat értékesíti vagy hasznosítja. A kidolgozott modelljük fontos része, hogy a lakosságtól megkapják azt a bizonyosságot, hogy a családok a szükségleteiket helyi termékekkel elégítik ki, avagy a termelők biztosan számíthatnak a helyi felvevő piacra (is). Hasonlóan Rozsályhoz, az önkormányzati tulajdonokhoz tartozó területeken megtermelt növényekből és tartott állatokból biztosítják az önkormányzati intézmények ellátását.

Az önfenntartó programjuk egy új sikeres lépésének tűnik a falupiac kialakítása. Ezekben a falvakban nem működött önálló piac, mint a nagyobb városokban, egymás között működött a "házalás", tej, tojás, állateladás, de piac nem volt. Ezzel az új lehetőséggel próbálja az önkormányzat elősegíteni a közvetítői haszonmentes kereskedelmet.

Komlóska

Komlóska az a település, amely átmeneti jegyeket őriz a fenntartható ökofalu és a fenntartható falvak között. A kedvelt turistaközponttól, a"Hutáktól" délre, a többségében ruszinok (ruszok) lakta település a II. világháború után infrastrukturális, "munkahelyhiányos" település lett. A történelmi, politikai és gazdasági okokból eredő megélhetési nehézségek miatt a munkaerőképes lakosság nagy része elköltözött a faluból. Ezt az állapotot fokozta, hogy fokozatosan csökkent a helyi önkormányzati normatíva, sőt voltak olyan évek is, amikor ez az érték egyenlő volt a nullával. A polgármester 2008-ban vezette be az adózási szabályok betartása mellett, hogy elengedi az önkormányzati adók nagy részét, abban az esetben, ha egy vállalkozás Komlóskára helyezi telephelyét vagy székhelyét. Így azok a vállalkozások, amelyek Komlóskára költöztek, mentesültek az iparűzési, az építmény-, az idegenforgalmi és a kommunális adó alól. Mondhatni adóparadicsomi állapotot teremtettek a vállalkozások számára. Mára 200 vállalkozás van a településen, amelyek a súlyadó befizetésével is jelentős bevételhez juttatják az önkormányzatot. A program működik mind a vállalkozók, mind az önkormányzat szempontjából. Az ide költözött vállalkozások jelentős összegeket takarítanak meg, életképesek maradnak, nem mennek csődbe, és nem utolsósorban nem hagyják el az országot. 

Az adózási kiskapu érdekes eredményeket is teremt a településen, például igen magas lett az 1 főre jutó kamionok száma. A vállalkozások az adónemek közül a súlyadót fizetik, és így is jelentős bevételt generálnak a település számára.

Az adózási program bevezetése és megszilárdítása után az önfenntartás vált az önkormányzat feladatává. A közmunkaprogram kihasználásával az önkormányzat földjein zöldségeket, gyümölcsöket termelnek, amelyeket a közétkeztetésben használnak fel. A fával fűtött intézmények számára a tüzelőt a dolgozók gyűjtik össze. Komlóskán lehetett először hallani a közpálinkáról és a közlekvárról, amit a falu gyümölcseiből főznek.

A sokáig a termelésből kivont földek tökéletesek a biotermelésre, a visszaállított gyepterületek pedig kiváló gyógynövénytermőhelyek. A növénytermesztéshez vetőmagot is adnak a lakosságnak, az önkormányzati gépekkel pedig segítik a talaj előkészítését. Az állatállomány számának növelését úgy oldották meg, hogy családokhoz 50-200 db csirkét is juttattak, amihez megfelelő takarmánymennyiséget is adtak. A juttatásért cserébe a közben megnövekedett állatállomány 50%-át visszaszolgáltatja a család.

Mára a település egy hagyományaiban élő önfenntartó ökofalu, ahol nincs (statisztikailag biztosan) munkanélküliség.

A cikket az Expo Milano 2015. támogatta.

A környezetbarát otthoni mosásra több lehetőségünk is van. Használhatunk ökomosószert, mosószódát, mosódiót, vagy esetleg mosótojást. Mivel az ökomosószereket márkájuk szerint lenne érdemes összehasonlítani, így azokkal most nem foglalkozom.

A mosótojás, mosódió vagy a mosószóda használata több szempontból is hasznos. Ellentétben a vegyi mosószerekkel, nem tartalmaznak kemikáliát, ezért természetes úton lebomlanak, nem terhelik a környezetet, a mosódióhéj még komposztálható is. Alkotóelemeik miatt nem irritáló hatású, bőrbarát szerek, használatuk különösen javallott ekcémával, pikkelysömörrel küzdőknek. 

Hogy melyik a leghatékonyabb a három közül, arról megoszlanak a vélemények. Én magam is kipróbáltam párat, de ami mellett kitartottam, az a mosószóda volt.

A mosószóda talán az egyik legolcsóbb mosószer, egy kiló kb. 400-500 forintba kerül, ha nem az ismert üzletláncoknál vásároljuk. Kapható már nagyobb illatszer- és vegyiáru-üzletekben is, de minden nagyobb zöld vagy ökoboltban is. Az utóbbiakban többnyire kimérve vehetjük, csomagolás nélkül, míg az előbbiekben általában előrecsomagolt, 250-500 grammos változatban lehet vásárolni. A mosószóda szagtalan, fehér színű, nátriumtartalmú kőzetpor, ami lúgos kémhatása miatt nagyon jó folteltávolító és fehérítő. Épp emiatt viszont a színes ruháknál vigyázni kell vele, mert fakítja a színeket.  Ha nem használunk hozzá valamilyen környezetbarát öblítőt, akkor a ruha száradás után eléggé kemény marad. Használatával kíméljük a mosógépet is, más lágyítószerekre a mosószóda használata mellett nincs szükség.

A mosódió és mosódióhéj a Dél-Kelet Ázsiában honos szappanfélék családjába tartozó Sapindus Mukorossi vagy a Sapindus Trifoliatus termése. Az egzotikus fa érdekessége, hogy mintegy 90 évig termeli a "mosódiót", 9 év alatt éri el végleges magasságát, és akár 18 méteresre is megnőhet.  Lúgos, tisztító alapanyaga, a szaponin leginkább a héjban található, azaz minél több héjat használunk, annál hatékonyabb a mosás. A mosódió nem tisztít olyan intenzíven, mint a mosószóda vagy a mosótojás, viszont tökéletesen alkalmas frissítő mosásra vagy enyhén szennyezett anyagok tisztítására.  A kilós, de kisebb kiszerelésben kapható mosódió, illetve mosódióhéj átlagos ára 3000 forint körül mozog. Egy adag mosódiót 2-3-szor is használhatunk, 1 kiló mosódió 100-150 mosáshoz elegendő. Mivel szagtalan, gyakran használnak hozzá valamilyen mosóparfümöt vagy illóolajat.

Az enyhén illatos mosótojás (ecoegg) vagy mosógolyó előnye, hogy kicsi, nem kell adagolni, csak berakjuk a mosnivaló ruhák közé, a dobba. A mosótojás újrahasznosított műanyagból készül, és a benne lévő apró ásványi golyókkal tisztít. Egy kiszereléssel 54-szer lehet mosni. Az átlagos árat figyelembe véve körülbelül 65 forintba kerül egy mosáshoz a "mosószer" ára. A Tudatos Vásárlók Egyesülete által nemrég készített teszt szerint a mosógolyó illatosabb, mint társai, ellenben kevésbé jó folttisztító.

A Tempescope prototípusát egy samponosdobozra fejlesztette ki. Az időjárás-előrejelző szivattyúval, vízzel feltöltött, ultrahangos, LED-diffúziós edény az internetről összegyűjtött adatokból szimulálja a várható napi időjárást.

Az eszköz szinkronizálható a telefonunkban található időjárás-applikációval, így nemcsak azt tudhatjuk meg, hogy azon a helyen, ahol élünk, milyen az időjárás, hanem azt is, hogy a barátnőnk egy másik városban milyen időjárásra ébredt. 

A Tempescope még nincs forgalomban. Van egy nyílt forráskódúváltozata, az Open Tempescope, amit – az eredeti híján – az útmutató alapján bárki megépíthet magának. 

Miután a fejlesztő szembesült a készülék iránti nagy igénnyel, forrásgyűjtő kampányba kezdett az Indiegogón.

Fotók: TempeScope

Cseh József, Ilyés Miklós és Sziszák Imre egyetemi hallgatók a Smart City Lab Budapest pályázatán olyan találmánnyal rukkoltak elő, amely újrahasznosítja a felesleges műanyagot és az emberi járásból, kerékpározásból, gördeszkázásból származó hulladékenergiákat és a napenergiát.

 A FUTI térkőrendszer alapja az újrahasznosított műanyagból készített térkő, amibe piezokristálylapokat helyeztek el. A kristálylapok a piezoelektromosságot, azaz az összenyomás hatására keletkezett feszültségből keletkezett energiát hasznosítják, például a közvilágítás biztosításához.

A műanyag útburkolat nem ismeretlen a fejlesztési berkekben. Az Origo nem rég írt a hollandok újrahasznosított műanyagból épülő úttervéről. De az nem képes energiát termelni.

 A FUTI viszont igen, bár a jelenlegi ára 100 000 forint lenne négyzetméterenként. 

Fotók: szerkesztő