Ökofalu, biofalu és önfenntartó falu. Három elnevezés, ami szinte ugyanazt a működési formát sejteti, de mégis valami mást takar. Ami biztos, hogy bármelyik típusba is sorolja magát a település, mindegyik formának az alapja a közösség, a közösségi tervezés, a közösségi együttműködés.

Magyarországon egyelőre 10-20 önfenntartó település működik.

Amíg az ökofalvak többsége önfenntartó, addig az önfenntartó falvaknak csak egy hányada ökofalu.

Az önfenntartó ökofalvak közé soroljuk a rekreációs célból is ismertebbeket, mint Gyűrűfű, Visnyeszéplak, Márihalom stb. Ezek a falvak többnyire nem a már ott élő lakosságra, hanem a közös cél érdekében a kiszemelt településre költözött erős közösségi identitású lakosságra épülnek.

Az északkelet-magyarországi, szatmári-beregi és zempléni települések önfenntartásra törekvése többnyire a települési önkormányzat gazdasági, politikai rendszerbeli ellehetetlenülésének, hátrányos infrastrukturális helyzetének és negatív társadalmi, népességi mutatóiknak, a fennmaradási, megélhetési vágynak köszönhetőek.

Az önfenntartás azt jelenti, hogy az adott település, a helyi önkormányzat vezetésével, mint közösség vezetővel, irányítóval a helyi természeti, gazdasági feltételeket, emberi erőforrásokat kihasználva önellátóvá válik.

Azok a falvak, települések, amelyek, a fentebb megfogalmazottakon túl még környezettudatos, fenntartható ökoszisztémát alakítanak ki, fenntartható technikai eszközöket használnak a megélhetéshez, azokat ökotudatos (önfenntartó) falvaknak nevezzük.

Önfenntartó települések

Az ország legismertebb önfenntartó települései az északkelet-magyarországi, hátrányos, halmozottan hátrányos helyzetű településein találhatók. Az önfenntartásra törekvésnek a települések társadalmi adottságai (határ menti település, kedvezőtlen mezőgazdasági struktúra, összeomlott (könnyű)ipar, kedvezőtlen foglalkoztatási szerkezet, munkanélküliség) az alapja.

Rozsály

Az egyik legismertebb önfenntartó település az ukrán-román határ mentén található Rozsály. A pozitívan értelmezett "józan paraszti gondolkodásra és gondoskodásra" épülő működés motorja az önkormányzat - mint ahogy a legnagyobb foglalkoztató is - és maga a polgármester, Sztolyka Zoltán. (Sajnos nem tudtuk elérni telefonon.) A faluban az a cél, hogy megtermeljék, ami megtermelhető, a helyi munkaerővel végezzék el azt a munkát, amit helyiekkel helyben el lehet végeztetni. A megtermelt javakból pedig ellátni a helyi intézményeket. A 90 hektáron működtetett szociális földprogramra épül a falu foglalkoztatási és önellátó programja. 

Az önkormányzat a lakosság részére szociális jellegű szolgáltatásként állatokat tart (sertéseket, pónilovakat), szociális fürdőt és mosókonyhát működtet. Az "Adj egy méter esélyt” programjuk fontos eleme a jóléti (szociális) bolt, ahol a helyi gazdák közvetítői haszon nélkül árulják termékeiket.

Rozsálytól nem messze, ott, „ahol a kurta farkú malac is túr”, avagy a Túr folyó mentén található Túristvándi.

Túristvándi

Túristvándi önfenntartó programja hasonló a rozsályiakéhoz. A programot abból az alapelvből indították el, hogy vajon mennyi az a jövedelem, amit a családok megkapnak, megtermelnek, és ebből mennyi lehet az, amit meg tudnának tartani. Az önkormányzat állattartó telepén és az önkormányzat termőföldjein a közmunkások által elvégezett munka felett lehetőséget ad a családoknak, hogy önkormányzati földeken termeljenek, például uborkát.

A termeléshez szükséges vegyszereket, vizet, gépeket az önkormányzat biztosítja, viszont a fizikai munkát az adott család vállalja. Így például a mostani uborkaszezonban, a leszedett uborka vagy értékének 40%-a családoké lesz, 60%-át az önkormányzat értékesíti vagy hasznosítja. A kidolgozott modelljük fontos része, hogy a lakosságtól megkapják azt a bizonyosságot, hogy a családok a szükségleteiket helyi termékekkel elégítik ki, avagy a termelők biztosan számíthatnak a helyi felvevő piacra (is). Hasonlóan Rozsályhoz, az önkormányzati tulajdonokhoz tartozó területeken megtermelt növényekből és tartott állatokból biztosítják az önkormányzati intézmények ellátását.

Az önfenntartó programjuk egy új sikeres lépésének tűnik a falupiac kialakítása. Ezekben a falvakban nem működött önálló piac, mint a nagyobb városokban, egymás között működött a "házalás", tej, tojás, állateladás, de piac nem volt. Ezzel az új lehetőséggel próbálja az önkormányzat elősegíteni a közvetítői haszonmentes kereskedelmet.

Komlóska

Komlóska az a település, amely átmeneti jegyeket őriz a fenntartható ökofalu és a fenntartható falvak között. A kedvelt turistaközponttól, a"Hutáktól" délre, a többségében ruszinok (ruszok) lakta település a II. világháború után infrastrukturális, "munkahelyhiányos" település lett. A történelmi, politikai és gazdasági okokból eredő megélhetési nehézségek miatt a munkaerőképes lakosság nagy része elköltözött a faluból. Ezt az állapotot fokozta, hogy fokozatosan csökkent a helyi önkormányzati normatíva, sőt voltak olyan évek is, amikor ez az érték egyenlő volt a nullával. A polgármester 2008-ban vezette be az adózási szabályok betartása mellett, hogy elengedi az önkormányzati adók nagy részét, abban az esetben, ha egy vállalkozás Komlóskára helyezi telephelyét vagy székhelyét. Így azok a vállalkozások, amelyek Komlóskára költöztek, mentesültek az iparűzési, az építmény-, az idegenforgalmi és a kommunális adó alól. Mondhatni adóparadicsomi állapotot teremtettek a vállalkozások számára. Mára 200 vállalkozás van a településen, amelyek a súlyadó befizetésével is jelentős bevételhez juttatják az önkormányzatot. A program működik mind a vállalkozók, mind az önkormányzat szempontjából. Az ide költözött vállalkozások jelentős összegeket takarítanak meg, életképesek maradnak, nem mennek csődbe, és nem utolsósorban nem hagyják el az országot. 

Az adózási kiskapu érdekes eredményeket is teremt a településen, például igen magas lett az 1 főre jutó kamionok száma. A vállalkozások az adónemek közül a súlyadót fizetik, és így is jelentős bevételt generálnak a település számára.

Az adózási program bevezetése és megszilárdítása után az önfenntartás vált az önkormányzat feladatává. A közmunkaprogram kihasználásával az önkormányzat földjein zöldségeket, gyümölcsöket termelnek, amelyeket a közétkeztetésben használnak fel. A fával fűtött intézmények számára a tüzelőt a dolgozók gyűjtik össze. Komlóskán lehetett először hallani a közpálinkáról és a közlekvárról, amit a falu gyümölcseiből főznek.

A sokáig a termelésből kivont földek tökéletesek a biotermelésre, a visszaállított gyepterületek pedig kiváló gyógynövénytermőhelyek. A növénytermesztéshez vetőmagot is adnak a lakosságnak, az önkormányzati gépekkel pedig segítik a talaj előkészítését. Az állatállomány számának növelését úgy oldották meg, hogy családokhoz 50-200 db csirkét is juttattak, amihez megfelelő takarmánymennyiséget is adtak. A juttatásért cserébe a közben megnövekedett állatállomány 50%-át visszaszolgáltatja a család.

Mára a település egy hagyományaiban élő önfenntartó ökofalu, ahol nincs (statisztikailag biztosan) munkanélküliség.

A cikket az Expo Milano 2015. támogatta.