Aki már járt használtruha-boltban, az tudja, hogy gyakran meglepően jó minőségű, kicsit sem kopottas holmikat lehet ott vásárolni. Egy 2017-es iparági kutatás szerint azért, mert a fejlett országokban (és már Kínában is) az emberek 60-70 százaléka 7-10 viselés után kidobja a holmijait. Ha így fokozódik a vásárlás, 2050-ben már 160 millió tonna lesz az éves eladott mennyiség, háromszor annyi, mint manapság. Csakhogy ennek előállításához 300 millió tonna nem-megújuló erőforrásra lesz szükség.
Az amerikai Ellen MacArthur Alapítvány idézett kutatása szerint a németek 60 százaléka beismeri, hogy több ruhája van, mint amennyit hordani szokott. De legalább 10 német közül 7 szépen elviszi a megunt ruháját a gyűjtőpontokra, amit a világ átlagnépessége bizony nem mondhat el magáról: a használt ruhák 73 százaléka nyíltszíni hulladéklerakókba vagy hulladékégető erőművekbe kerül. Ez minden évben 500 milliárd dollárnyi érték megsemmisülését jelenti. A készruházat alig 1 százalékát hasznosítják újra új ruhává, további legfeljebb 13 százalékot alacsonyabb minőségű termékként hasznosítják újra, például felhasogatva szigetelőanyag vagy matractöltelék lesz belőle.
KÉP: Goodfair
Na erre találta ki az amerikai Goodfair használtruha-árusító vállalkozás a maga ellenmódszerét. Először is nem "használt", hanem "már szeretett" (angolul preloved) ruhának nevezik a használtruhákat, ami lélektanilag magasabb szintre emeli az áru minőségégéről alkotott vélekedésünket. A webshopjukban pedig a következő módszerrel lehet rendelni: a leendő vásárló beírja, hogy milyen jellegű ruházatra van szüksége, és mekkora a mérete. Ezek után a Goodfair munkatársai saját fantáziájuk és ízlésük alapján összeállítanak neki egy válogatást (bundle), és postázzák. Ez módszer a kereskedőnél és a vásárlónál is optimalizálja a költségeket, és kétségtelenül környezetbarát, mivel a további viseléssel megmentjük ezeket a már szeretett ruhákat a hulladékká válástól.
KÉP: Goodfair
A Goodfair szerint ezek a holmik már egyszer bizonyították, hogy jó minőségűek, és ennek köszönhetően még egy jó darabig biztos viselni lehet őket. Bónusz, hogy kényelmesre be vannak törve, ami sokat számít például egy farmernél. A mostani kollekcióban van "Őszi csávóknak" való válogatás (2 flanelling, 2 nadrág, 2 póló, ld. fent), "Faölelőknek" való válogatás (2 póló, 2 flanelling, 2 széldzseki, 2 cipzáros kapucnis pulóver, ld. lent), de hogy csak pár példát nézzünk. Mindegyik válogatáshoz oda van írva, a megvásárlásukkal mekkora környezetszennyezéstől mentjük meg a világot: például a Faölelős csomaggal 21 592 liter vizet, 267 kg szén-dioxid-kibocsátást lehet megtakarítani, illetve ezek a holmik új áron 280 dollárba kerültek volna, nem pedig 65-be, mint a webshopban. Például egyetlen póló gyártásához annyi ivóvíz szükséges, amennyit 900 nap alatt iszik meg egy ember. Az oldal alján pedig folyamatosan ott ketyeg a számláló az eladások utáni összesítéssel. Így is lehet!
KÉP: Goodfair
A használtruha-vásárlás formájában történő újrahasznosítással védeni tudjuk a környezetet, a természeti forrásokat. Mert a ruhaipar nyersanyag- és energiaigénye óriási, ugyanígy a környezetszennyezése is. A kutatási beszámoló szerint a textilipar jellemzően nem-megújuló forrásokra támaszkodik, ezekből évente 98 millió tonnát használ el (például kőolajat a műszálgyártáshoz). A gyártás évente 93 milliárd köbméter ivóvizet igényel, miközben világszerte az ipari eredetű szennyvíz 20 százalékáért a divatipar felelős. 2015-ben a divatipar szén-dioxid-kibocsátása 1,2 milliárd tonna volt, ami több mint a repülés és tengeri hajózás által kibocsátott mennyiség összesen. További horrorszámokat a kutatás angol nyelvű beszámolójában lehet olvasni ide kattintva.
Hiver't-Klokner Zsuzsanna