Már korábban ismert volt, hogy a hirtelen lezúduló záporok tömeges halpusztulást okoznak. Az egyik elmélet szerint ennek az lehet az oka, hogy az állóvíz hőmérsékleténél hidegebb eső lesüllyed a tó aljára. Ezzel azonban felkavarja az iszapot, amelyből kiszabadul a metán. Ez a gáz a rothadás közben keletkezik, amikor az iszapban lévő baktériumok a szerves anyagokat elbontják. A lezúduló hideg csapadéktól a mérgező metán egyszerre nagyobb mennyiségben szabadul fel, és tömeges halpusztulást okoz. Egy másik elmélet szerint az algavirágzástól is olyan mértékben csökken a vízben lévő oxigén mennyisége, ami a halak pusztulását okozza.
Most kiderült, hogy a jelenségnek a klímaváltozással kapcsolatos oka is lehet, olvasható egy friss dán tanulmányban. Különösen akkor kell erre számítani, ha az érkező eső előtt aszályos időszak volt, összegzik kutatásukat a dán kutatók, akik a dániai Filsø-tóban 2018 július 28-án bekövetkezett tömeges halpusztulás oka után nyomoztak. Abban az évben rekordmeleg volt a nyár: májusban, júniusban és júliusban 3 fokkal volt melegebb a hőmérséklet, mint a 30 éves átlag. Ezzel párhuzamosan ebben az időszakban a szokásos 56 mm helyett csak 27 mm csapadék hullott.
Különleges móló a dániai Filsø-tavon. KÉP: Vardekommune
A Filsø-tó környékén egészen július 28-ig nem esett az eső, akkor viszont néhány óra alatt 22 mm lezúdult. A nagy mennyiségű csapadék rengeteg szerves anyagot mosott be a tóba. Néhány nappal később 1203 elpusztult csukát találtak. Egy hónap múlva csupán egyetlen csukát sikerült a kutatóknak hálóval kifogniuk, vagyis a 28-i vihar után a tóból kipusztult lényegében az összes csuka.
Néhány nap alatt az összes csuka elpusztult. KÉP: Theis Kragh
Ennek az lehet az oka, hogy a sebesen lezúduló ár kimosta az árkokból és a csatornarendszerből a szerves anyagokat, mint amilyenek a levelek, sár és a részben lebomlott természetes eredetű anyagok. A vízben élő baktériumok pont ilyen zsákmányra vágynak. Amikor a baktériumok szerves anyagokkal táplálkoznak, oxigént vesznek fel a vízből. Ettől viszont felborult az ökoszisztéma egyensúlya: gyorsan leesik a víz oxigénszintje, és a halak megfulladnak.
"Régebben ritkaság volt az ilyen időjárás, vagyis az extrém aszály után lezúduló özönvízszerű csapadék. Nagyjából 20-100 évente fordult elő -- mondta Theis Kragh biológus-kutatásvezető, a Dél-Dániai Egyetem professzora. -- A klímaváltozás miatt az ilyesmire mostantól 5-10 évente számítani kell."
Halivadékok telepítése a pusztulás után. KÉP: Theis Kragh
A fenti okból bekövetkező tömeges halpusztulás nemcsak tavakban fordulhat elő, hanem a folyóvizeket is érintheti. Ez lehet az oka, hogy máskülönben egészséges folyókban és patakokban miért nincs több hal, feltételezi Kragh. Szerinte a szerves anyag bemosódását úgy lehet megállítani, ha lassítják a gyűjtő csatornarendszerben a tó felé áramló vizet. Jelenleg a vízelvezetés túlságosan hatékony, emiatt viszont pusztító lehet. Ha lassul a begyűjtött víz áramlása, akkor a tó körüli területeken a talaj több vizet képes elnyelni, a szerves maradványokat megfogni.
Hiver't-Klokner Zsuzsanna
0 
