Vontathatjuk kenu után, beleengedhetjük a hegyi patakba, felszerelhetjük a kerékpár kormányára vagy rögzíthetjük egy faágra: a Waterlily (Vízi-liliom) fantázianevű hordozható turbina víz- és szélhajtással egyaránt képes áramot fejleszteni. Éppen annyit, amennyire az okostelefon, fej-kamera vagy viharlámpa töltésére szükségünk van.

Jóllehet a piacon számos zöldenergiával működő hordozható áramfejlesztő kapható, a kanadai Seaformatics startup újdonsága annyiban veri mindegyiket, hogy két közegben is használható, pehelysúlyú (80 dkg), ráadásul az ígéretek szerint elérhető áron rendelhető lesz. A fejlesztők összesen 1400 napot tesztelték a prototípust, nyílt tengeren is. A kéziturbina legnagyobb előnye például a napenergiával működő töltőkkel szemben, hogy felhős napokon és éjjel is tölt. 

A kéziturbina átmérője 180 milliméter, vastagsága 75 milliméter. Az áramfejlesztő merítési mélysége 18 centiméter (vagyis amennyi a készülék mérete) és 10 994 méter között van a tesztek szerint, méghozzá időbeli korlátozás nélkül, azaz nem kell éjszaka felkelni és kihalászni a turbinát a vízből.

Vízbe merítve óránként 1-11 kilométeres folyási sebesség esetén működőképes, a 25 wattos csúcsteljesítményhez óránként 7,2 kilométeres sebesség kell. A Duna és a Tisza magyarországi szakaszán jó eset-ben ennyi a sodrás, viszont a Rába, Körös, felső-Tisza és Dráva folyási sebessége meghaladja a 7 km/órát, úgyhogy azokon tényleg ideális lenne a Waterlily használata.

Szélerőből ennél értelemszerűen több kell: a hordozható áramfejlesztő egység minimum 10,8 km/órás szélsebességnél használható, de gyorstöltéshez legalább óránként 72 kilométeres szél kell. Mivel ilyen szeles időben pont túrázni nem túl kellemes, a fejlesztők úgy oldanák meg a szélcsendes, folyótól távoli használatot, hogy egy kis rápattintható karral kurblizhatóvá tennék a kéziturbinát. Ettől óriási töltést nem szabad remélni, viszont vészhelyzetben minden watt számít.

A Vízililiommal 2,5-8 óra alatt lehet egy okostelefont feltölteni, egy GoPro kamerát pedig 1-4,5 óra alatt. A  Seaformatics weboldalán már javában zajlik az előrendelések felvétele 99 dolláros kedvezményes áron az augusztusi szállításra.

Április után az ár már 149 dollárra van beállítva, de ha tényleg tudni fogja a Waterlily azt, amit ígér, akkor a rendszeresen túrázók bizonyára fontolóra veszik az ajánlatot. A készülékre 2 éves jótállást vállal a gyártó.

"Ki a Duna vizét issza, saját vizét issza vissza", Karinthynak tulajdonítják a régi bökverset, amely 1946-ban született, és eredetileg az egyik híres bu-dapesti fürdő neve szerepelt benne. Bizonyos szempontból ma már sokkal jobb a helyzet, hiszen a víztisztító technológia rengeteget fejlődött az el-múlt évtizedekben. Máig nem tud azonban teljes körűen elbánni egyes molekuláris szennyezőkkel, mint például a vizelettel a vízbe jutó fogam-zásgátló-, gyógyszer- és kábítószermaradványok, illetve a talajból bemosódott mezőgazdasági vegyszerek, ásványi eredetű anyagok vagy toxikus fémek (pl. arzén). 

A világméretű problémára az angliai Surrey Egyetem kutatói ajánlanak hatékony és környezetbarát megoldást: kimutatták, hogy az új típusú kalix[4]arén szupermolekula azonosítja és megköti a vízben lévő szennyezőanyagokat. (A kalixarének olyan kehely alakú molekulák, amelyek gazdaként képesek vendégmolekulákat elfogadni.)

KÉP

A kutatást vezető Danil de Namor professzor szerint az újfajta receptormolekula működésének azonosításával megnyílt az út, hogy szelektíven eltávolítsák az ivóvízből a szennyezőanyagokat. "Végre megtudhatjuk, pontosan mi is van a vízben, és mindenki számára elérhetővé válik a tiszta ivóvíz", mondta de Namor az egyetem közleményében.

A kutatás azt is lehetővé teszi, hogy a molekulára alapozva kifejlesszenek egy hordozható készüléket, amellyel a helyszínen lehet elemezni a vízmintát, nem kell azt laboratóriumba szállítani. Az eredmény iránt máris akkora az érdeklődés, hogy az egyetemi tanulmány április 10-i megjelenése után azonnal két nemzetközi gyógyszervegyészeti konferenciára is meghívták a kutatókat előadni.

KÉP: University of Surrey

Ami a magyarországi, pontosabban a budapesti helyzetet illeti, a Fővárosi Vízművek (szerző és dátum nélküli) közleménye szerint megnyugtató, hogy nem találtak kimutatható mennyiségű gyógyszermaradványt az ivóvízben. A publikáció ugyanakkor számos kérdéssel nem foglalkozik (új típusú molekulák azonosításának és semlegesítésének lehetősége, többféle molekula hatásának összeadódása, hosszú távú kockázatok stb.)

Az Élet és Tudomány folyóirat weboldalán megjelent, Gyógyszer-maradványok a Dunában című, Záray Gyulával készült interjúban az olvasható, hogy a mai szennyvíztisztítási technológia nem képes teljes mértékben kiszűrni az ivóvízből a veszélyes molekulákat.

2004-es és 2005-ös európai vizsgálatok szerint egyébként a fogamzás-gátló-maradványoknál sokkal több fájdalomcsillapító és gyulladásgátló, illetve antiepileptikum komponens és zsíranyagcsere-szabályzó-, illetve kontrasztanyag van a vízben.

Itt olvasható a Magyar Hidrológiai Társaság 2015-ös vándorgyűlésének egyik előadása Várszegi Csaba tollából, amelynek fontos gondolata, hogy a gyógyszergyártóknak már a fejlesztés során figyelembe kéne venniük, hogy a termékük hulladékként ne okozzon később problémát, illetve hogy a lakosság ne a csatornába öntse a feleslegessé váló gyógyszert – évente 20 tonna gyógyszer kerül a Dunába.

Kéz- vagy zöldségmosás, edényöblítés közben a víz nagy része úgy zubog le a lefolyóba, hogy nem is érintette a kezünket. Ennek költsége nemcsak a víz-, hanem a hozzá rögzített csatornadíjban is megmutatkozik, továbbá a fűtésszámlán is, amennyiben meleg vizet használtunk. Mindenképpen érdemes tehát törekedni a vízfogyasztás csökkentésére. 

Öt svéd szakember összefogásából született meg az Altered:Nozzle nevű különleges perlátor, amely atomizálja, azaz mikroszkopikus méretűvé alakítja a vízcseppeket. Az atomizáló perlátornak köszönhetően a csapból nagy sebességű  köd tör ki. A tesztelések szerint ez is tökéletesen megfelel a tisztítási funkciónak. 

Továbbá a ködcseppek mérete még éppen elég nagy ahhoz, hogy a gravitáció hatására lehulljanak, vagyis a levegőbe kerülve ne kezdjenek lebegni: ennek higiéniás oka is van, hiszen így nem fordulhat elő, hogy esetleg a parányi vízcseppekkel együtt oldott szennyeződést vagy fertőző baktériumokat is belélegezzünk.

Az Altered:Nozzle kétféle üzemmódba kapcsolható: a Mist (Köd) fokozat az említett percenkénti 0,18 literes vízáthaladást engedélyezi, míg a Super Saver (Szupertakarékos) fokozat percenként 1,8 litert. (Utóbbi teljesít-ménnyel kapható több "zöld" perlátor Magyarországon is.)

Egy hagyományos csap 3 másodperc alatt ereszt ki fél liter vizet, ám az Altered:Nozzle perlátor szupertakarékos fokozatba állítva 0,16 másodperc alatt, a ködfokozatban pedig 2 perc 40 másodperc alatt enged át 0,5 l vizet. Az atomizáló perlátor bármilyen szabványos csapra 30 másodperc alatt felszerelhető.

A svéd csapat kétéves fejlesztőmunka után 2016 szeptemberében tette föl időközben szabadalommal levédett találmányát a Kickstarter közösségi adománygyűjtő oldalra, hogy összekalapozzák a szükséges kezdőtőkét. Az eredetileg kért 30 ezer dollár helyett pár hét alatt közel 170 ezer dollár érkezett, amelyből biztosított a gyártás beindítása Svédországban, így találmányukkal helyi munkahelyeket is teremtenek. Természetesen az atomizáló perlátort a webáruházukból is meg lehet majd rendelni, Euró-pában előreláthatólag 49 euró, mintegy 14 ezer forint lesz az ára. 

És még az étel is finomabb lesz! A trükk pedig a következő: bár a régi receptek azt írják, a tésztát forrásban lévő négyszeres mennyiségű vízben kell megfőzni, a valóságban annyi víz is elég, amennyi éppen ellepi, sőt kevesebb. Csak kevergetni kell, hogy ne ragadjon össze. Egy zacskó (500 gr) tésztához elég lehet 1,5 liter víz és két kiskanál só.

Kép forrás

A tésztát magában a szószban is meg lehet főzni, így egy edénnyel kevesebbet kell mosogatni. Ez esetben a már rotyogó szószba szórjuk bele a száraztésztát, felöntjük annyi vízzel, amennyi ellepi, és kevergetjük, amíg megfő a tészta. 

A fenti 400 liter azon alapul, hogy becslések szerint egy négyfős amerikai háztartásban évente bő 100 gallon (1 gallon= 3,785 liter) vizet használnak el tésztafőzéshez. Ez ahhoz képest óriási mennyiség, hogy csak egy tételről van szó, és a vizet kiöntik utána a lefolyóba. 

Az ENSZ Egészségügyi Világszervezete (WHO) szerint egy európai naponta átlag 190 liter vizet használ el, egy átlagos négyfős magyar család naponta
600 liter vizet (évente 219 köbmétert). A szub-szaharai Afrikában naponta és fejenként 7,5-19 liter víz az átlagfogyasztás. Kiszámolták, hogy minden egyes nap a dél-afrikai nők és gyerekek összesen annyit gyalogolnak vízért és haza, amennyi a Föld és Hold távolsága 32-szer.

Kell-e forralni a vizet?
Nem! Elegendő 82 Celsius-fok fölé melegíteni, nem kell  bugyognia, tanácsolja
J. Kenji López-Alt séf és szakácskönyvíró, aki tudományos alapon szerkesztett művével (The Food Lab: Better Home Cooking Through Science) 2015-ben elnyerte az Év Szakácskönyve díjat, illetve 2016-ban a gasztronómia Oscar-díjának számító James Beard-díjat.  

Folyamatosan melegítsük-e a vizet?
Ez sem szükséges. Lehet úgy is tésztát főzni, hogy a forró vízbe beledobjuk a tésztát, kevergetjük, amíg újra el nem kezd lobogni a víz, aztán lekapcsoljuk a fazék alatt a tüzet, lefedjük a fazekat, és békén hagyjuk. Néha átkeverjük, hogy ne ragadjon össze a tészta, és 8-10 perc alatt meg is puhul.

Tegyünk-e a vízbe sót?
Sokan azért tesznek sót a főzővízbe, hogy az hamarabb felforrjon, de nincs ilyen összefüggés. Azért kell sót tenni a vízbe, hogy finomabb legyen a tészta. A kész tésztát azonnal keverjük a forró szószhoz. Ha kell, néhány kanál főzővízzel hígíthatjuk a szószt.

Kell-e a vízbe olaj?
Sokan egy-két evőkanálnyi olajat adnak a főzővízhez, hogy ne ragadjon össze a tészta. Valójában az olaj a felszínen úszik, tehát a tésztával nemigen lép interakcióba, ellenben arra jó, hogy megakadályozza a víz habzását, írja López-Alt.

Mit kezdjünk a főzővízzel?
A tésztából kifő bizonyos mennyiségű keményítő, ezzel a vízzel sűríthetjük a szószt. Le lehet fagyasztani a későbbi szósz vagy krémleves készítéséhez, de használhatjuk rizsfőzéshez is. Egy a lényeg: ne öntsük ki, tegyünk egy kísérletet az újrahasznosítására.

Friss tésztát és spagettit is lehet így főzni?
Csak száraz tésztát lehet kevés vízben vagy szószban főzni. A friss tészta túl sok vizet szívna magába, és kulimász lenne a vége. A hosszú spagettit, fetuccinét, makarónit pedig érdemes félbe vagy háromfelé törni, hogy a takarékos módszerrel meg lehessen főzni. Igen, ez szentségtörés egyesek szemében, de most a spórolás a jelszó.

Mennyi energiát spórolunk meg ezzel?
Vegyük a fenti 400 literes mennyiséget, amely átlag 8 Celsius-fokosan jön ki a csapból, tehát 92 fokot kell melegíteni, hogy forrjon. A víz fajhője 4,2 kJ/kg*°C, tehát a számítás: 4,2 * 400 * 92 = 154 560 kJ
1 kWh = 3600 kJ, vagyis 154 560 kJ = 42,9 kWh energiát lehet megtakarítani. 
Ez elég:
egy négytagú család teljes kétheti főzéséhez és négyheti mosásához;
43 mobiltelefon feltöltéséhez;
a hűtőszekrény 3 heti működtetéséhez;
2580 szelet pirítós elkészítéséhez;
129 órán át használni a számítógépet.

Vajon mennyi szemetet gyűjthetne össze a Felső-Tiszán az a baltimore-i vízimalom, amely a folyóba dobott szemetet halássza ki.

A 30 napelemmel felszerelt, napenergiával működő tutajszerűség kerekét egy vízi pumpa forgatja. Az üzembe, vagyis vízre állítása óta két év alatt több mint 350 tonnányi (1600 köbméter) szeméttől mentesítette a baltimore-i öblöt, többek között több mint 200 000 műanyag palacktól, 116 000 nejlonzacskótól, 176 000 csomagolóanyagtól, 250 000 hungarocell-származéktól, 6 500 000 cigarettacsikktől, 4000 üvegpalacktól és 1300 sportlabdától.

A kerék 22 500 kg szemetet gyűjt össze, és 2500 watt áramot termel naponta, ami egy amerikai családi ház napi energiaszükségletének elegendő mennyiség is lehetne.

A vízimalom működése viszonylag egyszerű. A  tutajra szerelt két tölcsérszerű kar segíti a vízfelszínén úszó szemetet a kerék felé irányítani, amit egy rugós gereblye kap el és tol rá egy mozgó szállítószalagra, ahonnan egy kukába sodródik a hulladék. Amikor a kuka megtelik, egy úszódokkra helyezik át a hulladékot, ahonnan pedig egy RESCO hulladékból energiát termelő üzembe viszik át feldolgozásra, itt választják le az újrahasznosítás szempontjából értékes szerves hulladékot is a többitől.

A folyamatosan forgó kerék a folyamatos mozgással oxigént juttat a vízbe, így javítja a halrajok élőhely- és a vízminőségét is. A vízimalom népszerűsége töretlen, a két év alatt a vízimalom lett az Egészséges öböl program egyik legfőbb turisztikai látványossága. 

Az Egészséges öböl programnak az öböl megtisztítása csak az egyik állomása, a végső cél az, hogy 2020-ra az öböl halászhatóvá és fürdőzésre alkalmassá váljon. 

Fotók: http://baltimorewaterfront.com/

A kaliforniai szárazságra való tekintettel a Volvo arra buzdítja az autótulajdonosokat, hogy egy hónapig ne mossák le a kocsijukat. 

A Volvo számításai szerint kb. 68 millió liter vizet lehetne megspórolni egy hónap alatt, ami egyenértékű 27 olimpiai uszodában található vízmennyiséggel. Egy autómosás elhagyásával 10 WC-öblítésnyi vizet lehet nyerni.

Aki kapcsolódik a programhoz, az kap egy utalványt, amit egy újrahasznosított vízzel működő autómosóban tud felhasználni.

 A "#DrivingDirty" program ötletgazdája Steve Hinkle, a GM Volvo San Diego elnöke nem szeretne ezen a ponton megállni, a teljesen víztelen megoldásig szeretné eljuttatni a kampányt. Hinkle számításai szerint saját akciójával 408 000 liter vizet spórolt meg.

A Volvo a közösségekre épít, vagyis aki kapcsolódik a kampányhoz, az valamilyen formában kitűzővel, #DrivingDirty hashtaggel kifejezésre juttatja, hogy részt vesz a kampányban. A következő lépésben pedig bevonja a családtagokat, barátokat is a programba.

A föld felszínén található  vízenergia hasznosítására legalkalmasabb folyóvizeket maximálisan kihasználják a rájuk épített erőművek. Jellemzően ezek a vízerőművek grandiózus építmények, hatalmas kapacitással bírnak, és nagy, magas vízhozamú folyókra épültek.

A napjainkig még kiaknázatlan, eddig - elsősorban alkalmas eszköz hiányában - a vízenergia hasznosítására alkalmatlan folyóvizeket tehetik hasznossá az Aquakin német vállalkozás környezetbarát minivízerőművei. 

A cég legkisebb herkentyűje a Blue Freedom a turisták nagy kedvencévé válhat. A Blue Freedom a folyóvizek energiájából állít elő áramot és USB-porttal csatlakoztatható eszközöket képes energiával feltölteni. A félkilós kenyér súlyát sem elérő, kis rotorlapátokkal működő mobilgenerátor kis helyen elfér, könnyen hordozható, és alkalmazása sem igényel szaktudást. 

Mindössze arra kell figyelni, hogy az eszközt egy legalább 15 centiméter mélységű patakba tegyük bele, és teljesen lepje el a víz. A víz sodrása következtében a kis mobilgenerátor feltöltődik. Ez a kis független, decentralizált energiaellátó egység alkalmas mobiltelefonok, iPadek és LED-lámpák feltöltésére is. 

A cég másik, nagyobb teljesítményű mini lineáris vízerőművét a kifejezetten lassú, sekély vizű folyók energiájának kihasználására dolgozták ki. Az évente 160 000 kWh áramot is termelő, örvényelvű vízerőmű már 30 centiméter alacsony mélységű vízben is alkalmas áramtermelésre. A könnyen hordozható és karbantartható erőmű hasznos kiegészítő energiaellátó egység lehetne a kis települések számára. 

A cég harmadik innovációja a csőturbina, amivel a csövekben, a városainkat behálózó vízvezetékben folyó szenny- és ivóvíz energiáját hasznosíthatná. Mivel az Aquakin az eddigi gyakorlatban elterjedt, szennyező olajos kenésű turbinák helyett vízzel "olajozott"  turbinákat alkalmaz, így nem okoz vízszennyezést. 

A kis vízi erőművek másik környezetvédelmi hozadéka, hogy védi a növény- és állatvilágot. Az örvényelven működő vízerőművek a vízfolyások azon részén is oxigéndús életfeltételeket biztosítanak,  ahol rosszabb a víz oxigénellátása, mint például a víztározók szélén. Így ott is lehetővé teszik a halak vonulását. 

Fotók: Aquakin

Az UNEP Globális Szennyvíz-kezdeményezés (UNEP’s Global Wastewater Initiative), az Egyiptomi Környezetvédelmi Minisztérium és Olaszország együttes támogatásával a "Holding Company for Water and Wastewater" egyiptomi szervezet kétéves szennyvíz-újrafelhasználási kísérleti programot valósított meg Egyiptom nyugati régiójában, Gergában. A projekt célja, hogy leteszteljék a szennyvíz újrahasznosítási lehetőségeit a mezőgazdaság, az erdészet és az agro-üzemanyagtermelés területén.

Egyiptom a gyors urbanizáció és gyors ütemű népességnövekedés miatt egyre kényszerűbb helyzetbe kerül, hogy új, alternatív megoldásokkal biztosítsa a lakosság megnövekedett vízkeresletét és energiaigényét.

A felmérések szerint az országban évente keletkező szennyvízből kb. 7 milliárd köbméter tisztított szennyvizet lehetne nyerni évente. Az így megtisztított vizet növények öntözésére és biomassza előállítására lehetne felhasználni. Az eljárással hozzá lehet járulni a környezeti és földrajzi előnyök optimális kihasználásához, a vízhiány és a talajerózió csökkentéséhez, a tisztított levegő növekedéséhez.

A szennyvíz újrahasznosításának teszteléséhez, Egyiptom egyik szárazabb régióját választották ki, az ország olyan részét, ahol a lakosság megélhetése közvetlenül a mezőgazdasághoz kapcsolódik. A 2,5 hektáros kísérleti telepet az ország nyugati részén, Gergában építették ki. A terv megvalósításához a talaj minőségéhez megfelelő növényeket választottak, és olyan helyet kerestek, ahol megfelelő mennyiségű vízkészlet állt rendelkezésre a beruházáshoz.

Az első ütem végén a füge-, olajbogyó-, gránátalmafák, a napraforgó és a hibiszkusz betakarított terméseinek morfológiai szerkezete azt mutatta ki, hogy a tisztított szennyvízzel – csepegtető öntözőrendszer használatával – locsolt növények termései egészségesek és normális fejlődési növekedést mutatnak.

A talaj minőségének és a fémtartalom sűrűségének változását rendszeres kémiai vizsgálatokkal, mikroelemzésekkel követték. Az eredmények azt mutatták, hogy a kezelt szennyvízzel öntözött, szinte sivatagos területen biztonságos termelést lehet majd folytatni. A föld felszíne felett nőtt termések alkalmasak emberi fogyasztásra is, míg a felszín alatti gumók és gyökerek csak ipari feldolgozásra alkalmasak, például biomassza és üzemanyag előállításához vagy energiatermeléshez.

Egy friss tanulmány szerint a megtisztított szennyvízből a biogáz előállításához is hozzá lehetne járulni, amivel háztartások millióit lehetne ellátni.

A konkrét beavatkozásokon és közvetlen eredményeken túl a program közvetett pozitív hozadéka az új zöld munkahelyek kialakítása és a helyi közösségépítés is. A tisztított szennyvíz felhasználásával kezelt helyi fatermeléssel, feldolgozással és felhasználással csökkenteni lehet az ország biomasszaimportját, ezzel együtt pedig a fizetési mérleg hiányát is.

via: http://staging.unep.org/

Miért nem spórolunk a fürdővízzel, ha meg is ihatnánk? Az asztronauták fürdőzési szokásait megfigyelve tette fel a kérdést egy svéd mérnök, Mehrdad Mahdjoubi, hogy miért nem hasznosítja újra az ember a fürdővizét, például ivóvízként.
Az asztronauták az űrbázisokon azt a folyamatosan tisztított vizet isszák, amelyet a fürdővizükből nyernek. Erre az eljárásra alapozva dolgozta ki Mehrdad Mahdjoubi dizájncége az Orbsys Shower zuhanyzót. A környezetbarát tusoló már a fürdés ideje alatt megtisztítja az elhasznált vizet.

A lefolyóba beépített, nano- és mikrokapszulákból álló tisztítóberendezés megszűri az eltusolt vizet. A már megtisztított kristálytiszta vizet pedig, akár még melegen, a csapba pumpálja, így ivóvízként vagy fürdővízként is lehet hasznosítani. Mivel meleg, melegíteni sem szükséges. Mahdjoubi cége szerint a rendszer minden egyes zuhanyzásnál 90 százalékkal csökkentheti a víz- és 80 százalékkal az energiafelhasználást.
Az Orbsys tusolók alkalmazása elsősorban azokon a helyeken lesz ajánlatos, ahol nagy a vízfogyasztás, például tornatermek, öltözők, edzőtermek és sportcentrumok. De ha azzal számolunk, hogy egy átlagos háztartásban 5 perc tusolás alatt 70 liter víz, vagyis egy 4 családos háztartásban naponta 280 liter víz is elfolyhat, a családi háztartásokban is elképzelhető a technológia alkalmazása.

A világ február másodikán ünnepelte a vizesélőhelyek világnapját. Az egészséges vizesélőhelyek nemcsak a változatos és gazdag élővilág szempontjából, de az ivóvíz miatt is nélkülözhetetlenek.

A WWF regionális kezdeményezésben 2025-ig kétmillió hektár vizesélőhely állapotának javítását tűzte ki célul, összesen hat ország területén, a Dunán és mellékfolyóin. Az első ütemben több mint 6600 hektárnyi érintett folyószakaszon kezdték meg az összehangolt munkát osztrák, bolgár, magyar, román, szerb és horvát természetvédelmi szakemberek.
 
„Vizeink állapotának javítása a tiszta ivóvíz, az árvizek elleni védekezés és a szélsőséges időjárási eseményekhez való alkalmazkodásnak egyik kulcsa. Ezeket az előnyöket viszont csak akkor élvezhetjük, ha nem tesszük tönkre a folyóinkat övező változatos élőhelyeket” – foglalta össze Gruber Tamás, a WWF Magyarország vizesélőhely-védelmi programvezetője.

Az Ó-Dráva

Hat ország, több ezer hektár
 
A Duna vízgyűjtőjén több mint 6600 hektár vizesélőhely helyreállításához kezdett hozzá az elmúlt évben a WWF a Coca-Cola Alapítvány támogatásával, összesen hat országban.  Az eredmények még a következő években fogják gazdagítani az érintett osztrák, bolgár, magyar, román, szerb és horvát folyószakaszokat. A helyreállítási munkálatok eredményeként javulni fog a környezeti egyensúly, a tiszta ivóvízhez való hozzáférés, az időjárási szélsőségekhez való alkalmazkodás, és az árhullámok elleni felkészültség. 

Ó-Dráva
 
A munka itthon a Barcs közelében található több mint 10 km hosszú Ó-Dráva vízellátásának javítását célozza. A ritkaságnak számító holtág és a partjai mentén lévő ártéri erdők helyreállítása, több mint 150 hektárt érint. Ezen a területen egy tavaly kezdődött (és összesen négy évig tartó) magyar-horvát együttműködés kereteiben dolgoznak a WWF Magyarország és a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság szakemberei.

Erre fókuszál a WWF vizesélőhely-védelemi programja
 
A Dunát és mellékfolyóit számos veszély fenyegeti a vízgyűjtő különböző országaiban. A hegyvidéki területeken a vízerőmű-építési tervek jelentik a legfőbb kockázatot a szabadon folyó vízfolyásokra nézve. Kiemelkedően fontos, hogy a víznek, mint megújuló energiaforrásnak a kiaknázása ne okozza a folyóvizek természetes állapotának összeomlását.

Romániában és Bulgáriában a WWF kampányt indított annak érdekében, hogy jelöljenek ki olyan folyószakaszokat, ahol nem jöhet szóba a vízerő hasznosítása. A fellépés eredménye, hogy EU forrásokat a jövőben nem, vagy szigorú feltételek mellett lehet kis vízerőművek építésére fordítani.
  
A Duna alsó szakaszain, Romániában és Bulgáriában a tokfélék illegális halászata okozza a folyó gazdag élővilágának elszegényedését. A hatóság szakemberei számára tartott tréningnek köszönhető, hogy az elmúlt időszakban 4 tonna illegálisan kihalászott tokféle húsát és 80 kg kaviárt lepleztek le az ellenőrzések során. A dinoszauruszok korából származó tokfélék fennmaradása érdekében kulcsfontosságú, hogy visszaszoruljon az illegális kifogások száma, és egyre inkább növekedjen a szaporodásra alkalmas élőhelyek nagysága.
 
Ugyanannyi vizet adnak vissza a természetnek, mint amennyit üdítőitalokra felhasználnak
 
A WWF és a Coca-Cola Company hét éves együttműködés keretében törekszik a Duna és mellékfolyói mentén található árterek és vizesélőhelyek helyreállítására Ausztria, Magyarország, Horvátország, Szerbia, Romána és Bulgária területén. Célunk, hogy 2020 végéig 53 km2 vizesélőhelyet állítsunk vissza, amely 12 millió m3 (4800 olimpiai úszómedencényi) víz megtisztításával válik az emberek és a természet hasznára.

A Coca-Cola Alapítvány 4,4 millió dollár értékben támogatja az együttműködést. „Az Élő Duna program a Coca-Cola Alapítvány által támogatott legnagyobb európai program. A WWF-fel több, mint hét éve dolgozunk együtt vizesélőhelyek védelmén világszerte. Emellett 2020-ra vállaltuk, hogy ugyanannyi vizet adunk vissza a természetnek, mint amennyit italaink palackozásához felhasználunk” – mondta Pogány Éda, a Coca-Cola HBC cégcsoport fenntarthatósági kommunikációért felelős vezetője.