"Ki a Duna vizét issza, saját vizét issza vissza", Karinthynak tulajdonítják a régi bökverset, amely 1946-ban született, és eredetileg az egyik híres bu-dapesti fürdő neve szerepelt benne. Bizonyos szempontból ma már sokkal jobb a helyzet, hiszen a víztisztító technológia rengeteget fejlődött az el-múlt évtizedekben. Máig nem tud azonban teljes körűen elbánni egyes molekuláris szennyezőkkel, mint például a vizelettel a vízbe jutó fogam-zásgátló-, gyógyszer- és kábítószermaradványok, illetve a talajból bemosódott mezőgazdasági vegyszerek, ásványi eredetű anyagok vagy toxikus fémek (pl. arzén).
A világméretű problémára az angliai Surrey Egyetem kutatói ajánlanak hatékony és környezetbarát megoldást: kimutatták, hogy az új típusú kalix[4]arén szupermolekula azonosítja és megköti a vízben lévő szennyezőanyagokat. (A kalixarének olyan kehely alakú molekulák, amelyek gazdaként képesek vendégmolekulákat elfogadni.)
A kutatást vezető Danil de Namor professzor szerint az újfajta receptormolekula működésének azonosításával megnyílt az út, hogy szelektíven eltávolítsák az ivóvízből a szennyezőanyagokat. "Végre megtudhatjuk, pontosan mi is van a vízben, és mindenki számára elérhetővé válik a tiszta ivóvíz", mondta de Namor az egyetem közleményében.
A kutatás azt is lehetővé teszi, hogy a molekulára alapozva kifejlesszenek egy hordozható készüléket, amellyel a helyszínen lehet elemezni a vízmintát, nem kell azt laboratóriumba szállítani. Az eredmény iránt máris akkora az érdeklődés, hogy az egyetemi tanulmány április 10-i megjelenése után azonnal két nemzetközi gyógyszervegyészeti konferenciára is meghívták a kutatókat előadni.
Ami a magyarországi, pontosabban a budapesti helyzetet illeti, a Fővárosi Vízművek (szerző és dátum nélküli) közleménye szerint megnyugtató, hogy nem találtak kimutatható mennyiségű gyógyszermaradványt az ivóvízben. A publikáció ugyanakkor számos kérdéssel nem foglalkozik (új típusú molekulák azonosításának és semlegesítésének lehetősége, többféle molekula hatásának összeadódása, hosszú távú kockázatok stb.)
Az Élet és Tudomány folyóirat weboldalán megjelent, Gyógyszer-maradványok a Dunában című, Záray Gyulával készült interjúban az olvasható, hogy a mai szennyvíztisztítási technológia nem képes teljes mértékben kiszűrni az ivóvízből a veszélyes molekulákat.
2004-es és 2005-ös európai vizsgálatok szerint egyébként a fogamzás-gátló-maradványoknál sokkal több fájdalomcsillapító és gyulladásgátló, illetve antiepileptikum komponens és zsíranyagcsere-szabályzó-, illetve kontrasztanyag van a vízben.
Itt olvasható a Magyar Hidrológiai Társaság 2015-ös vándorgyűlésének egyik előadása Várszegi Csaba tollából, amelynek fontos gondolata, hogy a gyógyszergyártóknak már a fejlesztés során figyelembe kéne venniük, hogy a termékük hulladékként ne okozzon később problémát, illetve hogy a lakosság ne a csatornába öntse a feleslegessé váló gyógyszert – évente 20 tonna gyógyszer kerül a Dunába.
0 
