Igazi évkezdő, más településeknek és innovátoroknak is lendületet adó programmá válhatna a mosonszolnoki MIHE és a Retextil Alapítvány együttműködéséből létrejövő alkotás.

A Mosonszolnoki Ifjúságért Hagyományőrző Egyesület (MIHE) kezdeményezésének köszönhetően a település lakói újrahasznosított textilanyagokból megvarrták, horgolták, fötörték a település térképét, az ország első faluszőnyegét.

A mindenki maga kreálta, saját részekből egy 3x4 méteres nagyságú, Magyarországon ez idáig egyedülálló művészeti alkotás állt össze. A textiltérképen több mint 60 fő dolgozott, a legkisebbektől (3 éves) a legidősebbekig (83 éves). Igazi közösségformáló tevékenység.

A Retextil műhelyt 15 éve Thiesz Angéla hozta létre, akinek szeme előtt a műhely megalapításakor a környezettudatosság, a helyi munkaerő és a helyi alapanyagok felhasználása lebegett.

A műhelyben mintegy 40 megváltozott munkaképességű foglalkoztatott dolgozik, és - ha a közvetett elektromosenergia-felhasználást (például villany- vagy hűtőhasználat) nem vesszük figyelembe-, az alkotómunka elektromos energia felhasználása nélkül történik, gyakorlatilag zéró hulladéktermeléssel. Ez a harmadik évezred küszöbén, egy olyan világban, ahol évente több tízezer ruhadarab válik kidobott szemétté, kivételesnek mondható. Miközben egy 1000 fős település ruhahulladéka megközelítőleg tíz halmozottan hátrányos helyzetű embernek adhatna munkát.

A mosonszolnoki faluszőnyeg megalkotásakor találkoztak a megrendelő, a szakértő és a közösség szándékai. A faluszőnyeg alapjait a pécsi műhelyben készítették kb. 1000 munkaóra alatt, ami az alapként szolgáló, fekete vászonanyag megvarrását, a település utcakontúrjának textilre varázslását, az utcarendszer meghorgolását és a mosonszolnokiak 3 napos tanítását jelentette, amikor a programban részt vevők megtanulhatták a retextil varrásának alaptechnikáját és a retextilszál készítésének módját. A helyi alkotók ezután a papírokra megrajzolt épületeket és telkeket horgolták-varrták össze, míg a keretként szolgáló szántókat a Retextil Műhely munkatársai készítették el. Az utcákat fekete vászonanyagból készítették, a szántók egy része hurkolással készült, a háztömbök pamutból kötve-horgolva, néhol csomózva és szálra hurkolva készültek.

A faluszőnyeg elkészítéséhez szükséges körülbelül 100-150 ruhát a település lakói és a közintézmények adományozták.

A program szépsége nemcsak az anyag újrahasznosításában rejlik, hanem abban is, hogy a faluszőnyeg létrehozása tökéletes példája a helyi anyag, helyi ember, közös alkotás, közösségi tér, közös alkotótér, alkotó közösség, kulturális közösség és az önkéntesség együttesének, ami tökéletesen illeszkedik a Retextil Műhely filozófiájához. A közös munka alatt fokozatosan bontakozott ki egy - egy porta, telek, ház és az ott lakók története, amelyek átvitt értelemben "belehorgolódtak" a szőnyegbe.

Hogy mi lesz a szőnyeggel, az egyelőre még nyitott kérdés. A 12 négyzetméteres alkotásnak olyan helyre van szüksége, ahol mind a település lakói, mind a településre érkezők nézegethetik a markáns, kortárs közösségi művészetnek ezt az ékes példáját.

Eddig nem látott, és a mai formájában turisták és újságírók által sem látogatható helyre kalauzol bennünket Arkadiusz Podniesinski lengyel fotográfus.

Podniesinski ez év szeptemberében engedélyt kapott arra, hogy belépjen a 2011-es fukusimai nukleáris katasztrófa területére.

A Fukusima Daiicsi atomerőmű 2011. március 11-én a tóhokui földrengés és az azt követő cunami romboló hatásai következtében súlyos nukleáris katasztrófa helyszíne lett. A földrengés utáni napokban a katasztrofális helyzet fokozódott, három reaktorban teljes zónaolvadás történt, és négy reaktorblokk szerkezetileg károsodott. Az erőműből nagy mennyiségben kikerült radioaktív anyagok több tíz kilométeres távolságban beszennyezték a környezetet. A területet a nemzetközi nukleáris eseményskála szerint 7-es fokozatú, legsúlyosabb katasztrófák helyszínei közé sorolták. A katasztrófa helyszínéről mintegy 160 000 embert evakuáltak, és több mint 120 000 ember a mai napig nem tért vissza a veszélyeztetett állapotok miatt, a folyamatos fertőtlenítési és ártalmatlanítási munkák ellenére sem.

A Greenpeace állásfoglalása szerint a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség ez év szeptemberében azt propagálta, hogy a robbanás következtében felszabaduló radioaktív sugárzásnak „nincsenek érezhető egészségügyi következményei", miközben a CNN-en pár nappal ezelőtt jelent meg a hír, hogy Japán egészségügyi minisztere bejelentette, hogy az erőmű egy korábbi alkalmazottjánál, a szennyezett területen végzett munkához kötődő rákos megbetegedést diagnosztizáltak. 

A harmincas éveiben járó leukémiás férfi 2012 októberétől egy éven keresztül dolgozott az erőműhöz tartozó területen. 

A katasztrófát követően, 2011 augusztusától több mint 45 000 munkást vett részt a baleset utáni takarításokban. Eddig tíz veszélyességi kérelem érkezett a hivatalos szervekhez, amiből három esetben folynak a vizsgálatok.

Podniesinski utazásának az volt a célja, hogy a média és a kormánypropaganda befolyásolása nélküli elfogulatlan, objektív véleményt mutasson a nagyvilág számára, és felhívja a figyelmet az ember felelőtlen viselkedésének következményeire, mindezt úgy, hogy a piros és a narancs zónába ő sem kapott belépési engedélyt.

Podniesinski a mintegy 20 km-es tiltott zónába bejutva filmes hangulatú apokaliptikus állapotokat idéző környezettel találkozott. Az ürességtől kongó Futaba, Namie és Tomioka szellemvárosok még mindig félelmetes módon ábrázolják a tragédiát. Miközben a természet egyre markánsabban hódítja vissza a tájat.

Fotók: Arkadiusz Podniesinski

Javában zajlik az Ökoindustria kiállítás, ahol a tiszai PET-kalózok tökéletesen szembesítik az embereket a folyóba sodródott, elhagyott tárgyaikkal. 

Az Ökoindustria szakkiállításon innovatív környezetvédelmi technológiák és szolgáltatások bemutatására van lehetőség. Többek között környezetvédelemmel, energiahatékonysággal, ökoépítészettel és megújuló energiával foglalkozó szervezetek, vállalkozások számára teremt bemutatkozási lehetőséget. 

A PET-kalózok, akik nyaranta önkéntesen gyűjtik a Tiszába került PET-palackokat, az idei szakkiállításra hulladékrégészeti expedícióval érkeztek. Az évek alatt a földbe rétegződött szemétfalat Zsurk község közelében találták.

Ennek a szemétfalnak egy részletét és más a folyóban talált tárgyakat – cipőket, babákat és egyéb használati tárgyakat – lehet megnézni a PET-kalózok által összeállított remek kiállításon. 

Ökofalu, biofalu és önfenntartó falu. Három elnevezés, ami szinte ugyanazt a működési formát sejteti, de mégis valami mást takar. Ami biztos, hogy bármelyik típusba is sorolja magát a település, mindegyik formának az alapja a közösség, a közösségi tervezés, a közösségi együttműködés.

Magyarországon egyelőre 10-20 önfenntartó település működik.

Amíg az ökofalvak többsége önfenntartó, addig az önfenntartó falvaknak csak egy hányada ökofalu.

Az önfenntartó ökofalvak közé soroljuk a rekreációs célból is ismertebbeket, mint Gyűrűfű, Visnyeszéplak, Márihalom stb. Ezek a falvak többnyire nem a már ott élő lakosságra, hanem a közös cél érdekében a kiszemelt településre költözött erős közösségi identitású lakosságra épülnek.

Az északkelet-magyarországi, szatmári-beregi és zempléni települések önfenntartásra törekvése többnyire a települési önkormányzat gazdasági, politikai rendszerbeli ellehetetlenülésének, hátrányos infrastrukturális helyzetének és negatív társadalmi, népességi mutatóiknak, a fennmaradási, megélhetési vágynak köszönhetőek.

Az önfenntartás azt jelenti, hogy az adott település, a helyi önkormányzat vezetésével, mint közösség vezetővel, irányítóval a helyi természeti, gazdasági feltételeket, emberi erőforrásokat kihasználva önellátóvá válik.

Azok a falvak, települések, amelyek, a fentebb megfogalmazottakon túl még környezettudatos, fenntartható ökoszisztémát alakítanak ki, fenntartható technikai eszközöket használnak a megélhetéshez, azokat ökotudatos (önfenntartó) falvaknak nevezzük.

Önfenntartó települések

Az ország legismertebb önfenntartó települései az északkelet-magyarországi, hátrányos, halmozottan hátrányos helyzetű településein találhatók. Az önfenntartásra törekvésnek a települések társadalmi adottságai (határ menti település, kedvezőtlen mezőgazdasági struktúra, összeomlott (könnyű)ipar, kedvezőtlen foglalkoztatási szerkezet, munkanélküliség) az alapja.

Rozsály

Az egyik legismertebb önfenntartó település az ukrán-román határ mentén található Rozsály. A pozitívan értelmezett "józan paraszti gondolkodásra és gondoskodásra" épülő működés motorja az önkormányzat - mint ahogy a legnagyobb foglalkoztató is - és maga a polgármester, Sztolyka Zoltán. (Sajnos nem tudtuk elérni telefonon.) A faluban az a cél, hogy megtermeljék, ami megtermelhető, a helyi munkaerővel végezzék el azt a munkát, amit helyiekkel helyben el lehet végeztetni. A megtermelt javakból pedig ellátni a helyi intézményeket. A 90 hektáron működtetett szociális földprogramra épül a falu foglalkoztatási és önellátó programja. 

Az önkormányzat a lakosság részére szociális jellegű szolgáltatásként állatokat tart (sertéseket, pónilovakat), szociális fürdőt és mosókonyhát működtet. Az "Adj egy méter esélyt” programjuk fontos eleme a jóléti (szociális) bolt, ahol a helyi gazdák közvetítői haszon nélkül árulják termékeiket.

Rozsálytól nem messze, ott, „ahol a kurta farkú malac is túr”, avagy a Túr folyó mentén található Túristvándi.

Túristvándi

Túristvándi önfenntartó programja hasonló a rozsályiakéhoz. A programot abból az alapelvből indították el, hogy vajon mennyi az a jövedelem, amit a családok megkapnak, megtermelnek, és ebből mennyi lehet az, amit meg tudnának tartani. Az önkormányzat állattartó telepén és az önkormányzat termőföldjein a közmunkások által elvégezett munka felett lehetőséget ad a családoknak, hogy önkormányzati földeken termeljenek, például uborkát.

A termeléshez szükséges vegyszereket, vizet, gépeket az önkormányzat biztosítja, viszont a fizikai munkát az adott család vállalja. Így például a mostani uborkaszezonban, a leszedett uborka vagy értékének 40%-a családoké lesz, 60%-át az önkormányzat értékesíti vagy hasznosítja. A kidolgozott modelljük fontos része, hogy a lakosságtól megkapják azt a bizonyosságot, hogy a családok a szükségleteiket helyi termékekkel elégítik ki, avagy a termelők biztosan számíthatnak a helyi felvevő piacra (is). Hasonlóan Rozsályhoz, az önkormányzati tulajdonokhoz tartozó területeken megtermelt növényekből és tartott állatokból biztosítják az önkormányzati intézmények ellátását.

Az önfenntartó programjuk egy új sikeres lépésének tűnik a falupiac kialakítása. Ezekben a falvakban nem működött önálló piac, mint a nagyobb városokban, egymás között működött a "házalás", tej, tojás, állateladás, de piac nem volt. Ezzel az új lehetőséggel próbálja az önkormányzat elősegíteni a közvetítői haszonmentes kereskedelmet.

Komlóska

Komlóska az a település, amely átmeneti jegyeket őriz a fenntartható ökofalu és a fenntartható falvak között. A kedvelt turistaközponttól, a"Hutáktól" délre, a többségében ruszinok (ruszok) lakta település a II. világháború után infrastrukturális, "munkahelyhiányos" település lett. A történelmi, politikai és gazdasági okokból eredő megélhetési nehézségek miatt a munkaerőképes lakosság nagy része elköltözött a faluból. Ezt az állapotot fokozta, hogy fokozatosan csökkent a helyi önkormányzati normatíva, sőt voltak olyan évek is, amikor ez az érték egyenlő volt a nullával. A polgármester 2008-ban vezette be az adózási szabályok betartása mellett, hogy elengedi az önkormányzati adók nagy részét, abban az esetben, ha egy vállalkozás Komlóskára helyezi telephelyét vagy székhelyét. Így azok a vállalkozások, amelyek Komlóskára költöztek, mentesültek az iparűzési, az építmény-, az idegenforgalmi és a kommunális adó alól. Mondhatni adóparadicsomi állapotot teremtettek a vállalkozások számára. Mára 200 vállalkozás van a településen, amelyek a súlyadó befizetésével is jelentős bevételhez juttatják az önkormányzatot. A program működik mind a vállalkozók, mind az önkormányzat szempontjából. Az ide költözött vállalkozások jelentős összegeket takarítanak meg, életképesek maradnak, nem mennek csődbe, és nem utolsósorban nem hagyják el az országot. 

Az adózási kiskapu érdekes eredményeket is teremt a településen, például igen magas lett az 1 főre jutó kamionok száma. A vállalkozások az adónemek közül a súlyadót fizetik, és így is jelentős bevételt generálnak a település számára.

Az adózási program bevezetése és megszilárdítása után az önfenntartás vált az önkormányzat feladatává. A közmunkaprogram kihasználásával az önkormányzat földjein zöldségeket, gyümölcsöket termelnek, amelyeket a közétkeztetésben használnak fel. A fával fűtött intézmények számára a tüzelőt a dolgozók gyűjtik össze. Komlóskán lehetett először hallani a közpálinkáról és a közlekvárról, amit a falu gyümölcseiből főznek.

A sokáig a termelésből kivont földek tökéletesek a biotermelésre, a visszaállított gyepterületek pedig kiváló gyógynövénytermőhelyek. A növénytermesztéshez vetőmagot is adnak a lakosságnak, az önkormányzati gépekkel pedig segítik a talaj előkészítését. Az állatállomány számának növelését úgy oldották meg, hogy családokhoz 50-200 db csirkét is juttattak, amihez megfelelő takarmánymennyiséget is adtak. A juttatásért cserébe a közben megnövekedett állatállomány 50%-át visszaszolgáltatja a család.

Mára a település egy hagyományaiban élő önfenntartó ökofalu, ahol nincs (statisztikailag biztosan) munkanélküliség.

A cikket az Expo Milano 2015. támogatta.

A Canon és a Getty Image elérhetővé tett tíz olyan ikonikus fotót, amelyek az elmúlt évtized folyamatait nemcsak dokumentálták, hanem azokra hatással is voltak.

A fotók közül öt különös erővel hatott a világ globális problémáinak alakulására.

2009 augusztusában Toby Smith beépített nyomozóként vett részt egy madagaszkári expedíción, aminek az volt a célja, hogy bizonyítékokat gyűjtsenek a Masoala Nemzeti Parkban folytatott illegális fakitermeléssel kapcsolatban. Toby két héten keresztül, egyedül térképezte fel a védett rózsafa nyomait a Masoala esőerdőben.

Képei súlyosságát az is fokozta, hogy fotódokumentációjával nemcsak a pusztításra, hanem az összetettebb problémára kívánta felhívni a figyelmet. Bemutatta a családjaik ellátását biztosítani próbáló favágók könyörtelen életkörülményeit, és próbálta a "fabiznisz" végén álló üzletembereket is szembesíteni a probléma lényegével.

A fotódokumentáció és a megjelent vizuális tartalmak segítették végül hozzá az amerikai szövetségi hatóságokat az illegális kereskedelemben érintett nemzetközi vállalatok leleplezéséhez és a fabeszerzések elszámoltathatóságának és átláthatóságának növeléséhez.

Az expedícióról készült film trailerét itt lehet megnézni.

Marco Di Lauro az UNICEF-fel együttműködve készítette a Lógó húsok című fotósorozatát. A fotódokumentáció a nyugat-afrikai Nigert érintő súlyos élelmiszerválságra szeretné felhívni a figyelmet, amely során a húskereskedők az éhínséget kihasználva már korábban elhullott állatok tetemét vásárolják meg minimális fizetségért szegény farmerektől. A megvásárolt döglött állatok húsát helyben megfőzik, majd eladják a nigeri piacon.

A Dali szürreális festményeit idéző fotó több millió dollárt hozott az UNICEF-nek, amit a nigeri emberek támogatására szántak.

2010-ben a Richter-skála szerinti 7-es erősségű földrengés rázta meg Haitit, amely következtében az ország népességének tizede meghalt.Jonathan Torgovnik a GEO magazin megbízásából készített fotódokumentációt Port-au-Prince-ben, az egyik legnagyobb pusztítást elszenvedett településen. A fotóriporter felvételén egy csapat fiú egy megrongálódott ház tetején, zsebkendőnyi területen hatalmas koncentrációval focizik. Ez a pillanat a fotós olvasatában az emberi kitartásról és egy sok megpróbáltatást megélt város lakóinak hatalmas erejéről beszél.

Brent Stirton 2011-ben a National Geographic megbízásából az állatok gyógyszer-feketepiacon való felhasználását kutatta. Ebben az időszakban készítette azt a fotót, amelyen az egyik utolsó fehér orrszarvút folyamatosan négy fegyveres őr őrzi. 2011-ben kezdett előtérbe kerülni a rinocéroszszarv-kereskedelem. Brent rengeteg felvételt készített az orvvadászok által megkínzott, szarvuktól megfosztott, majd magukra hagyott állatokról. A fényképen látható fehér orrszarvú az akkor még élő utolsó hat állat egyike volt, a faj utolsó hím példánya.

A fényképész a fotókkal nemcsak az arroganciára, a kegyetlenségre és az emberiség önzésére hívta fel a figyelmet, hanem megpróbálta érzékeltetni – ezen a fotón különösen –, hogy lehetséges ember és állat között is kölcsönös tiszteleten alapuló kapcsolat. Megrendítő mindemellett a fotós által felvetett gondolat, hogy milyen érzés lehet egy faj utolsó példányaként jelen lenni a földön. A felvétel hatalmas gyorsasággal terjedt el a földön, bizonyítva, hogy több millió ember még mindig törődik a természettel.

Ha nem is természeti vagy környezeti problémára hívja fel a figyelmet, aktualitása miatt mégis említésre méltó Dan Kitwood fényképe, amin épp négy pakisztáni menekült érkezik Törökországból Görögországba.

Ez a felvétel egyike volt azoknak az első fotóknak, amelyek tudatosították az emberekben és a hivatalos szervekben a bevándorlással kapcsolatos problémát. Kos szigetére akkor már közel 30 ezer bevándorló érkezett. A fotográfus a felvétel készítésének hajnalán egy dingiken érkező értékes rakományra várt, mikor ez a négy életerős pakisztáni férfi sugárzó arccal partot ért.

Az elmúlt hetek eseményeinek ismeretében a fotókészítője jogosan tette fel a kérdést: vajon mi vár ezekre a férfiakra, valóra válnak-e vágyaik?

A föld 7 legszebb naperőművei közé sorolják az új-kaledóniai szigetvilág legnagyobb szigetén, a Grand Terrén felépített solarparkot. Az építő Conergy Australia cég a szív alakú napelemfarmmal küldött egy jelképes üzenetet a világnak, hogy itt az ideje jobban megszeretni a napenergiát.

A szív alakot a szigetvilágban található „couer de Voh” szintén szív alakú mangroveerdője ihlette. A közel 4 hektárnyi területen, mintegy 7888 napelemből álló, 2 megawatt teljesítményű naperőmű 750 otthon számára nyújt majd elektromos áramot. Az Új-Kaledónia szívének is nevezett erőművet ebben a negyedévben kezdik használni, amellyel várhatóan közel 2 millió tonna káros anyag kibocsátásától mentesítik a szigetet és a földet.

A fával beültetett területek évente 1-8 életet mentenek meg minden városban egyebek közt azzal, hogy csökkentik a legveszélyesebb, 2,5 mikronnál kisebb szállópor mennyiségét. Milyen fát ültessünk?

A légszennyezettség világszerte évente 2,5 millió évetet követel, ebből 2,1 milliót a szállópor-szennyezés. A városban élő fák képesek kiszűrni a levegőből a szállópor (korom, füst, por, kosz) legkisebb szemcséit is, amelyek máskülönben bejutnak a tüdőbe, és egészségügyi panaszokat, kritikus esetben halált okoznak.

A közelmúltban elvégzett amerikai tudományos vizsgálatban tíz település légszennyezettségi mutatóit elemezték, és kiderült, hogy Atlantában a parkok évente akár 71 tonna finomport is képesek megkötni. Öszehasonlításul: Atlanta lakossága negyede Budapestének, a népsűrűség 1416 fő négyzetkilométerenként, míg területe 65 százaléka a magyar fővárosénak, amelynek népsűrűsége 3305 fő négyzetkilométerenként. Atlantában épp annak köszönhetően kiemelkedően hatékonyak a parkok, mert jelentős a városban a zöldterületek aránya.

A kutatás csak a fák szállópor-megkötő képességét vizsgálta, tehát az egyéb légszennyező anyagok, például a nitrogén-oxidok vagy kén-dioxid csökkenő arányát nem. A vizsgálat szerint a parkok a PM10-nek nevezett, 10 mikron körüli szemcseméretű szállóporból lényegesen többet kötöttek meg, mint a 2,5 mikronos finomporból, ám utóbbi harmincszor, de akár ötvenszer veszélyesebb az egészségre, mert mélyebben képes lejutni a tüdőbe.

Egy korábbi brit kutatásból kiderült, hogy a vizsgálatban szereplő alanyok kevesebbet stresszeltek és elégedettebbek voltak az életükkel, amikor park mellett vagy más zöldterület szomszédságában laktak. A zöldövezet a házassághoz képest harmadannyival, a teljes munkaidős foglalkoztatottsághoz képest tizedannyival növeli az egyén jóllétét.

Minden városi fa hozzájárul ahhoz, hogy lakókörnyezetünk levegője tisztább és egészségesebb legyen, egyúttal az árnyékolással csökkentik a légkondicionálási igényt nyáron, továbbá élőhelyet teremtenek a városlakó állatfajoknak, rovaroknak, madaraknak, kisemlősöknek. Ami a fák összességében mért kedvező hatását illeti, Amerikában kiszámolták, hogy minden dollárhoz képest, amit faültetésre fordítanak egy településen, a nagy fák 1,92 dollárt, a közepesek 1,36 dollárt, a kis fák 1,00 dollárt térítenek meg "environmental benefits", azaz környezeti haszon formájában. (Ebbe például az is beleszámít, hogy a fával beültetett utcákban az ingatlanok 3-7 százalékkal többet érnek, mint a hasonló ingatlanok fasor nélkül.)

Az ablak elé ültetett fa lombja nyáron a napsugarak 70-90 százalékát nem engedi tovább az ablakhoz, ez az árnyékoló hatás 10-30 százalékkal csökkenti a lakás hűtésére fordított energiaigényt, áll a Colorado Egyetem összefoglalójában. Mivel a burkolt (aszfaltozott, térkövezett) járda elnyeli a napsugarak 50 százalékát, és visszaveri a sugarak 40 százalékát, jelentős hősugárzó hatása van. Amennyiben a fával nem az ablakot, hanem a járdát árnyékoljuk, úgy is jelentősen csökkentjük a ház fölmelegedését. Azt is lehet, hogy a fát a járda és a ház közé ültetjük, így a lombozat elnyeli a burkolt felület hőkisugárzását. A fával beültetett utcák akár 4 Celsius-fokkal is hűvösebbek lehetnek, mint a fasor nélküliek. Érzékletes példája ennek a világ legszebb utcájaként emlegetett Rua Gonçalo de Carvalho a brazíliai Porto Alegrében. Az utcának saját honlapja is van. 

A világ legszebb utcája felülről (Fotó: Adalberto Cavalcanti)

A világ legszebb utcája alulról (Fotó: Adalberto Cavalcanti)

Faültetés előtt tegyük fel magunknak ezt a tíz kérdést, hogy a megfelelő fajtát válasszuk:

1. Milyen célt kell a fának szolgálnia: árnyékolás, légszűrés, zajcsökkentés, dekoráció, termés, talajkötés?
2. Kifejlett állapotában a lombja beleér-e a villanyvezetékbe, a gyökere szétveti-e a pince oldalfalazását vagy a csatornát?
3. Hogy fog kinézni kifejlett állapotában? Arányban lesz a szomszédos épületekkel?
4. Hány évbe telik, amígy eléri ezt az állapotot? A gyorsabban fejlődő fák hajlamosabbak a betegségekre, gyorsabban is pusztulnak el, gyakrabban kell cserélni őket.
5. Milyen fizikai jellemzői vannak az adott fajtának? Mekkorára nő? Lombhullató vagy örökzöld, milyen és mennyi termése van, illetve azok mennyire szemetelnek (például szentjánoskenyérfa, szeder)?
6. Elviseli a vidékünk éghajlati feltételeit?
7. Elég távol van a szomszéd telkétől, az úttól vagy a háztól?
8. Kifejlett állapotában mennyire vet árnyékot a házra?
9. Hogyan illeszkedik a kertbe? Hullat-e leveleket a medencébe vagy kerti tóba, beárnyékolja-e a konyhakertet vagy a virágágyást? Hogyan változtatja meg a talaj kémhatását a lehulló lonb?
10. Milyen különleges gondozást igényel?

„Szoktál lélegezni? Akkor muszáj védened a környezetet!” Így foglalható össze az Oscar-díjra jelölt Woody Harrelson mottója. A világhírű színész évtizedek óta vegetáriánus, egy hawaii ökofarmon él, és tizenöt év fejlesztés után most szalmaalapú papír gyártásába fogott.

Fotó: Rawtographer

Évente 3-6 milliárd fát vágnak ki világszerte a fakitermelő cégek. A nyersfa feléből papír készül, holott a technika ma már lehetővé teszi a teljesen papírmentes iroda működtetését. Ennek ellenére egyre több papír fogy, évente mintegy négyszázmillió tonna. Ez sem hosszú, sem rövid távon nem fenntartható, a Föld tüdejének nevezett erdők pusztulását okozza.

Woody Harrelson éppen ezen próbál változtatni – talán közrejátszik ebben neve, hiszen a wood angolul fát jelent. A színész főleg az erdőirtás elleni politikai kampányokban vállal szerepet, de úgy érzi, a környezetvédő szervezetek nem képesek hathatós eredményeket elérni. „Az egyik helyen sikerül leállíttatni a favágókat, akik a másik helyen folytatják” – mondta a Time magazinnak. 

Ezért a probléma gyökerénél kereste a megoldást, méghozzá a papírgyártáshoz használt anyagban. Így lett egyik alapítója a kanadai Prairie Pulp and Paper vállalatnak, amely a papírgyártáshoz 80 százalékban szalmát használ, és 20 százalékban fát, de az is fenntartható és felelős erdőgazdálkodásból (FSC) származik. 

Az Egyesült Államokban a Staples irodaszer-ellátó hálózat forgalmazza a Step Forward Papernek elnevezett újfajta papírt: ebből két doboznyi ment meg egy fát a kivágástól. A gyártás a költségek miatt egyelőre Indiában zajlik, ami a szállítás szén-dioxid-lábnyomát figyelembe véve nem túl szerencsés; ha felfut az értékesítés, akkor az USA-ban is üzemet nyitnak.

Hiver't-Klokner Zsuzsanna

Azt, hogy valaki idősebb huszonötnél, mi sem jelzi jobban, mint hogy egy dobozban több tucat régi magnó- és videókazettát őrizget, illetve olyan „ezeréves” floppykat, amelyeket már semmivel nem tud beolvasni. Néhány művész megmutatja, hogy miként lehet ezeket a technológiai fosszíliákat újrahasznosítani – analóg kiselejtezés helyett megőrizni a digitális örökkévalóságnak.

Erika Iris Simmons 2008-ban alkotta meg első képét: egy kupac letekert magnószalagról Jimi Hendrix bongyor hajára asszociált, és a gondolatot némi ragasztó segítségével tetté alakította.

Folytonos kísérletezgetés következett, kipróbálta a szupernyolcas filmet is, mint azt az Audrey Hepburn című alkotása is mutatja.

De más klasszikusok is megmozgatták a fantáziáját, így az 1994-es Ponyvaregény - a videószalag vált alapanyaggá.

Nem állt meg, készített már képet bankjegyekből, kártyákból és kottából is.

Jelenleg egy általános iskolai tanároknak szóló kézikönyvön dolgozik, amely az újrahasznosított művészetről (recycling art) szól.

Alyce Santoro a buddhista imazászlóktól nyerte az ihletet: ahogy a szél meglibbenti őket, közvetíti is a kis színes zászlókra írt imádságot az ég felé. Santoro 50 százalék műszálból és 50 százalék magnószalagból szövi „sámánruháit”.

A Sonic Fabric (hangzó kelme) elnevezésű különleges textilt egy magnófejjel végigsimítva a ruha megszólal, a művész szerint „gurgulázós hangon, mintha a víz alatt hallanánk” az eredeti felvételt.

Noha a ruhák a hétköznapi viseletet nem bírnák ki, ezért csak kiállítások tekinthetők meg, Jason Mraz a 2010-es Grammy díjátadón egy magnószalagból szövött Sonic Fabric nyakkendőt viselt. 

Nick Gentry szerint az ő módszere közelebb hozza a művészt, a nézőt és azt, aki az alapanyaggal hozzájárult a műalkotás elkészítéséhez.

Jelesül felajánlotta egy régi floppyját, fotónegatívját vagy röntgenfelvételét ahhoz, hogy Gentry egyik új alkotásának része legyen.

Készített már portrét Sir Ian McKellenről.

David Bowie előtt tisztelegve Nick Gentry egy különleges falidobozt készített, amelynek „képes oldala” a Bowie-ról készült fotók és filmek negatívjaiból áll.

A meglepetés villanyoltás után következik, mivel a dobozt LED-égőkkel ki lehet világítani. Megtekinthető a londoni Opera Gallery kiállításán, amelynek címe The Many Faces of David Bowie, és 2013. augusztus 31-ig látható. 

Egri platán nyerte a 2013-as Európai Év Fája versenyt. A fa a város termálfürdőjének a kertjében áll. A versenyt az Ökotárs Alapítvány cseh testvérszervezete, a Nadace Partnerství hirdette meg. A hat jelöltre több mint 45 ezer szavazat érkezett, ebből több mint 14 ezret kapott a kétszázötven éves egri platánfa:

A második helyen a lengyelországi Kozy platánfája végzett, a harmadik egy kocsányos tölgy lett az írországi Tullamore-ból – tudósít az MTI. A fák nem koruk vagy szépségük miatt kerültek a vetélkedőbe, hanem történetüknek és az őket támogató közösségek miatt. A verseny a különleges fákkal szeretné felhívni a figyelmet a történelmi és természeti értékek fontosságára. Tavaly szintén magyarországi fa lett az első: hét öreg európai fa közül a Somogy megyei Felsőmocsolád 400 éves hársfája nyert.

A versenyre benevezett fák közül a bulgáriai Glusnik falu fehér eperfája és két diófája az egykor Bulgária függetlenségéért küzdő lázadók titkait őrzi. A legenda szerint az írországi Tullamore város Tölgykirálya misztikus erővel kötődik a Hutton-Bury családhoz, amelynek földjén a kocsányos tölgy áll: ha a fa egy ága letörik, a család egyik tagja meghal – szerintünk ez a fa volt a legszebb a versenyen:

Híres történelmi eseményhez kapcsolódó, de kitalált történet fűződik a magyarországi pályázóhoz is. A szájhagyomány szerint az egri vár török ostroma alatt, 1552-ben Ali budai pasa és Ahmed nagyvezír ennek a platánnak az árnyékából irányította a török csapatokat.

A levéltári adatok szerint viszont a fát mintegy 250 éve, Eszterházy Károly püspök idején ültették, számos más példánnyal együtt. A növénynek hatalmas, állandóan párolgó lombkoronája miatt kifejezetten nagy a vízigénye, ezért telepítették az Eger patak mentére a fákat, itt található ma a termálfürdő is.

Segíti még az öreg platán fejlődését a fürdő területén kialakult mikroklíma. A közeli termálvizes medencékből ugyanis folyamatosan meleg levegőt kap a növény, emellett védett a városi környezet káros hatásaitól, például a kipufogógáztól, mert egy több hektáros parkos terület közepén nő. Ferenczy Tamás, Eger főkertésze szerint így a fa akár 400 évig is elélhet.

A verseny fővédnöke Janez Potočnik, az Európai Bizottság környezetvédelmi biztosa, a programhoz a pénzügyi támogatást a Cseh Környezetvédelmi Alap és cseh környezetvédelmi minisztérium, valamint a Tetra Pak cég biztosította. A vetélkedőt az Európai Földtulajdonosok Szervezete is támogatta. A díjat Brüsszelben adják át egy nemzetközi zöld konferencián.