Évente átlagosan 4500 őzet és 500 szarvast ütnek el járművek Magyarország útjain. Kisebb állatokból, mint a rókák, vaddisznók, vidrák, borzok, ennél nagyságrendekkel többet. És nemcsak a vadak pusztulhatnak el az ütközés miatt, hanem a járművekben ülő emberek is megsérülhetnek vagy életüket vesztik. Ráadásul a járművek is gyakran totálkárosra törnek. Vagyis óriási veszteség ez emberi, természeti, anyagi szempontból, mintha mégsem jutna kellő figyelem arra, hogy megfelelő ütemben fejlesszék a "vadbarát" közlekedést. 

Pedig a klímaváltozás ellenünk dolgozik: ennek hatására megváltozik az állatok élőhelye, még inkább vándorlásra kényszerülnek. Illetve be- vagy visszatelepülnek az országba olyan állatfajok, amelyekre korábban nem kellett számítani, mint az aranysakál, ami szintén fokozza a vadak aktivitását. "A megváltozó hőmérsékleti viszonyok miatt eltűnhetnek a megszokott szaporodási, táplálkozási helyek, módosul a növényzet összetétele, az állatoknak új helyeket kell keresniük", mondja dr. Farkas János, az ELTE Útökológiai Munkacsoportjának vezetője.

vadelütés őz szarvas klímaváltozás globális felmelegedés ELTE Útökológiai Munkacsoport Farkas János ELTE

Az ilyen ütközés egyre gyakoribb, pedig megelőzhető lenne. FOTÓ

Miért megy a vad az országútra? Egyrészt nem a vad megy az országútra, hanem az országút megy arra, ahol a vad él. "Minél kisebb egy ország, fajlagosan annál sűrűbb az úthálózata. A vadak több száz, több ezer éve ugyanazokon a csapásokon járnak, csak most keresztezik ezeket a vadváltókat az autóutak", magyarázza a szakember.

Érdemes megnézni Magyarország ökológiai térképét, alig látunk megszakítás nélküli ökológiai folyosót (zölddel jelölve), amelyen több tíz kilométer hosszan tudnának haladni a vadak, anélkül, hogy belénk ütköznének. Töredezett, szakadozott minden vadváltó. Lassan már csak a folyókkal párhuzamosan marad szabad vándorlási útvonal. 

vadelütés őz szarvas klímaváltozás globális felmelegedés ELTE Útökológiai Munkacsoport Farkas János ELTE

Lilával jelölték a felszabdalt állatvonulási területeket. KÉP

Magyarországon jelenleg 211 ezer kilométer a közúthálózat hossza (2017-es KSH-adat), amelynek 63 százaléka erdővel, szántóval vagy más természetes környezettel, azaz vadak élőhelyével szegélyezett. Átlagosan az ország minden négyzetkilométerére 2,7 kilométer közút jut. Az autóállomány 3,6 milliós, és ezek a járművek 90-130 kilométeres óránkénti sebességgel robognak az utakon. 

Másrészt azért megy a vad az autóútra, mert ha el akar jutni A-ból B-be, akkor elindul egyenesen előre, nem törődik a civilizáció kellékeivel. És ha egy állat rést talál az országút melletti vadkerítésen, akkor át is bújik, ugrik, mászik rajta/alatta. Télen könnyebb is közlekedni az országúton, mint a behavazott erdőben, illetve az utakra kiszórt só is csábító csemege a vadak számára. Ráadásul egyes fajok kifejezetten az erdőszéli területeket kedvelik, ott érzik magukat biztonságban, ahol egyik oldalon füves rész, másik oldalon védelmet nyújtó fák vannak -- mint az utak mentén. 

Mi, emberek ideális élőhelyet alakítottunk ki nekik itt: a növényevők azért jönnek, mert az aszfalt mentén akár térdig ér a növényzet, vagyis a táplálék, a ragadozók meg azért jönnek, hogy az elütött állatokból lakmározzanak. Csak aztán esetleg őket is elütik. Nem beszélve az autókból kidobált szemétről, ami szintén szolgálhat táplálékul.

vadelütés őz szarvas klímaváltozás globális felmelegedés ELTE Útökológiai Munkacsoport Farkas János ELTE

Kicsinek tűnik a 30 kilós őzbak, mégis súlyos a baleset. FOTÓ

Kit terhel a felelősség a vadelütésért?

A cikk elején említett, mintegy ötezres nagyvad-elütési szám nem teljesen pontos, mert sok esetben nem jelentik be a járművezetők az ilyen balesetet. Amíg a vad él, addig az állam tulajdona, ám ha elpusztul, akkor a helyi vadásztársaságé a tetem. "Ha kint van az út mellett a vadveszélyt jelző tábla, az autósnak fokozottan kellene figyelnie, csökkentenie a sebességet. Egyik kísérletünkben autóvezetőkre speciális szemüveget adtunk, amely nyomon követte a szemmozgásukat. Kiderült, hogy hiába van kint a vadveszélyt jelző tábla, legtöbben rá sem néznek", meséli Farkas János.

Pedig ha kint van a tábla, akkor baleset esetén a járművezetőt terheli a felelősség, és csekély az esélye pert nyerni egy vadásztársasággal szemben. S mivel a vadelütés közúti baleset, mindenképpen ki kell hívni a rendőrséget vagy a közútkezelőt. Sokan emiatt a hercehurca miatt inkább elhagyják a helyszínt, amennyiben működésképes marad a járművük. 

A gyorsforgalmi utakat kerítés védi, de számtalanszor lehet látni, hogy az őzek ott legelésznek, és nem zavarja őket a forgalom. Ha legelészés közben elérnek egy csomóponthoz, ahol a kerítés és az aszfalt között elég gyep van, oda simán bejut az állat. "Ezért használunk ilyen helyeken vadriasztókat, az M1, M7 és M8 mentén 7-7 csomópontban telepítettünk ilyeneket, és ott csökkent is a vadelütések száma. Ha ép a kerítés, de bejut az állat, akkor a vadásztársaságnak kell fizetnie a járműben esett kárt, ha nem ép a kerítés, akkor az útfenntartónak", magyarázza a szakember.

Van már kipróbált módszer a vadelütés mérséklésére

Világos, hogy törekedni kellene a vadelütés megelőzésére. "Amikor még volt állami autópályakezelő, egy pályázat keretében végezhettünk olyan több éves kísérletet, amelyben elemeztük az útfelmérő autók adatait. Ezek naponta kétszer végigmennek az autópályán, és minden elütött állatot regisztrálnak. Teszteltük a külföldön kapható összes vadriasztó berendezést, az ultrahangosoktól kezdve a kémiai jelzőkig, de egyik sem túl hatékony. Ezért kifejlesztettünk egy mozgásérzékelős, akusztikus, akár fénnyel is kombinálható riasztót, ezeket helyeztük ki az autópályás csomópontokhoz. Egészen addig csökkentették is a vadelütések számát, amíg el nem lopták a készülékeket: akkor visszaállt az eredeti állapot. Egy kilométer autópálya egymilliárd (egy ezer millió) forint költségből építhető meg, egy ilyen saját fejlesztésű riasztókészülék 30-40 ezer forint, és egy csomópontba kell mondjuk 6 darab ahhoz, hogy biztonságosan távol tartsák a vadakat a gyorsforgalmi úttól."

vadelütés őz szarvas klímaváltozás globális felmelegedés ELTE Útökológiai Munkacsoport Farkas János ELTE

Hőkamera mutatja az éjjel az út mellett bóklászó vadakat. GIF

A róka képes átmászni a kerítésen, a borz pedig, amely a róka után a leggyakrabban elütött kisebb testű vad, alulról ás járatot a kerítés alatt, hiába van a kerítés alja 30 centiméterre is beásva a földbe. Ha a borz ásott már egy járatot, azt egy vaddisznó képes nagyobbra tágítani. Az útkezelők az autópálya csomópontokba rendkívül sok növényt telepítenek, ezek azonban odavonzzák az állatokat. Továbbá az autópálya mentén nem is vadásznak rájuk, biztonságos helynek vélik. A hóátfúvások csökkentésére rengeteg helyre sövényt telepítettek az út mentén, de ettől meg nem látja az útfelmérő, hogy hol sérült a kerítés.

A közutaknál sok helyre prizmákat raktak ki, hogy azok visszatükrözzék az autólámpák fényét az út széli területre, elriasztandó a vadakat. "Ezzel az a baj, hogy általában olyan sűrű a növényzet egészen az útpályáig, hogy a fény nem jut el az állat szeméig, vagyis nem ijeszti el. Mindig az okozza a balesetet, hogy amikor az állat észleli a közelgő autót, ugrik egyet -- legtöbbször előre, nem pedig hátra."

Szaporodási időszakban nagy csapatokban vonulnak az állatok, ez ellen csak úgy lehetne védekezni, ha az utak melletti területek, főként kanyarokban, nyíltabbak lennének, kiegészítve kémiai vagy akusztikus riasztókkal, és az állatokat az egyenes szakaszok felé terelnék, javasolja a szakember. 

Az elmúlt száz évben utakkal szabdaltuk fel a tájat

A vadállati országutak, azaz vadváltók több száz, több ezer éve használt csapások, más néven ökológiai folyosók. Ezek úgy alakultak ki, hogy itt a legnagyobb esélye elkerülni a ragadozókat vagy itt a legtöbb a táplálék. A folyók, patakok völgye mind ilyen. "A legtöbb vadelütés Tatabánya környékén észlelhető, mert itt a Vértes- és a Gerecse-hegység találkozásánál van egy völgyút, amit az állatok is évezredeken át használtak a vonulásukra. Viszont ezen a területen húzódik a régi gyorsforgalmi út, az 1-es, van az újabb autópálya, az M1, és egy vasúti vonal is, és ezek mind keresztezik az állatok nyomvonalát. Számukra ezek az építmények gátak, amelyeken szeretnének átjutni."

Létfontosságú, hogy megfelelő vadátjárókat alakítsanak ki az úttestek alatt vagy felett. Sajnos a magyarországi vadátjárók sok helyütt nem megfelelő kialakításúak vagy nem jó helyre építik őket (erről ide kattintva olvashatsz egy részletes cikket Farkas Jánossal).

vadelütés őz szarvas klímaváltozás globális felmelegedés ELTE Útökológiai Munkacsoport Farkas János ELTE

Nyár végén az őzekre, ősszel a szarvasokra kell számítani. FOTÓ

Borzok, rókák és vaddisznók számára elegek a 1,5 méter átmérőjű átereszek: ezek a csövek keresztezik alul az autópályát, és a középső elválasztó növénysávban bevilágító akna segíti az állatok közlekedését.  

"Elkészítettük az egész ország konfliktustérképét. De hiába dokumentáltunk egy szakaszon mondjuk vaddisznóveszélyt, főleg szaporodási időszakban bárhol bármire lehet számítani."

Nemcsak az országúti forgalom okoz vadelütést, hanem a vasúti közlekedés is, amely például a Bécs-Budapest közötti szakaszon eléri a 160-180 kilométer/órás sebességet, és rendkívül halk a mozdony. Ezért történt már olyan, hogy Tatabánya környékén szarvascsapatokat gázoltak el a vonatok. "Az állatoknak esélyük sincs észlelni vonatot időben, illetve nem tudnak kijutni a vasúti pályáról. Az ütközés a mozdonyban is olyan komoly károkat okoz, hogy csak egy másik, darus mozdonnyal lehet leemelni, és órákra áll a forgalom, ami megint csak óriási anyagi veszteséget jelent. Gazdaságilag biztosan megérné fejleszteni a vadriasztási rendszert".

Farkas Jánost keresték meg már Svédországból és Ausztráliából, előbbiben a hatalmas jávorszarvasok, utóbbiban a semmiből előugró kenguruk okoznak gyakran közúti baleseteket. 

vadelütés őz szarvas klímaváltozás globális felmelegedés ELTE Útökológiai Munkacsoport Farkas János ELTE

Érdemes böngészni az ELTE Útökölógiai Munkacsoport által készített konfliktustérképeket (a szóra kattintva nyílik a demoverzió).

Szemléletváltásra van szükség

Az autóba építhető biztonsági berendezések többsége pénzkidobás, tapasztalta a szakember. A közismert műanyag síp remek placebóhatást kelt, mert a vezető egyébként sem ütközött volna, ezért azt hiszi, hogy milyen jó ez a síp. "Egy ultrahangágyú képes csak arra, hogy kellő távolságból elriasszon egy vadat", nyomatékosítja Farkas János.

Az ultrahang nem zavaró az erdő nyugalmára, mert az út mentén hamar elnyelődik a növényzetben. A svédek autóba beépíthető hőkamerával kísérleteznek, amely távolságra előre mutatja az út menti növényzetben bóklászó vadat. Farkas Jánosék fejlesztés alatt álló rendszere próbálja kombinálni a távészlelést az aktuális riasztással. 

A vaddisznót és rókát elijeszti a fényt is felvillantó eszköz,
a kóbor kutya farokcsóválva keresgélni kezd, talán embert remél.

"A vadelütéseket meg lehetne előzni például azzal, ha a jármű navigációs berendezése figyelmeztetne a kockázatos szakaszokon a vadveszélyre. Ezt viszonylag egyszerűen be lehetne programozni a GPS-berendezésbe, persze azt be is kell kapcsolni vezetés közben. Autópályán az emberek a kerítés miatt biztonságban hiszik magukat, de ez illúzió", figyelmeztet. Arról nem beszélve, hogy egy békára ráhajtva is megcsúszhat úgy az autó, hogy súlyos baleset lesz a vége. 

A vadbarát közlekedés fejlesztéséhez érdemes volna forintosítani a károkat. Egy őz eszmei értéke 150-600 ezer forint, egy gímszarvas 1-3,75 millió forint. 2018-ban 4800 őzet ütöttek el a magyarországi utakon,  ez középértéken (375 ezer Ft/egyed) 1,8 milliárd (ezer millió) forint, míg az elütött kb. 500 szarvas középértéken (2,375 ezer Ft/egyed) közel 1,2 milliárd forint. 

Csak ez a két tétel kitesz évente 3 milliárd forint veszteséget, és még nem számoltuk a többi vadat, sem pedig az emberben, járműben esett károkat. A róka kistestű állat, mégis a vele való ütközés körülbelül 2 millió forintos kárral jár. Azért ennyivel, mert a rutintalan vezetők félrerántják a kormányt, és ütköznek egy másik autóval vagy fával. 

Világszerte egyre súlyosabb a helyzet

Amikor ehhez a cikkhez gyűjtöttem nemzetközi adatokat, ahány statisztikát láttam, az mind tartós emelkedést mutatott vadelütés terén. Ilyen szempontból a világ legveszélyesebb országútja a brazíliai BR-262-es autópálya, amelyen minden évben kétmillió emlősállatot ütnek el. Svédországban 2016-ban egyetlen év alatt 21 százalékkal nőtt a vadelütések száma az előző évi 48 ezerről 58 ezerre.  Spanyolországban az éves közúti balesetek közel 9 százalékát vadelütések teszik ki, egyes északi hegyi utakon 30-50 százalékot is.

Az Egyesült Államokban évente 1-2 millió vadelütés történik, 1994 és 2006 között emiatt 67 százalékkal több, immár 200 járművezető halt meg az utakon, 30 ezren megsérültek. Az USA-ban évente nagyjából 8 milliárd dolláros kárt okoz a vadelütés, ezzel szemben egy országúti vadátkelő megépítése 300 ezer-1 millió dollárt tesz ki, attól függően, hogy mekkora, milyen, és hogy az út alatt vagy felett halad át. Vagyis a 8 milliárd dollárból évente 800-2500 vadátkelőt lehetne építeni. Egy arizonai vadvédelmi rendszer kiépítésekor kiszámolták, hogy kétszer annyi pénzt lehetett megtakarítani a vadbaráttá tett országúttal, mint amennyibe a rendszer kiépítése került.

Hiver't-Klokner Zsuzsanna