Sokan vagyunk, akik tavasszal teleültettük a kertet paradicsommal, hagymával és színpompás virágokkal, aztán most vakarjuk a fejünket, hogy mi lesz ezekkel, ha elmennénk nyaralni. Akinek nincs megbízható szomszédja, legyen ollája: ez az ősi öntözőmódszer nagy segítség a tikkasztó hónapokban.

KÉP: CeramicArtsNetwork

Az olla (ejtsd: oja) szó spanyol eredetű, agyagedényt jelent, és eredetileg főzéshez használták ezeket. Az öntözőolla anyaga mázatlan égetett kerámia, jellegzetes hosszú nyaka és ovális-gömbölyded hasa van. Még vita folyik arról, hogy Észak-Afrikában vagy Kínában találták-e fel az ollával való öntözést, jelesül, hogy a palánta mellett nyakig földbe ásott, vízzel töltött agyagedényből apránként átszivárog a víz a környező földbe és onnan fel tudják szívni a növények. Mi több, még a gyökerek is elkezdenek az olla irányába nőni. Ezt a legalább kétezer éves öntözéses módszert máig alkalmazzák Brazíliában, Indiában, Iránban és Afrika több országában.

KÉP: WestonMillPot

Az olla működési mechanizmusa több tényezőn alapul. Az első a mázatlan kerámia már említett vízáteresztő képessége. Mivel az edényt szinte a tetejéig be kell ásni a földbe, ezért a benne lévő víz nem párolog el a levegőbe, hanem a talaj szemcséi és a növények gyökerei szívják fel. Az edény falán át nagyon lassan szivárog át a víz, naponta 2-3 centimétert csökken a vízszint az edényben, tehát egy kb. 5 literes olla akár 2-3 napig is folyamatosan vízzel látja el a környező növényeket. 

KÉP: Lehmans

Az olla gyakorlatilag minden kertben nagy szolgálatot tesz, nemcsak a szárazabb klímájú területeken, mint a mediterrán régió vagy Afrika északi része. A szivárgásos öntözési módszerrel 50-70 százalékkal csökkenthető a szükséges víz mennyisége, mert nem párolog el a talaj és a levelek felszínéről az értékes víz. Ha esik az eső, a talaj és a növény máshonnan is kap utánpótlást, tehát az edény vízszintje lassabban csökken.

KÉP: GrowOya

Az ollát dugóval szokás lezárni, hogy lassítsuk a vízvesztést, illetve megakadályozzuk, hogy szúnyogok petézzenek a vízbe, vagy föld kerüljön az edénybe. A legtöbb konyhakerti növény öntözéséhez alkalmas, kivéve talán a tökfélék, mert azoknak ez a mennyiségű víz nem elegendő. Megfontolandó egy olla beásása a rózsabokrok, illetve a sekély gyökerű bogyós bokrok tövéhez, hogy folyamatos legyen a vízutánpótlásuk. Jóllehet a fák erős gyökerei előbb-utóbb összetörik a mellettük beásott ollát, facsemeték ültetéséhez nagyon kedvező módszer.

Ami a méretezést illeti, szakértők szerint egy 30-45 centiméter átmérőjű olla kb. egy méter sugarú körben (=ágyásban) képes vízzel ellátni a növényeket. Hosszanti ágyásokban 1-1,5 méterenként érdemes egy 25-30 centiméter átmérőjű edényt beásni a földbe. Kúszó növények táplálására (legyen az futóbab vagy lilaakác) 2,5 méterenként kell egy olla. Az olla tehát rendkívül leegyszerűsíti az öntözést, hiszen elegendő megtölteni és utána csak utántölteni. Fenntarthatónak is nevezhetjük, hiszen természetes anyagból készül az edény, és évekig használhatjuk. Télre ajánlott kiásni, hogy ne fagyjon el.

KÉP: OllaVenkatachalapathyTC

A slagos öntözéssel ellentétben, amely alkalmanként nagy mennyiségű vizet zúdít a növényekre, az olla inkább a csepegtető öntözésre hasonlít, hiszen rendkívül lassan és állandó tempóban engedi ki magából a vizet. (Az okos locsolásról ide kattintva olvashatsz.) Az ollával vizet, munkaerőt és időt takaríthatunk meg. Az ollával öntöző gazdák szerint érdemes a félig kiürült ollát utántölteni, mert így mérsékelhetjük a sókicsapódást az edény falán, ami a pórusok eltömődéséhez vezet és a szivárgási képesség romlásához. Plusz lehetőség, hogy az olla vizébe folyékony tápot is lehet önteni, támogathatjuk a növények fejlődését.

KÉP: LovelyGreens

Ollát magunk is egyszerűen készíthetünk: kell hozzá egy nagy mázatlan kerámia cserép, vízszigetelő ragasztópaszta, egy megfelelő méretű műanyag virágcserép-alátét és egy féltégla vagy kisebb kődarab. A mázatlan kerámiaedény alső vízelvezető nyílását betapasztjuk, és száradás után már süllyeszthetjük is a földbe a cserepet: a földből kb. 5 centiméter álljon csak ki belőle. Megtöltjük vízzel, a tetejére tesszük a műanyag alátétet (ez jobb a cserépnél, mert kevésbé engedi a párolgást), majd a tégladarabbal leszorítjuk az alátétet. Így nem fújja el a szél, nem másznak alá a csigák és nem petéznek bele a szúnyogok a vízbe. Érdemes már most a hétvégén próbát tenni egy S.K. ollával, hogy kiderüljön, hány napig tart az öntözőképessége. 

Jó tanács: ajánlott legalább 5 centiméter vastagon mulccsal borítani a kiszáradásra hajlamos növények tövét, de akár az olla nyaka körül is a talajt.
Utána pedig jó nyaralást!

365Zö