Ahogy egyre melegebbé válik az éghajlat, megnő az árnyékolás jelentősége. Ebben a futónövények is segítségünkre lehetnek, amelyek jelentősen képesek befolyásolni az épületünk körül mikroklímát. A futónövények nemcsak a falak túlzott átmelegedését gátolják meg, de bizonyos fagykárokat is megelőznek. Más fajták nagy lombjuknak köszönhetően a kerítés vagy pergola befuttatására alkalmasak. Nézzük a leggyakoribbakat!

KÉP: Wikipedia

1. Borostyán
Örökzöld, ezért egész évben mutatós. Több fajtája ismeretes, általánosságban a félárnyékos-árnyékos fekvést kedveli, a töve mindenképpen legyen árnyékban.

KÉP: Pixabay

Napos helyen meghálálja a rendszeres locsolást, kivált nyáron. Átlagos kerti talajban is jól fejlődik, csak legyen jó vízáteresztő képességű. Ha jól érzi magát, nemcsak hosszában, hanem oldalágakkal minden irányban elkezd fejlődni, ezért szükséges lehet nyugalmi időszakban visszametszeni. A lemetszett indákat dugványozással szaporíthatjuk. A borostyán (Hedera helix) indáin finom kapaszkodógyökerek vannak, amelyek a legkisebb rést is megtalálják, és nagyobbra tágítják, ezért málló vakolatra, stukkóra vagy laza téglafalra nem tanácsos futtatni, csak tömör kőfalra vagy mondjuk palalemez kerítésre. Készüljünk fel arra, hogy ha egyszer szeretnénk megszabadulni a borostyántól, vissza kell tépnünk a felületről, ami nyomot hagy. A sok levél és vastag inda komoly súlyt is jelenthet, elkel a támaszték. A borostyánt nem szabad fára futtatni, mert megfojtja azt. 

2. Vadszőlő
Lombhullató, ősszel szép színesekké válnak a levelei. Oda kell figyelni, hogy melyik fajt választjuk: a háromkaréjú vadszőlő (Parthenocissus tricuspidata) ugyanis tapadókorongokkal kapaszkodik, amelyeket óvatosan vissza lehet fejteni a házfalról, kerítésről, nem okoz nagy kárt bennük.

KÉP: Pexels

Ezzel szemben a kacsokkal kapaszkodó vadszőlő (Parthenocissus quinquefolia), amelyet öt részből álló leveleiről ismerünk meg, ugyanúgy károsíthatja a falat, mint a borostyán. A vadszőlő bogyói az ember számára mérgezőek, de a madarak kedvelik, ők "ültetik" el mindenütt. Árnyéktűrő, bármelyik falra vagy kerítésre futtatható. Nagyon erőteljes növekedésű, érdemes minden ősszel, a lombhullás után visszametszeni.

3. Trombitafolyondár
Lombhullató. Csak olyan helyre engedjük, ahol nem okoz problémát, ha a sok nyíló virágra jönnek a méhek és darazsak. Tehát pergola oldalára nem feltétlenül szerencsés ezt futtatni, hiszen a zümmögő hívatlan vendégek biztos bele szeretnének kóstolni a narancslevünkbe. Arra is ügyelni kell, hogy levelének érintése az érzékenyeknek bőrirritációt okozhat.

KÉP: Pixabay

Ellenben a háztól távolabbi kerítést vagy sufnit szépen eltakar a trombitafolyondár (Campsis radicans), ráadásul még hőszigetelő hatású is a tetején. Szereti a napfényes fekvést, 2-3 éves kora után szárazságtűrő, addig érdemes rendszeresen locsolni. Erős indáit alá kell támasztani. A trombitafolyondár nagy hátránya, hogy a föld alatt is terjeszkedik, és bárhol feltörhet a talajból, szétnyomja a terasz járólapjait is. Dézsába ültetve gátolhatjuk ezt a káros hatást. 

4. Iszalag
Ez is lombhullató kúszócserje, szereti a szélvédett és napsütéses helyeket. A töve legyen árnyékban, ne forrósodjon fel a talaj körülötte. Közepes vízigényű, elviseli a nyirkos talajt is, de az legyen jó vízáteresztő képességű, inkább semleges vagy kissé savas kémhatású.

KÉP: Pixabay

Az iszalag (Clematis) télálló, de érzékeny a fagyra, ezért védett fekvésbe kell ültetni. Igényli az erős támasztékot, azon 6-8 méter magasra is felfuthat. Erőteljes növekedésű, és az előző évi indákon virágzik, ezért az éves metszésre közvetlenül virágzás után kerítsünk sort, máskülönben pont a jövő évi virágos hajtásokat  vágjuk le. 

5. Futólonc
Lombhullató, főleg kerítés befuttatására szokták ültetni. Nem kell sűrűn gondozni és elviseli a közepes viszonyokat is, mind napfényből, mind talajból, mind locsolásból. Számos színváltozata létezik, remekül elfedi és díszíti a legromosabb melléképületet is.

KÉP: Pixabay

Bogyói mérgezőek, de a madarak számára kedvelt csemege. Évente 3-4 alkalommal érdemes metszeni, hogy kordában tartsuk a növekedését. Némelyik fajtája talajtakarónak is alkalmas, így a törpelonc. A futólonc (Lonicera) meghálálja, ha a töve körül a talajt mulccsal fedjük be, hogy ne száradjon ki és hűvösebb maradjon.

6. Lilaakác
Ez is lombhullató, és neve ellenére számos színben létezik, a lila mellett fehérben, világoskékben és rózsaszínben is. A lilaakác (Wisteria) alapvetően kúszónövény, de csavarodó szárait egymás köré tekerve akár fa formát is nevelhetünk belőle a ház mellé.

KÉP: Pixabay

Igényli a meleg és napos fekvést, hetente legalább egyszer ajánlott meglocsolni. Megfelelő gondozás mellett már áprilistól virágozhat. Nehéz növény, feltétlenül erős tartószerkezetre kell futtatni. 

365Zö