Egy bő hétvége alatt megvan, a hozzávalók egy része lehet újrahaszno-sított, és ami a lényeg: ha jól szigeteltük, egyszeri felfűtéssel akár két-három napig is használhatjuk. Tűzforrón pizzasütéshez (320 Celsius-fok), jó melegen kenyérsütéshez (230 Celsius-fok), utána egész csirke sütésé-hez (180 Celsius-fok), majd steakhoz és krumplihoz (130 Celsius-fok), és nyáron még ezek után is marad annyi hő benne, ami elég egy reggeli tükörtojáshoz harmadnap(75 Celsius-fok).

A házi kemenceépítés viszonylag egyszerű módját William Rubel a Mother Earth News organikus életmódmagazin oldalán tette közzé. Alábbi galé-riánkban bemutatjuk a szerző által tervezett kemence építését. Az angol nyelvű cikk teljes terjedelmében, benne a kemencés tűzrakás alap-fortélyaival, a magazin weboldalán olvasható ide kattintva.

A kemence alapzata lehet újrahasznosított raklapokból vagy farönkökből stabilan összerótt, esetleg használt téglákból épített, amelyre egy 130x130 négyzetcentiméteres, legalább 3 centiméter vastag falapot (vagy méretre vágott,  alul keresztléccel összerögzített deszkalapokat) helyezünk. Olyan szilárd legyen a szerkezet, hogy ne törjön szét a kemence súlya alatt. Ez az "asztal" legyen 70-90 centiméter magas, hogy hajolgatás nélkül bele tudjunk tekinteni majdani kemencénkbe.

Az asztallap szélére 2,5x15 centiméteres deszkából készítünk egy keretet, abban terítjük el az alsó szigetelőréteget (nevezzük alaplapnak). Ehhez először 6 rész vermikulitot vagy perlitet keverjünk össze 1 rész nedves cementtel, és 10 centiméter vastagon döngöljük bele a keretbe. Erre simítsunk 4-5 ujjnyi vastagságban finom homokot. Száradás után eltávo-lítjuk a deszkakeretet.

Az alaplapot rakjuk ki téglákkal, amelyek újrahasznosítottak is lehetnek. A téglákat nem kell habarccsal összeragasztani. (Az alábbi képen még a homok elterítése előtt, próbaképpen felrakott téglák láthatók.)

Ezek után egy 45 centiméteres madzagra kötött krétával rajzoljuk meg a kupola alapjának körvonalát. A kör középpontja ne essen a téglákból kirakott négyzet középpontjába, hanem mozdítsuk "hátrébb", hogy elöl kialakíthassunk egy tálcányi helyet a kemence szájának. Ez az ételek be- és kipakolásakor hasznos.

A kör középpontjába öntsünk egy vödör nedves homokot, és szúrjunk a közepébe egy 40 centiméteres farudat: ez jelzi a kemence belső magas-ságát. Ezután még több vödörnyi nedves homokot halmozzunk fel, amíg kialakul a kemence kupolája. Ügyeljünk arra, hogy a homokdomb falai legalább 25 centiméter magasságig közel függőlegesek legyenek, és ne dőljenek befelé 25 foknál nagyobb szögben. Halmozás közben folyamato-san tömörítsük a nedves homokot. Ha kész a kupola formája, simítsuk le a dombot egy fadarab segítségével. 

A tömör homokdombot fedjük be 2-3 réteg újságpapírral, és permetezzük be azokat vízzel, hogy átnedvesedjenek. Ennek köszönhetően nem ragad össze a homokalapzat az agyagkupolával. 

A kupolaépítéshez 3 rész finom homokot keverjünk össze 1 rész jó minő-ségű agyaggal és csak annyi vízzel, amennyitől még éppen tapasztható masszává változik. Rubel azt tanácsolja, hogy aki hideg és nyirkos időben építi a kemencéjét, keverjen a fenti elegyhez 1/2 rész cementet is. A szerző kemencéjének építéséhez 150 liter (40 gallon) homokból és 50 liter agyagból (13,5 gallon) keverte a falazóagyagot. (Az agyagnak és a homoknak eltérő a fajsúlya, úgyhogy a megadott liter értékek nem fordít-hatók át egy az egyben kilogrammá.)  

Rubel szerint kevesebb anyagot nem érdemes használni, hiszen a falvas-tagság befolyásolja, milyen gyorsan éri el a kemence a kívánt hőmérsék-letet, és mennyi ideig tartja meg a hőt. A szerző a kész mennyiség egy-nyolcadát keverte be adagonként, nehogy túl korán megkössön az anyag. 

TIPP: Annak teszteléséhez, milyen kevés víz volna elegendő a homok-agyag keverék képlékennyé tételéhez, először három bögre homokból és 1 bögre agyagból készített mintát egy kis vízzel, és labdává gyúrta össze. Ezt a labdát vállmagasságból elejtette: ha széttoccsan a földön, akkor túl sok víz van benne, ha morzsálódva szétesik becsapódáskor, akkor túl száraz. Ha földre esve is egyben marad, akkor jó.

Az agyagmasszát maroknyi adagokban kezdjük felvinni a nedves újságpapírral borított homokdombra. Az agyagkupacokat tömörítsük és simítsuk el egy fadarab segítségével. Egy hosszú fogpiszkálón vagy farudacskán jelöljünk ki 6, illetve 10 centimétert. A 6 centiméter legyen a kupola oldalvastagsága, a 10 centiméter a kupola tetejének vastagsága az agyagos keverékből. 

Lehet, hogy a kelleténél mégis nedvesebb az agyagkeverék, és szikkadás közben megsuvad, megreped. Pánikra semmi ok, nyugtat meg Rubel, töm-ködjünk nedves agyagkeveréket a résekbe és simítsuk össze. Legyünk türelmesek magunkkal és a kupolával is.

Még nedvesen vágjuk ki a kemence ajtaját: ennek magassága legyen a kemence belső magasságának (azaz a homokdomb tetejének) 60 száza-léka, vagyis a 40 centiméteres kupolához méretezzük 25 centiméteres ajtónyílást. A szélessége legyen kényelmes, nagyjából 35 centiméter, vagy a kedvenc tepsink, vaslábosunk átmérőjénél 1-2 centivel szélesebb.

Időjárástól függően néhány órába vagy akár 2 napba is beletelik, amíg az agyagréteg teljesen megszárad. Ekkor egy kiskapával kaparjuk ki a homo-kot a kupola hasából, és egy nagyon kicsi farakással gyújtsunk be.

A kis tűz égjen bent legalább egy napon át, közben látni fogjuk, hogy fehéren száll fel a gőz a száradó kupolából. Ha már nem jön több gőz, növeljük a belső tűz nagyságát, és égessük ki a kemencét: akkor ég ki, ha a belseje feketéből fehérré változik, illetve a külseje is tűzforró tapintásra. Minél vékonyabb és szárazabb fahasábokat használunk, annál forróbb lesz a tűz. Ha egy-két repedés keletkezik a kupolán égetés közben, tömjük be azokat agyagkeverékkel.

Ezután következik a kemence külső szigetelése. Ehhez Rubel azt ajánlja, hogy 2-4 rétegben terítsünk a kemence külsejére kerámiagyapotpaplant és vastag alufóliát. Esetleg használhatunk 8 rész vermikulithoz vagy perlithez kevert 1 rész cementből készített tapasztást is. Minél vastagabb a szigetelés, annál tovább tartja meg a kemence a hőt. Ehhez és a következő három művelethez is használjunk védőkesztyűt!

Ha kész a kívánt szigetelés, fedjük be csirkehálóval. Erre kerül a vakolat, ami lehet a falazóanyagunk mésszel keverve, vagy (mint a képen) vályog: ehhez a telfölsűrűségűre vízzel hígított agyaghoz keverjünk annyi szalma-töreket, hogy jól tapasztható legyen. Várjunk 20-30 percig, hogy a szalma megszívja magát, majd tapasszuk fel a keveréket a csirkehálóra.

A megszáradt vakolatot fessük le mésszel, amely víztaszító, de nem vízálló, tehát gondoskodjunk arról, hogy a kemencénk ne ázzon meg. Ehhez érdemes egy kis tetőt ácsolni fölé, vagy használatok kívül takaróponyvával fedni. Készítsünk hozzá ajtót is, amelyet betámaszthatunk a kemence szájába, hogy két sütés között tartsa a meleget. Lehet az ajtó kerámiagyapottal és több réteg vastag alufóliával szigetelt falap is.

William Rubel tippje:
Kemencénk legfeljebb 5-6 méter távolságban legyen a konyhaajtótól. Ennél távolabbi kemencét nem kényelmes használni, túl sokat kellene futkosnunk, ha mondjuk a sóért vissza kellene szaladnunk a konyhába. Minél közelebb van a kemence a házhoz, annál többet fogjuk használni.