Mivel jelen kérdésben nem a Galaxis útikalauz stopposoknak az információk forrása, nem 42, hanem 760 a helyes válasz - ennyi villámlással járó zivatar tör ki óránként a Földön. A meteorológus kutatók friss eredménye alacsonyabb számot mutat, mint amennyivel az 1920-as évek óta dolgoztak. Az új kutatási eredményt az európai földtudományi unió (EGU) bécsi tudományos konferenciáján jelentették be.

Az óránkénti viharok számát a villámcsapások előfordulását mérő nemzetközi megfigyelőrendszer adatainak alapján határozták meg. A megfigyelőállomások a villámlás keltette elektromágneses hullámokat érzékelik. "Elképzelhető, hogy az állomások egy-egy villámcsapást kihagynak, de az igazán nagyokat egészen biztosan észlelik. Ez pedig elegendő nekünk ahhoz, hogy megmondjuk, hol van éppen zivatar" - jellemezte a rendszer működését Colin Price, a tel avivi egyetem geofizikai és földtudományi tanszékének vezetője a BBC News-nak.

A kék körök az április 7-én, UTC (GMT) szerint 16 és 17 óra között előfordult villámlásokat jelzik

A friss kutatási eredmények megerősítették, hogy a villámlással járó, erős zivatarok elsősorban a trópusi égövben fordulnak elő, és azon belül is a Kongó medencéjének az időjárása a legviharosabb. "Erre valószínűleg az a magyarázat, hogy ott szárazabb a levegő, mint az Amazonas vidékén" - tette hozzá dr. Price. A zivatarok kialakulása egyúttal azt is követi, hogy a Föld melyik tájékát éri éppen napsugárzás, ugyanis a napos időben javul a levegő hővezető képessége, azaz erősebb a hőáramlás.

A villámlásmérő nemzetközi rendszer negyven ponton figyeli szerte a Földön az elektromágneses hullámokat. A mérőállomás-csoportok adataiból háromszögeléssel számítják ki az egyes villámcsapások helyszínét (a rendszer honlapja: wwlln.net). A csoportosan előforduló villámokat számítógépes algoritmus sorolja az egyes zivatarfelhőkhöz. Mindenik kontinensen nappal van a legtöbb zivatar, globálisan pedig délben (greenwichi középidő szerint 12 órakor) fordul elő a legtöbb villámlás. A 760-as számot egyébként a 2010 szeptemberi adatok átlagolásával kapták. A megfigyelőrendszert folyamatosan bővítik: nemrég indult az a program, amelynek keretében a vulkánkitörések feláramló, forró hamufelhőiben előforduló villámokat figyelik meg.

A Földön egy adott időpontban előforduló zivatarok számát először egy brit klímakutató, Charles Ernest Pelham Brooks határozta meg 1925-ben annak alapján, hogy a meteorológiai állomásokon melyik napokon jegyeztek fel viharos időt. A korrekt számításhoz viszont Brooksnak nem állt rendelkezésére kellő mennyiségű adat, továbbá tévesen azt feltételezte, hogy a szárazföld és a tengerek fölött egyenlő arányban fordulnak elő zivatarok (pedig a többségük a szárazföld fölött tör ki). Brooks 1800 zivatarral számolt óránként.

Az 1950-es években O. H. Gish és G. R. Wait huszonegy zivatarfelhő közepébe repült be az Egyesült Államokban. A gépet elektromos kisülések és a légáramlás mérésére szolgáló műszerekkel szerelték fel. A két kutató az egész Földre kiterjesztve az adatokat évi 2000-3600 zivatarral számolt. Míg a mostani mérőrendszer ki nem épült, műholdakat használtak a villámlások felderítésére, de azok sem szolgáltattak az egész Földről adatokat.