A szelektív hulladékgyűjtés mindaddig jó ötlet, amíg íróasztal mellett elmélkedünk róla. Amint kilép az ember a való világba, máris szembetalálja magát a legfőbb problémával: alapanyagát tekintve hiába szelektív hulladék a papír vagy műanyag ételcsomagolás, ha ételt teszünk bele (vagyis rendeltetésszerűen használjuk), a csomagolóanyag szennyezetté válik, és nem szabad a szelektív hulladékgyűjtőbe dobni. A környékünkön plakátokon figyelmeztetik a lakókat, hogy a pizzásdoboz nem szelektív, mert zsíros, illetve a műanyag tejfölös és más dobozokat csakis tisztára mosva szabad a szelektív kukába dobni. Sokan nem hajlandóak erre, például mert semmiféle anyagi ösztönzést nem kapnak cserébe sem a vízdíjból, sem a kukadíjból.

Így viszont tonnaszám kerül csomagolóanyag a kommunális hulladékba, amit jó esetben elégetnek, és távhő lesz belőle, rosszabb esetben a szemét hulladéklerakóba kerül, és majd úgy párszáz év alatt elbomlik. Itt jön a képbe Brüsszel, ahol az egyszerhasználatos ételcsomagolásoknak akarnak gátat vetni. A Tiffin Project ötletgazdái eddig 13 brüsszeli étteremmel szerződtek le a következőre: az éhes vendég elmegy az étterembe, ahol elvitelre kér ételt, amelyhez hozza magával a saját fém ételhordó edényét (a város több pontján kapható kétféle méretben, az egyik mélyebb, a másik laposabb, áruk 20-40 euró). A Tiffin Projectnél regisztrált vendégek az ételek árából 5 százalék kedvezményt kapnak -- ez nem óriási összeg, de azért észre lehet venni. A vendég elviszi magával az ételt, az edényt otthon elmossa, és másnap szintén azzal megy a következő helyre elviteles ételért.

TIFFIN FACEBOOK

Mindenki boldog: az inox ételhordót csak egyszer kell megvenni, utána a végtelenségig használható, a szerződött brüsszeli éttermek pedig megússzák évi összesen 32 ezer tonna csomagolóanyag beszerzését. A közösségi projekt célja a környezettudatosság terjesztése. Minél többen regisztrálnak, annál több étterem akar majd részt venni, vagyis annál szélesebb körűvé válik a szerveződés. Ráadásul a projekt arra bátorítja a tagokat, hogy próbáljanak ki új éttermeket a szerződött helyek listájáról, így a helyi kisvállalkozások előnyhöz juthatnak a nemzetközi gyorsétteremláncokhoz viszonyítva.

A Tiffin Project évente és 1000 tagonként 1,5 tonnával szeretné csökkenteni a Brüsszelben felhasznált élelmiszercsomagolás mennyiségét. A fém ételhordók árusításából évente 20 ezer eurós bevételre számítanak, amit a fenntartható étkeztetés népszerűsítésére fordítanának: ha már úgyis egyre többen étkeznek otthonukon kívül, tegyék azt környezettudatos módon. Ezzel kapcsolatos, hogy bármilyen saját dobozba lehet kérni elvitelre ételt a Tiffin Project éttermeiben, és regisztráció nélkül is. A lényeg ugyanis a fogyasztói kultúra megváltoztatása, hogy végre rádöbbenjünk, mennyi értékes nyersanyag válik hulladékká egyszeri és alig pár perces használat után.

TIFFIN FACEBOOK

Maga a tiffin szó egyébként indiai eredetű, ott hagyomány, hogy a dolgozó férjnek fémdobozban küldi a feleség az ebédet az erre szakosodott futárokkal (erről szól az Ezerízű szerelem című film is).

Az ételcsomagolás a világ nagyvárosaiban jelentős probléma: 2016 novemberében a német Freiburg városa vált híressé azzal, hogy bevezették az újrahasznosítható kávéspoharakat: az egyeurós poharakat a fogyasztó magával viszi, menet közben megissza a kávét belőle, majd (bármelyik szerződött helyen) leadja az üres poharat, és visszakapja az egy euróját. Freiburgban 100 étteremben és kávézóban lehet rendelni, illetve leadni, a poharak 400 alkalommal újrahasználhatók.

FREIBURG CUP

Németországban évente 2,8 milliárd kávéspoharat dobnak a kukába, össztömegük eléri a 40 ezer tonnát. Az egyszerhasználatos poharak gyártásához 43 ezer fa, 1,5 milliárd liter víz, 320 millió kWh áram és 3000 tonna nyersolaj szükséges.

Hiver't-Klokner Zsuzsanna szerk.

A Hamvazószerdától Húsvétig tartó időszak alatt keresztények milliói világszerte böjtöt tartanak. Ezekben a hetekben lemondanak például a csokoládéevésről, hétvégi bulizásról, Facebookozásról. Az Anglikán Egyház magasabbra tette a mércét: Sir David Attenborough szavát követve arra kéri 25 millió hívét, hogy az egyszer használatos műanyagokra mondjanak nemet Húsvétig.

A Szent Pál Székesegyház nyugati homlokzata

"David Attenborough mindannyiunk figyelmét ráirányította arra, hogy mai 'szemetelő' társadalmunk milyen mértékben veszélyezteti az óceánokat, ahová végül a hulladékunk kerül. Ezért a mostani Nagyböjt alkalmával adjunk esélyt a tengeri élővilágnak, hogy megszabadulva a szeméttől, megújhodhasson", olvasható a londoni püspökség nyilatkozatában.

Világszerte évente 300 millió tonna műanyagot gyártanak, és ennek felét csupán egyetlen alkalommal használják. Nem csoda, hogy percenként 8 tonna műanyag kerül az óceánokba. Attenborough a BBC Kék bolygó II sorozatában emelte föl szavát a mindent elárasztó műanyag-hulladék ellen. Ennek hatására II. Erzsébet királynő is elrendelte, hogy a Buckingham palotában mostantól kerüljék a műanyagtárgyakat.

"A Nagyböjti felhívás ráébreszthet bennünket arra, milyen sok egyszer használatos műanyag vesz körül bennünket, és kihívás számunkra a mennyiségüket csökkenteni. A műanyagböjt illeszkedik ahhoz, hogy keresztényként elhivatottnak kell lennünk abban, hogy vigyázzunk Isten teremtményeire", mondta Ruth Knight, az Egyház környezetvédelmi tanácsosa. 

Az Anglikán Egyház nemcsak a felhívást tette közzé, hanem mindennap egy jó ötlettel segíti is híveit a műanyagböjtben. Például vigyenek magukkal fém evőeszközt, ha olyan helyre mennek, ahol műanyag evőeszközt adnak az ételhez, illetve utazáskor a szállodában is a saját tusfürdőjüket és samponjukat használják, ne a hotel által kínált miniflakonos tisztálkodószereket. A Böjt idejére használjanak újratölthető töltőtollat vagy ceruzát az eldobható műanyagtollak helyett, és ne vásároljanak CD-t, hanem töltsék le a zenéket a netről. 

Sőt, a tippek nemcsak a műanyaghulladék csökkentését érintik, hanem kiterjednek olyanra is, hogy érdemes kitenni egy feliratot a postaládára, miszerint nem kérnek reklámújságokat, vagy hogy vásároljanak second hand ruhákat, amennyiben lehetséges. (A teljes lista angol nyelven itt letölthető.)

Ne dobd ki, hanem használd újra a PET-palackot:

Mókás és komoly ötletek ide kattintva olvashatók:

Itt pedig még 30 szuper ötlet az újrahasznosításra:

A nyolcvanas években óriási divat volt az Ecseri piacról szerzett ezüst, esetleg alpakka kanálból vagy villából hajlított karperec. Akkoriban még senki nem hívta az ilyesmit upcyclingnak (ejtsd: apszájkling), pedig pont ez volt: így nevezik, ha nemcsak újrahasznosítunk (azaz recycling), hanem magasabb (up), művészi szintre emelünk egy használt, kidobott tárgyat, alapanyagot.

Az alábbi összeállításban régi eszcájgtól kezdve a számítógépdarabokon át motorkerékpár- és biciklialkatrészekig számtalan kacatot találunk, amelyekből a kreativitás lenyűgöző műalkotásokat varázsolt. Aki kedvet kapna hasonló kalapálgatáshoz-forrasztgatáshoz, ne habozzon: a mai világban már viszonylag egyszerű az értékesítés az interneten keresztül például az Etsy, az Ötletek boltja, a Magyar kézműves ajándékok vagy a Meska kézműves-webshopokban. A lényeg a fantázia és az elhivatottság. Ha belevágsz hasonló upcyclingba, feltétlenül küldj blogunknak néhány fotót az alkotásaidról! 

Az amerikai Matt Wilson ezüst evőeszközökből formált madaraival vált híressé, de tud ő tengeri állatokat is.

A különféle daraboknak a tenger által partra mosott uszadékfából készít talapzatot.

Bevallása szerint annyira meglódult az értékesítés, hogy február közepéig teljesen be van táblázva. Instagram-oldalának 40 ezer követője van. 

Az angol Julie Alice Chappel számítógép-alkatrészekből, nyomtatott áramkörökből, ellenállásokból készíti leheletfinom rovarjait.

Van köztük pillangó, szitakötő,

de még csótány is.

Minden darab egyedi design, és ennek megfelelő az ára is: a 8-13 centiméter szárnyfesztávolságú rovarkákat bekeretezve átszámítva 40-50 ezer forintért lehet megrendelni a webáruházból.

S itt van a francia Edouard Martinet, akit bármelyik roncstelepen megszállott guberálónak néznének, egészen addig, amíg meg nem látják elképesztő alkotásait.

Például a szitakötő elnyújtott potroha egy biciklipumpa,

a légy lába autós ablaktörlő kar és kerékpárlánc,

a fecske karma fogorvosi kampó,

az imádkozó sáska szemei egy robogó indexbúrái,

a szardínia pikkelyei kerékpáremblémák.

Martinet pár szerszámmal dolgozik, nem forraszt vagy hegeszt, kizárólag csavarokkal vagy szegecsekkel rögzíti össze az alkatrészeket. Ezeket direkt úgy válogatja, hogy passzoljanak egymáshoz. És nemcsak passzolnak: rajongói méltányolják, hogy az állatfigurák élethűek, anatómiailag pontosak. Weboldalán részletesen leírja (francia és angol nyelven), hogy milyen darabokból állnak a szobrok. Árakról nincs infónk, de 2016 májusában egy kiállításon 40 alkotásából 19 egy hét alatt elkelt.
 

A portugál Bordalo II eddigi legnagyobb kiállítását nyitotta meg Lisszabon egyik elhagyatott gyárépületében, és akkora az érdeklődés, hogy meg kellett hosszabbítani az esemény időtartamát. 

A művész több tucat állati témájú reliefet állított ki, amelyek másik közös nevezője, hogy újrahasznosított szemét az alapanyaguk: műanyag, autóalkatrész, építési hulladék. 

Bordalo graffitisként kezdte pályáját, a hírnevet az állatportrék hozták meg számára, azóta is ez a fő témája. "Ők a legnagyobb vesztesei napjaink egyszer használatos tárgyakra épülő fogyasztói kultúrájának", vallja a művész. 

Alkotásaival a természet sérülékenységére szeretné felhívni a figyelmet. Az Attero (latinul hulladék) címet viselő kiállítás már az első héten 8000 látogatót fogadott, az egyéni látogatók mellett több iskolai csoport is érkezett szerte Portugáliából.

"Legyenek bár óriási vagy kisebb méretűek, Bordalo szokatlan kreációi arra késztetnek bennünket, hogy újragondoljuk szerepünket ebben a vásárlásmániás, önpusztító társadalomban, amely gyakran visszafordíthatatlan károkat okozva zsákmányolja ki a természeti erőforrásokat", foglalta össze a kiállítás kurátora.

A kiállítás meghosszabbított nyitva tartással, december 3-ig várja az érdeklődőket.

Bordalo II alkotásai a művész Instagram és Facebook oldalán láthatók.

Akármilyen hiperszuper egy játszótér, akkor is csak olyan hely, amit felnőttek terveztek gyerekeknek, és ezek a felnőttek hiszik, hogy a gyerekek jól érzik ott magukat. A gyerekek viszont már csak olyanok, hogy jobban érzik magukat egy olyan játszótéren, ahol nem kell illedelmesen viselkedni, a felnőttek által megszabott módon játszani, hanem azt csinálhatnak, amit csak akarnak.

Noha az uniós szabvány rendkívül alaposan szabályozza a játszóterek tervezését, Európában van pár hely, ahol afféle barkácsolós, tulajdonképpen építési és háztartási hulladékokból készült a játszótér. Amerikában is létesítettek ilyen játszóteret. Sajnos, nemcsak a jogszabályok lehetetlenítik el a működésüket.

KÉP

A barkácsolós játszótér ránézésre inkább hasonlít lakossági hulladékudvarhoz, mint játszótérhez: deszkák, lécek, farönkök, autógumik, kerekek, téglarakások, műanyagládák, raklapok, kötelek mindenütt. A központi bódéban szerszámokat lehet kérni, amelyekkel a gyerekek kalapálhatnak, fúrhatnak, faraghatnak, fűrészelhetnek, csavarozhatnak. És igen, olykor ráütnek az ujjukra, elvágják a kezüket, leesnek a maguk tervezte építményekről, koszosak lesznek, elszakítják a ruhájukat. Ez viszont általában csak utólag derül ki a szülők számára, ugyanis a barkácsolós játszótér működésének egyik lényeges eleme, hogy a szülő lehetőleg ne menjen be a játszótérre. Van viszont szakképzett személyzet, ők folyamatosan, de nem tolakodóan felügyelik a gyerekek tevékenységét.

KÉP

"Nálunk tanulják meg a gyerekek, mi teszi az embert", mondta Jim Clancey, a dél-londoni Triangle Adventure Playground vezetője, valószínűleg arra utalva, hogy az evolúció során a szerszámkészítés és -használat (is) emelte ki őseinket a többi előemberféle közül. A Triangle-be olyan 6-16 év közötti londoni gyerekek járnak, akik toronyházakban, lakótelepeken élnek, és iskola után két program közül választhatnának: az utcán lófrálnak vagy valamelyik havernál videojátékoznak.

KÉP

"Inkább egy törött csont, mint egy törött lélek", mondta Lady Marjory Allen brit tájépítész és gyermekjogi aktivista, aki a 2. világháború után látogatott Dániába, és lenyűgözte a Koppenhága egyik kerületében, Emdrupban látott "kalandjátszótér".

KÉP

Az 1943-ban Carl Theodor Sørensen dán tájépítész által megálmodott játszótéren az ilyen-olyan hulladékok között szabadon játszhattak a gyerekek, fára mászhattak, akár tüzet is gyújthattak – csupa olyan izgalom, amiben egy városi gyereknek már akkor sem igen lehetett része (hát még ma!). Lady Allen úgy tért haza, hogy meg kell honosítani a dán hulladékjátszótér, azaz skrammellegepladsen koncepcióját másutt is.  

A szabadban és szabadon való játéknak Skandináviában nagy múltja van: a 19. században született az az elképzelés, hogy olyan környezetet kell létrehozni a gyerekeknek, amely ösztönzi őket az új ötletekre, a felfedezésre, önmaguk kipróbálására, a kockázatvállalásra. E játszóterek feladata volt lehetőséget teremteni arra, hogy  gyerekek megismerjék a világot és magukat benne, nem utolsó sorban sokat mozogjanak a szabad levegőn.

KÉP

Az emdrupi játszótér felügyelője akkoriban Jonas Bertelsen tanár volt, akit korábban, mint a dán ellenállási mozgalom tagját, a megszálló németek börtönbe is vetettek. Bertelsen a játszótéri gyerekeket folyamatosan arra biztatta, hogy lázadjanak a hagyományos elképzelések ellen, ne kövessék a járt utat, bízzanak magukban, és hagyatkozzanak a képzeletükre. "A gyerekeknek nincs szükségük konvencionális játszó bútorokra, mint amilyenek a mászókák vagy csúszdák. Inkább földet, fararabokat, téglákat és ásót adjunk a kezükbe", mondta a fentebb említett Sørensen, akit életműve okán máig a 20. század talán legnagyobb tájépítészének tartanak.

KÉP

A New York-i Governor szigeten található play:groundNYC kalandjátszótér működését elemezve az Amerikai Gyermekorvosok Akadémiája a következő megállapításra jutott: "A felnőtt irányítása nélküli játék során a gyerekek megtanulják, hogyan működjenek együtt csoportokban, miként osszanak meg tárgyakat és gondolatokat, hogyan tárgyaljanak, oldjanak meg nézeteltéréseket, illetve miképpen állhatnak ki a maguk képviseletében. Ha a gyerek irányíthatja a játékot, gyakorolhatja a döntéshozatali készségeket, a maga tempójában ténykedhet, felfedezheti, mi is érdekli valójában, és mindennek köszönhetően teljes szívvel elmélyed a kiválasztott tevékenységben".

Akármilyen pozitív a visszajelzés róluk, a barkácsolós játszóterek némelyikét a megszűnés fenyegeti, mert egyes szülők annyira aggódnak az esetleges sérülések miatt, hogy nem viszik el a gyerekeket oda. Csakhogy ezeket a játszótereket olyan non-profit alapítványok vagy civil szervezetek működtetik, akik bevétel, felajánlások híján nem képesek az önfenntartásra. Pedig a gyerekek imádják a kalandjátszótereket, ahol nemcsak építhetnek, hanem – mondjuk ha rossz napjuk van – akár rombolhatnak is.  "Az a legszuperebb benne, hogy ilyet otthon nem csinálhatunk", mondta lelkesen egy kislány a BBC riportjában, amelyet a wrexhami The Land játszótéren készítettek.

Ha minden igaz, pár hónap múlva már rendelhető lesz a poznani Bin-e cég fejlesztése, amelyet nemrég mutattak be a bécsi Pioneers'17 kiállításon. A világ első intelligens kukája csökkenti a hulladék-feldolgozással kapcsolatos emberi munka-, idő- és anyagi ráfordításokat.

A kuka belül négy rekeszre van osztva, a bedobott hulladék anyagát képes felismerni érzékelőivel és kameráival, utána a megfelelő rekeszbe továbbítja. De ennél is többet tud: közben tömöríti a rekeszekben gyűlő anyagot, majd ha tele egy rekesz, okostelefonos applikáción keresztül értesíti a takarítókat, hogy ideje a kukát üríteni.

Az ember azt hinné, hogy a szemétválogatás igazán nem okozhat gondot, hiszen ránézésre egyszerű megkülönböztetni mondjuk az üveget a műanyagtól. Ehhez képest mindig van olyan, aki összekeveri a szelektív hulladékos kukákat, akár figyelmetlenségből, akár hanyagságból, de másoknak pluszmunkát okozva ezzel. A Bin-e esetében ilyen nem fordulhat elő, hiszen csak annyi a dolgunk, hogy a kuka tálcájára tesszük a szemetet, utána már ő végez minden műveletet.

A Bin-e vállalati verziója jövőre lesz kapható, ezzel akár 30 százalékkal csökkenthető a céges hulladék elszállítási költsége, valamint kisebb helyet kell a szelektív hulladék számára fenntartani a telephelyen. a következő lépésként a cég utcai szelektív gyűjtőket tervez, és a kereslet függvényében fejlesztik a lakossági vásárlóknak szánt verziót. A szelektív hulladékgyűjtésnek egyre nagyobb jelentősége van, mivel ezek a másodlagos nyersanyagok gyakran még remekül felhasználhatók új termékek előállításához. Ehhez képest a kevert hulladék 90 százaléka világszerte általában hulladéklerakókba kerül, illetve elégetik. És mindannyian láttunk már szeméttel teliszórt patakpartot is...

Nemcsak a lakosok, hanem 100 vendéglátóhely és a helyi cégek is úgy döntöttek, nem szívnak szeptemberben Seattle-ben: nem használnak műanyag szívószálat, ezzel is támogatva a Lonely Whale Foundation (Magányos Bálna Alapítvány) környezetvédelmi tevékenységét. 

Cetcápák kérték: ne szívjunk!

A szívószálmentesítés Magyarországon is pörgős téma volt idén nyáron, mert a sok kicsi műanyagszál összességében eszméletlen mennyiségű szemetet jelent. Csak az Egyesült Államokban naponta 500 millió szívószál egyszeri használat után megy a kukába vagy rosszabb esetben a környezetet szennyezi. Mintha az emberek már nem is tudnának a saját szájukkal pohárból vagy üvegből inni.

A legfrissebb előrejelzések szerint 2050-re több műanyag lesz a világ-tengerekben, mint hal. És harminc év múlva a tengeri madarak emésztő-rendszerében is 90 százalék műanyag lesz, s csak 10 százalék táplálék.

A seattle-i kampány azért különleges, mert az egész város összefogott, a legmenőbb nevek támogatják a kezdeményezést. A Seattle Seahawks és a Seattle Mariners stadionjától kezdve a helyi óceanáriumon át a reptérig mindenki vállalta, hogy nem használ műanyag szívószálat szeptem-berben, sőt, sokan utána sem (helyette papírszívószálat lehet kérni, ha nagyon muszáj). A non-profit alapítvány célja, hogy egy hónap alatt legalább egynapi szívószálmennyiséget megtakarítson a város.

Műanyag szívószál helyett Magyarországon is lehet vásárolni papír- vagy fémszívószálat, utóbbi ráadásul mosogatógépben is mosható, tehát korlátlan alkalommal higiénikusan felhasználható.

Az amerikai kezdeményezéshez ide kattintva lehet csatlakozni.

A tavaszi lomtalanítás hevében sokan szabadulnánk a papírhulladéktól, közte az ilyen-olyan nyugtáktól, csekkektől, bizonylatoktól, számláktól. Azt véljük, hogy az évekkel ezelőtt, esetleg cégnévre vásárolt cuccok és pos-tán befizetett összegek már úgysem érdekelnek senkit, ezek a dokumen-tumok csak a helyet foglalják a lakásban, irodában, sufniban. Amióta létezik digitális és felhő alapú adattárolás, különösen nagy a késztetés, hogy gyorsan beszkenneljük a fontosabbnak ítélt fecniket, aztán kidobjuk a papír alapú eredetiket. De ezzel óriási hibát követhetünk el! 

Nagyon nem mindegy, hogy magánszemélyről vagy vállalkozóról van-e szó, és hogy milyen dokumentumot akar kidobni, figyelmeztet Kiss Krisztina könyvelő-tanácsadó.

Magánszemély esetében viszonylag kevés szabály van. A befizetett sárga vagy fehér csekkeket érdemes 1 évig megőrizni, mert elmé-letileg ennyi ideig reklamálhat a szolgáltató, hogy nem érkezett meg hozzá a befizetett díj. A legtöbb számlalevélben persze ma már feltünteti a szolgáltató, hogy mennyi volt az előző havi egyenleg, és így azonnal látható, ha valami elmaradás van. Elektronikus regisztráció és átutalásos fizetés (csoportos beszedés) esetén pedig a szolgáltató csak az elszámolást küldi, mi döntjük el, hogy mit csinálunk vele.

Más a helyzet a nem közüzemi szolgáltatókkal: egy parkolóóra által adott nyugtát legalább 1, de inkább 2 évig őrizzünk meg, mert vissza-menőlegesen kérhetik, és ezzel bizonyítjuk, hogy igenis fizettünk egy adott szolgáltatásért. 

A garanciával/jótállással/szavatossággal vásárolt eszközök számláját tartsuk meg a garancia/jótállás/szavatosság végéig, ennek időpont-ját írjuk is rá az eltett számlára, mert eltérő az egyes termékek esetében, és utólag nem fogunk emlékezni rá. Sok helyen a csomagolás megőrzése is feltétel, ami rossz gyakorlat, de egyelőre ez van. Aki erre nem hajlandó, legalább a termék sorozatszámát vágja le a csomagolásról, mert egy betörés esetén ez lehet az ellopott tárgy (például lapostévé) azonosítója a rendőrség és a biztosítója felé. "Vagyonosodási vizsgálatnál pedig 20 évre visszamenőleg kell tudni bizonyítani minden nagy értékű tárgyi eszköz beszerzését magánszemélyként is: tehát egy kétszáz-ezer forintos tévé számláját 20 évig kéne megőrizni", figyelmeztet a szakember.

KÉP

A vállalkozókra más elvárások vonatkoznak. Törvény szerint legalább 5+1 évig kötelező megőrizni a vállalkozással kapcsolatos költség-számlákat és egyéb pénzügyi dokumentumokat – ennyi az a határ-idő, ami alatt visszakereshetőnek, ellenőrizhetőnek kell lennie minden adatnak az adóhatóság számára. "Én biztonsági okból tíz évet javasolok a kiadásokat igazoló számlákkal kapcsolatban", mondja Kiss Krisztina. 

A szigorú számadású (sorszámozású) nyomtatványok nyilvántartó kartonját és a hozzá tartozó bevételi számlatömböket együttesen kezelve ajánlatos végig megőrizni a vállalkozás működése alatt, mert egy esetleges NAV-ellenőrzés kapcsán ezeket bekérhetik. A könyvelőnek volt olyan ügyfele, akitől a NAV 16 évre visszamenőleg kért adatokat, és nagy szerencséje volt, hogy megőrizte a céges dokumentumokat.

Ha céges munkaügyek dokumentumairól beszélünk, mint például a beléptetés, kiléptetés, jövedelemigazolás, egyéni számfejtőlap, akkor tudni kell, hogy nem létezik törvényi lehetőség ezek selejtezésére, figyel-meztet Kiss Krisztina. Egy cégnél a leghivatalosabb, legfontosabb doku-mentum a mérlegbeszámoló, annak megőrzésére 20 év van előírva: egy aláírt példányt az ügyvezetőnek és egyet a könyvelőnek kötelező megőrizni ezen idő alatt (még ha meg is szűnik az együttműködésük). 

A gyakorlatban naponta több száz céget számolnak fel, vagy eltűnnek, megszűnnek, és semmilyen dokumentumot nem őriznek meg. Pedig cégfelszámolás vagy végelszámolás esetén a munkaügyi dokumentumok további, végleges őrzéséről a cégfelszámoló, illetve a végelszámoló köteles gondoskodni. "Elektronikus dokumentumként, beszkennelve is megőrizheti ezeket, a törvény csak azt írja elő, hogy olvasható formában kell lenniük", említ egy könnyítést a szakember.

A munkavállalók sem tudják, hogy felmondás vagy közös megegyezéses távozás esetén milyen dokumentumokat kéne elkérniük a munkáltatójuktól. Akinek rendes biztosításos jogviszonyú munkaviszonya van (tehát nem KATA-alany), annak minden év január 31-ig meg kell kapnia a munkálta-tójától az M30-as jövedelemigazolást, amelyre rá van írva, hogy nyug-díjazásig megtartandó. Az aktív éveink során leadott igazolások a szolgálati idő és a nyugdíj kiszámításához lesznek majd fontosak. És ha ezek otthon őrzött másolatai mondjuk egy költözés során elvesztek, akkor érdemes visszamenni a korábbi munkáltatóhoz, és kérni egy másolatot. Ezt persze csak akkor fogjuk megkapni, ha 1. még él a cég, 2. rendesen beadta minden hatósághoz az igazolásokat... 

2006 óta üzemel az elektronikus bevallási rendszer, azóta a könyvelők minden hónapban lejelentik a dolgozók összes adatát a járulékbevallás keretében. A korábbi időszakban minden évben volt egy NYENYI-karton (nyugdíjas egyéni nyilvántartási lap), ezt kellett az előző év összes nyugdíjalapjáról és nyugdíjáról lejelenteni az APEH-nak floppyn, és ez 2009 végéig ment (három évig párhuzamosan az új rendszerrel).

Persze, ha valaki holnap beadna egy kérelmet a NAV-hoz, hogy kéri a szolgálati idejének megállapítását, akkor az adóhatóság a nála irattárban lévő dokumentumokból mazsolázná össze, hogy hol, hány napot dolgozott, és ezek alapján mennyi nyugdíjra jogosult. Ebből a szempontból nem is veszik figyelembe az otthon őrizgetett papírokat. 

Akkor miért kell mégis megőrizni ezeket? "Mert az adminisztráció százszorosa a szükségesnek, ami óriási terhet ró az egyéni munka-vállalókra, a cégekre és a könyvelőkre is", mondja Kiss Krisztina. Hiszen minden hónapban le kell jelenteni egy magánszemény összes adatát – még a születési dátumát, anyja nevét is beleértve, ami élethosszig állandó adat. Ez fölösleges adminisztrációs teher. "Plusz gyártjuk hozzá az egyéni számfejtőlapot, a bérszámfejtési összesítőt, az utalandók listáját minden hónapban minden alkalmazott után a vállalkozók számára – régebben mindent két példányban készítettünk, ma már küldhetjük az ügyfélnek emailen pdf-ként, és mindenki úgy menti el, ahogy neki a legkényelmesebb." 

Ha valaki mondjuk egyéni vállalkozóból most válik nyugdíjassá, és a NAV-val lerendezte már az ügyet, akkor is legkorábban 7 év múlva dobhatja ki a korábbi céges dokumentumait. Hiszen ha idén megy nyugdíjba, akkor a záró bevallása 2018-ban érkezik be az adóhatósághoz, és onnantól számított 6 évig még bármikor kaphat egy ellenőrzést, és visszamenőleg kérhetik az igazolásait.

KÉP

Összefoglalva

10 éven belül NEM selejtezhető bizonylatok:
az üzleti évről készített beszámoló, a beszámolót alátámasztó leltár értékelése és a beszámolót alátámasztó főkönyvi kivonat.
8 évig NEM selejtezhető:
a főkönyvi számlák, az analitikus és részletező nyilvántartások, a könyvelést alátámasztó számviteli bizonylatok (pénztárbizonylat, átutalási bizonylat, eszközbeszerzések számlái stb.). 

De az ezeknél régebbi dokumentumokat nehogy egy az egyben kidobja valaki: előbb aprítsa fel őket iratmegsemmisítő géppel vagy égesse el a kazánban, így elkerülve, hogy a személyes adataival valaki visszaéljen.

A törvény szerint a selejtezésről is jegyzőkönyvet kell készíteni, feltüntetve benne a kidobásra ítélt dokumentumok minden részletét. Vagyis a kido-bott dokumentumok helyett újak képződnek... Hát itt tartunk a 21. szá-zadban. Éljen a digitális kor!

Bármely település levegőminősége nagyban függ a zöldfelülettől. Buda-pest belterületén az önkormányzatok által fenntartott közparkok mellett a magánkertek tulajdonosai tesznek a legtöbbet a levegő tisztaságáért, amikor dús lombú fákat és bokrokat ültetnek a telkükre. Ez azonban anya-gilag nagy ráfordítást igényel, hiszen a fővárosban fizetni kell a zöld-hulladékos gyűjtőzsákok elszállításáért.

GIF

Körbekérdezősködtem: környékünkön, Budapest XI. kerületének zöldövezeti részén kertmérettől és növényzettől függően évente 5-18 ezer forint megy el az FKF-logós zöldhulladékos zsák vásárlására, amit a zöldhulladékot gyűjtő kukásautó hajlandó elvinni. Ilyen zsákot a kerületi áruházakban 10-es csomagban 2600-3200 forintért lehet kapni. Ennél olcsóbban a FKF Zrt. hulladékudvarában vásárolható, 235 forintos darabáron, de a legközelebbi hulladékudvar 10 kilométernyire van, oda-vissza 700 Ft a buszjegy ára, tehát nem éri meg 2-3 darabért kiutazni Nagytéténybe.

Emailben megkérdeztem a FKF Zrt. sajtóosztályát, miből jön össze a zsák díja. "A zsák ára döntően az anyagárat és annak mozgatásához szükséges logisztikai költségeket tartalmazza (üzletekben történő terítése, stb.)", válaszolta írásban Dorogi Gabriella szóvivő. 

A fenti képen a múlt heti viharos szél nyoma látható: a szomszéd utcában a letakarított járdára a szél átfújta az úttesten lévő leveleket. Ezzel kapcsolatban is kérdést tettem fel: amennyiben a lakosok a házuk előtti közterületről (az utcáról) szedik össze a lehullott lombot, ahhoz kitől és hogyan kérhetnek ingyenes zsákot? Hiszen ilyenkor az önkormányzat helyett végezzük el a közterület rendbentartását!

A FKF szóvivőjének válasza: "A vonatkozó jogszabályi előírások alapján az ingatlanok előtti közterület (burkolt vagy zöld felület) tisztán tartása az ingatlantulajdonos feladata. A jogszabály nem tesz különbséget zöldhulladék és egyéb hulladék között. Ennek alapján az önkormányzat, mint a közterület tulajdonosa, nem kötelezhető ingyenesen zsákot biztosítani a zöldhulladékhoz. Vannak kerületi önkormányzatok, akik Társaságunktól megvásárolnak egy nagyobb mennyiségű zsákot és azokat szétosztják a kerületi lakosok között."

Az általam ismert jogszabály szerint a lakóingatlan előtti területen az út-test pereméig tart az ingatlantulajdonos tisztántartási kötelezettsége: "Ha jogszabály másként nem rendelkezik, az ingatlan tulajdonosának (keze-lőjének, használójának) kell gondoskodnia az ingatlan előtti járdaszakasz (járda hiányában 1 m széles területsáv, illetve ha a járda mellett zöldsáv is van, az úttestig terjedő teljes terület), (...) tisztántartásáról."

Vagyis az úttest rendbentartása már az önkormányzat dolga – volna. Környékünkön kézi utcaseprést talán valamikor tavasszal végeztek egy-szer. Az ősz folyamán szintén egyszer láttam utcaseprő autót, amely az úttest közepén haladva végigtakarította az utcánkat. Hát ezek a csacsi levelek nem elbújtak a járdaszegélynél!? 

KÉP

Az utcai fák az önkormányzat tulajdonában vannak, de legfeljebb a metszésükről, alakításukról gondoskodik, ha mondjuk ránőnek a villany-vezetékre. A fák termését, lehullott lombját viszont szintén a lakóknak kell eltakarítaniuk a maguk költségén vásárolt zöldhulladékos zsákokkal. 

Kerületünk Fideszes önkormányzati képviselője évente 1-2 alkalommal néhány tucat zsákot, fejenként 3-3 darabos adagban ingyenes szétoszt azoknak, akik erről értesülnek és időben jelenkeznek érte. Minden kerületi kerttulajdonosnak azonban nem jut az ingyenzsákból. (A pártállást az információtartalomnak megfelelően tartottam szükségesnek közölni.)

Ezért azt is megkérdeztem az FKF Zrt szóvivőjétől, hogy  van-e arra mód, hogy a kertes házak tulajdonosai – akik a kertjükkel hozzájárulnak a tele-pülés levegőminőségének javításához – bizonyos mennyiségű zsákot ingyen kapjanak minden évben?

A válasz: "Lásd előző válaszunk"

No és mi történik a begyűjtött zöldhulladékkal, kérdeztem egy másik levél-ben, de erre már nem kaptam semmilyen választ. Ezért az internetről pró-báltam információkat szerezni.

A FKF Zrt. honlapján talált legfrissebb adatként az szerepel, hogy 2013-ban 18 226 tonna zöldhulladék érkezett a FKF Zrt Pusztazámori Regionális Hulladékkezelő Központba, ahol 2014-ben feldolgozás után 8000 tonna komposzt készült belőle. "Ezt a mennyiséget kisebb részben saját célra, rekultiváció során talajjavító anyagként szeretnénk felhasználni, illetve a teljes fennmaradó mennyiséget külső partnereknek értékesítenénk", írták. Tehát ebből bevételre számít a közterületfenntartó vállalat, amelynek teljes neve: FKF Nonprofit Zrt.  

És ami az említett kisebb részt illeti: a honlap szerint ezzel fedik be, rekultiválják a pusztazámori hulladéklerakót.

Vagyis a budapesti kerttulajdonosok finanszírozzák Budapest összes szemetének betakarását. 

Kiegészítés: Találomra megnéztem Magyarország pár települését, náluk mi a rendszer. Balatonvilágoson kéthetente jön az önkormányzati zöld-hulladék-begyűjtő jármű, bármilyen zsákban kihelyezett lombot begyűjt zsákostul. Miskolc környékén térítésmentes a zsák, amit kéthetente gyűjt a helyi köztisztasági vállalat. Pécsett hasonló a helyzet. Zalaegerszegen a bármilyen zsákban kihelyezett zöldhulladékot a gyűjtőkocsira ürítik ki, vagyis a zsákot visszaadják (újrahasznosítható), a szolgáltatás díjmentes. Kecskeméten 30 Ft egy zsák, amit kéthetente gyűjtenek be.