Daniel Silverstein egy 100%-ban lebomló, teljes értékű szövetekből, 100%-ban továbbhasznosított kapcsokkal díszített, kézimunkával készített pulóverrel tiszteleg a nemrég elhunyt David Bowie előtt. 

A Brooklynban készülő "Sapce Oddity" pulóverek kiváló minőségű, egyedi szövetmaradékokból összevarrt pulcsik, amelyeket a helyi kézművesüzemekben készítenek.

A lakosság a pulóverek megvásárlásával nemcsak a David Bowie iránti lelkesedését fejezi ki, hanem hozzájárul a világban nagy méreteket öltő textilszennyezés csökkentéséhez. 

Mindennapi használatra alkalmas, kikötőkbe, jachtokhoz, stégekhez és magánpontonokhoz csatlakoztatható vízi szemeteskuka prototípusának megépítésére gyűjt két ausztrál fiatalember.

A vízi kukák alkalmasak az úszó szemét, az olaj és egyéb vegyi alapanyagú tisztítószerek összegyűjtésére, felfogására is.

A „seabin”-eket kifejezetten kikötőkbe, illetve olyan öblökbe tervezték, ahol nincsenek nagy viharok, nem kavarják fel a vizet nagy áramlatok, viszonylag ellenőrzés alatt tartható a környezet.

A szemeteskuka a víz felszínén lebeg, amibe egy, a kikötőben beüzemelt vízi pumpa beszívja a víz felszínén lebegő szemetet. A vákuumhatás miatt nemcsak a hulladék, hanem az olajfoltok és egyéb lebegő vegyi szennyeződések is bekerülnek a szemeteskukába.

A víz keresztülfolyik egy szivattyún, amely szétválasztja a vizet és az olajat, míg a szemét és a szennyeződések fennakadnak a kukában. A tisztított víz visszakerül a vízgyűjtőbe. A kukákban található felfogózsákot a kikötőben dolgozó munkások tudják cserélni.

A kuka az év 365 napján üzemképes.

Vajon mennyi szemetet gyűjthetne össze a Felső-Tiszán az a baltimore-i vízimalom, amely a folyóba dobott szemetet halássza ki.

A 30 napelemmel felszerelt, napenergiával működő tutajszerűség kerekét egy vízi pumpa forgatja. Az üzembe, vagyis vízre állítása óta két év alatt több mint 350 tonnányi (1600 köbméter) szeméttől mentesítette a baltimore-i öblöt, többek között több mint 200 000 műanyag palacktól, 116 000 nejlonzacskótól, 176 000 csomagolóanyagtól, 250 000 hungarocell-származéktól, 6 500 000 cigarettacsikktől, 4000 üvegpalacktól és 1300 sportlabdától.

A kerék 22 500 kg szemetet gyűjt össze, és 2500 watt áramot termel naponta, ami egy amerikai családi ház napi energiaszükségletének elegendő mennyiség is lehetne.

A vízimalom működése viszonylag egyszerű. A  tutajra szerelt két tölcsérszerű kar segíti a vízfelszínén úszó szemetet a kerék felé irányítani, amit egy rugós gereblye kap el és tol rá egy mozgó szállítószalagra, ahonnan egy kukába sodródik a hulladék. Amikor a kuka megtelik, egy úszódokkra helyezik át a hulladékot, ahonnan pedig egy RESCO hulladékból energiát termelő üzembe viszik át feldolgozásra, itt választják le az újrahasznosítás szempontjából értékes szerves hulladékot is a többitől.

A folyamatosan forgó kerék a folyamatos mozgással oxigént juttat a vízbe, így javítja a halrajok élőhely- és a vízminőségét is. A vízimalom népszerűsége töretlen, a két év alatt a vízimalom lett az Egészséges öböl program egyik legfőbb turisztikai látványossága. 

Az Egészséges öböl programnak az öböl megtisztítása csak az egyik állomása, a végső cél az, hogy 2020-ra az öböl halászhatóvá és fürdőzésre alkalmassá váljon. 

Fotók: http://baltimorewaterfront.com/

A kis japán falu, Kamikacu 2003-ban vált híressé, amikor elhatározta, hogy az első olyan települések közé fog tartozni, amelyek a gyakorlatban is megvalósítják a nulla hulladék tervét. A kis falu lakossága japán szokások szerint a keletkezett hulladékot vagy elégette, vagy a földbe temette. A hulladékmennyiség növekedése és az állami szabályozások következtében Kamikacu is hulladékégetőt építtetett, de az oly mértékben szennyezte a település levegőjét, hogy leálltak a használatával, és jobb ötlet híján egy másik település hulladékégetőjét használva szabadultak meg a települési hulladéktól. Ez viszont olyan drága megoldás volt, hogy a település vezetői a hulladékkezelési problémák új irányait keresték. 

Így jutottak el addig a megfogalmazásig, hogy ne a település hulladéktól való megszabadítása legyen a cél, hanem a hulladéktermelés elkerülése. A cél elérése végett 2003-ban megfogalmazták „nulla hulladék” tervüket, aminek a fő célja az volt, hogy a település 2020-ra Japán első olyan lakóközösségévé váljon, amely nem termel hulladékot. 

Első lépésben létrehozták a település hulladékkezelési politikáját irányító és felügyelő nonprofit Nulla Hulladék Akadémiát.

A településen mára 34 kategóriában szortírozzák a hulladékot. Külön gyűjtőbe kerülnek az újságok, a színes magazinok, papírdobozok, szórólapok, más és más gyűjtőbe kerülnek az alumíniumdobozok, spray-k és acéldobozok vagy a műanyag palackok és külön a műanyag kupakok.

Mindeközben Magyarországon számos ember fejében még az sem tudatosult, hogy a szelektív kukába helyezhető PET palackot össze lehetne taposni.

Márpedig a szelektív hulladékgyűjtést először a lakosok fejében kellett ott is helyre tenni, hisz 34-féle hulladékféleség esetén több munkával jár a válogatás. Külön kell választani többek között a papírféléket, színek szerint gyűjteni a kupakokat, és külön kell gyűjteni a csomagolóféleségeket, illetve nem egy csomagolóanyagot el is kell mosni. 

Ez a folyamat nem volt könnyű a lakosság számára sem, a tudatos, aprólékos szelektív hulladékgyűjtés többletmunkával, szabadidővesztéssel és számos kényelmetlenséggel is járt, mégis a lakosság mindennapjaiba szépen lassan beépültek az új tevékenységek, a folyamatok, dolgok újragondolása, és mára jól érzékelhető a ráfordított munka eredménye és környezetre gyakorolt hatása.

A településen keletkezett szerves hulladékot majdnem 100 százalékban helyben, a ház körül használják fel. A nem komposztálható hulladékot a lakosság beviszi a Nulla Hulladék Központba. 

Az újrafeldolgozó központban minden bekerült szemetet önkéntesek válogatnak széjjel felhasználhatóság szerint. A jó állapotban lévő dolgok a "Kuru Kuru Recycling" vagy "Circular" boltba kerülnek, a feldolgozásra alkalmas hulladék pedig, a Kuru Kuru táska- és ruhakészítő műhelybe. 

A település 2015-re 80 százalékos újrafelhasználási mutatóval büszkélkedhet, pontosabban Kamikacu újrafelhasználási rátája 2005. évi 55 százalékos újrafelhasználási mutatója 2015-re 80 százalékot mutat.

Fotók:  Robert Gilhooly/freelance  - The Guardian

Az Adidas újabb óceáni hulladékból készített cipővel jelent meg a piacon. Még egy korábbi posztunkban írtunk a óceáni műanyag szemétből, hátrahagyott hátrahagyott mélytengeri eresztőhálókból készült "ökotudatos" cipőről, amit a Parley For The Oceans platformmal közösen fejlesztettek ki.

A Parley For The Oceans mindenféle fejlesztőkkel, tervezőkkel, designerekkel és ismert cégekkel az óceáni ökoszisztéma védelméért kampányol. 

Az új kampány, új cipőjéből sem marad ki a tengerfenékre süllyedt szemét, ugyanakkor a cipő talpa, most 3D nyomtatással újrahasznosított poliészterből és halászhálókból lett összemixelve. 

A minőségibb intimbetétekre és finom, légáteresztő, fehér homokos tenger színére emlékeztető talp nagyon légiesre és dekoratívra sikeredett.  

Többek között a cég környezettudatos újításai közé tartozik az is, hogy fokozatosan kivonják a műanyag zacskókat a boltokból és a Herzogenaurach-i központban a tárgyalásokról kivonják a  műanyagpalackos ásványvizet.

Fotók: http://www.adidas-group.com/

Első hallásra idegenül hangzik, hogy a halak lenyúzott bőréből, lekapart pikkelyeiből bármit is lehetne készíteni. 

Nem így látta ezt Nienke Hoogvliet holland dizájner, aki, úgy is mondhatnánk, mélyen az óceán fenekére nézett. 

Nienke projektjeinek egyik fő mozgatórugója az újrahasznosítás. Ezen a szűrőn át nézve keresi az óceánok kínálta, használható potenciális erőforrásokat, amelyeket újrahasznosítással visszaforgathat a designiparba. 

A Halbőr vagyis a Re-Sea Me projekt Nienke egy korábbi a Sea Me projektjének a folytatása. A Sea Me projektben algafonalból készített szőnyeget, mintegy tükörképet mutatva annak, hogy milyen rengeteg műanyag hulladék van az óceánokban.

Bár a halbőrprojekthez bármilyen hal bőrét felhasználhatná, döntése mégis a lazacbőrre esett, amit a helyi boltosok hulladékaiból gyűjtött össze. A lazacbőrt és -pikkelyeket kézzel feldarabolta, vegyszerek nélkül megtisztította, és egy régi cserzőmódszerrel megkeményítette az anyagot.

A megkeményedett anyag kinyújtva akkora, mint egy lazac, amiből számos lakberendezési terméket lehet készíteni, az ülőszéktől a lámpabúráig. Követve a Sea Me projektet, egy eldobott halászhálóra halpikkelyeket varrva szőnyeget is készített. 

A designer meglátása szerint olyan mennyiségű hulladék halmozódott fel az óceánokban, hogy nagymértékben is lehetne hasznosítani a tengeri-, óceáni hulladékot, ha van rá igény. Márpedig a designipar világszerte prosperál. 

Fotók: http://www.nienkehoogvliet.nl/

A Kína délnyugati részén lévő Szecsuan tartomány fővárosában, Csengtuban wifivel felszerelt tűz- és bombabiztos kukák kerülnek az utcára. 

Az 5 milliméter vastag, többrétegű, rozsdamentes acélból készült utcai hulladékgyűjtők akkumulátorokkal és napelemmel működnek. A King Kongnak becézett hiperokos kukák teljesen önellátóak, csak a szemetet kell beléjük tenni. A tetejükön automatikusan nyílnak és záródnak, és önfertőtlenítenek.

A GPS-funkcióval is ellátott szemetesek, ha megtelnek, üzenetet küldenek a szemétszállító cégnek, hogy lehet őket üríteni. Jelfogó rendszerüknek köszönhetően a környezetükben ingyenes internetszolgáltatást biztosítanak.

Javában zajlik az Ökoindustria kiállítás, ahol a tiszai PET-kalózok tökéletesen szembesítik az embereket a folyóba sodródott, elhagyott tárgyaikkal. 

Az Ökoindustria szakkiállításon innovatív környezetvédelmi technológiák és szolgáltatások bemutatására van lehetőség. Többek között környezetvédelemmel, energiahatékonysággal, ökoépítészettel és megújuló energiával foglalkozó szervezetek, vállalkozások számára teremt bemutatkozási lehetőséget. 

A PET-kalózok, akik nyaranta önkéntesen gyűjtik a Tiszába került PET-palackokat, az idei szakkiállításra hulladékrégészeti expedícióval érkeztek. Az évek alatt a földbe rétegződött szemétfalat Zsurk község közelében találták.

Ennek a szemétfalnak egy részletét és más a folyóban talált tárgyakat – cipőket, babákat és egyéb használati tárgyakat – lehet megnézni a PET-kalózok által összeállított remek kiállításon. 

Cseh József, Ilyés Miklós és Sziszák Imre egyetemi hallgatók a Smart City Lab Budapest pályázatán olyan találmánnyal rukkoltak elő, amely újrahasznosítja a felesleges műanyagot és az emberi járásból, kerékpározásból, gördeszkázásból származó hulladékenergiákat és a napenergiát.

 A FUTI térkőrendszer alapja az újrahasznosított műanyagból készített térkő, amibe piezokristálylapokat helyeztek el. A kristálylapok a piezoelektromosságot, azaz az összenyomás hatására keletkezett feszültségből keletkezett energiát hasznosítják, például a közvilágítás biztosításához.

A műanyag útburkolat nem ismeretlen a fejlesztési berkekben. Az Origo nem rég írt a hollandok újrahasznosított műanyagból épülő úttervéről. De az nem képes energiát termelni.

 A FUTI viszont igen, bár a jelenlegi ára 100 000 forint lenne négyzetméterenként. 

Fotók: szerkesztő

Két évvel ezelőtt még arra a kérdésre kereste a választ a 365 blog, hogy vajon mennyire környezetszennyező a Nespresso kapszula?

A poszt óta komoly előrelépés történt a kapszulás kávék maradványtermékeinek felhasználása ügyében, legalábbis az alumíniumból készülő kapszulafajták esetében. A Nespresso azt a célt tűzte ki 2020-ra, hogy a globális kapszula-újrahasznosítási kapacitásukat 75%-ról 100%-ra emeli.

Az újra felhasználásra való előkészítést Magyarországon az Inter-metal Recycling Kft. végzi.

A Nespresso butikjaiban kapszulaátvevő helyeket alakítottak ki. Az átvevő helyeken a vásárláskor kapott táskákban lehet visszahozni az elhasznált kapszulákat.

Az Inter-metal üzemében első lépésként a szatyrot és a kapszulákat választják külön. Ezt követően a kapszulákat 2-3 hétig szárítják. A szárítást követően egy emelőszerkezet egy darálóba juttatja a kis dobozokat. A keletkezett alumínium- és kávézacc zúzalékot a vibrációs elválasztó rostán szétválasztják egymástól.

A cél az, hogy minél tökéletesebb legyen a kávé és az alumínium szétválasztása.

Az elválasztásból kiváló minőségű, homogén alumínium másodnyersanyagot kapnak, amit bálázva vehetnek át a feldolgozók.

A kávézaccból hőerőműben villamos energiát állítanak elő. Míg az összegyűjtött műanyag zacskókból egy közeli gyárban hólapátokat készítenek.

Fotók: Nespresso