Egyetlen póló akár öt kontinensen is végigutazhat, mire célba ér, de akkor sem biztos, hogy hosszú életű lesz. Márpedig, ha eldobjuk vagy más módon hulladékká válik, az csak újabb bizonyítéka "a termék és a vásárló közötti elhibázott kapcsolatnak". Ezt állítja Gwen Cunningham ír designer, aki az Amszterdami Divatintézet fenntarthatósági koordinátora és az iparági körkörös gazdaság egyik szakértője.

Neked hány holmi van a szekrényedben? Kép: Pexels

Divataktivista kollégáival most arra kér mindenkit, hogy a karantént hasznosítva tartson egy olyan délutánt, amikor mindent felcímkéz a gardróbban. Ez lesz a Gardrób Tömeg Index (GTI) alapja, minden egyes darabot be kell sorolni négy kategóriába: ÚJ, TURKÁLÓS, AJÁNDÉK, SOSEM VISELT. Utána számoljuk össze a címkéket.

A tervező GTI-je szerint van 53 új ruhája, 47 turiból származó, 5 ajándékba kapott, azaz összesen 105 darab, amiből 31-et nem hord. Kép: Irish Times

Cunningham szerint a ruhatárunk 70 százaléka is lehet olyan, amit nem szeretünk, nem viselünk, érintetlenül lóg a vállfán. Az összeszámolással fény derülhet a vásárlási viselkedésünkre, illetve az Achilles-sarkunkra. Neki az összeíráskor derült ki, hogy 10 kabátja van, ami nyilvánvalóan túlzás. 

A szakember szerint a koronavírus-járvány idején újra kellene gondolnunk és fogalmaznunk a ruhákhoz és a divathoz való viszonyunkat. "Eddig a kiválogatás-termelés-fogyasztás-növekedés végtelen körhintáján ültünk, amelyről erőszakkal le kellett szállnunk – mondta a The Irish Times lapnak. – Remélem, most egy új materializmus kezdődik."

Ha elkezdődik ez az új materializmus, akkor értékelni fogjuk a ruháinkat. Újraértékeljük, mi számít, mi a fontos. "Érzelmileg tartós dizájnra" van szükség, idézte Cunnigham a kifejezés szülőatyját, Jonathan Chapmant.

A márkáknak meg kell tanulniuk, mi az a körkörös tervezés: tehát hogy a termék teljes életciklusát meg kell tervezni, az előállítástól a viselésen és tisztításon át a javításig és újrahasznosításig.

"A legtöbb divat szakirányos diák csak az esztétikumról tanul, de arról nem, hogy egy termék előállítása milyen hatással van az emberekre és a bolygóra. Azért vagyunk-e, hogy több terméket állítsunk elő, vagy pedig hogy a termék révén megoldásokat találjunk a problémákra? Ez egyre hangsúlyosabb az oktatásban, de a változás sok időbe telhet. Most [a koronavírus miatti lezárások idején – A szerk.] válnak mindenki számára láthatóvá a globális ellátóláncok, és az emberek ráébredhetnek, hogy a megrendelt póló akár öt kontinensen is átutazik, mire a  vásárlóhoz ér."

Sokan csak unaloműzésből vásárolnak,
és "annyira olcsó volt, hogy nem lehetett otthagyni". Kép: Pexels

Cunningham akkor ábrándult ki a divatiparból, amikor meglátta, hogy legnagyobb szeretettel megtervezett termék is 75 százalékos valószínűséggel a hulladéklerakóban végzi. Szerinte a másodkézből való (secondhand, turkálós) ruha nagyobb üzlet lesz 10 év múlva, mint a fast fashion. Feljöhetnek olyan új üzletágak, mint a globális online használtruha-kölcsönzés, amely 2017-ben még csak 1 millió dolláros forgalmat bonyolított, és 2023-ra is 1,8 millió dollárt becsülnek, de ez több mint tíz százalékos stabil növekedés. 

Az ír tervező reméli, hogy visszatér a kulturális örökségre alapuló helyi divat és termelés, amely elveszett a fast fashion és a globális ruhatermelés miatt. "A megszorításoktól szárnyra kaphat a kreativitás. Ha már be vagyunk zárva az otthonunkba, és megszűnt mindennapi figyelemelterelés, óriási löketet kaphat a képzeletünk a zenétől, a saját dolgok előállításától és a meglévők újraértékelésétől."

Hiver't-Klokner Zsuzsanna