A régi magyar gyümölcsfajták helyzete volt az egyik legérdekesebb téma a Botanika Hetén, amelyet az egri Eszterházy Károly Főiskolán rendeztek májusban, a TermészetTudás Főiskolája program keretében. Előadónak dr. Surányi Dezső agrobotanikust, történeti-ökológust hívták meg a Ceglédi Gyümölcstermesztési Kutató-Fejlesztő Intézetből, akinek Régi magyar ellenálló gyümölcsfajták és a Gyümölcsöző sokféleség című könyveihez jelenleg antikváriumokban sem lehet hozzájutni.

Pedig volna kereslet ezekre a könyekvre, mert az érdeklődés egyre nagyobb a téma iránt. Az elmúlt években egyre többet hallani arról, hogy milyen jó lenne régi magyar gyümölcsfajtákat fogyasztani, kiskertekben termeszteni. "A régi magyar fajták nem érzelmi alapon értékesek, hanem biológiai, genetikai és táplálkozás-élettani értelemben. A Stanley vagy valamelyik Csacsaki fajtából készült lekvár és pálinka sem ízben, sem zamatban nem tud versenyezni a Besztercei vagy Nemtudom szilvával. A magyar fajták jellemzője nem az extra méret, hanem az extra íz és zamat - mondja Surányi Dezső.

Leánycsecsű alma. Októberben szedhető, de kora tavaszig is jól eltartható fajta. Gyümölcse középnagy vagy nagy, hosszúkás, igen tetszetős küllemű. Héja vékony, fénylő felületű, alig viaszos, inkább száraz tapintású. Zöldessárga alapszíne a napos oldalon csak kevéssé pirosodik be. Húsa sárgásfehér, elég kemény, utóérő, közepesen leves, borízű, kellemesen fűszeresen savanykás. Fája magas koronát nevelő. Nedvességigényes, de védett fekvést kíván (forrás: KvVM)

Mai "agyonvegyszerezett" világunkban az ellenállóság sem mellékes szempont: számos régi magyar gyümölcsfajta valóban ellenállóbb a kórokozóknak s kártevőknek, ezért nem kell őket annyiszor felszívódó szerekkel permetezni, sokukat pedig semmivel sem. Ez annak köszönhető, hogy ezek a fajták a hosszú évszázadok alatt alkalmazkodtak a helyi környezeti viszonyokhoz, talajhoz, élővilághoz, a táj szerves részévé váltak.

Hol vannak a régi magyar gyümölcsfajták? Nézzük például az almát: a piacokon két-háromfélével is találkozhatunk. Ehhez képest Magyarországon a 19. század hetvenes-nyolcvanas éveiben 423 almafajtát írt le Bereczki Máté (472 körte-, 136 szilva-, 27 cseresznye- és 17 meggyfajta társaságában). Hová tűntek hát a régi almák? A válasz sokak számára ismert: kiszorítatták őket a könnyebben szállítható, minden évben körülbelül azonos mennyiséget termő, de beltartalmukban általában nem olyan értékes, nem is olyan jó ízű új nemzetközi fajták. Sokszor azonban ez sem ment körültekintő módon.  "Csak a kárpótlással, a nagyüzemek iránti spontán indulat következtében mintegy 500-féle változatot veszített el az ország, miközben mediterrán és fagyérzékeny almafajtákra, japánszilva- és kényes nektarinültetvények létesítésére - pályázatokkal - óriási anyagi és szellemi energiákat pazaroltunk el" - mondja Surányi.

A másik ok, hogy az Európai Unióban és Magyarországon is csak azok a fajták termeszthetők kereskedelmi céllal, amelyek szerepelnek az úgynevezett nemzeti fajtalistán. Erre viszont csak olyan fajta kerülhet fel, amely mindig ugyanolyan minőségű termést hoz. A régi, helyi fajtáknak viszont éppen a sokszínűség az értéke - például a már említett Nemtudom szilvánál akár minden fánál más-más lehet a gyümölcs íze. Vagyis a Nemtudom szilva kereskedelmi forgalomba nem kerülhet, a piacon ne is keressük.

Jelenleg a nemzeti fajtalistán körülbelül 400 gyümölcs szerepel, a régi fajták zöme a több mint 9000 gyümölcsfajtát őrző magbankokban várja az újrafelhasználást. A régi fajták megőrzése azért is fontos, mert genetikai sokféleségükre alapozva ezekből lehet kitenyészteni olyan új fajtákat, amelyek például a változó klíma miatt kellenek majd. A hazai magbankok azonban anyagi problémákkal küzdenek, miközben "odakint", a régi gyümölcsfák eltűnésével lassan kihal az a tudás is, amely a művelésükhöz és hasznosításukhoz kapcsolódik.

Mit tegyünk hát, ha mégis Nemtudom szilvát szeretnénk enni? Felkereshetünk például tiszaháti öregembereket és vén gyümölcsösöket ősszel. Ha ennél többet szeretnénk tenni, megpróbálhatjuk mi magunk is termeszteni, amivel a fajtamegőrzéshez is hozzájárulunk. Az utóbbi években egyre erősebb a régi fajták megőrzésére irányuló civil mozgalom, amelynek keretében próbálják menteni a menthetőt, amíg a törvényi szabályozás kedvezően változik. Ha egy kicsit körülnézünk az interneten, az egyéni akcióktól az ökofalvak programjain és a gazdaboltok felhívásain át a magbankok által nyújtott tanácsadásig sok lehetőséggel találkozhatunk. Talán a leghatékonyabb, ha a Tudatos Vásárlók Egyesületének táblázatában kezdjük a tájékozódást: az itt feltüntetett hazai tájfajta-gyűjtemények legtöbbjében a tanácsadás mellett szaporítóanyag is beszerezhető.

"A kistermelőknek feltétlenül ajánlani lehet például a Naményi Jonathán, Húsvéti rozmaring, Kálmán és Bosc kobak körte, Magyar kajszi és Korai piros, Besztercei és Vörös szilva, továbbá Aranycsillag és Champion őszibarack egy-egy fájának ültetését és művelését. Ugyanígy nem hiányozhat íze miatt a Germersdorfi óriás és Szomolyai fekete cseresznye, a Pándy és Cigánymeggy, továbbá egy-egy naspolya, birs és dió, vagy néhány tő régi egres-, málna- vagy ribiszkefajta sem az idealizált, "egészséges" kertünkből. Egy komplett egészségbarát és ökológiai kert ma így néz ki a világban. És ha tud ez működni Ausztriában, Németországban vagy Angliában, nálunk miért ne valósulhatna meg a házikertben, üdülőkertek örökzöld bolondságai helyett vagy netán ártéri területeken?" - mondja Surányi.

Besztercei szilva (Berci szilva, Hosszú szilva, Magvaváló szilva). Igen régi, ázsiai eredetű fajta. Első hazai említése 1522-ből való. Beszterceinek csak itthon nevezzük, a külföld Magyar szilvának tisztelte. Érési ideje szeptember hava. Gyümölcse jókora nagy, tojásdadalakú, kissé aszimmetrikus. Színe sötétkék, hamvas. Teljesen magvaváló. Húsa mézsárga. Kitűnő ízű, zamatos, és magas cukortartalommal bír. Kiváló csemege-, háztartási és piacos gyümölcs. A belőle készült aszalvány, lekvár és szilvórium világszerte keresett áru. Fája mérsékelt növekedésű, későn fordul termőre. Felfelé törő, kúp alakú koronát nevel. Az erős és gyakori metszést nem szereti. Öntermékeny, a neki való helyen rendesen és bőven termő. A kellően nyirkos, kötött talajt kedveli. Száraz, laza talajban csak egymást követő esős években terem eleget (forrás: KvVM)

Ajánló:

Az Ormánság Alapítvány gyümölcsészete

Füzesi Krisztina - Gyarmati Zsolt: Szőlőhegyi barangolások
Civilizált világunkban már nagyon távol került tőlünk az a tudás, szimbólumrendszer, hitvilág, ami nagyszüleinkben, dédszüleinkben  még elevenen élt. Rohanó életünkben kevés az a pillanat, melyben időt hagyunk arra, hogy a környezetünkben rejlő, múltról, kultúráról, életmódról és gondolkodásmódról árulkodó jeleket észleljük, jelentésüket, értékességüket tudatosítsuk magunkban. Pedig nap mint nap találkozunk ezekkel a jelekkel, melyek gyökereinket, származásunkat, múltunkat elevenítik fel.

Gyümölcsfajták Gömör-Torna vidékéről

Eltűnnek a régi gyümölcsfajtáink

* * *

A TermészetTudás Főiskolája az egri Eszterházy Károly Főiskola Természettudományi Karának tudománynépszerűsítő programja. A program 119 millió forint támogatást kapott az Új Magyarország Fejlesztési Tervből, amelyet a főiskola 140 millió forintra egészített ki. A program fő célja a természettudományok népszerűsítése az észak-magyarországi régióban. "A természettudósok közül sokan sokféle módon próbálták már elvarázsolni környezetüket, híveket, támogatókat keresve annak, amit igazán szerettek. Otto Guericke Magdeburg polgármestere volt a XVII. században, és a vákuumról gondolkodott minden szabad percében. Tudjuk, hogy nem alkotott olyan nagyot, mint Pascal vagy Mariotte, akik kortársai voltak, mégis máig őrzik emlékét a fizikát szeretők. Regensburgban, a császár jelenlétében megmutatta, hogy 8-8 ló sem tudja széthúzni azt a két félgömböt, amelyeket összeillesztettek, és közülük kiszivattyúzták a levegőt. Napjainkban egy kísérlet folyik Egerben, a TermészetTudás Főiskolája program, amelyben ötvözni próbáljuk a tudományt a látványossággal, az elmélyültséget a könnyedséggel. A cél, hogy minél többen érezzék azt, hogy a természettudományok elképesztően érdekesek, és nélkülük nincs út a jövőbe" - mondja dr. Liptai Kálmán, a főiskola Természettudományi Karának dékánja.