A nagy esőzés és a nyomában megemelkedett Ipoly vízszintje nem csupán károkat okozott, hanem szakemberek szerint áldás is lehet, mert a védett Ipolyszögi Égerláp ismét víz alá került, megmenekülve ezzel a végleges kiszáradástól.



Kagyerják Pál, a Duna-Ipoly Nemzeti Park természetvédelmi őrkerület vezetője szerdán elmondta az MTI-nek, hogy az összesen 106 hektáros, Észak-Magyarországon egyedülálló Égerláp egy hajdan, évmilliókkal ezelőtt feltehetően itt hömpölygött óriás folyó medrének völgyzáródásával alakult ki. Mivel az utóbbi években alig kapott vízutánpótlást, az igen gazdag mocsári élővilág veszélybe került.

Fennmaradását az olykor kiöntő Ipoly tette lehetővé, ám mostanáig már ez is kevésnek bizonyult. Annál is inkább, mert a talaj kapilláriserein át a víz az ár levonulása után, néhány hónap alatt rendszerint visszaszivárgott a lápénál alacsonyabban fekvő folyómederbe. Így a láp nagyobb része szárazra került, mindinkább erdei élőhellyé kezdett átalakulni, csupán 3-4 hektárnyi területre szűkült az állandóan víz borította terület.

Az utóbbi napokban azonban megváltozott a helyzet. A szokásosnál nagyobbra duzzadt Ipolynak köszönhetően az Égerláp kellő mennyiségű vízutánpótlást kapott, ismét eredeti nagyságában áll víz alatt a különleges növényzet - mondta a szakember.

Fellélegezhetnek a nagy vízigényű, eddig kókadozó égererdők, amelyek a harkály, a cinege, a seregély kedvenc fészkelő helyei, odúiban pedig bagoly lakik. Összesen 82 madárfaj él ezen a területen, közöttük a feketególya, a réti sas, a szárcsa és a nádi tücsökmadár. Itt vígan él a mocsári teknős, a barna varangy és a vöröshasú unka.

A mocsári növényvilág egy része is eltűnt már víz híján a területről. Ám mivel a magok - természetes génbankként - épségben átaludták az ínséges esztendőket, most a nyílt vízen és a partokon ismét lábra kaphatnak. Többségük jövő évben bontja majd ki szirmait, mint a védett mocsári nőszirom, a virágkáka és a nyílfű. Az Égerláp két tanösvényéről szemmel lehet követni a békalencse, a sás, a bokorfüzesek tarka világát.Ezekre az élő kincsekre a természet biológiai sokszínűségének megőrzése miatt is szükség van, ez teremti meg ugyanis az esélyt, hogy a nagy változások, köztük a globális felmelegedés kihívásaihoz a természet képes legyen alkalmazkodni - hívta fel a figyelmet Kagyerják Pál.