Egy globális, zöld világpolitika keretében a G20 országok célul tűzték ki, hogy GDP-jük 1 százalékát környezetvédelmi kezdeményezésekre fogják költeni. Dél-Korea és Kína már komoly összegeket fordított ilyen programokra, ám a többi ország még nem váltotta be ígéreteit, bár ezt a környezetvédelmi és gazdasági érdekek egyaránt indokolják - ezek a gondolatok adják Edward Barbier közgazdászprofesszor új könyvének magját. A Wyoming Egyetem kutatójának új világpolitikáról szóló könyve április végén jelenik meg.
Egy évvel ezelőtt a környezetpusztítás mérséklése, a karbonfüggőség csökkentése és a szegények életkörülményeinek javítása jegyében jött létre az Egyesült Nemzetek Környezetvédelmi Programja (UNEP) keretein belül a Global Green New Deal nevű szerveződés, gazdaságélénkítő és munkahelyteremtő céllal is. A program fogadtatása világszerte kedvező volt, és úgy tűnt, hogy a világ 20 leggazdagabb és legdinamikusabban fejlődő országát tömörítő G20-ak is magukénak érezik a terveket - a megvalósulás azonban még várat magára - olvasható a Nature elemzésében.
Az UNEP programja hasonló Roosevelt amerikai elnök 1930-as években meghirdetett New Deal nevű gazdaságpolitikájához, de annál szélesebb körű és elsősorban "zöldebb". A Green New Deal elfogadói ugyanis azt tűzték ki célul, hogy GDP-jük 1%-át környezetvédelmi kezdeményezésekre költik. Ez egy nagy jelentőségű lépés lenne, hiszen a G20 országok adják a világ népességének kétharmadát és a gazdasági tevékenységek 90 százalékát, valamint innen származik az üvegházhatású gázok kibocsátásának legalább háromnegyede.
Egy 2009 szeptemberében megrendezett pittsburgh-i konferencián a G20-ak vezetői az energiabiztonság javítását, a fosszilis tüzelőanyagok támogatásának fokozatos megszüntetését és a szegények gazdasági sebezhetőségének csökkentését tűzték ki célul, de eddig sem ezen ígéretek, sem a GDP 1%-ának környezetvédelmi célú felhasználása nem valósult meg. A zöld beruházások pedig igen hatékonyak lehetnének: minden 1 milliárd dollár, amit energiahatékonyságba és tiszta energiákba fektetnek az Egyesült Államokban, évi 450 millió dolláros energiamegtakarítást jelentene, ráadásul csökkentené az üvegházhatású gázok kibocsátását (2020-ra mintegy 500 ezer tonnával), és munkahelyeket is teremtene.
Eközben Dél-Korea és Kína igen komoly összegeket szán a "zöld projektekre". A két ázsiai ország mára vezető helyen áll a világ "zöld beruházói" között, s egyaránt bruttó éves termékük 3 százalékát fordítják környezetvédelmi beruházásokra, míg ez a szám az Egyesült Államokban csak 0,7%, Európában pedig 0,2%. Kína megújulóenergia-szektora közel 17 milliárd dollár értékű, és csaknem 1 millió főt foglalkoztat. Az ország a napelemek, szélturbinák, energiatakarékos izzók elsőszámú gyártója, és várhatóan vezető szerepe lesz az üzemanyag-takarékos járművek piacán is. Dél-Korea több mint 70 millió dolláros megújulóenergia-alap létrehozását tervezi, hogy nap-, szél- és hidroelektromos erőmű programjait beindítsa. A tavalyi év júliusában 5 éves "zöld" növekedési programot fogadtak el, ami további 60 milliárd dollárt áldozna a karbonfüggőség csökkentésére és egyéb környezetvédelmi fejlesztésekre. A tervek megvalósulásával 1,5-1,8 millió új munkahely és óriási gazdasági növekedés várható 2020-ra.
A világon évente 300 milliárd dollárt költenek a fosszilis üzemanyagokra. Ennek kiváltása 6%-os csökkenést eredményezne az üvegházhatású gázok kibocsátásában, és 0,1 százalékos növekedést a világ GDP-jében. A "zöld" gazdaságélénkítő csomagok a G20-as országok GDP-jét 0,7-2,2 százalékkal növelnék, ehhez azonban el kell szakadni az országok közötti szén-dioxid kvótakereskedelemtől, és zöldebb utakra kell lépni - írja a Nature.
A G20-as országoknak követnie kellene a két ázsiai ország példáját, és komoly, hosszú távú elkötelezettséget kellene vállalnia a környezetvédelmi beruházások irányába. A jelenlegi gazdasági törekvések folytatása ugyanis az energia-bizonytalanság, a klímaváltozás okozta problémák és a környezetpusztulás további növekedéséhez vezet.
Jurecska Laura
0 
