A Nap energiáját kétféleképpen használhatjuk fel: termelhetünk áramot vele, ehhez napelemeket használunk, illetve befoghatjuk a napsugarak közvetítette hőt, ekkor alkalmazzuk a napkollektorokat. A napkollektor tulajdonképpen gyűjtőfogalom, minden olyan szerkezetet így nevezünk, mely a Nap energiáját felhasználva valamilyen közeget (vizet, levegőt, alkoholt) melegít.
A vízzel feltöltött síkkollektornál alapesetben 20-30%-kal hatékonyabb a vákuumcsöves napkollektor, ebben alkoholos elegy közvetíti a hőt a melegítendő közeg felé. Az is hozzájárul a növekvő hatásfokhoz, hogy ebben a típusban két csőrendszer van egymásba ágyazva: a külső üvegcsöveken belül egy vékonyabb, forrasztott rézcsövekből álló rendszer bújik meg, utóbbiban kering a folyadék. A két csőrendszer között vákuum van, ez biztosítja a hőszigetelést.
Ez a típus rendelkezik borús időben a legnagyobb hatásfokkal, így adott teljesítmény leadásához ez igényli a legkisebb felületet. Szintén a vákuumcsöves napkollektor mellett szól, hogy nagyobb szögben képes hasznosítani a beeső napfényt, mint a síkkollektorok.
Optikai hatékonysága azonban gyengébb, mint a síkkollektornak: ez azt jelenti, hogy erős napfényben amaz hatékonyabb, de szórt fénynél jobban járunk a vákuumcsöves változattal.
Azt, hogy milyen napkollektor a legjobb egy feladatra, alapvetően a felhasználás célja és a rendelkezésre álló keret dönti el: más szempontokat kell figyelembe venni, amikor használati melegvizet szeretnénk előállítani, mint amikor úszómedencét szeretnénk fűteni vagy mint amikor épületek fűtését szeretnénk ellátni. A döntés előtt mindenképpen érdemes meghallgatni egy szakember véleményét, hogy végül a célnak leginkább megfelelő napkollektor kerüljön a birtokunkba.
Vértesi Ágnes Éva (ELTE Környezettudományi Klub)
Napkollektorokkal kapcsolatos további cikkeinket a következő hetekben olvashatják rovatunkban.
0 
