"Az anyagi jólétnek súlyos ára van. Mi, emberek, nem vagyunk tudatában annak, hogy az általunk vásárolt és naponta használt tárgyaink mibe is kerülnek bolygónk állapotában, egészségünkben, és azok munkájában kifejezve, akiknek az erőfeszítése árán kielégíthetjük szükségleteinket és kényelemben élhetünk. Folyamatosan vásárolunk, használunk és elhasználunk, elvesztegetünk, megtakarítunk; mindeközben minden egyes terméknek, árucikknek saját - előttünk jórészt rejtett - története, múltja és jövője van" - írja Daniel Goleman Zöld út a jövőbe című új könyvében, amely április 22-én, a Föld napján jelent meg Nyitott Könyvműhely gondozásában, a világpremierrel egy időben. Olvasson bele a könyvbe!



A szerző a környezettudatos gondolkodás pszichológiai és társadalmi rétegeit fejti fel előttünk a tőle megszokott humorral és éleslátással. Rávilágít, hogy közvetett módon miként hatunk a környezetre mindazzal, amit előállítunk vagy vásárolunk. Ki gondolná például, hogy a "gyógynövény-alapú" samponok olyan vegyi anyagok hozzáadásával készülnek, amelyek nem csak szennyezik a környezetet, de saját egészségünket is veszélyeztetik? Biopamut ruhákat hordunk, és közben fogalmunk sincs róla, hogy a gyárban, ahol készítik, a munkások annak a veszélynek teszik ki magukat, hogy a színezőfesték anyagától leukémiások lesznek. Vajon miért vagyunk mi, vásárlók, a teljes tudatlanság állapotában azon dolgok hatásaival kapcsolatban, amelyeket használunk vagy fogyasztunk? Goleman új gazdasági világrendet jövendöl, amelyben a vásárlók képesek együttesen nyomást gyakorolni az őket megtévesztő gyártókra és forgalmazókra.

Daniel Goleman több világhírű bestseller szerzője. Kétszer jelölték Pulitzer díjra, és elnyerte az Amerikai Pszichológiai Társaság életműdíját.

Részlet a könyvből (a Kiadó engedélyével)

1. fejezet: A termékek rejtett "ára"

Nemrég hirtelen ötlettől vezérelve megvettem egy játékautót: egy fényesre festett, sárga, fából készült versenyautót négy fekete lemezkerékkel, amelyben egy kis zöld labda jelenítette meg a vezető fejét. Mindössze 99 centbe került, az unokám pedig, bár még csak 18 hónapos, kedveli az ilyen apróságokat.

Rövid idővel később azt olvastam valahol, hogy az ólomfestékkel - főleg a sárgával és vörössel - kezelt tárgyak színe igen fényes és tartós, maga a festék pedig viszonylag kis költségű. Az olcsóbb játékoknál általában ezt használják. Majd a hírekből megtudtam, hogy mintegy 1200 játékot kivontak a forgalomból azok ólomtartalma miatt - többek közt annál az üzletláncnál is, ahol én vásároltam. Ma sem vagyok biztos abban, hogy a fényes, sárgára festett autó ezen betiltott játékok közé tartozott-e, abban azonban igen, hogy az unokám a vele való ismerkedés során minden bizonnyal a száját használta volna először. Hónapok múltak el azóta, és a játék még mindig az asztalomon hever - azt hiszem, sohasem fogom odaadni neki. Folytatás