Vissza a jövőbe - a magyar jövőkutatás meetupról
Harmadik alkalommal rendezte meg a BME a „magyar jövőkutatás meetup” -ot, ahol szakembereket arra kértek fel, hogy területükkel kapcsolatban beszéljenek azokról a kihívásokról, amelyekkel a világ és Magyarország szembesülhet.
Fekete Zsombor a virtualitás és a valóság mezsgyéjén mozgó számítógépes videojátékokról beszélt, amely előtt három milliárd órát tölt hetente a világ népessége. Felmerül a kérdés, hogy egy, a világot leképező játék révén átszoktathatóak lehetnének így az emberek egy szabálykövetőbb, optimistább világra, ahol a folytonos jutalmazás révén mindenki elégedett és örömmel végzi a dolgát. A színház, a sport, a tőzsde mind a játék köré épültek fel. Ugyanakkor felvetődik egy másik fontos kérdés egy ilyen játék kapcsán: ki írná a szabályokat?
S ezeket ki tartatná be? - adja meg az alaphangot Bodó Balázs előadása, aki a Wikileaks hatásáról beszélt. Ha a CIA-nek, a Mastercardnak nem sikerült, mégis ki fogja ezt a kutató számára is nehezen definiálható jelenséget ellenőrizni? A Wikileaks módszere, hogy tömegesen, hatékonyan és olcsón szállítja a tartalmat, amit ráadásul neves sajtótermékek szerkesztőségei ellenőriznek – hangzik az érvelés. Bodó a Jeremy Bentham által megalkotott kubai börtönnel szemlélteti a kialakult helyzetet, amely a társadalmakat atomizálja és transzparenssé teszi miközben az ellenőrző (közösségi oldalak, megfigyelő kamerák révén) nem látszik, de mindig figyel.
A filozófiából visszaestünk a kőkemény gazdasági realitásokba Dombi Ákos révén, aki Magyarország financiális problémáit ecsetelte. A problémák a duális gazdaság, a nagyarányú állam- és külsőadósság körül vannak. Utóbbi éves kamatterhe alig marad el az ország egészségügyi kiadásaitól. Az érthetően felmerült kérdés kapcsán szerinte a nyugdíjkérdés függetlenül annak finanszírozási rendszerétől az öregedő népesség miatt nem fenntartható, így a probléma nem csak nálunk, hanem más országokban is létezik.
Mink András szerint egy történész kissé szégyenlősen beszél a jövőről, de John Lukacs szavaival élve arra „a múlt eseményeit vetítheti előre”. Szót ejt a liberális demokráciák, a jóléti államok felé vetett bizalom megrendüléséről és arról, hogy egy új filozófiai iskola megszületése szükségeltetik. Végül Kánai András beszélt a sci-fi irodalom kialakulásáról, arról hogy a kezdeti nők körüli történetekből miként lett egy széles körben elterjedt irodalmi szegmens.
Gál Krisztián
http://www.digitalcrossrhodes.com/2009/10/panopticon/

Harmadjára rendezte meg a BME-n működő Jövőobszervatórium Kutatócsoport a „magyar jövőkutatás meetup”-ot, ahol szakembereket arra kértek fel, hogy területükkel kapcsolatban beszéljenek azokról a kihívásokról, amelyekkel a világ és Magyarország szembesülhet.

 

p.p1 {margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; font: 13.0px 'Lucida Grande'}

Fekete Zsombor a virtualitás és a valóság mezsgyéjén mozgó számítógépes videojátékokról beszélt, amely előtt hárommilliárd órát tölt hetente a világ népessége. Felmerül a kérdés, hogy egy, a világot leképező játék révén átszoktathatóak lehetnének így az emberek egy szabálykövetőbb, optimistább világra, ahol a folytonos jutalmazás révén mindenki elégedett és örömmel végzi a dolgát. A színház, a sport, a tőzsde mind a játék, mint alapvető emberi jellemző köré épültek fel. Ugyanakkor felvetődik egy másik fontos kérdés egy ilyen játék kapcsán: ki írná a szabályokat?

Futurológia (Centralasian munkája, melyet a Flickr-en osztott meg)

S ezeket ki tartatná be? - adja meg az alaphangot Bodó Balázs előadása, aki a WikiLeaks hatásáról beszélt. Ha a CIA-nek nem sikerült, mégis ki fogja ezt a kutató számára is nehezen definiálható jelenséget ellenőrizni? A WikiLeaks módszere, hogy tömegesen, hatékonyan és olcsón szállítja a tartalmat, amit ráadásul neves sajtótermékek szerkesztőségei ellenőriznek – hangzik az érvelés. Bodó a Jeremy Bentham modellje alapján megalkotott kubai börtönnel szemlélteti a kialakult helyzetet, amely a társadalmakat atomizálja és transzparenssé teszi, miközben az ellenőrző (közösségi oldalak, megfigyelőkamerák révén) nem látszik, de mindig figyel.

A filozófiából visszaestünk a kőkemény gazdasági realitásokba Dombi Ákos révén, aki Magyarország financiális problémáit ecsetelte. A problémák a duális gazdaság, a nagyarányú állam- és küladósság körül vannak. Utóbbi éves kamatterhe alig marad el az ország egészségügyi kiadásaitól. Az érthetően felmerült kérdés kapcsán szerinte a nyugdíjkérdés - függetlenül annak finanszírozási rendszerétől - nem fenntartható az elöregedő népesség miatt, így a probléma nem csak nálunk, hanem más országokban is létezik.

Mink András szerint egy történész kissé szégyenlősen beszél a jövőről, de John Lukacs szavaival élve arra „a múlt eseményeit vetítheti előre”. Az előadó szót ejtett a liberális demokráciákba, a jóléti államokba vetett bizalom megrendüléséről. Végül Kánai András beszélt a sci-fi irodalom kialakulásáról.

Kötelező kérdés, de nem hagyhatjuk ki: önök szerint mi lesz Magyarország legsúlyosabb problémája húsz év múlva?

Gál Krisztián