Takarónövények - nemcsak a szántóföldek talaját javíthatják, hanem a kiskertben is nagy szolgálatot tehetnek.

KÉP: Pixabay

Augusztusban-szeptemberben van az ideje a takarónövények vetésének a már betakarított termés helyén. A takarónövények nem pusztán takarják a talajt, hanem javítják annak minőségét is, méghozzá több szinten. A kiskertben pont ugyanezeket a hasznokat remélhetjük.

Takarónövénynek nevezzük azokat a növényeket, amelyeket elsősorban a talajerózió lassítására, a talajegészség fokozására, a vízmegtartó képesség növelésére, a gyomok elnyomására, a növényi kórokozók kordában tartására vetnek a gazdák, és persze ezzel a növény- és állatfajok sokféleségét, azaz a biodiverzitást is növelik az adott területen, mint ahogy a beporzók számát.

A takarónövényben az a jó, hogy elvetése után semmilyen talajmunkát nem igényel. Télen ugyanis kifagy, de a gyökérzete bent marad a talajban, és szerves anyaggal gazdagítja azt, egyúttal megakadályozza az eróziót és a talaj kiszáradását.

A takarónövények ültetése/vetése hosszú távú befektetés, amelynek persze már az első évben lehet haszna, de az igazi megtérülést néhány éven belül tapasztaljuk a talaj minőségének javulásával. A takarónövények tehát növelik a terméshozamot, lazítják az összetömörödött talajt, és szerves anyaggal töltik fel a kimerült talajokat. Akkor is védik a talajt, ha aszály van, és akkor is, ha felhőszakadás készül elmosni.

KÉP: Pexels

Aszály ellen
Minél nagyobb a szárazság, annál jobban növeli a terméshozamot a takarónövények alkalmazása: aszály esetén haszonnövénytől függően 9-11 százalékkal, normál csapadék esetén 3-5 százalékkal. Nyilván ezt úgy kell értelmezni, hogy ennyi veszteséget lehet megtakarítani, ha takarónövénnyel védjük a termőtalajunkat. 

Talajegészség
A talaj minőségének növeléséhez a beforgatott zöldtrágya nagyon hasznos, márpedig a takarónövényeket erre a célra is lehet használni. Amíg viszont áll a növény, addig megelőzi az eróziós talajvesztést, hiszen nagy eső esetén is a gyökérzetével fogja a talajt, nem engedi elmosni. A takarónövények a víz megszűrésében is hasznosak, amivel a talaj mélyebb rétegeiben lévő vízvagyont védik. Ugyanígy a jól tervezett takarónövényekkel fokozhatjuk vagy mérsékelhetjük a talaj ásványianyag-tartalmát igény szerint.

Kiválasztás
Először is meg kell állapítani, hogy milyen célt kell szolgálnia a takarónövénynek: nitrogénnel dúsítsa a talajt? Növelje a szervesanyag tartalmat a talajban? Nyomja el a gyomnövényeket? Őrizze meg a talaj nedvességtartalmát? A takarónövényekben az a jó, hogy akár mixnek, keverék formájában is el lehet őket vetni, attól függően, mire van szükségünk. Azt is meg kell határoznunk, hogy mikor és hol vessünk takarónövényeket. A téli takarónövények fokozzák a talaj nitrogéntartalmát, a nyáriak lazítják a talaj szerkezetét. Bizonyos rövid tenyészidejű takarónövények tápanyagokkal látják el a talajt, mások pedig a gyomokat nyomják el. 

KÉP: Unsplash

Vetésforgó
Azt is meg kell tervezni, hogy a takarónövényeket milyen sorrendben ültetjük a haszonnövényekhez képest: előveteményként, utóveteményként, párhuzamosan stb. A takarónövényeket a meglévő vetésforgóba is beilleszthetjük, vagy új vetésforgót találhatunk ki.

No till talajművelés
Az angol szó azt jelenti, hogy bolygatás nélkül műveljük meg a talajt. Tehát az elvetett, kikelt, megnőtt, száradásnak indult növényeket levágás helyett egy speciális traktorfejjel beleforgatunk a talajba. A "nem bolygatás" egyenlő azzal, hogy a talajt, nem forgatják, szántják, ássák fel vagy tapodják. Ezzel javul a talaj szerkezete, nő a talajban élő állatok és növények száma, ennek köszönhetően pedig kevesebb műtrágyára lesz szükség (ugye, ugye, biztos valaki azt gondolta, hogy többre?).

KÉP: Pixabay

Hüvelyesek
A réti here, bíborhere, bükköny, borsó, bab azért hasznos nyári végén vetve, mert nagyon sok nitrogént köt meg a talajban az utána következő növények számára. A bíborhere például nyár végén vetve őszig tövirózsaszerűen elálló leveleket fejleszt, majd jövő tavasszal indul fejlődésnek, majd júniusi aratás után lehet a következő évi kalászosokat a helyére vetni. Kiskertben a borsó és a bab könnyen elérhető takarónövény, amely mérsékli a talajeróziót, odavonzza a hasznos rovarokat, és növeli a talaj szervesanyag-tartalmát. 

Nem-hüvelyesek
Ide tartozik a rozs, búza, árpa, zab, tritikálé, de az olaszperje, hajdina, mustár, jégcsapretek is nagyon hasznos takarónövénynek. Ezek a növények növelik a talaj tápanyag-tartalmát, elnyomják a gyomok fejlődését, megakadályozzák az eróziót és sok szervesanyagot szolgáltatnak a talajnak. Oda érdemes vetni, ahol túl sok a nitrogén a talajban. Például ha túlságosan sok marhatrágyát kiszórtunk a talaj javítására, akkor ezek a nem-hüvelyesek képesek felszívni a talajban lévő nitrogén jelentős részét, így pont annyi marad a talajban, amennyi a haszonnövényeknek kell. Marhatrágyázás után előfordul, hogy a talajban hirtelen túl sok lesz a nitrogén: minden növényünk az ég felé fog törni, de a száruk vékony lesz, mint egy pálcika. 

Gyomok elnyomására érdemes a réti herét zabbal, olaszperjével és alfalvával keverni. 
A talaj nitrogéntartalmának, illetve aszálytűrő képességének növeléséhez homoki babot keverjünk cirokkal és kölessel, amit beforgatunk a talajba, ezel növeljük annak szervesanyag-tartalmát.
Talajjavításhoz a bíborhere rozzsal és más kalászossal keverhető, valamint bükkönnyel, perjével, réti herével, komlós lucernával. 
Erózió ellen a komlós lucernát keverjük herével, füvekkel, kalászosokkal (búza, árpa, zab, rozs).

365Zö