Azt tudjuk és látjuk, hogy a folyó- és patakpartok tele vannak mindenféle hulladékkal, amit gyakran tápláléknak nézhetnek és megkóstolhatnak a víz mentén élő állatok, de vajon hogyan halad át az 5 milliméternél kisebb méretű mikroműanyag-szennyeződés az édesvízi táplálékláncon? A walesi Cardiff Egyetem kutatói a szürke vízirigó táplálkozását vizsgálták, amely a víz alá bukva zsákmányol rovarokat és apró halakat. Ez a madárfaj azért különösen alkalmas a környezetszennyezés vizsgálatára, mert a civilizációtól távoli, tiszta vízű, gyorsfolyású hegyi patakok és folyók környezetében él, és szinte kizárólag a vízből szerzett táplálékot fogyaszt. Márpedig a mikroműanyag nagy mennyiségben kimutatható az édesvízi gerinctelen fajokban, amelyek a vízirigó fő táplálékát képezik.

műanyag környezetvédelem mikroműanyag hulladék szemét környezetszennyezés

Mindenhol fenyeget a mikroműanyag KÉP: Wikipedia

A kutatók 15 élőhelyet vizsgáltak, ahol begyűjtötték a felnőtt madarak és fiókák köpetét és ürülékét. A 166 elemzett minta nagyjából fele tartalmazott mikroműanyagot. Minél közelebb volt az élőhely egy településhez, annál több mikroműanyag volt a mintákban. A talált mikroműanyagok 95 százaléka valamilyen műszálas textilszál volt, a maradék pedig építési hulladék. A műanyagdarabkák 75 százaléka 0,5 milliméternél kisebb volt, a többi pedig néhány milliméteres. A minták alapján a kutatók azt becsülik, hogy minden egyes vízirigó naponta akár 200 darab mikroműanyagot is elfogyaszthat a táplálékával.

Úgy fest, a műanyagdarabkák gyorsan keresztülhaladnak a madarak emésztőrendszerén, de komoly kockázatot jelenthet, hogy milyen vegyi anyagok, káros szennyeződések oldódhatnak le emésztés közben a műanyagdarabkákról. Illetve az is veszélyes lehet hosszú távon, hogy a mikroműanyagokkal eltelve a madár kevésbé érzi magát éhesnek, és ezért kevesebbet eszik, legyengülhet.

A walesi kutatás jelentősége, hogy első alkalommal bizonyítja: nemcsak "a világ túlfelén", egzotikus vidékeken okozhat súlyos problémát az élővizeket elárasztó műanyaghulladék. A táplálékláncok szennyeződése akár a legtisztábbnak vélt hegyi (és helyi) patakokban is kimutatható. Ez a tanulmány is nyomatékosítja, hogy a műanyag mindenhol jelen van, nem áll meg a tápláléklánc bizonyos szintjein, és hogy képes az élő szervezetekben felhalmozódni, ami tönkreteheti minden faj egészségét. Az egyetlen megoldás, vélik a kutatók, ha a forrásánál állítjuk meg a műanyagszennyezést, korlátozzuk az egyszer használatos műanyagok használatát, helyettük többször használható műanyag termékeket választunk. Ehhez átfogó és következetes kormányzati intézkedések is szükségesek, teszik hozzá.

Hiver't-Klokner Zsuzsanna