Ősszel tobzódunk a különféle zöldségekben, amelyekből érdemes most minél többet fogyasztani. Kérdés csak az, hogy nyersen vagy hőkezelve? Nos, egyes fajtáikat jobban tudja hasznosítani a szervezetünk, ha megpároljuk vagy megsütjük őket. 

Rawpixel

Mert nem feltétlenül az elfogyasztott mennyiség a döntő, hanem hogy mennyi tápanyagot tud abból emésztőrendszerünk felszívni. Egy amerikai kutatásban többféle étrendet hasonlítottak össze, és kiderült, hogy ugyan a nyerskoszton élők fogyasztották a legtöbb béta-karotint, ám a teljeskörűen táplálkozó alanyok szervezetében mutatták ki a legtöbbet ebből a létfontosságú antioxidánsból.

A főzés-sütés során képződő hő ugyanis olyan változásokat indít be a zöldségekben, amelyektől bizonyos tápanyagaik könnyebben hasznosíthatóvá válnak szervezetünk számára. A hőkezelés semlegesíti a káros anyagokat, például azokat az enzimeket, amelyek emésztési problémákat okozhatnak. A főzés ráadásul megsemmisíti a nyers zöldségekben  vagy a felületükön lévő veszélyes baktériumokat is. 

A zöldség elkészítése egészen változatos lehet, a kis lángon, kevés vízben főzéstől a gőzben történő pároláson, bundában sütésen vagy grillezésen át a tűzforró serpenyőben (wokban) végzett villámgyors áthevítésig. Törekedjünk a “szükséges, de elégséges” hőkezelési műveletre, hogy minél több vitamin és nyomelem megmaradjon  az ételben. Az elkészített zöldségeket le is fagyaszthatjuk, ezzel is megelőzve az élelmiszerpazarlást, hiszen nem romlik ránk a zöldség.

Rawpixel

Keresztesvirágúak
Ebbe a csoportba tartozik a káposzta, kel, brokkoli, karfiol, retek, karalábé, amelyeket érdemes nyersen is fogyasztani, például egy amerikai káposztasaláta formájában. A keresztesvirágúakban lévő szulforafán vegyület rákellenes hatású, hő hatására gyorsan elbomlik. A brokkolit legfeljebb 2-3 percig pároljuk (magas nyomású kuktában sokkal gyorsabban lesz kész), a karfiolt pedig inkább mikrózzuk vagy gőzöljük a jótékony hatás megőrzése érdekében.
Egyeseknek a káposztafélékről azonnal a gázképződés, felfúvódás jut az eszükbe -- számukra a főzés, sütés segíti a keresztesvirágú növények szénhidrátjainak feldolgozását. Amúgy viszont az ételhez adott késhegynyi szódabikarbóna segít a felfúvódás megelőzésében. Jódhiányos pajzsmirigy-betegségben szenvedők semmiképpen ne fogyasszák ezeket a zöldségeket nyersen, mert nagy mennyiségű glükozinátot tartalmaznak, ami kedvezőtlenül befolyásolhatja a pajzsmirigyhormon termelődését.
A keresztesvirágúakra nagyon igaz, hogy érdemes újszerű elkészítési módokat is kipróbálni: például az unalmas főtt kelbimbó izgalmas és ízletes étellé válik, ha apróra kockázott baconnel tűzforró serpenyőben körbepirítjuk. 

Paradicsom
Mindenki kedveli a karikára vágott paradicsomot a vajas kenyéren, és ajánlatos ugyanilyen gyakran párolva vagy sütve is fogyasztani. Annak révén ugyanis 35 százalékkal több lesz a likopén nevű antioxidáns a paradicsomszószban, mert a hő hatására felbomlanak a növényi sejtek. Márpedig kutatások szerint a likopén csökkenti a daganatos- és a szívbetegségek kockázatát. A hőkezelés miatt a paradicsomban lévő C-vitamin elbomlik ugyan, de szerencsére annak pótlására más források is rendelkezésünkre állnak. 
Arra viszont érdemes ügyelni, hogy a likopén rákellenes hatását felére csökkenti az étel más hozzávalóiban lévő vas, tehát paradicsomos ételbe ne tegyünk vasban gazdag spenótot, hüvelyeseket (pápá, paradicsomos zöldbab!), kelt, burgonyát, gombát.

Pexels

Gyökérzöldségek
A párolt vagy sült répában több a béta-karotin: ez vegyület nemcsak színező hatású, hanem hatékony antioxidáns is, védi sejtjeinket a szabad gyökök károsítása ellen. Szervezetünk a béta-karotint A-vitaminná alakítja át, ennek kiemelt szerepe van a látás, nemzőképesség, csontnövekedés és immunrendszer működése terén. A főzés sajnos elbontja a répában található, a súlycsökkentéshez hozzájáruló polifenol vegyületeket, ezért érdemes a főtt répához egy kis nyers, reszelt répát keverni, azzal megszórni. A roston sült vagy tepsiben olajjal és sóval meghintve grillezett gyökérzöldségek (répa, cékla, paszternák, zeller, édesburgonya) antioxidánsai is jobban hasznosíthatók szervezetünk számára.

Tökfélék
A tökfélékből hőkezelés hatására sokkal könnyebben felvehetővé válik a béta-karotin és más értékes tápanyagok. Sütőtökből előre elkészíthetünk egy nagyobb adagot, mert porciózva remekül fagyasztható, és hozzákeverhetjük a muffintésztától kezdve az egybesült fasírton át a zöldségkrémlevesig számos édes és sós ételhez.
TIPP: A megfelelő rostbevitelhez időnként érdemes egy kis nyers tököt fogyasztani a következőképpen: a krumplihámozóval szalagokra, majd hosszú csíkokra vágott cukkinit forró, fűszeres vajon 1-2 perc alatt átforgatjuk, amitől nem fő szét, viszont elképesztő finom al dente pasta íze és jellege lesz. Bármelyik spagettirajongó gyereket (és felnőttet) simán meg lehet téveszteni vele, és örömmel befalják egy kis paradicsomszósszal.

Pexels

Gomba
Amennyire finom a nyersen hajszálvékonyra szeletelt gomba, annyira emészthetetlen. Márpedig ennek hiányában nem tudjuk hasznosítani a benne lévő B-vitaminokat és olyan tápanyagokat, amelyeket nem találunk meg más növényekben. A hagyományos távol-keleti gyógyászat a gombát egyszerre tekinti ételnek és gyógyszernek, mert képes erősíteni immunrendszerünk működését. Érdemes rendszeresen fogyasztani, persze most már tudjuk, hogy csakis hőkezelés után, aminek köszönhetően megnő a gomba antioxidáns- és polifenoltartalma.

Spenót
Ez a növényi fehérjében és rostanyagokban gazdag zöldség egyaránt értékes nyers és hőkezelt formában. Nyers spenót fogyasztásával hasznosíthatjuk a zöld levelekben lévő folsavat (vérképzés, idegműködés), C-vitamint, niacint (más néven B3-vitamin, DNS-javító és koleszterinszabályozó), magnéziumot (idegrendszer) és káliumot (sejtműködés). A főzés következtében viszont hozzáférhetővé válik az A- és E-vitamin, cink (vércukorszint-szabályozó), tiamin (szívizom és idegsejtek működése), kalcium és vas, akárcsak a béta-karotin, a lutein és a zeaxantin (látás). Egy adag főtt spenótban 245 mg kalcium van, míg egy adag nyers spenótban csak 30 mg! A hőkezelésnek köszönhetően a nagy mennyiségben jelen lévő, vesekőképző oxálsav jelentős része is távozik a spenótból. 

Pexels

Burgonya
Jóllehet a nyers krumplilevet sokan ajánlják fekélyes nyálkahártya-sérülések gyógyítására, és hajdanán a hosszú tengeri utakon a skorbut gyógyszereként alkalmazták, a burgonyát ajánlatos inkább hőkezelés után fogyasztani, ha nem vagyunk biztosak a minőségében. A zöld héjú vagy öreg és csírázó gumókban ugyanis sok a szolanin, ez a vegyület mérgező, megtámadja a központi idegrendszert. Az ilyen krumplit vastagon meg kell hámozni, és bő vízben megfőzni, hogy a szolanin kioldódjon belőle.

Hogyan főzd meg a zöldségeket, hogy minél több tápanyagot megőrizz?
Véletlenül se főzd a zöldségeket sok vízben, inkább gőzöld őket. Ezt a legegyszerűbb egy párolókosárban végezni, amelynek lapjai virágszirmokként nyílnak szét, ezért többféle átmérőjű fazékban is lehet használni. (Kapható lakberendezési áruházakban, de láttam már hipermarket konyhai osztályán is. A csomagoláshoz összecsukják félgömb alakúra, de ez ne tévesszen meg.)

A párolókosárnak kb. 1,5 centis lábai vannak, ennek az a szerepe, hogy ne érje el a víz a zöldséget. Tehát a kosár aljáig töltsd fel sós vízzel a lábost, majd amikor elkezd gyöngyözni a víz, fedd le, hogy minél gyorsabban megpuhuljon a zöldség, de a gőzzel együtt ne távozzon az értékes zamat.

Hiver't-Klokner Zsuzsanna

Évente 1,3 milliárd tonna élelmiszer kerül a szemétbe. Már ez is horrorisztikus mennyiség, de a túlevés miatti ételpazarlás ennek több mint százszorosa, nagyjából 140,7 milliárd tonna. Ezt az úgynevezett metabolikus ételpazarlást olasz kutatók számolták ki, tanulmányuk a Frontiers in Nutrition szakfolyóiratban jelent meg. 

Pixabay

A túlevés által okozott környezeti teher három szegmensből áll: föld-, víz- és szén-dioxid-lábnyom. A Teramo Egyetem környezettudósai először megállapították, mennyi az egyes országok "túlsúlya" az átlagnépesség testtömeg-indexe (BMI) és magassága alapján, és ezt összevetették az adott országban legnagyobb arányban rendelkezésre álló élelmiszerek energiatartalmával. Méghozzá úgy kalkuláltak, hogy az egészséges testsúly felső határát jelző 21,7-es érték felett minden elfogyasztott kalória gyakorlatileg felesleges, és csak túlsúlyt okoz. 

Az említett 140,7 milliárd tonna a világ népességének jelenlegi túlsúlya visszaszámolva az elfogyasztott ételekre: ha ennyit nem ettek volna meg, nem lennének túlsúlyosak. Vagyis ennek a 140,7 milliárd tonna élelmiszernek a megtermelését meg lehetett volna takarítani, az előállításához szükséges szántóföldet, legelőt, ivóvizet, üzemanyagot stb. másra lehetett volna fordítani.

Nyilván ez így túlzás, hiszen bármely embernél a 21,7-es BMI érték feletti érték bőven lehet izomtömeg is, míg az olasz kutatók minden pluszsúlyt hájnak tekintettek. Azt sem vették figyelembe, hogy a túlsúly változhat idővel, illetve a fokozott testmozgásnak köszönhetően is mérséklődhet. Ettől függetlenül a 140 milliárd jelen pillanatban a lehető legközelebb áll a valószínűhöz. És irdatlan mennyiség.

Pexels

A tanulmányt böngészve kiviláglik, mekkora eltérések vannak az egyes kontinensek között. A túlevés miatti ételpazarlást Európa vezeti, 39,2 milliárd tonnával. Ha a három szegmenst vesszük figyelembe (föld-, víz- és  CO-lábnyom), akkor Európa és Észak-Amerika (kiegészítve Óceániával) 14-szer többet fogyaszt, mint a szubszaharai Afrika.

Az olasz kutatók szerint Európában, valamint Észak-Amerikában és Óceániában a tejtermékek, tej és tojás előállítása rója a legnagyobb terhet a környezetre (a túlsúlynak számított lábnyom 30,2 százaléka felel meg ennek), utána a hús, az alkoholos italok és a cereáliák következnek, míg például az iparosodott Ázsiában a cereáliák és a keményítőtartalmú gyökérzöldségek megtermelése.

Európa és Észak-Amerika (kiegészítve Óceániával) vízlábnyoma hasonló, de közel kétszerese Latin-Amerikáénak, és tízszerese a szubszaharai Afrikáénak. Az üvegházhatású gázok lábnyoma is tízszeres ezekre a régiókra, míg a földhasználat lábnyoma 15-szörös.

Pexels

Egyébként az ENSZ becslése szerint a gazdag országok évente közel annyi, 230 millió tonna élelmiszert dobnak ki, mint amennyi a szubszaharai Afrika teljes termelése. A világ teljes zöldség- és gyümölcstermésének közel fele a kukában végzi. 

Hiver't-Klokner Zsuzsanna

Minden hétköznap reggelire és ebédre ugyanolyan jellegű ételt eszik a kanadai Ontarióban élő Tim és Megan. A házaspár annak idején azért akart egyszerűsíteni a napi rutinon, hogy spóroljanak az idejükkel, mert hétköznap esténként vagy másodállásban dolgoznak, vagy a hobbijaikkal foglalkoznak (zenetanulás, sport). Ahhoz viszont, hogy napi fél órában maximalizálhassák az ételkészítést, saját módszert dolgoztak ki. Nekik ez bevált, jól elvannak vele. Mint kiderült az évek során, módszerükkel nemcsak időt és energiát takarítanak meg, hanem közel nullára csökkentették az élelmiszerpazarlásukat is. (Az energia alatt nemcsak az ételkészítéshez szükséges fitikai munka, tehát a vásárlás és főzés, hanem a rendszer működtetéséhez szükséges szellemi erőfeszítés is értendő.)

Sorakoznak a kiporciózott adagok a hűtőben

"Hozzá kellett szoknunk a rendszerhez, de megszerettük, mert egyszerű, megbízható, továbbá biztosítja a kellő tápanyagokat és kalóriát számunkra", mondta a 32 éves Megan a Treehugger online zöld magazinnak. (Teljes nevüket és arcukat nem szerették volna vállalni.) Férjével, a 37 éves Timmel hetente egyszer, vasárnap délután mennek bevásárolni lehetőleg egész hétre. Amikor megérkeznek a hipermarketbe, szétválnak útjaik, egyikőjük megy a tejtermékek, másikuk a zöldségek felé, megpakolják saját bevásárlókocsijaikat, majd a húspultnál találkoznak. Ezzel is időt spórolnak.

Bizonyos tartós élelmiszereket (magok, gabonák) havonta egyszer vásárolnak, a kedvenc kávéjukat online rendelik. A vasárnap délután még arról is szól, hogy pár napra előre kiporciózzák és előkészítsék az ételeket. Bizonyos részletek idénytől függően változhatnak, így nem válik nagyon unalmassá az élet. De alapvetően Megan és Tim azért váltott a rutinétkezésre, mert nekik fontosabb az egyszerűség és a megbízhatóság, mint hogy állandóan hajszolják az új ízeket. Nincs erre igényük.

Könnyű úgy vásárolni, hogy mindig hasonlók vannak a listán

Hétfőtől péntekig a rutinnak megfelelően étkeznek: reggel megcsinálják a kávéjukat, és főznek napközbenre is, amit termoszban visznek a munkába. Emellett napi kb. 2 liter vizet isznak, de gyümölcslevet, szénsavas és alkoholos italokat csak társasági eseményen (hétvégén).

Tim adagolja ki a reggelik hozzávalóit vasárnap délután, Megan pedig a tízórait és uzsonnát. A reggeli mindennap joghurt mirelit gyümölcsökkel és magokkal. A gyümölcsöket és a magokat idény szerint variálják. A tízórai és az uzsonna főleg párolt és nyers zöldségekből, gyümölcsökből, egészséges rágcsálnivalókból áll. Az ebédeket közösen készítik. 

Tim mindennap eszik húst ebédre, Megan hetente legalább kétszer vega napot tart. Ezért Tim szokta a húst készíteni, Megan a köreteket és salátát. A húst mindig önállóan készítik és tárolják, nem keverik össze a köretekkel, hogy ha véletlenül megmaradna, akkor más ételben fel lehessen használni. (Kivéve például a darált húsos rakott tészta jellegű ételeket.) Igyekeznek 2-3 óránként étkezni, mértékkel.

Az esti otthoni étkezések közül hetente legalább két alkalommal Tim a felelős, míg máskor Megan főz, avagy az előző napi maradékot eszik. Este bármi az asztalra kerülhet, tésztaételek, levesek, sertés vagy csirke rántott hús, hal, marhasteak, kolbász különféle gabonaköretekket, házi kenyérrel, mint bármely más háztartásban. Az persze eltérés az átlagtól, hogy Megan és Tim hét közben tartózkodik az édességektől, a készételektől, a bő zsiradékban sült ételektől.

Megtanulták értékelni a rutinétkezés előnyeit

Hétvégén lazítanak, nincs tervezett étrend: ha Megan reggeli helyett visszadől még szunyálni, és az ebéd az első étkezése, hát akkor az. Hétvégén üresre eszik a hűtőszekrényt, illetve a zöldségmaradékokból csinálnak egy nagy vegyes levest, hogy semmi ne menjen kárba. Törekednek arra, hogy egyszerű és egészséges ételeket fogyasszanak, de nem megszállottak: ha elmennek a barátaikkal vagy rokonaikkal programokra, akkor szinte bármi a tányérjukra kerülhet, még olyan is, amit hét közben kerülnek, mint például a hamburger sörrel. Elvégre hét közben keményen dolgoznak, és ezt az elhivatottságot érdemes hétvégén megünnepelni.

A rutinszerű étrend egyszerűsített bevásárlást jelent. A bevásárlólistájuk hétről-hétre hasonló, szinte csukott szemmel végig tudnának menni a hipermarketen. A napközbeni étkezésekhez gyorsan megvannak a hozzávalók, az esti étkezések pedig attól is függnek, hogy van-e házon kívüli programjuk a hét valamelyik estéjén. Ha tudják előre, hogy csak későn érnek haza másnap, akkor előre megfőznek, vagy lefagyasztott maradékokból készítenek gyors vacsorát. 

Mivel a gyors és szervezett ételkészítésben nagy gyakorlatot szereztek, jelenleg a környezettudatosság következő szintjeként a háztartási hulladékuk mennyiségét szeretnék csökkenteni. Az élelmiszermaradékokat próbálják mindig felhasználni, a műanyag ételdobozokról szeretnének üvegre váltani, illetve minimalizálnák a műanyag zacskók mennyiségét.

Az élelmiszerek 40 százaléka hűtést igényel, és 9 százalékuk tönkremegy a nem megfelelő hűtés miatt a nyugati országokban, összesítette egy új kutatás. Ám ilyen mértékű hűtésnek jelentős az ökolábnyoma: a világ áramfogyasztásának 15 százalékát a hűtés teszi ki, az élelmiszergyártóktól a fogyasztókig vezető hűtési lánc pedig a globális szén-dioxid-kibocsátás 1 százalékát. 

Pixabay

A hűtés és fagyasztás kritikus fontosságú az élelmiszerellátásban, mert egyrészt meghosszabbítja a romlandó ételek eltarthatóságát, másrészt a fogyasztók biztonságos, jó minőségű ételt vásárolhatnak, amely nem jelent kockázatot az egészségükre, olvasható a Society of Risk Analysis folyóiratban megjelent tanulmányban. Az említett hűtési lánc elemei az áruszállító repülők, kamionok, hajók, illetve az üzletek hűtött raktárai, az eladótér hűtőpultjai, bezárólag a vásárló otthoni hűtőszekrényéig.

Mind a cégek, mind a fogyasztók egyre inkább tudatában vannak az árammal történő hűtés környezeti terhének. A kutatók 8 kockázati tényezőt vizsgáltak, és azoknak az egészségre, illetve a környezetre gyakorolt hatását. Ez utóbbiak megállapításához a baktériumfertőzés miatt fogyaszthatatlanná vált ételek mennyiségét és a folytonos hűtési lánc fenntartásának áramfogyasztását mérték meg. Két fontos területen, az üzletek hűtőpultjai és a háztartási hűtőszekrények esetében ajánlásokat tettek arra, miképpen tartható fenn az élelmiszerbiztonság úgy, hogy közben csökkenteni lehessen az áramfogyasztást és az élelmiszerpazarlást.

Pixabay

Steven Duret, Hoang Hong-Minh, Derens-Bertheau, Anthony Delahaye, Onrawee Laguerre és Laurent Guillier a főtt sonka hűtési láncát vizsgálta Franciaországban, a hűtőkamionos szállítástól kezdve a szupermarket hűtőkamráján és eladótéri hűtőpultján át a vásárló általi hazaszállításig és otthoni tárolásig. A kockázati tényezők között szerepelt az egészségre veszélyes Listeria-baktérium, valamint a termék állagát megváltoztató tejsavbaktérium elszaporodása a nem megfelelően hűtött ételben, továbbá a hűtőszekrény energiafogyasztása.

Legkevesebb megbetegedést és élelmiszerpazarlást akkor értek el, ha a hűtőszekrény termosztátját 6-ról 4 Celsius-fokra állították: évi 0,8 Listeriosis-esetet és 3,92 százalék megromlott sonkát. Ezzel azonban egy csomag sonka hűtési igénye 0,044-ről 0,048 kilowattórára emelkedett Ám ha a háztartási hűtőszekrény termosztátját 6-ról 7 Celsius-fokra állították, épp az ellenkezője következett be: évi 4,25 Listeriosis-megbetegedés a vizsgált népesség körében, illetve 10,29% romlott sonka, valamint 0,038 kWh áramfogyasztás. Tehát csekély energiacsökkenés ugrásszerű megbetegedést és pazarlást okozott.
A kutatók szerint igazán nagy megtakarítást az élelmiszerboltok hűtőpultjainál lehetne elérni, mert kiderült: ha a hűtőpult hideglevegő áramlását 25 százalékkal csökketnik, az csak 1 százalékkal növeli az egészségügyi kockázatot és a sonka megromlását, viszont 14 százalékkal csokkenti az energiaigényt. Amennyiben 25 százalékkal növelik a hűtőpultban a hideglevegő keringetést, az 16 százalékkal növelte az áramfelhasználást, viszont az egészségügyi kockázatot csak 1 százalékkal csökkentette, illetve nem volt változás a sonkák megromlásának mértékében.
A vizsgálatok kimutatták, hogy a háztartási hűtőszekrények beállítása kulcsfontosságú az élelmiszerek megromlásának, s ezzel a baktériális fertőzések megelőzésében, és ennek köszönhetően kevesebb ételt kell kidobni a kukába. Ám az is kiderült, hogy még ha a fogyasztók tisztában is vannak az ajánlott hűtési értékekkel, a valóságban gyakran melegebb a hűtőjük a kelleténél. E sorok írója is kíváncsi volt, hogy most februárban, az átlag 21 fokos konyhában mit mutat a közepes, 3-as fokozaton működő hűtőszekrény, ezért vett egy háromszáz forintos kültéri hőmérőt, amely bizony 8 fokot mért a hűtő középső polcának hátuljában (a fotózáshoz vettem ki). 

Egy régebbi, 150 literes (négypolcos, fagyasztó nélküli) hűtőszekrény fogyasztása éves szinten 180-300 kWh, míg egy legalább A+-os energiaosztályú, ugyanekkora új hűtőszekrény évente csak 110-130 kilowattórát fogaszt. A fagyasztós kombinált hűtőszekrények esetében még fontosabb, hogy energiatakarékos készülékek, legalább A++ osztályúak legyenek, mert azok – bár a fagyasztóval kétszer akkorák, mint az említett öreg hűtő –, mégis csak 210-240 kilowattórát fogyasztanak évente. Az A+++-osok pedig csak 160-180 kilowattórát...

Még a végén kiderül, hogy oda sem kellett figyelni, és zöld voltál Szenteste? A végén kiderül. Ami viszont a többit illeti, az emberek elképesztő módon alábecsülik az élelmiszerek előállításához szükséges energiafogyasztást és károsanyag-kibocsátást, miközben az elektronikai berendezések fogyasztásával sokkal jobban képben vannak. Ez derül ki a Sydney Műszaki Egyetem érdekes felméréséből, amely a Nature Climate Change folyóiratban jelent meg.

Pixabay

A globális felmelegedést okozó üvegházhatású gázok (ÜHG) 19-29 százaléka az élelmiszergyártásból származik. Az érték legnagyobb hányadát a szarvasmarha és a bárányhús előállítása teszi ki: kezdődik az állattartáshoz szükséges erdőirtással, folytatódik a takarmány termesztéséhez szükséges műtrágyagyártással és az állatok által kibocsátott metángázzal, végződik a vágóhídra történő kaminonos szállítással, illetve a hústermékek kereskedelmi forgalmazásával.

"Ám míg egy hősugárzó használatánál egyértelmű, hogy a bekapcsolása után meleg lesz a szobában, hónap végén meg látjuk az áramszámlát, addig az élelmiszertermelés hatása gyakorlatilag láthatatlan", mondta Adrian Camilleri kutatásvezető. Munkatársaival több mint 1000 embert kértek fel arra, hogy becsüljék meg 19 élelmiszer és 18 műszaki eszköz energiaigényét, illetve a hozzájuk köthető ÜHG-kibocsátást.

A tesztalanyok mindkét csoportot alábecsülték, de az élelmiszereket sokkal jobban. "Sokan azt hiszik, a marhahúsleves és a zöldségleves környezetterhelése nagyjából megegyezik, pedig amíg a húsleves az asztalra kerül, 10-szer több ÜHG jut a levegőbe, mint a zöldségleves esetében – mondta Camilleri. – Ez vakfolt az emberek gondolkodásában. Ha valaki csökkenteni szeretné az ÜHG-kibocsátását, elsőre azt gondolja, hogy majd lejjebb veszi a fűtést, kevesebbet autózik, nem utazik repülővel. Nagyon kevesen tervezik azt, hogy majd kevesebb marhahúst esznek."

A kutatócsoport kidolgozott egy jelölésrendszert az élelmiszerekhez, amely a műszaki cikkek (az Egyesült Államokban alkalmazott, Energy Star nevű) csillagos energiahatékonysági besoroláshoz hasonlóan minősíti az egyes termékeket. Az így felcímkézett levesek közül sokkal többen választották a zöldséglevest, szemben a húslevessel. A kutatók szerint, ha minden élelmiszeren fel lenne tüntetve a CO2-lábnyoma, akkor a vásárlók könnyebben megértenék, hogy az egyes tételek milyen környezetterhelést okoznak, és így jobb választásokat hozhatnának.

A gyümölcsön, zöldségen és gabonán alapuló vegán étrend jelenti a legkisebb környezetterhelést, a sertés-, baromfi- és halfogyasztás közepes, míg a marha- és bárányhús a legkomolyabb terhelést. "A terített asztalnál meghozott döntéseinknek jelentős hatása van az olyan globális problémákra, mint a klímaváltozás, de a kutatásunkból kiderült, hogy a fogyasztók tudnak jól választani", összegezte Adrian Camilleri ausztrál kutató. 

Az élelmiszerek környezetterhelésébe tehát beleszámít az is, hogy milyen távolságból kell ideszállítani az alapanyagot. Vagyis aki magyar pontyot vagy más hazai halat fogyasztott Szenteste, az környezetbarát módon ünnepelte a Karácsonyt.

Ősszel nemcsak te szeretnél bevackolódni egy jó meleg kuckóba, hanem a molyok is. Aztán néhány hét múlva gyanútlanul előveszel egy kiló lisztet a spájzból, kinyitod a zacskót, és azt látod, hogy odabent pókhálós göbökké állt össze a liszt – megy a kukába. Az élelmiszermolyok berepülését lehetetlen megakadályozni, ráadásul sokszor mi magunk visszük haza a petéket például a zabpehelyben, szemes mákban, csak erről akkor még nem tudunk. Talán kevésnek tűnik a háztartásonkénti pár ezer forint veszteség évente, de ha felszorozzuk ezt országos vagy globális szintre, akkor már milliárdos veszteségről beszélhetünk, amit jó lenne csökkenteni.

Wikipedia

Az élelmiszermolyok 3 fajtája ismert: az aszalványmoly (Plodia interpunctella), a készletmoly (Ephestia elutella) és a lisztmoly (Anagasta kuehniella). Repülni az imágónak nevezett kifejlett lepkét látod, ez fog akár 200-400 petét lerakni az élelmiszerekre, utána elpusztul. A petékből kikelő hernyó alakú lárva erős rágókkal rendelkezik, kikelés után azonnal enni kezd. Túlélésüket további elképesztő tulajdonságaiknak köszönhetik.

1. Az egész világon elterjedtek
Minden kontinensen megtalálhatók az Antarktika kivételével. A trópusi klíma az ideális számukra, de remekül alkalmazkodnak minden éghajlathoz. Nálunk is áttelelnek akár imágó, akár pete, lárva vagy báb alakban. Szabad ég alatt évente két nemzedékük fejlődik ki, lakásban akár négy is.
2. Alkonyat után repülnek
A természetben a Hold fénye alapján tájékozódnak, ahhoz mérve képesek egyenes irányban, fejjel fölfelé repülni. Épp ezért tévesztik meg őket a mesterséges fényforrások. Amikor azt látod, hogy egy moly köröz a lámpa körül, akkor tulajdonképpen eltévedt, és próbál tájékozódni.
3. A szülők nem táplálkoznak
A lepke csupán lerakja petéit az élelmiszerekre, azokból nem táplákozik. A károkat kizárólag a lárvák okozzák. Tehát ha molylepkét látsz a spájzban, akkor az vagy peterakásra készül, vagy éppen most kelt ki.
4. A lárva még a műanyagot is elrágja
Hiába tekerted a papírzacskós lisztet nejlonzacskóba, az élelmiszermoly lárvája röhögve átrágja magát nemhogy a papíron, de a vékonyabb műanyagon, sőt az alufólián is. Képes beleenni magát a kartonpapír-dobozba csomagolt száraztésztától kezdve a sütéshez félretett bevonócsokiig mindenbe. 
5. Evolúciója megállíthatatlan
Mivel élelmiszerraktárakban pusztít, ott nem lehet hagyományos rovarirtókat bevetni ellene. Ipari szinten próbálkoznak olyan engedélyezett biomódszerrel, hogy vírussal fertőzik meg a molyokat, amelyek így 1-2 napon belül elpusztulnak, és a belőlük kiszabaduló vírusok a maradék lárvákat is elpusztítják. Bármely horrorfilmnek lehetnének főszereplői az élelmiszermolyok, amelyekről a vizsgálatok kimutatták, hogy elkezdtek szelektálódni e granulovírussal szemben: ha egy lepkének sikerül túlélnie a fertőzést, tovább fog élni az átlagnál és több petét is rak le. Utódai pedig már eleve ellenállóak lesznek a vírussal szemben.

Az élelmiszermolyok kedvencei:
zabpehely, hajdina, bulgur, köles, dió, mogyoró, rizs, liszt, instant kávé, tejpor, étkezési keményítő, puffasztott gabonatermékek, tea, mák, csokoládé, cinkegolyó, gabona alapú kutya jutalomfalat, nyúl- és rágcsálótáp, kisállatalom, szemes madáreleség stb. 

Hogyan érdemes védekezni ellene?
1. Gyakori és alapos takarítással
A spájznak vagy más élelmiszertárolónak teljesen tisztának kell lennie: ha csak pár morzsa vagy mákszem lehullt a padlóra és becsúszott a polcok alá, azt már peterakáshoz alkalmasnak véli a lepke. Ne csak a padlót porszívózd fel, hanem a falakat és a mennyezetet is, különös tekintettel az ajtó- és ablaktok melletti résekre. Utána a mosható felületeket ecetes vízzel töröld át. Régen azért pakolták ki és meszelték ki évente a spájzot, mert a híg mész elpusztítja a kártevőket. Ha molyrágta dolgot találsz, azt azonnal vidd ki az utcai kukához, ne tárold a konyhai szemetesben napokig. A porszívó porzsákját is azonnal dobd a kukába.
2. Feromoncsapdával
Nem olcsó, de hatékony módszer a szexferomoncsapda: egy csali van a közepén, amely nemi hormonokat áraszt, az érkező hímek pedig odatapadnak a ragasztópapírhoz és elpusztulnak. Ezzel jelentős mértékben akadályozzuk a nőstény lepkék megtermékenyítését.

3. Fagyasztással
A frissen vásárolt szemesterményt, lisztet 7-10 napra fagyaszd le, ez elpusztítja a petéket. A fagyasztáshoz tekerd a papírzacskóba csomagolt élelmiszert műanyagzacskóba, hogy ne szívjon magába nedvességet.
4. Régi befőttesüvegek újrahasznosításával
Érdemes mindent jól zárható befőttesüvegekbe áttölteni, amint hazaérsz velük. Sőt, az üveg fedele alá még egy négyrét hajtott folpack lapot is tegyél, hogy egy mákszemnyi rés se maradjon. A befőttesmódszerrel nemcsak a bejutást akadályozod meg: ha a hazavitt élelmiszer fertőzött volt, akkor a zárt üvegből kijutni sem tudnak a molyok, tehát mást nem tesznek tönkre.

Egyetlen szépség van az élelmiszermolyokkal kapcsolatban, mégpedig a rendszertani családnevük: a fényiloncafélékhez tartoznak...

Hiver't-Klokner Zsuzsanna szerk.

Először is a legfontosabb: a mikrozöldség nem egyenlő a csírával! A csíra ugyanis vízben 3-5 nap alatt kikelt növénykezdemény, míg a mikrozöldséget földben termesztjük 1-3 hétig. Ám cserébe valóságos vitaminbombát kapunk: a mikrozöldségekben akár 4-6-szor több tápanyag van, mint a kifejlett növényekben, főleg C-, E- és K-vitamin, valamint béta-karotin, amely az A-vitamin előanyaga, illetve öregedésgátló hatású antioxidánsok. A vöröskáposzta mikrozöldje hatékonyan csökkenti a koleszterinszintet a Maryland Egyetem kísérlete szerint. A lila karalábénak kiemelkedő a vastartalma, és általában mindegyik minipalánta jelentős élelmirostforrás, jót tesz az emészésnek. Minél színesebb a mikrozöld, annál nagyobb a tápanyagtartalma. Ha van egy napos ablakpárkányod, máris nekikezdhetsz. 

AGRESEARCHMAG

1. Milyen magból lehet mikrozöldséget nevelni?
Legfontosabb, hogy ne vegyszerrel (gyomirtóval, gombaölővel) kezelt mag legyen, tehát kifejezetten csíráztatáshoz valót vegyél, illetve lehetőleg ellenőrzött ökológiai gazdálkodásból származó vagy bio minőségű mag legyen. Ilyet lehet kapni a barkácsáruházak kertészeti osztályain is, illetve a webáruházakban. Ki lehet próbálni a salátaféléket, különféle hagymákat, zöldfűszereket (koriander, bazsalikom, petrezselyem), kelféléket, káposztát, spenótot, sóskát, céklát, rukolát, retket, brokkolit, zellert, mustárt. Hüvelyesekből (zöldborsó, bab, lencse, csicseriborsó) is nevelhetsz mikrozöldsget, ezeket azonban fogyasztás előtt 10-15 percig párolni, főzni kell, mert a hőkezelés semlegesíti a nyersen bennük lévő phasin nevű fehérje enyhén mérgező hatását.

2FRIENDSFARM

2. Milyen földbe ültess?
Az ültetőtál alján legyenek lyukak a vízelvezetés érdekében, a föld legyen laza szerkezetű, amihez a következő keveréket használd: 1 rész virágföld, 1 rész tőzeg és 1 rész homok. Négyötödét terítsd el az ültetőtálban, szórd rá a magokat, finoman nyomkodd le őket, aztán takard be őket fél centi vastag (vékony) földréteggel. A barkácsáruházakban lehet kapni kifejezetten palántákhoz, fűszernövényekhez és zöldségekhez való földet, ez jobb, mint az általános virágföld.

3. Hogyan kezeld a magokat?
A nagyszemű magokat előzőleg 3-4 órára áztasd be, a kicsiket nem kell. Ültetés után jól permetezd be a földet. A locsolásnak túl erős a vízsugara, inkább permetezz! A mikrozöldek földje mindig legyen nedves, kikelésig akár egy darab folpackkal is lefedheted az ületőtálat, hogy ne száradjon ki a talaj. A folpackot nem kell szorosan rázárni, nehogy bepenészedjen a föld, ezért rendszeresen szellőztetni kell. Utána készíthetsz néhány hurkapálcából és folpackból mini üvegházat. Itt-ott vágj rajta pár lyukat, hogy tudjon szellőzni. Tartsd langyos helyen, ahol nincsenek hőingadozások, ezek ártanak a csíráknak.

FOODANDTHOUGHT

4. Hogyan termeszd a mikrozöldséget?
Amint kicsírázott az ültetvény, tedd napos, nem huzatos helyre, ahol legalább 18-20 Celsius-fok van. Ha az ablakpárkány alatt fűtőtest van, teríts több réteg alufóliát az ültetőtál vízfogó alátétje alá, nehogy az intenzív melegtől túl gyorsan kiszáradjon a föld. Locsolni reggel érdemes, mert ha éjszakára nedvesen maradnak a fejlődő növénykék, bepenészedhetnek. 

5. Mikor lehet szüretelni?
A mikrozöldség akkor kész az aratásra, ha megjelenik a második igazi levélpárja. Fajtától függően méretre lehet 2,5-10 centi is. Ekkor ollóval elvágod a szárát a talajfelszín felett, leöblíted, és máris fogyaszthatod. Ha bent hagyod a gyökerét a földben, az nem fog újra kihajtani, de nem is kell kiszedni a földből: zöldtrágyaként gazdagítja a talajt a következő ültetéshez. 

2FRIENDSFARM

6. Hogyan fogyaszd?
A nyers mikrozöldséget szórhatod szendvicsre, sült húsokra, hamburgerbe, hidegtálakra, de pár csepp majonézzel vagy joghurtos öntettel könnyű salátát is keverhetsz belőle. Egy szimpla tojásos nokedlit vagy sajtos tésztát különlegessé tehetsz egy marék enyhén borsos jellegű rukola mikrozölddel. A pikáns mikrohagymafélék jól passzolnak a rántott halrudakhoz, a kissé csípős mikroretekből szórj a vasárnap reggeli kolbászos-krumplis rántottára. Jó étvágyat!

További ismeretekért kölcsönözd ki a könyvtárból Ránky Edit Csírazöldség című művét, ebben még szuper recepteket is találsz.

Hiver't-Klokner Zsuzsanna szerk.

A kért összeg dupláját dobták össze a Kickstarter közösségi adomány-gyűjtő oldal látogatói pár hét alatt a Canvas amerikai startup ötletének megvalósítására. Alapgondolatuk pofonegyszerű, ha be tudják indítani, biztos nagy siker lesz.

Miközben egyre több a tejcukor-, azaz laktózérzékeny ember, a növényi alapanyagokból készülő tejpótlók (szójatej, zabtej stb.) igencsak drágák, Magyarországon is 600-800 forint körül van egy liter. Miért ne készülhetne ez a növényi tej valamilyen élelmiszeripari hulladék újrahasznosításával, nevezetesen sörtörkölyből, ötleteltek a Canvas alapítói, állításuk szerint pont sörözés közben.

Sörfőzés során az árpát beáztatják, csíráztatják, szárítják, majd  vízzel keverik és lassan főzni kezdik, hogy kinyerjék belőle a keményítőt. Utána leszűrik, és míg a sörlé folytatja útját a sörré válás felé, a törkölynek nevezett, élelmi rostban, fehérjékben és nyomelemekben gazdag magokat főleg állattakarmányozásra használják fel. Évente világszerte többmillió tonnányi mennyiségben keletkezik sörtörköly. A Canvas célja, hogy egy részéből készüljön minőségi árpatej, mindenki számára elérhető áron.

Egy palack árpatej tartalmazza a napi élelmirost-szükséglet felét (13 gramm 3,5 deciliterben), növényi fehérjéket, zsírsavakat (kókuszból) és más értékes tápanyagokat, viszont nincs benne finomított cukor, sem semmi mesterséges adalékanyag.

Az édesítést alacsony glikémiás indexű kókuszvirágcukorral és édes-gyökérsziruppal oldják meg, ennek köszönhetően az árpatej nem dobja meg hirtelen a vércukrot. Az ital krémességét kesudiótej és zöldborsó-fehérje hozzáadásával érik el. A Canvas-csapat egyelőre ötféle ízt tervez: natúr, kakaós, kávés, matcha és kurkumás chai (teával). Az első kóstolás 2017 szeptemberében lesz New York-ban, a csapat tevékenységét a közösségi oldalakon is lehet követni.

Háztartási vegyszerek, festékek, műanyagok, elektromos hálózat, mobil-telefon – modern életünk elválaszthatatlan kísérői, ám egyre többen pa-naszkodnak arra, hogy a szervezetük nem viseli el ezeket. A probléma világszerte jelentkezik, és a tudomány is foglalkozik vele, Magyarországon is, bár egyértelmű eredmény még nem született. (Itt olvashatja korábbi interjúnkat a témában.) Svédországban és Kanadában a hatóságok funk-cionális károsodásként elfogadják az elektromágneses hiperszenzitivitást (EHS), és a betegeket olyanolyan ellátás illeti meg, mint a siketeket vagy vakokat.  

A betegek némelyike nem lát maga előtt más utat, mint hogy korábbi éle-tét, munkáját, és akár családját is hátrahagyva kivonuljon az őt megbete-gítő világból. Írtunk már a nyugat-virginiai Green Banksről, ahová a wifi-allergiások költöznek, mert a település egy csillagászati rádióteleszkóp árnyékában fekszik, ahol tilos a vezeték nélküli kommunikáció.

Ken Lund/Flickr fotói

A többszörös kémiai túlérzékenységtől (Multiple Chemical Sensitivity, MCS, illetve más néven környezeti intolerancia, Environmental Intolerance, EI) szenvedők az 5600 fős arizoniai Snowflake városka külterületén építik a maguk oázisát. A híres 66-os úttól 40 kilométerre, a navajo indiánok föld-jén már nagyjából 30-an élnek. Allergiásak a mesterséges illatanya-gokra, élelmiszer adalékanyagokra, rádióhullámra, wifire, műszálas textíli-ákra, növényvédőszerekre – vagyis az olyan dolgokra, amelyek elválaszt-hatatlanok a modern civilizációtól, az utóbbi 50-100 év technikai forra-dalmának vívmányai. 

Az egyik lakos imád olvasni, de a nyomdafestéktől és a papírgyártáshoz használt vegyszerektől égni kezd a bőre, ezért egy fedeles műanyag-dobozt alakított át olvasószerkezetté: beleteszi a könyvet, amelyet két ceruza segítségével lapoz. Korábban mérnök volt, nagyon hiányzik neki a régi élete.

Egy másik a műszaki eszközöktől, például a számítógéptől és a nyomtatótól kezd szédülni vagy émelyegni, nem tud koncentrálni, de van, aki a hűtőszekrényt elviseli, csak a tévétől lesz rosszul. Az MCS-betegek tünetei sokfélék: a fejfájástól kezdve a krónikus fáradtságérzeten és emlékezetzavarokon át az izomfájdalmakig. 

Az orvosok csak a fejüket csóválják, amikor ilyesmivel kerülnek szembe, és lelki okokat vélnek a háttérben, elsősorban depressziót. Ám a túlérzékeny emberek állítják, problémájuk nem lelki eredetű, tüneteik valósak voltak korábbi élőhelyükön – és amióta a sivatagi városkába költöztek, javult az egészségük. Errefelé tiszta és száraz a levegő, amelyben a növényi pollenek vagy penészgombaspórák száma is rendkívül alacsony, illetve járműforgalom is ritka. 

Az MCS-betegek, ha tehetik, saját házakat építenek, amelyben nem feltétlenül van áram, mert az is panaszokat okozhat. A falat és plafont gyakran csempével burkolják vagy alufóliával tapétázzák (ragasztónak kukoricakeményítőt használva), mert az leárnyékolja az építőanyagokból párolgó vegyszereket, illetve az esetleges rádiósugárzást. Festéket, kátránypapírt, OSB-lapot nem használnak az építkezéshez, csak követ, téglát, kezeletlen fát és acélt. Takarításhoz megfelel az ecet és a szódabikarbóna, mosáshoz, tisztálkodáshoz háziszappant használnak.

Vásárolni bejárnak a városkába, ahol a "normie"-k, azaz átlagemberek teljesen elfogadják őket. A helyi éttermek a számukra vegyszermentes alapanyagokból készített menüt akár házhoz is szállítják. Nem csoda, hogy Snowflake-ben már várólista van, újabb és újabb MCS-betegek szeretnének ideköltözni, ebben a helyi ingatlanügynök szívesen segít. Ez kicsit aggasztja a már itt élőket, mert nem biztosak abban, hogy az újak betartanák a mérgező anyagokat 100 százalékban kizáró, ezzel kissé a remeteség felé hajló életstílust. Úgy vélik, ők sejtszinten érzékenyebbek lehetnek az átlagembereknél, akik számára megtestesítik a figyelmeztetést: rájuk is ez várhat.

Ami a megélhetésüket illeti, egy részük nyugdíjas vagy valamilyen más életjáradékból tartja fenn magát, illetve korábbi házukat, vállalkozásukat tették pénzzé, hogy Snowflake mellett vegyszermentes életet kezdhessenek. Szerényen élnek, betegségükből adódóan nem halmoznak fel anyagi javakat, ezért kevés pénzből is kijönnek. Legnagyobb problémájuk a szeretteikkel való kapcsolattartás, van, aki már hét éve nem látta a lányát. Az is eltántorítja őket az utazástól, hogy attól félnek, a civilizáció sűrűjébe való visszatéréssel kiújulnak a panaszaik. 

Míg az EHS-es vagy MCS-es betegekre sokan kétkedve tekintenek, addig a bizonytalan megítélésű betegségek kategóriájába tartozik az időjárási frontokra való érzékenység is, amelyet ma már a társadalom jelentős része elfogad. A frontérzékenység nem jelent valódi betegségtudatot, de már valamiféle eltérés az egészséges állapottól, amelyről az a modern társadalom meggyőződése, hogy az egyenlő a tökéletes tünetmentes-séggel. (Más kérdés, hogy ez helyes-e így.)

Talán az elektromágneses vagy kémiai túlérzékenység szintén ebbe a betegségkategóriába tartozik, csak a rendelkezésünkre álló orvosi műszerekkel és módszerekkel még nem tudjuk megfelelően diagnosztizálni. Dr. Bárdos György, az ELTE Élettani és Neurobiológiai Tanszékének docense Nem-specifikus egészségproblémák háttere és lehetséges modelljei címmel írta akadémiai doktori értekezését.  

Ebben olvasható, hogy a túlérzékenység kialakulása lehet fiziko-kémiai és pszichoszomatikus, illetve ezek idővel összeadódhatnak.  Egy környezeti kockázat két úton hat a szervezetre: az egyik a fizikai-kémiai út, a másik a pszichoszociális út. Az értekezésben idézett Tom Cox brit kutató szerint az előbbi közvetlenül hat az egészségre, az utóbbi hatását a stressz és szorongás közvetíti, és ezek vezethetnek nem-specifikus tünetek kialaku-lásához. A két úton kialakuló változások kölcsönhatásba kerülhetnek, és egymást erősíthetik is; a végeredmény komolyabb betegség is lehet.  

"(...)bármilyen eltérés, legyen az külső vagy belső eredetű, ami veszélyezteti azt a képességet, hogy a szervezet megfelelő belső adaptáció segítségével alkalmazkodni tudjon a környezeti változásokhoz, jelzéseket generál. Ha a homeosztázis [szervezetünk egyensúlya]zavara enyhe, a jelzések is gyengék, akár el is tűnhetnek a mindennapi egyéb jelzések között; ha a jelzések erősebbek, de még bizonytalanok, akkor diszkomfort érzés keletkezik, és figyelni kezdünk a belső világunkra; ha pedig a zavar erős vagy pláne veszélyes mértékű, akkor vészjelzések generálódnak, amelyek azonnal megszakítják és egyetlen irányba fordítják a viselkedést. 
A kulcs ebben a kontinuumban valószínűleg a figyelem: ha a figyelem nem irányul a belső jelzésekre (mint általában a normális működés közben), akkor tünetek sincsenek; ha a figyelem szórtan, de vissza-visszatérően a belső folyamatokra is irányul, a viselkedés zavarttá, néha alternálóvá válik, vagy helyettesítő viselkedés alakul ki; és ha a pszichés tényezők olyanok, lassan és fokozatosan tünetek és beteg-viselkedés jöhet létre; ha pedig végül a jelzések azonnal és kizárólagos jelleggel magukra vonják a figyelmet, akkor rövid idő alatt kialakul a betegségérzet, és létrejön a betegség-viselkedés is.
(...) Ezek a hatások mind a betegség-keletkezésben, mind a gyógyulásban fontosak lehetnek, mivel segítenek megváltoztatni a személy pozícióját az egészség-betegség kontinuumban (vagy bármely más viselkedési kontinuumban). Viszonylag szerény elmozdulás is kiindulópontja lehet egy önerősítő körnek, amely azután már saját – a fentiekben leírt – módján jelentős állapotváltozásokat generál, s a személy elindul a megbetegedés, vagy éppen a gyógyulás útján. Az már a szakemberek dolga, hogy ezeket a tényezőket kihasználva megfelelő megelőzési és/vagy gyógyító módszereket dolgozzanak ki (...)."

A brit Guardian videót forgatott Snowflake MCS-es lakosairól: