Az utóbbi évtizedekben világszerte trendet teremtett az amerikai konyhának nevezett lakberendezés, amely összenyitotta az előszobát és a konyhát az étkezővel és a nappalival. Pártolói nem győznek érvelni a világossága, szellőssége mellett, hogy milyen jó ez a háziasszonynak, aki végre nem érzi elvágva magát a családtól főzés közben, és fél szemmel az étkezőasztalnál leckét író gyerekekre is rálát. 

Stílust teremtett Joseph Eichler amerikai modernista építész
Illusztráció: Curbed

Hát kábé ennyi pozitívumot lehet elmondani a nyitott konyháról, amelynek a hátrányait hosszasabban sorolhatjuk. Amerikában az 1990-es években kérdőjelezték meg először a hasznosságát, és azóta egyre gyarapodik a nyitott konyha ellenzőinek tábora. Kisebb családoknak, nyugdíjas pároknak, egyedülállóknak már egyáltalán nem ajánlják.

Például mert a jól szigetelt új lakásokból nem viszi ki a huzat a szagokat, hanem azok szétterjednek az egész lakásban. Vagyis az amerikai konyhában folyamatosan működtetni kell a páraelszívót, ami pazarolja az energiát, abból is a drágábbat, az áramot. A főzéssel járó rendetlenség kényszeressé teszi az állandó rendcsinálást munka közben. A mai világban ráadásul egyre kevesebbszer főzünk mindennap, és gyakran csak annyira használjuk a konyhát, hogy felmelegítjük a gyorsfagyasztott ételt, összedobjunk egy szendvicset vacsorára vagy kitálaljuk a házhoz rendelt pizzát: ezekhez egy mikró és egy asztal bőven elég. 

Az amerikai konyhának nevezett térben össze van nyitva az előszoba, konyha, étkező és nappali Fotó: Dreamhomesource

Az összenyitott helyiségekből eltűnnek a falak, ezzel pedig egy csomó tárolási lehetőséget veszítünk: hova tegyük a könyvespolcot, mire függesszük fel a lapostévét vagy a családi fényképeket. Minél nagyobb a konyha, annál többet kell gyalogolni benne, pláne, ha rosszul van kitalálva a szekrények, mosogató, hűtőszekrény, spájz elhelyezése (ld. lenti ábra). Egy háromfogásos vasárnapi ebéd megfőzése után úgy érezheti magát a szakács, mintha lefutott volna egy fél maratont. De még nem pihenhet, mert ha padlófűtéses az amerikai konyha, akkor azt naponta össze kell porszívózni és felmosni. 

Christine Frederick amerikai háztartási ökonómus, 1913-ban a Taylorizmus szellemében tervezte meg a hatékony konyhát, amely a jobb oldali rajzon látható: az A ábra az ételkészítés, a B a mosogatás-elpakolás munkafolyamatát mutatja. A pincéből (Cellar) és jégszekrényből (Ice Box) elővett élelmiszereket a fazekakat, fűszereket és konyhai kiegészítőket tároló konyhaszekrény (Cabinet), a tűzhely (Stove) és asztal (Table) között mozogva készíti el. Utána átviszi az étkezőbe (Dining Room) az asztalhoz (Table). Étkezés után a piszkos evőeszközök, tányérok és edények visszakerülnek a mosogatóhoz (Drain és Sink), majd megtisztítva a tálalószekrénybe (China). Bal oldalon a nem hatékony konyhai elrendezés látható. Forrás: ResearchGate

A zajokról már nem is beszélve: a mai otthonokban eleve sokkal kevesebb kárpit van, mint régen, vagyis nem nyeli el a páraelszívó, a robotgép, a mosógép, a botmixer, a kávéfőző kerregését, zörgését, zakatolását. Az eltérő intenzitású hanghullámok ide-oda verődnek a fényes felületű konyhaszekrény, a pult, a járólap, az ablakok és a határoló falak között, kiegészülve a tévében üvöltő reklámokkal és a gyerekek zsivajával -- valóságos akusztikai rémálom!

Az amerikai konyhás elrendezés mentálisan sem szerencsés: a főzés sokak számára intim művelet, lehetőség arra, hogy kikapcsolódjanak a napi robotból. Szükség van ehhez egy elzárt térre, ahol magunk lehetünk, szabadjára engedhetjük a kreativitásunkat, és élvezzük, hogy nagyon mást csinálunk, mint napközben a számítógép előtt. Az elején említettem, hogy milyen jó főzés közben rálátni a gyerekekre: ez csak a kicsikre igaz. A kamaszok ugyanis az iskolából hazajőve bemennek a szobájukba, és lehet, hogy vacsorára sem jönnek ki onnan. Vagyis néhány év után az anyuka ott találja magát egyedül a hatalmas konyhában, ami már inkább nyomasztó, semmint vonzó a számára. De az egy személy érdekében is be kell fűteni és világítani, ami pazarlás. Az amerikai konyha tehát se nem praktikus, se nem zöld.

Tipikus konyhaberendezés az 1930-as évekből. Fotó: Henry Ford Museum

A régi időkben a konyha ugyanúgy "említhetetlen" helyiség volt, mint például a vécé, írja Kate Wagner amerikai építész a Citylab.com amerikai online építészeti folyóiratban. A módosabb házakban a konyha hátra került, az épület kert felőli oldalára, hogy közel legyen a verem, a spájz, a terménytároló melléképület, illetve hogy gyorsan ki lehessen szellőztetni a szagokat, ki lehessen dobni a hulladékot. Idegen nem léphetett a konyhába (ahogy a  hálószobákba sem), kizárólag a ház elülső szobáiba, mint a nappali vagy az étkező. 

Régen gyakoribb volt a több generációs család is, a lakóházakban többen éltek, és szükségük volt privát térre, ami növelte a biztonság és a kontroll érzetét is, különösen a gazdasági világválság, majd a 2. világháború korszakában, ami után a hidegháborús paranoia következett. A helyiségek összenyitása helyett a minél több szoba volt divatban, ez jelképezte a család vagyonát is: a hálószobák mellett volt dolgozószoba, könyvtárszoba, zeneszoba stb. A gazdagabb családokban a villanyvilágítással együtt megjelent a vezetékes víz és a csatorna, ezekkel pedig a fürdőszoba és a mosókonyha.

Amerikai konyha 1957-ből, étkezősarokkal kiegészítve.
Fotó: Maynard L. Parker, Huntington Gyűjtemény

Eleinte legfeljebb a nappali és az étkező volt összenyitva, a nagyobb helyiségben lehetett a vendégeket fogadni. Aztán a fogyasztói kultúra megváltoztatott mindent: a háziasszonytól valósággal elvárták, hogy minél többet vásároljon és dobjon ki, ez a fajta pazarlás pedig pozitív, elnéző megítélést nyert, mondván,  serkenti a gazdaságot. Ez a szemlélet egyesült a technológiai fejlesztésekkel, mint a légkondicionálás és a beépített tűzvédelmi rendszer. Ekkortól költözhetett át a konyha a ház másik oldalára, fogalmaz Wagner. Ráadásul a konyhakert helyét elfoglalta a garázs, nem lehetett már onnan belépni a házba.

Az "open floor plan", azaz nyitott térrendezés sokáig legfeljebb ajtók nélküli elrendezést jelentett, és csak az utóbbi 25 évben módosult falak nélküli elrendezésre. Csakhogy a globális felmelegedés enyhítése érdekében jócskán csökkentenünk kellene az energiafogyasztásunkat, ehhez pedig sokkal alkalmasabb a zárt konyha, figyelmeztet Wagner. A zárt konyhával ugyanis nem kell hűteni vagy fűteni olyan helyiségeket, amelyek nincsenek használatban, illetve az ajtók becsukásával kint vagy bent tarthatjuk a meleget és a hideget. 

Itt az idő, hogy visszatérjünk a régi korok zárt konyháihoz.
Fotó: Ismeretlen szerző, 1940-46,
Egyesült Államok Kongresszusi Könyvtár Archívum

A szakértő szerint a legjobb a zárt konyhában, hogy a többi szobában lévő családtagnak is ad valamit: csendet, tiszta levegőt és privát teret. Az embereknek ősidőktől fogva igénye, hogy olykor elvonulhassanak egy nyugodt zugba, de azért ne szigeteljék el magukat teljesen. "Néha az igazi szabadság abban nyilvánul meg, hogy felhúzunk egy-egy falat", foglalja össze Kate Wagner amerikai építészkritikus.

Hiver't-Klokner Zsuzsanna