A reblog.hu-n való regisztráció időpontja, a reblog.hu megtekintése során
rögzítésre kerül az utolsó belépés időpontja, illetve egyes esetekben -
a felhasználó számítógépének beállításától függően - a böngésző és az
operációs rendszer típusa valamint az IP cím.
Ezen adatokat a rendszer automatikusan naplózza.
Süti beállítások
Az anonim látogatóazonosító (cookie, süti) egy olyan egyedi - azonosításra,
illetve profilinformációk tárolására alkalmas - jelsorozat, melyet a szolgáltatók
a látogatók számítógépére helyeznek el...
A szolgáltatást a Mediaworks Hungary Zrt.
(székhely: 1082 Budapest, Üllői út 48., továbbiakban: „Szolgáltató”) nyújtja
az alább leírt feltételekkel. A belépéssel elfogadod felhasználási feltételeinket.
Jelen Adatvédelmi és Adatkezelési Tájékoztató célja, hogy a Mediaworks Hungary Zrt. által tárolt adatok
kezelésével, felhasználásával, továbbításával, valamint a Társaság által üzemeltetett
honlapokon történő regisztrációval kapcsolatosan tájékoztassa az érintetteket.
A 20. század vége felé vált népszerűvé az egyterű iroda, amelyben a dolgozók nem külön szobákban, hanem egyetlen nagy térben, legfeljebb iratszekrényekkel, paravánokkal vagy növényekkel elválasztva végzik munkájukat. Ezt az elrendezést a főnökök nagyon kedvelik, mert egy pillan-tással átláthatják a munkatársakat, illetve könnyebb egy gyors meetinget lebonyolítani, vagy a módosuló igényekhez alkalmazkodva átrendezni a termet.
A dolgozók viszont általában ki nem állhatják a "lóistálló"-nak gúnyolt egyterű irodákat, és nemcsak azért, mert nulla privát szférájuk van, például mindenki rálát a monitorukra. Ennél nagyobb gond az állandó és idegtépő háttérzaj: a kollégák beszéde, a telefoncsörgés, a padló dobogása, a különféle kütyük bimbammolása. Képtelenség a saját munkánkra figyelni, közben pedig nem is haragudhatunk a többiekre, amiért zavarnak bennünket.
Erre azt ajánlották a szakemberek, hogy a zajt oltsák ki egy másik zajjal: ezt nevezik fehérzajnak. Modern anyukák ismerik a fogalmat, ez ugyanaz, mint amikor a nyűgös gyereket vinni kell egy kört az autóval, hogy a motor duruzsolása megnyugtassa, vagy amikor kiderül, hogy a bömbölő baba a hajszárító zúgásától azonnal elalszik.
A zajszennyezés elnyomására, a hangmaszkolásra használhatunk állandó frekvencián zümmögő mesterséges fehérzaj-generátort (okostelefonra is letölthető appként), de egyesek szerint ez az állandó erős zaj hallás-károsodást okozhat.
Az újabb kutatások szerint sokkal jobbat teszünk magunknak, ha idegeink kivasalása érdekében a természet hangjaihoz fordulunk. A patak-csobogás, tengermorajlás, az eső dobolása vagy a fák lombjának susogása olyan fehérzajok, amelyek javítják a dolgozók hangulatát, fokozzák koncentrálóképességüket és munkateljesítményüket, miközben elnyomják a távolabb álló-ülő kollégák beszédét vagy más zavaró hanghatást.
Jonas Braasch, Alana Deloach és Jeffrey Carter, az amerikai Renssealer Politechnikai Kutatóegyetem munkatársai nemrég szabadalmaztatták is az általuk kidolgozott módszert, amelynek lényege, hogy a különféle természetes zajokat meghatározott hangerővel alkalmazzák egyterű irodákban hangmaszkolásra, a szabvány szerint 45-48 decibeles erősséggel több forrásból sugározva.
Aki szeretné a természetes zajcsillapítást kipróbálni, letölthet okostelefonjára ilyen alkalmazásokat, a Youtube-on is talál válogatásokat, vannak meditációs oldalak ingyen letölthető hangklipekkel (Google-keresés: "free nature sounds"), illetve meghallgathatja Jean-Michel Jarre klasszikusát, az eső és viharhangokat is tartalmazó Equinoxot.
Egy másik kutatás arra világít rá, hogy az Y-generáció (1980-1999 között született) tagjainál csak akkor érdemes bevetni a természetes hangokból álló teljesítményfokozót, ha vannak ehhez kapcsolódó kellemes emlékeik-élményeik a gyermekkorukból. A nagyvárosi környezetben felnőtt fiatalokra nem szabad olyat erőltetni, ami idegen lehet tőlük – még akkor sem, ha ez a természet.
A háztartási fizika évszázados rejtélye a zoknik eltűnése: általában csak fél párnak vész nyoma, emiatt viszont a másik is használhatatlanná válik. Sok esetben nem elvész a zokni, csak a sarok kikopása vagy az orrán keletkező lyuk miatt megy a kukába. Pedig rengeteg módon lehet újrahasznosítani az árva fuszekliket, lássunk ezek közül néhány példát.
Galériánk a képre kattintva nyílik!
Az észak-amerikai országban a hosszú tél gyakran hoz havat és jeget, ezért a síkosságmentesítéshez évek óta kísérleteznek újszerű anyagokkal, amelyekkel kiválthatnák az olcsó, de környezetromboló sózást. Először a sóoldatot próbálták ki (80 százalék víz + 20 százalék só), amivel csökken-tették ugyan a felhasznált só mennyiségét, és javították a baleseti sta-tisztikákat, ám egyrészt mínusz 20 Celsius-fok alatt ez is megfagy, más-részt ha felszárad az út és szeles idő jön, a sószemcséket porként fújja el a szél – a környező területekre. (A közutak mentén és a városokban állító-lag Magyarországon is 1 kilogramm só van 1 köbméter talajban.)
Kanadában egyre több önkormányzat próbálja ki a répacukorgyártás melléktermékeként keletkező melaszt, mert ezzel mínusz 34 fokig haté-konyan lehet jégteleníteni az útfelületeket és járdákat. Mármint nem a süteményekhez használható mézsűrű, finom, aranybarna melaszt locsolják ki az útra, hanem az abból lúgos bontással készült hígabb levet keverik a sóoldathoz: 23 százalék só, 62 százalék víz és 15 százalék cukorrépaszirup elegye kerül a permetezőkocsi tartályába.
A kissé karamellás szagú, barnás színű lével még havazás és jegesedés előtt permetezik be a száraz útfelületet. A cukornak köszönhetően a só odaragad a felülethez, nem porzik fel, de ami még ennél is fontosabb: az elegy fagyáspontja 30 százalékkal alacsonyabb, mint a sima sós vízé. Ennek köszönhetően a lehulló hó alatt nem jég-, hanem latyakréteg alakul ki közvetlenül az útfelületen, amit a hókotrók könnyedén letakarítanak. A tiszta útfelület pedig leszárad, nem marad rajta vékony hóréteg, ami jegesedne és síkosodna. A cukorrépás lével locsolt út 3-5 napig jég-mentes marad, több havazást is kibír.
A cukorsziruppal csak az a baj, hogy egyelőre négyszer drágább, mint az útszóró só, ezért főleg a fokozott kockázatú területeken, hegyi utakon és hidakon vetik be. Viszont nem marja az állatok lábát és a cipőnket, nem rohasztja szét az autók karosszériáját, illetve az utak és hidak vas- és betonelemeit. Amúgy a sózás sem olcsó: ez tipikusan az a dolog, amit a közgazdászok és környezetvédők az "externália" kategóriába sorolnak. Magyarul annyit tesz, hogy nem szabad önmagában nézni az árát, hanem az általa okozott károkat is figyelembe kell venni. Úgy viszont már egyáltalán nem tűnik olcsónak.
Kanadában más ipari melléktermékkel is kísérleteznek a síkosság-mentesítéshez: ilyen például a sajtgyártáshoz alkalmazott sófürdő oldata, az erjesztett savanyúságok leve, a vodka (...) és nádcukor-melasz.
A cukorrépás sóelegyben egyébként az a legszebb, hogy állítólag magyar ötlet: a Washington Postnak azt nyilatkozta egy cukorrépás síkosság-mentesítőt gyártó amerikai cég képviselője, hogy ő úgy tudja, az 1990-es években egy magyar tudósnak tűnt fel, hogy a cukorrépa-feldolgozó üzem melletti tó télen nem fagy be. A tudós némi nyomozás után rájött, hogy az üzem beleengedi a gyártás melléktermékeként keletkező szennyezet vizet a tóba. Hogy ki lehetett ez szakember, hol dolgozott, és hogyan került át az ötlet Észak-Amerikába, egyelőre rejtély. Ha az olvasók közül valakinek vannak erről információi, kérem, ossza meg egy hozzászólásban.
Háztartási vegyszerek, festékek, műanyagok, elektromos hálózat, mobil-telefon – modern életünk elválaszthatatlan kísérői, ám egyre többen pa-naszkodnak arra, hogy a szervezetük nem viseli el ezeket. A probléma világszerte jelentkezik, és a tudomány is foglalkozik vele, Magyarországon is, bár egyértelmű eredmény még nem született. (Itt olvashatja korábbi interjúnkat a témában.) Svédországban és Kanadában a hatóságok funk-cionális károsodásként elfogadják az elektromágneses hiperszenzitivitást (EHS), és a betegeket olyanolyan ellátás illeti meg, mint a siketeket vagy vakokat.
A betegek némelyike nem lát maga előtt más utat, mint hogy korábbi éle-tét, munkáját, és akár családját is hátrahagyva kivonuljon az őt megbete-gítő világból. Írtunk már a nyugat-virginiai Green Banksről, ahová a wifi-allergiások költöznek, mert a település egy csillagászati rádióteleszkóp árnyékában fekszik, ahol tilos a vezeték nélküli kommunikáció.
A többszörös kémiai túlérzékenységtől (Multiple Chemical Sensitivity, MCS, illetve más néven környezeti intolerancia, Environmental Intolerance, EI) szenvedők az 5600 fős arizoniai Snowflake városka külterületén építik a maguk oázisát. A híres 66-os úttól 40 kilométerre, a navajo indiánok föld-jén már nagyjából 30-an élnek. Allergiásak a mesterséges illatanya-gokra, élelmiszer adalékanyagokra, rádióhullámra, wifire, műszálas textíli-ákra, növényvédőszerekre – vagyis az olyan dolgokra, amelyek elválaszt-hatatlanok a modern civilizációtól, az utóbbi 50-100 év technikai forra-dalmának vívmányai.
Az egyik lakos imád olvasni, de a nyomdafestéktől és a papírgyártáshoz használt vegyszerektől égni kezd a bőre, ezért egy fedeles műanyag-dobozt alakított át olvasószerkezetté: beleteszi a könyvet, amelyet két ceruza segítségével lapoz. Korábban mérnök volt, nagyon hiányzik neki a régi élete.
Egy másik a műszaki eszközöktől, például a számítógéptől és a nyomtatótól kezd szédülni vagy émelyegni, nem tud koncentrálni, de van, aki a hűtőszekrényt elviseli, csak a tévétől lesz rosszul. Az MCS-betegek tünetei sokfélék: a fejfájástól kezdve a krónikus fáradtságérzeten és emlékezetzavarokon át az izomfájdalmakig.
Az orvosok csak a fejüket csóválják, amikor ilyesmivel kerülnek szembe, és lelki okokat vélnek a háttérben, elsősorban depressziót. Ám a túlérzékeny emberek állítják, problémájuk nem lelki eredetű, tüneteik valósak voltak korábbi élőhelyükön – és amióta a sivatagi városkába költöztek, javult az egészségük. Errefelé tiszta és száraz a levegő, amelyben a növényi pollenek vagy penészgombaspórák száma is rendkívül alacsony, illetve járműforgalom is ritka.
Az MCS-betegek, ha tehetik, saját házakat építenek, amelyben nem feltétlenül van áram, mert az is panaszokat okozhat. A falat és plafont gyakran csempével burkolják vagy alufóliával tapétázzák (ragasztónak kukoricakeményítőt használva), mert az leárnyékolja az építőanyagokból párolgó vegyszereket, illetve az esetleges rádiósugárzást. Festéket, kátránypapírt, OSB-lapot nem használnak az építkezéshez, csak követ, téglát, kezeletlen fát és acélt. Takarításhoz megfelel az ecet és a szódabikarbóna, mosáshoz, tisztálkodáshoz háziszappant használnak.
Vásárolni bejárnak a városkába, ahol a "normie"-k, azaz átlagemberek teljesen elfogadják őket. A helyi éttermek a számukra vegyszermentes alapanyagokból készített menüt akár házhoz is szállítják. Nem csoda, hogy Snowflake-ben már várólista van, újabb és újabb MCS-betegek szeretnének ideköltözni, ebben a helyi ingatlanügynök szívesen segít. Ez kicsit aggasztja a már itt élőket, mert nem biztosak abban, hogy az újak betartanák a mérgező anyagokat 100 százalékban kizáró, ezzel kissé a remeteség felé hajló életstílust. Úgy vélik, ők sejtszinten érzékenyebbek lehetnek az átlagembereknél, akik számára megtestesítik a figyelmeztetést: rájuk is ez várhat.
Ami a megélhetésüket illeti, egy részük nyugdíjas vagy valamilyen más életjáradékból tartja fenn magát, illetve korábbi házukat, vállalkozásukat tették pénzzé, hogy Snowflake mellett vegyszermentes életet kezdhessenek. Szerényen élnek, betegségükből adódóan nem halmoznak fel anyagi javakat, ezért kevés pénzből is kijönnek. Legnagyobb problémájuk a szeretteikkel való kapcsolattartás, van, aki már hét éve nem látta a lányát. Az is eltántorítja őket az utazástól, hogy attól félnek, a civilizáció sűrűjébe való visszatéréssel kiújulnak a panaszaik.
Míg az EHS-es vagy MCS-es betegekre sokan kétkedve tekintenek, addig a bizonytalan megítélésű betegségek kategóriájába tartozik az időjárási frontokra való érzékenység is, amelyet ma már a társadalom jelentős része elfogad. A frontérzékenység nem jelent valódi betegségtudatot, de már valamiféle eltérés az egészséges állapottól, amelyről az a modern társadalom meggyőződése, hogy az egyenlő a tökéletes tünetmentes-séggel. (Más kérdés, hogy ez helyes-e így.)
Talán az elektromágneses vagy kémiai túlérzékenység szintén ebbe a betegségkategóriába tartozik, csak a rendelkezésünkre álló orvosi műszerekkel és módszerekkel még nem tudjuk megfelelően diagnosztizálni. Dr. Bárdos György, az ELTE Élettani és Neurobiológiai Tanszékének docense Nem-specifikus egészségproblémák háttere és lehetséges modelljei címmel írta akadémiai doktori értekezését.
Ebben olvasható, hogy a túlérzékenység kialakulása lehet fiziko-kémiai és pszichoszomatikus, illetve ezek idővel összeadódhatnak. Egy környezeti kockázat két úton hat a szervezetre: az egyik a fizikai-kémiai út, a másik a pszichoszociális út. Az értekezésben idézett Tom Cox brit kutató szerint az előbbi közvetlenül hat az egészségre, az utóbbi hatását a stressz és szorongás közvetíti, és ezek vezethetnek nem-specifikus tünetek kialaku-lásához. A két úton kialakuló változások kölcsönhatásba kerülhetnek, és egymást erősíthetik is; a végeredmény komolyabb betegség is lehet.
"(...)bármilyen eltérés, legyen az külső vagy belső eredetű, ami veszélyezteti azt a képességet, hogy a szervezet megfelelő belső adaptáció segítségével alkalmazkodni tudjon a környezeti változásokhoz, jelzéseket generál. Ha a homeosztázis [szervezetünk egyensúlya]zavara enyhe, a jelzések is gyengék, akár el is tűnhetnek a mindennapi egyéb jelzések között; ha a jelzések erősebbek, de még bizonytalanok, akkor diszkomfort érzés keletkezik, és figyelni kezdünk a belső világunkra; ha pedig a zavar erős vagy pláne veszélyes mértékű, akkor vészjelzések generálódnak, amelyek azonnal megszakítják és egyetlen irányba fordítják a viselkedést. A kulcs ebben a kontinuumban valószínűleg a figyelem: ha a figyelem nem irányul a belső jelzésekre (mint általában a normális működés közben), akkor tünetek sincsenek; ha a figyelem szórtan, de vissza-visszatérően a belső folyamatokra is irányul, a viselkedés zavarttá, néha alternálóvá válik, vagy helyettesítő viselkedés alakul ki; és ha a pszichés tényezők olyanok, lassan és fokozatosan tünetek és beteg-viselkedés jöhet létre; ha pedig végül a jelzések azonnal és kizárólagos jelleggel magukra vonják a figyelmet, akkor rövid idő alatt kialakul a betegségérzet, és létrejön a betegség-viselkedés is.
(...) Ezek a hatások mind a betegség-keletkezésben, mind a gyógyulásban fontosak lehetnek, mivel segítenek megváltoztatni a személy pozícióját az egészség-betegség kontinuumban (vagy bármely más viselkedési kontinuumban). Viszonylag szerény elmozdulás is kiindulópontja lehet egy önerősítő körnek, amely azután már saját – a fentiekben leírt – módján jelentős állapotváltozásokat generál, s a személy elindul a megbetegedés, vagy éppen a gyógyulás útján. Az már a szakemberek dolga, hogy ezeket a tényezőket kihasználva megfelelő megelőzési és/vagy gyógyító módszereket dolgozzanak ki (...)."
A brit Guardian videót forgatott Snowflake MCS-es lakosairól:
Alig 3,6 négyzetcentiméteres mikronapelem elég ahhoz, hogy elektromos energiával lásson el egy átlagos pacemakert vagy olyan mély agyi stimuláló eszközt, mint amilyet Alzeheimeres vagy epilepsziás betegekbe ültetnek. Ezekben a készülékben ugyanis nem lehet egyszerűen elemet cserélni, mint mondjuk egy diktafonban, hanem operáció kell hozzá, amelynek során új telepet vagy új készüléket ültetnek be a páciensbe. Ez viszont mind a beteg, mind a jelentkező költségek szempontjából nem optimális megoldás.
A svájci Bern Egyetem és Egyetemi Kórház orvosbiológiai mérnökei olyan napelemes rásegítőt fejlesztettek ki, amely bőr alá ültetve még a téli napsütésből is elegendő energiát nyer az életmentő készülékek megbízható működtetéséhez. Eredményeikről az Annals of Biomedical Engineering szakfolyóiratban számoltak be.
"A szívritmus-szabályozó beültetése miatti műtétek 25 százalékára csak a lemerült elem miatt van szükség. Ez fokozza a komplikációk kialakulásának kockázatát, és komoly stresszt jelent a páciensnek – mondta Lukas Bereuter kutatásvezető. – Ráadásul jelenleg az elem nagysága befolyá-solja, hogy mekkora az elektronikus implantátum mérete. Ha nem volna benne elem, talán kisebbre lehetne méretezni."
Fotó: Lukas Bereuter
A svájci mérnökök olyan viselhető napelemes karpántot készítettek, amellyel folyamatosan tudták mérni, mennyi áramot generál a készülék.
A 32 tesztalany egy-egy hétig viselte a 10 karpántot nyár, ősz és tél folyamán. Annak utánzására, mintha bőr alá lenne beültetve, az aprócska napelemet különleges optikai fóliával borították be, amely csökkenti a beérkező fénymennyiséget. Ennek köszönhetően élethű modellt sikerült előállítani, amely valós adatokat szolgáltatott.
A kutatók által vizsgált monokristályos napelem 22 százalékos hatásfoka jelentősen több, mint a háztetőkön található szolárpanelek 6-16 száza-lékos hatásfoka. Évszaktól függetlenül a szűrőfóliával borított napelem által generált legkevesebb elektromos energia is 12 mikrowatt volt, ami bőven meghaladja az átlagos szívritmus szabályozók 5-10 mikrowattos energiaigényét.
Mivel a beültetett orvosi készülékek folyamatosan működnek, a napelem viszont csak fény révén képes energiatermelésre, az ezzel kiegészített implantátumokhoz éjszakára szükség lesz valamilyen elemre, de az sokkal kisebb lehet a mostaniaknál. Ám így is lehetőség nyílik arra, hogy a beültetett eszköz telepét ne kelljen 6-10 évente cserélni, hanem a beteg élethosszig biztonsággal használhassa. A svájci kutatók vélekedése szerint a bőr alá ültetett napelemmel más elektronikai eszközök töltése is meg-oldható, ennek pusztán a napelem mérete szab korlátot – egyelőre.
Tizedannyi energiát igényel, hogy néhány rugózó mozdulattal fölfelé vagy lefelé haladjunk a Vertikális Séta (Vertical Walking) nevű kísérleti eszköz-zel, mintha ugyanazt a szintkülönbséget hagyományos lépcsőn tennénk meg. A holland Rombout Frieling Lab terve nemcsak az emberi, hanem a mesterséges energiával is takarékos, azt ugyanis egyáltalán nem igényel.
A designerek abból az alapgondolatból indultak ki, hogy a városokban minden négyzetméter helykihasználás számít, hiszen a növekvő népsűrűség (és a korlátozott alapterület) miatt a jövőben egyre gyakoribbá fog válni, hogy függőlegesen, a tetőterek beépítésével bővítik az építményeket. Márpedig a vertikális terjeszkedéshez "harmonikus helyváltoztatási képesség" kell a holland fejlesztők szerint. A liftek működtetése rengeteg energiát emészt fel, a lépcsőn való közlekedés pedig nehéz vagy lehetetlen az egyre idősödő társadalom tagjai számára.
A probléma persze már a jelenben is létezik: míg a négy szintnél magasabb társasházak esetén (villanymotoros meghajtású) liftet építenek be, a családi házakban és többszintes lakásokban ez sem nem kötelező, sem nem megfizethető tartozék. Pedig jó lenne valamilyen egyszerű megoldás, mert a hagyományos lépcsősor kialakítása gyakran túl sok helyet vesz el az értékes alapterületből. Igaz, például tűzvédelmi szempontból szükség van rá, csak kellene még plusz opció.
Egy ilyen lábhajtású lift a mozgássérültek szintek közötti közlekedését is megoldaná. Ezt bizonyítja, hogy a prototípus kipróbálói között volt szklerózis multiplexben szenvedő, korlátozottan mozgásképes személy, aki a Vertical Walking eszközzel önállóan is képes volt a szintkülönbség leküzdésére. A lábhajtású személylift szabadalmát már benyújtotta Rombout Lab, a tömeggyártásra talán nem is kell sokáig várni
Az erős fagytól és a járda jégtelenítéséhez használt vegyi anyagoktól ki-repedezhet a kutya és a macska talpán a bőr. A repedés elsebesedhet, ez nemcsak hetekig tartó kellemetlenség, hanem fertőzés forrása is lehet. Bár az állatok általában nem kedvelik, ha matatjuk a mancsukat, a mostani extrém időjárás esetén ragadjuk magunkhoz a falkavezérséget, és na-ponta (akár többször is) kenjük be a talpukat az alábbi kencével, amit nettó 10 perc, bruttó 70 perc alatt összeállíthatunk.
Hozzávalók:
3 evőkanál napraforgóolaj vagy olívaolaj vagy kókuszzsír, ami van otthon
1 evőkanál mandula- vagy avokádó- vagy búzacsíraolaj, illetve köröm-virágolaj (ha van)
2 evőkanál szárított körömvirágszirom (ha nincs kész körömvirágolajunk)
2 kiskanál méhviasz
2 kapszula E-vitamin
1 csepp rozmaring illóolaj (opciós)
A hozzávalók beszerezhetők patikából, illatszerboltból, netről.
A 100 ml-es mandula-, avokádó- és búzacsíraolaj 1400-1500 Ft, de sokáig elég, és saját használatra, téli testápolóhoz keverve is elhasználhatjuk. Ezek az olajok bőrápoló, sebgyógyító hatásúak. Ha nincs kéznél egyik sem, használjunk 1 evőkanállal több napraforgó-, olívaolajat vagy kókuszzsírt.
Körömvirágolajat lehet kapni készen (50 ml 1000-1300 Ft), ebben az esetben a hordozóolaj általában napraforgó. De magunk is készíthetünk házilag kétféle módon: ha hidegen, akkor egy marék szárított köröm-virágsziromra öntsünk annyi jó minőségű, hidegen sajtolt étolajat, amennyi ellepi (120-150 ml), és három hétig érleljük száraz, hűvös helyen. Naponta fel kell rázni, és ellenőrizni, nehogy megpenészedjen. (Ezért is kell szárított szirmot használni.)
A melegen készített körömvirágolaj úgy készül, hogy a vízfürdő felett melegített napraforgó- vagy kukorica-étolajban egy órán át kíméletesen főzzük a szirmokat, majd a keveréket leszűrjük, és az olajat kihűlés után használjuk krémekhez. A körömvirágnak gyulladáscsökkentő, hámosító hatása van. A szirmokból tea is főzhető, ez fekélyre belsőleg is jó.
A fehér színű méhviasz granulátumból a fotón látható doboz a 100 gram-mos kiszerelés, kb. 1000 Ft az ára, szintén sokáig elég, hűtőben eltartható.
Az E-vitamin gyártótól függően lehet 60 kapszula 2000 Ft vagy 100 kapszula 1700 Ft, a mancsápoló gyógyírban tartósítószerként funkcionál. Bőrápoló tulajdonsága mellett immumerősítő, a következő két hónapban el fog fogyni a családban. Lehet folyékony kiszerelésben is kapni, nemcsak kapszulában.
A rozmaring illóolaj 15 ml 1000 Ft, illetve patikában rendelésre lehet kapni 100 ml-es kiszerelésben is, amúgy nagyon jó ízületi- vagy izomfájdalomra bedörzsölőnek (a gazdának). Itt az a szerepe, hogy mivel kicsit kelle-metlen szagú, megakadályozza, hogy az állat lenyalogassa a gyógyírt a mancsáról.
A mancsápoló házi gyógyír elkészítése:
1. Ha nincs kész körömvirágolajunk, akkor vízfürdő fölött (kislángon) főzzük a körömvirágszirmot egy órán át az olajban. Ez volt 1 óra a bruttó elké-szítési időből, most jön a nettó 10 perc.
2. Ha ez megvan, kapcsoljuk le a lángot, és gyorsan szűrjük le.
3. Adjuk hozzá a a méhviasz-granulátumot, és kevergessük, amíg felol-dódik. (Korábban is hozzá lehet adni a méhviaszt, csak akkor macerásabb elmosogatni a szűrőt.)
4. Ha már félig kihűlt a kence, keverjük hozzá a mandula- vagy avokádó- vagy búzacsíraolajat. Azért ekkor, hogy megőrizzük a hidegen sajtolt olajok értékes tápanyagait.
5. Az E-vitamin kapszulákat lékeljük meg, és a tartalmukat az 1 csepp rozmaringolajjal együtt keverjük hozzá a mancsápolóhoz, még mielőtt az megdermedne.
6. A zsír állagúvá dermedt gyógyírt tegyük zárható dobozba, és ha nincs benne E-vitamin, akkor tartsuk a hűtőben.
Figyelem! Bár a humángyógyászatban bőrápolóként levendulaolajat és kamillát, illetve fertőtlenítőnek teafaolajat használunk, ezeket állatok számára készült termékekhez tilos hozzáadni, mert számukra mindegyik mérgező, hányást, a májszövet károsodását idézhetik elő.
Zsiradéknak kakaóvajat se használjunk, ugyanazért, amiért a felelős gazda nem ad a házi kedvenceknek csokoládét: az abban lévő teobromin nevű alkaloid vegyület szívritmuszavart, veseelégtelenséget, a vérkeringés összeomlását okozhatja.
Ezzel szemben a körömvirág és a rozmaring nem mérgező sem a kutyák, sem a macskák számára az egyik legnagyobb állatvédő szervezet, az ASPCA természetgyógyászati kislexikonja szerint.
Egyszerre figyelemfelkeltő és energiatakarékos az az új holland zebra, amely beépített LED-fényforrással világítja meg a gyalogátkelőt és a gyalogosokat. Nemcsak sötétedés után veszik nagy hasznát, hanem rossz időjárás esetén nappal is. Az új zebra észleli, ha egy gyalogos megindul az átkelő felé, felkapcsol, és úgy is marad, amíg a gyalogos át nem ér a másik oldalra. A rendszer képes folyamatos működésre is.
A hollandiai Eerbeekben 12 hónapos sikeres tesztelés után nemrég hivatalosan is felavatták a világ első LED-es világító zebráját. A fejlesztő a helyi illetőségű Lighted Zebra Crossing (LZC) vállalat volt, amely az ötlet vizsgálatára több holland és belga városban is folytatott kísérleteket LED-es világító gyalogátkelő-szőnyeggel.
Mivel az alulról világító zebra a gyakorlatban sokkal hatásosabbnak bizonyult, mint a gyalogátkelőket felülről érő világítás, az LZC kifejlesztett egy olyan panelrendszert, amely beépíthető az úttest felületébe. A 200 x 50 centiméteres panelekből kettő kell egy zebracsíkhoz, az energiaellátás érkezhet a meglévő világítási hálózatból vagy napelemből.
A világító zebrának két változata van, az egyiket macskaköves, a másikat aszfaltozott útfelületre ajánlják. Az előbbinél a 8-10 centiméter vastag világító paneleket egy vasbeton ágyazatra fektetik, míg az utóbbi esetében a 4 centiméter vékony panel közvetlenül az aszfalt felső réte-gébe süllyeszthető.
Az egy évig tartó tesztelés során a világító zebrát egy közúti fuvarozó cég telephelyének bejáratánál helyezték el, ahol naponta 250 megrakott kamion haladt át rajta. Ez a terhelés megfelel 2,5 millió személyautónak. A LED-es paneleket jól bírták a tűző napsütést, fagyot és az útszóró sót is.
A fejlesztő szerint a világító zebrának a kockázatos helyeken lenne legnagyobb haszna, mint például iskolák, kórházak előtt vagy olyan környéken, ahol sok időskorú lakik.
A street artnak létezik egy olyan irányzata, amely gondosan megtervezi a készülő falfestményt úgy, hogy a meglévő növényzethez komponálja: ez az ökograffiti.
Az ökograffiti lényege, hogy a rajz ráirányítja a figyelmet a városi környe-zetben élő és túlélő növényekre, hangsúlyozva szívósságukat, fontosságu-kat, törékenységüket.
Ismeretlen alkotó
Az ökograffiti figyelemfelkeltő, elgondolkodtató, ihletadó.
Ismeretlen alkotó
Már a helyszínkeresésbe is komoly munkát kell fektetni, de ez is emeli az alkotás értékét. Dzia belga művész Leuvenben festette az alábbi madarat és a rókát.
Mona Lisa aktját csak a Természet cenzúrázhatja: a provokatív festmény 2013-ban került a felújítás alatt álló szöuli Koreai Kortárs Művészeti Mú-zeum kerítésére. Alkotója, Jeseok Lee reklámgrafikus ezzel fejezte ki a múzeum szemléletváltását: a Naked Museum kifejezés arra utal, hogy a felújítás után mindenki számára ingyenessé válik a belépés.
Aki már nagyon várja a tavaszt, ünnepelheti majd a virágok és zöld lombok érkezését ilyen módon is - persze csak miután kikérte a kerítés vagy fal tulajdonosának jóváhagyását.
Egy hétre enyhült a zimankó, de visszajön – nekünk meg van egy olyan előszobánk (hivatalosan szélfogó), amelynek egész fala szimpla üvege-zésű. Mivel hatjegyű összeg az egyedi méretű boltíves thermoablak le-gyártatása, amíg megnyerjük a lottót, addig átmenetileg be kell vet-nem valami hőszigetelési megoldást.
Az üveget legegyszerűbb buborékfóliával szigetelni, amiből a barkács-áruházakban egy 1 x 10 méteres tekercs 990 Ft. A munkához kell egy délután, néhány gyerek segítőnek, egyenes és derékszögű vonalzó, vékony hegyű alkoholos filc a jelöléshez, olló, vízzel megtöltött spricniflakon, és gyorsan meg is csinálhatjuk a következő lépések szerint.
1. Mérjük le az üvegtáblákat. Ha véletlenül derékszögeket találunk a sarkokban, lehet örülni.
2. A méretezés alapján szabjuk ki a fóliadarabokat.
3. Spricceljük be vízzel az üvegtáblákat.
4. Buborékos oldalával az üveg felé tapasszuk fel a fóliadarabokat, középtől a szélek felé simítsuk őket az üvegre.
5. Ennyi az egész, az üvegen lévő vízpermet cseppjeitől odatapad a fólia az üveghez, és ott is marad. Aki nagyon aggódik, keverjen a vízhez egy evőkanál tapétaragasztót.
A buborékfólia nem csökkenti a fény mennyiségét, nem sötétíti be a szo-bát. Ez a módszer bármilyen ablakon, teraszajtón alkalmazható. Igen, kívülről látszik, hogy buborékfóliával van szigetelve az ablak, de nem foglalkozom az esztétikai szempontokkal – sokkal fontosabb, hogy sikerült olcsón megoldani a hőveszteség csökkentését.
0 
