Mivel a szárazföldön és a tengerpartokhoz közeli vizeken egyre kevesebb a megfelelő hely szélturbinák állításához, észszerűnek látszik a nyílt vízen telepíteni lebegő generátorokat. A parttól 25 kilométeres távolságban ráadásul a látképet sem befolyásolják. Ezek a lebegő szélturbinák más szempontból is különlegesek.

Drónfotó a Hywind Scotland turbináról az Északi-tengeren.
Øyvind Gravås / Worldcam - Equinor ASA

Skócia északi, egyben legkeletibb csücskében, Peterhead kikötője az Északi-tengerre nyílik. Tisztább napokon a távolban kivehetők a Hywind szélerőmű 175 méter magas turbinái, amelyek 20 ezer háztartást látnak el tiszta energiával. A hatalmas szélkerekek lebegő pontonokon állnak, szakértők szerint ez a technológia a zöldenergia új korszakát hozhatja el, olvasható a Yale Egyetem E360 zöld magazinjában.

A Hywind turbinái alatt jó 90 méter mély a tenger, a turbinák 10 ezer tonnás beton és acél alapzaton ülnek, amelyeket kábelekkel rögzítenek a tengerfenékhez. A hagyományos part menti szélturbinák általában a sekély, 20-50 méteres vízben állnak fix talapzaton. Az úszó generátorokat akár 800 méter mély víz fölé is vontathatják, ahol erősen és egyenletesen fúj a szél.

Az úszó turbinákat horgonyokkal rögzítik az akár 800 méter mély tengerfenékhez. Joshua Bauer NREL

Európában ez megfontolandó lehet üzletileg, hiszen Németországban, az Egyesült Királyságban és Norvégiában már nem nagyon van megfelelő terület szélturbinák állításához a szárazföldön. Az úszó szélerőművek viszont a nyílt vízen bőven elférnének, és a Hywind a befektetőknek is jó példa arra, hogy érdemes nagyban gondolkodniuk. Pláne, mert a három éve üzemelő Hywind sérülés nélkül túlélte az Ophelia hurrikánt, valamint a térségre jellemző téli viharokat, amikor akár 160 kilométer/órás szél tombol és nyolcméteresek a hullámok.

Persze vannak ellenzői is az új elgondolásnak, például azért, mert az úszó szélturbinák által előállított áram egyelőre kétszer drágább a partmentén termeltnél, illetve háromszor drágább a szárazföldön termeltnél. Mások szerint viszont a zöldenergiában állandóan csökkennek a költségek, nem csoda, hogy Portugáliában és Japánban is épülnek úszó szélerőművek. A portugáliai WindFloat Atlantic projekt 60 ezer háztartást látna el, valószínűleg 2020 végétől. Franciaországban Bretagne mellett terveznek úszó turbinákat, illetve a Földközi-tengeren. Skócia, amely már idéntől a teljes villamos energiaigényét megújuló forrásból kívánja fedezni, több úszó erőművet tervez. 

Az Atlanti-óceánra vontatják a portugáliai projekt úszó turbináját,
amely akár 17 méteres hullámokat is kibír. WindFloat Atlantic

Az úszó turbinák több energiát tudnának előállítani, mint a legnagyobb szárazföldi és part menti turbinák, állítja Po Wen Cheng, a Stuttgarti Egyetem szakirányú kutatási projektjének vezetője az E360 cikkben. A mélyebb vizeken nemcsak erősebbek a szelek, hanem a rugalmas horgonyköteleknek köszönhetően nagyobbak is lehetnek a széllapátok. Nem kizárt, hogy a jövő úszó szélturbinái 300 méter magasak lesznek, 120 méteres rotorlapátokkal. (Összehasonlításul: a magyarországi tornyok magassága 80-105 méter.)

Az ilyen méretű, Eiffel-toronyhoz hasonló magasságú szélturbinák háromszor annyi energiát lennének képesek előállítani, mint a jelenleg legfejlettebb part menti turbinák. Elméletben a nyíltvízi szélenergia önmagában képes lenne fedezni Európa, az Egyesült Államok és Japán energiaigényének többszörösét is. Amennyiben az Európai Unió 2050-re karbonsemlegessé szeretne válni, ahhoz kellenének ilyen nyíltvízi úszó szélerőművek, összegzi a cikk, amely teljes terjedelmében elolvasható a Yale Egyetem honlapján.

Hiver't-Klokner Zsuzsanna