A mezőgazdaság régóta használja a bazaltport a talaj kémhatásának javítására és így a terméshozam növelésére, de a Sheffield Egyetem kísérleteiből kiderült, hogy más okból is jó kőzetport kiszórni a szántóföldekre: a légköri CO2 megkötésére. A mállásra hajlamos kőzetek porának természetes lebomlása során ugyanis a légköri szén-dioxid spontán módon szilárd vagy vízben oldott karbonátokká alakul (angol szakkifejezéssel enhanced rock weathering). Ezzel globálisan akár évi 2 milliárd tonna légköri szén-dioxidot meg lehetne kötni, amivel máris közelebb jutnánk a klímaválság elleni küzdelem céljaihoz. 

Kísérleti kőzetporozás a tarlón. KÉP: Dr Dimitar Epihov,
University of Sheffield

A 2 milliárd tonna CO2 nagyobb mennyiség, mint amit a világ légi- és víziközlekedése együttesen kibocsát, illetve Európa jelenlegi összkibocsátásának mintegy fele. A Nature magazinban publikált tanulmányban az egyes célországokra lebontva határozták meg a kőzetporos módszer hatékonyságát, költségét és a kivitelezéssel járó feladatokat.

A világ legnagyobb CO2-kibocsátói Kína, India és az Egyesült Államok, egyúttal ebben a három országban lehetne a legnagyobb hatékonysággal bevezetni a CO2 megkötésére szolgáló módszert. A tudósok szerint a bányászati és építőipar salaktermékeit, illetve mellékalapanyagait is fel lehet használni ehhez.

A Párizsi Éghajlatvédelmi Egyezmény célja, hogy a globális átlaghőmérséklet ne emelkedjen 2 Celsius-foknál többet az iparosodás kora előtti szinthez képest. (2016 első félévében az átlaghőmérsékletek 1,3 °C-kal voltak magasabbak az 1880-as átlagnál.)

Akik nem hisznek benne, azokkal is megtörténik
KÉP: Marco Amoedo / Flickr

Ennek érdekében 2050-ig a szén-dioxid-kibocsátást egyensúlyba kell hozni a természet üvegházhatású gázokat megkötő képességével, azaz nullszaldót elérni. Ehhez évente legalább 2-10 milliárd tonna szén-dioxidot kellene megkötni a légkörből, írják a Sheffield Egyetem kutatói. A CO2-mentesítében nagy segítség lehet a kőzetporozás. Az említett három ország együttesen akár 1 milliárd tonna CO2 megkötésére volna képes, a jelenlegi eljárásokhoz hasonló költséggel (80-180 US dollár CO2 tonnánként).

Az Egyesült Államokhoz és Kínához képes Indonézia és Brazília CO2-kibocsátása 10-szer, 20-szor kisebb, ám jelentős méretű szántóföldjeik és kedvező éghajlatuk révén ezek az országok is ideális jelöltjei a kőzetporos módszernek. A brit szakemberek szerint a bányászat melléktermékeként keletkező meddőanyagokat is fel lehet használni a kőzetporos eljáráshoz, ezzel lényegesen csökkentve a hegy méretű meddőhányók jelentette környezetkárosítást. 

Ugyanígy hasznosíthatók volnának a vaskohászat  kalciumban gazdag melléktermékei, illetve az építkezések és bontások során keletkező hulladékcement. Kína és India pusztán ilyen újrahasznosított anyagokból évtizedekre meg tudná oldani a kőzetporozást. A szén-dioxid megkötése mellett a globális mezőgazdaság mintegy 2,5 milliárd szereplője ezzel az eljárással kiválthatná az elsavanyodott termőtalajok javítására jelenleg széles körben alkalmazott meszezési módszert.

Hiver't-Klokner Zsuzsanna