Nagyot villantana Róma, ha elnyeri a 2030-as világkiállítást: az EXPO területén sok érdekes létesítmény mellett a világ legnagyobb városi napelemparkját hoznák létre - nem is akármilyen módon!
KÉP: CRA
Nagyot villantana Róma, ha elnyeri a 2030-as világkiállítást: az EXPO területén sok érdekes létesítmény mellett a világ legnagyobb városi napelemparkját hoznák létre - nem is akármilyen módon!
KÉP: CRA
Mikroapartmannak nevezik azokat a lakásokat, amelyek alapterülete nem éri el a 10 négyzetmétert. Van, akinek még ez is sok.
KÉP: Spylitus
Jobb, mint egy elektromos kerékpár vagy roller, mert esőben is remekül használható, de közben meg annyi idő alatt fel lehet tölteni, mint egy laptopot.
KÉP: NimbusOne
A franciaországi Bordeaux városában felépült egy olyan öko-lakópark, amelynek nemcsak a formája különleges, hanem külső burkolata is többfunkciós.
KÉP: MVRDV
Ez lesz a világ első olyan települése, amely több energiát, ivóvizet és élelmiszert állít elő, mint amennyit elhasznál, ezért nevezik klímapozitívnak. Amikor megépül, az öko- és egészségturizmusból is számíthat bevételre az egyiptomi Nexgen.
KÉP: URB
Az Egyesült Államokban csak az elmúlt évben közel húszezer lakás született olyan épület átalakításával, amely korábban jellemzően iroda volt, esetleg iskola vagy egészségügy intézmény. Az adaptív újrahasznosításnak nevezett folyamat egyik zászlóshajója a chicagói Tribune Tower átalakítása.
KÜLSŐ KÉP: Unsplash
A Chicago Tribune napilap kiadója által neogótikus stílusban építtetett toronyház 1925-re készült el. A 36 emeletes épület teljes magassága 151 méter. Az évtizedek során többször bővítették, ám amikor 2018-ban kiköltözött az épület legfőbb bérlője, a napilap, a tulajdonosok úgy határoztak, hogy mintegy 500 millió dolláros költséggel luxuslakásokká alakítják a korábbi irodákat.
Az 1-4 hálószobás lakások alapterülete 113-156 négyzetméter, az épületben lesz természetesen étterem, uszoda, edzőterem, napozóterasz, tetőkert és minden luxus szolgáltatás.
Egy meglévő épület átalakítása általában olcsóbb módja a lakásépítésnek, mint nulláról felhúzni egy új házat. De azért nem annyira egyszerű.
A Tribune toronyházban például az alsó szinteket a nyomda foglalta el, ennek hatalmas helyiségeit kell most hasznosítani. A felsőbb szintek sötét irodáit csak bizonyos bontásokkal lehet napfényes lakásokká alakítani.
A felújított épületnek meg kell felelnie a jelenkori előírásoknak, így az utólagos tűz és földrengés elleni védelem, az akadálymentesítés, a teljesen új gépészet és szellőztetés jelentős megoldandó feladat volt.
Ráadásul a helyi szabályzat szerint csak úgy épülhet lakóépület, ha lakásonként legalább két parkolóhely is épül.
Ennek nem tud megfelelni az öreg irodaház garázsa, úgyhogy a város felmentést adott ez alól.
Így viszont más régi épületeket is lakásokká lehet alakítani. Csak Chicagóban négyezer lakást lehet még létrehozni hajdani irodákból. Nyilván nincs minden esetben igény luxus színvonalra, de legalább látszik, mennyire jól formálhatók ezek az öreg épületek, ha szándék van rá.
Belső képek forrása: Tribune Tower
365Zö
Úgy néz ki, mint egy lapát nélküli Dyson-ventilátor, de közben ez egy jegyértékesítő automata. Mindannyian szenvedtünk már a tömeg-közlekedésben vagy parkolóban azzal, hogy vagy túl magasan, vagy túl alacsonyan volt az automata.
A Coinvenience fantázianévre hallgató automata a brit Loughborough Egyetem hallgatóinak (Harry Rigler, Katy Finch, Reuben Williams, Omar Alqasem, Bianca Tartaglia) vizsgaprojektje, a társadalmi érzékenységgel párosuló formatervezés jó példája.
Az automata hidraulikus motorja fel-le mozgatja a készüléket, a megfelelő magasságba.
A jegyautomata ovális fémháza védi a készüléket, egyúttal a beépített világítás tökéletes megvilágítást nyújt, illetve a fémház árnyékot is vet a készülékre, hogy megakadályozza a monitor becsillogását.
Természetesen a feliratok Braille-írással is kitapinthatók.
via YankoDesign
HKZs
A kérdés onnan indult, hogy Madridban egy kis lakás felújításakor a helyi BURR építésziroda azt mondta a tulajdonosoknak, hogy ha tágasabb otthont szeretnének, engedjék el a közlekedőket. Vagyis értelemszerűen az azokat létrehozó falakat.
A Joan Margall utcában a hetvenes években épült ház 40 négyzetméteres lakásában korábban volt két hálószoba, egy fürdőszoba, egy nappali és egy konyha, amiből adódik, hogy rettenetesen zsúfolt volt, sokkal kisebbnek tűnt, mint valójában. A válaszfalak elbontása volt az első lépés, utána pedig a vizesblokkot betették a lakás közepére, ez osztja ketté az alapterületet.
A vizes helyiségek a fehér csempeborítással elkülönülnek, de máskülönben a blokk szabadon áll a térben.
Gyakorlatilag a lakók a hálóban zuhanyoznak,
és a vécé (az egyetlen zárható helyiség a lakásban) a nappaliban van.
A konyha a vizesblokkal egy vonalban a lakás utcai oldalára került, mindenhonnan megközelíthető.
A térből függönyökkel lehet leválasztani egy kis privát szférát. A hálószobában beépített szekrény került a szomszéddal határos falra.
A nappaliban polcok borítják a szomszéddal határos teljes falat. Nagy valószínűséggel egy ilyen lakás két személynek vagy egy kisgyerekes családnak megfelelő lehet.
KÉPEK: Burr Studio, Maru Serrano
HKZS
Ha majd november végén is megcsíp minket egy szúnyog kutyasétáltatás vagy avarsöprés közben, idézzük fel a mostani cikket.
KÉP: Pexels
Az Oszakai Egyetem kutatói ugyanis azt állapították meg, hogy a városban élő rovaroknak később kezdődik a hibernációja az éjszakai fényszennyezés és a városi hőszigetnek nevezett jelenség miatt. Végül is érthető: miért gondolná azt egy rovar, hogy itt a tél, ideje készülni az áttelelésre, amikor késő este is ragyogó fényárban úszik minden, és az elnyelt napsugárzás miatt a házak és burkolt utak ontják magukból a meleget, a rosszul szigetelt házakból áradó "utcafűtésről" nem is beszélve?
KÉP: Osaka City University
A japán kutatók a Sarcophaga similis légyfajjal végezték vizsgálataikat, de siettek közölni, hogy eredményeik minden olyan faj esetében helytállóak lehetnek, amelynek szaporodására, hibernációjára és vándorlására nagymértékben hatnak bizonyos meghatározott környezeti tényezők. Például városban a felületek hőmérséklete 5-9 Celsius-fokkal lehet melegebb, mint városon kívül, és ha egy fajnak ez a hőmérséklet szükséges a biológiai funkcióihoz, akkor addig folytatja azokat, amíg a számára kedvező hőmérséklet fennáll. Magyarul: a légy nem a naptárt, hanem a hőmérőt nézi.
Sarcophaga similis képe: Wikipedia
Na persze ha a hőmérséklet ilyen megbízhatatlan a korábbi évmilliókkal szemben, akkor a napsütéses órák száma eligazíthatná az állatokat. Korábban sötétedik, rövidebb a nappal = jön a tél, ideje hibernálódni. De a városi fényszennyezés miatt ez a fotoperiodizmusnak nevezett belső óra is megcsúszik. A kutatásban az olvasható, hogy természetben telihold esetén 0,2 lux a fényerő, ilyen érték mellett a rovarok október és november között hibernálódnak. A városban éjjel észlelhető 6 lux fényerősség mellett a laboratóriumi legyek csak november végén kezdték meg az áttelelést. Összességében azt figyelték meg a japán kutatók, hogy a városokban tapasztalható fények és melegebb hőmérséklet hatására 3-4 héttel megcsúszott a rovarok hibernációja.
HKZs
Egy friss tudományos kutatás szerint a klímaválság miatt a közeljövőben Európa-szerte arra kell készülni, hogy a nagy mennyiségű csapadékot adó, intenzív viharzónák egyre lassabban haladnak a kontinens felett. Vagyis gyakrabban előfordulhat, hogy nemcsak egy órát tart a zivatar, hanem egész nap szakad az eső. Ennek az elmúlt napokban voltunk tanúi.
KÉP: Pexels
A hirtelen lezúduló csapadéközön túl gyorsan duzzasztja fel a patakok-folyók vízszintjét, amitől villámárvíz önti el a településeket. Amelyekben ráadásul a mindenütt burkolt útfelületek sem képesek elnyelni a tengernyi vizet.
Ez ellen már számos megoldást kitaláltak, például a vízáteresztő burkolatot vagy az extra csapadékot megfogó esőkertet (rain garden, itt írtam róla korábban részletesen).
Az ilyen ötletek szimbiózisa a szivacsváros (Sponge City), amelytől Kínában várják a villámárvizek mérséklődését. A koncepcióval Kongjian Yu professzor állt elő 2013-ban, aki az emberéletek megmentése érdekében a nagyvárosokat óriás szivacsokká alakítaná. A tervekben országos szinten 30 szivacsváros kialakítása szerepel, amelyek a csapadék 70 százalékát képesek lennének megfogni és újrahasznosítani.
Így néz ki a Tongnan Dafo templom lápos parkja
Chonqqing városban, amely 2021-ben elnyerte az
AZ Landscape Architecture Awards díjat. KÉP: Turenscape
A szivacsváros lényege, hogy a beépített területek különlegesen kialakított parkokkal váltakoznak. Ezekben a parkokban nem pázsit van (hiszen a fűszálakon elfutnak a vízcseppek, tehát nem kötik meg a csapadékot), hanem olyan eső- vagy viharkertek, amelyek begyűjtik, megtisztítják és tárolják a csapadékot, amíg az lassan le nem szivárog a mélyben lévő természetes vízgyűjtő rétegekbe, vízbázisokba.
Qunli Park: 30 hektáros esőkert kínai Haerbin városban.
KÉP: Turenscape
A szivacsvárosnak köszönhetően:
1. kevesebb csapadék marad a városok és elővárosok burkolt felületein (és nem is mossa le az áradás a magasabban fekvő területekről a talajt),
2. elkülönül a csapadékvíz és a szennyvíz (nem egyazon csatornarendszerbe kerülnek),
3. növekszik a beépített területeket hűtő zöldfelületek aránya, fokozódik a természeti sokszínűség (biodiverzitás), javul az emberek életminősége,
4. csökken a városi áradások intenzitása és gyakorisága.
Cölöpökön álló gyalogutak és pihenőstégek
a Tianjin Qiaoyuan lápos parkban. KÉP: Turenscape
A szivacsváros jellemzői:
1. olyan zöld területek, amelyek csatornákon, tavakon és más víziutakon kapcsolódnak egymáshoz -- nem pusztán vízgyűjtő rendszer, hanem különlege parkok sora, amelyek rekreációs teret nyújtanak a lakosságnak, és életteret adnak a helyi állat- és növényvilágnak,
2. zöld tetők, amelyek lassítják a csapadék lefutását, és természetes módon szűrik a vizet, mielőtt az továbbhaladna a talaj felé,
3. vízáteresztő felületek városszerte: a csapadékot felfogó és tisztító, zölddel beültetett bio-mocsarak; vízáteresztő burkolattal burkolt utak és járdák, amelyek lehetővé teszik a biztonságos közlekedést, de közben engedik a vizet leszivárogni a mélyebb rétegekbe; olyan felszín alatti talajcsövezés (drénezés), amely a burkolt felületekre hullott csapadékot továbbítja a zöld területek felé,
4. víztisztítás és vízújrahasznosítás, beleértve a lakossági szürkevíz (ilyen például a kézmosás vagy zuhanyozás utáni enyhén szennyezett víz) újrahasznosítását, ösztönzi a lakosságot a személyes víztakarékosságra kampányok és a vízdíj által, okosmonitor-rendszer kiépítése, amely a vízelvezető rendszer meghibásodását figyeli, illetve a nem hatékony vízhasználatot.
Szabadon eláraszthatja a folyó a Yanweizhou Parkot Jinhua városban, hiszen épp úgy tervezték meg. KÉP: Turenscape
A szivacsváros előnyei:
1. több tiszta víz a város számára a folyamatosan és biztonságosan újratöltött természetes vízgyűjtőkből,
2. tisztább talajvíz, amellyel megelőzhető a természetes vizek károsodása,
3. az áradások kockázatának mérséklése, ami javítja a klímaválsággal szembeni ellenállóképességet,
4. kisebb teher a szennyvízrendszeren, hiszen a régi csatornákat nem ilyen terhelésekre méretezték,
5. zöldebb, egészségesebb, esztétikusabb zöld területek a város közepén is, amelyek a környék ingatlanpiaci értékét is növelik,
6. gazdagabb biodiverzitás, több növény- és állatfaj túlélése biztosított az esőgyűjtő parkok körül.
A fenti összeállításban szereplő képek a Turenscape kínai tájépítész iroda tervei alapján készült létesítményeket mutatják. A cég kínai és angol nyelvű honlapján további lenyűgöző fotók láthatók.
Hiver't-Klokner Zsuzsanna