A Vidékfejlesztési Minisztérium rendelet tervezete, mely a Tétényi fennsík természetvédelmi terület létesítését célozza, elfogadás előtt áll. Ez egy sokéves vagy inkább évtizedes folyamatra tehet, ha nem is pontot, de vesszőt.

A Zöld Jövő Környezetvédelmi Egyesület a 90-es évek eleje óta szorgalmazta a Tétényi-fennsík védelmét, az akkori környezetvédelmi tárcánál, ill. helyi védelmét a Fővárosi önkormányzatnál. A feltáró, vizsgálati munka már akkor elkezdődött, és 96-ban megjelent a Természeti Kincsek Dél-Budán (Cserépfalvi - Zöld Jövő kiadás) mely egyértelművé tette a Tétényi fennsík, és mellette a Háros sziget kiemelkedő és védelemre érdemes természeti értékeit.

A lobbi munka, a kezdeményezések is folytatódtak, felerősödtek, a Háros sziget esetében viszonylag hamar, 1993 végére országos védettséget is eredményeztek, azonban a fennsíkon jóval nehezebb helyzetekkel álltunk szemben. Az agglomerációs önkormányzatokban elindult a terület átsorolása, értékesítése, beépítése, az egykori honvédségi területek elkótyavetyélése. Ugyanakkor a tárca folyamatosan lerázta a témát, ill. a fővárosi és a helyi önkormányzatokra hárította a védettséget. A fővárosnál 1999-re sikerült elérni, az akkor elfogadott nagy védettségi csomag keretében a fennsík fővárosi oldalán lévő mintegy 111 hektárnyi terület helyi védettségét. 

Az összefüggő, több száz hektáros terület, törökbálinti, diósdi, budaörsi elemekkel a Natura 2000 intézménye beléptével bekerült ebbe a védelmi körbe, ami azonban tudjuk, elég puha, és inkább csak lehetőségeket tartalmaz. Ezért, a 2000-2001-ben ismét erősödő agglomerációs beépítési nyomás kapcsán, ekkor sorolták át, adták el, majd parcellázták fel, minden szakhatósági, nemzeti parki ellenkezés ellenére a Mechanikai Művektől északra eső un. Nemax területet is, amit később a biztonság kedvéért le is dózeroltak, az óriási henye boroszlán állományával együtt, a teljes terület országos védelem alá helyezésére adtunk be javaslatot. Ebben benne volt a törökbálinti Nagypuszta bő 100 hektáros területe, a Nemax terület, a fővárosi már védett, ill. más, védelemre javasolt területek, a Balatoni út város felé eső oldalán, a Csúcs utca és a Szabadkai út közötti sávban.

A Nagypuszta és a kapcsolódó kisebb, a lőtér környékén lévő fővárosi területek ügyében, hosszú évekig tartott az alkudozás, ami most már a célegyenesben van, bízunk benne, az ellenérdekű felek, a nagy befektetők, lakópark építők már visszavonultak. Ezt mutatta az idén év elején tartott fennsík kerekasztal is, ahol az agglomerációs települések is képviseltették magukat, és Turai polgármester úr egyértelműen támogatta a Nagypuszta védelmét. A jelen tervezet lényegében ennek, és a kapcsolódó fővárosi, lőtér menti területek védettségét mondja majd ki.

A fővárosi oldalon, a Balatoni út mentén történő védelem bővítésekre 2008-ban készítettünk részletes tanulmányt, melyet a fővárosnak benyújtottunk. Ez alapján most van tervben egy helyi védettségi rendelet számos más fővárosi területtel együtt, benne pl. a nagytétényi Duna parttal is. Nyilván sok munkával jár majd ezen területek kezelése, tényleges védelme, és bemutatása is, amiben már évtizedes tapasztalatunk van a fennsík fővárosi védett területein. Ebben a helyi erők, a civilek, a civil szervezetek bevonása sokat segíthet, reméljük Törökbálinton is lesz erre kapacitás, mi szívesen segítünk nekik, ill. a nyilván nem könnyű helyzetben lévő Duna- Ipoly Nemzeti Parknak is.

 Forrás: greenfo

Az idénre már felélte az emberiség azt az ökológiai erőforrás-mennyiséget, ami egész évre számítva a rendelkezésére állt. Ez a fordulópont szeptember 27-én következett be - közölte kutatásai alapján a kaliforniai székhelyű, az ökológiai lábnyom mérésével foglalkozó nemzetközi szervezet, a Global Footprint Network (GFN). A bevételeket és kiadásokat nyomon követő bankszámla-kivonatokhoz hasonlóan a GFN kiszámítja az emberiség természetierőforrás-igényét, amit például élelmiszerek előállítására, nyersanyagok kitermelésére vagy a szén-dioxid elnyelésére vesz igénybe. Ezt a mennyiséget a GFN ahhoz viszonyítja, hogy a természet mennyire képes megújítani ezeket az erőforrásokat és elnyelni az emberiség termelte hulladékot. Az összevetésből kiderül, hogy a földlakók körülbelül kilenc hónap annyi erőforrást használnak el, amelyet a bolygó csak egy egész év leforgása alatt tud pótolni.

Esőerdő Peruban, a Manu National Parkban

2011 hátralévő részében már csak úgy tudjuk fenntartani ezt a keletkező ökológiai deficitet, hogy a természeti tőkét kezdjük fogyasztani, és felhalmozzuk a szén-dioxidot a légkörben. „Ez olyan, mintha az éves jövedelmünket már három hónappal az év vége előtt elköltöttük volna, és a maradék időszakban a megtakarításainkat élnénk fel évről évre. Nemsokára ki fogunk fogyni a tartalékokból” – mondja dr. Mathis Wackernagel, a GFN elnöke. „A növekvő élelmiszeráraktól kezdve a klímaváltozás negatív következményéig a gazdaságunk most konfrontálódik annak valóságával, hogy évek óta többet költünk – ökológiai értelemben –, mint amennyit a lehetőségeink megengednének” – mondja dr. Wackernagel. „Ha fenn akarjuk tartani a stabil gazdaságot és a jó életminőséget, akkor nem engedhetjük meg tovább mélyülni a szakadékot aközött, hogy a természet mennyi erőforrást képes nyújtani, és aközött, hogy mennyit követel jelenlegi infrastruktúránk, gazdaságunk, életstílusunk.”

7 milliárd ember szükségleteit kell fedezni

Az emberiség történetének nagy részében olyan ütemben használta fel a természeti erőforrásokat – annak érdekében, hogy utakat és városokat építsen, élelmiszert termeljen, termékeket állítson elő –, amely a természeti erőforrások megújulási képességén belül volt. A fordulópont az 1980-as években következett be: az emberiség szükségletei túlnőttek azon határon, amelyet a természet fenntartható módon képes előállítani. Ezt az állapotot nevezik ökológiai túllövésnek. A GFN 2011-re vonatkozó előzetes számításai azt mutatják, hogy jelenleg olyan ütemben használjuk fel a természeti erőforrásokat, amelyet 1,2-1,5 bolygó tudna fenntartható módon kielégíteni. A kutatások azt mutatják, hogy jóval az évszázad közepe előtt az emberi igények már két Föld kapacitását követelnék meg.

Az ENSZ számításai szerint az emberiség létszáma nagyjából most éri a 7 milliárd főt. A jelenlegi erőforrás-felhasználási tendenciák a következő kérdések megválaszolását sürgetik: Hogyan fogjuk tudni kielégíteni egy növekvő népesség igényeit? Támogassuk-e a fejlődő gazdaságú országokban a középosztályba feltörekvő milliók megnövekedett fogyasztását? Hogyan gondoskodjunk arról a kétmilliárd emberről, akik jelenleg még az alapvető emberi szükségletekhez szükséges erőforrásokhoz sem jutnak hozzá?

Elhagyatott bauxitbánya Iharkúton (Fotó: zivatar.hu/Felhőtár)

“A jó életminőség biztosítása az emberek számára lehetséges, de nem lesz lehetséges azon erőforrás-intenzív fejlődési és növekedési modelleknek az alkalmazása, amelyeket a múltban használtunk” - mondja a GFN igazgatója, dr. Juan Carlos Morales. “Ez azt jelenti, hogy a fejlődés és prosperitás új modelljeit kell megtalálni, amelyek csökkentik a természeti tőkére nehezedő nyomást, valamint azt is, hogy fenn kell tartanunk a természeti tőke megfelelő minőségét, megújuló képességét, nem pedig leamortizálni a gyors pénzszerzés érdekében.”

 Csökkent-e világszerte az ökológiai túllövés mértéke?

A GFN ökológiai lábnyomra és biokapacitásra vonatkozó számításai az előző évben az Ökológiai Túllövés Napját néhány héttel korábbra becsülték, mint az idei évben. Ebből adódhat a kérdés, hogy ezek szerint globális szinten némileg sikerült csökkenteni a túllövés mértékét? A válasz: nem. Jelenleg a GFN azon dolgozik, hogy felülvizsgálja a különböző földrajzi és földhasználati módok termékenységének meghatározási módszertanát. A cél közös nevezőre hozni például egy oroszországi erdő hozamát egy chilei halászterület hozamaival. Ha megvizsgáljuk azt, hogy az Ökológiai Túllövés Napja mikorra esett volna a tesztelés alatt álló számítások szerint, akkor azt láthatnánk, hogy a túllövés mértéke évről-évre növekszik. Ezzel együtt nem lehetséges minden fűszálat vagy halat megszámolni, emiatt az Ökológiai Túllövés Napja inkább becslésként értelmezendő, mintsem egy egzakt dátumként.

A mikor kevésbé fontos, mint a mennyi: a felhalmozott ökológiai adósságot a "kamatot" élelmiszerhiányok, csökkenő állatpopulációk, csökkenő területű őserdők, degradált termőföldek, és a megnövekedett szén-dioxid-koncentráció formájában fizeti meg az emberiség, beleérve ezekkel járó emberi áldozatokat és pluszköltségeket.

A túllövés és a világggazdaság

A világméretű gazdasági visszaesés ellenére az erőforrás tendenciák azt mutatják 2008 októbere óta, hogy az emberiség által felhasznált erőforrásigények növekednek, bár lassabban, mint az évezred első nyolc évében. Egyre több a bizonyíték arra, hogy a gyorsan növekvő erőforrásköltségek – különösen az élelmiszeripar és energia területén – fontos szerepet játszottak a mostani globális visszaesés felgyorsításában, vagy akár annak létrejöttében. Jelenleg a döntéshozók munkahelyek teremtésével és a gazdaság stabilizálásával próbálják megfordítani a recessziót, de ez stabil erőforrás-ellátást igényel.

„Amint az erőforrás-szűkösség tovább fokozódik, ez olyan lesz, mintha megpróbálnánk felfelé futni a lefelé haladó mozgólépcsőn” – mondja dr. Wackernagel. “A hosszú távú fellendülés csak akkor fog sikerülni, és akkor lesz fenntartható, ha szisztematikusan csökkentjük az erőforrásoktól való ilyen mértékű függésünket.”

Az előzetes becslésekhez képest sokkal gyorsabban reagálnak a vadon élő állatok és növények a globális felmelegedés következményeire, mind inkább hűvösebb éghajlatú területek, illetve magaslatok felé véve az irányt - állapították meg a szakemberek. A Science tudományos folyóiratban megjelent tanulmány készítői összesen kétezer növény- és állatfajra terjesztették ki vizsgálatukat. Az eredmények szerint a vadon élő fajok évtizedekként átlagosan 12,2 méterrel költöztek magasabbra, illetve 16,6 kilométerrel közelebb a hűsítő sarkpontok felé.

A 2003-as előzetes becslésekhez képest a vadvilág kétszer nagyobb átlagsebességgel vonult a magasabban fekvő területek és háromszor gyorsabban a sarkvidékek irányában - mondta a tanulmányt vezető Chris Thomas, a brit York Egyetem természetvédelmi biológiával foglalkozó részlegének munkatársa.

A szakember tájékoztatása szerint azok a fajok távolodtak el legmesszebbre eddigi körzeteiktől, amelyek korábbi természetes élőhelyei a leginkább felmelegedtek a negyven évvel ezelőtt kezdődött klímaváltozás hatására. Thomas ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a különböző állatok és növények korántsem egyformán, hanem nagyon is eltérő módon reagálnak az éghajlatváltozásra. "A klímaváltozás más és más kihatással van az egyes fajokra, amelyeknek ennél fogva eltérő lehetőségeik adódnak az új élőhelyen való megtelepedésre" - magyarázta a szakember, hozzátéve, hogy nem minden állat és növény tud hidegebb éghajlatú területekre költözni, mert a felmelegedés mellett olyan tényezők is befolyásolják őket, mint az esőzések, az emberi fejlesztések és élőhelyeik elvesztése.

"Nehéz megjósolni, mi fog történni az egyes fajokkal. Sajnos úgy tűnik, hogy rengeteg részletes információra lesz szükség a megfelelő gyakorlati intézkedések megtételéhez" - jelentette ki.

Forrás: mti

"Világnépszámlálásba" fogott az amerikai népesség-nyilvántartó iroda, amely szerint 2050-re India lesz a legnépesebb állam, már 2025-ben lehagyva Kínát.

A Time magazin cikke szerint Kína mögött az Egyesült Államok marad jelenlegi, azaz harmadik helyén, a 2010-es 308 millióról 423 milliósra dagadó lakossággal. A csökkenő születési ráta a világ gazdaságilag és politikailag legbefolyásosabb országaihoz tartozó Japán és Oroszország esetében azt jelenti, hogy a két nagyhatalom jelenlegi kilencedik, illetve 10. helyéről a 16. és a 17. helyre csúszik vissza. Magyarországon várhatóan továbbra is a népesség természetes fogyása lesz a jellemző.

A legnagyobb változás, amit látunk, a születési ráta csökkenése olyan országokban, mint Kína - fogalmazott Loraine West, az amerikai iroda nemzetközi adatbázisával foglalkozó szakembere. Amellett, hogy a kínai népességrobbanás végre lelassul, Nyugat-Európában növekedni kezd a régóta hanyatló születésszám; legalábbis ez várható Olaszországban és Spanyolországban. Az olasz statisztikai hivatal szerint a lakosság növekedése nagyrészt a bevándorlóknak köszönhető.

Jelentős népességnövekedésre számíthat Nigéria és Etiópia. Előbbi országban jelenleg 166 millióan élnek, de 2050-re 402 milliós népességre lehet számítani. Etiópia népessége 91 millióról 278 milliósra duzzadhat, ezzel bekerül a bolygó tíz legnépesebb országa közé.

Az ENSZ szerint bár csak a Föld lakosságának 18 százaléka él úgynevezett magas termékenységi rátájú országokban, azaz olyan helyeken, ahol a nőknek több mint 1,5 lánygyerekük van az átlag szerint, a legtöbb ilyen ország Afrikában van. Szakemberek ezért arra számítanak, hogy a kontinens jelentős népességnövekedésre számíthat az elkövetkező évtizedekben, ez azonban gondot okozhat az ellátásban.

Bár az Egyesült Államok a számokat tekintve kiegyensúlyozott évtizedekre számíthat 2050-ig, az ország képe nagy változásokon mehet keresztül. A hivatal épp a múlt héten közölte, hogy a két év alatti amerikai gyerekek több mint fele etnikai kisebbségekhez tartozik.

A legkedvezőtlenebb változásokra az orosz társadalom számíthat. Oroszország 1992 óta küzd demográfiai nehézségekkel, az amerikai népesség-nyilvántartási hivatal a lakosság további fogyatkozására számít, a jelenlegi 139 millióról az évszázad közepére 109 millióra apadhat a világ egyik legnagyobb területű országának lélekszáma. Ez 21 százalékos csökkenés, nagyobb mint, amit a II. világháborúban el kellett szenvednie. Sok országhoz hasonlóan alacsony a születési ráta, de az országot az alacsony várható élettartam is sújtja. A férfiaknak mindössze 62 évet jósol jelenleg az Egészségügyi Világszervezet. Japánban ezzel szemben 80 éves korra számíthatnak a férfiak, 86 évesre a nők. A hivatal becslései szerint 2050-re 9,4 milliárd ember lesz a földön.

Forrás: mti

Néhány éven belül teljesen kiszáradhat a világ egyik legnagyobb sóstava, az iráni Urmia-tó. A vízfelszín mára már mintegy 60 százalékkal összezsugorodott eredeti kiterjedéséhez képest az emberi tevékenység, vagyis az öntözésre szolgáló lecsapolások és a beömlő folyókra épített gátak vízvisszafogó hatása miatt, de a tó katasztrófájában szerepe van az elmúlt évtized jelentős aszályainak is.

Az Urmia-tó legnagyobb mélysége ma mindössze két méter, a víz literenkénti sótartalma pedig az 1970-es években jellemző 80-ról mintegy 350 milligrammra nőtt. Környezetvédők szerint szintén ártalmas volt annak az útnak a megépítése, amely 16,5 kilométer hosszan átszeli a tavat, hiszen gátolja a víz körforgását. Az út terve már az 1970-es években felmerült, végül azonban csak 2008-ra készült el.

Sókristályok az Urmia-tó partján

A tó kiszáradása nem csak a helyi turizmust veti vissza; a kicsapódó sót a szélviharok kihordják a környező mezőgazdasági földekre, és károsítják a termést. A közeli termőföldek több száz éve híresek almájukról, szőlőjükről, diójukról, mandulájukról, hagymájukról, burgonyájukról. A tó többek között flamingóknak, pelikánoknak és sirályoknak is élőhelyet nyújt. A száradás jelei először a 1990-es évek végén keltettek aggodalmat, a kormány azonban folytatta 35 gát építését a tavat tápláló folyókon. A következő néhány évre további tíz gát tervei állnak készen.

A 2000-es évek elején kutatók már arra a következtetésre jutottak, hogy az Urmia-tó könnyen a Kazahsztán és Üzbegisztán határvidékén fekvő Aral-tó sorsára juthat, amelynek területe kevesebb mint tizedére csökkent, miután a szovjet mezőgazdaság az 1960-as években elterelte a beömlő folyókat, hogy öntözővízhez jusson.

A tó történetének legújabb fejleménye az iráni kormány idei áprilisi bejelentése, miszerint hárompilléres mentőakciót indítanak a kiszáradás ellen: felhőmagvasítással (cloud seeding) próbálják növelni a helyi csapadék mennyiségét, spórolnak az öntözővízzel, végül távoli forrásokból pótolnák a vízveszteséget. Utóbbinál lehetőségeként szóba jött a mintegy 700 kilométeres távolságban, jelentősen alacsonyabban fekvő Kaszpi-tenger is. (greenfo/mti)

Az immár tíz éves greenfo.hu, a hazai internet „zöld iránytűje” új küllemmel, friss hírekkel és szerteágazó szolgáltatásokkal várja a környezet és természet iránt érdeklődő olvasókat.

A 2001-ben alapított www.greenfo.hu mára egyfajta civil hírügynökséggé vált a környezet- és természetvédelem területén. Most új külsőt kapott a portál, amelyen a kék, a zöld és a barna színek dominálnak. A látvány mellett a fejlesztők számos programozási módosítást is beépítettek, így például átalakult a menüszerkezet, és lehetővé vált a tartalmak megosztása a közösségi oldalakon.

A naponta hét-nyolc friss hírrel bővülő honlap látogatói naprakész tájékoztatást kapnak többek között a kolontári és a fukusimai katasztrófa fejleményeiről, a budapesti kerékpáros ügy felfutásáról, a klímaváltozás alakulásáról, a génmódosított növények körüli küzdelemről, továbbá számos civil, állami és céges zöld kezdeményezésről. Az elmúlt tíz év alatt a honlap szerkesztői közel 28 000 cikket helyeztek el a portálon – az így létrejött egyedülálló zöld hírarchívum lefedi az utóbbi évtized összes fontos környezet- és természetvédelmi témáját.

A greenfo.hu számos további, népszerű szolgáltatást is nyújt látogatóinak. Az Állásbörzében az állást keresők és kínálok ingyenesen hirdethetnek, a Programajánlóban pedig aktuális programokról és pályázatokról értesülhetnek a netezők. A Kiadványfigyelő könyvek, folyóiratok, CD-k és DVD-k ajánlóit tartalmazza. A Magyarországon unikumnak számító Zöld jogász rovatunkban az olvasók jogi kérdéseket tehetnek fel a Greenfo jogászának, a Zöld szemmel rovatba pedig környezetszennyezésekről, illetve pozitív példákról küldhetnek be képeket. Az adatbázisokban utána lehet nézni a védett fajoknak és területeknek, környezetvédelmi hírleveleknek, emellett szakdolgozatokat is le lehet tölteni. A regisztrált felhasználók saját képgalériákat hozhatnak létre. Új rovat a Zöld címlista, ahová magánszemélyek és szervezetek helyezhetik el elérhetőségeiket. Szintén újdonság a Multimédia oldal, itt videók és hanganyagok találhatók. 

A változásokról további részletek itt olvashatók.

Az E-misszió Természet- és Környezetvédelmi Egyesület által immáron kilencedik alkalommal kerül megrendezésre az internetes "Zöld Szemfüles" Természetismereti vetélkedő, melyen az általános iskolák felső tagozatos diákjai mérhetik össze természetismereti és környezetvédelmi tudásukat.

A vetélkedő célja, hogy a résztvevők megismerjék hazánk állat- és növényvilágát, valamint a környezetvédelem fontos kérdéseit. A feladatokat úgy állították össze, hogy a diákok felismerjék a természetben zajló összefüggéseket, valamint kialakuljon bennük egy környezet- és természetbarát szemléletet.

Regisztráció: A versenyre 3 fős baráti társaságok és iskolai csapatok jelentkezését várjuk. Nevezési díj nincs, azonban a részvétel regisztrációhoz kötött.

Nevezési határidő: 2011. január 28. További információ és regisztrálás az E-misszió Egyesület illetve a Csiperke Erdei Iskola és Tábor honlapján lehetséges.

Forrás: Hulladék Munkaszövetség

Hongkongból indult és oda is érkezett vissza az a nyomkövetős vadkacsa, amely az Északi-sarkvidék érintésével mintegy tizenkétezer kilométeres körutat tett meg, és ezzel rendkívül értékes új információkat szolgáltatott a szakembereknek a madarak vándorlásával kapcsolatban. 
 
A Természetvédelmi Világalap (WWF) szerint a nőstény nyílfarkú réce (Anas acuta), amelyet tavaly decemberben szereltek fel kisméretű napelemes nyomkövető készülékkel, karácsonykor érkezett vissza a hongkongi Maj-po Természetvédelmi Területre. A szakemberek 23 hongkongi madarat jelöltek meg. A nyomkövetők közül azonban már csak három működik. Egyik a hazatérő récén, a másik valószínűleg egy orosz kacsavadász otthonában, a harmadik pedig valahol Észak-Koreában.

A készülék adatai szerint a nyílfarkú réce február 25-én hagyta el Hongkongot és június közepén érkezett az Északi-sarkkör vidékére. A madár Kína keleti és északi részein, illetve a Sárga-tenger Dél-Korea partjaihoz közeli régiójában is megállt mielőtt elérte Szibériát. Az ott töltött három hónapot feltehetőleg a szaporodásnak szentelte, mielőtt szeptember végén útját ismét Délnek vette.

Óránkénti ötven kilométeres sebességgel haladva, a vadkacsa 1700 kilométert tett meg három nap alatt, és Oroszországban, valamint Japánban is megpihent mielőtt december 18-án leszállt a dél-kínai Kuangtung tartományban. Összesen tizenkétezer kilométerrel a háta mögött végül karácsony tájékán érkezett meg a hongkongi rezervátumba. A WWF szakemberei a Google Earth segítségével térképezték fel a madár táplálékszerző helyeit, valamint a visszaút egyes állomásait.

Forrás és további információk a greenfo oldalán!