Különösen a városban élő madarakra és emlősökre hat rosszul a tavaszi aszály és a szokatlan meleg. A fiókáikat etető madarak mellett a fészket elhagyó fiatal állatok számára sincs elég ivó- és fürdővíz. Az Afrikából hazatérő fecskék sem találnak fészeképítéshez sarat. A száraz melegben hajnali harmatképződés sincs, ezért az olyan kicsi, harmativó állatok, mint például a fali gyíkok is rászorulnak az emberek segítségére a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szerint. A helyzeten a szórványosan előforduló záporok, zivatarok sem segítenek.

Az egész napos itatást a legegyszerűbben a kertészeti áruházakban beszerezhető, 40-50 cm átmérőjű és 5-7 cm mély műanyag virágalátéttel lehet megoldani. Ha a kertben a talajra tesszük az alátétet, akkor a madarak mellett éjszaka a sünök is tudnak inni és fürdeni.

Az extrém száraz tavaszi időszak rendkívül kedvezőtlenül hat a sárfészket építő füsti és molnárfecskék költési sikerére. A madarak fészeképítő anyag hiányában nem, vagy csak rendkívül nagy energiaráfordítással tudják tatarozni a régi fészkeiket, illetve újakat építeni. A számukra nélkülözhetetlen sarat szintén érdemes pótolni egy nagyobb tálcán vagy alátéten, a tavaszi esők elmaradásával ugyanis hiányoznak azok a pocsolyák, ahonnan a madarak össze tudnák gyűjteni.

A vidéki állattartás visszaszorulásával, az itatók megszűnésével falun és tanyán is egyre nehezebb helyzetbe kerülnek a fecskék. Ahol nem áll módunkban sárgyűjtőket létesíteni, jól jöhetnek a mesterséges fecskefészkek. Ezek kihelyezésével tehermentesíthetjük a madarakat a fészeképítés és -tatarozás alól. (Részletek és fotók a MME honlapján.)

Május 15-ig lehet szavazni arra, mi legyen a következő év madara. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) az internetes szavazás eredménye alapján indítja el a 2013-as természetvédelmi kampány kidolgozását, ahogy tette tavaly az egerészölyv esetében is. Voksolni ennek az oldalnak az alján lehet; a három választható faj az idén az erdei fülesbagoly, a fürj és a gyurgyalag.

Az év madara program célja olyan fajok vagy madárcsoportok társadalmi szintű bemutatása, melyek védelmében a lakosság egészének vagy egyes csoportjainak (például: gazdálkodók, vadászok, pedagógusok) különösen fontos szerepe van, illetve olyan létező érdekütközésekre, konfliktusokra hívja fel a figyelmet, amelyeket fel kell oldani. 

Az erdei fülesbagoly a leggyakoribb és egyben legismertebb bagolyfaj Magyarországon. Közismertségét annak köszönheti, hogy fészkelő fajként a falvak mellett a nagyvárosokat is meghódította és az akár több tucat példányból álló áttelelő csapatai előszeretettel költöznek kertek, udvarok, utcai fasorok, parkok fáira, ahol könnyen megfigyelhetők a nappal pihenő madarak. Bár állománya állandó, az áramütés, az elütés és a fészeképítő fajok - különösen a varjúfélék - országosan eltérő, néhol riasztó mértékű csökkenése (fészkelőhelyek hiánya) negatívan hat nagyságára.

A fürj sík- és dombvidéki mezőgazdasági területek és száraz gyepek országszerte elterjedt madara. A hímek jellegzetes „pitypalatty-pitypalatty” hangja szervesen hozzátartozik a magyar tájhoz, bár tény, hogy a faj az ország egyes részein jelentősen megritkult vagy el is tűnt. A mezőgazdasági területekhez kötődő fürj esetében a legfontosabb kérdést az agrárélőhelyek állapota jelenti. A monokultúrás gazdálkodás, a mezőgazdasági táblák többfunkciójú, nem művelt szegélyterületeinek felszámolása, a vegyszerezés, az elkaszálás, a fészekaljakat pusztító róka és vaddisznó állományrobbanása együttesen kedvezőtlenül hat ennek a hosszú távú vonuló fajnak a hazai helyzetére.

A gyurgyalag főleg nagyobb termetű repülő rovarokkal táplálkozik. Mint az ilyen fajok általában, a legkorábban elvonulók és a legkésőbb érkezők közé tartozik − a telet Afrikában tölti. Költési viselkedése is különleges, mivel partfalakban, telepesen (gyakran a partifecskékkel együtt) fészkelő faj. Speciális táplálkozása és fészkelési viselkedése miatt állományát számos veszély fenyegeti: partfalak természetes eróziója és benövényesedése, az illegális homokbányászat, illetve a hűvös időben előforduló méh zsákmányolása miatt a méhészetek közelében működő telepek megrongálása.

Lápokat, lejtősztyeppréteket és homokbuckás tájakat nyilvánított védetté Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter. Összesen 1763 hektár hektárnyi különleges és veszélyeztetett természeti terület kapott új státuszt március 1-től. A Dunaszentgyörgyi-láperdő bokorfüzesei és puhafa ligetei miatt kapta a védettséget. Az Iváni-szikesek átminősítése a szolonyeces sziki rét, illetve a mocsári nőszőfű és a sziki kocsord védelmét szolgálja.

Védetté nyilvánította a vidékfejlesztési miniszter a Pirtói homokbuckást is. A terület a Duna-Tisza közi homokhátságra jellemző szélformálta homokbuckavidék képviselője. Szintén védelem alá kerültek a Zagyva-völgy megmaradt mocsárrétei a Maconkai-réten, oltalmat kapott az Ebergőci-láprét és a védett tavaszi héricsekben gazdag Várbalogi-héricses.

Az emberi ürülék trágyává alakításával feljavítható a termőtalaj, nem kell többet elvenni a természettől. Ezáltal megmarad a vízilovak eredeti élőhelye Kenyában, és csökken az ember-vadállat konfliktusok száma.

A gyorsan kimerülő trópusi talaj és a folyamatosan gyarapodó népesség következtében Afrikában újabb és újabb területeket vonnak be a művelésbe, azonban a termékeny területek veszélyeztetett állatfajok, például vízilovak évezredes élőhelyei lehetnek. Ez a folyamat gyakran jár véres konfliktusokkal, amelyek hol az ember, hol az állat életét követelik.

Az amerikai központú Mezőgazdasági és Környezeti Harmonizációs Központ (CREE) helyszíni kísérletében ökovécéket telepítettek a veszélyeztetett zónákba. A szárazvécének is nevezett technológia az emberi ürüléket hamu vagy fűrészpor hozzáadásával néhány hónap leforgása alatt trágyává komposztálja, amelyet aztán talajjavításhoz használnak fel.

A Viktória-tó kenyai oldalán elterülő Dunga lápvidéken egyaránt honos az IUCN Vörös listáján veszélyeztetettnek minősített nílusi víziló (Hippopotamus amphibius), a mocsári szitutunga antilop (Tragelaphus spekeii) és a foltosnyakú vidra (Hydrictis maculicollis), de otthon nyújt különleges madárfajoknak is, mint a közel fenyegetettnek minősített bokorgébics (Laniarius mufumbiri) és a veszélyeztetett sárgahasú nádiposzáta (Chloropeta gracilirostris).

Egy helyi farmer az ökovécéből kinyert trágya felhasználásával megháromszorozta a paradicsomtermelését, miközben nem volt szüksége újabb szűzföld feltörésére. Az ember-víziló konfliktusok száma észrevehetően csökkent az utóbbi időben, mivel a nagyétkű állatok legelőterülete nem fogyatkozott.

Afrikában másutt is foglalkoznak a szárazvécék elterjesztésével: a finn Globális Szárazvécé Szövetség (GDTA) 2012 folyamán Zambiában telepít szárazvécéket 300 millió kwacha (58 ezer dollár) értékben. A szövetség és a finn Tampere Egyetem kiadványa szerint világszerte 2,6 milliárd ember él megfelelő higiénés lehetőségek nélkül. A fekáliával szennyezett ivóvíz miatt kialakuló betegségekben (például hasmenésben) mindennap ötezer gyermek hal meg. A fejlődő országokban háromszáz millió embernek naponta csak annyi víz jut, amennyit a fejlődő országok lakosai a vécé egyetlen lehúzásával a csatornába engednek.

Hiver't-Klokner Zsuzsanna

A hatvanas években a Seychelle-szigeteki poszáta volt a világ egyik legveszélyeztetettebb madara, mivel a fajból mindössze 26 madár maradt fenn. Most a megerősödött állomány egy részét más szigetre költöztették.

A poszátafaj  egykor igen elterjedt volt a Seychelle-szigeteken, ám élőhelyének fokozatos elvesztése és a betelepülő idegen fajok térhódítása a kihalás szélére taszította a madárfajt. A parányi madárcsoport csupán egyetlen apró szigeten, az Indiai-óceánon lévő Cousin-szigeten maradt fenn. A poszáták szinte reménytelennek tűnő helyzete azonban az évtizedek során sokat változott a hatékony védelmi programnak köszönhetően. Helyzetük tovább erősödhet egy új madárvédelmi és visszatelepítő program hatására, mivel a szakemberek kellő mérlegelés után más közeli szigetekre is betelepítik a poszátákat.

A Nature Seychelle szervezet szakemberei a napokban a Cousin-szigeteken élő poszáták közül 59-et telepítettek át a közeli Fregate-szigetre. A BirdLife partnerszervezete egy magánkézben lévő szigetet szemelt ki, amely immáron az ötödik hely, ahová biztonságos körülmények közé telepítenek madarakat. A Fregate-ra azért esett az állatvédők választása, mert évek óta mentes a patkányoktól és a vizsgálatok alapján a poszátákat a trópusi seregélyek sem veszélyeztetik.

A természetvédelmi szervezet munkatársai azt várják, hogy munkájukat nemsokára siker koronázza majd és a kicsi poszáták egyszer lekerülnek a védett fajok listájáról. A Fregate-sziget vezetése ugyanakkor üdvözölte, hogy egy olyan különleges programban vehetnek részt, melynek keretében otthonra találhat náluk a világ egyik legritkább madárfaja. A program 18 ezer dollárba került és a pénzt a Disney Worldwide Conservation Fund biztosította az Brit Királyi Madártársaságon, az RSPB-n keresztül.

A madarak áttelepítése gyors volt, mivel a poszátákat reggel megfogták, majd helikopterrel a Fregate-szigetére szállították, ahol délután már el is eresztették őket. Így a madarak a lehető legkevesebb ideig voltak fogságban és az éjszaka beállta előtt volt még idejük táplálkozni új otthonukban.

A Cousin-szigeten a poszátapopuláció jelenleg 300 felett van és az állomány alakulását már két évtizede követik figyelemmel a természetvédők. Az ornitológusok várakozásai szerint a Fregate-szigeten az új lakók körülbelül egy vagy két héten belül raknak fészket. A szakemberek a Fregate-szigetén élő madarakat is monitorozni fogják az elkövetkező években.

Seychelles a szakemberek szerint egy igazi példa arra, hogy miként tudja a tudomány és a természetvédelem kéz a kézben végezni a dolgát. A szakemberek bíznak abban, hogy a Fregate-szigeten megerősödik a poszátapopuláció, és akkor ez lesz az első olyan madárfaj, amelyet levehetnek a fokozottan veszélyeztetett fajok listájáról.

A hír itt olvasható részletesebben, angolul.

Forrás: greenfo 

Több millió vándormadár halálát jelzik előre környezetvédők Spanyolországban. A csaknem négymillió madár életét azért oltják ki az illegális vadászok, hogy feketepiacokon eladják őket. Fegyver helyett ragasztóanyagot használnak. Évszázados tradíciók szerint a kis rigókból a spanyol konyha különlegességének számító tapas készül. A madarak halálát azonban nem lövések okozzák, hanem a vadászok kedvenc leszállóhelyeikre egyszerűen ragasztóanyagot öntenek.

A meleg mediterrán tél miatt jelenleg rigók szállnak Spanyolország felett vagy közelében, azonban becslések szerint kétmillió madár a vesztébe száll, mivel az illegális vadászok már készen állnak. Több száz vadász várakozik Castellóban, Spanyolország keleti részén, hogy kitegyék fagallyakkal letakart ragadós és szögekkel is kivert csapdáikat. Az elpusztult madarak aztán spanyol bárokba kerülnek, és apró frissen sült falatkák készülnek belőlük.

Spanyolországban az énekes rigó és a léprigó, valamint a szőlőrigó vadászata megengedett, azonban a csapdaállítás tilos, Valenciában a kusza törvények mégis akadnak kiskapuk. A környezetvédő szervezetek eddig is mindent megtettek, hogy a ragacsos csapdázás tiltott legyen, mivel az szörnyű fájdalommal jár, és elhúzódó szenvedést okoz a madaraknak. Verdeső szárnyukkal végzetesen beleragadnak a ragasztóba és a legtöbb esetben eltörik saját gerincüket, vagy szétverik saját fejüket – ez pedig ellentétes a nemzetközi állatvédelmi jogokkal. A zöldek számos még életben maradt, vergődő madarat próbáltak lemosni és megmenteni, de sokukon már nem tudtak segíteni.

A természetvédő szervezetek szerint most a valenciai politikusokon a sor, hogy miután legalizálták a csapdákat, vonják vissza az intézkedést, mivel az ellenkezik az uniós törvényekkel. A fellépés nem biztos, hogy eredményes lesz, mivel a tradicionális rigócsapdázás  afféle hétvégi időtöltésnek számít. „Pompejiben is vannak képek csapdázásokról és ez is jelezi, hogy egy ősi hagyományról van szó, amely évszázadok óta fennmaradt és nem fogjuk abbahagyni, küzdünk fennmaradásáért” – jelezte Miguel Angel Bayarri, a csapdaállítók APAVAL szövetségének tagja.

„Született már ez ellen ítélet Madridban és Luxemburgban is” – közölte Mario Gimenez, a SEO/Birdlife valenciai régiójának vezetője. Ugyanakkor az is tény, hogy öt, csapdában ragadó madár közül kettő nem is rigó. Több százezer vándormadár is áldozatul esik, köztük vöröbegyek, barátkák, csilpcsalp füzikék és házi rozsdafarkúak is. De elpusztulnak nem vándorló, Spanyolországban honos madarak is, többek között poszáták és baglyok. „Ez csak akkor történhet meg, hogyha a csapdát rosszul állítják fel, a mi tagjaink csak rigót ejtenek – válaszolta erre Bayarri.

A vadászat most is folyik, annak ellenére, hogy néhány vadásztársaság külön kérte tagjait, hogy hagyjanak fel a csapdák állításával. Jelenleg olyan csapdákat készítenek, amelyek hangszóróból madárdalt játszanak, hogy így csalogassák a ragacssal bekent fákhoz a szárnyasokat. Az összeragadt állatok nem tudnak elrepülni, így a földre zuhannak, majd a vadászok puszta kézzel ölik meg őket. Az elmúlt hetekben legalább 340 ragacsos csapdát találtak a környezetvédől, és ez csak a kezdet, mivel tavaly főidényben egyszerre 2000 csapda okozta a rigók vesztét Valenciában.

Bár 200 ezer eurós büntetés is kiszabható a tetten ért vadászokra, úgy tűnik, ez sem tántorítja el őket, mivel a vadászat most is folyik, csak csendben. Ha autót hallanak, akkor lekapcsolják a hangszórókat – közölte Giménez. 

Forrás: greenfo

Az Év Fája versenyben tizenkét fát juttatott tovább a 92 benevezettből az utolsó körbe a vetélkedőt kiíró Ökotárs Alapítvány szakmai zsűrije. A közönség szavazatai alapján dől el, hogy melyik fa nyeri el az Év Fája címet. Voksolni november 7-ig lehet ezen az oldalon. Az idei versenyben Hős Fát is lehetett jelölni, azaz valamilyen okból veszélyeztetett példányt, amelynek megmentéséért küzdöttek vagy küzdenek jelölői. A másodszorra megrendezett versenyen magánszemélyek, önkormányzatok és civil szervezetek nevezték be kedvenc fáikat. Egy-egy jelölés mögött néhol egy egész óvoda, iskola vagy egy-egy család több generációja áll.

A 2011-es döntőbe három hársfa, egy tölgyfa,egy eperfa, egy mocsári ciprus, egy vérbükk, egy fehér fűz, egy szürke nyár és egy fekete nyárfacsoport került. Közülük több már tavaly is megmérettette magát. A döntős fák mindegyike különleges valamiért: köztük van a ma ismert legnagyobb törzskerületű szürke nyár, sok száz éves famatuzsálemek és több kegyhelyként működő „képesfa”.

A tizenkét döntős:

• Az öreg hársfa - Felsőmocsolád, Somogy megye
• A dévaványai "Makkfa" - Dévaványa, Békés megye
• Évszázadok tanúja - Nagylevelű hárs az ötvöskónyi Chernel-kastélyparkban - Ötvöskóny, Somogy megye
• Miskolci mocsári ciprus - Miskolc, Borsod-Abaúj-Zemplén megye
• A tengődi Életfa - Tengőd, Somogy megye
• A ságvári Képes-fa  - Ságvár, Börevári-rét, Somogy megye
• A szőkedencsi 700 éves hársfa - Szőkedencs, Somogy megye
• A vajali szürke nyárfa - Mór, Vajali nagyforrás dűlő, Fejér megye
• A mezőhegyesi vérbükk - Mezőhegyes, Békés megye
• Árvácska - Budapest
• Mátramindszenti villám sújtotta öreg fűz  - Mátramindszent, Nógrád megye
• Fekete nyárfacsoport a Tisza-parton -Tiszabercel, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye

A nyertes fa egy speciális ápolásra, gondozásra feljogosító utalványt kap, amelyet a jelölők díjátadó ünnepség keretében vehetnek majd át. Az összeget a fa egészségét biztosító kezelésre, közvetlen környezetének rendbetételére - vagy ha ilyen intézkedésekre nincs szükség - ugyanazon településen őshonos csemeték ültetésére használhatják fel a fa környezetében élők.

Hentesbolt helyett az útról szerzi be étkezéseihez a húst egy brit környezetvédő immár 30 éve: elgázolt állatokból készít ételeket magának. A 44 esztendős dorseti Jonathan McGowannek egyszer sem feküdte meg gyomrát táplálékbeszerzési módja - igaz, óvatos. Először mindig felnyitja a talált állatot, és megvizsgálja, hogy kellően friss-e a dög. Utálkozás sohasem volt benne sem leletei megfőzése, -sütése, sem pedig megevése iránt, márcsak azért sem, mert foglalkozására nézve állatkitömő.

14 évesen kapott rá a "talált húsra", mint mondja, akármerre nézett, mindenütt döglött állatokra bukkant: kifogott, ám haza nem vitt halakra, lelőtt fácánokra, elgázolt borzokra, rókákra, nyulakra, sirályokra. Első ilyen étkezése egy vipera volt, amelyet vajban párolva készített el.

Mivel nagyon nem rokonszenvez a haszonállatok tartásának módjával, elvből is ragaszkodik közúti húsforrásához. "Az elütött vadállatok húsa egészséges, természetes tápanyag. Ez a hús jobb, mint amit a szupermarketekben találni, és így sosem volt semmi bajom, mert megfőztem és megettem. Éltem egy baromfitelep mellett, és tudom, hogy azok az állatok milyen mocskosak és milyen egészségtelenek" - mondta a Daily Mail brit napilapnak. Ételei közül specialitásként a serpenyőben sült darut emelte ki, de mint mondta, nagyon népszerű a bagolygulyása és a patkányraguja is.

Forrás: greenfo/MTI

A Vidékfejlesztési Minisztérium rendelet tervezete, mely a Tétényi fennsík természetvédelmi terület létesítését célozza, elfogadás előtt áll. Ez egy sokéves vagy inkább évtizedes folyamatra tehet, ha nem is pontot, de vesszőt.

A Zöld Jövő Környezetvédelmi Egyesület a 90-es évek eleje óta szorgalmazta a Tétényi-fennsík védelmét, az akkori környezetvédelmi tárcánál, ill. helyi védelmét a Fővárosi önkormányzatnál. A feltáró, vizsgálati munka már akkor elkezdődött, és 96-ban megjelent a Természeti Kincsek Dél-Budán (Cserépfalvi - Zöld Jövő kiadás) mely egyértelművé tette a Tétényi fennsík, és mellette a Háros sziget kiemelkedő és védelemre érdemes természeti értékeit.

A lobbi munka, a kezdeményezések is folytatódtak, felerősödtek, a Háros sziget esetében viszonylag hamar, 1993 végére országos védettséget is eredményeztek, azonban a fennsíkon jóval nehezebb helyzetekkel álltunk szemben. Az agglomerációs önkormányzatokban elindult a terület átsorolása, értékesítése, beépítése, az egykori honvédségi területek elkótyavetyélése. Ugyanakkor a tárca folyamatosan lerázta a témát, ill. a fővárosi és a helyi önkormányzatokra hárította a védettséget. A fővárosnál 1999-re sikerült elérni, az akkor elfogadott nagy védettségi csomag keretében a fennsík fővárosi oldalán lévő mintegy 111 hektárnyi terület helyi védettségét. 

Az összefüggő, több száz hektáros terület, törökbálinti, diósdi, budaörsi elemekkel a Natura 2000 intézménye beléptével bekerült ebbe a védelmi körbe, ami azonban tudjuk, elég puha, és inkább csak lehetőségeket tartalmaz. Ezért, a 2000-2001-ben ismét erősödő agglomerációs beépítési nyomás kapcsán, ekkor sorolták át, adták el, majd parcellázták fel, minden szakhatósági, nemzeti parki ellenkezés ellenére a Mechanikai Művektől északra eső un. Nemax területet is, amit később a biztonság kedvéért le is dózeroltak, az óriási henye boroszlán állományával együtt, a teljes terület országos védelem alá helyezésére adtunk be javaslatot. Ebben benne volt a törökbálinti Nagypuszta bő 100 hektáros területe, a Nemax terület, a fővárosi már védett, ill. más, védelemre javasolt területek, a Balatoni út város felé eső oldalán, a Csúcs utca és a Szabadkai út közötti sávban.

A Nagypuszta és a kapcsolódó kisebb, a lőtér környékén lévő fővárosi területek ügyében, hosszú évekig tartott az alkudozás, ami most már a célegyenesben van, bízunk benne, az ellenérdekű felek, a nagy befektetők, lakópark építők már visszavonultak. Ezt mutatta az idén év elején tartott fennsík kerekasztal is, ahol az agglomerációs települések is képviseltették magukat, és Turai polgármester úr egyértelműen támogatta a Nagypuszta védelmét. A jelen tervezet lényegében ennek, és a kapcsolódó fővárosi, lőtér menti területek védettségét mondja majd ki.

A fővárosi oldalon, a Balatoni út mentén történő védelem bővítésekre 2008-ban készítettünk részletes tanulmányt, melyet a fővárosnak benyújtottunk. Ez alapján most van tervben egy helyi védettségi rendelet számos más fővárosi területtel együtt, benne pl. a nagytétényi Duna parttal is. Nyilván sok munkával jár majd ezen területek kezelése, tényleges védelme, és bemutatása is, amiben már évtizedes tapasztalatunk van a fennsík fővárosi védett területein. Ebben a helyi erők, a civilek, a civil szervezetek bevonása sokat segíthet, reméljük Törökbálinton is lesz erre kapacitás, mi szívesen segítünk nekik, ill. a nyilván nem könnyű helyzetben lévő Duna- Ipoly Nemzeti Parknak is.

 Forrás: greenfo

Az idénre már felélte az emberiség azt az ökológiai erőforrás-mennyiséget, ami egész évre számítva a rendelkezésére állt. Ez a fordulópont szeptember 27-én következett be - közölte kutatásai alapján a kaliforniai székhelyű, az ökológiai lábnyom mérésével foglalkozó nemzetközi szervezet, a Global Footprint Network (GFN). A bevételeket és kiadásokat nyomon követő bankszámla-kivonatokhoz hasonlóan a GFN kiszámítja az emberiség természetierőforrás-igényét, amit például élelmiszerek előállítására, nyersanyagok kitermelésére vagy a szén-dioxid elnyelésére vesz igénybe. Ezt a mennyiséget a GFN ahhoz viszonyítja, hogy a természet mennyire képes megújítani ezeket az erőforrásokat és elnyelni az emberiség termelte hulladékot. Az összevetésből kiderül, hogy a földlakók körülbelül kilenc hónap annyi erőforrást használnak el, amelyet a bolygó csak egy egész év leforgása alatt tud pótolni.

Esőerdő Peruban, a Manu National Parkban

2011 hátralévő részében már csak úgy tudjuk fenntartani ezt a keletkező ökológiai deficitet, hogy a természeti tőkét kezdjük fogyasztani, és felhalmozzuk a szén-dioxidot a légkörben. „Ez olyan, mintha az éves jövedelmünket már három hónappal az év vége előtt elköltöttük volna, és a maradék időszakban a megtakarításainkat élnénk fel évről évre. Nemsokára ki fogunk fogyni a tartalékokból” – mondja dr. Mathis Wackernagel, a GFN elnöke. „A növekvő élelmiszeráraktól kezdve a klímaváltozás negatív következményéig a gazdaságunk most konfrontálódik annak valóságával, hogy évek óta többet költünk – ökológiai értelemben –, mint amennyit a lehetőségeink megengednének” – mondja dr. Wackernagel. „Ha fenn akarjuk tartani a stabil gazdaságot és a jó életminőséget, akkor nem engedhetjük meg tovább mélyülni a szakadékot aközött, hogy a természet mennyi erőforrást képes nyújtani, és aközött, hogy mennyit követel jelenlegi infrastruktúránk, gazdaságunk, életstílusunk.”

7 milliárd ember szükségleteit kell fedezni

Az emberiség történetének nagy részében olyan ütemben használta fel a természeti erőforrásokat – annak érdekében, hogy utakat és városokat építsen, élelmiszert termeljen, termékeket állítson elő –, amely a természeti erőforrások megújulási képességén belül volt. A fordulópont az 1980-as években következett be: az emberiség szükségletei túlnőttek azon határon, amelyet a természet fenntartható módon képes előállítani. Ezt az állapotot nevezik ökológiai túllövésnek. A GFN 2011-re vonatkozó előzetes számításai azt mutatják, hogy jelenleg olyan ütemben használjuk fel a természeti erőforrásokat, amelyet 1,2-1,5 bolygó tudna fenntartható módon kielégíteni. A kutatások azt mutatják, hogy jóval az évszázad közepe előtt az emberi igények már két Föld kapacitását követelnék meg.

Az ENSZ számításai szerint az emberiség létszáma nagyjából most éri a 7 milliárd főt. A jelenlegi erőforrás-felhasználási tendenciák a következő kérdések megválaszolását sürgetik: Hogyan fogjuk tudni kielégíteni egy növekvő népesség igényeit? Támogassuk-e a fejlődő gazdaságú országokban a középosztályba feltörekvő milliók megnövekedett fogyasztását? Hogyan gondoskodjunk arról a kétmilliárd emberről, akik jelenleg még az alapvető emberi szükségletekhez szükséges erőforrásokhoz sem jutnak hozzá?

Elhagyatott bauxitbánya Iharkúton (Fotó: zivatar.hu/Felhőtár)

“A jó életminőség biztosítása az emberek számára lehetséges, de nem lesz lehetséges azon erőforrás-intenzív fejlődési és növekedési modelleknek az alkalmazása, amelyeket a múltban használtunk” - mondja a GFN igazgatója, dr. Juan Carlos Morales. “Ez azt jelenti, hogy a fejlődés és prosperitás új modelljeit kell megtalálni, amelyek csökkentik a természeti tőkére nehezedő nyomást, valamint azt is, hogy fenn kell tartanunk a természeti tőke megfelelő minőségét, megújuló képességét, nem pedig leamortizálni a gyors pénzszerzés érdekében.”

 Csökkent-e világszerte az ökológiai túllövés mértéke?

A GFN ökológiai lábnyomra és biokapacitásra vonatkozó számításai az előző évben az Ökológiai Túllövés Napját néhány héttel korábbra becsülték, mint az idei évben. Ebből adódhat a kérdés, hogy ezek szerint globális szinten némileg sikerült csökkenteni a túllövés mértékét? A válasz: nem. Jelenleg a GFN azon dolgozik, hogy felülvizsgálja a különböző földrajzi és földhasználati módok termékenységének meghatározási módszertanát. A cél közös nevezőre hozni például egy oroszországi erdő hozamát egy chilei halászterület hozamaival. Ha megvizsgáljuk azt, hogy az Ökológiai Túllövés Napja mikorra esett volna a tesztelés alatt álló számítások szerint, akkor azt láthatnánk, hogy a túllövés mértéke évről-évre növekszik. Ezzel együtt nem lehetséges minden fűszálat vagy halat megszámolni, emiatt az Ökológiai Túllövés Napja inkább becslésként értelmezendő, mintsem egy egzakt dátumként.

A mikor kevésbé fontos, mint a mennyi: a felhalmozott ökológiai adósságot a "kamatot" élelmiszerhiányok, csökkenő állatpopulációk, csökkenő területű őserdők, degradált termőföldek, és a megnövekedett szén-dioxid-koncentráció formájában fizeti meg az emberiség, beleérve ezekkel járó emberi áldozatokat és pluszköltségeket.

A túllövés és a világggazdaság

A világméretű gazdasági visszaesés ellenére az erőforrás tendenciák azt mutatják 2008 októbere óta, hogy az emberiség által felhasznált erőforrásigények növekednek, bár lassabban, mint az évezred első nyolc évében. Egyre több a bizonyíték arra, hogy a gyorsan növekvő erőforrásköltségek – különösen az élelmiszeripar és energia területén – fontos szerepet játszottak a mostani globális visszaesés felgyorsításában, vagy akár annak létrejöttében. Jelenleg a döntéshozók munkahelyek teremtésével és a gazdaság stabilizálásával próbálják megfordítani a recessziót, de ez stabil erőforrás-ellátást igényel.

„Amint az erőforrás-szűkösség tovább fokozódik, ez olyan lesz, mintha megpróbálnánk felfelé futni a lefelé haladó mozgólépcsőn” – mondja dr. Wackernagel. “A hosszú távú fellendülés csak akkor fog sikerülni, és akkor lesz fenntartható, ha szisztematikusan csökkentjük az erőforrásoktól való ilyen mértékű függésünket.”