A PET hajók és kalózai immáron harmadik éve hajóznak PET palackokból készített hajóikon a Tiszán, és gyűjtik fáradhatatlanul a folyóban és a partszakaszán található műanyag palackokat. 

A folyami hulladékgyűjtő kezdeményezés gondolata a Tiszát áradáskor elöntő hatalmas szennyezés láttán született meg. Az első sikeres akciók a PET-vadászatok voltak, az önkéntesek ladikokba ülve gyűjtötték a rengeteg műanyag hulladékot, és juttatták el a hulladékgyűjtőkbe. A többnyire határainkon túlról, Ukrajnából és Romániából érkező hulladék a folyó áradáskor először a Felső-Tisza vidékén, és később az alsóbb szakaszokon az ártéri erdőkben és a homokszigeteken halmozódik fel. 

Az első alkalommal több ezer palackot és más hulladékot is összegyűjtő kalózok később a PET palackokból hajókat építettek, olyanokat, amelyek teljes biztonsággal használhatók a folyami szemétvadászat hatékonyabbá tételére. Erre az összetett tevékenységre szerveződött rá a PET-kupa, ami egész évben zajló, több részből álló tevékenységet foglal magába. 

A folyami szemétvadászat abban is különbözik más szemétgyűjtési akcióktól, hogy a szemétgyűjtés után nem marad abba a közösségi tevékenység. 

Az év során összegyűjtött palackokból az aktivisták megépítik újrahasznosított hajóikat, majd az évad zárásaként folyami hajós versenyre kelnek velük.  

Az idei kalózverseny Vásárosnaményból indult, és Cigándon a hajók bezúzásával fejeződött be. Az aktivisták mintegy 2,5 tonna válogatott hulladékot, összesen 35 000 műanyag palackot, alumíniumdobozt és üveget gyűjtöttek össze. A fölhalmozott szemetet az önkéntesek szétválogatták, így a szemét nagy része újrahasznosító telepekre, műhelyekbe került. 

Így az összegyűjtött műanyagból még készülhet cérna, esőkabát, táska de polárpulóver is.

Fotók: 

Újabb fantasztikus ötlet látott napvilágot a hulladékhasznosítási piacon, amely még az élelmezési piacra is pozitívan hat. Az Utrechti Egyetem és a Livin Studio egy olyan edényt, inkubátort fejlesztett ki, amelyben lehetőség van műanyag hulladék feldolgozására, másrészt ehető gombák termesztésére.

A mechanizmus nem tűnik nagyon bonyolultnak. Léteznek azok a gombafajok, mint a Fungi mutarium, amelyek képesek a mérgező anyagok lebontására. A lebontás alatt ezek a gombák ehetővé válnak. Így amíg azon munkálkodnak, hogy az ember által termelt felesleges műanyag hulladékot lebontsák,azalatt a steril gombából egy ízletes gomba lesz.

A rendszer úgy működne, hogy a feleslegessé vált műanyagot először sterilizálják. Majd a megtisztított műanyagot (leginkább nejlonzacskót) egy FU elnevezésű pohárba teszik. A FU alján egy kis folyadékban a lebontást végző gombaspórák vannak, a többi részében pedig agaragarból, vagyis tengeri vörösmoszatokból nyert poliszacharid-keverék, keményítő és cukor egyvelegéből álló táptalaj.

A FU akkora edény, hogy bőven van helye a lebontásra váró műanyagnak is és a gombának is a növekedéshez. Ahogy a gomba szaporodásnak indul, elkezdi mind a műanyag zacskó, mind a pohár lebontását. Pár hét alatt a gomba „elvégzi” a munkáját, vagyis lebontja a műanyagot, és ehetővé is válik ez a komplex egyveleg.

Nejlonzacskómentes napot szervez július 3-án a nemzetközi Global Alliance for Incinerator Alternatives. Magyarországon a hazai tagszervezet, a Humusz Szövetség és partnerei hívják fel a figyelmet a környezettudatos életmód elemi szintű követelményére. A zöld szervezet mindenkit táskakészítésre biztat: ez a Reszütyő pályázat.

Átlagosan egy zacskót körülbelül huszonöt percig használunk, ám miután kidobjuk, 300-400 évig szennyezi környezetünket. A nejlonzacskók kis súlyuk és méretük miatt sok esetben be sem kerülnek a hulladékgazdálkodás rendszerébe, és így a természetes élőhelyeket szennyezik. A lerakóra kerülők is gondot okozhatnak, hiszen a szél könnyedén felkapja, és a környéken szétszórja a cafatokat. Az óceánok műanyagos szennyezése is elképesztő méreteket ölt, kutatók már „műanyaglevesről” és szemétszigetekről beszélnek.

2007-ben Magyarországon naponta 1,3 millió darab zacskót bocsátottak piacra. Annak hatására, hogy a műanyag bevásárlótáska környezetvédelmi termékdíj tétele jelentősen megnőtt (1800 forintot fizetnek minden kilója után az erre kötelezett gazdálkodók, ami természetesen a fogyasztói árakra való áthárítással történik), visszaesett a nejlonzacskók forgalma. A mostani bevallások szerint 1700 tonna körüli a műanyagzacskók éves forgalma, többek között azért, mert egy része a feketepiacra tevődött át, amiről nincs statisztika.

Miből van?

A műanyagzacskók mesterségesen létrehozott hosszú, nagy rugalmasságú, ugyanakkor terhelhető polietilén (PE), azaz szénhidrogénláncokból állnak. A nálunk boltban kapható zacskók jellemzően LDPE-ből készülnek. A legfőbb probléma, hogy a műanyagzacskók ugyanabból a nem megújuló erőforrásból: kőolajból származnak.

Kitekintő

Jelenleg havonta körülbelül 38 milliárd szatyor kerül forgalomba szerte a világon, és percenként egymillió nejlonzacskót használnak az emberek. Egy átlagos európai ötszáz nejlonszatyrot használ el egy év alatt.
Vannak olyan országok, amelyek határozott megoldások mellett döntenek: például Olaszországban, Franciaországban, Ruandában és Bangladesben radikálisan visszaszorították az eldobható műanyagszatyrok árusítását, helyette a lebomló zacskók forgalmazását támogatják. Los Angelesben teljesen betiltották az élelmiszerboltokban kapható ingyenes zacskókat, ugyanis évente kétmillió dollárba került a városnak, hogy eltakarítsák a nejlonszemetet az utcákról.

Másutt az adóztatással próbálják visszaszorítani a zacskók mennyiségét. Adó kivetésével csökkenthető a fogyasztás mennyisége és a befolyó pénzt a hulladék ártalmatlanítására tudják fordítani az országok. Írországban a fogyasztókat, Dániában a kiskereskedőket, míg Finnországban és Svájcban a nagykereskedőket adóztatják meg. Ausztráliában és Belgiumban a kormány és a nagykereskedők között született megállapodások segítségével igyekeznek a nejlonzacskók mennyiségét csökkenteni.

Széteső zacskók

Manapság egyre több üzletlánc a környezettudatosság jegyében „lebomló” zacskókat forgalmaz. A biológiai úton lebomló fóliákból készült zacskók szinte teljesen leváltották a nem lebomlókat. Ám még mindig kérdéses, hogy a lebomlóként árult zacskókat ténylegesen átalakítják-e a mikroorganizmusok és enzimjeik. A kukoricakeményítőből vagy tejsavból fermentálással előállított polilaktid (PLA) természetes polimerek, amelyek a komposztálás során elbomlanak

Ezzel szemben a piacon szinte csak az ún. "oxo-biodegradációs úton lebomló" műanyagzacskót találjuk, ami nagyon távol áll a természetestől. A „környezetbarát termék” minősítést megkapta, ennek ellenére a bomlása nem természetes, mert bomlást megindító anyagot tartalmaz, tehát nem a komposztálásra jellemző mikrobiológiai folyamatok okozzák a szétesést. Másik probléma, hogy az így előállított PE tasakok ugyanúgy felemésztik a természetes erőforrásokat. A természetes alapanyagokból készülőkkel pedig az a gond, hogy miattuk a földekről kiszorulhatnak az élelmezést szolgáló növények.

Mindezekből az következik, hogy a legegyszerűbb és legkézenfekvőbb megoldás a problémára, ha viszünk magunkkal táskát a bevásárláshoz. Ezzel a rendkívül egyszerű módszerrel környezetünket megkíméljük a felesleges szennyezéstől, és sokkal divatosabb az  egyedi táska, mint az áruházak önreklámozó nejlonszatyrai.

A szelektíven gyűjtött hulladék többféleképpen is felhasználható. A PET-palackokból például szuper puffokat lehet készíteni: csak össze kell őket ragasztani, beborítani egy réteg kartonnal, majd egy réteg tetszőleges puha valamivel, és rászerkeszteni egy huzatot.

Én tavaly a kupakokból gyártottam karácsonyi díszeket. Tetszőleges mennyiségű kupakot összeragasztottam, töltöttem bele cukrot, hogy súlya is legyen. és csomagolópapírral borítottam. Azt még nem próbáltam, de azt gondolom, a papírból is lehet bútort gyártani. Sok papírhulladékot összegyűrve vagy összevagdosva, jó sűrűn, ugyanúgy huzattal borítva jó kis babzsákhoz jutunk.

Ne kérj szatyrot vásárlásnál! Vásárolni persze csak vászonszatyrot viszek, és nem teszem zacskóba például a zöldségeket, de azért így is csak akad mindig új. Ezeket pedig újrahasználat alapján szelektálom: a tiszták az "ételes" csoportba mennek, akikbe később tudok szendvicset vagy almákat rakni.

Az átlagos állapotúak mennek a „vegyes“-be, az enyhén koszosakra ráírom, hogy „cipő“, és kiránduláskor abba mehet a bakancs. A megmásíthatatlanul koszosaktól pedig elbúcsúzom és mennek a szelektív gyűjtőbe. A feldolgozás helyén úgyis át fogják őket mosni, nem pazarlok rájuk vizet. Még sosem kellett szemeteszsákot vagy uzsonnás-zacskót vennem, és mindig van kéznél megfelelő méretű és rendeltetésű nejlonzacskó. Ha nem tudtad elkerülni, használd egészséggel!

Takarékos az anyaggal és az energiával, csökkenti a szén-dioxid-kibocsátást, valamint nagy fesztávolságot képes áthidalni az a könnyített vasbeton födémszerkezet, amely a tartógerendák közötti hézagokat nem tömör betonnal, hanem újrahasznosított műanyagból készült labdákkal tölti ki.

A szendvicsszerkezetű síklemez födém köztes rétege műanyag labdákból áll. Ezeknek az átmérője födémvastagságtól függően 18-36 centiméter. Az újrahasznosított, nagy sűrűségű polietilénből (HDPE) készült gömbök lehetnek üresek, illetve poliuretán habbal töltve is beválnak. A labdákat alulról és felülről vasháló rögzíti. A dán BubbleDeck (BD) innovációjával olyan betonlapot lehet gyártani, amelyek a vele megegyező vastagságú monolit vasbeton födémnél 35 százalékkal kisebb tömegű, mégis ugyanolyan szilárd.

Egy köbméter beton előállításakor közel 300 kilogramm szén-dioxid kerül a levegőbe, és ezt a mennyiséget tetézi az alapanyagok kibányászásakor, szállításakor kibocsátott üvegházhatású gázmennyiség is. Mivel a BD-födémhez kevesebb beton kell, kisebb az energiafelhasználás, a CO2-kibocsátás csökkenése elérheti a négyzetméterenként 40 kilogrammot, tehát környezetbarát építési technológiáról van szó.

Óriási terek, támoszlopok nélkül

A labdafödém áthidaló képessége mindkét irányban a födémvastagság negyvenszerese, azaz a három méter széles panelek hosszúsága 9-14 méter is lehet. Ezért a BD tágas közösségi tereket igénylő épületekhez, például oktatási, egészségügyi vagy sportlétesítmények céljára ajánlja az új technológiát. Az elemek szabálytalan vagy íves alakzatúak, és akár 40 négyzetméter területűek is lehetnek, amihez kevesebb támasztóoszlop is elegendő.

Az izlandi Harpa hangversenyterem építése

Ha ennyire kedvező mutatókkal bír a technológia, miért nem terjed gyorsabban világszerte, kérdezte az [origo] a BD-technológiát feltaláló Jørgen Breuning dán mérnök fiát, a cég üzletpolitikai igazgatóját, Kim Breuninget. „Egyenként kell az országokat meghódítanunk. Hiába látják másutt, hogy sikerrel alkalmazható a labdafödém, nehéz rábírni őket a váltásra – megszokták a hagyományos építési gyakorlatot.”

Pedig az új technológia költségtakarékos: az előregyártással rövidül az építési idő, kevesebb munkaerő szükséges, aminek eredményeként az épület teljes építési költsége akár három százalékkal csökkenthető, tette hozzá Breuning. Ezért nyert el a BD Hollandiától Kanadán át Ausztráliáig több neves innovációs díjat. Már épül az első labdafödémes épület az Egyesült Államokban is: a kaliforniai Harvey Mudd Főiskola kampusza, ahol a diákok között kiváltsággá vált a labdák szignálása.

Energiatakarékos hűtőtestté válik a mennyezet

Az előregyártás további előnye, hogy akár termoaktív födém is kialakítható, amely az úgynevezett betonmag-aktiválás révén az épület szerkezetét is bevonja a fűtési-hűtési műveletbe. Magyarán: a labdákat rögzítő alsó és felső acélhálóra műanyag csőrendszer lefektetése is lehetséges, amelyben télen melegített, nyáron hűtött víz keringethető. Ennek révén az egész födémfelület részt vesz a helyiségek temperálásában (felfelé melegít, lefelé hűt). Az egyenletes sugárzásnak köszönhetően 2-3 Celsius-fokkal csökkenthető a fűtési hőmérséklet, ami 10-15 százalékos energia-megtakarítást tesz lehetővé.

Műanyaglabdás födém a dániai közszolgálati tévé és rádió épületénél

Az új típusú betonozással az is megvalósítható, hogy a legfelső födémszint lapostetőként fűtő- és használati vízmelegítő gyanánt is működjön, mint egy napkollektor, ám a nagyobb alapterület miatt annál lényegesen jobb hatékonysággal. Az éjszakai olcsóbb árammal előállított hűtött víz pedig a mennyezetben keringetve nappal légkondicionálásra használható. Ebben az esetben a felület nagysága kedvezően ellensúlyozza a vízhűtési igényt, ami szintén mérsékli az energiafelhasználást.

Hiver't-Klokner Zsuzsanna

Felejtse el, amit eddig gondolt a jövőről! A világ olajkitermelése húsz év múlva tetőzik, és ez azért is gond, mert a kőolajkészletek apadása miatt nem lesz elegendő műanyag. A minden területen tömegesen alkalmazott polimerek híján vissza kell térnünk dédszüleink életstílusához?

Legkésőbb 2030-ban a világ kőolaj-kitermelése eléri a maximumát, és onnantól kezdődik a lejtmenet, olvasható a brit Energiakutató Központ (UKERC) októberi jelentésében, amely a kőolajkészletek nagyságával foglalkozó, mértékadó kutatások eredményeit összegzi. "Hogy mikor fogy el a kőolaj? Vizsgálatunk szerint alig tizenöt-húsz évnyi különbség van a legpesszimistább és legoptimistább becslések között" – mondta Steve Sorell, az UKERC-jelentés vezető szerzője, a Sussexi Egyetem munkatársa. A Föld becsült kőolajtartalékainak negyedét birtokló Szaúd-Arábia bizonyosan készül a kőolaj utáni korszakra: atomenergetikai fejlesztéseken dolgozik, és a sivatagi királyság tizenhat nukleáris erőművet készül beindítani – szintén 2030-tól. (A szövegben dőlt betűvel szedett részek a fantázia szüleményei.)

Hogyan fest a műanyagok nélküli jövő? Csatos üveggel megyünk majd vásárolni, nemcsak a joghurtot és az üdítőt mérik ilyesmibe, hanem az olajat, a sampont, a mosogatószert is. (A nehéz göngyölegek miatt megfontolandó egy kordé beszerzése a bevásárlókosár helyett.) Védőgázas csomagolás híján a felvágottat és sajtot zsírpapírba tekeri a hentes, a család karácsonyi ajándékul egy tekercs folpackot kap a rokonoktól: „Osszátok be jövő évig!”.

Az igazán gazdagok konyhájában PVC borítja a padlót, és a szomszédokat azzal hergelik, hogy a kutyát műanyag tálkából etetik. A falat ismét papírtapéta borítja, a szórakoztató és háztartási elektronikai termékek (laptoptól a hajszárítóig) háza bambuszból készül, a színezés extra opció lesz, mivel az akrilfestékek ára az egekbe szökik. Az allergiások vajmi kevéssé fognak örülni a tollpaplannak, a nők az egyedül elérhető pamutharisnyának.

Nem lesz mibe csomagolni

A kis szemtanú című film hitelesen mutatta be az Egyesült Államokban máig 18. századi módon élő amisok mindennapjait. Géperejű vagy elektromos eszközt nem használnak, a vizet kútból húzzák, ruháikat maguk varrják. Az egyre dráguló és fogyó kőolaj miatt a 21. század második felében, ha nem is tűnik el az élet minden területérő a műanyag, az átlagember számára megfizethetetlenné válik. Ugyanis kőolaj szükséges a polisztirén, a polivinil-klorid, a nylon, a műgumi vagy a legelső valódi műanyag, a bakelit előállításához is.

„Rengeteg kémiai szintézishez a kőolajból és a földgázból nyerünk olcsó alapanyagokat, így a gyógyszerek, a színezékek és egyéb fontos anyagok előállítása is veszélybe kerül” - sorolja a következményeket az [origo] kérdésére dr. Inzelt György elektrokémikus professzor, az ELTE Kémiai Intézet Elektrokémiai és Elektroanalitikai Laboratóriumának Széchenyi-díjas vezetője, aki üzemanyagcellákkal és hidrogénhajtású autók fejlesztésével is foglalkozik.

Nehéz lesz minden csomagolóanyagot fémből, üvegből, papírból vagy fából előállítani

Olcsó műanyagok nélkül a személygépkocsik tömege 200-300 kilogrammal több lesz, ami száz kilométerenként legalább fél literes, a jármű 150 ezer kilométeres életciklusa során összesen 750 literes pluszfogyasztást eredményez – a jóval drágább üzemanyagból. Mivel egy átlagos autóban legalább ezer alkatrész tartalmaz valamilyen arányban műanyagokat, az egész szerkezetet újra kell tervezni.

Padlóra kerül az 50 százalékos műanyag-felhasználási aránnyal bíró orvosi technológia is: a szegényebb országoknak le kell mondaniuk az egyszer használatos eszközökről, például a fecskendőkről - derül ki a Műanyagipari Szemle című folyóirat egyik cikkéből. Ugyanez fenyegeti az élelmiszeripart, illetve a háztartási vegyszereket előállítását is: korszerű csomagolóanyagok nélkül elképzelhetetlen bármely termék higiénikus és praktikus szállítása. Az építőipar is megszenvedi a műanyaghiányt, aranyárban mérik majd a nagy hatásfokú, polimeralapú szigetelő-, ragasztó- és burkolóanyagokat, de a kábeleket, a csöveket és nyílászárókat is.

Nyersanyagok hétmilliárd földlakónak

Talán a gyerekek fogják leginkább érezni a könnyű, olcsó és strapabíró műanyagtermékek megritkulását. Visszatér a textilpelenka-korszak, eltűnnek a mese-DVD-k és a műanyagjátékok (az építőkockától a felfújható strandlabdáig), a vonalzó megint fából lesz, a táska bőrből, az iskolában ismét köpenyt kell viselni, hogy kevésbé koszolódjon a műszálasnál körülményesebben tisztítható pamut, gyapjú és vászon gyerekruha.

„Nem gondolom, hogy a műanyag előállításának megnehezülésével visszatérnénk egy korábbi világba. Inkább azt, hogy - ha addig önként nem tennénk - kényszerből végre továbblépünk az erőforrás-pocsékoló huszadik századból a huszonegyedikbe” - mondja Szabó Gyula, az Ökoszolgálat Alapítvány igazgatója. Vissza már csak azért sem léphetünk, mert ez nem ugyanaz a folyó. „Minden más lett. A Föld népessége immár meghaladja a hétmilliárdot, és ebből adódóan a természeti erőforrások használata döbbenetes mértékűre emelkedett” - teszi hozzá a szakértő.

Szabó Gyula szerint puszta helyettesítéssel nem kezelhető a műanyagprobléma, hiszen ha ilyen mennyiségben akarnánk a jelenleg műanyagból gyártott termékeket más anyagból előállítani, akkor egész egyszerűen nincs ennyi nyersanyag a Földön. Hétmilliárd embernek kellene csatos üveg? Még ha volna is ennyi homok, nátrium-karbonát, kálium-karbonát, földpát és mészkő, nem rendelkezünk ekkora mennyiség legyártásához szükséges energiával. (Részleges megoldással az újrahasznosítás szolgál, mert a törtüveg akár 90 százalékban is az üveggyártás alapanyaga, és kevesebb energia is elég a megolvasztásához.)

Új szemlélet, új anyagok

A jelenkori jövőkutatók azzal riogatnak: közel az idő, amikor az emberiség belefullad a műanyaghulladékba. Nem kis mennyiségről beszélnek: az 1950-es években világszerte ötmillió tonna műanyagot gyártottak, ma ez 100 millió tonnára rúg évente, vagyis hússzorosára nőtt ötven év alatt. Egyes szakértők egymilliárd tonnára becsülik a jelenleg kallódó műanyag mennyiségét. De biztos, hogy belefulladunk? Ha a műanyag értékes másodnyersanyag lesz, még az is bekövetkezhet, hogy nyoma vész a Nagy Csendes-óceáni Szemétszigetnek - kihalásszák ugyanis a műanyagvadászok.

A szemétlerakók átfésülése prémiumfeladatnak számít, a műanyag-hulladékkal való nyerészkedés mind gyakoribbá válik. Az iskolákban kötelező lesz az újrahasznosítási és takarékossági ismeretek oktatása. Olyan szakmák válnak keresetté, mint a kefekötő, a kovács, a drótostót, a kosárfonó, a cipész vagy a cirokseprű-készítő.

„Azt a fajta logikát kell újra elsajátítanunk, ami elődeinkre jellemző volt - az erőforrások hatékony kiaknázását, a tárgyak élettartamának teljes kihasználását, a takarékosságot. Hogy miképpen lehet növelni a tárgyak tartósságát, és megjavítani az elromlott dolgokat” - mondja Szabó Gyula. Úgy véli, a megoldást a totális szemléletváltás és a technikai fejlődés együtt hozhatja. A múlt eredményei alapozzák meg a jövő szemléletmódját, amelynek elterjedését ösztönzi a fenyegető erőforráshiány tudatosítása: „Saját bőrünkön fogjuk érezni, hogy a több nem feltétlenül jobb. Az új pedig nem feltétlenül jelent majd fejlődést, előrelépést.”

Mivel lehet helyettesíteni a műanyagot?

Az üveggyártás az energiaigénye miatt költséges, a fa pedig a fenntartható erdőgazdálkodás okán. A világ jelenleg ismert szárazföldi fémkészleteinek zöme húsz év múlva kimerül a francia tengerbiológiai kutató intézet, az IFEMER szerint.

„A jelenlegi mesterséges polimerek helyettesítésére az egyik lehetőség valóban az, hogy visszatérünk a természetes polimerekre, mint amilyen a cellulóz, a fehérjék és hasonlók, illetve ezek módosított változataira, amilyen a viszkóz is. Létrehozhatók szilikonalapú polimerek is – mondja Inzelt György. – Nem lesz egyszerű azonban ugyanolyan kedvező tulajdonságokkal rendelkező műanyagokat létrehozni, már ami például az alakíthatóságot, a mechanikai és kémiai stabilitást illeti. Bíznunk kell az emberi találékonyságban”. Több éve létezik már gabonából előállított bio-műanyag, van már cukros vízből készült polimer, és gombás biohab is pótolhatja az utóbbi évtizedekben megszokott csomagolóanyagokat.

Részleges megoldás az újrahasznosítás felfuttatása. Magyarországon a háztartási hulladék – közte a műanyagcsomagolás, PET-palack stb. – háromnegyede újrahasznosítás nélkül szemétlerakókba kerül 2009-es adatok szerint. Az ismét felhasznált hulladék aránya 13 százalék. Kilogrammokban számolva mindez a következőképp néz ki. Egy magyarországi lakosra 430 kg kommunális szemét jutott 2009-ben, ebből 427 kg-ot kezeltek. A kezelt szemétből mindössze 55,5 kg-ot hasznosítanak újra az Európai Unió statisztikai hivatalának összegzése szerint. Az ÖKO-Pannon Kht. szintén 2009-es felmérése szerint a mindennapokban a megkérdezettek 52 százaléka gyűjti anyaga szerint szelektálva a hulladékokat. A szelektív gyűjtésben résztvevők leginkább műanyag (81%), papír (74%) és üveg (58%) hulladékokat válogatnak. Az újrahasznosító üzemekbe eljutó műanyagot aprítják, vegyszeresen megtisztítják, majd granulálják, így állítva elő a műanyaggyártás félkész alapanyagát.

Szabó Gyula szerint a technikai fejlődés abba az irányba megy, hogy az emberek egyre inkább olyan új anyagokat állítanak elő és használnak, amelyeket teljes életciklusra terveznek. Vagyis a tervezés során bekalkulálják, hogy a kellően hosszú idejű használat után az illető anyagot hogyan lehet majd újra- és újrafelhasznál, anélkül, hogy hulladék keletkezne belőle. „Nagy kérdés persze, hogy a jelenlegi, rövid távon profitorientált üzleti logika mit kezd ezzel” - mondja az Ökoszolgálat vezetője.

Önnek melyik műanyag fog leginkább hiányozni?

Hiver't-Klokner Zsuzsanna

Műanyagflakonokból épített favázas házat egy argentin az országot sújtó gazdasági válság idején, Argentína legszegényebb vidékén. Az első építmény még játszóháznak készült a gyermekeknek, de aztán továbblépett. Alfredo Santa-Cruz háza mára idegenforgalmi látványossággá vált. Magyarországon évente 1,4-1,6 milliárd darab, vagyis a Gellért-hegy térfogatával majdnem megegyező terjedelmű PET palack kerül forgalomba. E mennyiség alig ötöde hasznosul újra.

Az egyik legelterjedtebb műanyagokban található szintetikus vegyszer, a Biszfenol A, vagy BPA a hím kísérleti egereket nőies viselkedésre készteti - derül ki az amerikai Missouri Egyetemen végzett tanulmányból. A BPA-t már jó ideje heves viták övezik, mégis a mai napig rengeteg műanyagban megtalálható, köztük időnként például csecsemőknek szánt cumisüvegekben is. 

Forrás: FlickR

Az élelmiszerekkel közvetlen kapcsolatban lévő edényekről kioldódhat, és az ételekkel vagy italokkal együtt kis mennyiségben ugyan, de bekerülhet az emberi szervezetbe is. Időnként nyomtatók tintáiban, vagy fogtömítésre használt anyagokban is megtalálható, de az Európai Élelmiszerbiztonsági Hivatal 2008-as állásfoglalása szerint a Biszfenol A még a csecsemők szervezetében is igen hamar lebomlik, majd kiürül. Ugyanebben az évben az amerikai élelmiszerügyi hivatal, az FDA is azt nyilatkozta, a vegyszer nincs jelen a piacon akkora mennyiségben, hogy veszélyes lehetne. Jelenleg azonban már kilenc amerikai államban betiltották a BPA-t, és további kettőben tervezik tiltani a vegyszer használatát a bébiételekkel érintkező edényekben.

A Missouri Egyetem tanulmánya most arra is fényt derített, hogy a BPA nem pusztán férfiatlanítja a hímnemű egereket, de kifejezetten gátolja is őket a szaporodásban. A tanulmányban szereplő egerek az Észak-Amerikában igen elterjedt úgynevezett őzegerek voltak (Peromyscus maniculatus). A BPA-val kezeltek látszólag semmiben nem különböztek társaiktól, vagyis kinézetre teljesen normálisak voltak, a nőstény egerek mégsem akartak párosodni velük. Egészséges társaikhoz képest ráadásul a vegyszernek kitett egerek tájékozódási képessége erősen megromlott, amire pedig nagy szükségük van a vadonban ahhoz, hogy nőstény partnereiket megtalálják. 

Azok a hímek, akik még az anyjuk méhében megkapták a BPA-t, felnőtt korukban nehezen találtak ki a labirintusokból, vagy a feladat egyáltalán nem érdekelte őket - ezek a viselkedésformák a kutatók szerint kifejezetten a nőstény egerekre jellemzők. A nőstények a hasonlóság ellenére nem találták vonzónak ezeket a hímeket, közös ketrecbe zárva sokkal kevesebb időt töltöttek velük, mint egészséges társaikkal. A kutatók szerint a viselkedésükben, esetleg feromontermelésükben beállt változások miatt lettek a BPA-nak kitett egerek kevésbé vonzóak, de az is lehet, hogy mindkettő. 

Forrás: FlickR

Az embereken végzett kísérletek eddig még sosem találtak bizonyítékot arra, hogy a BPA esetleg olyan hatással lenne a kisfiúkra vagy férfiakra, mint a hím őzegerekre volt. Szakértők szerint a legújabb eredmények fényében mégis további, részletes kutatásokra van szükség a vegyszer emberekre gyakorolt hatásáról. A kísérletben szereplő egerek tesztoszteron-szintje például teljesen normális maradt, ami azt jelenti, hogy a BPA anélkül is képes lehet befolyásolni a viselkedést, hogy a hormonszinteken változtatna. Egy CNN-nek nyilatkozó szakértő szerint az embereken végzett kísérletek során gyakran pont az olyan jelekre hagyatkoznak, mint a hormonszintek változásai, ezért akár az is elképzelhető, hogy a Biszfenol A az emberi szaporodásra is hatással van, csak ez az eddigi kutatásokból még nem derült ki. 

Fokozatosan Budapest összes kerületében együtt gyűjti a műanyag- és fémhulladékot a  Fővárosi Közterület-fenntartó Zrt. június 9-től. A szelektív hulladékgyűjtő szigeteken továbbra is megmarad az öt darab hulladékgyűjtő tartály - annyi a változás, hogy a sárga színű műanyag- és a szürke színű fémkonténerbe egyaránt be lehet dobni a műanyag- és a fémhulladékot. A kétféle hulladékot az ürítést követően különválogatják és újrahasznosítják. Az FKF Zrt. ezzel az intézkedéssel azt szeretné elérni, hogy ne borítsák fel a tartályokat a visszaváltható alumíniumdobozok megszerzése érdekében, és – ahogy a cég közleménye fogalmaz – „ezáltal nagyobb tisztaság és nyugalom uralkodjék a fővárosban”.

Ez azt ábrát helyezi ki a gyűjtőszigeteken a FKF

Kísérleti jelleggel a X. és XXI. kerületben már 2011 januárjától már együtt gyűjti a fémet a cég. A megoldás sikeres volt – közölte a vállalat. Az új begyűjtési rendszer azért vált szükségessé, mert az utóbbi időben egyre több lakossági panasz érkezett az FKF Zrt.-hez arról, miszerint sokan felborítják a fémhulladék-gyűjtő tartályokat, hogy összegyűjtsék a visszaváltható alumíniumdobozokat.

Az együttgyűjtés azért megoldás, mert a műanyagot a hulladékszállító járművek naponta szállítják el, ezért nagymértékben csökken az esély arra, hogy felborítsák a konténereket. A fémet korábban kéthetente szállították el. Az intézkedés további előnye a vállalat szerint az, hogy a műanyag- és a fémhulladék együttgyűjtésére két konténer áll rendelkezésre, ezáltal jelentősen csökken a túltelített tartályok száma.

A tartályokat a költséghatékonyság miatt nem cserélik ki. A változásról a konténerekre kihelyezett figyelemfelhívó táblák tájékoztatnak, és jelzik, hogy pontosan hova lehet bedobni a fém- és műanyaghulladékot. Az FKF az újrahasznosítást évek óta a közbeszerzési eljárások során kiválasztott partnercégével valósítja meg. A konténerek tartalmát a kukásautó a partner telephelyére szállítja, ahol a dolgozók a szalagra helyezett fém- és műanyaghulladékból kiválogatják az előbbit kiválogatják és külön helyen gyűjtik. A cél az, hogy a szelektált hulladék másodnyersanyagként visszakerüljön az ipari termelésbe.

A FKF számít a lakosság véleményére, benyomásaira és tapasztalataira. A cég kék számon itt hívható: 06-40-353-353 (FKF-FKF), e-mail: fkfzrt@fkf.hu, levélcím: 1439 Budapest, Pf. 637.

Az amerikai North Carolina egyetemen végzett kutatás nemrégiben arra derített fényt, hogy a biológiailag lebomló, úgynevezett biodegradálható anyagok talán mégsem annyira tesznek jót a környezetnek, mint ahogyan azt eddig gondolták. A Dr. Morton Barlaz és James Levis tollából származó tanulmány ezen az oldalon olvasható angolul. 

A tanulmány eredményei azt mutatják, hogy mivel ezek az anyagok kissé túlságosan is gyorsan bomlanak le, több kárt okozhatnak, mint amennyi előnyük van. A biodegradálható anyagokkal a legnagyobb probléma nem más, mint a metán. A biodegradációs folyamat során mikroorganizmusok bontják le a szerves összetevőket, a folyamat melléktermékeként azonban metán keletkezik. Bár kevésbé nagy mennyiségben van jelen a levegőben, a metán még a szén-dioxidnál is károsabb üvegházhatású gáznak számít. 

Az Egyesült Államokban lévő hulladéklerakók - a nemzeti környezetvédelmi ügynökség, az EPA adatai szerint - nagyjából 35 százalékban befogják és energiaforrásként hasznosítják a keletkező metánt. 34 százalékban befogják és elégetik, a maradék 31 százalékuk pedig nem tesz semmit annak érdekében, hogy a keletkező metán ne tudjon az atmoszférába szökni.

A biodegradálható anyagok tehát sokkal gyorsabban bomlanak le, mint a hagyományos szemét a hulladéklerakó telepeken; ez a tény önmagában kifejezetten jó dolog, és alapvetően ez is volt a célja az ezeket az anyagokat kifejlesztő tudósoknak. Sőt, ez a tudat nyugtatja azokat a vevőket is, akik szeretnének környezettudatosan élni és vásárolni, ezért kifejezetten keresik a "biodegradálható" feliratot a termékeken.

A gond azonban az, hogy nincs törvényileg szabályozva, mikor kell elkezdeni a keletkező gázok befogását. A föld alá temetéstől kezdve ezzel ugyanis általában két évig is várnak azok a szeméttelepek, akik egyébként begyűjtik a keletkező káros gázokat, ennyi idő ugyanis mindenképpen kell a hagyományos anyagoknak, mielőtt azok bomlásnak indulnak. Mivel azonban a biodegradálható anyagok már kevesebb mint két év alatt lebomlanak, a metán azokról a szeméttelepekről is az atmoszférába juthat üvegházhatású gázként, ahol egyébként befognák.

A tanulmány szerzői szerint a leginkább környezetbarát megoldás az lenne, ha a biodegradálható anyagokat úgy módosítanák, hogy azok lassabban kezdjenek el lebomlani. Még mindig sokkal gyorsabbak lennének persze, mint a hagyományos szemét, de elegendő időt hagynának a szeméttelepeknek, hogy a gázbegyűjtő rendszereket beüzemelhessék, és megakadályozzák a metán légkörbe jutását. Emellett persze fontos az is, hogy minél több olyan szemétlerakóra telep működjön szerte a világon, ahol foglalkoznak a keletkező káros gázok begyűjtésével.

Nem utolsósorban persze a fogyasztók maguk is rengeteget tehetnek azért, hogy kevesebb, és könnyebben lebomló szemét áramoljon folyamatosan a hulladéklerakó telepekre. A biológiailag lebomló termékek vásárlása mellett minél sikeresebben be kellene, hogy építsék a mindennapok gyakorlatába a már híressé vált "reduce-reuse-recycle" elvét, azaz, hogy vegyünk kevesebbet, használjuk többször, és lehetőleg hasznosítsuk is újra.