Érdemes megnézni a kambha nevű indiai emeletes komposztáló elvét, mert azzal a konyhában keletkező zöldhulladékból tökéletes komposztot lehet készíteni. Hogy azt mire használhatod? Egyrészt a szobai cserepes növényeid kimerült földjét javíthatod fel vele, másrészt pedig a lakókörnyezetedben élő utcai-játszótéri fák és bokrok is hálásak lesznek érte (éljen a gerillakertészkedés!).

IfWorldDesignGuide

Az emeletes komposztáló eszköz készítése házilag sokkal egyszerűbb, mint amilyennek kinéz. És nem, nem lesz büdös: a jó komposzt érik, fermentálódik, nem pedig rohad. 

A komposztálás a konyhában kezdődik: egy lefedhető edényben gyűjtsd a főzés-étkezés közben keletkező zöldhulladékot, egy nyitott edényben meg a szárazakat, mint a natúr csomagolópapír, wcpapír gurigája, elszáradt növények (avar), nyúlalom, teafű, tojáshéj, de még a tojásdoboz is. 

Az első kategória lesz a nedves, más néven zöld komposztelem, amely nitrogénben gazdag, a második kategória lesz a száraz, más néven barna komposztelem, amely szénben gazdag.

A jó komposzthoz 3 egységnyi zöld elemhez kell keverni 1 egységnyi barnát. Érdemes a komposztálandó elemeket egyforma kicsire (dobókocka méretűre) összeaprítani. 

Így néz ki az eredeti kambha,
ezt utánozzuk le virágcserepekkel :)

A mi kambha-utánzatunkhoz kell 3 nagyobb terrakotta virágcserép és hozzájuk 4 terrakotta alátét. Nagyon fontos, hogy égetett, máz nélküli cserepek legyenek, mert azok felszívják a komposztálás közben képződő nedvességet, és képesek szellőzni. De a szellőzést még fokozni kell, éppen azért, hogy ne rohadjon be a komposzt. Ehhez mindhárom cserépen a peremük alatt körben 8-10 lyukat fúrni bele, hogy a komposztban lévő mikroorganizmusok elegendő oxigénhez jussanak. A fúráshoz használj kőzethez (téglához) való fúrószárat, és előtte éjszakára áztasd be a cserepet, hogy ne repedjen meg fúrás közben. A repedés kockázatát azzal is csökkentheted, ha a fúrási pontra kereszt alakban két rövid ragasztószalagot ragasztasz. A négy alátét közül kettőnek a közepére is fúrj lyukat hasonló módon. A legalsó és legfelső alátétbe nem kell lyuk.

brnt

A legfelső virágcserép az A, aláteszed az egyik lyukas alátétet, és ráállítod a középső, B-nek elnevezett cserépre, amely alá odateszed a másik lyukas alátétet, és így együtt a két cserepet ráállítod a legalsó, C virágcserépre, ami alá odateszed az egyik nem lyukas alátétjét. Az A cserepet lefeded a másik nem lyukas alátéttel, hogy ne folyjon ki a komposztlé. Ha már nedvességről esett szó: a komposztáló cserepeket ne érje eső, mert ha eláznak, akkor berohad a komposzt. Ugyanígy ügyelni kell arra is, hogy ne száradjon ki a félkész komposzt, mert akkor elpusztulnak benne a mikroorganizmusok. 

TVDTE

A komposztálást úgy kezded, hogy az A edény aljára elterítesz egy újságpapírt, arra néhány marék virágföldet, majd egy réteg barna anyagot (például csíkokra tépett csomagolópapírt), aztán rá egy kis aprított zöld anyagot. Ezt a rétegzést folytatod a következő hetek során 3:1 arányban, időnként összeforgatva az anyagot, amíg háromnegyedig (a fúrt lyukak szintjéig) meg nem telik a cserép. Akkor meghinted a tetejét faforgáccsal, és az A cserepet megcseréled az üres B cseréppel: innentől kezdve a B-t fogod tölteni, miközben a középre került A cserépben érik az anyag (néha ránézel, hogy nem túl nedves, nem túl száraz-e).

Mire megtelt a B cserép háromnegyedig, akkorra az A cserép tartalma összeesett a fele térfogatra, és egy finom átkeverés után leköltözhet a C cserépbe a végső érésre. A kiürült A cserepet tiszta vízzel elmosod, megint legfelülre teszed, és kezdheted benne újra a gyűjtést, aprítást, rétegzést. Ekkor a B megint középen van, és érik. 

Ha túl nedvesnek látod a keveréket és a félkész komposztot, akkor a rothadás megelőzése érdekében keverj hozzá egy kis barna anyagot (farogácsot, de akár zabkorpát is), ha meg túl száraznak látod, locsold meg egy kis vízzel. Legyen kicsit meleg, az jelzi, hogy dolgoznak a mikroorganizmusok. A jó komposzt rostos, kicsit nedves, a színe szép sötétbarna. És nem büdös, inkább finom földszaga van.

StonePierPress

TANÁCS: Nem szabad a komposztba dobni főtt ételmaradékot (főként húst és halat), tejterméket, zsíros vagy olajos dolgokat, kenyeret, csontot, hamut, üveget, fémet és műanyagot, színes újságot, pelenkát, porzsák tartalmát, olajat, vegyszereket, festéket, elemet, növényvédő szert, gyertyamaradékot (semmiféle veszélyes anyagot).

Ide kattintva olvashatod egy korábbi posztomat arról, hogy mi az a 70 fura cucc, ami mind mehet a komposztba. 

Hiver't-Klokner Zsuzsanna

Évek óta elérhető Magyarországon (is), de kevesen tudnak a komposztáló vécé létezéséről, pedig számos területen érdemes alkalmazni: 
- ahol nincs kiépített csatornahálózat, vagy nem éri meg rácsatlakozni (ide sorolható a tanya is); 
- ahol csak időszakosan van szükség vécére (víkendház, kemping, alkalmi rendezvény, fesztivál, építkezés);
- ahol drága a szippantóskocsi rendelése; 
- ahol a környezetvédelmi előírások szigorúak (pl. természetvédelmi terület közelében) stb. 
A régi elv modernizált változata környezet- és pénztárcakímélő megoldás lehet sokak számára.

ClivusMultrum

"A második háború előtt a kor technológiai szintjének megfelelő, tőzegszórásos módszert még széles körben ismerték, az akkori idők mérnöki szakkönyveiben is szerepelt, aztán ez a tudás feledésbe merült", mondja Ertsey Attila építészmérnök, az Autonómház weboldal alapítója. Nyilván ehhez hozzájárult a technikai fejlődés, a bővülő csatornahálózatra rákötött lakások gyarapodó száma is. Azóta a kerti budik (árnyékszék) gyakorlata terjedt el, amelyek büdösek, táptalajt adnak a kórokozóknak, tisztításuk problémás, nem higiénikusak, és szennyezhetik a talajvizet és az ivóvízbázist is.
"Aki ezt ismeri, nem tudja elképzelni, hogy ennek modern változata olyan színvonalú, hogy beépíthető a házba. Németországban és Svédországban viszont széles körben elterjedt a komposztáló vécé, mert ott a hagyományos paraszti kultúrában ismert volt a technológia, és nem szakadt meg a történelmi-technológiai fejlődés, mint nálunk a kommunizmus miatt."

A modern komposztálós vécé szabadalma Rikard Lindström svéd mérnöktől származik 1939-ből, ő aztán 1962-ben alapította meg cégét. A Balti-tenger melletti szigetvilágban volt hétvégi háza, ahová kulturált és nem környezetszennyező toalettre volt szüksége, így kezdett foglalkozni a témával. Mára a fia által vezetett családi cég már olyan komposztálós vécét is tud készíteni, amelynek gyűjtőtartályát nem kell üríteni akár 30-50 évig.

Így néz ki a komposztált végtermék,
a steril és szagtalan humusz KÉP: ZO2

"A svéd változat kétszintes építészeti megoldás: a földszinti fürdőszobában van egy pottyantós ülőke, míg a 15-18 Celsius-fokos pinceszinten egy gyűjtőtartály, amibe a konyhai hulladék is bekerülhet. A vegyes nyersanyag 2-2,5  év alatt komposztálódik szagtalan, steril humusszá. A munkát a komposztáló tartály alján elterített vékony földrétegben élő talajbaktériumok végzik el. Az anyaghoz használat során alkalmanként cellulóztartalmú adalékot kell szórni, például szalmatöreket, hogy a komposztálást végző baktériumok számára legyen tápanyag. A tartálynak van egy szellőzőkürtője, hogy a fölösleges nedvesség el tudjon párologni.
A holland változat viszont kompaktabb, kisebb, elfér egy arrafelé gyakori lakóhajón vagy normál fürdőszobában. Ennek tartálya többkamrás, és félévente el kell fordítani, hogy a komposztálandó anyag keveredjen, homogénabbá váljon. Ennél a kompakt komposzternél 1,5 év alatt lezajlik a folyamat, ilyet építünk be mi is", magyarázza a szakember. A forgatást elektromotorral is lehet végeztetni.

MotherEarthNews

A komposztáló vécét úgy is ki lehet alakítani, hogy a vizelet nem keveredik a szárazanyaggal, hanem vagy külön tartályba kerül, és onnan vízzel hígítva fel lehet használni nitrogénben gazdag folyékony trágyaként (erről írtam korábban Kerted van és még a vécébe pisilsz? címmel), vagy pedig megy egy csövön át a szikkasztóba. Amennyiben közös tartályba kerül a vizelet, akkor a tartály alján van egy dréncső, amely elvezeti a szikkasztóba. Mindezek ellenére megfelelő szellőztetés mellett a komposztáló vécé nem büdösebb, mint egy vízöblítéses vécé.

Egy személy egy év alatti ürülékmennyiségéből 1,5 év múltán két vödörnyi, kb. 20-25 kg humusz képződik. Ezt a trágyát kizárólag és maximum dísznövények talajjavításához szabad felhasználni, mert élelmiszer célú növénytermesztési felhasználásra csakis a szarvasmarhatrágya alkalmas. A komposztáló vécéből származó humuszt kis mértékben hozzá lehet keverni szarvasmarhatrágyához, illetve önmagában kijuttatni olyan területekre, például erdőbe, ahol nincs mezőgazdasági növénytermesztés. "Régen minden faluban minden kertben volt trágyadomb. Az állati trágya felhasználását még a kelták fejlesztették ki, ők jöttek rá arra, hogy a talaj minőségének megőrzéséhez minimum háromévente trágyázni kell a szántóföldeket", teszi hozzá Ertsey Attila.

"Manapság mindenki törekszik az energiahatékonyságra, és amikor valaki kiszámolja a házával kapcsolatos költségeket, rájön, hogy az elektromos áram és fűtés után következő legnagyobb költség a szennyvízelvezetésé." Ezt lehet jelentős mértékben, akár 50 százalékkal csökkenteni a komposztáló vécével. Aminek másik nagy előnye, hogy nem romlik el, szemben egy vízöblítéses vécével.

A kétszintes változat "fogadóállomása" nem nagyobb,
mint egy hagyományos vécé KÉP: Compostera

"Egy négyfős családra számított kis komposztáló toalett 100 ezer forinttól már elérhető, a víz- és csatornadíj csökkenése miatt nagyjából 2 év alatt megtérül az ára. A nagyobb méretű, 6 fős család számára alkalmas változat kb. 300 ezer forintba kerül, 3-4 év alatt megtérül. A profi német vagy svéd gyártmány 1,5 millióba kerül, de még az is megéri, pláne annak, aki a családjával havi 30 köbméter szennyvizet megtermel. Annak elszállítása szippantós autóval köbméterenként áfa nélkül akár 1000-3000 ezer forint is lehet", összegzi Ertsey Attila.

A komposztáló vécé átlagosan 35 százalékkal csökkenti az ivóvízigényt, szintén 35 százalékkal a szennyvíz mennyiségét, és a komposztálás révén 40 százalékkal a háztartási hulladék mennyiségét. Külön engedély nem szükséges hozzá, mert a komposztáló toalettre jelenleg nincs építési szakhatósági szabályozás magántulajdonú lakóház esetében.

Hiver't-Klokner Zsuzsanna szerk. 
 

Szomszédaim közül vannak olyanok, akik notóriusan nem szedik össze kutyájuk után a piszkot a járda menti zöld szegélyről. Egyikőjük a téli sötéttel indokolta, mondván, nem látja, mikor és hova piszkít a kutya. Igaz, mindenkinél van mobiltelefon, és annak a vakuját zseblámpaként is lehet(ne) használni. A másik környékbeli szerint pedig lebomlik a kutya-kaka, azért nem szedi össze.

KÉP

Nálunk a barna kupacok bezacskózva a kukában végzik, de gondoltam, utánanézek, lehet-e trágyázáshoz használni a kutyakakát. Környezet-védelemmel és organikus növénytermesztéssel foglalkozó szakértők szerint nem is az az elsődleges gond, hogy a kutya húsevő, vagyis az ürüléke tartalmaz olyan fehérjemaradványokat és azok bomlástermékeit, amelyek károsítják a növényeket. Hanem hogy lehetnek benne olyan mikroorga-nizmusok (például féregpeték), amelyek nem a növényt, hanem minket betegítenek meg. Vagyis a friss kutyakakával nem szabad a növényeket trágyázni. De! (Mindig van egy "de".)

Ha van kertünk, kialakíthatunk az egyik sarkában egy elkülönített komposz-tálót, ahol 4-8 hét alatt használható talajjavítóvá érleljük a kutyakakát. Fontos, hogy az ürüléket ne keverjük a konyhai maradékokhoz, ne dobjuk az "igazi" komposztgyűjtőbe.  A kert egy félreeső sarkában ássunk egy gödröt, és abban komposztáljuk, vagy használjunk műanyagvödröt erre a célra. A lényeg, hogy legyen valamilyen fedele, amelyet kilyuggatunk a szellőzéshez, és egy darab szúnyoghálóval béleljük, hogy a legyek ne szálljanak a keverékre.

A komposztáláshoz 2 egységnyi ürüléket keverjünk össze 1 egységnyi fűrészporral, és öntsük a gödörbe vagy vödörbe. Hetente egyszer forgassuk át, de ne keverjünk hozzá friss anyagot, mert akkor soha nem lesz kész komposztunk, hanem mindig csak félkész, ráadásul érés helyett megrohadhat az egész. Tehát inkább legyen 4-5 vödrünk, amelyekben a hetente összegyűlő mennyiségeket komposztáljuk.

A másik módszer azt ajánlja, hogy 1 egység ürüléket 1 egység zöldhulladékkal (például fűnyesedékkel) és 3 egység földdel keverjünk össze, szórjuk egy kis gödörbe és tapasszuk be tetejét agyaggal. Körülbelül 6 hét múlva nézzük meg, és ha normál komposztra hasonlít, akkor használható. A komposzt soha nem lehet kellemetlenül büdös, erjedt vagy rothadt szagú!

A szakemberek szerint az érésben lévő keverék hőmérsékletének el kell érnie a 60 Celsius-fokot ahhoz, hogy a benne lévő mikroorganizmusok is elpusztuljanak. Mivel kevesünknek van ehhez megfelelő hőmérője vagy pedig mikroszkópja, maradjunk annyiban, hogy a kutyakakás komposztot ne használjuk zöldségek és gyümölcsök trágyázásához, hanem kizárólag virágokhoz és dísznövényekhez. Idegen kutya ürülékét ne vigyük be a kertünkbe, mert nem tudhatjuk, vannak-e benne férgek vagy más élős-ködők. Saját kutyánknak is 3-6 havonta érdemes féreghajtót adni.

Munka közben mindig használjunk gumikesztyűt, és utána mossunk kezet. Akinek olyan kicsi gyereke van, akinek még nem lehet elmagyarázni, miért nem szabad az ürülékes komposztgödör közelében játszani, inkább dobja a kukába vagy a vécébe a kutyakakát. 

Aki viszont belevágna a komposztálásba, az elkészítheti a Florida Egyetem munkatársai által kitalált, fenntebb látható házi komposztálóvödröt, amelyet  a billentőkeretnek köszönhetően könnyű használni. A szúnyog-hálós bélelést azonban mindenképpen ajánlatos felszerelni rá! Forrás itt.

A lakásban történő komposztálással általában az a baj, hogy ha nem szakszerűen csináljuk, akkor a konyha sarkában álló komposztáló környékén büdös van, az edényt a csúnyasága miatt pedig eleve elrejtjük, és valószínű, hogy a komposztálással járó koszt sem ússzuk meg. 

Ezen segíthet Varga "Marceramic" Márton ZeKo néven ismertté vált környezetbarát komposztedénye.

A MoMe kerámiatervező tanszékének hallgatója hátat fordítva a diplomamunkatrendeknek, környezettudatos életmódjának tapasztalataira támaszkodva megalkotta a zeolit és agyag keverékéből álló, 80 literes kül- és beltérben egyaránt használható komposztedényt.

A macskaalmokból ismert zeolit agyaggal keverve tökéletes anyaga egy komposztedénynek. Egyrészt benn tartja a szagokat, de légáteresztő anyagként szellőzést biztosít a benne lévő elegy számára. Az agyag miatt nem vízáteresztő, ellenben jól égethető, és akár mint esztétikus lakberendezési tárgy is funkcionálhat. Az agyag és a zeolit elegye megakadályozza a penészedést, a gombásodást, állandó klímát biztosít a hasznos mikroorganizmusok számára, amitől az edényben lévő anyagok lebomlási intenzitása egyenletessé válik.

A ZeKo három hengerből áll. Mindegyik henger alján háló található. Így, amikor a komposztanyag veszít súlyából és térfogatából, akkor egy szinttel lejjebb kerül. A legalsó szinten kiváló minőségű komposztanyag gyűlik össze. A legalsó henger tartalmát kiürítve, az alsó henger az edény tetejére kerül vissza.

Fotók: ZeKo háztartási eszközök

A nem régen posztolt lebomló urnához hasonló működési elven alapul egy kaliforniai cég új ötlete, amely az eldobható papírpoharak miatt keletkezett hulladékmennyiség csökkentésére és újrahasznosítására irányul. A cég abból indult ki, hogy az USA-ban évente kb. 146 milliárd eldobható kávéspohár kerül a hulladékgyűjtőkbe.

A papírpoharak újrahasznosítása jó ötlet, de csak akkor igazán hatékony, ha a 2-3-szoros újrahasznosítást, a papírpoharat alkotó rostok használhatatlanná válása után sem kerülnek a szeméttelepekre.

A fejlesztő cég ezekből a már nem újrahasználható poharakból, ismét „újrahasznosításra” fejlesztette ki az ültethető papír kávéscsészéket. A már nem újrahasznosítható poharak anyagából komposztálható, 180 nap alatt lebomló poharakat készítenek, amelybe magokat helyeznek el. A magok az elültetés után, mint minden más nedves edényben, nedvesség hatására kicsíráznak. Így aki ezt az eldobható poharat választja, akár szeretne ültetni, akár nem, mindenképpen hozzájárul ahhoz, hogy csökkentse az eldobható poharakból keletkező hulladék mennyiségét.

A fejlesztők a pohár elkészítésétől az ültetéséig minden munkafolyamatot kidolgoztak. A tervek szerint azokban a kávézókban, ahol ezeket a poharakat választják a hagyományosak helyett, külön erre a célra kialakított kukákat helyeznek majd el. Innen összegyűjtenék a poharakat, ahonnan továbbszállítják őket. A „magos” edényeket pedig, akár helyi erdősítési programhoz vagy más rekultivációs programhoz kötődően, el lehet elültetni.

Fotók: kickstarter

1. Dohányzó asztal

2. Fűszerkert erkélyre

3. Kerti szervező

4. Kültéri asztal növényekkel

5. Komposztáló keret

6. Kerti munkaasztal

7. Fali tányértartó konyhába

8. Napozóágy

9. Házi mozinézőtér

10. Kültéri pihenő

11. Ülőgarnitúra magazintárolóval

12. Íróasztal (üveglappal is lehet fedni, és több is mehet egymás mellé)

13. Falburkolat

14. Kerti lámpástartó

15. Álmennyezet

16. Borosrekesz-pult

17. Cipőtartó

18. Virágláda

19. Nem csak a szálló rovarok örülnek ennek a rovarszállónak

20. Katasztrófahelyzet esetére átmeneti hajlék díjnyertes terve (de víkendháznak is alkalmas)

21. Hintaágy

22. Élő kerítés

23. Emelt virágágyás és kerti pergola

24. Sörpad (piknikasztal)

25. Növénytámasz (pl. paradicsomhoz)

26. Térelválasztó

27. Kerékpártároló

28. Futonágy

29. Kerti ülőgarnitúra

30. Kerítés

+ 1 Raklapból épített pavilont az olasz Avatar Architectura építésze

Az interneten nem túl drágán elérhető a használt raklap, de a vásárlásnál ügyeljen az alábbiakra:

- Alaposan nézze végig a faléceket, ne legyen köztük repedt, törött.

- A középső összekötő lábon keresse a HT (Heat Treated, azaz hőkezelt) jelet. A DB (DeBarked, kérgezett) jel arra utal, hogy a fa kérgét lehántották, ezzel is csökkentve annak kockázatát, hogy élősködők bújjanak meg a rostok között. Az MB jel arra utal, hogy a raklapot metil-bromiddal gázosítva kezelték (fumigálták), ilyen raklapot ne vigyen be a lakótérbe.

- Kérdezze meg, van-e lehetőség arra, hogy géppel simára gyalulják a raklap felszínét – ezzel sok fáradságot takarít meg magának.

- Ne vegyen foltos, olajos, rossz szagú raklapot, vagy amelyikben túl sok szög van.

- Hazaérve húzza ki a szögeket, majd sikálja át a raklapot mosogatószeres vízzel, és öblítés után napon szárítsa meg. Amennyiben aggódik a bacik miatt, spriccelje be vagy ecsettel kenje át a faléceket 15 százalékos ecettel, és hagyja napon teljesen megszáradni.

A fa csomagolóanyagok kötelező kezelését szabályozó ISPM 15 szabványról itt olvashat.

Ha van raklap-újrahasznosítási ötlete, küldje el fotóval és leírással blogunknak.

Hiver't-Klokner Zsuzsanna

Még nyáron a szomszédommal beszélgetve alakult ki egy elképzelésünk, amihez azonban időhiány miatt idén  nem fogtunk hozzá. A kettőnk közti kerítésnél megnőtt sövényt ritkítottuk meg. A sövény vastagabb és vékonyabb részei is hozzánk dőltek át. Ezt próbáltam aprítógéppel is feldarabolni, de esélyem sem volt. Településünkön a nyesedék (gallyak , ágak, fű...) elszállítása vagy hasznosítása nem megoldott.

Az ötlet a következő. Szerezzünk be 10 köbméter levágott gallyat, ágat és daraboljuk fel fejszével. (Akiknek ezt elmeséltem, örömmel hozták volna utánfutószámra, mert nem tudtak megszabadulni a nyesedékektől.) Ezt rakjuk egy 10 x 1 x 1 méteres halomba, takarjuk le valamilyen takaróanyaggal a szél ellen. A halom alá tekerjünk padlófűtés-csövet, és kössük rá mindkettőnk családi házának a fűtésrendszerére, illetve melegvíz-ellátására. A bomlási hő várhatóan egy éven át 60 Celsius-fokos vizet produkált volna mindkettőnk számára, azaz a csövezés költségeitől eltekintve a téli fűtés és az egész éves melegvíz ellátás megoldódott volna ingyen.

A bomlás teljes lejátszódása után a megmaradt anyagot humuszként el lehetett volna ajándékozni. Ami aggályunk volt még, hogy megfelelő takarást kellett volna találnunk a bomlási" illatok" elkerülése véget. Azaz komplett komposztálási technológiát kellett volna megvalósítanunk, bár az energiaárak ismeretében ez az utánjárás megérte volna.

Társasházban is van lehetőség komposztálni, akár az erkélyen, vagy a konyhaasztal alatt is! Végy két nagyobb festékesvödröt, rakd egymásba úgy, hogy a felső vödör aljára nagyobb lukakat vágsz, s a két vödör közé valamilyen távtartó eszközt ékelsz, például néhány joghurtos dobozt. A felső vödörbe lehet gyűjteni a komposztot. Érdemes néhány tucat trágyagilisztát is beszerezni hozzá, hogy gyorsítsák a lebontás folyamatát.

Ha már megtelt a komposztáló, a tetejére helyezhetünk még egy kilyukasztott vödröt, míg az alsó réteg pihen. Fél év alatt szép, érett komposztot kapunk, melyet meghálálnak szobanövényeink. Az alsó vödörbe lecsöpögő folyadékot "gilisztateának" hívják, mely szintén táplálhatja szobanövényeinket.

Bazsalikom mellé uborkát érdemes ültetni, mert úgy nem támadja meg a lisztharmat. A levendula nemcsak szép a rózsa alatt, hanem elűzi a levéltetveket. A póréhagyma és sárgarépa elzavarja egymásról a legyeket és molyokat. Nem megy a csiga a földieper közé, ha fokhagymát ültetünk mellé. A módszerről szakemberek által készített szórólapokat kéne kiadni, megjelölve a konkrét növénypárosításokat és a hatásokat.

Ahol a fokhagymás módszer nem vált be, és mégis rátelepedtek a tetvek a paprikára, paradicsomra, káliszappanos esővizet spricceltem szét. Két-három napon keresztül csináltam. Garantáltan eltűnnek a kártevők. Az összes csatornához esővízgyűjtő hordót tettem, abból öntöztem egész nyáron a kertem. A szomszédban galambok vannak, az óltakarítással kikerülő ürüléket mindig elkérem a komposztomba talajjavítónak.

Lehet-e a városi növényzetet, a balkonládákat, a szobanövényeket ingyen tápanyaghoz juttatni? Csökkenthetjük-e a háztartási hulladékunkat akár kétharmadára, felére? Feléleszthetjük-e a belvárosi udvarokat, kerteket a háztartási hulladékból nyert tápanyagokkal?

Ezekre kíván megoldást kínálni az Ökoszolgálat Alapítvány és a SZIKE Egyesület most induló programja, melynek során a jelentkező fővárosi családi- és társasházak a komposztálási tevékenység elkezdéséhez ingyen komposztálókhoz és megfelelő szakmai ismeretekhez juthatnak.

A fővárosi háztartásokban évente 300 ezer tonna komposztálható szerves hulladék keletkezik - ez a mennyiség megtöltene egy 180 kilométer hosszú vasúti szerelvényt. Ennek a mennyiségnek jelentős része gond nélkül házilag komposztálható lehetne. Ám a jelenlegi gyakorlat szerint ezek a természetes eredetű anyagok nagyrészt a kommunális hulladékba kerülnek és megsemmisülnek. A szerves hulladékból, vagyis a zöldjavakból keletkező komposzt a növények számára nélkülözhetetlen tápanyagforrás. Budapest közterületeiről, a parkokból, sőt a temetőkből is elszállják a növényi maradványokat, a levágott füvet vagy a lombot, amelyet a helyszínen komposztálni lehetne – írja az Ökoszolgálat.

 A Komposztáljunk Közösen programra olyan fővárosi családiház-tulajdonosok és társasházi lakóközösségek jelentkezhetnek, amelyek vállalják, hogy a náluk keletkezett zöldjavakat ezen túl az átadott komposztsilókba helyezik és biztosítják a komposztképződés feltételeit.

A résztvevők egy ismeretterjesztő előadás keretében ismerkedhetnek meg a komposztálással kapcsolatos legfontosabb tudnivalókkal. Kiadványokat, a társasházak plakátokat kapnak, majd egy megállapodás aláírása után átvehetik a komposztálókat. A megállapodásban vállalják az eszközök rendeltetésszerű használatát, illetve belegyeznek az esetleges helyszíni ellenőrzésbe. A programot lebonyolító egyesületek ugyanakkor vállalják, hogy a felmerülő problémákat tanácsadással, helyszíni segítségnyújtással igyekeznek orvosolni.

Jelentkezni lehet a SZIKE Környezet- és Egészségvédelmi Egyesület honlapján. Tájékozódni és bejelentkezni hétköznap 10 és 16 óra között a (06-1) 409-0449-es telefonszámon is lehetséges. A programot a Fővárosi Önkormányzat környezetvédelmi alapjának támogatásával az Ökoszolgálat Alapítvány és a SZIKE valósítja meg.

Az emberi ürülék trágyává alakításával feljavítható a termőtalaj, nem kell többet elvenni a természettől. Ezáltal megmarad a vízilovak eredeti élőhelye Kenyában, és csökken az ember-vadállat konfliktusok száma.

A gyorsan kimerülő trópusi talaj és a folyamatosan gyarapodó népesség következtében Afrikában újabb és újabb területeket vonnak be a művelésbe, azonban a termékeny területek veszélyeztetett állatfajok, például vízilovak évezredes élőhelyei lehetnek. Ez a folyamat gyakran jár véres konfliktusokkal, amelyek hol az ember, hol az állat életét követelik.

Az amerikai központú Mezőgazdasági és Környezeti Harmonizációs Központ (CREE) helyszíni kísérletében ökovécéket telepítettek a veszélyeztetett zónákba. A szárazvécének is nevezett technológia az emberi ürüléket hamu vagy fűrészpor hozzáadásával néhány hónap leforgása alatt trágyává komposztálja, amelyet aztán talajjavításhoz használnak fel.

A Viktória-tó kenyai oldalán elterülő Dunga lápvidéken egyaránt honos az IUCN Vörös listáján veszélyeztetettnek minősített nílusi víziló (Hippopotamus amphibius), a mocsári szitutunga antilop (Tragelaphus spekeii) és a foltosnyakú vidra (Hydrictis maculicollis), de otthon nyújt különleges madárfajoknak is, mint a közel fenyegetettnek minősített bokorgébics (Laniarius mufumbiri) és a veszélyeztetett sárgahasú nádiposzáta (Chloropeta gracilirostris).

Egy helyi farmer az ökovécéből kinyert trágya felhasználásával megháromszorozta a paradicsomtermelését, miközben nem volt szüksége újabb szűzföld feltörésére. Az ember-víziló konfliktusok száma észrevehetően csökkent az utóbbi időben, mivel a nagyétkű állatok legelőterülete nem fogyatkozott.

Afrikában másutt is foglalkoznak a szárazvécék elterjesztésével: a finn Globális Szárazvécé Szövetség (GDTA) 2012 folyamán Zambiában telepít szárazvécéket 300 millió kwacha (58 ezer dollár) értékben. A szövetség és a finn Tampere Egyetem kiadványa szerint világszerte 2,6 milliárd ember él megfelelő higiénés lehetőségek nélkül. A fekáliával szennyezett ivóvíz miatt kialakuló betegségekben (például hasmenésben) mindennap ötezer gyermek hal meg. A fejlődő országokban háromszáz millió embernek naponta csak annyi víz jut, amennyit a fejlődő országok lakosai a vécé egyetlen lehúzásával a csatornába engednek.

Hiver't-Klokner Zsuzsanna